Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-22 / 171. szám
2 NÉPŰJSÁG 1961. Július 22., szombat Szarvaskői bányászlámpák (Az Egeresem Bányá- üzemhez tartozó szarvaskői szénbánya Heves megye, s az Ozdvldékl Szénbányászati tröszt legkisebb üzeme. Ez a bánya látja el Egert, s néhány egri üzemet szénnel. Keveset és kevésszer Írunk róla. Ezt próbálja most törleszteni ez a riport ...) A HEGYTETŐN hideg " szél zűgatja az erdőt, a fák vihartépett, zilált lombozatát. Átellenben megérett búzák keresztjei. A völgy laposában dúsfüvű rét, a rét mentében keskeny sínpár kanyarog tova; motoros vontatási! kis szerelvény szállítja Itt a bányászokat műszakba, s műszakból haza, s e keskeny sínpáron gördülnek Eger felé a szénnel telt, nyitott vagonok. A tájék a teremtő csönd megszokott zajaival teljes: lópaták csattognak a bányaudvaron félkörben haladó, a csll- lebuktatóhoz vezető sínek apró talpfáin. — Egy hónap múlva nem lesz szükségünk a lovakra — mondja Simon Sándor bányamérnök, az üzem vezetője. — Itt van már, beszerelésre vár a végtelengép, az húzza majd felszínre a meddő, szenes csilléket. Egy-egy menetben harmincöt-harminchat csillét. Úgyhogy a „zabmozdonyok” nem járnak be többé a bányába, a felszínen használják őket. A teremtő csend megszokott zajai... Nemcsak a lópaták csattogása jelenti ezt... De a csillebuktató alatt az osztályozó zakatoló mohogása, a szénrögök csörrenése, az üres vagonokban, s a ventillátorok, kompresszorok zsongása, amint a bánya levegőjét cserélik. — Leszáll a területre, ugye? — kérdezi Simon mérnök, s ő elnézést kérve, készülődik, mert Királdra utazik, tröszti műszaki értekezletre. Sorra adja kezembe saját felszerelését, amit ő szokott használni a mindennapos bányai portyázásokon. — Perceken belül megérkezik a főaknászunk... ő lesz a kalauza. S valóban, percek telnek csak és belép az ajtón Sike István, a főaknász. Új ember itt. Múlt év decembere óta tölti be a főaknász tisztét. Rokonszenves arcú, deresedő hajú ember. Tizenhárom évi bányászkodásra tekinthet vissza. A tröszt somsályi üzeméből jött át ide a szarvaskői bányába. Beöltözöm a bányász „an- eugba”, s máris indulunk. Nem először készülök a mélységeket vallató bányászok közé, mégis mindig valami bel- 6ő ünnepi szorongás kerít hatalmába. S aztán, mikor már a tárói folyosón ballagunk, az embert körülölelő sötétben, s csak lámpáink sárga fénye vetül az ácsolatokra, megszűnik a belső szorongás, s az érzés ün- nepisége gyűrűzik az emberben. A bányának azon részeibe tartunk, a tárói elágazás alag- útján, amerre még nem jártam itt a föld alatt. Lépteim akaratlanul is a főaknász tempós járásához igazodnak. Útközben, az I-es ereszkei tetőn megszűnik körülöttünk az ácsolatok erdeje. TH-gyű- rűk verik vissza lámpánk fényét. — Száznyolcvan méteres szakaszon TH-ázunk, itt 40 méteres szakaszon húzódik a falazás — mondja Sike elvtárs. — Majdnem ráfizettünk. Ezek a munkák „elvitték” a költség- szintet, de most már annyit tudunk innen kiszállítani, ameny- nyit csak akarunk. Évente egész erdőket nyel el a bánya. Most, mióta a betonelemes és TH-gyűrűs biztosításokat alkalmaznak a vágatokban, nem fogy annyi fa. S a vágatok is tágasabbak, biztonságosabb járást kínéinak, nagyobb ütemű szállítást kibírók. Első állomásunk a tárói elágazás 3-as siklója. Veres József vájár csapatának tagjait üdvözöljük itt. A munkahely számomra cseppet sem tűnik valami barátságosnak, ők már megszokták. Szeretik ezt a nehéz mesterséget, amely nap mint nap a helytállás új meg új módját követeli. Munkájúit szépen végzik, de a főaknász elégedetlen. — Több gondot is fordíthatnának a munkahely tisztaságára — mondja Veres Józsi bácsinak, elmenőben. — Itt egy fadarab, itt egy 6zál deszka, rendetlenség. Amire nincs szükség, azt mind el innen. Maguknak is jobb úgy... A fősíkló légpárhuzamosában Murányi Józsi bácsinak is kijut néhány perces „fejmosás”. Nincs letakarítva a sín, a sínek köze tele az értékes szén apró darabjaival. A süveggerendák csapja nem fekszik teljes felülettel a tartóoszlopokon. — Magasan van, nem tudjuk tökéletesen ráhelyezni — mentegetőzik a kistermetű vájár. — Kérjenek bakot — mondja Síke főaknász — arról elérik ... S aztán már a tárói elágazás folytatásában ballagunk. Egy lelket sem találunk a szénfal mellett. Az emberek üres csillékért mentek. Főaknász társam kelletlenül, nem tetszetősen ingatja a fejét, de hallgat. S mikor visszafelé menet az egyik bányásszal találkozunk, megtudom, miért volt a kelletlen fej rázás. — Már megint nem úgy csinálják, ahogy kéne — hallatszik a határozott hang — elszédül az ember a vágatban, olyan kanyargós. Nem a világba beszélünk... be kell tartani az irányt. A szállítóvágatba fordulva, a végtelengép felé tartva villanyfény csillan szemünkbe. A gép előtt, a vágat kanyarodójában közvetlenül a sínek mellett homokkupac, mellette ledobva kisebb és nagyobb vaskorong. Mordul, zúg, zakatol a mélység, ahonnan percenként húzza fel a csattogó kötél a telt csilléket. De Sike István főaknász, a földalatti munkahelyek — rendetlenséget nem tűrő — gondviselője az itteni szemet bántó felesleges dolgokat se állja meg szó nélkül. Lapátolják odébb a homokot, s a korongot, ha nincs rá szükség, rakják csillébe, szállítsák ki a külszínre. Mozgó drótkötelei? alatt bujkálunk s betérünk az ötösnyi- lami fronthoz vezető vágat alagútjába. Régi, öreg műveletben haladunk. Nemrég, hogy itt jártam, szűk folyosót találtam erre. A folyosót azóta kiszélesítették, új ácsolato- kat raktak a régi, korhadtak helyébe, jódarabon. Ezen túl szétroncsolt, rostjaira szakadt gerendák lógnak fejünk fölé. De a vágatban már szép rendben ott vannak az anyagok, a régi ácsolatok további kijavítására. Az egyik keresztfolyosónál ilyen új gerendán foglalunk helyet, hogy kifújjuk kicsit magunkat. Mert fa- és anyagtorlaszokon, szűk helyeken másztunk át, hétrét görnyedve, négykézláb közlekedve — s ez próbára teszi az embert. Persze turpisság is van a dologban. Hiszen régi bányászszokás a vendéget alaposan kifárasztani, hadd tudja meg a nyavalyás, hogy nem csak szép és romantikus a bánya, de ilyen is, nehéz, alázatos testtartásra kényszerítő. A pihenő után mennénk tovább, de egy szembejövő ember térít vissza bennünket: „várni kell, lőni fognak”. S várunk hosszú percekig a detonációra, amely kioltja lámpáink fényét, s utána várunk a füst elszivárgására, csak aztán szabad az út. Lehetelenül szűk nyíláson kell átcsúszni, lapos-kúszással. Hasunk alatt hatalmas márga- tömbök. Ilyen úton érkezünk az ötös nyilami frontra, ahol lassan omlasztáshoz készülődnek. De vámunk kell, fúróért mentek a bányászok. A várakozás ideje alatt Sike elvtárs egész kis szakmai előadást rögötönöz a méhészetről, intim, titkolt kedvűző foglalatosságáról tesz vallomást. Somsá- lyon négy család méhe volt. Volt, mert a családok az egymás elleni háborúskodásban teljesen kiirtották egymást. Szó esik az erre dúlt nagy viharról is, amely majd kétórás kiesést okozott itt: nem kaptak áramot, teljes sötétségbe burkolóztak a máskor villanyfényben fürdő vágatok, leállt a szállítás ... Közben megérkeztek a villanyfúróval a bányászok, de nem tudnak seoamire se haladni: életlen a fúrófej, füstölög, amikor a tartóoszlopok megfúrásához kezdenek. Mérhetetlen tisztelet élt bennem mindig is a bányászok iránt. De nemcsak munkájuk veszélyessége, cseppet sem rokonszenves munkakörülményeik miatt élt bennem ez a tisztelet. Szenvedélyes, hivatásukat szerető, hozzáértő embereket becsültem bennük, a nyers erőt, amellyel a természet erőivel szegültek szembe. De nemcsak ezek a tulajdonságok jellemzik most már őket. De egyre inkább az értelem, a kísérletező hajlam. Kísérletezés? Múlt év végén acéltámos frontfejtéssel próbálkoztak. Dehát ami jó a szovjeteknél, az nem biztos, hogy itt beválik, ami alkalmazható Egercsehiben, nem biztos, hogy megfelel Szarvaskőben, elsősorban a geológia? viszonyok miatt. Szarvaskőben a széntelep vastagsága változó, sok a gyűrődés, a vetődé.! — úgyhogy az acéltámos kísérlet nem járt sikerrel. Értelem? Sok, apró újítás, ésszerűsítés, ötlet születik itt az emberekben a munka megköny- nyítésére, a termelés meggyorsítására, a fokozottabb anyagtakarékosságra. Itt van példának okáért Pálinkás József és Simon Sándor együttes újítása, mely a frontfejtésben használt szekrényácsolatok „rab- lási” idejét rövidebbé teszi s jelentős fa megtakarítását is eredményezi. Az összes megtakarítások értébe havonként mintegy 10—IS ezer forintot tesz ki. S ez, egy ilyen kis bánya esetében, mint a szarvaskői is, jelentékeny eredmény S itt van egy másik munka- szervezési újítás, Simon mérnök kezdeményezése: gyorsított vágathajtáisnál alkalmazzák ezt a módszert. Lényege: az előrehaladás gyorsabb, a munkahelyi kapacitás kihasználása jobb. Míg a régi módszer szerint a havi előrehaladás 32 méter volt, az új módszerrel tizenhárom nap alatt majdnem ilyen — 30,6 méter hosszú vágatot hajtottak előre. — Az omlasztásból már nem lesz semmi — mondja Sike elvtárs —, azt a munkát majd csak a délutános műszak végezheti el. Indulunk, ki a napra. Jó háromnegyed óra az út visszafelé. Megint mászunk egy sort, nagynehezen, üggyel- bajjal. Mellettünk surrog a gumiszalag, rajta púpozva „utaznak” a szénrögök, s a szalag végén nagy robajjal hullanak az üres csillékbe. Még egy utolsó instrukció a szállítószalag mellett serény- kedőkhöz: a görgők nem forognak, annyi az alsó szalagra lehullott szén, ki kell tisztítani, amíg nem lesz belőle komolyabb hibái — s drótköteleket, csilléket kerülgetve Indulhatunk, de már egyenesen járhatunk. A rövi- debb utat választjuk, a bánya légvágatán rójuk az utat Meredek, a tüdőt erősen próbára tevő emelkedőn fújtatunk felfelé: Friss légtömeg zúdul ránk, a lámpák lángja sziszegve sír. Aztán a tárói főfolyosóra érünk, ahol az ismerős lódobogás fogad, s feltűnik a bánya szája, apró, fehér folt a feketeségben. Aztán már szikrázó, forró napfény záporoz ránk. Ott, lenn a sötétség, itt fenn a fény, 8 a meleg üli diadalát. Kicsire zsugorodva, erőtlenül kuporog a növények tövén az elgyengült árnyék. Hőségben és ragyogásban fürdik a táj, s a tegnapi vihart kiálló fű és mezei virágok illatprizmája fölé áradva nő a megérett búzák erős, egységes, friss kenyér illata. Eloltjuk lámpáinkat. Sike István főaknász barátságosan nyújt kezet. Arca kormos, ruhájára vastagon rárakódott a bársonyos szénpor. Pataky Dezső fl TflSZSZ-szemleíróiának cikke a Kennedy-kormány első féléves működéséről MOSZKVA (TASZSZ): Igor Orlov, a TASZSZ szemleírója írja: Az amerikai politikai megfigyelők összegezik az új amerikai kormány első hathónapos működésének eredményeit. A múlt évi választási kampány idején a demokrata párt vezetői új „fényes horizontot" raj- 2olgattak és azt ígérték, hogy fordulat következik be az ország politikájában. A kommentátorok most válaszolni próbálnak a kérdésre: milyen haladás látható az elmúlt félévi washingtoni politikán? James Reston, a New York Times kommentátora arra a következtetésre jut, hogy a Kennedy-kormány félévi tevékenysége alatt az Egyesült Államok külpolitikája alapjában véve olyan maradt, amilyen Eisenhower idején volt. Nem következett be az amerikai külpolitikában a demokraták által beígért fordulat, amelynek az Egyesült Államok sok csorbát szenvedett tekintélyét kellett volna fokozni. Bizonyos változást lát Resten többek között abban, hogy az új kormány kész vállalni nagyobb mértékű költségvetési deficitet, valamint, hogy a nukleáris fegyverkezési hajsza fokozása mellett fokozza a hagyományos fegyverkezést is. Igor Orlov ezzel összefüggésben rámutat, hogyha ez az a „fényes horizont”, amely felé a demokrata vezérek az állam hajóját vezetik, akkor nem nagyon lesz mivel dicsekedniük választóik előtt. Mint a Wallstreet Journal jelenti — folytatja Orlov —, Kennedy elnök legmagasabb tanácsadói jelenleg azon gondolkodnak, hogyan fokozhatják az ország meleg- és hidegháborús lehetőségeit, akár még a mozgósítással is. E tisztán militarista és agresszív feladat megvalósításához mesterségesen felhasználják a német békeszerződés és Nyugat-Berlin kérdését, amelyeknek racionális megoldására a Szovjetunió komoly tárgyalásokat igénylő Javaslatokat terjesztett elő. Az az elhatározás, hogy a nyugat-berlini kérdést a háborús hisztéria szitására és az Egyesült Államok, valamint a NATO-országok katonai készülődéseinek fokozására használják fel, mint a New York Herald Tribune rámutat, „eléggé kínos belső dráma után” született meg. Nyilvánvalóan az amerikai kormányon belül tapasztalható nézeteltérésekről van szó. E nézeteltérések komoly megnyilvánulása volt az a híresztelés, „amit siettek hivatalosan megcáfolni”, hogy Chester Bowles külügyminiszterhelyettes esetleg megválik tisztségétől. E híresztelésekkel egy időben közlemények jelentek meg arról, hogy növekszik Dean Acheson volt külügyminiszternek a szerepe. Acheson a Fehér Ház legfőbb tanácsadójának tisztségében szemmel láthatóan arra törekszik, hogy maga köré tömörítse a külügyminisztérium, a Pentagon és a Központi Hírszerző Hivatal valamennyi „ultráját”, mindazokat, akik a „háború peremén való egyensúlyozás” hívei. Ennek az irányzatnak a veszélyes voltát könnyű megérteni, ha figyelembe vesszük Acheson közeli kapcsolatait Ade- nauerral, aki lehetőséget nyert arra, hogy jelentős befolyást gyakoroljon az Egyesült Államok külpolitikájára. Természetesen, nehéz megmondani, mi is történt az utóbbi időben a hivatalos Washington kulisszái mögött. Lehetséges, hogy Bowles, aki élesen bírálta az Eisenhower- kormány kalandor-politikáját, és aki a múlt évben könyvet írt a „Küszöbön álló politikai fordulatról”, bizonyos mértékig szembefordult Acheson és a legelvetemültebb militaristák követelte politikai vonallal. Akárhogy is van a dolog, annyi biztos, hogy a kardcsör- tetés sem otthon, sem külföldön nem emeli a washingtoni kormány presztízsét. A New York Times bevallása szerint Washingtonban nagy csalódást okozott, hogy az ázsiai és afrikai semleges országok nem támogatják az Egyesült Államoknak a nyugat-berlini kérdésben elfoglalt álláspontját. Az a körülmény, hogy a nyugati országoknak nincsenek konstruktív javaslataik ebben a kérdésben, természetszerűleg megerősíti a semlegesek ama véleményét, hogy a Nyugat fél az enyhüléstől és szándékosan törekszik a feszültség fenntartására és fokozására. Ilyen vélemények hallhatók a nyugati országokban is. Az elmúlt hat hónap tapasztalatai — s különösen a kubai és a laoszi lecke — meggyőzően bizonyítják, mennyire előnytelen a mai viszonyok közt a szakadék szélén egyensúlyozni vagy mászkálni. Ez a tapasztalat követeli, hogy hajtsák már végre a megígért fordulatot, hagyjanak fel az eredménytelen politikával és kezdjenek az érintett felek kölcsönös érdekeinek figyelembevételével, komoly tárgyalásokat minden megoldatlan kérdésről, s első sorban a legfontosabbról. (MTI) Ma kezdődnek a szegedi szabadtéri játékok Ma este nyolc órakor ismét megkezdődnek a szegedi szabadtéri játékok. Elsőnek Erkel Hunyadi László című operájában gyönyörködhetnek a nézők. Vasárnap másik nagy nemzeti operánk, a Bánk bán kerül színre, amelyet 1861- ben, száz évvel ezelőtt mutattak be hazánkban. Az opera vasárnap Szegeden kerül színre először igazán nagyszabású szabadtéri előadásban. A Hunyadit a bemutatón kívül 25- én, a Bánk bánt pedig 26-án és 27-én láthatja majd a Beloiannisz téren a közönség. Ezt követően július 29-én és 30-án, valamint augusztus 1-én és másodikén a moszkvai Állami Akadémiai Nagyszínház százhúsz tagú balettkara szerepel a játékokon. A szovjet művészek — akiknek Galina Ulanova, a világhírű balett- művésznő a művészeti vezetőjük, Prokofjev Kővirág című mesebalettjét adják elő. Ka- csóh János vitéz-ét augusztus 5-6-8-10-én és 12-én, Madách örökbecsű remekművét, Az ember tragédiáját pedig augusztus 13-15-17-19-én és 20-án játsszák az ország legnagyobb szabadtéri színpadán. A városba érkező vendégeA Hevesi Gépállomás DIESEL-SZERELŐKET azonnal felvesz. Jelentkezés a gépállomáson, Heves. Az Egri Patyolat Vállalat értesíti t. megrendelőit, hogy június 15-ig beérkezett ruháik elkészültek és kéri azok sürgős kiváltását, megfelelő nagyságú raktár hiányában tovább tárolni ugyanis nem tudjuk. Egyben felhívjuk a figyelmet, hogy őszi—téli ruháikat már most adják be tisztításra, a munkatorlódás elkerülése végett Ismételten kérjük az elkészült ruhák kiváltását, mert az újonnan elkészült ruhák megfelelő tárolása ’“hetetlen. Egri Patyolat Vállalat két napközben is sok szórakozási lehetőség várja. A látogatók tizenkét kiállítást tekinthetnek meg. Megismertetik a vendégeket a híres egyetemi füvész- kerttel, a fehértói madárrezervátummal, a műemlékekkel, a Beloiannisz-téri Panthe- onnal, a százéves kiskundorozsmai szélmalommal, és a Tisza-parti halászcsárdákkal is. Az idén először indulnak majd Szegedről külön autóbuszok a Mezőhegyesi Állami Gazdaságba, ahol a híres ötösfogatokon nézhetik meg a látogatók a nagyüzemi gazdaságot és lovasbemutatókon is szórakozhatnak. A kétóránként induló sétahajók, esti, műsoros, zenés hajókirándulások, sétarepülések is a látogatók rendelkezésére állnak. A helyi idegenforgalom vezetői nem feledkeztek el a vadászat és a horgászat kedvelőiről sem. A horgászoknak felszerelést adnak, s a horgász tanyák közelében levő halászcsárdákban a vendégek kívánsága szerint készítik el a kifogott halakat. Az elkövetkező napokban sorra kerülő operaelőadásokra, a többi darab bemutatójára és a szombat—vasárnapi rendezvényekre már minden jegy elkelt. (MTI) Kellemesen akar sxórahoxni ? KERESSE FEL EGERBEN a Szépasszonyvölgyi csárdát HIDEG ÉTELEK, NYÄRSALÄS, MINŐSÉGI BOROKI ZENE. ELŐZÉKENY KISZOLGÁLÁS! Üzemelteti: Eger és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet. iiiiiiii(liiiiiaiiaiiaiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiaiiaiiiiiiiiiiiiiiiiifii|iiiiiiiigiiaii|i(|iiiiiiiiajiiiiiitsiiirfaniii|ii||ia AAAAAAÄAAÄAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/M Jelmezkölcsönző Vállalat értesíti ügyfeleit, hogy miskolci fiókját augusztus 1-től augusztus 5-ig leltározás miatt zárva tartja • Kultúrcsoportok, tánccsoportok, stb. igényeiket fenti időszakra legkésőbb július 26-lg jelentsék be a Jelmezkölcsönző Vállalat fiókjánál: Miskolc, Béke tér, Zsolcai kapu 12. szám alatt.
