Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-22 / 171. szám

19*1. Július 22., «combat

NÉPÚJSÁG

3

Sikerekben gazdag tizenhét esztendő

Ma tizenhét éve, 1944. július 22-én szabadult íel a német fa- sizmus elnyomása alól, a Szovjetunió segítségével Lengyel- Ország, a lengyel nép nagy nemzeti ünnepét üli.

Lengyelország a fasizmus egyik korai áldozata volt. Az elsők között zúdult a fasiszta áradat a lengyel népre, borzalmas pusztítást, gyilkolást okozva. S bár akadtak árulók és gyávák, akik vagy elmenekültek, vagy a fasizmus oldalára álltak, a lengyel nép legjobbjai ellenálltak, harcoltak hazájukért. Megalakultak az első szervezett partizáncsoportok és a harcra, egységfrontra buzdító kommunisták mellé felsorakoztak a szocialisták, a radikálisok és más, hasonló szervezetek tagjai. A lengyel néptömegek felszabadító harcának élén a Lengyel Munkáspárt állt. Megalakította a Népi Gárdát, amely a lengyel ellenállás legfőbb belső ereje volt, a LEMP kezdeményezésére jött létre az illegális Országos Nemzeti Tanács — 1943 végén, Illetve 1944 elején —, amely a jövendő államhatalom alapját képezte. A Nemzeti Tanácsba tömörült demokratikus erők már nemcsak felszabadulásukért, hanem a háború után kialakulandó új Lengyelország társadalmi átalakulásáért is küzdöttek. Küzdelmük gyümölcsözött. Sem a lengyel, sem a külföldi reakció nem tudta megakadályozni, hogy az Országos Nemzeti Tanács köré tömörült demokratikus erők megvessék az új lengyel, népi hatalom alapjait A lengyel nép felszabadulása után a kommunistákat, a demokratikus erőket követve, nagy lelkesedéssel és következetes harcossággal fogott hazája építéséhez. A reakció minden eszközzel igyekezett szabályozni a népi fejlődést, az ellenforradalmi erők sem riadtak vissza a legdurvább bandi- tizmustól sem. A föld alá kényszerült ellenforradalmi bandák — bár polgárháborút nem tudtak kirobbantani — 1948 végéig a Lengyel Munkáspárt IS ezer tagját gyilkolták meg. Igyekeztek nacionalista nézeteket szítani, kommunista-ellenes propagandájukban egyesült a nyugati és a belső reakció. A lengyel nép azonban látta, hogy a kommunistákat követve, Juthat csak el a jobb élethez és a Lengyel Munkáspártot követve elszigetelték ai ellenforradalmi erőket, a tömegek elhagyták azokat a politikai pártokat, amelyek nem akartak és nem tudtak továbbmenni a fejlődés útján. 1948 decemberében egyesült a Lengyel munkáspárt és a Lengyel Szocialista Párt — és e munkáspártok egyesülése döntő csapást mért a népi hatalom ellenségeire és nagy győzelem volt a proletár diktatúra megteremtéséért. A népi demokratikus hatalom Lengyelországban a Szovjetunió segítségével, és a népi demokratikus országok kölcsönös segítségével, rövid idő alatt felszámolta a háború szörnyű anyagi kárának nagy részét, rombolásait 2—3 év alatt helyreállította és lényegében új alapokra fektette népgazdaságát. Az új állam- gépezet kulcspozícióit munkások, parasztok foglalták el, a dolgozó nép, a munkásosztály vezetésével a szocializmus építéséhez látott. A romok helyén egyre szaporodó új alkotások hirdették a nép alkotóerejét, ipara gyorsan fejlődött, s elmaradt agrárországból ipari állammá vált, — ipari termelése 1953-ban 3,6-szorosa volt az 1938. évinek.

Lengyelország jelentős eredményeket ért el a szocializmus építésében, annak ellenére, hogy egy időben itt is különböző hibák, „baloldali” túlzások jelentkeztek. A XX. kongresszus tapasztalatait hasznosítva, a Párt Központi Bizottsága 1956 őszén kidolgozta új politikai irányvonalát a hibák megszüntetésére, a nehézségek leküzdésére. Ennek az új programnak egyik jellemző vonása, hogy a párt komoly lépéseket tett előre a szocializmus általános törvényszerűségei és

a nemzeti sajátosságok Összehangolása érdekében. A hazai sajátosságok fokozottabb figyelembevételét jelentette a munkás-önkormányzatok rendszerének kiépítése, amely a szocializmus építésének egyik lengyel sajátossága. Ennek segítségével a lengyel párt igyekezett a túlzott centralizmust megszüntetni és a bürokratikus kinövéseket lenyesegetni. A munkás-önkormányzat kiépítése azonban nem jelenti a demokratikus centralizmus elvének feladását, vagy jelentőségének csökkentését. A munkástanácsok szerepe éppen abban nyilvánul meg, hogy segítik a szocialista államot szocialista funkcióinak teljesítésében. A lengyel párt programjában nagy helyet kapott a mezőgazdaság szocialista átszervezésének problémája.

1956 óta a lengyel párt igen nehéz harcot vívott a revizionista és a szektás erőkkel, amelyek nehezítették a párt munkáját, elvonták a figyelmet más, égetően fontos kérdésekről. A harc eredményeképpen azonban a népi demokratikus rendszer stabilizálódott, a párt megszilárdította kapcsolatait a tömegekkel, megerősödött a munkásosztály vezető szerepe, s ma már Lengyelország gyors léptekkel halad a szocializmus építésének útján. Ezt bizonyítják az elért eredmények is, 1954—59 között az ipar össztermelése 63 százalékkal nőtt, az acélgyártás 3,6 millió tonnáról 5,6 millió tonnára emelkedett, a mező- gazdaság össztermelése mintegy 25 százalékkal, árutermelése pedig mintegy 40 százalékkal növekedett. A gazdasági eredményekkel arányosan javulnak az életkörülmények, a lengyel nép életszínvonala állandóan növekszik, javul.

A lengyel nép nemzeti ünnepét gazdag eredmények, a szocializmus építésének Jegyében ünnepli és nagy lelkesedéssel, a Lengyel Munkáspárt vezetésével további sikerekért harcol.

— P —

Tanácskozás a Földművelésügyi Minisztériumban a termelőszövetkezeti erdőgazdálkodásról

Az idei tavasz óta az ország *rdő területének csaknem tíz százalékán, kereken 200 000 íoldon a termelőszövetkezetek gazdálkodnak, ezenkívül használatukban van sok ezer hold illami és közblrtokossági erdő Is. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése után, most ezekben a kisebb, néhány száz holdas erdőkben is megindult a tervszerű gazdálkodás. Az állami erdőrendezőségek a közelmúltban megkezdték a szövetkezeti erdők távlati üzemterveinek elkészítését. Ezek a tízéves tervek a korszerű nagyüzemi erdőgazdálkodás tapasztalati módszerei alapján határozzák meg a telepítés, erdőművelés és fakitermelés irányait, keretszámait.

A termelőszövetkezetek az idén csaknem tízezer holdon telepítenek új erdőt, mezővédő sávot és útmenti fasort.

A termelőszövetkezeti erdő- gazdálkodás időszerű problémáiról országos tanácskozást tartottak a Földművelésügyi Minisztériumban. Az értekezlet részvevői javasolták, hogy az erdővel rendelkező szövetkezetekben jelöljenek ki erdőfelelőst, aki brigádvezetői minőségben irányítja a közös erdő művelését. Az Erdészeti Főigazgatóság képviselői bejelentették, hogy tanfolyamokat szerveznek az „erdő-brigádve- zetők” szakmai képzésére.

(MTI)

„Otezerhatszáznyolc tonnával többet adtunk...“

A z elmúlt év decembe- rének egyik borongó« napján tartották meg a gyöngyösi XII-es aknánál az 1961-es évi tervismertető értekezletet. A beszámolót ekkor néhányper- ces néma csend fogadta. Az emberek hitetlenkedve, kissé ijedten néztek egymásra ... Nem bírjuk...! Százvagonos megszokott termelés után 130 vagon? A vájárok, frontmesterek, aknászok pillantásai szinte egymás erejét mérlegelték, majd a tekintetek ismét az emelvényre kúsztak, ahol Varga János főmérnök fejtegette tovább a műszaki adottságokat, a felkészülést, amelyet az új, feszített terv megkívánt. Ceruzák kerültek a kézbe, hogy a számok tükrében is ellenőrizni lehessen az elhangzottakat. Es már simultak a * redők az arcokon. Az első percek megdöbbenését már bizakodás váltotta fel Mert nagy ugyan a feladat, de megoldható. Veres Sándor és Fekete Pál frontmesterek köré gyűrűt vont az emberek csoportja. Halk suttogás ... vita... majd levegőbe lendülő karok. Vállaljuk ...!

Ezt láttam azon a borongós decemberi délutánon. Most napfény játszadozik a Varga János főmérnök előtt fekvő papírlapon, amelyen a féléves tervmutatók komor, hidegen reális számai sorakoznak sűrű egymásutánban.

— Otezerhatszáznyolc tonna szénnel adtunk többet az első félévben... 102,8 százalék! Hogy nehéz volt-e? Ment.. .1 Voltak nehéz napj súnk ...

Bizony voltak. Ezekről nem beszél Varga János főmérnök, de nem szeretnek beszélni a vájárok sem. Mert talán nem értenék azok, akik életüket a napfényben élik. Azok, akik

N'

nem hallották még az omlasz- tások moraját, a fejtések recsegését, a pillanatokat, amikor a vájárok körültekintésén, leleményességén múlik a további biztonság... A termelés ... a szén ... az éle'fl Nem beszélnek, de ezt a tartózkodást nevessé teszi az eredmény, az ő némaságuk helyett hangosan kiáltanak a számok, az 5608 tonna...!

ézzünk még néhány adatot. Elővájási terv 125,1 százalék. Ebből kiragadhatjuk a félév utolsó hónapját, a 165 százalékot, amikor 911 méterből 775 métert géppel hajtottak ki. A számokat írva szinte hallhatjuk az F—4-es gépek zúgását, láthatjuk az izzadt, szénporos vájárokat, akiknek igyekezete, szorgalma létrehozta ezt a nagyszerű eredményt: Kartall Istvánt, B. Ko vács Istvánt, Csabi Bélát, P\- linyi Istvánt.

Bányafa megtakarítás 203 köbméter, amely pénzértékben csupán ennél a fontos importanyagnál 123 000 forintot ie- lent. De! sorolhatnám még a paxitot, a széldeszkát, az ócskafából készített különféle anyagokat, amelyek mind- mind hozátartozn’ak szervesen az önköltség csökkentéshez.

Igaz, az energiafogyasztási tervét túllépte az üzem, de... •— ... a következő hónapokban ez is megoldódik — mondja Varga János főmérnök. — M« már teljes egészében az északi szénmezőbe koncentráltuk a termelést, így a déli mező energiafogyasztását teljesen felszámoltuk. Tervezésünk helyeségét bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt hónapban is száz százalékon felül teljesítettük termelési tervünket kizá- rőfag az' északi szénmezőből, az energiafogyasztási tervünkből mégis csupán 91 százalékot használtunk fel.

rT’udjuk, hogy ez a vajúdó probléma is megoldódik. Biztosíték erre az, hogy amit a XII-es akna vájárjai, műszaki vezetői ígértek az elmúlt idők folyamán, azt teljesítették. Kívánunk nekik az előttünk levő félévre az elmúlt időszakhoz hasonló sikeres, jómunkát.

L.J.

Mi újság a káli

Március 15 Termelőszövetkezetben?

Néhány nappal ezelőtt meglátogattuk a káli Március 15 Termelőszövetkezetet. A szövetkezet irodájában csak Po- csai Albin vezetőkönyvelőt találtuk „otthon”, akit megkértünk, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre.

— Az elmúlt hetekben kezdtük meg az aratást. Őszi árpánk a tervezett mennyiséget hozta, viszont a tavaszi árpa

Augusztus 8-ra befejezik Egerben a nyári betakarítás munkáit

A nagy nyári munkákról, az aratásról, cséplésről, tarlóhántásról és a nyári mélyszántás végzéséről tárgyalt legutóbb Eger Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A beszámolóban már igen jó eredményekről adhattak számot a termelő- szövetkezetek. A VB-ülés napjáig 194 hold learatásáról számolhattak be. Természetesen figyelembe kell venni, hogy a város északi fekvése miatt a gabona később érik be, mint a megye délebbi részein.

A város termelőszövetkezeteiben az aratást egy kombájn, két aratógép és 124 aratópár végzi. A legtöbb kéziarató természetesen a felnémeti kerületben levő Petőfi Termelőszövetkezetben dolgozik. A termelőszövetkezetek vezetősége és tagsága úgy tervezi, hogy a

gabonák aratását július 30-ig befejezik mindenütt, s már az aratással egyidőben megkezdik a hordást is. A hordást a termelőszövetkezetekben rendelkezésre álló négy Super Ze- tor, és két G 35-ög vontató, valamint 120—130 fogat segítségével legkésőbb augusztus

5-re mindenütt be is fejezik.

A cséplési munkákat már megkezdték és a tervek szerint a legtöbb gabonával rendelkező Petőfi Termelőszövetkezetben is befejezik augusztus 8-ra.

A betakarítással egyidőben végzik a felszabadult tarló művelését is. Ehhez két lánctalpas G 35-ös és egy Utos-traK- tor áll rendelkezésre. Ezekkel a gépekkel biztosítva van, hogy a nyári mélyszántást, augusztus 15-re be is fejezzék.

valamivel kevesebb terményt adott. A búza 2 mázsával több lett mint ahogy azt a tavasszal terveztük.

— 550 hold vetésről 65 vagon gabonára számítottunk, ami meg is lesz a cséplés befejezésére. Ez a szám nem nagy, de káli viszonylatban jelentős, mert a községben még soha nem volt ilyen búzatermés, mint ebben az évben.

— Hogyan állnak az állam Iránti kötelezettségük teljesítésével?

— A földadót, a vetőmagköl- csönt és a cséplőrészt, mintegy 15 vagon termény értékben teljesítettük, Így nincs lemaradásunk. 12 vagon termény szerződésünk van, de mivel jól sikerült a termés még újabb 8 vagon termény átadására kötöttünk szerződést az állammal.

— Az aratás—cséplési munkák mellett miként haladnak a kapásnövények ápolásával1'

— 214 hold kukoricánkat háromszor ekekapáztuk, egyszer pedig kézikapáztuk. 143 hold kertészetből egy szórófejes öntözőgép segítségével 25 holdat rendszeresen tudunk locsolni a Tárná vizéből. Ezenkívül 45 hold lucernánkat is ötntözzük vele. Van 52 hold dinnyénk, 22 hold paradicsomunk, 33 hold dohányunk é« 35 hold cukorrépánk.

Galambos László

Amikor a nyílegyenes, kitűnő betonúton száguldó autóban egy percre lehúnytam a szemem, eszembe jutott az a húsz év előtti eset, amikor anyánk születésnapjára kora hajnalban kerékpárral jöttünk ki az öcsémmel a tárkányi határba — virágért. Csak mezéi virágot szedtünk, mégis úgy megkergetett bennünket a csősz, hogy alig tudtunk az elhullatott virágok között felszállni a kerékpárokra. Hazáig sírtunk, az örömből nagy-nagy szomorúság lett.

Valahányszor erre Járok, ez mindig összeszorítja a torkomat, de a másik pillanatban nár elfoglalja a régi érzés he- yét az új, amelyik csodálko- .ésból fakad. Mert az a ház, 'melyik akkor, két évtizedlel ezelőtt az utolsó volt, ma 'alahol a falu közepetáján an. Csodálkozom azért is, nert úgy megszoktam a tár- :ányl viselet suhogó szoknyá- t, s most már nem látni egyet iem a faluban.

Változnak az idők, változtak az emberek: Régi, de igaz nondás ezt A falu egyik leg- .zabb házában, Bajzáth Imréknél is így valahogy vallják. \ nagyobb leány már régasz- zony, kicsi lánya ott játszik •zen a forró júliusi délutánon % az állókában, amíg édesany- a a nagytakarítás felfordulásában azt se tudja, mit csi- aäljon.

— Jaj, de nagy rendetlenségbe tetszett már jönni! — szabadkozik Éva asszony —, de most nagy készülődésben vagyunk vasárnapra!

— Nocsak! Hát ml lesz itt vasárnap?

— Búcsúi — kottyant közbe a szomszéd kislány.

— Ajaj! Ha csak búcsú lenne — sóhajt most az édesanya, Bajzáthné —, de a kisebbik lányomnak, Editkének lesz az eljegyzése!

— Ejha! Kettős mulatság. £s ki a boldog vőlegény?

— Egri, de Ózdon dolgozik, mert a mi lányunk már városi asszony akar lenni; — szalad ki egyszuszra a nagyobb testvérből az ismertetés.

Egy kicsit azért védelmére kelok a Bervában dolgozó leánynak, mert nincs abban semmi rossz, hogy városi akar lenni, aztán elbúcsúzom a vacsorához előkészüló asszonyoktól és továbbállok egy házzal.

Farkas Jenőéknél Is nagy a kirakodás.

— Jónapot kívánok! Itt is a búcsúra készülnek? — köszönök be a meszelő, csupa fehér asszonyok közé.

— Dehogy; Csak azért azt szeretnénk, ha éz a perzsavásár eltűnne már vasárnapra! En lettem az új gondnok itt a kultúrotthonban — mondja Fazekasné — és most akarok

Estefelé Felsőtárkányban

beköltözni, de sajnos, nagyon sokba telik kimeszelni ezt a szobát, konyhát.

— Ki is hallott már olyat, hogy feketére festették a plafont? — mérgelődik Bajzáth Lászlóné. — Már harmadszor meszelem, mégis olyan, mint a szurok!

— Jaj, sok bajjal, gonddal megy most ez itt, mert én úgy foglaltam el ezt az állást, hogy még nincs is minden tisztázva. Tetszik-e tudni, hogy azt mondja a kultúrotthon-igaz- gató, hogy ezért a sok felelősségért, meg munkámért nekem csak 80 forintot adnak? Hát ez azért nem sok, mert Jön hozzá ez a kis lakás, meg fűtés, világítás. Dehát majd csak megoldódik, nem hiszem én, hogy ennyi lenne csak a béri

Hamar elmond még néhány panaszos dolgot, inkább csak úgy asszony! megszokásból, mint igazi panaszkodásból, aztán Kakukk Ferencnével, meg a másik asszonykával újra nekilátnak annak a lehetetlen mennyezetnek, mert valóban, ki is hallott már olyat, hogy egy szoba tetejét feketére fessenek?

Furcsa alkotmány áll az út szélén, körülötte sok gyerek. Vajon mi lehet? No, egy kis

okoskodás, és azonnal megállapítható, hogy ez bizony a — fagyialtos.

I. J. Egerből jár ki és a furcsa alkotmány, amivel közlekedik, egy motorkerékpár, amelyikre rá van szerelve két oldalt két tartály, s az rejti a gyerekek kedvencét, a finom fagyit.

— Mennyi ideje Jár ide, ebbe a faluba?

— Ez már a negyedik nyár, hogy szinte naponta kiszaladok Egerből. Szeretek ide Jönni, mert nagyon megkedveltek az emberek. A gyerekek jobban várnak, mint akárkit! De ez érthető is, hiszen ebben a nagy faluban, ahol any- nyl idegen megfordul, ez Ideig nincs cukrászda. Most talán nyílik egy, és nagyon szeretném, ha én jöhetnék ide. Megszoktam ezt a falut és engem Is megszoktak az Itteniek.

Már nem merek sokat kérdezősködni, mert — ha tréfásan értem is —, de egyre fenyegetőbb a gyerekek gyűrűje, akik a felnőtték eszmecseréje miatt nem jutnak hozzá a kedves csemegéhez. Én is kapok egy tölcsérrel a jó vaníliásból, aztán csendesen elhúzódom, helyet adva a csi- vltelve kérő, pénzüket nyújtogató gyerekeknek.

Nem messze a falutól, a ba- rátrétl romoknál Fekete Alajos színművész, a színház szakszervezeti „főnöke” és még néhányan tevékenykednek. Ha az ember közelebb megy, meglepődve látja, hogy nem is kis dolog az, amibe belefogtak.

— Most készítjük elő azt a sátortábort, amelyben a Művészeti Dolgozók Szakszervezete Udültet majd. Július 22-én nyílik a tábor, de bizony van még itt elég tennivaló — néz körül keservesen. — Egész nap dolgoztunk, de meg se látszik raita] Mindössze három sátor áll. No, de megnyestük az utat, megépítettük a kaput, szóval azért dolgoztunk egész nap. Mire eljön az idő, hogy megérkeznek az üdülők, teljes rend lesz. Még parkosítunk is!

— Es hogy jönnek ki ide az üdülők?

— Az erdei kisvasúttal. ígéretet kaptunk arra, hogy a sziklaforrás helyett három nap itt lesz a végállomás. Különben is nagyon sok segítséget kaptunk a tábor építéséhez az erdészettől. A vizet is ók biztosítják.

— És a főzést hogyan intézik?

— Mindenki maga főz. Elkészítjük a tűzhelyeket, bográcsokat bocsátunk a rendelkezésükre, de aki nem akar főzni, az napi 24 forintért étkezhet a KISZ-táborban.

— Jönnek, jelentkeznek az emberek?

— Hogyne! Nagy az érdeklődés, különösen a pestiek részéről, akiknek valóban ki- kapcsolódást jelent ez az erdei táborozás. Dayka Margit elsők között jelentkezett.

Ahogy elnézem a kis tisztást, úgy érzem, nemcsak a pestieknek, de mindenkinek jó pihenést és kellemes időtöltést jelent ez a tiszta erdei csend, ez a nagyszerű kis tábor.

Amint haladunk visszafelé, távolról énekszó csendül. Énekelnek az úttörőtáborbeliek. Lassan estébe hajlik a délután, megelevenedik a falu, hazatértek az emberek a munkahelyekről, és mindenütt folyik a takarítás, meszelés, készülődés a majálisszámba- menő vasárnapra. A gyerekek már körülfogták a felállított körhintát, s egy-egy lövés is eldörren a sátorból, ahol a „puskás bácsi” egyik-másik gyereknek már jóval vasárnap előtt megenged egy próbalövést.

Tárkány megváltozott, az emberek is megváltoztak, de főleg nagyot változott a község képe, amelyik, mint a mozgásban levő folyó, állandóan formálódik, alakítja maga körül a partot, a tájat, a házak képét és az embereket.

Cs. Adám Éva