Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-10 / 135. szám

4

NEPÜJSAQ

1961. június 19., szombat

Borravaló és adjon isten!

Én is szoktam hajat vágatni. Egy hónapban többször. Borravalót is szektám adni. Ha tehetem. Ilyenkor bókolást kapok és szívélyes, nyájas mosolyt. Sőt, mikor távozom, a „lefizetett” mester harsányan köszön „viszontlátás”-t.

— A pénzemnek szólt — gondoltam rosszmájba i. De jobbik részem addig, addig erősködött, mígnem elhitette velem: „udvarias a mester!”A minap kénytelen voltam próbát tenni — egy forintom volt csak borravalónak. Vajon harsány lesz-e c. köszönés, vajon lesz-e bókolás, udvariaskodás. Az egy forint borravalót zsebrevágta a mester. Távozóban a szokottnál kicsit hangosabban köszöntem — no, most mi lesz?! Köszönésem válaszolatlanul maradt. Tehát mégis a pénzemnek szolt, a nagyobb borravalónak szólt a hajdani udvariaskodás? Nem hiszem. Nem hiszem, mert én gyógyíthatatlan és javíthatatlan optimista vagyok. Tudom: egyszer majd akkor is harsány köszönést kapok távozáskor, mikor forintnyi borravalóval se tudom megörvendeztetni kedves figarómat.

(- kyd -)

— AZ EGRI Alpári Gyula Közgazdasági Technikum ma este fél 8-kor rendezi Rózsabálját az intézet udvarán.

— AZ EGRI JÁRÁS iskoláiban utolsó tanítási napon, június 10-én ballagást rendeznek, majd a következő héten, június 12—15 között tartják a vizsgákat, illetve összefoglalókat.

— HAT ÉS FÉL súlyvagon cseresznyére, 9 súlyvagon meggyre kötött az idén szerződést a MÉK a megye termelőszövetkezeteiben. A cseresznye szedése és szállítása folyamatosan történik, a meggy szállítását a közeli napokban kezdik meg.

— SZŰCSIBEN rövidesen befejezik a községet átszelő járda építését. Június 30-án átadásra kerül a modern, új orvosi lakás is.

— EBBEN AZ ÉVBEN a megye termelőszövetkezetei nagy mértékben fokozzák árutermelésüket. Ezt bizonyítja az is, hogy az előirányzott 633 millió forintos termelési bevételből 531 millió forintot, vagyis a 13,3 százalékát állami árutermelési bevételből tervezték meg a szövetkezetek.

— AZ AUSZTRÁLIAI Kommunista Párt 19. kongresszusa alkalmából az SZKP Központi Bizottsága szívélyes testvéri üdvözletét küldte az ausztráliai kommunistáknak és sók sikert kívánt a kongresszus munkájához.

— TÖBB MINT 850 hold rizst vetettek az idén a megye termelőszövetkezetei. A rizs árasztása mindenütt megtörtént és a jelek szerint kedvező termésre van kilátás.

— SUKARNO indonéz köz- társasági elnök és Hruscsov, szovjet kormányfő csütörtökön este Leningrádból visszautazott Moszkvába.

— A SZAKSZERVEZETI Kultúrotthon Központi Színjátszó csoportja június 11-én vasárnap délután 3 órai kezdettel Tarnamérán, és fél nyoc órai kezdettel pedig Boconádon bemutatják Óta Safranek Makrancos házasok című háromfelvonásos vígjátékát.

EGRI VÖRÖS CSILLAG Ember a Holdon EGRI BRÖDY

A halálkanyar EGRI KERTMOZI A riksakuli GYÖNGYÖSI PUSKIN Egy évig tartó út GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kobraakció

HATVANI VÖRÖS CSILLAG Az énekes csavargó HATVANI KOSSUTH A halálhajó HEVES

Az osztravai gyors PETERVASÄRA

ítélet magánügyben ' FÜZESABONY

Meztelen igazság

tlgerben este 7 órakor: Szeress belém

Ember a Holdon

Angol filmvígjáték

ŰJABB ANGOL vígjátékot mutatott be az egri Vörös Csillag Filmszínház. Az utóbbi években megszoktuk az angolok jellegzetesen fanyar humorát, ahogyan élesen, olykor megbocsátóan figurázzák ki önmagukat, az angol életet, a kapitalista világot.

Ennek a filmvígjátéknak az indítása más, mint a vérbeli vígjátéké. A különböző tudományos intézetek furcsaságait kapjuk ízelítőül, valahogyan úgy, ahogyan az átlagember látja a szakembereket. Az átlag honpolgár szemében a szakemberek szempontjai furcsának, bogarasaknak tűnnek, mert nem értik meg a tudomány, az elérendő cél belső sajátosságait.

A film a Náthakutató Intézetnél kezdődik és a holdrakéta sikertelen kilövésével végződik. William, ez a különös képességű ember, kipróbálta már a tengeribetegséget, a hidegrázást, kopaszodást és a beri-berit. Pusztíthatatlanul egészséges. Így akad rá a tudós, aki a felsőbbrendű embereket választja ki a végrehajtandó Holdba utazáshoz. William nemcsak azért alkalmas az úttörő és páratlan kísérletre, mert idegrendszere és következésképp fizikuma is el- nyűhetetlenül egészséges, hanem azért is, mert nincs családja és nincsenek problémái: William nem engedi, hogy problémái legyenek.

A néző számára a film akkor kezd érdekessé válni, amikor az űrhajóskiképzés néhány részletét bemutatják a pergő képek. A film felvonultatja a kísérleti berendezéseket, néhány kísérleti attrakcióval bizonyítja, hogy a test ellenállókészségén túl, olyan idegrendszeri és szellemi feladatokat kell megoldania az űrutasnak, amikre évekig tartó munkával kell előkészíteni még a legalkalmasabbaknak vélt jelölteket is.Az ember elámul azokon a bonyolult szerkezeteken, amelyek a kísérletekhez szükségesek.

AZ ANGOL FILMESEK szerint azonban a „story” nem lenne eléggé szórakoztató, ha nem kevernének a . mesébe egy kis szerelmet, vagy egy kis féltékenységet, amely éppen nem a nő körül, vagy a nők között pusztít, hanem az űrhajós-jelöltek között. Leo, az utazásra kijelölt és legesélyesebb sztár, el akarja tenni láb alól William-ot, aki fel sem tudja és fel sem akarja mérni bekövetkezhető tettének nagy jelentőségét. Közben szerelmes lesz Pollyba, alti táncosnő Londonban és aki ugyancsak beleszeret, de gyógyítha- tatlanul és nem is reménytelenül Williamba. Willamot Ausztráliában lövik fel, de nem jut el a Holdig, mert a kísérlet csak kísérlet marad. Polly és William a záróképben közösen tartanak ott — több gyermekkel maguk körül —, mint ahol William tartott, a Náthakutató Intézet jóvoltából a mese indításakor.

Ez a film vígjátéknak nagyon gyenge. A hosszú indítást nem az követi, amire vár a néző. Az átmenet a komoly mondanivalóhoz nem döccenés nélküli, de amikor a szerző végre mondanivalójához ér, a film lebilincselő. A mai ember sokat olvasott és hallott már az űrhajózásról, a holdba- készülődésről, de a technikáját, a tudományát, a nagy tettet megelőző fáradságot, a szellemi és fizikai nagy-nagy tornát még vizuálisan senki nem mesélte el így, mint ez a film. Minden valószínűség szerint a filmen felvázolt technikai megoldások a valóság és a képzelet közös szüleményei, legtöbbjükben inkább a fantáziát és a gondolkodást indítják el az emberben, mégis fogva tartják a nézőt hosszúhosszú percekig, mert az ismeretlennel való kacérkodás, a XX. század zseniális űrbefca- landozásnak képszerű élményét adja ez a film;

A RAKÉTAKILÖVÉS előtti pillanatok feszült várakozását, a tudósok arcán végigrángó, aggódó idegességet még az sem rontja, a képsor hatása

alól még akkor sem tudunk szabadulni, amikor William bölcs szamárságokat mond a rádióérintkezés során. A technika hatalmas erejét és az emberi ész diadalát Gagarin őrnagyban, mint a tett végrehajtójában csodáltuk meg nemrég; ez az angol film pedig apró mércét adott annak a nagyszerű és történelemalakító tettnek a felméréséhez, amit egy szovjet ember, a szovjet tudósok munkája nyomán, végrehajthatott. A naív szerelmi mesét és az unalmas náthát a film után nyomban elfelejtjük, de a Holdba utazásra készülődés embereit és gépezeteit nem.

A filmet Bazil Dearden rendezte. A bárgyú mesével nem sok dolga akadt, az űrhajózási részletekben azonban a lényeg közlésére tört. Ott tudott drámai feszültséget teremteni. A rendező után nyomban az operatőrt kell megemlíteni, Harry Waxmant, aki kitűnő beállításokkal hangsúlyozta a technikailag izgalmas helyzeteket. Kenneth More régi ismerősünk az angol vígjátékokból. Most is kitűnően alakította a drótidegekkel rendelkező Williamot, és nem ő tehet róla, hogy több és hatásosabb humor nem jutott a közönségnek. Pollyt, az éjjeli-lepke táncosnőt Shirley Anne Field játszotta, itt-ott őszinteséggel. Michael Hordern dr. Davidson szerepében kitűnő figura, az aggódó, és céltudatos tudós átélt játékát kaptuk tőle.

A FILMNEK VALÓDI főszereplője — elterelő mozzanatok ellenére is — a gép marad, a jelen század csodálatos mozgatója a géppel együtt: az emberi értelem, amely a világűrt készül birtokába venni. Ezért, elsősorban ezért érdemes megnézni ezt a filmet, még akikor is, ha szánk ízét itt-ótt rontja a nem stílszerű vígjátéki hang és a száraz cinizmus, amit nem lehet őszintének elfogadnunk a film néhány jelenetében.

Farkas András

1961. JÜNIUS 1«., SZOMBAT: MARGIT

125 évvel ezelőtt, 1836. Június )-én halt meg ANDRE AMPERE, francia matematikus és fizikus. Elektrodinamikái elméletében

(1824) kimutatta az áramló elektromosság mágneses hatását, felfedezte a két elektromos áram egymásra való hatásának törvényét és a mágnesességet a molekulák áramlásával magyarázta meg. 1820-ban elektromos távírórendszert dolgozott ki. Róla nevezték el az áram erősségének mérésére szolgáló mértékegységét.

170 évvel ezelőtt, 1791-ben e napon született VACLAV HANKA cseh költő. Irodalomtörténeti érdekesség, hogy régi cseh kódexek tanulmányozása után ócseh nyelven Hanka hazafias époszokat irt és ezeket a kódexek eredeti írásainak tüntette fel. Hamisítványaival a régmúlt dicsőítése révén kortársaira kívánt hatni.

Június 10-e a hitleri fasizmus két rémtettének dátuma: 1942- ben e napon irtották ki a lengyelországi LIDICE lakosságát, 1944-ben pedig a franciaországi ORADOUR-SUR-GLANE-ban 642 férfit, nőt és gyermeket lőttek le, vagy égettek el élve a falu templomában.

Érdekes találmányok és felfedezések:

A káliumklorátot 175 évvel ezelőtt, 1786-ban: először C. BER- TOLET francia kémikus állitott elő. Először salétrom helyett a lőporgyártáshoz akarta használni, később azonban a kálium- klorát az ún. „mártósgyújtó” alapanyagát szolgáltatta.

Találkoztam a zsömlével

A minap találkoztam a zsömlével — nem ismertem meg.

— Hát már meg sem ismer? — sápadt el még jobban és ráncos, töppedt arcára kiült a reménytelenség.

— Csák nem a

zsömléhez van szerencsém? —

ámuldoztam, mert egy tiplinek néztem, amely önállósult Gugyerák orráról, s most hamubasült pogácsával a hóna alatt, elindult világot látni.

— De igen, én vagyok a zsömle ... Én bizony._ Ugye, csodálkozik? Hátha még a kiflit látná ... Oooó, mivé lettünk ... Emlékszik még, ugye,

emlékszik, milyen voltam én még annak idején, feszes és ropogós, aranysárga színű a bőröm, foszlós a testem... Ha a kiflivel megjelentünk a tányéron, az embereknek összefutott a nyál a szájában ... Ha most megjelenünk, rángógörcsöt kap a gyomruk és illetlen szavakat mormolnak, hogy belepirulnék, ha tudnék... Látja, ez lett belőlem — mutatott aszott testére, amely egykor vajjal, tejjel ölelkezve az emberi íny gyönyörűségét szülte.

Érzékenyen elbúcsúztunk egymástól, ö ment jobbra, egy fűszerüzletbe, én

mentem balra, egy patikába, hogy hátha találok valami csodálatos orvosságot, amely lehetővé teszi, hogy a zsömle visszanyerje régi szépségét, a kifli könnyed ívét és ropogós izmait és készítőik elfelejtett szaktudásukat.

A gyógyszertáros széttárta karjait:

— Sajnos, erre nálunk sincs orvosság — és játékosan csúzlit csinált egy kifliből.

M egnyugodtam: ha enni nem is, de játszani lehet a zsömlével, kiflivel. A kifli a csúzli, a zsömle ^ a kő — resszkes- Z setek villanylám-. pák, mert jövök!

(egri)

Dal csendül as ajkakon

A hatvani Vörösmarty Művelődési Ház Liszt Ferenc kórusával először egy délutáni próbán találkoztam, nem is nagyon hallottam hirtelen a dalt, amelyet énekeltek, hanem inkább csak láttam azokat, akik a hosszú asztalok mögött ültek, s kottalapokkal a kezükben hajlékony hangjukkal híven követték Bőze Tibor énekkarvezető utasításait. Néhány fényképfelvételt is készítettünk erről az együttesről, nem azért, hogy így is „népszerűsítsük” tagjait, hanem mert, úgy éreztük, nagyon megérdemlik.

Néztem a szoprán szólamot, a fiatal lányokat, asszonyokat, az idős, ősz hajú, otthon talán

Aztán az altra siklott nézelődő tekintetem, diáklányokra, akik közül az egyik, most érettségiző gimnazista kishú- gát is bevezette ide, ahol a felcsendülő dalok oly csodás világot varázsolnak az emberek köré. Később a basszus, majd a tenor következett, s ez utóbbinál is Svába János bácsin állapodott meg a szem, s a fényképezőgép lencséje is. Amikor Liszt Magyar ünnepi dal-ának első hangjai felzengtek a teremben, az ő számára megszűnt minden a környezetből. Csak a kottalapot nézte, néha a karmesterre pillantva, s énekelt, önfeledten.

Most már kezdem megérteni Bőze Tibor karmester szavait.

A szoprán szólam énekel Bőze Tibor vezetésével.

(Kiss Béla felvételei.)

már nagymama szerepet játszó, itt mégis oly lelkes „örök fiatalokat”, s szemem két apróságon akadt meg. Ok még nem a kórus tagjai, de édesanyjuk elhozza őket néha magával — nem tudja máshova elhelyezni a csöppségeket.

Azt mondta:

— Akik ide járnak, azért énekkari tagok, mert szeretik a dalt. Nekem soha nem kell névsort olvasnom. Akinek nincs valami rendkívüli elfoglaltsága, mindig pontosan itt

van a próbákon, s az előadásokon egyaránt.

Jönnek, énekelnek a maguk örömére, azért, hogy két órát kellemesen, nemes szórakozással töltsenek el, azért, hogy a városi művelődési ház ünnepi alkalmakkor szépen zengö- hangú kórust állíthasson ki, s azért is, hogy a különböző hangversenyeken a város és a környező községek lakóinak általános zenei műveltségét növeljék.

Nem sokkal több mint egy éve járnak ide a zeneiskolába próbálni az énekkari tagok. Azelőtt Hatvanban nem volt városi énekkar hosszú évekig.

1960-ban is nehezen alakult meg. Bőze Tibor, s néhány segítője százszámra küldte ki a ktsz-ekhez, üzemekhez, hivatalokhoz, s más városi intézményekhez a körleveleket: segítsenek a városi énekkar létrehozásában — mindhiába. Abban a városban, ahol évek óta olyan kiváló zeneiskola működik, amelyben a mintegy háromszáz tanuló, az itt igazgató Bőze Tibor szavaival élve ismét:

„Minden Magyaroszágon található, s tanítható hangszer használatának elsajátítására kaphat művészi képzést” — sehogy sem akart félszáz ember összeállni énekkarba, e kérések alapján.

Végül aztán az élőszó, a sorozatos megbeszélés segített, s megkezdte működését a harminchat tagú Liszt Ferenc Kórus. Tizenhat éves kortól, hatvan éves korig terjed a tagok életkorának „skálája”. A legfiatalabbak közé tartoznak a Kárpáti testvérek, az idősebbeket pedig elsősorban Farkas Feri bácsi képviseli, Svába bácsival együtt. Farkas Feri bácsi azért is híressége az énekkarnak, mert annak idején már a MAV-kórusban is

Svába János bácsi egyike a kórus idős tag-: jainak, lelkesedése, odaállása azonban vetekszik a fiatalokéval.

énekelt, s amikor meghallotta hírét a Liszt Ferenc együttes megalakulásának, az elsők között jelentkezett énekkari tagnak. Csak azért, mert „amit egyszer az ember megszeret, azt nagyon nehéz abbahagyni”.

Most már esd vallják a többiek is. Az első fellépésen, az elmúlt év április 4-én, hazánk felszabadulásának 15. évfordulójául túljutottak. Sikeres „tűzkeresztség” volt, s nyomában nem jöhetett más, csak a megsokszorozódó lelkesedés.

Ez hozta a többi sikert. A filharmóniával szervezett közös fellépést, a Jászapátiban lezajlott hangversenyt, a gyöngyösi dalesten nagy tetszést aratott szereplést, a horti művelődési otthon avatásán való közreműködést.

Ez hozta az óhajt, hogy a már oly szépen betanult Bach-, Erkel-, Liszt-műveken, Bárdos; Tardos-dalokon, a sok madrigálon kívül egy-egy ösz- szejövetelen a zenei tudás fejlesztéséről is beszélgessenek, sőt, a maguk felkészültségét is fejlesszék e téren.

Kicsi énekkar volt alig egy éve ez a hatvani Liszt Ferenc Kórus. Harminc tagú. Azóta tízen jöttek újak, akik szintén kedvet kaptak az énekléshez, s mikor ott voltam, a karmester arca ismét örömtől ragyogott:

— Megint szaporodtunk két új taggal... — újságolta.

..; Mondom, a hatvani Vörösmarty Művelődési Ház énekkarát, a városban mind nagyobb népszerűségnek örvendő Liszt Ferenc Kórust hallani ma már zenei élményt jelent. Köszönhető ez elsősorban a karvezetőnek, aki lelkes muzsikus és jó szakember, de nem utolsósorban köszönhető az énekkar tagjainak, akiket nemcsak a szereplés vágya, hanem a közös éneklés művészi öröme, a zene, az ének szeretete tart össze. S amikor ezen a látogatáson még egyszer, búcsúzóul végignéztem az énekkaron, azt éreztem: sokat hallatnak még magukról a jövőben.

Weidinger László