Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-09 / 134. szám

1951. június 9., péntek NEPPlMO 3 Hétköznapi tudósítás az egri Nagy Tsz-bői Az elmúlt napokban, már- már letettem minden afféle szándékomról, hogy írhatok az egri Nagy József Termelőszö­vetkezetről, hiszen nem akad­tam egy emberre sem, aki út­baigazított volna, mert így ta­vasszal, júniusban, ugyancsak rengeteg munkája akad a ta­goknak a földeken, s ahány vezető, ahány brigád, annyi felé végzi a munkáját, s na­gyon jól kell ahhoz ismerni az egri határt, hogy valaki pon­tosan eltaláljon, mondjuk a tsz 3—4 kilométerre levő Sík- hegy, vagy Almagyar dűlőjébe. De a szerencse mégis úgy hoz­ta, hogy összetalálkoztam Buk­ta Dezsővel, a termelőszövet­kezet állattenyésztőjével, aki maradásra késztetett a szövet­kezet tihaméri majorjában. Bukta Dezső találkozásunk­kor „hivatásától” eltérően nem az állatok körül végezte a munkáját, hanem fenn állt egy félig kész kazal tetején, s villával igazgatta az éppen ak­kor beérkezett fogatokról fel­adogatott lucernát. Mint hal­lottam a fogatosoktól, őt kér­ték meg e munka elvégzésére, mert az a hír tartja a tsz-ben, hogy kevés ember akad még olyan, aki kazalrakásban fel- vehetné vele a versenyt. 'Meg kell hagyni, sok igazság van ebben a hírben, mert ügyesen forgatja a villát, ügyesen for­málja, rakja a sarkokat Bukta Dezső, aki ráadásul, még korát meghazudtoló fürgeséggel is mozog fenn a szédítő magas kazalon. Jellemző szorgalmá­ra, hogy tavaly 700 munkaegy­ség felett teljesített, s az idén, a legutóbbi előlegosstáshor pedig 1740 forintot kapott késhez, ami minden szónál ékesebben bizonyítja azt a törekvését, hogy ebben az évben sem akar lemaradni múlt évben felállított „normájánál”. Ahogy így munka közben beszélgetünk, érdeklődöm tőle, a szövetkezeti élet iránt, meg­érkeznek a szövetkezet veze­tői, a brigádvezetők, a főagro- nómus, a szomszéd Rákóczi Tsz-böl is egy vezető. Meg­élénkül a major, mozgás, han­gos beszéd kerekedik minde­nütt. A fogatok vágtatva men­nek el a földekre újabb tehe­rért, közöttük egyszer csak motorkerékpár zúg, s befordul rajta a majorba a tsz elnöke: Vinczepap Ferenc is, aki kora reggeltől járja a határt, hol mopedjével, hol pedig gyalogo­san, attól függően, hogy mi­lyen az időjárás, s melyik dű­lőbe igyekszik. Gyors ügyintézés kezdődik már az udvaron. A másnapi munka fontosabb területeit sorolja az elnök, majd a kő­műveseknek ad felvilágosítást, hogy az istálló karámjának be­járóját hová építsék, aztán a munkaerőpróblémáról . társa­lognak hosszabban. Így ön­kéntelenül is választ kapók arra a kérdésemre, ámiért lé­nyegében ide jöttem áz egri Nagy József Termelőszövetke zetbe. Tudniillik, azt szerettein volna megkérdezni, hogy a múlt évi kis tsz, az idei fejlő­dés után, hogyan állt talpra, hogyan győzik az időrendi munkák elvégzését az embe­rek. — Harminchét főről 720 fő' re emelkedett a tagok létszá­ma, 140 holdról pedig 1400 holdra a földterület — mondja az elnök —, s bizony, komoly erőfeszítést jelent ma is nagy területünk időbeli gondos megművelése. Gondot okoz a földrendezés hiánya, problé­ma az, hogy több mint 170 nyugdíjasunk van, másik 170 főnk pedig beteg, nem való egésznapi földművelő munká­ra. S így, az első gazdasági évünk sok-sok gonddal telített. Kevés a munkát bíró ember — éz a legnagyobb bajunk, s bi­zony, nagyon átgondoltan kell a brigádvezetőknek a minden­napi munkát megszervezni, hogy minden jól menjen. A holnapi brigádvezetői értekez­letünknek is ez lesz az «egyik nagyon jelentős napirendi pontja: a. munkák tervszerű el­végzésének megszervezése. — A munkaerő problémát ismerve, mégis, napjainkban hogyan áll a termelőszövetke­zet az időrendi mezőgazdasági munkák elvégzésében? — kér­dem az elnököt, amikor ma­gunkra maradunk. — Elsősorban azt kell el­mondanom — válaszol —, hogy tagságunk munkabíró embe­reinek nagy százaléka, több mint 400 ember, megértette as „idők »savát* és a tavaszi munkák megin­dulása óta becsületesen, szor­galmasan dolgoznak. Nekik köszönhető, hogy ez ideig el­végeztünk minden fontos munkát. A tavasz elején a szántást-vetést, a szőlők met­szését, kapálását, a kukorica, cukorrépa sarabolását, egyelé- sét, első kapálását. Csak egyetlen egy példát szeretnék elmondani tagságunk szorgal­mára, és a munkalendület erejére. Négyszázhatvan hold szőlő permetezéséhez az egri tsz-ek közül mi fogtunk hozzá a legkésőbb, de mégis a legel­sőnek fejeztük be. Hat brigád, kettőszáznegyven ember látott a munkához, s három nap alatt bepermeteztünk. Jelenleg a kötözés folyik a szőlőben és a második permetezés előkészí­tése. A héten a második per­— Napsütés ... vadvirág... öröm- béke! Sorrendben jú­nius a hatodik. A Meteorológiai In­tézet előrejelzése senkit se keserít­sen (tévedni em­beri dolog). Meg­érkezett az igazi, nyári napsütés. Már korán reggel végigcsókolja az üde tájat, azután felszántja a har­mat csillogó könnycseppjeit, szikrázva tör át a vihart jósló felle­geken. Érleli a gyümölcsöt, piros színt ad az eper­nek és cseresznyé­nek, sárgítani kez­di a kalászokat is. — Milyen csodála­tos minden, ilyen­kor, júniusban... — Csupa vadvi­rág a rét. A mező mint egy hatalmas, illatos . virágcso­kor! Méhecske d.öngicsél a szir­mok között, s lágy, Qújlluj simogató szellő rezdítgeti a tarka bóbitákat. Fürge kezek csokorba gyűjtik őket, s mindegyikükre feladat vár... az egyiket szerelmi vallomás mellé te­szik, a másikból születésnapi aján­dék, a harma­dikból illatos meg­lepetés készül. öröm, csupa öröm ez a hónap. A diákká csepere­dett korosztály minden tagja fész- kelödik már a ko­pott padokban és számtanára alatt a nyitott ablakra bámul, s mélyet szippant a jó leve­gőből. Nagy lép­tekkel közeledik a vakáció. Az idő­sebbek nagyobb sétákat tesznek a parkban, az OFO- TÉRT-ban megnö­vekedett a nap­szemüveg-forga­lom, a piacon ol­csóbb lett az eper, cseresznye ... Hát nem öröm ez? — A strandon vidám lubickolás, a Mát­rában megnöveke­dett az idegenfor­galom. A házak ablakait éjszakára is nyitva hagyják, s a kémények csak délig szennyezik a júniusi levegőt. A vonatokon nem tü­lekednek már ülő­helyért, kelleme­sebb künn a pero­non. — Mennyit változott a világ! — És béke van! Akármerre nézek, mindenütt csodá­latos béke! Ring a búzatábla, a pa­csirta dalol, a ha­tárban dolgoznak az emberek. És azt mondják: most már örökké béke lesz. Hiszem, mert nagyon sokan akarjuk! (röczey) métézéSt is mégkézdjük. Ter­mészetes, a permetezés sűrűsé­gét függővé tesszük az időjárás alakulásától is. Ha úgy látjuk, högy permetezni kell, akkor mindén héten permetezünk, nefrt szeretnénk, ha szépnek mutatkozó termésünkön az el­ső szüretét az időjárás hajtaná végre. S hogy a terméskilátásokról beszélgetünk, megérkezik Gás­pár György is, a szövetkézét agronómusa, s így hármasban folytatjuk a beszélgetést az elmúlt néhány hónap tapaszta­latairól és a jelenről. Elmond­ják, hogy a vesetőség mindent elkövet a munkafegyelem megszilárdításáért. Varga Bernáttól például 3 munkaegységet vontak le, mert a közösben nagyon keve­set dolgozik. Száz-száz forintot pedig Miskölczi József és Be- senyei József fogatosóktól, azért, mert fegyelmezetlen magatartásuk miatt a fogat igaerejét aznap nem tudták ki­használni. S ugyancsak 3 mun­kaegységet vontak, le Zahari- desz Bernáttól is, mert nem vállalt közös munkát, mással foglalkozott. Baj van még ezenkívül a háztáji gazdaságokból behozott lovakkal is. Helyesebben 6 olyan szövetkezeti tag van, akik ez ideig, a felszólítások ellenére sem vitték be a lovu­kat. — Mindezek ellenére mégis elmondhatjuk, hogy szövetke­zetünk' jó úton halad — ma­gyarázza tárgyilagosan az el­nök —, mert a tagság többsé­ge szívvel-lélekkel dolgozik, mindent elkövet a nagyobb terméseredmények eléréséért. Az ő jó munkájuknak köszön­hető, hogy minden hónapban 20 forint munkaegységelőleget fizethetünk egy-egy munka­egységre. A munka kisebb- nagyobb nehézségek ellenére is kielégítő ütemben folyik, s szeretnénk, ha a zárszámadás­kor az egy munkaegységre ju­tó részesedés több lenne, mint 40 forint, amit beterveztünk. Mert nálunk évek óta az volt a szokás, hogy a tervezettnél többet ruháztunk be, de jóval többet is fizettünk egy-egy munkaegységre. És ezt az egy jó szokásunkat ebben a gaz­dasági évben is hasznosítani, illetve meg akarjuk tartani... Fazekas István Martin Ayréé mozi tulajdo­nos az angliai Stevenage New Town-ban, Más mozi nincs is az Astoriád kívül ébbén a kis városban. Annál éfzéketiyób- ben érté a hélybeli fiatalokat Ayrés igazgató rendelkezésé, Az igazgató ugyanis egy tel­jés hónáprá eltiltotta miliő­két némbeli fiatalokat a mozi látogatásától. A különös rendszabályoknak kómőly oka volt. Nevezetesén a huliganizmus, amely főkéiít á legizgalmasabb filmek pergő jélenétei között róbbáht ki elemi erővel. A huligán szóról tudjuk, hogy angol családnévből szár­mazik és Stévenage Néw Town ifjúsága szemmel látha­tóan büszke is erre. Mi több, nem hajlandó erről a „külön­legességről” lemondani és no­ha a mai tőkés Nyugaton á huligánizmus mindenfelé bur­jánzik, Stevenage New Town fiataljai éberén őrzik az első­ség jógát. Most egyelőre az utcán, ahol szabályos tünte­tésre vonultak fel mintegy százan és az igazgató ellen. De Martin Ayres hajthatatlan maradt, a terembe továbbra sem léphet be az ifjabb nem­zedék, és az erélyes mozitu­lajdonos még azt is kilátásba helyezte, hogy szükség esetén meghosszabbítja a zárlatot. Ez viszont azt jelenti, hogy bevételének jelentős részéről le kell mondania. Vajon mi késztette a feldühödött igazga­tót arra, hogy saját jövedel­mének rovására foganatosít­son ilyen pedagógiai rendsza­bályokat. Ezt a kérdést a sajtó mun­katársai is feltették Martin Ayresnek. És meglepő vá­laszt kaptak. Körülbelül azt mondta az igazgató, amit az anekdótabeli egyszerű falusi szatócs. Ez folyvást arra panaszkodott, hogy ráfizet az üzletre? — Ak­kor viszont miből él? — Ab­ból, hogy vasárnap zárva tar­tok — hangzott a lakonikus válasz. Martin Ayres nagyjából ugyanezt vallja. A fiatalok ki­tiltása a moziból, ha nem is volt nevelő hatású, de leg­alább komoly megtakarítá­sokkal járt. Azelőtt ugyanis heti 20—25 fontot költött a berendezés javítására és pótlására. Eny- nyibe került a sarkából ki­emelt ajtó, felhasítot kárpi­tosmunka, a sok eltört szék, meg az összezúzott többi be­rendezés. Nem beszélve az ál­landó tűzveszélyről, hiszen a film közbén fólytón égő ciga- rettavégék röpködtek á terem­ben, dé akádt huligán, aki igazi tűzijátékot is beszer­zőt és az izgalmasabb pilla­natokban működésbe hozta. Huszonöt fórtt csinos kis summa, amely az igázgató szempontjából kellően indo­kolja a rertdszabályozó intéz­kedést. Azt Viszont kötve hisz- i dábá. szűk, hoev az éltiltás ered­ménnyel jáf májd. Tálán még­is inkább a moziműsórt kélle- iié megrostálni — hiszen az említett huligánók gyákrárt Csak azt teszik a tetemben —• amit a vásznon látnak. Az üdvös takarékosSág aZ lenrté, ha Ayres az alantás ösztönökre ható nyugati fil­meket süllyesztené — örökre — égy nagy-nagy szetnétlá­^^MelöizweikezefgiNk^^ Befejeződött a lucerna első kaszálása, gyorsítják a tsz-ek a növényápolást és a permetezést Megyénk termelőszövetke­zetei szokatlanul csapadékos tavasszal számolták áz idén. A langyos, tavaszi, június eleji esők általában kedvezőén hat­nak a növényekre, de ugyan­akkor ez nagy feladatokat ál­lít a növényápolás terén. Megyénk termelőszövetke­zeteiben a szövetkezeti dolgo­zók azon iparkodnak, hogy minél előbb elvégezzék a szükséges munkákat, s ennek érdekében az eddigieknél sók­kal több gépi, fogatós erőt is alkalmaznak. így a mai na­pig a cukorrépa egyelését kö­zel 100 százalékban, a mély- kapálást mintegy 60—65 szá­zalékban, a kukorica első, gé­pi és fogatos sarabolását 35— 90, kézi kapálását 55—60 szá­zalékban végezték már el a termelőszövetkezetek. A lucerna első kaszálása megyeszerte befejeződött, most a hordáson a sor. A szőlős területeken a csa­padékos idő szintén sok fel­adatot ad a gazdáknak. Szá­mos helyen már kétszer, sőt, háromszor is permeteztek és gyakran poroznak is, hogy minden kártevőtől megvéd­jék az egyébként igen szépnek mutatkozó termést. Soron kö­vetkező feladat a burgonya kapálásának, illetve töltögeté- sének mielőbbi befejezése is. Négyezer paprikát adott át a napokban a MÉK-nek a hatvani Petőfi Tsz Az utóbbi napokban meg­gyorsult a borsó, paprika, cse­^>000000<>DOOOOOOOC)OOOOOOOOOOOOC>OOOOOOOOOOOCXX300C500000 yxyt^yX^COOCXXXXXXXXXXiCXDOOOC^íOOOOOOOOOOOOCOOOOCOOOOOOCiOOOOOOOOOOOOOOOtOC<XXXXbOOdXbflfX-)OOOryncyYyv«<rry-y%«^^ . resznye, kárai fejeskápószta felvásárlása. A MÉK illetékes szervei közölték, hógy csupán fejeskápósztából 3ÖÖ0 mázsát vásárólnak fel még ebben a hónapban. Különösen érdekes, hogy az e téren egymással versenyző makiári és boldogi tsz-ek az idén egyszerre szál­lítottak korái féjeskápósztát. A jelek szerint az elkövet­kező napokban egyre több zöldpaprika, uborka, zöldség­féle kerül majd piacra és szá­molni lehet az árak esésével is. A zöldborsó szedése különö­sen azokban a termelőszövet­kezetekben gyorsult meg, ahol bevezették az azonnali fize­tést. így történik ez a hevesi, boconádi, erdőtelki szövetke­zetekben is. Különös fontossággal bír, hogy most, ezekben a napok­ban, amikor a mezőgadaság- ban „összeszaladt” a munka, mindenki, a családtagok is ve­gyék ki részüket a munkából. hogy egyetlen szem borsó, vagy gyümölcs ne vesszen kárba, hiszen ez nemcsak a tsz-eknek, a szövetkezetek tagjainak, de az egész nép­gazdaságnak is mérhetetlen károkat okozna. A szövetke­zetek vezetői okos és tervsze­rű munkaerőgazdálkodással megkönnyíthetik a nyári me­zőgazdasági munkák elvégzé­sét. — Most réti virágra me­gyünk. Általában négyszer- ötször telepszünk ki egy évad­ban, kétszer akácra, aztán rét­re, tarlóra. Ezalatt a beszélgetés alatt óvatosan körülnéztem. A ültünk, ott egy sátor állt, egy kétszemélyes sátor, benne a legszükségesebb felszerelés. — Itt alszanak? — Itt bizony — feleli Éva asszony — a méheket nem le­het magukra hagyni, sok mun­ka van velük! Valamelyik nap is rajzott egy kaptár és bizony nagyon hirtelen kellett elbán­ni velük, hogy vissza tudjuk telepíteni őket! Ilyen esetben ez a raj magmarad, de ha nem vagyunk itt, nem tudjuk melyik kaptárból jöttek ki, akkor vége, másik kaptár nem fogadja be őket! — De azért csak kellemet­len lehet itt a szabadban aludni — próbálom védeni sa­ját, ki nem mondott álláspon­tomat. — A, nem, olyan szép így tavasszal, meg nyáron a ter­mészet, hogy bizony ml is él­vezzük. Meg aztán aki meg­szokta a méhekkel való pepe­cselést, az már azzal együtt megszokta a természetet is. En például csak a kakukkfű­nek mintegy huszonöt fajtá­ját ismertem meg az évek so­rán — mondja a fiatalasszony. — Jaj, el ne felejtsem meg­kérdezni — hova valók? — Tiszafürediek vagyunk. Ott van egy negyventagú mé­hész szakcsoport, amelyiknek én vagyok az elnöke — jön most már közelebb a méhek- től Taskó Lajos is. — Ebben a szakcsoportban mind olyan méhész van együtt, akiknek nemcsak saját érdeke a méz­hozam biztosítása, de csak­nem mindegyik foglalkozik kutatómunkával is. Figyeljük a méhek életét, mozgását és jelenségeiket. Ez nagyon hasz­nos lehet a hozamnövelés, de a természet megismerése szempontjából is! Tízezer fo­rint készpénzünk van a kö­zös alapban, van már két gőz- viaszolvasztónk is, így sokkal könnyebben, gyorsabban és ol­csóbban jutunk hozzá a mű- léphez. Aztán még sok mindenről elbeszélgettünk, megnéztük a kaptárakat, megnéztük a per­getőedényt és sokáig figyeltük a mustként forró mézet, amelynek a tetején ott ver­gődtek a termelés áldozatául esett méhecskék. Sokáig nem akartunk zavarni, mert lát­szott a három méhészen, hogy alaposan kifárasztotta őket az elmúlt napok kemény mun­kája. Elbúcsúztunk és szánK- ban a megízlelt méz édessé­gével arra gondoltunk, hogy lám, mennyi munkafolyamat zajlik le addig, míg a reggeli vaj mellé oda kerül az asztal­ra a méz is. Cs. Adára Éva CSÍPŐS RIPORT mint elnök, meg mint szen­vedélyes mé­hész, ezen a héten itt tele­pedett le az öt­ven család méhvel, mert itt sok az akác. Nagy ne­hezen lekászo- lódtunk, mert mi tagadás, olyan zümmö­géssel kering­tek a méhecs­kék, hogy egy­általán nem voltam benne biztos, nem sértik-e meg a vendégjogot? Mikor aztán rágyújtottunk, teljes bizton­ságban éreztem magam, annál is inkább, mert azt mondja a fiatalasszony édesapja: — Itt ez a füstölő és amikor pergetéshez szedjük ki a ke­reteket, akkor ezzel megfüs­töljük kicsit a méheket, ettől elkábulnak s nyugodtan hagy­ják dolgozni az embert. Éppen nagy munka utáni pihenőre érkeztünk, mert az előtte való napokban és órák­ban még pergettek. Most már a méz a kannákban forr, a ke­reteket kicserélték, nemsoká­ra költöznek tovább, mégpe­dig ahogyan elmondotta Tas­kó Lajos: — Halló! Tessék mondani! Csípnek ezek az állatkák? Jó messziről kiáltottunk be, mert ugye, sohse lehet tudni, mi történik, ha az ember mé­hek közelébe kerül. Jó messzi­ről jött aztán a felelet is: — Ha nem bántják őket, ők se bántanak senkit! Csak jöj­jenek nyugodtan! A kerecsenéi erdő egyik tisztásáról szép barnára sült fiatalasszony lépett elénk. Taskó Lajosné a neve, férje a méhész szakcsoport elnöke, és „Ez igen!” — mondja Taskó Lajos egy szép keret kiemelésénéL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents