Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-29 / 151. szám

1ÖÍ1. június 29.. csütörtök NÉPÚJSÁG S Már 7123 vagon gyümölcs értékesítésére kötöttek szerződést a földművesszövetkezetek őszibarackból viszont Pest megye ért el komoly ered­ményt, mert 17 0Ó0 mázsa he­lyett már 21 033 mázsára kö­tött szerződést, amikor Csong­rád megye még csak a 80, Ba­ranya megye a 34, Vészprém megye pedig a 23 százaléknál tart. Szilvából Pest megye 10 000 mázsa helyett 7005, Bács megye pedig 3248 mázsá­ra kötött szerződést. Téli alma tekintetében má.r kedvezőtlenebb a helyzet, bár Bács, Borsod, Győr, Hajdú, Heves és Vas megye már túl­teljesítette a tervét, de a leg­nagyobb almatermő megye, Szabolcs, a tervezett mennyi­ségnek még csak a 74, Pest megye a 72, Csongrád megye a 66, Szolnok megye az 59, Zala megye pedig a 44 százalékát szerződte le ez ideig. A többi cikkek közűi első­sorban a csemege- és az étke­zési szőlőt említhetjük meg. Csemegeszőlőből Bács megye a tervezett 3000 mázsa helyett 1128, Heves megye 65 000 má­zsa helyett 41127, Zala megye 10 000 mázsa helyett 5216, Csongrád megye 2000 mázsa helyett semmit sem szerződött. — Étkezési szőlőből sem. Ez utóbbiból Heves megyé á ter­vezett mennyiség 84, Bács me­gye a 44, Zala megye a 26, Pest megye a 17, Veszprém megye mindössze 4 százalékát szerződte le. Jelentős lemara­dás mutatkozik még meggy­ből, béli körtéből, nyárt almá­ból, nyári körtéből és ribizké- ből. Heves megye például 10ÓÖ mázsa ribizke helyett csak 85 mázsára szerződött lé. Az eljövendő napokban a teendő az, hogy elsősorban a legfontosabb cikkekből, így a téli almából, a kajszibarack­ból, az Őszibarackból, a cseme­ge- és étkezési szőlőből, a meggyből, a cseresznyéből, ri- bizkéből, stb. a tervezett mennyiséget minél hamarabb szerződjenek le a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csopor­tok, egyszerű szövetkezetek és egyéni termelők, hiszen jó árat kapnak érte, előleget is igé­nyelhetnek rá. Az ország la­kosságának zavartalan ellátá­sát biztosítják ezzel. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetek, termelőszövet­kezeti csoportok, egyszerű szö­vetkezetek, társulások és az egyéni termelők már az elmúlt években is meggyőződtek a gyümölcsértékesítési szerző­dések előnyeiről; Ez a magya­rázata annak, hogy a földmű- vesszövetkezetek június 1-ig már csaknem 7123 vagon gyü­mölcs, vagyis a tervezett mennyiség több mint 72 száza­lékára kötöttek szerződést. Egészen kiugró eredmények; málnából például 117, köszmé­téből pedig 161 százalékra tel­jesítették a tervet. A szerződés­kötések néhány fontosabb cikkből is jó ütemben halad­nak. őszi barackból például a tervezett 600 vagonból 566, kajszibarackból 800 vagon he­lyett 583, szamócából 190 va­gon helyett 174, szilvából 200 vagon helyett 167 vagonra kö­töttek szerződést. Téli almából a tervezett 5020 vagon helyett eddig 3795 vagonra szerződtek a gazdaságok. Néhány cikkből azonban jelentős lemaradás mutatkozik. Csemegeszőlőből és gesztenyéből a tervezett mennyiség 58—58, téli körtéből 52, étkezési szőlőből 50, cse­resznyéből 47, meggyből 26, nyári almából 22, nyári kör­téből pedig csak 9 százalékra teljesítették az előirányzatot. Az egyes cikkeket tekintve érdekesen alakul a megyék helyzete is. Málnából a terve­zett mennyiségnél jóval több­re kötöttek szerződést Győr, Hajdú, Nógrád, Pest és Veszprém megyében. Heves megye viszont mindössze 11 százalékra teljesítette a tervét, Hajdú megye a köszmétéből is komoly eredményt mutatott fel, mert a tervezett 4000 má­zsa helyett 4060 mázsára kö­tött szerződést. Szamócából Nógrád megye túlteljesítette tervét, Csongrád megye a ter­vezett mennyiség 97, Pest me­gye 93, Bács megye pedig a 62 százaléknál tart. Hasonló a helyzet a kajszi- barack, az őszibarack és a szilva tekintetében is. Kajszi- barackból Borsod megye 1000 mázsa helyett már 1259, Heves megye pedig 3150 mázsára kö­tött szerződést, Bács megye Viszont 63, Pest megye 59, Csongrád megye pedig 37 szá­zalékra teljesítette a tervet. Milyen gyárak építésében vesz részt iparunk a függetlenségüket kivívó iparosodó országokban Milyen gyárak épülnek ma­gyar műszakiak közreműkö­désével a függetlenné vált or­szágokban? — A kérdésre a nagyberendezéseket exportáló Komplex Külkereskedelmi Vállalatnál a következő vá­laszt adták az MTI munka­társának: — Indiában több üzem épí­tésében veszünk részt — mon­dották. — A magyar turbinát ellátó kasmírt vízierőmű első egysége már elkészült és most szerelik a másodikat. Az in­diaiak Magyarországról to­vábbi erőműveket szándékoz­nak vásárolni — erről lapja­ikban a nyilvánosság előtt is nyilatkoztak. — Az indonézek üveggyá­rat vásároltak tőlünk. A kö­zeli hetekben magyar kereske­delmi küldöttség látogat el Indonéziába, hogy ott nagy csőgyár, elektródagyár és oxi­géngyár szállításáról tárgyal­jon. Gyárainkban most ké­szülnek egy vasbetonaljgyártó üzem berendezései Irak szá­mára. Az Egyesült Arab Köztársa­ságban a közelmúltban kez­dődött meg a magyar beren­dezésekkel épülő orvosi mü- szergyár, az elektródagyár és a kábelgyár szerelése. Meg­történt az eltagini erőmű mű­szaki átadása. Az erőművel elégedettek az egyiptomiak és még egy tartalékkazánt is rendeltek hozzá. — Libanonban befejezés előtt áll az az erőmű, amelyet egy osztrák céggel közösen építünk. Guineában üveggyár építését készítjük elő. Ghá­nába rövidesen elutazik az a magyar küldöttség, amely gyógyszergyár és kábelgyár építéséről köt megállapodást. A kubaiak rúgós alátétgyárat rendeltek a Komplex-tői és a vállalat szakemberei a közel­jövőben ismét elutaznak Ku­bába, hogy más gyárak, köz­tük egy üvegipari kombinát építéséről tárgyaljanak. (MTI) Tízéves jubileumát ünnepelte a Hatvani Cipész Ktsz Az elmúlt napokban kedves : ünnepség zajlott le Hatvan vá­rosban, a Szövetkezeti Bizott­ság Kultúrházának termében; fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a Cipész Ktsz. A ju­bileumi ünnepség alkalmából a ktsz díszközgyűlést rende­zett, amelyen megjelent a He­ves megyei KISZÖV elnöke, Karnis Pál elvtárs is és a hat­vani, a megyei testvérszövet­kezetek több képviselője. A jubileumot ünneplő dísz- közgyűlésén Róhály Antal — kiváló dolgozó, a szövetkezet elnöke — tartott számadást a ktsz tízéves munkájáról. El- móndotta, hogy az elmúlt egy évtized során a hatvani Cipészj Ktsz 28 és fél millió forint ér­tékű termeléssel járult hozzá a népgazdaság eredményéihez, ami azt jelenti, hogy átlagbán minden szövetkezeti dolgozó mintegy 600 000 forint termelé­si értéket hozott létre munká­jával. A díszközgyűlés felszólalói­nak sorában volt Karnis Pál elvtárs is, aki köszöntötte a 10 éves ktsz — Hatvan város má­sodik legjobb szövetkezetének tagságát, s további eredmé­nyes munkát kívánt. Az ünnepség befejező részé­ben a ktsz elnöke okleveleket; és pénzjutalmakat nyújtott át' a szövetkezet alapító tagjainak, s a munkában élen járó dolgo­zóknak, majd az ünnepséget közös vacsora és táncmulatság zárta le. Biztonságosabb leszállási a repülőtereken Az amerikai Szövetségi Lé-: gihivatal a New Yorki La- Guardia repülőterén új bérén-: dezést létesített a leszállásnál! előforduló balesetek csökken-! tésére. Igen gyakran előfordul '■ ugyanis, hogy a leszállásnál: balesetet okoz, ha a pilóta: rosszul számítja ki a repülési: magasságot. Az elmúlt 12 év­ben ilyen hibás leszállás foly-: tán 250 ember halt meg. Az új berendezés két dupla: lámpafűzérből áll, amelyek: lefelé vörös, felfelé fehér; fényt sugároznak. Ha a pilóta; csak a fehér fényfűzért látja,: tudnia kell, hogy túl magasan repül. Ha viszont túlságosan megközelítette a földet, akkor! csupán a vörös fényeket látja. A helyes leszállásnál a pilótá­nak egyszerre kell látnia mind : a fehér, mind a vörös fényt T)R. KISS MIHÄLY. Or­vos és irodalomtörté­neti jelentőségű ember. Mikor Miskolc várostól búcsúznom kellett, ahol tíz évet töltöttem el, mikor emlékeimtől búcsúz­nom kellett, amelyek süvöl- vény-férfi létemre is a város­hoz kötöttek — búcsúzni kel­lett Miska bácsitól is. Sok történetet őrizek tőle. Sok történetet, amit ő adott át nekem. A könyvekkel. A könyvekkel, melyekből Mau- passant-t ismertem meg, Ra­mon y Cajalt, Axel Munthet, Flaubert-t és Zolát, Defoet és sok-sok híres írónagyságot, akikről addig nem is hallot­tam. Sok történetet őrizek tő­le, amit könyvekkel adott át nekem. A könyveikkel, me­lyekben róla is olvashattam Erdélyi József költő-író ön­életrajzi művében. Mikor ez a róla szóló néhány oldalnyi írás született Miska bácsi Kar­cagon tisztiorvoskodott. Egy Móricz-könyvben a nagy író sajátkezű dedikációját ol­vastam. Miska bácsit és Mó- riczot érzelmi szálak, baráti kapcsok fűzték egymáshoz; még ma is őrzi a híres író hozzá címzett leveleit. Egy al­kalommal Miska bácsi kedves történetet mesélt: ... Népes társaság ült együtt, közöttük a híres író. Zsiga bácsi na­gyon lehangolt volt, egyik darabját mutatták volna be éppen, s neki sehogysem akart kedve kerekedni a prömier előtt. Kérte a társaságot, éne­keljünk valamit. Megismerni a kanászt cifra járásáról, űzött-fűzött bocskoráról, tarisznyaszíjáról. Hej...” Énekeltük mind. Móricz *ly nagy kedvre kerekedett HEVEK A NOTESZBŐL Orvos — konflis ettől a nótától, hogy tüstént ceruzát, papírt ragadott s le- kottázta a dalt — mert pap­nak készülvén, a kottázást is remekül megtanulta... (Egyébként Móricz Zsig- mond az Erdélyi-trilógia egy fejezetét orvosbarátjánál ven­dégeskedve írta meg, a friss kocsikázás élménye után.) Miska bácsi éveken át a Lenin Kohászati Művek üzemorvosa volt, később a közegészségügyi és járvány­ügyi állomás orvosa lett. Már nyugdíjas, feleségével, Mária nénivel együtt, aki a vasgyári tanulóváros gyermekorvosa volt. Idejüket a pihenés kel­lene, hogy kitöltse, de meg­lehet-e egy igazi orvos hiva­tásának gyakorlása nélkül? Reggelenként mindketten be­mennek hivatalukba. A jár­műveken való utazást alig bírnák már ketten — kényel­mesebb s biztosabb az autó, amit Lajos fiuk (őt ismertem csak a gyermekeik közül, ta­nársegéd a miskolci műegye­tem mechanikai tanszékén) vásárolt nemrég. Azzal az autóval viszi munkába szüleit. Délben újra értük megy, s a két szép őszhajú öreget ak­kor hazaviszi. Mindennap ked­ves utazás az életük és öröm. Öröm, hogy naponta néhány órát még ott tölthetnek az or- vosságszagú fehér rendelőben. Miska bácsi örökös „kedv­telése” volt az irodalompár­tolás. Mint az írócsoport lek­tora, a csírázó, törzset növesz­tő miskolci irodalmi élet segí­tője, nesztora volt. Fiától hal­lottam a napokban: nemsoká­ra íróasztalához ül s írni kez­di élete élményeit, emlékeit, találkozásait különböző em­berekkel. Abba a könyvbe — talán — engem is belelop. Egy azonban biztos — az első sorokat én vetem papír­ra idős, öreg barátomról, haj­dani pártfogómról. Akinek nem elég megszorítani a ke­zét. De ölelni kell, mint fiú az apát. K< ONFLIS-TÖRTÉNET. Nekünk, egrieknek van egy konflisunk. Valahányszor meglátom ezt a muzeális ér­tékű közlekedési alkalmatos­ságot, erős bennem a vágy, hogy egyszer írjak valamit, valami általános történetet a konflisról, „mint olyan”-ról. A konflis kérem, valamikor hivatást töltött be. Valamikor a ranghoz hozzátartozott „ő” is. Itt van például az esküvő. A konflisok „virágkorában” elképzelhetetlennek tűnt, hogy az ifjú pár ne valamilyen jár­művön menjen a hivatalos és papi áldás, kegyelem elnyeré­séért. Volt akkor már ugyan automobil is (még nem „autó”) s egy ifjú pár igénybe vette a fertelmesen füstölgő, igen bü­dös járművet, de az alig „in­dult” meg, húsz lépés után úgy megmakacsolta magát, hogy az istennek se akart to­vább menni s a násznépnek kellett a büdös dögöt a temp­lomig taszajtani. És amíg az ifjú pár peckes-kevélyen tró­nolt a magas ülésen, a mobil vezetője — tetőtől talpig bőr­ruhában, irdatlan nagy „bú­várszemüveggel” az orrán — kormányzott és időnként ide-< gesen hátra-hátraszólt: „Csak: nyomjuk, kérem, feszt, feszt!”' Más esetben ... gyönyörűen ; „futott” a kocsi, de akkor vi- ; szont a rettenthetetlen vezető ; nem tudta megállítani, s addig ; kellett a templomot kerülget­nie, amíg ki nem fogyott a; benzinje. Ez természetesen so- ; káig tartott, úgyhogy az egy- ; házatya már útközben volt,! hogy a „robogó” autón levő; pár frigyére kimondja az ál- : dást, mikor az örömújjongó I násznép majd leütötte szegényt a lábáról, merthát megállt a! kocsi. A konflis ennél nagyobb „biztonságot” nyújtott; persze azzal sem ment mindig simán a dolog. Megtörtént, hogy a fiatal pár már helyet foglalt az ülésen, felpréselődtek a lecsapható pótülésre a tanúk is, a násznép lelkesen intege­tett, a kocsis megrántotta a gyeplőt, a lóra csördített, hogy: „Cucu, nöe!”, de hát a lovacska megcsökönyölte magát. Csak egyhelyben topogott, később már ágaskodni kezdett, hány­ta a farát, „curikkolt”, ami kedvező alkalmat adott a vő­legénynek, hogy bátorságát, jellemszilárdságát megmutas­sa; védőén átkarolta a meny­asszonyt és stentori hangon azt kiáltotta az örömszülők­nek: „Inkább együtt halunk meg” — ami körülbelül azt je­lentette, hogy még vár egy ki­csit, s nem ugrik le a kocsi­ról. Ekkor két elszánt férfi megkapta a ló istrángját, zab­láját, s megpróbálta a jószágot vezetni, míg végre a tömeg ovációja közben a lovacska el kezdett kocogni, s a két fiatal úgy érezte, hogy valósággal repülnek már — a boldogság felé. Patahy Dezső Levél egy hozzászóláshoz Kedves Koós Elvtársi Megértettük büszkeségét, amikor munkájáról beszélt. Megértettük, hogy kellemes érzés a jól végzett munka tu­datában kiállni a párttagság elé és arról beszélni, hogy a kommunista kötelessége elsőnek megfogni és utolsónak le­tenni a szerszámot. Megértjük szenvedélytől fűtött hangját, amikor arról szólt, mit tesz a szövetkezeti gazdaság felvirágozásáért, és ezt annak szellemében teszi, amit a taggyűlésen is hangoz­tatott, hogy ez minden kommunista kötelessége. Arról, hogy naphosszat cipelte hátán a kézi permete­zőt, hogy megmentse a közös szőlőt, csakis az elismerés hangján lehet beszélni és ez az emberek egyetértésével ta­lálkozott. De amint átváltotta a beszéd vonatát egy hely­telen nézet vágányára, már a gyűlés egyetlen részvevője sem Osztozott véleményében, sőt azonnal cáfolták állításait. Mégis a sok ellenérv, a bizonyítékok sora amelyeket Ott elmondottak, úgy vettem észre, nem győzték meg néze­tének tarthatatlanságáról. Ezért e levél is, meg azért, mert nemcsak egyedül él hasonló, helytelenül értelmezett nézet­tel, s hátha elgondolkoznak mások is „elméletük" tartha­tatlan, igazságtalan voltáról. Az a bizonyos „kisiklás” ott kezdődött, amikor a kom­munista példamutatást boncolgatva, oda lyukadt ki beszé­dében, hogy falubelijével (nem akarom megnevezni, mert ő sem ért ebben egyet Koós elvtárssal) csak ketten vannak, akik igazán jó munkát végeznek, sőt ezt a gondolatmene­tet folytatva, még ennél is kacifántosabb következtetésre jutott, miszerint: aki nem a permetező fogantyúját nyom­kodja naphosszat, az csak lóg „az Isten szép, szabad ege alatt?’. Kedves Koós Elvtársi Senki sem vitatja, hogy becsületes, jó munkát végez a szőlőben, de azt is észrevehette, milyen önérzetesen szól­tak ama véleménye ellen, hogy csak ketten dolgoztak iga­zán, meg azellen, hogy aki máshol tevékenykedik a köz javára, az nem dolgozik. Ott azt mondták a taggyűlésen a többi szövetkezeti gazdák és joggal: mitől lett olyan szép az ostorosi határ, ha nem attól, hogy százak hullatták rá verejtéküket ezen a tavaszon is, ha nem attól, hogy szorgalmasan munkálko­dott a szövetkezet tagsága, s még az asszonyok is felkö­tötték a permetezőgépet, ha a munka úgy kívánta? Lehetséges mindezt két ember szorgalmának, kima­gasló teljesítményének betudni, mégha oly becsülettel dol­goztak is? Nyilvánvalóan nem. Ezért reklamált Molnár Sándor még ott a taggyűlésen, mondván: nem úgy van az, ahogy Koós elvtárs egyoldalúan állítja. A tsz tagsága, a kommunisták és pártonkívüliek egyaránt kivették részüket a munkából. Ez a jellemző az ostorosiakra, ez az igazság még akkor is, ha Koós elvtárs néhány embert fel is tudna sorolni, akikre ez a szorgalom nem vonatkozik, akik kihúzták ma­gukat (legalábbis egyelőre) a közös munkából. S ezért reklamált igen jogosan és ügyes példával a gyűlésen részt vevő pártbizottsági osztályvezető is, aki ép­pen Koós elvtárs családjával példázta: máshol is lehet be­csületes, hasznos munkát végezni, nemcsak a permetezés­nél. Hiszen tudnivaló, hogy Koós elvtárs fia sem a perme­tezőgép karján fárasztja izmait, mégis hasznos munkát végez a társadalom javára és ezt nem vonják kétségbe a többiek sem, remélem, Koós elvtárs sem. Vagy (mert célzott a nem dolgozásnál a tsz-vezetőségre is) kijelenthetné-e nyugodt lelkiismerettel a tsz-elnökről, hogy ő nem dolgozik? Mert ugye, ő sem kaszál, nem per­metezik naphosszat, „legfeljebb” éjt nappallá téve, intézke­dik, lót-fut a szövetkezet ügyeit intézve, takarmányt szerez, gép után kutat, tárgyal, vitatkozik, töpreng, hogy még job­ban haladjon a munka. Eközben talán nem dolgozik a köz, a falu javára? Vajon nem származik-e abból több haszon, ha jól vezeti a szövetkezetét, mintha, mondjuk, be­állva a permetezők közé és közben százezer forintok vesz­nének kárba a vezetés elhanyagolása miatt. Megannyi olyan kérdés, amelyre igaz lelkiismerettel csak azt lehet válaszolni: nagyon elveti a sulykot az, aki más munkáját nem becsüli és csak a sajátját tartja vala­mirevalónak. Ügy éreztem ott. azon a hosszúra nyúlt tanácskozáson, már szószaporítás lett volna ezeket elmondani. De látva, hogy nem győzték meg eléggé az ott elmondott érvek, úgy remélem, hogy ez a véleménynyilvánítás is hozzájárul talán ahhoz, hogy helytelen nézetét megváltoztassa, hogy hasonló­an téves, hirtelen alkotott vélemények ne árthassanak a közösség előrehaladásának, ne bántsák a többi, szintén szorgalmasan dolgozó szövetkezeti gazdák önérzetét. Mert hiszen Koós elvtárs is tapasztalhatta, a parasztemberek ön­érzete megnőtt a szövetkezés óta. Ezt figyelembe kell ven­ni mindenkinek, legfőképp pedig a kommunistáknak és különféle sértegetés helyett éppen ezt az önérzetet használ­va lendítőerőnek, lehet és kell magasabbra lobbantam vele a munkakedvet. S ha ez a jövőben így lesz, tovább javulhat a munka, a hangulat a szövetkezetben. Ebben feltétlenül bízik e levél írója, miként e levélben említett téves nézetek mielőbbi felszámolásában is. Kovács Endre Aratás a poroszlói Béke Tsz földjein A poroszlói Béke Termelőszö­vetkezet vezetősége előre felké­szült az aratásra — mondatta Szalai István elvtárs, a tsz el­nöke. — Ez évben 550 holdról kell betakarítani a gabonát, ami gondos felkészülést, foko­zott munkát követel meg a tsz tagságától. Már megkezdték a 70 hold őszi árpa aratását a Sarudi Gépállomás rendrevágó arató­gépével, majd egy pár napi száradás után kombájnnal sze­dik és csépelik el. Így végez­ték el a 15 hold káposztarepce betakarítását is és három nap múlva már raktárban volt a repcemag. Mindehhez egy em­berre volt szükség a cséplésnél. Ez nagyon bevált módszer, mert kevesebb a szemveszte­ség ezzel az eljárással. Az őszi árpa aratása után hozzálátnak a 350 hold búza aratásához, amelyet saját gépi erővel — 3 gumikerekű Zetor és 2 kévekötő aratógép — vé­geznek el, 130 holdat majd kézi erővel, 48 pár arató fog levágni. így egy pár aratóra 2,6 hold aratni való jut. A terme­lőszövetkezet vezetősége sze­rint 9—10 nap alatt teljesen be­fejezik az aratást. Természete­sen azon múlik, hogy a június végi kánikulát nem váltja-e fel esős időjárás, mert akkor a tervüket nem tudják meg­valósítani. Már előre megszervezték a kalászosok zökkenőmentes cséplését is. A cséplési idényre két cséplőgép van biztosítva a szövetkezet részére, ugyanak­kor két cséplőbrigád (25-25 fő) járul hozzá, hogy mielőbb mag­tárakba kerüljön a tsz-tagság mi á’*.-stV gyümölcse. (Váraljai István)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents