Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-27 / 149. szám

MSI. június 27., kedd KíBPO JS AO 3 Miről tárgyalt a párt VB? t Kommunisták és a műszakiak A HATVANI Városi Párt- bizottság ösztönzésére az üze­mekben mozgalom indult meg, amelynek célja, hogy a párt- szervezetek a lehető legna­gyobb segítséget adjanak meg a műsszaki intézkedési tervek megvalósításához, amely a termelékenységet van hivatva növelni, s több milliós meg­takarítások érhetők el általa. Mivel ilyen jelentős a mű­szaki intézkedési tervek meg­valósítása, valamennyi párt- szervezetnek feladatául szab­ták, hogy állandóan kísérjék figyelemmel ezeknek a ter­veknek a végrehajtását, azt negyedévenként értékeljék és megfelelő nyilvánosságot biz­tosítsanak e fontos műszaki intézkedéseknek. E döntés óta még nem sok idő telt el, de már a Hatvani Cukor- és Konzervgyár kom­munistái már arról adhattak számot, hogy sikeresen meg­kezdődött és biztatóan halad e tervek megvalósítása. Mit is tartalmaznak ezek a ♦er vek? Előírják a gépek teljesítő- képességének felülvizsgálását, hogy azokat a lehető legjob­ban tudják kihasználni, intéz­kedéseket tartalmaz az üze­men belüli anyagszállítás he­lyes megszervezésére, hogy ne hurcolják feleslegesen a nyers­anyagot a gyártás folyamán. Ezenkívül tartalmazza még a különböző gyártási utasításo­kat, az időnormák felülvizsgá­latával kapcsolatos teendőket, a munkanapfényképezések, a veszteségidőfelmérések mód­ját, idejét, az új műszaki nor­mák kidolgozásával kapcsola­összefogása tűs feladatokat. Jelentős ten­nivalókat szab meg a bér- ég létszámgazdálkodás felülvizs­gálására a vállalati ügyrend és a bizonylati fegyelem meg­javítására is. MIVEL EZEK az Intézkedé­sek szinte az egész gyár éle­tét átfogják, jelentősen befo­lyásolják, érthető, hogy azok megvalósítására nagyon ügyel­nek az üzem kommunistái. A pártvezetőség nemrégen tár­gyalta ezeknek a terveknek, intézkedéseknek végrehajtását, megállapította, hogy a kon­zervgyári pártszervezet a mű­szakiakkal karöltve nagy gon­dot fordít ezeknek az intézke­déseknek valóraváltására és mindennapos tevékenységükké válik az üzem műszaki színvo­nalának emelése, a termelé­kenység növelése. Nagy tétről van itt szó, hi­szen ezeknek az elképzelések­nek megvalósulása ez évben mintegy másfélmillió forintos megtakarítást jelent, amely a munka termelékenysége növe­léséből adódik. Ezt a nagy ösz- szegű megtakarítást többek között azáltal tudják biztosíta­ni, hogy e tervekben meg­szabják az üzem tartalékai­nak hasznosítását és azokat a lehetőségeket, amelyekkel ol­csóbbá tehetik a gyártást és a különböző építkezéseket. így sikerül újabb másfélmillió fo­rintos megtakarítást elérni az új raktár és a paradicsomsű­rítő építésénél, később pedig a gyártásnál évenként újabb kettőmillió forintos megtakarí­tást. INTÉZKEDÉS történt arra is, hogy az idén munkába ál­lítják azokat a paprikafeldol­gozó gépeket, amelyek az el­múlt évben kihasználatlanul álltak, s ez által az idén már létszámmegtakarítást tudnak vele elérni. Az elmúlt évi tapasztalato­kat felhasználva, továbbra is arra törekednek, hogy „vonal­ba” állítsák a gépeket, rövidít­sék a gyártás idejét, a nyers­anyag útját és ezáltal meg­közelítőleg 30 százalékos ter­melékenység növelést érjenek el. Ezenkívül döntést hoztak különböző Importgépek mun- kábaállltásáról, egyéb munka- szervezési feladatok elvégzé­séről, amelyek által növeke­dik a termelékenység, bizton­ságosabbá válik a gyártás, csökken a balesetveszély. S amit örömmel nyugtáztak az üzem kommunistái, az a tény, hogy ezek az elképze­lések, tervek, felerészben már­is megvalósultak, a további gépbeszerzés, építkezés a meg­felelő műszaki és politikai munka pedig biztosítja, hogy az év végére valósággá válja­nak ezek a sokmilliós megta­karítást jelentő ötletek és ter­vek. A KOMMUNISTÁK úgy ér­tékelték az eddigi munkát, hogy az megfelel a VII. kong­resszus szellemének, hogy a műszakiak és a pártvezetőség további támogatásával ezek a műszaki intézkedési tervek végrehajthatók és minden kommunistának kötelessége a lehető legnagyobb támogatást biztosítani e nagy jelentőségű tervek végrehajtásához. (K. E.) Hasznos tanácsok a baromfitenyésztéssel foglalkozó termelőszöyetkezetek részére Megyénk termelőszövetkeze­teiben a baromfi tény ósztés te­rén az elmúlt évben már ér­tünk el eredményeket. Egyes termelőszövetkezetek 30— 40 000 naposcsibét neveltek fel és a tapasztalatok azt iga­zolják, hogy jó eredménnyel. A termelőszövetkezetek vo­nalán a baromfitenyésztés és elsősorban a pecsemyecsibe- nevedés azonban csak ebben az évben indult meg ténylegesen nagyüzemi formában. Annak ellenére, hogy korszerű nagy­üzemi baromfiéptiletekkel csak igen kevés termeilőszövet- kezet rendelkezik, mégis sike­rült elérni, hogy az átmeneti­leg megüresedett egyéb állati férőhelyek szakszerű felhasz­nálásával eddig már közel 600000 csibét nevelnek a termelőszövetkezetek. A nevelés során azonban még sok termelőszövetkezet­ben komoly problémák mutat­koznak. Mivel elegendő fehér­jetakarmányt a neveléshez biztosítani nem tudnak, így egyes helyeken a 90 deka­grammos súlyt a kívánt 10 he­tes kor helyett a csibék csak 14—15 hetes korukban érik el. Ezt a problémát azonban a most beindult keverőüzemek­kel részben felszámoljuk, mi­vel tudjuk biztosítani a neve­léshez legszükségesebb fehér­jedús baromfitápot. Szükséges azonban, hogy a legolcsóbb és legtermészete­sebb állati eredetű fehérje- takarmányt, a fölözött tejet és savót minden termelőszö­vetkezetben a nevelés egész tartama alatt biztosítsák. mány 2 százalékát kitevő mennyiségben, a növendék baromfiakat elegendő friss pillangós zöüdtakarmánnyal látják el és részükre tágas, gyepes kifutót biztosítanak. A takarmánymész rendszeres ada gátasával nemcsak a tollaso- dásban érhető el jobb ered­mény, hanem az edlenélló- képesség és fejlődési eróly Is fokozható. A kannibalizmust (toll-, ta­raj- és kloáka-csípkedés) ugyancsak a legtöbb esetben a nem megfelelően összeállított takarmánykeverék okozza. Ez tulajdonképpen egy hiány­betegség, amely a legtöbb eset­ben akkor lép fel, ha az ele- ségből az állati eredetű takar­mány, az állati fehérje hiány­zik. Felléphet azonban akkor is — és termelőszövetkezete­inkben ez gyakori —, ha rend­szeresen nem gondoskodunk az előírt 0,5—0,8 százalékos kony­hasó mennyiségéről. Sok he­lyen azonban, hogy mennél több baromfit tudjanak felne­velni az adott területen, az állományt összezsúfolják. Meg­engedhetetlen ugyanis, hogy négyhetes, vagy annál idősebb csibéből négyzetméterenként 16—18 darabnál többet helyez­zenek el. Az összezsúfolt csi­béket bármennyire is jól ta- karmányozzák, 2—3 héttel el­maradnak fejlődésükben. Szükséges továbbá, ha a fenti hiányosság megszünteté­sével nem érünk el ered­ményt, a nevelő elsötétítésé, a vörös fény, valamint a kapa- rási alkalom biztosítása. Eredményre vezető módszer a csipkedés ellen, ha a ki csí­pett állat vérző testrészét fa- kátránnyal bekenjük. Szüksé­ges azonban, hogy a kicsípett egyedeket azonnal különítsék el. Megszívlelendő továbbá, hogy a csibeigényléssel egy­idejűleg a tsz-ek az állatorvo­son keresztül gondoskodjanak a „tikofurán” beszerzéséről is. Ezzel a gyógyszerrel az állo­mányban még meglevő esetle­ges tífusz fertőzöttséget és az ebből eredő veszteségeket, le­het csökkenteni. Szükséges to­vábbá az „ossiferol” mint Víta- minpótló, csonterősítő állandó biztosítása is. A fenti hiányosságoknak sok helyen nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget, azok megállapítását csupán hibake­resésnek vélik. Nyugodtan el­mondhatjuk azonban, hogyha ezeket a semmisnek látszó, de mégis jelentős tanácsokat meg­fogadják és betartják termelő- szövetkezeteink, a nevelés te­rén még jobb eredményekeit tudunk elérni és sok esetben komoly takar mány mennyisé­get lehet megtakarítani. Sárosi István, megyed ált. állattenyésztő Hófehérke és a hét törpe Balettvizsgaelőadás az egri Gárdonyi Géza Színházban A kemence gyomrában Fullasztó a meleg. Hatvan- 8t-hetven fok. Kinn, a sza­badban, árnyékban is plusz 30 fokot mutat a hőmérő. A kemence boltíve alatt Mor­molj/ Antal rakja fürge kéz­zel a „káré”-ra, talicskára az égetett cserepeket, téglákat. A cserepek még forrón sütnek. Nekem, úgy érzem, ujjaim- mai érintve a forró darabo­kat, mindjárt hozzásül a hú­som, annyira éget. Marmoly rá se hederít erre. Akár a ke­mencében uralkodó hőségre. Van benne valami csendes fö­lény, valami csendes diadal, ahogyan érzékenykedésem szemléli. De siet... siet! Pár nap múlva ezeket a téglákat új tömbházak épüle­tébe falazzák be. Szilárd fundamentumokon nő magas­ra a téglafal, ott, ahová most lesújt a csákány, az alapza­tok mély árkait ásva. Szállít­ják ezeket a téglákat, cserepe­ket oda, ahol villák épülnek, homokos sétány kacskaringó- zik, s madarak röpködnek majd az ablakok alatt. Alacsony, olyan középforma termetű munkás Marmoly. Testére, vállára, karjára, mel­lére vastagon rakódottt le a forró, égetett téglák, cserepek kemencében szállongó papri­kaszínű pora, amelyet pata­kokban ömlő verejtéke agya­gosszínűvé oldott. Ahogy meg­emeli és tolja kifelé a kemen­céből a „kárét”, hátán, karján s lábán megfeszülnek, remegve rúgóznak az izmok kötegei; kitűnő modell lehetett volna a reneszánszkori Leonardo da Vinejnek egy-egy tanulmányá­hoz, egy-egy alakja megrajzo­lásához. — Keveset lehet hozzá ha­sonló jó munkást találni a téglaiparban — mondja Sza­kács Miklós, az egri Homok utcai üzem vezetője. — Nem lát­ni belőle, hogy mire képes, mi­lyen teljesítménnyel dolgozik. Nehéz, roppant erőt kívánó munkát végez. Foglalkozásá­nak neve: téglakihordó — nem is sejtteti teljes egészében a mögötte meghúzódó hét órai fáradozást. Erről beszélget­tünk a kemence előterében Szakács elvtárssal, aki már ♦teenkét esztendeje vezeti a Borsod Heves megyei Tégla­gyári Egyesülés I. üzemét, s aki maga is csepp híján tíz évig volt téglakihordó. Tizen­két órás munkaidővel. — Az iparban a legtöbb fi­zikai erőt igénylő munka a téglakihordás. Örökös újítási probléma e munkának gépesí­tése, megkönnyítése... Persze, azért van fejlődés ezen a te­rületen is — a múlthoz képest — mondja. — Az én időmben még 40 centivel mélyebb ke­mencéből kellett kitolni a megrakott „kárét”, ötös petró­leumlámpa világította meg a kemence belsejét, s a benti gázokkal még a petróleum­gázt is magába szívta az em­ber. A téglakihordók ma hétórás munkaidővel dolgoznak, védőitalt kapnak. Óvják, vi­gyázzák a munkás egészségét. Óvják, s vigyázzák, mert nem kedvelt szakma a téglagyártás, kevés embert kapnak a nehéz, megerőltető munkára. S bizo­nyos fokig „lenézett” szakma? is a téglás. Pedig, mint min-? den másnak, e szakmának is? megvannak a maga külön és? semmi másban, sehol másutt? fel nem lelhető szépségei. S? aki egyszer megszokja a ke-? mencék „atmoszféráját”, nem< tud dolgozni máshol. Marmoly? Antal tímár volt, öt évig ke-? reste kenyerét ebben a szak-s mában, s a tímárszakma elha-s lásával választotta örök helyül? munkáskezének a téglagyárat.? Több mint 10 esztendeje már,? hogy a téglákat, cserepeket ta- ? lieskázza szorgalmasan a ke-> mencéből. A „káréra” egy-? egy fordulóban 100 darabot rak ? fel téglából. Cserépből 130-et.? Naponta összesen tízezer ve-? gyes anyagot „hord ki” így a? kemencéből — stócoló nélkül.? S ez még mázsákban számolva < is igen jelentős teljesítmény.? Napi 160-— 170 százaléknak fe-< lel meg. Fizetése átlagban? 2500—3000 forint között mo-< zog. S Éveinek számát tekintve fia-? tál még. Néhány napja töl-? tööte be 34. életévét. S a tíz év? alatt — amit itt az üzemben? töltött — I két ízben tüntették ki? kiváló dolgozói jelvénnyel. < Nem is számolom, mióta be-? szélgetünk, hányadik tele ta­licskát tolja már ki a kemen­céből. Testéről szakad a verej­ték, izzasztja a kemény mun­ka, s a kemence szinte bírha- tatlan forrósága. De rá se he­derít erre. Siet... siet! Szereti a munkáját, ha még­oly nehéz is. És ragaszkodik annak szépségeihez. Munkás­hűséggel. ö nem „átszállójegy­nek” adta be a munkaügyi osztályra a munkakönyvét, mint sokan, akik átmeneti és ideiglenes munkahelynek te­kintik a téglagyárat, akik „szükségből” jönnek, kirándul­nak a szakma területeire, s mikor kedvezőbb alkalom ígér­kezik, más munkára, szedik a betyárbútort, — s odébbállnak. Q kitart itt. Nem hordhatja el innen a szél. A gyári törzsgár­da tagja Marmoly Antal. Olyan munkás, akire mindig és mindenkor számítani, aki­re mindig és mindenkor építe- Pataky Dezső ni lehet Sokkal komolyabb probléma azonban jelenleg a csibék toll- hiányossága. Annak ellenére, hogy a csibe a kívánt időre eléri a megfelelő súlyt a csi­bék kopaszak, tolihiányosak és egymást állandóan csipkedik (kannibalizmus). Ezen egyede­ket a Baromfiipari Vállalat át­venni nem tudja és a betolla- sodáság — mely sokszor 4—5 hét — a termelőszövetkezetek igen sok takarmányt kénytele­nek végeredményben feleslege­sen feleltetni, Az ilyen csibék­ből a tsz-eknek kevesebb jöve­delmük származik. Mind a tolühiányosság, mind a kannibalizmus takarmányo­zási problémákra és elsősor­ban ásványi anyag hiányra ve­zethető vissza. Legtöbbször mészből van kevesebb, mint amennyi szükséges és ehhez meg társulhat a D-vitamin- hiány is. Ilyen viszonyok kö­zött a baromfi a falat, vagy a vakolatot csipkedi. Ezen hiányosság teljesen kiküszöbölhető és felszámolható, ha rendszeresen etetnek szén­savas meszet (futor) a takar­Lehet-e a szülőnek nagyobb boldogsága, mint amikor a pi­ci, szárnyát bontogató gyer­mek jelentkezik előtte és ha­tározottan, suta-kedves mozdu­latokkal, szívderítőén eljátssza reábízott kis szerepét? Lehet-e nagyobb örömük a csetlő-botló apróságoknak, mint amikor egy ilyen „fontos” feladatot kapva — mint ici-pici gom- bácskáknak lenni az erdőn, vagy nyuszikának és mókuská­nak, vagy éppen lámpás törpé­nek — a nagy-nagy problé­mákat, feladatokat az apró emberkék mindig meg is old­ják. Az örömnek és boldogság­nak minden fokozatában ré­szesültek a szülők és a gyer­mekszereplők, akik ezen a va­sárnap délelőttön jelen voltak a balettiskola vizsgaelőadásán. Az egri Városi Művelődési Ház balettegyüttesének Török Endréné által vezetett balett­iskolája nyolcéves működésé­ből évről évre látjuk az ered­ményeket és azon túlmenően a művészeti színvonal fejlődését is. Es nem a dolgok szépítése kedvéért, csupán tárgyilagos­ságból megállapíthatjuk, hogy a Hófehérkénél a koreográfus munkája a nehezebb, a na­gyobb. Hiszen itt a 4—5 évesek részére kell még a táncmozdu­latokat megtervezni, úgyhogy a gyermek játékos kedve és fi­gyelmetlensége mellett is azok kifejezőek legyenek. Hogy ezt a szándékot az előadás elérte, bizonysága volt a siker és az általános tetszés, a néző­közönség véleménye és meg­elégedése. A Hófehérkében meg keli említenünk a négy nagyobb szereplő nevét, akiktől még sok szép, ígéretes szereplést várunk: Fodor Edit Hófehérke, Molnár Eszter vadász, Penes Eva királyfi és Ivanícs Csilla mostoha alakítását. A műsor további része: a „Fellobbanó lángok” című táncköltemény bemutatása volt. Ezt a műsorszámot a nagyok, a nyolcéves balettosok előadá­sában láttuk. Kétségtelen, el­sősorban itt érvényesült szem- beötlőbben Török Endréné öt­letekben gazdag elképzelése és tudása. Dicséretesen tudta itt érvényre juttatni a mélyről feltörekvő nép elszánt küzdel­mét, a szabadság felé való tö­rekvését és a felszabadulás nagyszerű érzését. A zene az előadás hangula­ti tartalmához, szerkezeti fel­építéséhez minden erőszakolt- ság nélkül hozzá tudott simul­ni, színaláfestésével méltán emelte az előadás sikerét. Ügy éreztük, hogy a táncok beállí­tása pontosan követte a zene szerkezetét és hűen adta vissza a muzsika hangulatát. A balettiskola előadása — elfoglutság nélkül állíthatjuk — kedves élményt jelentett minden nézőnek. „Erőpróba'' volt ez az aprócska szereplők­nek, s mindazoknak, akik ezt a vizsgaelőadást „színpadra-te- remtették”: a táncokat beta­nító koreográfusnak, Török Endrénének, Kocsis Árpád díszlettervezőnek. A díszletek­ről elmondhatjuk: nemes egy­szerűségükkel remekül és kel­lemesen illeszkedtek bele az egész előadás szerkezetébe. Nyolcéves múltra tekinthet vissza városunkban a balett­oktatás. Nyolc év kevés idő ahhoz, hogy kellően megvon­hassuk e nemes művészet mű­velői által létrehozott értékek valóságos mérlegét. Azt azon­ban kritikusan megállapíthat­juk: terebélyesedő és életerős művészetről van szó, s igazán több törődést, több segítséget is megérdemelne. ^AAAA/VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAé Zenélő erki gyerekek Nagy Zoltán, az Erki Általános Iskola igazgatója, lelkes zenész, aki a kicsik jó zenei érzékét kihasználva, fejlődőképes, jó zenekart állított össze. Nemrég sikerrel szere­peltek az első megyei zenei fesztiválon. A képen az együttes néhány tagja próba közben: Nagy Katalin, Turcsányi Ilona, Gulyás Zsuzsa, Sőti Zoltán, Nagy László, Tart Mária és Nagy Zoltán, a karmester. (Foto: Kiss Béla.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents