Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-24 / 147. szám

4 NEPÜJSAG 1961. június 24., szombat Csali az asszonyok olvassák .. . ... mert csupán asszonyok tudják értékelni, mit jelent az egy községben, ha nem kell már sem Egerbe, sem Füzes­abonyba beutazni ahhoz, hogy szépítsék magukat, rendbeho­zassák hajukat. A nagytályai asszonyok örömmel újságol­ták, hogy náluk már ez a helyzet, amióta az egri Ve­gyesipari Ktsz fodrászrészle­get nyitott Nagytályán. Apró­ság, de ez is hozzátartozik a kulturáltabb élethez. (d) — 1052 KÖTETBŐL áll a kömlői községi könyvtár. Az elmúlt hónapban 2500 köny­vet kölcsönöztek a könyv­tárból a falu lakói, ami já­rási viszonylatban is a leg­jobb átlagnak mondható. — HÓFEHÉRKE és a hét törpe címmel mutatja be új műsorát vasárnap délelőtt 11 órakor és hétfőn este hét óra­kor az egri Gárdonyi Géza Színházban a Városi Művelő­dési Ház Balettiskolája. A műsor koreográfiáját Török Endréné tervezte. — A HEVESI járásban az aratás az elmúlt napokban az őszi árpa vágásával meg­kezdődött. Legújabb értesü­léseink szerint a tiszanánai Petőfi Tsz-ben, a zaránld U j Életben, a hevesi Űj Ba­rázdában, a tamabodi Tar- nagyöngyében, a boconádi Petőfiben, Búzakalászban és a pélyi Aranykalász Tsz-ben aratják az árpát. — TELJES LENDÜLETTEL végzik a házak felújítási, ta- tarozási munkáit Egerben. A Bródy Sándor utcában is most került sor két, eddig elhanya­golt épület rendbehozására. A 6. és 8. sz. épületek külső és bel­ső helyreállítására, felújítására, ennek keretében mintegy hat­százezer forintot fordít az ingatlankezelő vállalat. — MEGYÉNKBEN az ara­tás ideje alatt 8300 aratópár dolgozik majd a földeken, így egy-egy aratópárra 5.5 hold vágnivaló jut, ami az előző évekhez viszonyítva már jó átlagnak mondható. — EGY HÓNAPJA jelent meg a kereskedelemben a magyar ipar új gyártmánya, a Lehel hűtőszekrény, amely mind nagyobb népszerűségnek örvend a vásárlók körében. Az egri rádió-, villamossági szaküzletben például nyolc darabot adtak el a hűtőszek­rényből. Ennél is nagyobb népszerűségnek örvend az egy hete megjelent Tavasz televí­ziós készülék, amelyből e rö­vid idő alatt mintegy har­mincöt darab talált gazdára az egri rádiós szaküzletben. — A KÖMLÖI Petőfi Tsz- ben jelenleg 500 libát, 450 sertést és 90 szarvasmarhát nevelnek. Az év végére, ter­vük szerint a szarvasmarha- állományt 140-re emelik fel. — SOK VÁSÁRLÓ keresi fel mostanában az Óra- és Ék­szerboltot. Az üzletbe ugyanis a nyári bizsuféléken, színes, divatos ékszereken, gyöngyö­kön kívül számos művészi ki­vitelű, kézifestésű díszdoboz is érkezett újdonságként a Kí­nai Népköztársaságból, s ezek váltják ki a nagy érdeklődést. — BEFEJEZŐDÖTT a he­vesi járásban a repce beta­karítása. Járási átlagban 7— 8 mázsás termést gyűjtöttek be a gazdaságok dolgozói. A tiszanánai Petőfi Tsz-ben azonban egy-egy holdon 11 mázsa repce termett. — HARMINC ÉVE működik Hatvanban a MÁV hatvan ta­gú zenekara. A Vasutas Dolgo­zók Liszt Ferenc Művelődési Otthonában ez alkalomból jú­lius 2-án, vasárnap este jubi­leumi hangversenyt rendeznek, amelyen közreműködik Bódi József, az Állami Operaház magánénekese, Kocsis Albert, hegedűművész, Pártos Ilonka hárfaművésznő, és P. Ángyán Zsóka zongoratanárnő. A hetedik dalosünnepet köszöntjük Ma este kerül sor a sorrend­ben hetedikre, amelynek mű­sorában két nagy zeneszerzőnk­ről, Lisztről és Bartókról em­lékezünk meg. Örömmel ízlel­getjük a szót, hogy már itt tar­tunk: a hetedik dalosünnepet rendezzük Egerben. Az egriek még ma is szere­tettel emlékezve beszélik az első történetét. Színes, szép szavakkal ecsetelik az érzést, amely elfogta a hallgatóságot az összesített kórusok megszóla­lásakor. Valahogy így mond­ják el: — ügy éreztük, mintha a hol halkan, hol teljes erővel szárnyaló dal egyszer csak megemelte volna az egész te­ret, a díszletként szolgáló fő­székesegyház épületével együtt . .. Csodálatosan szép volt... S ebben a csodálatos szép­ségben ma már hetedik alka­lommal részesülünk. Ma is fel­zeng az öszesített kórusok hangja, s a Liszt—Bartók év­hez méltóan Liszt Magyar ün­nepi dal-át éneklik első mű­sorszámként. Utána pedig sor­ban következnek a vendég énekkarok, a Miskolci Zene- művészeti Szakiskola leány­kara, a Landler Jenő Jármű­javító férfikara, a Dunakeszi Járműjavító férfikara, a híres debreceni Maróty Gyula ve­gyeskar, a váci Vox Humána vegyeskar, és a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar. Mind a számára legkedvesebb, legszebb Liszt-, vagy Bartók- művekkel köszönti a két zenei óriást. Mint minden esztendőben eddig, most is lesz azonban en­nek a szép estének egy-két új színfoltja. Az egyik Tusa Er­zsébet zongoraművésznő fellé­pése, és Radnai Györgynek, a Magyar Állami Operaház tag­jának vendégszereplése. A másik, — ezt meglepetésnek tartogatják a rendezők, ked­veskednek a közönségnek, a hetedik dalosünnep műsorára kíváncsi emberek számára. Mi lesz az, mikor kerül sor­ra? A rendezők csak rejtélye­sen mosolyognak, s azzal tér­nek ki: majd mindenki meg­tudja, hiszen már rövidesen úgyis eljön az ideje. Valóban, már nem kell sokat várni, hi­szen az ünnepet ma este ül­jük, sok érdeklődő részvételé­vel, akik között vendégként ott ül majd Kurt Harold Neu kirch, a drezdai Állami Opera- ház tagja is, meghallgatni, ho­gyan is ünnepük Egerben a dalt, a dal művészetét. Méltán büszkélkedhetünk a külföldi, s a belföldi vendégek előtt egyaránt dalosünnepünk­kel. Nemcsak azért, mert ez zel a maival Liszt Ferencnek és Bartók Bélának állítunk em­léket, nemcsak azért, mert ez az ünnep az eddigiekhez hete­dikként csatlakozik. Másért is. V /*\ O 1^ INTRIKA ŰRUTAZÁS UTÁN •- Hogy ezeknek a Kovácsék- nak miből telik háromlépcsös­— Isteni volt a súlytalansági állapot... Azért a barátságért, amely az ilyen alkalmakkor a városba érkező énekkarok és a város lakói között szövődik. Külső jelei az apró, kedves ajándé­kok, amelyeket a kórusok megérkezésekor a vendéglátó házigazdák, a gyárak, üzemek dolgozói átnyújtanak, s a ba­rátságot jelképezi a zászlókra felkötött kis babérkoszorús szalag is. A belső, a bensőséges, mély barátságot azonban ez nem ér­zékelteti. Az a dalokon keresz­tül érződik, azok hangjából csendül ki minden esztendő­ben kristálytisztán. S erre le­hetünk nagyon büszkék, ezekre a szövődő barátságokra, ame­lyek lassan az ország minden részével összekötik Egert. Szépek, s mindig gyümölcsö­zőek ezek a barátságok, mert esztendőről esztendőre nagy­szerű élményt adnak a zenét szerető embereknek. Gondozni, ápolni kell tehát ezt a barátsá­got, hogy még sok olyan szép dalosünnepet hozzon, mint az eddigi hat volt, s amilyennek ez a ma esti, hetedik is ígér­kezik. Üdvözöljük a hetedik dalos­ünnepet, köszöntjük az Eger­be érkező vendégeket, karna­gyokat, dalosokat, s köszöntjük a hetedik dalosünnep vala­mennyi részvevőjét EGRI VÖRÖS CSILLAG Álomrevtl (széles) EGRI BRÓDY Megtorlás EGRI KERTMOZI Szilveszteri puncs (széles) GYÖNGYÖSI PUSKIN Therese Raquin GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nem nősülök HATVANI VÖRÖS CSILLAG A kolostor titka HATVANI KOSSUTH A láp kutyája HEVES Különös kirándulás (széles) PETERVASARA Spessart! fogadó (széles) FÜZESABONY Diadalmas olimpia műsora t Verpeléten este 8 órakor: FÜREDI KOMÉDIÁSOK 150 éve született Kriza János Né épi hagyományaink szin­te nap mint nap pusz­tulnak, bár néprajzosaink, mu­zeológusaink mindent elkövet­nek annak érdekében, hogy mentsék a menthetőt. A fel- szabadulás óta államunk hat­hatós támogatását élvezik mindazok, akik a népi kultúra örökbecsű értékednek meg­mentése érdekében fáradoz­nak, akik a településeket jár­va szorgalmasam jegyezgetik a nép ajkán élő dalokat, verse­ket, meséket és nem utolsó­sorban a népnyelv sajátossá­gait A hagyománymentő munka ma már országszerte tervsze­rűen folyik. A kutatókat egész társadalmunk támogatja. Alig egy évszázada azonban még úttörőfeladat volt a gyűjtés. A ma 150 éve született Kri­za János, hazánkban az elsők között ismerte fel a magasztos feladatot és kezdett munkához, önéletrajzában írja, hogy Székelyföldön járásom alatt jöttem véletlenül azon észle­letre, mily sok ily kincs hever, senkitől sem figyelve meg, a nép alsó rétegeiben: s attól fogva ez egyet számtalan fog­lalatosságaim közepeit sem vesztettem él szemeim elől, magam is gyűjtögettem mind a Székelyföldön jártamkor, mind pedig Kolozsvárt lakó sok szé­kely férfi és asszony emberek­nél ...” S neve ma már egybe­forrott gyűjteményével, a „Vadrózsák”-kal, amely a szé­kely népköltészet olyan alko­tásait őrizte meg számunkra, mint Kőmíves Kelemenné, Bu­dai Ilona, Júlia szép leány, Kádár Kata, vagy Bodrogi Fe- rencné balladája, a Szép Pal­kóról szóló mesék, a Nyikó menti kiházasító dalok, vagy a még ma is gyakran énekéit Ne menny rózsám a falióra, Édesanyám rózsafája, Végig­mentem az órmódi temetőn, Ződ erdőbe, sík mezőbe sétál egy madár... kezdetű nép­dalok. A fiatal Kriza János Ber- linben töltött egyetemi éved alatt tapasztalhatta, hogy a német romantika a népköl­tészetből táplálkozik. Amikor hazatért, itthon is a népi félé fordulás volt leginkább a jel­lemző. Ismeretes Erdélyi János tö­rekvése, ki a Szépirodalmi Szemléjével a népi és a nem­zeti költészet eggyéválását sür­gette, nem kevésbé ismeretes Petőfi népköltészetről vallott felfogása és a népköltészet uralkodóvá válásáért folyta­tott munkássága. Amikor Er­délyi gyűjteni kezdi a magyar népdalokat és mondákat, Kri­za már csokorba kötötte vad­rózsáit, sőt megkezdte a ki­adást elősegítő mecénások „gyűjtését” is. Ezen a téren azonban nehezebben haladt előre. Több, mint két évtize­det kellett várnia, míg gyűjte­ményét, a Vadrózsákat meg­jelentethette. A fiatal unitá­rius lelkészből már komoly püspök lett 1863-ra, amikor az olvasó kezébe adhatta vaskos kötetét. A gyűjtemény előszavában további kutatómunkára ösz­tönzi olvasóját: „Nagy ideje hát — írja —, hogy minden nyelv-, s irodalombarát ennek a nép szívén termett kincsnek fölkeresése, s öntudatos meg­őrzésében annál inkább buz- gólkodjék, minél ritkábbak lesznek a nép soraiban, akik azt ösztönszerűleg tovább őriz­ni, s ápolni képesek..Köré­je ekkor már ids csoport tömö­rült barátokból, irodalomked­velőkből, akik nagy lelkese­déssel jártak tovább a már megkezdett úton. U riza Jánosnak nagy ér- deme, hogy szinte tu­dományos módszerességgel vé­gezte gyűjtőmunkáját. Népraj­zi egységek szerint csoportosí­totta gyűjteményét, a mese­mondók neveit is föl jegyezte itt-ott, a népköltészet alkotá­sait úgy írja le és adja közre, „mintha száján pökte véna ki egy székely embör... oly hang­lejtéssel éppen, mint a nép kiejti, a virágát egész hímével, illatával... a plántát úgyszól­va azon módúlag, mint a ter­mészet anyakeblén fel virult...’' Elévülhetetlen érdeme azon­ban főleg abban van, hogy megőrizte számunkra a szé­kely népköltészet legszebb vi­rágait. Nagy Andor 1961. JÜNIUS 24., SZOMBAT: IVAN 15 évvel ezelőtt, 1946 júniusában halt meg GERHART HAUPTMANN német drámaíró, a naturalizmus képviselője: fő érdeme a nép egy­szerű gyermekeinek valósághű áb­rázolása. Drámái vádló írások az uralkodó osztály ellen (Napfölkel­te előtt, A takácsok, Henschel fu­varos), a Naplemente előtt című drámája a kapitalizmus hanyatlá­sának korát ábrázolja, öregkori művein a misztikus elemek az uralkodók (Hannele mennybe­menetele, Az elmerült harang), utolsó drámái tárgyát pedig az antik irodalomból vette. 30 évvel ezelőtt, 1931. június 24- én halt meg KUNCZ ALADÁR író, az Ellenzék című lap munka­társa, majd az Erdélyi Helikon szerkesztője volt. Az I. világhábo­rú kitörése Párizsban érte, inter­nálták és életének e korszakáról írta a Fekete kolostor című hí­res, több nyelvre lefordított regényét. Jelentős irodalomtörténeti munkássága is. A Felleg a város felett című regénye halála után jelent meg. 80 évvel ezelőtt, 1881-ben e napon született GRIGORIJ KO- TOVSZKIJ, a szovjet polgárháború hőse. 55 évvel ezelőtt, 1906-ban, Salgótarjánban 4000 munkás sztrájk­ba lépett. GERHART HAUPTMANN AAAAAAAA/WVA/VSA/SAAA/VS/WWSAAA/WWSAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WWVAAAJ^ FARKAS ANDRÁS: És én szállók vele A dalosünnep részvevőinek ajánlom A gallyak és a lomb közén Dalok trillája jár, A messzi ég és énközém Repül rigómadár, S a fű és a napfény gyepén Virágot kergetek, Minthogyha félig érteném E ritka perceket. A szél csak alig fúj, szelíd Cirógatása ring Az ágakon, intéseit A rétek szirmain Talán csak az pillantja meg, Aki maga belül Nagy hűséggel mindent szeret, Ami előkerül. Virágot tépek. A kezem Idegesen megáll. S míg örömömből érkezem, Itt látom a halált. Csak egy madárka a füvön. Húnyt szemmel bús halott. Fontoskodom, erőlködöm: Idepottyanhatott. Minő részvétlenség a dal Az ág, árnyék közén? A búgó, csattogó, duhaj Dalárda száll fölém, És zengi apadatlanul, Hogy az élet igaz, Hogy aki elhal és lehull, Többé nem értik azt. Minő részvétlenség a rét! Az ázott szirmokon Tombolja harsogó szívét Száz fény — s nem álmodom: Előttem fekszik lenn a fürj, Nem mozdul, nem piheg, Akit a pillanat legyűrt, S nem használ semminek. Se testvére, se rokona, S nem is csodálkozom, Sorsának nincsen igaza E cifra tavaszon: Amikor minden megtelik Ujjongással, az ég A földdel váltja csókjait, S titkok üzenetét, Addig e röppenéstelen, Szegett szárnyú madár Nem lát engem, nem szól velem, És senkire se vár. Eső lemossa tolláit, A föld seprűje jön, A bogarak megkedvelik A szétfoszló időn, S mire az új tavasz kinyit, S ha újra eljövök, A szél, ha sóhajt egy kicsit, A hulló fény örök Zománccal elfedi a volt Csicsergőt, a dalost, Aki a szendergés alól Szívem szorítja most. Az ágak és árnyak közén Nagyon jól hallani, Hogy ég közé és énközém Repül le valami, Nem is madárka, ó, nem is Trillázó szelleme, De dalra ültet, s messzevisz, És én szállók vele. Eger, 1961. . * .a.* a,*aaaaaaaaaaaa/wwnaaaavvwvsaaaaaaaaaaaaaaaa/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents