Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-20 / 117. szám
1961. május 20., szombat NEPŰJSAQ 3 Pénteki csúcsforgalom Székesfehérvárra A jövőnek nevelni 1 TOLAKODÁS, lökdösés, tülekedés, fürtökben állnak az emberek az egri MÁVAUTmegállónál, a bejárat mellett. — Először azok, akiknek jegye van! — mondja a kalaüz, mikor kinyitja a busz ajtaját, s felszállnak a bérletesek, s akiknek jegy van a kezükben. — Most a gyöngyösiek!... Most a... és sor kerül a káli- akra, és akik még éppen beférnek ... Megszokott, mindennapos látvány. A csúcsforgalmi, piaci napokon — hétfőn és pénteken — mikor még a helyijára- tokon is öt és félezer embert szállítanak, méginkább így van ez, s izzad mindenki. A forgalmista, a kalauz és a kedves utas... — Elkelne már egy nagyobb buszmegálló — mondogatják a lemaradt utasok, akik várakoznak a következő járatig. Elkelne. Valóban, kicsi ez a mostani, nem erre a nagy forgalomra tervezték. — De egyelőre nem ez a legfontosabb — mondja Zentat Mihály fődiszpécser. Kocsik kellenének. Kevés a kocsi. Egyelőre még nincs nagy baj, mert a nyárig nem változik a menetrend, s az egri MÁVAUT már kapott négy új kocsit. De mi lesz az üdülési szezonban, mert Eger és a megye „zarándokhelye” az üdülőknek. És emellett itt vannak, helyesebben nem is emellett, hanem mindenekelőtt! — a munkásjáratok. Sokszor bérletesek, bejáró dolgozók maradnak le, mert tömve van a kocsi. De a csúcsforgalmat nem ők okozzák. A csúcsforgalom idején a falvakból, a városokba özönlő lakosság utazik: piaci napokon. PIACOZNAK? Eladnak? Vesznek? Nézzük csak meg. Megszólítom a korlát mellett álldogáló fiatalasszonyt. Hóna alatt ízlésesen becsomagolt virágot tart. — Hova viszi a csomagot? — Mezőtárkányra. Szép virág, igaz? — A másik kezében a nylon hálóban kissé összenyomott saláta lapul. — El akarta adni? — kérdezem. — Nem. Hazaviszem. ... Egerbe utazott május virágért és salátáért... Másik: idősebb nénike, kis csomagot tart. Benne egy pup- lin-ing. — Hova utazik? — Kömlőre. A fiamnak viszem — mutat az ingre. — Ott nem lehet kapni? — Mégis más az, ha az ember úgy viszi... ... mégis más, és ezért 80 kilométert buszozik ... Van, aki az áruházból jön, van aki kórházból, bíróságról, kertészetből, bútorüzletből, ajándékboltból, stb., stb. Pénteki csúcsforgalom. Emberhullámok gyűrűznek a kocsiállásra ért buszok körül. — Vigyázzon a poharamra! — Összetöri a salátámat! —hangák innen is, onnan is. — Engedjenek előre, beteg vagyok! Piacozás. munkába járás, hivatalos ügyek, orvos. Pénteki csúcsforgalom. S ha a kalauz ,tnem vigyáz”, egy pillanat alatt levegőt sem lehet kapni a buszban, úgy megtelik. — Fél óra múlva indul a következő — „nyugtatja” meg a lamaradt utasokat a forgalmista, mikor elindul a busz. S ROBOGNAK a járművek az agyonhasznált utakon. Mert az utak egyelőre bizony elég rosszak. Nemcsak azért, mert „kirázzák az utasok lelkét”. Az őrölt kővel frissen behintett útszakaszok — a sofőrök rémei. A kő belefúródik a kerekekbe, s ha nem vigyáznak, kilyukad a gumi. Egy-egy állomáson 30—40 kődarabkát is kiszed a vezető a kerék redői közül. A nagy forgalom, az állandó túlterheltség ellenére is eléggé biztonságos a közlekedés. — Remek gépkocsivezetőink vannak — mondja a fődiszpécser — s elmeséli, hogy a minap az Átányból kiinduló A gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyártó üzemben... ... a késztermékek szállítására, megmozgatására nem elég az emberi erő. De azért van a gép, hogy könnyítse és segítse munkájában az embert. Képünkön daru emeli jel az elszállításra váró áruk gúlájának tetejére az elkészült termékek újabb darabjait. (Foto: Kiss Béla) % busz vezetője — a kerék csonktengely-törés ellenére is — megelőzte a katasztrófát. Nagy a forgalom a hót minden napján. A forgalmi személyzet csak a legnagyobb erőfeszítésekkel tudja lebonyolítani. Hétfői és pénteki napokon menetrenden kívüli úgynevezett másodriratokat is indítanak. — Ennél többet most még nem tehetünk — mondja a diszpécser Talán a közönség tehetne egyet-mást. a saját érdekében. Ha nem feltétlen szükséges, ne piaci napokon jöjjenek Egerbe — minden faluból — és a rendelőintézetek, a bíróságok, a hivatalok ne feltétlenül és minden esetben pénteki és hétfői napokon hívják be a betegeket, az ügyfeleket. ... JAVASLATOK... mind „nc”-vel kezdődnek, de nem kívánnak különösebb lemondást. Csak azt hogy az emberek kissé ésszerűbben szervezzék meg életüket, munkájukat. Ezzel kényelmesebbé teszik a saját utazásukat és az AKÖV dolgát. Krajczár Imre PÁRIZS: Újítás a gumiabroncs-gyártásban: gumi és nylon keverékéből készítik. ★ Chevilly—Larue-ban automata mosógépet álítottak fel: 2,50 frank bedobása ellenében 5 kg fehérneműt 25 perc alatt kimos. ★ Kísérleteket folytatnak radarirányítással az útkereszteződéseknél. A berendezés automatikusan zöldre kapcsol, ha a másik irányban nem jön jármű. A Franciaországban állomásozó német katonáknak nem szabad bérkérdésekről, háborúról, politikáról és Algériáról beszélgetniük a franciákkal. Ajánlott beszédtémák: szakma, sport, horgászat, szakácsművészet. ★ A párizsi Gontinentál Szállóban kiállítás nyílt a kozmetika és a hajdivat történetéből, a krétai kortól napjainkig★ Lucienne Boyer és Tinó Rossi leghíresebb slágex-eit mikrobarázdás lemezre játsz- szák át. BONN: A nyugatnémet nfilliomo- sok Tajvanból hozatnak maguknak dzsunkákat, érdekekészül az Egri Pedagógus Énekkar Szép sikerekkel dicsekelhet az elmúlt évi működése óta az Egri Pedagógus Énekkar. A változatos műsor, a fejlődő előadókészség most már lehetővé tette azt, hogy a kórus kimozduljon a megyéből, s más megyék kórusaival mérje ösz- sze tudását. A pedagógus szakszervezet is magáénak érzi az ügyet, s anyagi támogatással sietett a kórus segítségére, mert május 20-án Székesfehérvárra mennek, dalos fesztiválra. Mitegy ötezer forintos költséggel járult hozzá a szakszervezet ehhez a kétnapos úthoz, s ezt azért tette, mert a kórus munkájának célkitűzéseit egyre több pedagógus értette meg, s egyre többen kapcsolódtak a munkába. Az ötven főnyi kórus Auer Gyula főiskolai adjunktus, megyei karnagy vezetésével és vezénylésével vesz részt a fesztiválon. sebb, mint az „európai” vitorlás. ★ Egy lakás ablakába feliratot helyeztek el: „Zongora eladó.” A szomszéd 'ablakban a következő „kommentár” jelent meg: „Hála az égnek!” ★ LONDON: Nyolcezer angol fogorvos közül hétezer altatással „érzésteleníti” betegét. ★ Könyvárusító automatákat helyeztek el Nagy-Britanniá- ban. ★ BRÜSSZEL: Egy orvostudományi folyóiratból: „A borotvált arcú emberek nem hűlnek meg olyan könnyen, mint a bajuszosok, vagy szakállasok. A borotválkozásnak ugyanis antiszeptikus hatása van, míg a mikróbák könnyebben megkopaszodnak és jobban fejlődnek a szőrzetben.” ★ DUBLIN: Írországban a járdákat gumival szegélyezik, hogy csökkentsék a rázkódást, ha valamilyen jármű nekiütközik. ★ Jemen: Uj bélyegeket hoznak forgalomba Sába királynőjének képével. Egy előttem lefolyt beszélgetés — amelynek véletlenül voltam a tanúja — adta a kezembe a tollat. Idősebb néni „tanította” unokáját: sajnos, arra, ami nem volt helyes. A kerti pádon ültek, s az idős asszony először csak kérdezgette a gyereket, mit tanulnak az iskolában; s a többi között — a kérdések végén — megkérdezte a kisgyerektől: jár-e hittanórára? A kisgyerek csodálkozva nézett a nagymamára: nem jár, szülei nem íratták be. Ekkor kezdődött el a nagymama „tanítása”. Arról beszélt a gyeteknek, hogy milyen helyes lenne, ha látogatná a hittanórákat is, mert — mint szó szerint mondotta — „ott lehet igazán szépet és jót tanulni, de hát tudod, a mostani iskolában ilyenre nem tanítják a gyerekeket”. A kisgyerek szemmel láthatóan megzavarodott. Nem értette pontosan, mire gondol a nagymama, amikor a szépről és a jóról beszél. Az ő most kifejlődő gondolataiban, lelkivilágában a szépről és jóról más fogalmak bontakoztak és bontakoznak ki; a szépről és a jóról a hittanórák összefüggésében ismeretei teljesen hiányosak voltak. A nagymama és a kisfiú beszélgetése — a külső szemlélő szerint — a gyermek lelkében okozott zavarral ért véget. Valami olyan kérdés maradhatott nyitva a fiatal gyerek gondolatában: most kinek van igaza? Az iskolának? A nagymamának? Az iskola jó, sok mindent ad, ott sok mindent tanul, — de a nagymama is szereti őt, ő sem akarhat neki rosszat. Mi hát az igazság? Amikor a kettős nevelés problémája felmerül különböző beszélgetések, viták során, sajtóban, rádióban megjelent cikkekben, írásokon, az ember mindig ilyen példákra gondol. Az idézett példa talán durvának, naturálisnak hat, — megtörtént és igaz, ez tény. De a kettős nevelésnek, mint ténybeli fogalomnak ezernyi árnyalata, sokféle megnyilvánulása és mélysége-magassága van. Akármilyen változatáról is van szó, az eredmény minden esetben negatív. Az eredmény az, hogy a most felserdülő gyermek lelkében konfliktus keletkezik, a gyerek serdülő lelke hol ebbe, hol abba a közegbe ütközik, végül eljut odáig, hogy már nem tud hinni. Az iskolában — a pedagógus nézetei előtt hajt fejet; otthon pedig a szülei nézeteit fogadja el. Az ilyen gyerek — ha felnő — lesz az a típus, amelyre, enyhén szólva, a cinikus jelző illik. S az, hogy cinikus lesz, csak az egyik magatartási megfogalmazás. Vajon szüksége van-e a mi társadalmunknak olyan felnőttekre, akik e kettősségben élték le gyermekkorukat, s e kettősséget kiteljesedve hordozzák magukban a felnőtt korban is? Nincs.' A szocializmus az a társadalmi forma, amelyben élni csak tiszta, egyértelműen tiszta lelkivilággal kell és lehet. A szocialista társadalom építése minden vonatkozásban egész embert kíván. A munkához elengedhetetlenül szükséges az, hogy a most felnövekvő generáció — az elkövetkező évek felnőtt genérációja — a szocializmus magasztos eszméit vésse a szívébe és fogadja el, a szocializmus eszméi ragadják magukkal és irányítsák tetteit. A ma iskolás gyermekének — akiből a jövő felnőtt polgára lesz — nem két-három, öt, vagy tíz—húsz évre van szüksége mindarra, amit most az iskolában, de otthon is tanul, de szüksége van egész életére, szüksége van azokban az években is, amikor majd saját gyermekét neveli fel. A mi gyerekeinket egyértelműen a jövőnek kell nevelnünk. Ez a jövő: a szocializmus, a szocializmus kiteljesedése. El kell mondanom — s nem a magam nevében —, hogy mélységesen elszomorított a fentebb idézett beszélgetés egy érett, idős asszony és a kis unoka között. A néni minden bizonnyal telve van szeretettel kis unokája iránt, —— de akaratlanul is elhintette a lelki fertőzés csúnya baktériumát a gyermek lelkében. Mikor szeretjük mi igazán gyerekeinket? Csak akkor és úgy igazán, ha nem rakjuk rá a legkisebb mértékben sem a múltból maradt ideológiai terheket; ha a jelen és a jövő társadalmának neveljük őket. Annak a társadalomnak, amely a tiszta szívű, tiszta lelkű, emelt fővel járó dolgos emberek társadalma: a szocializmus! A kettős nevelés problémája — nem új, napjaink kérdése is. Az imént elmondott gondolatok sem az újdonság igényével íródtak le, de a példa újra elmondatta mindezeket. (—r) Röviden ÚTKÖZBEN yyyyyyyyyyyvyyyyyy A BÁNYAMENTŐK \7 an egy régi bányász- ™ szabály: ha leereszkedtél a föld alá, légy résen! Bár bányáinkban — a Mát- ravidéki Szénbányászati Tröszt üzemeiben is — a munkák nagy részét gépesítették, s a modem tudomány a lehetőségekhez képest egyre inkább megszünteti a veszélyforrásokat: a főid alatti munka még korántsem mentes véletlen szerencsétlenségektől, balesetektől. Tűz üthet ki, robbanás lehetséges, gáz, vagy víz is. rátörhet a bányászokra... Ilyesmi történt a Petőfi Al- táróban hónapokkal ezelőtt, január 5-én. A 92. front szállítóvágatában tűz ütött ki. Este 11 órakor érkezett az értesítés a mentőállomásra: veszélyben a bányászok! Hajnali háromnegyed hatkor oltották el a lángokat. Tíz ember mentett. — A tűz itt a legnagyobb ellensége a bányászoknak. — mondja Nagy Ficzere Lajos, a tröszt mentőállomásának helyettes parancsnoka. — Hét tűzesetre emlékszem, mióta a mentőknél dolgozom. S annak már három éve. Három év... hét bányatűz. Kisebb-nagyobb veszélyek. És szomorú, megrázó tragédiák. A legnagyobb, a legtöbb emberáldozatot okozó tragédiára még mindnyájan megrendülve emlékezünk: a szűcsi X-es aknában történt. Harmincegy ember esett a tragédia áldozatául. Mi okozta a szörnyű tragédiát? Pontosan megállapítani nem tudták. A vizsgálati jegyzőkönyvekben gőzrobbanásról olvashatni. Az igazi ok majd csak most fog kiderülni: ezekben a napokban fognak hozzá a szűcsi tüzes térség falazásainak, vágatainak felbontásához; a tűz azóta bizonyára befulladt már, s a melegedés is lehűlt. A Mátravidéki Szénbá- nyászati Tröszt területén 143 főt számláló bányamentő szolgálat működik, ebbe a létszámba beletartoznak az üzemi állomások is. A mentőszolgálat emberei mind szív- vel-lélekkel és nagy-nagy felelősséggel látják el feladatukat. Felelősséggel, hiszen saját biztonságuk mellett életet és vagyont kell, hogy mentsenek. Mindennap elméleti oktatásban vesznek részt és rendszeresen indítanak részükre tanfolyamokat. Ismerkednek a bányalevegővel, a benne előforduló gázokkal, főleg a szénmonoxiddal és metánnal, amik a föld alatti munkahelyeken dolgozó bányászok legádázabb ellenségei. Részletesen foglalkoznak a bánya tüzekkel, s azok eloltási módjával. „Tanulmányuk” gerincét a bányamentő készülékek ismertetése, működése, használata és karbantartása képezi. Munkájukról, bátorságukról oldalakat lehetne írni. — Milyen készülékek állnak rendelkezésükre veszély esetén? — Szűrős, tömlős és tartályos készülékek, elektrostimu- látor, pulmotor és sok más eszköz. — Mi a bányamentők legfontosabb tulajdonsága? — A gyorsaság. Mindig a másodpercekért folyik a harc; gyakran másodperceken múlik egy-egy bajba jutott ember élete. A mentőszolgálat tagjainak gyors és határozott közbelépése már sok bányász- társunk életét mentette meg, A petőfibányai központi bányamentő állomáson most csend van. A szolgálatos mentők szobáikban tartózkodnak. — A fegyelem nagyon szigorú — mondja Nagy elvtárs, aki már hosszú évtizedeket töltött a föld alatt, s most a Vitrinekbe, szekrényekbe zárt, rendben tartott mentő-felszereléseket mutatja. — Fegyelmet követelünk, mert itt minden célunk: megmenteni a bajba jutott bányász életét, s ezt fegyelem nélkül nem lehet megtenni. Meggondolatlan vakmerősködésre, hősködésre nincs szükség; tervek, pontos terv szerint dolgozunk, s az emberek biztonsága a mentőknél is igen fontos. Megszólal a telefon csengője. Bernáth Viktor elvtárs, a mentőállomás parancsnoka érdeklődik: mi történt távoliéle alatt, amíg Gyöngyösön járt. „A xözsai IX-es akna északi mezőjének főszállító vágatában 80 fokos melegedés. Igen... már dolgoznak ott az embereink. Jó ... rendben. Holnap együtt lemegyünk.” A nagy mélységekben még a jelentéktelennek tűnő esetekből is katasztrófák származhatnak. Állandó, éber készenlétre van szükség a mentők számára. A parancsnok és helyettese állandóan portyát tartanak, együtt indulnak ellenőrző körútra a föld alá; ha valami rendellenességet, szabálytalanságot észlelnek, ha látják, hogy egy- egy bányász fittyét hány az előírt rendszabályoknak figyelmeztetik. Vigyázni kell minden ember életére — ha kell felvilágosító szóval segítenek, ha kell vállukkal, karjukkal, szívükkel és akaratukkal... Pataky Dezső