Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-20 / 117. szám

4 WBPOJSÄO 1961. május 20., szombat Baj van a többes számmal Kisfiú utazik az autóbuszon édesanyjával. Észreveszi, hogy egy férfi erősen nézegeti az anyukát, mire halkan megszó­lal, hogy csak az anyja értse: — Anyu! Nézd, egy paca! Édesanyja körülnéz, meglát­ja a bámuló fiatalembert, az­tán nevetve súgja vissza a gyereknek: — Talán pacákot akartál mondani? — Nem én! Hiszen egye­dül van! (A) — ANYÁKNAPI műsorral egybekötött ismerkedési estet rendeznek ma délután 5 óra­kor a Tizeshonvéd utcai óvo­dában. A kis óvodások szép műsorral kedveskednek az ünnepélyen részvevő szülők­nek. — MÁJUS 22-én este 7 órai kezdettel rendezi meg a nö­vendékhangversenyt az. Egri Állami Zeneiskola a Gárdo­nyi Géza Színházban. Műso­ron két bemutató szerepel. Egyik Könczöl Ferencnek, a zeneiskola tanárának induló­ja, az iskola növendékeinek ajánlva, a másik Pongrácz Zoltán szakiskolai tanár hang­szeres zenéje, amelyet az is­kola zenekara ad elő Farkas István vezénylésével. — A MÄTRAVIDÉKI SZÉNBÁNYÁSZATI Tröszt üzemeiben 3934 darab szén- monoxid-szűrő önmentőké­szüléket osztottak szét a bá­nyászok között, akik kötele­sek ezt minden leszálláskor magukkal vinni. A tröszt központi bányamentő állo­mása 192-t tartalékolt e fon­tos munkavédelmi eszközből. — MEGYESZERTE hama­rosan megindul egy olyan mozgalom, amelyik hivatva lesz az emberi gyógyítás ér­dekében végzett nagy munkát elősegíteni. A véradó állomá­sok nemcsak benn, az állomá­son, behívott donoroktól vesz­nek vért, hanem kimennek a falvakba és ott, helyben végzik el a vizsgálatokat és a vérvé­telt. Egyre többen értik meg ennek a jelentőségét, s mivel az ingyenes véradók önzetlen tábora egyre nő, csak így le­het megoldani, az annyira fon­tos vér levételét. — MÁJUS 22-ÉN, HÉTFŐN du. 4 órakor a Heves megyei Nyomda Vállalat női dolgo­zói részére TIT-eJőadást tar­tanak „Amit a nőknek szer­vezetükről tudniok kell” cím­mel. Gyógynövény: akácvirág, gyöngyvirág­levél, farkasalma-levél, ka­millavirág, ' fecskefű, ka­kukkfű, apró bojtorján és más gyógynövények felvásárlása Eger, Harangöntő utca 1. EGRI VÖRÖS CSILLAG Halálhajó (széles) EGRI BRÖDY Kolostor titka EGRI KERTMOZI Az élet titka GYÖNGYÖSI PUSKIN A gyűlölet áldozata (széles) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A nagy kék országút HATVANI VÖRÖS CSILLAG Tisztes úriház HATVANI KOSSUTH Orvos a válaszúton HEVES Magasabb elv PÉTERVASÁRA Háború és béke (I.—II.) (széles) FÜZESABONY Hamupipőke Egerben este 7 órakor: Hajnali tűz Abasáron este 8 órakor: Füredi komédiások a rózsaszent mártom lakótelepen Egy óra AMIKOR LEÍRTAM azt a szót, hogy lakótelep, hirtelen az jutott eszembe, hogy a bel­ső változással milyen külső változás áll elő néha egy-egy szó fogalmánál is. A lakótelep egy bánya körül általában azt jelentette, hogy szűk, elég nyo­morúságos kolónia. Kormos, megfeketedett falak, sötét konyha és benne hat-nyolc gyerek. • Ma? Ha lakótelepre terelő­dik a szó, akkor felködlik az ember előtt a Mátravidéki Erőmű körüli gyönyörű, par­kosított emeletes házak tömb­je, vagy az egercsehi-bányate- lepi ikerházak színpompás lát­ványa, vagy a rózsaszentmár- toni lakótelep magános családi házainak szép, rendezett képe. És most itt járunk. A vonal­zóval tervezett utcák két olda­lán sorakoznak a rózsaszent- mártoni bányászházak, amiket úgy neveznek: BSH. A bánya építtette a házakat, aztán na­gyon hosskú lejáratú visszafi­zetési kedvezmény mellett át­adta a bányászcsaládoknak, akik a továbbiakban már mint sajátjukat csinosítják, alakít­ják. Most szerte a telepen a ke­rítés munkája folyik. Az már az új tulajdonosok dolga, hogy bekerítsék a portát, a hozzá­tartozó kis kerttel együtt. S ha bekerítették, akkor aztán már az asszonyoknak is meg lesz az az érzése — ez a mienk! — Most már tényleg olyan, mintha én építtetem volna, mióta a kerítés elkészült! — mondja mintegy válaszképpen gondolataimra Hanicz Mihály- né, az egyik ilyen két szoba, összkomfortos lakás tulajdo­nosa. . kint TALÁLTAM a ház előtti kis kertben, a férjével együtt. Aztán betessékeltek a nagyon csinosan berendezett és rendbentartott lakásba. Min­denütt kézimunka, aminek az a külön érdekessége, hogy: — Ezt a párnát például én készítettem! mutatja büszkén Hanicz Mihály, igen-igen, nincs tévedés, a férj készítette — és egy valóban művészi ízléssel készült ágyközépet vesz elő. — Szabad idejében az uram mindig ilyen dolgokon töri a fejét, most meg ráadta magát az üvegbefonásra. A konyhában, a heverőn egy megkezdett literes üveg, amit rögtön kezébe vett a nehéz munkához szokott bányászem­ber, amint leültünk. Itt nem nagyon szeretik a tétlenséget az emberek, sehol sem láttam üldögélő, tétlen asszonyt, de férfit, sőt1 gyermeket sem. Ha­nicz Mihálynak most, sajnos, elég sok ideje van arra, hogy kedvenc szórakozásának éljen, mert egy tanuló felelőtlensége folytán néhány hónappal ez­előtt rászakadt a bánya, smost is azt nyögi még. — Majd egy kicsit rendbe­hoznak a kórházban — mondja fáradt mosollyal, ‘ ahogy kikí- sémek. Az édesanya már siet­ve köszön el, mert közeledik a délidő, a gyerekeknek isko­lába kell menni ás bizony én is elvettem amúgy is sok el­foglaltsággal teli idejéből. Fáczán Jánoséknál csend van. Az asszony egyedül van itthon, egy kis terefelére gyűl­tek össze a kerítésnél, ami ná­luk’ is nemrég készült el, de szomszédos egy sereg ember kerítésével. — Jaj, legalább az ebédem készen lenne már! — ijed fel, amikor ráköszönök, és sietve otthagyva az asszonyokat, be­jön velem a konyhába. MOST HIRTELEN el kell még mondanom azt, hogy ezekben a lakásokban olyan szép, olyan meleg hangulatú a konyha. Ez pedig nagyon lé­nyeges, mert a háziasszonyok életük legnagyobb részét itt töltik és ha egy kicsit saját íz­lésük szerint rendezik be eze­ket a világos, tágas konyhá­kat, egyszeriben jól érzik ma­gukat itt. — Nemsokára jön az uram siktából — néz áz órára é" meg­kavarja az ételt. — Megszokta, hogy az ura bányász? Nem aggódik érte? — Apám, bátyám bányász volt, mióta eszemet tudom. A férjem is az. Miért félteném? Okos ember, ügyes, tud magá­ra vigyázni, és a bánya nem olyan, mint ahogyan azt azok elképzelik, akik még soha nem látták. Nagy gond van itt arra, hogy baja ne essék az embe­relőnek. Kisfiam! Jaj, de ko­szos ez a gyerek! — néz szem­rehányóan a hirtelen berobba­nó apróságra, akit egy pilla­natra meghökkent az idegen, aztán mitsem törődve tovább vele, megkérdi: — Miért nem palacsintát csi­nál,' édesanyám? — Majd holnap! — inti le a kicsit az anyja, aztán vigaszta­lásul egy nagy karaj zsíros ke­nyeret nyom a markába, ami­vel a kis Attila hamarosan el­tűnik. Szétnéztünk még a két, ízlé­sesen berendezett szobában, az­tán búcsút vettem tőle, hiszen láttam, hogy most már min­den idegszálával az ajtót fi­gyeli, hogy jön-e a férje. Csak egy ajtóval megyek to­vább, Nagy Pálékhoz. A fiatal aknász ugyancsak —kerít. Fe­lesége, mint minden asszony — főz, a kicsi gyerek alszik. A konyhában nagy képernyős te­levízió van a főhelyen. — Nagyon jó így műszak előtt, vagy műszak után a kis portánkon tevékenykedni. Olyan érzésem van mindig, amikor felszállók a bányából, hogy valami igen-igen jó do­log vár. S akkor, mikor haza­érek, mikor leteszem a lám­pát, olyan jó zsebredugott kéz­zel kisétálni a kertembe, az udvaromba, vagy játszani a fiammal — így nyilatkozik Nagy Pál. — Szórakozni hova járnak? — Amit lehetett, azt a szó­rakozási lehetőséget, hogy úgy mondjam, hazahoztuk. Van ez a televízió, nagy rádióm van és lemezjátszót is vettem. De mivel szeretem a társaságot, el-eljárunk a bankettekre, tea­délutánokra, amit mi, a KISZ rendezünk. IGEN. NAGY PÁL aknász KISZ-tag. Valamikor úgy vol­tam én ezzel a mesterséggel is, mint a bányászlakásokkal. Az volt a meggyőződésem, hogy aknász csak nagyon régi szak­ember lehet. S Nagy Pál, amint mások elmondták róla — kitűnő szakember, s aho­gyan én láttam — fiatalember. Aknász és KISZ-tag. Cs. Adám Éva 1961. MÁJUS 20., SZOMBAT: BERNAT Május 20-a KUBA NEMZETI ÜNNEPE, a függetlenség napia. 1902-ben ezen a napon alakult meg a köztársaság. 155 évvel ezelőtt, 1806-ban e napon született JOHN STUART MILL angol filozófus és nemzetgazdász. Elmélete (A politikai gaz- daságtan alapelvei) az úri. klasszikus közgazdaságtan legjellem­zőbb összefoglalása. Jellemzője, hogy a nemzeti jövedelemelosz­tásba már szociálpolitikai beavatkozást sürget és a földtulajdon létezését bírálta. Mint filozófus, a burzsoázia legelterjedtebb irányzatának, a pozitívizmusnak volt e követője, amelyről Lenin: Materializmus és empiriokriticizmus című művében megsemmi- sítő bírálatot mondott. 60 évvel ezelőtt, 1901-ben ezen a napon Pétervárott a munkás­ság és a rendőrség között véres összeütközés zajlott le. Érdekes találmányok és felfedezések: A jelenlegi kénsavteclinológia alapjait (ún. „ólomkamrás” eljá­rás) 225 évvel ezelőtt, 1736-ban WARD LONDONI gyógyszerész fe­dezte fel úgy, hogy egy nagyobb ólomedényben salétrom jelen­létében ként égetett el és a keletkezett gőzöket vízben fogta fel. A svédországi autóvezetők egyhatoda antialkoholista Nemzetközi statisztikai ki­mutatásokból kiderül, hogy a halálos kimenetelű balesetek arányszáma Svédországban a legkedvezőbb. Ebben az or­szágban 10 000 gépkocsivezető­re számítva 8 halálos kimene­telű baleset fordul elő, míg pl. Ausztriában szintén 10 000 ve­zetőre 39 halálos baleset jut. Svédországban egyesületbe tömörültek az antialkoholista gépkocsivezetők. Az egyesület tagjainak a száma közel 150 000. Ez azt jelenti, hogy az összes gépkocsivezetők egy- hatoda sohasem nyúl alkohol­hoz. A svéd biztosító társaságok 20 százalékkal olcsóbban biz­tosítják az egyesület tagjainak gépkocsiját, ezenfelül mind- annyiuknak ingyenes életbiz­tosítást nyújtanak. Hogy a kü­lönböző kedvezményekkel való visszaélést megakadályozzák. a rendőrség a szokásos alko­hol-ellenőrzés során azt is megvizsgálja, tagja-e a gép­kocsivezető az absztinens egye­sületnek. Amennyiben tagja és mégis alkoholt ivott, a rendőr­ség erről azonnal értesíti az egyesületet és a biztosító társa­ságot. Ilyenkor a rendőri bün­tetésen felül az egyesület sza­bályai ellen vétőnek visszame­nőleg meg kell fizetnie mind­azokat az anyagi kedvezmé­nyeket, amelyekben tagsága egész idején részesült Távbeszélés! világrekord A legöregebb pletykások is elsápadtak az irigységtől, ami­kor az észak-karolinia Payet- teville-ben a 27 éves L. Grant titkárnő a napokban 27 órát és 23 percet beszélt szakadatlanul és végül kissé kimerülve, de ragyogó arccal, mint győztes, hagyta el a szónoki emelvényt, ahol a távbeszélési világrekord elnyeréséért küzdött. A fiatal asszony mindenről beszélt, ami csak eszébe jutott: a legújabb divatról, nyaralásról, háziasz- szonyi gondjairól. A meglepő csak az volt, hogy férje így nyilatkozott vi­lágrekorder nejéről: „Általa- ban nem is beszél olyan so­kat?’. Drezda: a kincsek városa Kedves olvasói Drezda és a Zwinger, a Zwinger és a világhírű képtár fogalma elválaszthatatlanok egymástól. Messze idegenből „zarándokolnak” el ide, hogy megcsodálhassák ezt a gyö­nyörű gyűjteményt. Találko­zunk ma is itt szovjet turis­tákkal, arab egyetemistákkal, francia, afrikai, spanyol láto­gatókkal. Pedig látogatásunk napja szürke hétköznapnak számit. A program teszi ün­neppé. Nem is olyan régen a Drez­dai Képtár gyűjteményének néhány darabja Budapestre látogatott el és oly sok láto­gatója volt rövid idő alatt, mint a Nemzeti Múzeum aranyvasárnapjainak. Most itt állunk a Zwinger északi olda­lán fekvő gyönyörű, ún. Semper-épületben, amely va­lóban méltó a világhírű mű­kincsek bemutatására. A fest­mények gyűjteményének cso­dálatos palotájában szeműnk belekábiü a szépségekbe. Já­runk teremből terembe. Oly­kor 10—15 percet is elidőzünk egy-egy festmény előtt. A mű­vészet varázsa lenyűgöz, nem tudunk szabadulni. Tekinte­tünk valósággal rátapad az al­kotásokra. A képtár leghíre­sebb darabja Raffael Sixtusi Madonnája előtt közel félórás műelemzést hallgattunk. S most idézzünk néhány képet: Rubens Dianna visszatérése a vadászatból, az életöröm és a gyönyörvágy tükrözője, csodá­latos Tizian Az adógaras című alkotása, de magára vonja a i figyelmet ©iorgone Alvó Ve­nus-a, Jean-Etienne Liobard A csokoládéslány, Rembrandt. Saskiája, Dürrer Fiatal férfi arcképe... Teljességre ki vál­lalkozna!? A képtár anyaga gyönyör­ködtet, de mint minden itt Drezdában emlékeztét is. Em­lékeztet a fasizmusra, amely az emberiség kultúrkincseit is halálra ítélte, de emlékeztet a Szovjetunió önzetlen támo­gatására is. A fasiszta Német­ország utolsó éveiben történt: rendelkezés érkezett, amely­nek értelmében gondoskodni kell a képtár anyagának „meg­óvásáról”. Így kerültek a ké­pek a Zwingerből a drezdai bunkerekbe, a meisseni bá­nyákba és kriptákba. Az alá­aknázott rejtekhelyekre előbb érkeztek meg a szovjet csapa­tok, mint azt a fasiszták gon­dolták, így maradtak meg a világhírű alkotások. Ekkor már a szellőzőberendezések nem működtek, a falakról csö­pögött a víz, a halálra ítélt műkincseket azonban meg­mentette a szovjet csapatok gondoskodása. A Sixtusi Ma­donnát egy 54 méter mélységű mészkőbányában találták meg, de a többi nagy alkotást is si­került meglelni. S ezután a Drezdai Képtár anyaga a Szovjetunióba utazott. Bár a szovjet államnak nagyon sok tennivalója volt és az újjáépí­téshez minden erőt latba kel­lett vetnie, azonnal hozzálát­tak a műemlékek restaurálá­sához, hogy aztán néhány esz­tendő múltán az NDK-nak visszaadják az óriási értékű anyagot Épségben, megfiata­lítva, teljes szépségükben pompáznak most újra. (Egyéb­ként most készítettek egy ko- oprodukciós filmet itt Drezdá­ban „5 nap, 5 éjszaka” cím­mel, amely a híres képtár anyagának megmentéséről szól.) A Zwinger, amely egykor királyi lakóhely volt, múze­ummá lett, az elnevezésből pe­dig fogalom. Maga a palota még mindig romos, bár idáig a restaurálására nyolcmillió márkát fordítottak. A külön­böző gyűjtemények tárlatait azonban már nap mint nap százak és ezrek nézik, csodál­ják. A Zwingerben kapott el­helyezést a fegyver- és a por­celángyűjtemény is, de egyéb célokat is szolgál az önmagá­ban is gyönyörű épületsor. A Zwingerhez tartozik a Nim- fák-kertje, amely az egykori udvari ünnepségek színhelye volt. Különböző alakú, nagy­ságú szobrok díszítik ezt a kertet, amelyet szökőkutak tesznek még gyönyörködtetőb- bé. A két oldali lejárat mel­letti víziistenek egymás felé vizet lövellnek szájukból. A vÍ2sugarak hasonlóan keresz­tezik egymást, mint a meiseni porcelángyár védjegyét képe­ző két kard. Közel a Zwingerhez talál­juk a „Grünes Gewölbe”-t, a kincstárt, amely valóban a kincsek tárháza. Itt ismét, mint már annyi helyütt, veze­tőnktől Erős Ágost nevét hall­juk, aki a történelemben II. Ágost választófejedelem ne­vet viseli. Ágost nagy mű­gyűjtő volt s ugyanakkor kf­A romok helyén új lakón egyedek épülnek. méletlen elnyomója népének. Embereket vitt piacra egy-egy műkincsért. Szinte minden itt levő tárgynak megvan a ma­ga históriája. A kínai porce­lángyűjteményt például jó­részt emberekért vásárolta a fejedelem. Az egyik helyiség­ben öt jellegzetes kék kínai mintás urna áll, amelyeket 600 dragonyosért vásárolt meg Ágost, de megragadja tekinte­tünket egy vitrin is, amelyben a híres „Aureng-Zeb nagymo­gul udvartartása Delhiben” cí­mű alkotás van elhelyezve. Ez csupa arany, ezüst és drága­kövekből készült mű 3 művész 8 évi valóságos rabszolgamun­kájának • eredménye. S ez az óriási értékű kincs- gyűjtemény is a Szovjetunió nagylelkűségét hirdeti. Hiszen a Szovjetunió mentette meg és helyezte biztonságba, majd juttatta vissza páncélvagonok­ban Drezdába a kincsgyűjte­ményt. Drezda a kincstárral és képtárral 1958-tól ismét a világ egyik legjelentősebb idegenforgalmi bázisa, kultu­rális központja lett. Elfáradtunk. Sétáljunk el az Elba Hotelbe egy feketérel Persze, olyan feketéről, mint amilyet nálunk főznek, nem is álmodhatunk. Azaz csak ál­modhatunk. Feketéjük sok, de gyenge, pedig lényegesen több kávét használnak fel a főzés­hez, mint nálunk. Mit kínál az étlap? Burgonya, burgonya, burgonya, s mellé hús valami­lyen formában. Vannak ún. magyaros ételek is, de mi nem ismerjük fel benne a magya­rost. Pedig csak az ízük hi­ányzik!? A sörük igen finom, de bor is van. Különösen a magyar bor drága. A móri ezerjó drágább, mint az itáli­ai. A parketten táncol az ifjú­ság. Öltözködésük ízléses, a miénkhez hasonló, legfeljebb azt lehet megjegyezni, hogy a nylon itt már általában mun­karuhaként szerepel. A se­lyemféle visszahódította ural­mát. Közben a zenekar érte­sül arról, hogy magyarok va­gyunk és rázendít a Csárdás­királynőre. így hát nem illik még elmennünk, pedig holnap nagy út vár ránk: — kirándu­lunk a Szász-Svájcba. Nagy Aitéof

Next

/
Thumbnails
Contents