Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-19 / 116. szám

1961. május 19., péntek nepüjsaö Helytállnak a poroszlói Béke Tsz kiszistái NEM KÖNNYŰ a dolga ____________________ annak, ak i fiatal szövetkezeti taggal szeretne beszélni a poroszlói Béke Tsz gazdaságának köz­pontjában. Alig lézeng ilyen­kor egy-két ember az istállók, magtárak környékén, minden épkézláb munkaerő kinn, a határban szorgoskodik. Ki kell hát mennünk Sarokrétre, ha találkozni akarunk a szövet­kezet KISZ-fiataljaival, hi­szen most éppen ott dolgoz­nak. A szövetkezet vezetősége erre az ifjú munkacsapatra bízta a burgonya elültetését és később szakszerű gondozá­sát, növényápolását is. A KISZ-szervezet titkára Szőlösi Margit — aki egyben munkacsapatvezető is — fia­tal, szorgalmas ég tehetséges lány. Hallgatnak rá a társai, megfogadják szavát nemcsak a munkában, hanem a KISZ- életben is. Tőle tudjuk meg, hogy két éve alakult meg a szervezetük, hogy 1959-ben ha­tározták el a Béke Tsz-ben dolgozó fiatalok, hogy ifjúsá­gi szövetségbe tömörülnek. Az érdekesség kedvéért el kell még mondani azt is, hogy a helybeli Kossuth Tsz néhány fiatalja is közéjük tartozónak vallja magát, s ezek is tagjai a Béke Tsz KlSZ-szervezeté- nek. Nem nagy ez a szervezet, mindössze 27 tagot számlál, de annak ellenére tagjai egytől- egyik lelkes, munkára kész, szorgalmas és becsületes fia­talok. Szorgalmuk és munka­szeretetük jó hírnevét már az elmúlt nyáron megalapozták és megyeszerte ismertté tet­ték, amikor beneveztek a me­gyei KISZ-bizottság által szer­vezett aratási versenybe és megyei szinten elérték a má­sodik helyezést. — Kemény munka volt ez, de megérte — emlékezik visz- sza az egyik fiú. — Sok volt az aratnivaló, mi 35 hold ara­tást vállaltunk, mégis 52 hold­ról takarítottuk le a gabonát. Mindezért megkaptuk a má­sodik díjat, a lemezjátszós rádiót, amely ma is működik a klubhelyiségben. erőpróba te­hát jól sike A TAVALYI rült. A tsz-fiatalok megmu­tatták, hogy rájuk mindig le­het számítani, s ezt a fontos tényt a szövetkezet vezetősé­ge is mindig figyelembe veszi. Olyan ez a KlSZ-munkacsa- pat, mint valami kis roham­brigád a szövetkezetben. Sok­sok fontos feladatot bíztak már rájuk azóta is, és dicsé­retükre legyen mondva, mind­ezeket becsülettel teljesítet­ték. Munkájukról így beszél Sző­lösi Margit: — Jóformán mindenben és mindenhol részt vettünk a ta­vaszi munkák ideje alatt. A kora tavaszi időkben részt vettünk a faültetésekben, ké­szítettünk melegágyakat, se- gítkeztünk a tavaszi árpa, a borsó,' a napraforgó 'vetésében, s most is ránk bízták a 12 holdas burgonyatábla elülte­tését, kapálását. — Jól áll a szövetkezet a tavaszi munkákkal — ezt több idős tsz-tag is elmondta ne­künk, s nem kétséges, hogy ebben nagy szerepük van a KISZ-fiataloknak. Különösen dicséretre méltó a lányok szor­galma, s a lelkes munkacsa­patvezetőn kívül Szalai Erzsé­bet, Szőlősi Anna, a gépmű­hely fiataljai közül Koncz László szorgalmát illeti meg méltán a dicsérő szó. Egyoldalú lenne a kép, ha csak a szövetkezeti fiatalok munkában eltöltött hétköznap­jairól beszélnénk. Tanulni is szeretnek ám ezek a fiatalok, s ez kitűnik abból is, hogy nemrég fejeződött be a szá­mukra tartott KISZ politikai iskola. Ezt a tanfolyamot Bablyák Oszkár tanár vezette, és sok hasznos dologgal, isme­rettel megbarátkoztak itt a tsz-fiatalok. Hogy mirői is tanultak? Még nem felej­tették el, s egymás után sor­ra mondják az ismert tétele­ket, fogalmakat. — Megismerkedtünk a Szov­jetunió, Kína, a népi demok­ratikus országok fejlődésével, hazánk iparával, a magyar mezőgazdasági termelés fon­tosabb kérdéseivel és így to­vább. A továbbiak során azt is megtudtuk, hogy a fiatalok egy része részt vesz az „Ifjú­ság a szocializmusért” moz­galomban és igyekszik is be­csülettel teljesíteni a követel­ményeket. Elvégezték a rájuk eső, személyenkénti 20 óra társadalmi munkát, a községi játszótér építésében, parkosí­tásban, a lányok pedig a kul­túrterem, a tánc- és klubhe­lyiségek csinosításával, taka­rításával tesznek eleget ennek a követelménynek. Jól halad a vállalt munka többi részé­nek teljesítése is, könyveket Olvasnak és a kulturális mun­kából is egyre inkább részt kérnek. Ha már a kulturális mun­káról beszélünk, feltétlenül említést kíván, hogy a KISZ- szervezet lánytagjai most ala­kítottak egy tánccsoportot, amely műsort adott a május elsejei ünnepségen. Másik fontos kulturális tervük az augusztus 20-ra való készülő­dés. Nagy ünnep lesz ekkor Poroszlón, s nem kisebb je­lentőségű esemény, mint az új kultúrház felavatása. Mél­tóképpen készülnek erre a Bé­ke Tsz kiszistái, színdarabot fognak betanulni. NEMRÉG I ai,akult, .meS _____________ Poroszion a te rmelőszövetkezeti fiatalok sportköre, amelynek működé­sében szintén részt vesznek ezek a lelkes fiatalok. Itt is a lányok járnak élen, akik­ből röplabdacsapat alakul, a fiúk pedig a különféle szak­osztályokban hasznosítják majd tehetségüket. — A munkacsapat termé­szetesen ezután is együtt ma­rad egész nvár folyamán — mondják. Kár is lenne őket széjjelszedni, mikor olyan szé­pen megértik egymást, amikor már ilyen jól összeszoktak. Továbbra is részt vesznek a tavaszi munkákban, az ara­tásnál is számíthat rájuk a szövetkezet. Közösen akarják teljesíteni versenyvállalásu­kat, amely szerint védnöksé­get vállaltak 18 hold silóku­korica vetésére, majd később annak elsilózására is. A KISZ-vezetőség kidolgoz­ta már a munkatervét, amely természetesen tartalmazza az előbb elmondottakat, s ezen­kívül még jelentős elgondolá­sokat is tartalmaz a szerveze­ti élet további megerősítésére. Szépen berendezték már és ezután még jobban kihasznál­ják a klubhelyiségüket, amely nemrég, közös munka árán jött létre. A szövetkezet ve­zetősége termet bocsátott ren­delkezésükre, asztalokat, szé­keket, könyveket és egyéb be­rendezéseket a felsőbb szer­vektől kaptak. meg az itteni |fontós TERVÜK KISZ-fiataloknak a taglétszám növelése. Ebben a tsz-ben ugyanis igen sok hozzájuk ha­sonló, dolgos, becsületes fia­tal van még, akik méltóak a KISZ-tagságra. Szőlősi Margit örömmel újságolja, hogy a legközelebbi taggyűlésükön is nyolc fiatal felvételét bocsát­ják vitára, s többek között olyan lelkes és jól dolgozó fiatallal fog szaporodni a tag­létszám, mint Leksz Imre, Habóczky Imre és társai. To­vább erősödik velük a KISZ- szervézet, tovább fejlődik és sikerekben gazdagodik a kis közösség munkája, s az elkö­vetkezendő időben tovább nö­vekedik a Béke Tsz fiataljai­nak már eddig is elismert jó hírneve. Császár István A Természettudományi Közlöny pályázatot hirdet magas színvonalú tudományos ismeretterjesztő cikkek írásá­ra. Pályázni lehet a következő témakörökből: Hasai természettudományos kutatások eredményeinek gya­korlati alkalmazása. Magyar tájak megváltozott arculata. A természettudományok tör­ténetének egy-egy kiemelkedő eseménye. A pályázat feltételei: 1. A téma egyes kérdéseit il­lusztráló cikkeket várunk a természettudományok (fizika, kibernetika, kémia, matemati­ka, csillagászat, műszaki tudo­mányok, földrajz, földtan, ag­rártudomány, biológia, egész­ségügy, stb.) területéről. 2. A pályaművek terjedelme 9—10 normál gépelt oldal le­het. A pályaműveket 3 pél­dányban kell beküldeni. A té­ma illusztrálására kívánatos 4—5 kép. 3. A pályázaton folyóiratunk minden olvasója részt vehet. A pályázat jeligés. 4. A pályaművek beküldésé­nek határideje: 1961. szept 30. A pályaműveket a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat szakosztályainak közreműkö­désével szerkesztő bizottsá­gunk bírálja el, és dönt azok jutalmazásáról. A pályadíj (témánként): I. díj 1000 Ft, II. díj 750 Ft, III. díj 500 Ft. A pályázat díjnyertes cikke­it folyóiratunk leközli, és megjelenéskor a közlésért járó honoráriumot fizeti. Azokat a pályaműveket, amelyek jutalmazásban nem részesültek ugyan, de szerkesz­tő bizottságunk közlésre java­sol, folyóiratunkban megjelen­tetjük, és a szokásos szerzői honoráriumban részesítjük. A Természettudományi Közlöny Szerkesztő Bizottsága. (Kiss Béla felvétele) Engedély — bűnözéshez — Tanácsi életkép egy felvonásban — Szereplők: A községi tanács VB-elnöke. Naív ügyfél. Szín: Községi tanács elnöki irodája, az elnök az asztal­nál rémülettől eltorzult szemekkel mered egy összehajtott aktára, fejét tapogatja, időnként a karjába csíp, nem ál­modja-e az egészet. Naiv ügyfél (belép): Jó napot, elnök elvtárs! (Látja, hogy az elnök nagy gondban van.) — Nincs talán valami baj? Mit írtak már megint a járástól? Elnök (kétségbeesve): Akta... jött... — (Nyögi ki ne­hezen.) — De már nem tudom ... Naiv ügyfél (részvéttel): Nem győzi már elolvasni? Pe­dig ahogy látom, az még csak a 733. ebben az évben... Ha jó rajta az iktatószám. Elnök: Az jó ... az iktatószám. De, kedves barátom, lehet az, hogy? ... Naiv ügyfél (közbevág): Sok minden lehetséges. Egy aktától minden kitelik. Látja a múltkor is, hogy megjárta azzal a kocsmai dologgal, meg a mellékhelyiséggel... Majdnem... Elnök (türelmetlenül): De hallgasson már meg, a jó ég­re kérem! Most meg azt akarják, hogy áldozzam fel a falu fia­talságát, miként ezt saját gyermekével tenni akarta Abra- hám. Lehet, hogy örökre kiengesztelném a járást, ha ez akta szerint cselekedném? Végeredményben ők tudják mit lehet, s mit nem. Mert azt ugyebár én nem engedélyezhe­tem, hogy valamennyi ifjúkorú züllésnek induljon — de mielőbb. Ám ők? Az meglehet. Naiv ügyfél (sajnálkozva): Bizony, az ilyen munka na­gyon megviseli az embert. Az elnök elvtárs is felkereshetne egy jó • idegspecialistát. (Félre.) ügy látszik, megártott neki a sok iromány, össze-vissza beszél tőle. Elnök: És mondja csak, drága ügyfelem, mit csináljak ezzel a papírral, mikor el se merem olvasni?... Naiv ügyfél (felcsillanó szemmel): Csak nem valami pi­káns történetet küldtek el tévedésből, komoly akta helyett? Elnök: Lehet, barátom. Nagyon meglehet A címéből ítélve, meg pláne. Naív ügyfél (felvillanyozódva): Hoci csak azt az aktát! (Elveszi az elnöktől; belepillant, aztán ő is megcsípi a kar­ját, felszisszen, majd lassan rémület lesz úrrá az arcán. Fájdalmasan felkiált.) Hát mégis igaz! Mégis fel kell áldoz­ni a falu fiatalságát? Bűnözőket kell nevelni fiainkból? Szörnyűséges idők! Miért sújt minket a járás keze? (Zoko­gás tör fel belőle.) Mit vétettünk, mondja meg, elnök elv­társ. mit vétettünk, hogy így jövendő nemzedékünkre tör­nek? (Nem tudja folytatni.) Elnök: (Nézi az aktát, de csak nem meri tovább olvasni. Az akta fejrészén ott virít az iktatószám; 105/1960, s a tárgy: „Kiskorúak erkölcsi züllésének és bűnözésének engedélye­zése”. Még elővillan a feladó címe is: a Hatvani Járási Ta­nács titkársága. Aztán elönti az egészet a naív ügyfél könnyáradata.) ' (Függöny.) Kovács Endre Egy rendelet Régen vajúdó kérdést, ré­gen megoldatlan problémát kíván a művelődésügyi mi­niszternek most kiadott ren­deleté szobályozni. Ez a ren­delkezés kimondja, hogy az oktatási intézmények a szülői támogatást csak úgy vehetik igénybe, ha az önkéntes és nem egyszerűen pénz össze­adására, hanem társadalmi munkára vonatkozik. A ren­delkezés pontosan meghatá­rozza, hogy ez a társadalmi munka — az anyagi támoga­tás formája — csak arra vo­natkozhat, hogy az iskolák esetleges építkezéseit, bővíté­seit, amely a költségvetésben nem szerepel, természetbeni munkával támogassák. Ez a rendelkezés elgondől- kodtatásra készteti azokat, akiknek a gyermeke iskolába jár. Mert a rendelkezés vo­natkozik arra is, hogy a régi rossz szokást, a pedagógusok egyéni és kollektív ajándéko­zását megszűntesse. Nincs erre szükség. Hiszen ez csak egy régi és megindokolatlan dolog, hogy néhány szülő úgy látta legjobban megköszönve a gyermekével való foglalko­zását a pedagógusonak, ha drága ajándékkal kedveske­dett neki. Pedig a jó pedagó­gus mindig tudta azt, hogy a gyermekkel való foglalkozás hivatása és kötelessége. Ezért került kényelmetlen helyzet­be akkor, amikor ajándéko­zásra került a sor, mert a már régen fennálló rendelke­zés értelmében neki nem szabad ajándékot elfogadnia. De ha egyszer valaki már az­zal állít a nevelő elé, hogy „fogadja szeretettel”, akkor nagyon kényelmetlen dolog ezt visszautasítani, annál is inkább, mert talán a követ­kező esztendőben nem tanít­ja a gyermeket, tehát valóban lehet az ajándékozás a tisz­telet és a szeretet megnyilvá­nulása. Súlytalansági hipochondria Dr. Rafael Karry londoni ideggyógyász közölte a sajtó­ban, hogy már négy páciense panaszkodott a súlytalanság állapotától való beteges féle­lemre. Mindegyik attól retteg, hogy az űrhajózás korában egy napon elveszti majd a föl­det a lába alól, a Föld vonzó­ereje nem hat rá többé és ki­repül az űrbe. A betegség egyelőre nem fe­nyeget járványszerű elterje­déssel. Mind a négy páciens gazdag és egyetemet végzett személy... margójára Mindenféleképpen jó tehát, hogy ez a rendelkezés meg­jelent. Éppen itt az ideje an­nak, hogy a szülők nagy többsége is megértse, hogy gyermekének tanulmányi előmenetele, az iskolai élet­ben való előmenetele, nem függ össze az ajándékozás bevett szokásával. Éppen itt az ideje, hogy az iskolák ve­zetősége is felfigyeljen arra* hogy a szabályok megszegé­se nem egyenlő a gyermek érdekében, a közösség érde­kében végzett munkával. Éppen itt az ideje annak, hogy a szülők feleszméljenek, akkor segítenek igazán az is­kola oktató-nevelő munkájá­ban, ha otthon is olyan szel­lemben nevelik a gyermeket, mint az iskolában, ha otthon is azt követelik, amit a neve­lők követelnek. S ha arról van szó, hogy az iskola vala­milyen új létesítménnyel kí­vánja gyarapítani az épüle­tet, vagy a felszerelést, akkor a sokfajta foglalkozásit szülő fogjon össze, hogy segítsen az iskola törekvéseiben, mert abból saját gyermeküknek, de az iskola következő gene­rációjának is valóban haszna származik. Tekintsünk el tehát a ju­talmazástól, becsüljük meg a pedagógusokat azzal, hogy képesek ellátni a feladatukat a szülök — néha kétes értékű — anyagi segítsége nélkül is, és ha jutalmazásról van szó, akkor bízzák azt a felsőbb szervekre, akik majd megta­lálják ennek a módját és leg­alkalmasabb «idejét. Ha mégis szeretnének há­lájuk jeléül valamit nyújtani a pedagógusoknak, akkor ma­radjon az a mrág, amely minden esetben megbecsü­lést, tiszteletet, hálát és sze- retetet képes kifejezni. (ádám) A filmek hatása az ifjúságra Az UNESCO 106 oldalas ki­adványt készített, amelyben 30 ország szakértői ama egy­öntetű megállapodásra jutnak, hogy „valamit tenni kellene” a rossz filmeknek az ifjúságra gyakorolt hatása ellen. A jelen­tés 400" szakértő véleményét idézi, de semmiféle konkrét javaslatot nem tesz arra vonat­kozóan, miképpen • kellene egyensúlyozni a rossz filmek hatását. Megállapították töb­bek között, hogy a gyerekeket 7 éves koruk előtt helytelen moziba vinni és azután is csak szülők, vagy felelős felnőttek kíséretében. Szeretni ... Elmélázva hall­gattam a rádióban a minap azt a na­gyon behízelgő és egyben szakmai tanáccsal is felérő slágert, hogyazt- mondja: Szeretni kell, ennyi az egész... Igen, mondtam magam­ban, mert néha magamnak is mon­dok valamit, hogy legalább egy em­bernek mondhas­sak okosat, — igen, mondtam, ennyi az egész. Csak sze­retni kell, nyo­matékosan és ha­tározottan. Mert van, amikor mu­száj szeretni, van, amikor ajánlatos szeretni és van, amikor illik sze­retni, de az igaz ott kezdődik, ha kell szeretni, s ez mindent' és egy­ből megold. Tovább szőttem gondolataimat, ott a rádió mellett, dúdolva a szerel­mi szakácskönyv receptjét és meg­elégedetten állapí­tottam meg, hogy szeretni kell, az lényegében annyit jelent, mint sze­retni akarni. Heuréka, pattan­tam fel ültShe­lyemből, akkor ez az. a szilárd pont, amelyen magamon kívül megvetem érzelmeim lábát és sarkaiból kifordí­tom ezt az egész világot, amely pe­dig úgy viselkedik velem szemben, mintha nekem már nem volna szabad szeretni. Akarok! Akarok — mondtam még egy­szer, aztán még tízszer, hogy bele-. hipnotizáljam egész testembe a szeretet nagy aka­rását. Mikor úgy éreztem, hogy szin­te már csordultig vagyok az akarat, tál, hogy most már tényleg semmi más nincs hátra, mint az, hogy szeretni kell, elrohantam a 20 éves Amálká- hoz, akinek haty- tyúnyaka és hó­keble oly mély ér­zéseket váltgtt már ki belőlem. — Amálka! — li­hegtem a boldog­ságtól és a máso­dik emelettől. — Amálka! — sikol- tottam boldogan. — Szeretni kell, eny- nyi az egész és én most szeretni aka­rok. — Jó ~ mondta Amálka a maga tiszta és egyértel­mű közvetlenségé­vel és engedte, hogy én szeretni akarjam. Jaj, nagyon akar­tam! Irtó nagyon, ötször elénekel­tem, hogy szeretni kell, ennyi az egész. Amikor ha­todszor énekeltem, Amálka kiment a konyhába, beho­zott egy kis tejbe- grízt, megetetett a kis kanállal, aztán hazakísért. Vigasz­talt, hogy ne higy- gyek holmi buta slágerekben, higy- gyek inkább az anyakönyvi kivo­natban. Mert sze­retni nemcsak kell, és nemcsak akarni kell, de tudni is. S egy nyolcvan éves ember legfel­jebb ' rossz politi­kus tud lenni, de nem jó szerelmes. Itt az akarat nem segít. Azóta azon töp­rengek, hogy kik­nek írják ezeket a slágereket? Akik tudnak szeretni, azoknak minek’’ Akik meg csak akarnak? Minek felébreszteni a hiób reményeket? (egri)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents