Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-18 / 115. szám

4 NEPCJSAG mi. május 18., csütörtök Négylábú Lord A négylábú Lord — szép termetű és okos farkaskutya — a felnémeti fűrészüzem se­géd-éjjeliőre, most veszélyben van. Ha nem fizetik ki évi adóját (240 forintot), sintér kezére jut. S ez nagyon való­színű, mert a fűrészüzem — amelynek pedig nagy szüksé­ge van az éber szimatú állat­ra — pénzügyi keret hiányá­ban az adót törleszteni nem tudja. Az Észak-Magyarorszá­gi Fűrészek Miskolcon székelő igazgatójától kellene enge­délyt és pénzügyi keretet kér­ni a Lord adójának kiegyenlí­tésére, de a felnémetiek ilyen „kéréssel” nem akarnak igazga­tójuk elé állni. Pedig meg kell tenniük a Lord érdeké­ben. Vagy valami mást kell kitalálniok, hogy a Lord to­vábbra is a telepen maradjon, hogy sintértől háborítatlanul vigyázza tovább a társadalmi tulajdont, az értékes deszká­kat. —kyd— — A KŐVETKEZŐ mező­gazdasági szakkönyveket ajánljuk olvasásra: Hajas— Rázsó: Szántóföldi gépesítés, Bocsor: Szarvasmarhate­nyésztés, Erdélyi—Tengerdy: Permetezés, porozás a gyü­mölcsösben, szőlőben, Feny­ves: A gyümölcsfák ápolása. — KEDD DÉLUTÁN kül­dött-közgyűlést tartott az egri Petőfi Termelőszövetkezet tag­sága a felnémeti mozi helyi­ségében. A küldöttközgyűlésen a tavaszi mezőgazdasági mun­kák állásáról rendeztek vi­tát és elfogadták az egri Nagy József Tsz szocialista verseny- kihívását. A gyűlésen megje­lent és felszólalt Kocsmár Já­nos elvtárs is, az Egri Városi Tanács elnöke is. — EBBEN az évben a He­vesi Általános Iskola fel­újítási munkálatainak elvég­zésére 35 ezer forintot for­dít az állam. — tJJ BEMUTATÓRA ké­szül a karácsondi művelődési otthon színjátszó együttese. Május 22-i premierjén ezúttal Safranek Makrancos házasok című művét adja elő első íz­ben a csoport. —• AZ IDÉN a hevesi Ezüstkalász Termelőszövet­kezet egy 120 férőhelyes ser­téshizlaldát és egy 20 férő­helyes sertésfiaztatót épít sa­ját erőből. Az elmúlt napok­ban kezdték meg az építke­zés színhelyére a sóder szál­Ilin cú 4 — LASSANKÉNT befeje­zéshez közeledik Hatvanban a felüljárónál a vasúti pályatest mélyítést munkája. E munka elvégzésére azért volt szükség, mert a felüljáró alatt nem fértek el a villamosmozdo­nyok, amelyek közlekedtetésé­re rövidesen sor kerül már Hatvan és Füzesabony között is. — A TENKI Béke Terme­lőszövetkezet vezetősége min­den tagjának gondoskodik a téli tüzelőellátásáról. Egy- egy szövetkezeti tagnak 22 mázsa szenet és 3 mázsa fát szereztek be és a tüzelőt a lakására szállították. — TEGNAP ESTE huszon- Stödször játszották az egri Gárdonyi Géza Színházban Burkhard Tűzijáték című mű­vét. Ilyen nagy előadássoroza­tot ebben az évadban eddig még csak ez az egy darab ért meg Egerben, s ez nagy kö­zönségsikert igazol. — TÖBB mint 74 ezer köb­méter fát termeltek ki eddig ebben a gazdasági évben a Mátrai Állami Erdőgazdaság dolgozói. A növénytermesztési tudomány mai álláspontjai Csütörtökön délelőtt 11 óra­kor a fenti címmel előadást tart. dr. Lórin ez József, az Agrártudományi Egyetem ad­junktusa a Pedagógiai Főisko­la 22. számú termében. A nagy érdeklődésre számoltartó előadásban többek között szó lesz a vetésforgó, a talajerő­visszapótlás, a monokultúra kérdéseiről. Az előadásra ér­deklődőket szívesen látnak. A KÖNYV HŐSE, Burai Má­tyás, az ellenforradalmárok fogságába került, kommunista tiszt, aki akkor is „különös ember” marad, mikor az 56-os ellenforradalom lincs-pribék- jei halálra kínozzák. Burai Mátyás nem a szónak köznapi értelmében különös ember. Különös ember, mert kommunista, különös ember, mert nem árulja el a rábízott titkokat ellenségeinek. Külö­nös ember, mert az utolsó go­lyóig ellenáll a söpredéknek. Különös ember, mert hű ma­rad önmagához. — Nem szá­munkra különös ember, ha­nem Wiltschekék számára. Nem minket lep meg emberi helytállása, hanem az őrjöngő ellenforradalmárokat, Wilt- schekéket, akik már négy év­tizeddel ezelőtt Orgovány és Siófok szörnyű titkokat rejtő erdeiben garázdálkodtak. A regény: cselekménye egyet­len éjszaka, 1956. november 3-ról 4-re virradó éjszaka ját­szódik le. Hosszú éjszaka ez — mert utolsó éjszaka volt. Utol­só éjszakája az ellenforradal­márok rémuralmának és utol­só éjszakája Burai Mátyásnak is. Régi mondás szerint a hal­dokló előtt elvonul, ismét le­játszódik egész élete, újra vé­gigéli életének, pályájának je­lentősebb mozzanatait. Burai előtt is megjelennek élete fon­tosabb eseményei. Ez az emlé­kezés látszólag csak a regény hátterét adja, valójában meg­magyarázza a helytállás tit­kát ... Lelki szemei előtt meg­jelenik a horthysta ellenforra­dalmárok által megkínzott Lenin-fiú — saját maga—, aki később a Szovjetunióban dol­gozott és megtanulta, hogy az ellenséggel nincs alku. Az osz­tályellenség nem üzletfél, nem vitapartner, hanem szörnyű, gyilkos ellenfél. Ellenfél, me­lyet meg kell semmisíteni, vagy mi pusztulunk el csapá­sai alatt. Vitának, alkunak he­lye nincs. A KÖNYV TÖBBI szereplő­je statiszta. Funkciójuk: ár­^ Mozik EGRI VÖRÖS CSILLAG Halálhajó EGRI BRÖDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN A gyűlölet áldozata GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A kis csalogány HATVANI VÖRÖS CSILLAG Tisztes úriház HATVANI KOSSUTH Orvos a válaszúton HEVES Nincs előadás PÉTERVASARA Nincs előadás 1961. MÁJUS 18., CSÜTÖRTÖK: ERIK 50 évvel ezelőtt, 1911. május 18-án halt meg GUSTAV MAHLER osztrák zeneszerző, korának egyik legnagyobb karmestere. Mü­veiben, amelyek kitűnnek színes hangszerelésükkel, a nepaal- szerű kifejezési formát kereste. Szimfonikus költeményeket (Dal a földről), 10 szimfóniát, énekciklusokat (Vándorlegény dalai) írt; ezek előadásához hatalmas zenekarokat mozgósított. Mahler, aki­nek müvei nagy hatással voltak a századeleji német zene fejlő­désére, a budapesti Opera igazgatójaként a múlt század vegén Magyarországon is működött. Érdekes találmányok és felfedezések: A gőzgép egyik ősét: a „Gőz főzőíazekat”, 280 évvel ezelőtt; 1681-ben DENIS PAPIN francia orvos és fizikus fedezte fel. A nyomdászatban a Háromszínnyomással történő színes ké­pek nyomását 250 évvel ezelőtt, 1711-ben JACQUES LE BLOND francia nyomdász találta fel. Nőgyűlést tartott az egerszalóki nőtanács nyaltabbá, sokoldalúbbá tenni a főhőst, kis túlzással — ha az idősebb Wiitscheket is annak számítjuk — a főhősök jelle­mét, arculatát. Egyébként az író — a mellékszereplők segít­ségével — kissé skolasztikussá, iskolássá teszi a művet, amennyiben a két főellenségén (idősebb Burai és az öreg Wiltschek) kívül tovább pora- lizál: az ifjabb Burai és a fia­tal Wiltschek „bevetésével”. Igaz: ez a megoldás módot ad arra, hogy a mű árnyaltabbá, kifejezőbbé váljék, s a kor bo­nyolult, ellentmondásoktól terhes világának ábrázolása egy rendkívül érdekes és örök­ké létező színfolttal az „apák és fiák”, az idősebb és az if­jabb generáció ellentétének le­írásával gazdagodjék. De en­nek az ellentmondásnak hely­telen exponálása bizonyos fo­kig torzóvá is teszi a könyvet, mert ez az irodalmi „helyzet” már családregényt igényelne, vagy legalábbis messze túlha­ladna egy alig 200 oldalas kis regény keretein. Feszegeti is ezeket a kereteket: hisz az idő­sebb Burai minden főhős vol­ta ellenére is „megfekszik” a regényt a Wiltschekek. Ez el­len az író szinte tehetetlen, mert lelkiismeretessége, pon­tossága megköveteli, hogy az ellenfelek is egész emberként múltjukkal együtt szerepelje­nek. A REGÉNY NAGY problé­mája, hajtóereje, motorja — az idős Burai ragyogó helytál­lása mellett — az ifjabb Bu­rainak apja megmentéséért ví­vott harca. Ez a harc jószán­dékú, de szánalmas próbálko­zás. Jószándékú, mert küzd apja életéért, de szánalmas, mert nem veszi észre, hogy ezek az eszmék, amelyekkel eljegyezte magát: megölik édesapját. A fiatal Burai tel­jes emberi csődje apja halála után következik be, mikor nem számol le a gyilkossal, hanem vele együtt rejtőzik el — a szovjet csapatok elől. Emberek, emberi magatartá­sok megdicsőülése és szégyen­letes bukása ez a könyv. Kom­munista író, kommunista mű­ve. Krajczár Imre Mintegy hatvan asszony részvételével tartott nőgyűlést az egerszalóki nőbizottság. Ezen a gyűlésen sok olyan asszony kapcsolódott be a nő­tanács munkájába és vállalt különböző feladatokat, akik eddig még nem vettek részt semmiféle közös megmozdu­lásban. Megbeszélték a többi között, a gyermeknap és úttörőnap állásának 900 éves évforduló­ját, aminek megünneplésében a nőtanács is részt kíván. Az őszi tervekről is hoztak konk­rét döntéseket, majd a mun­kával kapcsolatos tennivalók­ról szólva megegyeztek ab­ban, hogy a baromfiszerződés­ből is kiveszik a részüket. Ezen a gyűlésen 40 kiló ba­romfi szerződtetésére tettek vállalást az asszonyok. A delek ti v szerény vágya Az Egyesült Államokban kétpercenként ellopnak egy autót. 1960-ban összesen 288 ezer 300 kocsit loptak el, ér­tékük együttvéve negyedmil- liárd dollár. Detroitban, az amerikai au­tóipar központjában, külön nyomozóirodát szerveztek a kocsilopások elleni harcban. A nyomozóirodát 1912-ben alapították, s jelenleg három­száz biztosítótársaság pénzeli. Az iroda adatai szerint a kocsik kétharmad részét ti­zennyolc évnél fiatalabb bű­nözők lopják el. A letartózta­tott személyek ötven száza­lékának nincs vezetői jogosít­ványa. A nyomozóiroda vezetője a sajtó képviselőinek kijelen­tette: nagy eredménynek tar­műsora ^ FÜZESABONY Sikoly az utcáról Egerben este 7 órakor: Tűzijáték tanák, ha sikerülne elérni, hogy csak három percenként lopjanak el egy-egy autót. ünnepségeiben való részvételt. Beszéltek arról is, hogy a köz­ség ez évben ünnepli fenn­A gyűlésen részt vett Jezo- viczki Vincéné, az egri járási nőtanács titkára is. „Zöld matracok66 veszélyeztetik a mesterséges Kariba-tavat A ZAMBEZI (Afrika) fo­lyón létesített Kariba-tavat ke­cses, vékony páfránynövény vette birtokába és sem a rho- déziai kormányhatóságok, sem a tudósok eddig nem találták meg annak módját, hogyan lehet az olyan fontos mester­séges tavat megszabadítani et­től a veszélyes, zöld vízinö­vénytől. A botanikusok Sla- vinia auriculatának nevezik ezt a páfrányfajtát, amelynek hazája tulajdonképpen Dél- és Közép-Amerika. Azt gya­nítják, hogy amerikai misszio­nárius hozta ezt a vízi-páf­rányt az afrikai őserdőbe, mégpedig a missziós állomás szökőkútjának díszítésére. A Zambezi felső folyásán már néhány évvel ezelőtt észrevet­ték ezt a dús, veszélyes nö­vényt, azonban a folyó gyors vize az áradások és a száraz­ságok nem engedték meg, hogy a páfrány a víz felszí­nén összefüggő egységet ké­pezzen. Amióta 113 millió fonttal elkészült a Kariba-gát, amely felduzzasztja a világ legna­gyobb mesterséges tavát, a 3120 négyzetkilométer nagy­ságú tó kiváló alkalmat nyújt a vízinövény szaporodására. A tó felületéből a vízipáfrány máris elfoglalt 450 négyzetki­lométert. A növény körülbe­lül 15 centiméter nagyságtí zöld „matracokat” képez, amelyek oly erősek, hogy em­ber megpihenhet rajtuk. Né­hány ilyen úszó zöld szigeten már banánbokrok is nőnek. A% EGÉSZ tragédia ott kez­dődött, amikor a tudósok megállapították, hogy ezen nö­vényszigetek nagysága egy év alatt megkétszereződik. Ha nem sikerül gátat vetni a növény elburjánzásának, ak­kor néhány éven belül az egész tó benő. A tudósok szerint a zöld szigetek háromféle veszélyt jelentenek: 1. A vízinövények a vízből kivonják az oxigént, ami veszélyezteti a halállo­mányt. A kormány rengeteg pénzt költött arra, hogy bő­vítse a halállományt és a ta­vat horgász-paradicsommá alakítsa át. 2. A tó nagy ré­szén már nem közlekedhetnek csónakok még akkor sem, ha nádvágóval vannak ellátva. Ez is aggasztja a kormányt, mert arra számított, hogy nemzetközi evező- és vitorlá­zóversenyeket rendezhet a ta­von. 3. A mérnökök amiatt aggódnak, hogy az elburjánzó vízipáfrány veszélyezteti az erőmű turbináit, tehát az or­szág villamosellátását. A KORMÁNY komoly pénz­összeget bocsát rendelkezés­re a tudósoknak és a kutatók­nak, de eddig nem sikerült semmiféle eljárást kidolgozni, amellyel ki lehetne irtani a vízipáfrányt. Különleges vá­gószerszámokkal ellátott csó­nakokat építettek azzal a fel­adattal, hogy „szétdarálják a zöld matracokatde a páf­rány erősebb volt minden vá­gószerszámnál: a csónakok néhány méter után megakad­tak a sűrű zöldben. Helikopte­reket küldtek, amelyek külön­böző vegyszereket szórtak a növényre. Lehet, hogy rém­kép, de a pilóták második útjuk után azt jelentették, hogy a „zöld matracok” nem­hogy eltűntek volna, hanem megnőttek... iiuiuiutiiiiiiiiadívmmiiiiiiaiiiiiiniiiiuiiiiiiiuiuaiiiiiiiiiiitiiaiiiiiiMiiiiiiinaiiiHiiiiiiiiiiiiinR-iaiiiiiiniiiaiiiiiihintuiiiiut /[aÁOi/I/X*' (25.) Jodlnak meg kell táviratoz­nia küldetése sikertelenségét. Flensburgban Dönitznek nem maradt más választása, mint, hogy megbízza Jodl táborno­kot a teljes fegyverszünet alá­írásával. Május 7-én reggel a nyugati szövetségesek képviselői a fő­hadiszálláson egy egyszerű szürke asztal körül ülnek ösz- sze, hogy elfogadják a néme­tek fegyverletételét. Jodlt és Friederburgot beve­zetik a helyiségbe. Eisenho­wer tolmács útján közli ve­lük, hogy személy szerint és szolgálati úton is felelősségre vonják őket, ha a német fél részéről a fegyverszüneti szer­ződés pontjait megszegik, ab­ban az esetben is, ha szerző­désszegés a szovjet fél ellen történik. A német hadsereg vezetőinek meg kell jelenniök Berlinben a szovjet fél által megjelölt időben, hogy aláír­ják a fegyverszünetet a szov­jet fél képviselőivel is. Jodl aláírja. Azután be­szélni kezd. Először angolul, majd németül. Utolsó alka- | lommal kísérli meg, hogy „Dönitz kormányának” képvi­selőjeként szerepeljen. Hideg megvetés hulláma árad feléje. Közlésére még csak választ sem kap. Eisen­hower köszönés nélkül fordul el, annyira visszatetsző neki Jodl undorító gesztusa. Flensburgban Dönitz, Jodl visszatérte után ügyvezető kormányt alakított. A helyi rádión keresztül május 7-én Schwerin-Krosigk náci mi­niszter bejelenti a fegyver- szünetet. ’ „Nekünk lojálisán kell tel­jesíteni kötelezettségeinket, amelyeket magunkra vállal­tunk — raccsol a mikrofonba. — Büszkeséggel fogunk hősi harcainkra gondolni és ezt az­zal az akarattal kötjük össze, hogy mint a keresztény nyu­gati kultúrkör tagja, békés munkával is népünk legszebb hagyományainak szellemében dolgozunk...” Hogy a fasiszta klikk most keresztény nyugati kultúrkör­ről beszél, nem hat újnak. A Dönitz körül levő figurák hosszas tanácskozás után arra a megállapításra jutottak, hogy az új „birodalmi kor­mány” látszaturalmát csak ak­kor tudják fenntartani, ha nem terhelik magukat olyan nevekkel, akik az egész világ előtt túlságosan össze voltak kapcsolva a régi uralom ször­nyű bűneivel. Hogy magukat polgári — kispolgári színben tüntethes­sék fel, a pártnagyságoknak egy időre el kell tűnniök a háttérben. Dönitz ezért eluta­sította azokat az embereket, mint Himmler és Ribbentropp, akik néhány nappal ezelőtt ajtóstól törtek be Flensburgba — miniszteri bársonyszékeket követelve. Himmler korlátozott értel­me nem tudta megérteni, hogy a vezértengernagy, aki Hitler­nek éppen olyan pártembert volt, mint ő, az SS fővezér, éppen a fasiszta uralom fenn­tartása érdekében volt kény­telen a koncentrációs rendszer fő képviselőjét a nyilvánosság látószögéből eltávolítani. Mi­vel Himmler a pillanat köve­telményét egyáltalán nem ér­tette meg, ezért a vezérten­gernagy május 6-án minden tisztsége alól felmentette. Az emberek millióinak lemészár- lója végül is eltűnt Flensbur­ból, hogy álszakállt ragasztva elvegyüljön az egyszerű né­met katonák tömegében. Egy véletlen folytán később angol kézre került, de a bírói ítéle­tet elkerülte — méreggel ve­tett véget dicstelen életének. Mint a „birodalmi kormány’’ tagjai, nyüzsögnek Dönitz „bi­rodalmi elnök” körül a nácik. Schwerin-Krosigk, mint a kor­mány feje, a pénzügyi és kül­ügyminiszteri teendőket is el­látja. Speer gazdasági, tájé­koztatásügyi miniszter, Seldte munkaügyi miniszter. A köz­lekedés és postaügyi tárcát dr. Dorpmüller tartja kezében. A flensburgi rádióban Dö­nitz bejelenti: „Megszűnt az állam és a párt közötti kapcsolat. A párt eltűnt tevékenységének színte­réről.” A kormány úgy véli, hogy ezzel a „párttól mentes” nyi­latkozattal elfogadhatóvá vá­lik a szövetségesek szemében. Reimsből azt az utasítást kapják a flensburgiak. hogy azonnal menesszenek delegá­ciót Berlinbe, a szovjet féllel való fegyverszünet aláírására. Keitel, Friedeburg és Stumpff, a Luftwaffe vezérezredese ké­szülnek az útra. Ott fekszik előttük a hatal­mas város... Üres és kihalt a Wilhelmplatz, az a tér, ame­lyen tizenkét évvel ezelőtt egy januári éjszakán újjongó, bar- nainges hordák vonultak fel fáklyásmenetben, hogy a né­met uralkodó osztály által ha­talomra emelt kis jelentékte­len emberkét ünnepeljék. A berlini menet Hamu- és füstfelhő terjeng még mindig a romok felett. Ameddig a szem ellát, minde­nütt kiégett páncélosok, szét­szaggatott autók, szeméthal­mazok, mély kráterok ezrei jelzik a totális pusztítást. Min­den vigasztalan. Es mégis — vége a rémületnek. Berlin él! A pincékből feljöttek az em­berek. Szovjet tábori konyhák gőzölgő gulyáságyúi előtt hosz- szú emberkígyók húzódnak, akiket a halál érintetlenül ha­gyott. Emberek az új élet kü­szöbén. A tempelhofi repülőtér fe­lett május 8-án reggel könnyű párafelhők úsznak. Meleg idő ígérkezik. Hét perccel két óra előtt jelzőrakéták repülnek fel. Repülőmotorok zúgása hallatszik. A kifutópálya be­toncsíkján felsorakozik a szovjet díszszázad. Felsorako­zik a katonazenekar is. Szov­jet és angol vadászok kísérik a Douglas-típusú gépeket és leereszkednek a repülőtér be­tonjára. Az első gépből Ted­der, brit légimarssal száll ki. O képviseli a nyugati szövet­ségesek főparancsnokságát. Ot követi az amerikai Spaats tá­bornok, az Egyesült Államok légierejének főparancsnoka és Barrow tengernagy, a szövet­ségesek haditengerészetének parancsnoka. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents