Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-18 / 115. szám

1981. május 18., csütörtök NEPCJT8 AO s Kína győzedelmeskedik Az ENSZ közgyűlése 1951. május 18-án tar­tott teljes ülésén az amerikai kormánykörök nyomására jóváhagyta azt a határozatot, hogy tiltsák el a Kínába irányuló szállításokat. Hiábavaló volt a szocialista országok képvise­lőinek tiltakozása — akik nem is vettek részt a szervezésben, és kijelentették, hogy a köz­gyűlés nem jogosult határozatot hozni ebben a kérdésben —, a szavazógép működésbe lé­pett és jogellenes, szégyenteljes határozatot hozott. Mi volt a célja az amerikai monopolista köröknek? Egyrészt a koreai háború kiszélesí­tése — Kína ekkor már fegyveresen harcol az agresszorok ellen —, másrészt gazdaságilag megfojtani, fejlődését megakadályozni annak az országnak, amelyben győzött a népi forra­dalom. S mi történt az elmúlt tíz év alatt? Kína — ez a területében is nagy és népességével legnagyobb ország — a világnagyhatalommá vált gazdasági fejlődésével — a bojkott ellené­re is — ámulatba ejtette a világot és hatalmas népszerűségre tett szert a felszabadult, félfüg­getlen és még gyarmati rabságban sínylődő or­szágok népei előtt. Mit nem vettek figyelembe, mire nem szá­mítottak azok az erők, amelyek ugyan az ENSZ-ben még keresztül tudták vinni céljai­kat, de Kína fejlődését, erősödését már nem tudták megakadályozni. Lebecsülték a szocia­lista tábor erejét, a szocialista országok kap­csolatait és a kínai nép önfeláldozó, lelkes, szorgalmas munkáját. Pedig már volt példa előttük. Hiszen Szovjet-Oroszország egyedül állt az imperialista gyűrűben és miután a 14 ország intervenciójára vereséget mért, a gaz­dasági blokád sem tudta megfojtani. A világ legerősebb, legfejlettebb társadalmává fejlő­dött, amely ma a kommunizmust építi. Kína mellett pedig már egy tábor, a szocialista vi­lág tábora állt, amelynek népei az internacio­nalizmus szellemében támogatták a felszaba­dult kiírni népet Ennek a támogatásnak és a kínai nép szor­galmas munkájának ragyogó eredményei szü­lettek. Kína ipari agrár-országgá vált. Iparo­sodásának fejlődését háromezer hatalmas új létesítmény igazolja. S ebből csak a Szovjet­unió 220 nagy — a legfontosabb —. üzemek építésére adott hosszúlejáratú kölcsönt. Hatal­mas vas- és acélkombinátok, olajfinomítók, szerszám- és gépkocsigyárak, traktorgyárak, erőművek épültek, új bányákat tártak fel aa elmúlt évtized alatt. Jellemző Kína gyors- ütemű fejlődésére, hogy 1958-ban 1957-hez vi­szonyítva 2,3-szor több nyersvasat, kétszer több acélt és szenet termeltek. Az Egyesült Ál­lamoknak hét, Németországnak nyolc, Japán­nak 20, Angliának 31 évre volt szükséges, hogy acéltermelését ötmillió tonnáról 11 millióra emelje. Kína ezt egy év alatt tette meg. 1960- ban csak a modem nagykohókban termelt acél mennyisége meghaladta a 18 millió ton­nát. A nyugati országokat rendkívül nyugta­lanítja a fejlődés és különösen zavarba hozza őket, amikor India és Kína fejlődésének ősz- szehasonlítását végzik. A két — 15 évvel ko­rábban hasonló fejlettségű ország, de ahol már más társadalmi formák az uralkodók — fejlődése között óriási az arány. Csak egy pél­dát: India ipari termelése az 1957—58-as gaz­dasági évben négy százalékkal, az 1958—59-es évben 1,3 százalékkal emelkedett. Ugyanezen idő alatt Kína ipari termelése 66, illetve 39,3 százalékkal nőtt. S ez a fejlődési arány természetesen, szem­betűnően mutatkozik meg a két ország népei­nek életszínvonalában is. Jellemző, hogy a szocialista útra tért Kíná­nak a fejlődését nemhogy megakadályozni nem tudta a jogellenes határozat, a Kínába történő szállítások megakadályozása, hanem a 10 év alatt olyan mértékben fejlődött, hogy már Kína nyújt segítséget a függetlenné vált országoknak. Csak 1958-ban Jemennek 70 mil­lió svájci frankot, Ceylonnak 50 millió ceyloni rúpiát, Burmának 20 millió kyat, Indonéziá­nak 48 millió svájci frank hosszúlejáratú köl­csönt adott üzemek, gyárak létesítésére. A nyugati országok üzleti körei, egyes ál­lamférfiak is látják ezt a fejlődést, s mind többen követelik a kereskedelmi, a gazdasági kapcsolatok szélesítését Kínával. Kína hatal­mas piaca, természeti kincsekben bővelkedő gazdasága hatalmas lehetőségeket nyújt a ka­pitalista és a szocialista országok kereskedel­méhez. De vannak még erők, amelyek a Kínai Népköztársaság politikai elismerését is még tudták akadályozni. Ezek az erők azonban egyre gyengébbek lesznek. S mint ahogy a 10 évvel ezelőtti szégyentelen határozatuk vere­séget szenvedett — ez lesz a sorsa mostani ál­láspontjuknak is. — p — Mit nézzünk meg a Budapesti Ipari Vásáron? Holnap megnyitja kapuit az 1961. évi Budapesti Ipari Vá­sár. Az előzetes hírek sze­rint a kiállítók számát, a be­mutatott áruk és gyártmányok sokaságát tekintve, az idei Bu­dapesti Ipari Vásár felülmúl minden előzőt. Ismét mód nyílik arra. hogy a szakemberek, s tanulni, ta­pasztalni vágyó látogatók milliós tábora sokoldalú ké­pet kapjon iparunk fejlődésé­Festok a Mátrában szempontjából egyik legfon­tosabb kiállító a járműipar. 200 személyt Is szállító városi buszt, óriási hűtőkocsit, 6000 liter tej szállítására alkalmas autókat és a szovjet exportra készült, 100 kilométeres uta­zási sebességet elérő különle­ges távolsági autóbuszokat mutatnak be, amelyekben tel­jes kényelmet biztosítanak áz utasoknak. Az autóbuszban külön büfé, ruhatár, és hűtő- szekrény található. A vásárra már megérkeztek a legújabb típusú DKW-autók, a csehszlovák pavilonban színpompás robogókat és az újabb típusú, nagyobb telje­sítményű Skoda gépkocsikat tanulmányozhatják a „holnap” autótulajdonosai. Egyébként alig van olyan pavilon, amely mellett ne pompáznának va­donatúj autók. Ugyanis a szo­cialista és a nyugati országok 15 autóscége vonultatja fel legújabb konstrukcióit. Teljesen kész már a nagy szovjet pavilon, s mellette 2000 négyzetméteres szabad területen a szovjet ipar remekeit helyezik el. A magyarok mellett a cseh­szlovákok, lengyelek és ju- goszlávok praktikus és szép bútorait mutatják be, de erede­ti angol stílusban berendezett, kétszobás lakásban hagyomá­nyos angol bútorokat is lát­hatnak a látogatók. Mindent nem sorolhatunk fel, mert a kiállítók bizonyá­ra sok ötletet és meglepetést tartogatnak a holnapi napra Más érdekli a szakembert és más a kíváncsi látogatót. De egy biztos: sok a látnivaló és egy nap kevés lesz az idei ipari vásár megtekintésére. (F. L.) Soproni ünnepi hetek Az idén is megrendezésbe kerülnek a már hagyományos­sá vált soproni ünnepi hetek. Az ünnepségek június hó 23-án kezdődnek és július 16- ig tartanak. Ez alkalomból az Idegen- forgalmi Hivatal meghívót : bocsát az érdeklődők rendel­kezésére. A meghívók ára 3 forint. A meghívó egyúttal ha­társáv belépőül is szolgál, ami annyit jelent, hogy a meghívó birtokában a meghívott Sop­ronba utazhat. A meghívót a Heves megyei Idegenforgalmi Hivataltól és annak gyöngyösi kirendeltségétől lehet igényelni. ről. Bizonyára egyik kedvelt látványosság lesz az űf nehézipari csarnok. Az alumínium-szerkezetű, po­liészter lemezekkel burkolt, 16 méter magas építmény alap­területe 1600 négyzetméter. A nehézipar meggyőző képet nyújt a második 5 éves terv során megvalósuló, nagyarányú fej­lődésről. Ötletes formában is­mertetik a „Barátság-kőolaj- vezeték”-et, a bányagépgyár­tást és a korszerű biztosító- berendezések fejlődését, a mű­anyagipar jelentőségét és az iparág rohamos fejlődését. Az Orion-pavilonban egy­más mellett láthatjuk a leg­újabb típusú rádiókat, köz­tük az AR—612-est, amelybe magas és mély hang kieme­lés mellett további három hangregiszteart építettek, öt hullámhosszal rendelkezik ez a modern készülék. A harma­dik rövidhullám ultrarövid hullám, amely kiváló vételi lehetőséget és zeneileg élvez­hető hangot biztosít. Valósá­gos televízió-parádé lesz az Orion-pavilonban. A TaVasz, a Munkácsy típus mellett ki­állítják az AT 505-ös nagy­képernyős készüléket, amely ma a legkeresettebb televízi­ók közé tartozik a világon. Kisméterű zenekombinátot és különféle zsebrádiókat is lát­hatunk. Űj találmányokat és a tudo­mányos kutatás legújabb ered­ményei szemléltetik és beava­tott szakemberek magyarázzák majd az Országos Találmányi Hivatal, illetve a Magyar Tu­dományos Akadémia önálló pavilonjában. A városligeti tó partján a Ha jófgvár remekműveit, odébb az Ikarus-gyár újdon­ságait csodálhatjuk. Export — Én is szeretem a bácsit! — bátorodik a sok beszédben a legkisebb Csivincsik, aztán hűségesen Szilágyi Elek mellé szegődik, hogy megnézze, ho­gyan rajzolja le most már az udvar után Orosz Pista bácsit, aki mit sem sejtve csákányoz­za egy régi, kiemelendő kapu tövét. Mikor elkészült a kép, amikor teljes egészében rajta vannak a hajlott vonások, a munka ritmu­sa a fehér rajz­lapon, akkor szól neki Szi­lágyi Elek: — Nézze meg, bátyám! Hogy tetszik? — Ej, no — egyenesedik fel az öreg. — Hát már en­gem is lefös- tött? Lássam! Leereszkedik a kép mellé, szemügyre ve­szi, aztán meg­szólal: — Hát, ez jó lett. Nagyon jó. Majdhogy nem kezd csákányoz­ni igazából ez a kép! Aztán mint aki nem egé­szen biztos a dolgában, oda­fordul az asz- szonyokhoz: — Igaz, asz- szonyok? Egészen jó ez a piktormunka. S amikor a permetező eső elől befelé indul a festő, gye­rek is, felnőtt is szívesen se­gít, hogy meg ne ázzék a „piktormunka”, de se a „pik­tor!”, hiszen szeretik. Cs. Adám Éva készen lett a majorudvar ké­pe, elismerően beszélgetve egymás közt róla, gratuláltak a művésznek. — Szeretjük, mert szerény ember és ha valaki ilyen, ak­kor közénk való — mondja özv. Kollár Józsefné, ahogy meg nézik. Egy kicsit úgy né­zik, mint házigazdák, mert jól tudják, hogy a tsz hívta meg a két fiatal művészt, ha nem sajnálják idejüket és a fárad­ságot, ha nem túlságosan ké­nyesek az ideiglenes lakásvi­szonyokra, akkor fogadják el meghívásukat, s jöjjenek, s vessék vászonra azt, amit látnak, örökítsék meg a föld szorgalmas munkásait, a Mát­ra buja tavaszi tájait. A két fiatal eljött. Alakjuk mindennap feltűnik, hol az ércbányánál, hol az Alkot­mány földjei, istállói körül. Néhány perc, a kiválasztott téma előtt kézbe kerül a táb­la, a szén vagy a festék, s nem telik bele sok idő, a mo­dell máris felkiált: — Jaj, de érdekes! Hát nem pont olyan, mint én? De, éppen olyan. Mert a ké­peken, amelyek a palócnapon kerülnek a nagy nyilvánosság elé, ott van az élet, a valóság. Nem aprózódik miniatűr rész­letekre, amelyeknek kidolgo­zása elveszi a kép lényegét, hanem az új felé törekvő al­kotások igyekeznek megra­gadni mindazt, amit egy-egy téma központja jelent. Az elhagyatott hajdani kas­télyban, a művészek ideigle­nes szállásán, telik a fal. Egy­re több és több kén kerül fel, némelyik csak a vázlata vala­melyik témának, a másikon éfénk színek mögött a kész kép villog. Sokáig tartott, amíg az or­kánszerű szélbe be tudta fe­jezni Szilágyi Elek a munká­ját, sokáig álltak ott az asszo­nyok és a gyerekek, de amikor mennek vissza a munkájuk­hoz. — Megszoktuk, hogy itt jár­kál, beszélget velünk. Meg­szoktuk a furcsaságait, hogy kilométereket gyalogol vállán az állvánnyal, míg olyan hely­re talál, amit érdemes lepin- gálni — véli Csivincsikné. Orosz István bácsinak tetszik a kép. — Nem únják itt, ebben a szélben ezt a festegetést néz­ni? — kérdem. — Ugyan... — szabódik Lakatos Pálné. — Hiszen olyan érdekes, amit csinál! — fejezi be a megkezdett mondatot Pócs Andrásné. Aztán hiába a szél, csak nézik-nézik, hogyan alakul Szilágyi Elek keze alatt a kén. Először csak a vázlatát vetet­te oda az Alkotmány Tsz ma­jorudvarának, aztán kése nyo­mán egyre bontakozik, egyre valószerűbb lesz a táj. Asszo­nyok nézik. Hogyne néznék! En is nézem! Eddig úgy tudtam, hogy a késsel csak vágni le­het. Es akkor Recsk mellett, egy napsütötte dombon látom meg, hogy festeni is lehet késsel. Szilágyi Elek a festő­kés kezelője és Kisshonti Je­nő. a két fiatal festőművész, az Egri Képzőművészeti Mun­kacsoport tagjai, alkotnak ezen a kis művésztelepen. Le­ülnek a modellek közé, hogy a színek segítségével embereket, udvart, tájakat formáljanak a vásznon. Két fiatal, aki nem elégszik meg a kitaposott út­tal, hanem keresi az újat, az életet, a magános alkotás révü­letét. Ezért gondolták rá ma­gukat, a tsz ajánlatára, hogy megpróbálnak a való élet szemlélete alánján kapcsolatot teremteni a földeken dolgozó emberek és a vászon között. Amikor kint jártunk. Szilá­gyi Elekkel találkoztunk. Ci­háié máiusi szélben állította fel festőállványát, s az érdek­lődők gyűrűjében kezdte fes­teni a majorudvart. Villám­gyors keverés a Paletten, maid néhány furcsa, szinte kaparó- mozdulat. s a legszebb, a leg­jobb színek pompáznak a nem­rég még nyersszínű anyagon. •est. Az Alkotmány-beliek Baleset, baleset, baleset... Ki a felelős? nyagsága révén áll elő bal­eset? — Tipikus példa K. S. bal­esete, aki a munkahelye kö­zelében tárolt üzemanyag mellett cigarettázott és egy felelőtlenül eldobott csikk okozta a könnyen végzetessé válható tüzet. — Egy másik eset az Egri Gépállomáson történt, hol a traktorral vontatott cséplőgép után kapcsolták az üzem­anyagkocsit is. G. F. segéd­munkás alábújt a járművek-' nek, hogy a kocsit rákapcsol­ja a cséplőgépre. Azonban nem járt el kellő körültekin­téssel. A jármű alá került és kezén sérüléseket szenvedett. — Van-e valami aktuális kérdés a balesetek terén? — Igen, ez pedig az egyre szaporodó mezőgazdasági bal­esetek ügye. A tsz-ekben nincs még kellően megszervezve a balesetvédelmi oktatás és az ellenőrzés sem. Azok a pa­rasztok, akik eddig csak saját házuktáján gazdálkod­tak, olyan körülmények közé kerültek, ahol már — hol egyik, hol másik oldalról megmu­tatkozó gondatlanság — köny- nyen balesetet idézhet elő. Remélhetően a Szakszerveze­tek Heves megyei Tanácsának munkavédelmi csoportja, amely eddig is sok segítséget adott, és a megyei tanács me­zőgazdasági osztálya a közeli jövőben hatványozottabban foglalkozik a kérdéssel. Sokkal drágább minden egyes dolgozó testi épsége és élete, semmint hogy csak írásban maradt rendelkezések és az SZTK mögé bújva fog­lalkozzanak az üzemi balese­tekkel — dolgozók és munkál­tatók egyaránt. A balesetvé­delmi óvórendszabályok mö­gött ott áll az örök szocialista igazság: legfőbb érték az em­ber) Ezért kell mindent meg­tenni az üzemi balesetek el­kerülésére. Sugár István — AZ ANDORNAKTALYAI Petőfi Termelőszövetkezet nő­bizottsága műsorral egybekö­tött találkozót rendezett, amely a megalakulás óta első rendezvényük. Ez alkalommal a honvédség zenekara szolgál­tatta a zenét. tók és a vállalati műszaki ve­zetők vállán nyugszik a bal­esetek elhárítási lehetőségei­nek, az óvórendszabályok kö­vetelményeinek megteremté­se, azok megtartásának folya­matos ellenőrzése és minde­nekelőtt a dolgozók megfelelő kioktatása a balesetek elhárí­tására. Hatalmas dossziék kerülnek az asztalra. Bírói ítélettel már lezárt ügyek aktái, amelyek üzemi balesetekről terhes tit­kukat rejtik magukban. — Ki a bűnös, ki a felelős az üzemi balesetekért? — is­métlem meg a kérdést. — Ki­nek mulasztásához tapad a fáj­dalom, halál, és oly sok-sok könny? — A műszaki káderek ha­nyagsága okozta V. I. lőmes- ter fejsérülését is Recsken, az ÉM 3. számú Kőbánya Válla­latnál. Saját hanyagságának köszönhette a lőmester sérü­lését, hiszen nem viselte az előírt, kemény bőrből készült védősapkát. Súlvosbította az esetet, hogy ezt a műszaki ve­zetés is elnézte, noha évekkel előtte hasonló, sőt súlyosabb baleset történt a vállalatnál. V. I. lőmester 50 százalé­kos munkaképességcsökkenést szenvedett a baleset után! A vállalatot pedig a bíróság 98 000 forint megtérítésére kö­telezte. — K. S. balesetét, az ÉM Cementlapgyár felnémeti te­lepén, a vállalatra kötelezően előírt óvórendszabályok be nem tartása okozta. — Itt a dolgozók nem akar­tak egy munkafolyamatot el­végezni, mivel azt nem látták eléggé biztonságosnak. K. S.- nek nyolc társával együtt az udvarra kellett kivinnie egy 8 mázsás betonkorongot. A művezető utasítására végül is kivitték. Az udvaron azután vezényszóra el kellett volna engedniük. Mivel azonban ezt természetesen a nyolc ember egyszerre nem tudta megten­ni, a hatalmas súly K. S. lá­bára zuhant és azon súlyos sérülést okozott. Az előírások határozottan leszögezik azon­ban, hogy ilyen esetben nem kézi erővel, hanem görgőkön kell a munkafolyamatot elvé­gezni. A művezető hibája folytán 17 560 forint költség merült fel, amely természe­tesen a vállalatot terhelte! — És amikor a dolgozó ha­Hatálmas detonációval rob­ban a kőfalba fúrt lyukba he lyezett dinamitpatron és vac összevisszaságban megindul e kőpergés a recski kőbányában Egyszerre csak V. I. lőmester aki felelőtlenül, védősapka nélkül végezte a veszélyes munkát, szótlanul összerogy Egy jókora kődarab fejbesúj tóttá. Miután megszűnt a kő pergés, az embergyűrűvel kö­rülvett sérült munkás mel­lett élénk vita indul. Egyik e lőmestert hibáztatja, másik a műszakiakat, harmadik a vál­lalatot. Mi hát az igazság? Ki a fe­lelős? Az üzemi balesetek hosszú során át szemben ál! egymással a munkáltató és e dolgozó véleménye. Mit mond e balesetekről az SZTK jog­ügyi előadója, dr. Hidegkuthy Antal? — A mtilt esztendőben 317 esetben állapítottunk meg bal­eseti járadékot és e mögött a hatalmas szám mögött ren­geteg könny, szenvedés, fáj­dalom, csökkent munkaképes­ség és halál húzódik meg 1960-ban, a megye területén, mintegy 14 halálos üzemi bal­eset történt. Sok-sok munka­óra esett ki a termelésből. He­ves megye különböző vállala­tai, üzemei 4 milliónál na» gyobb összeget fizettek az SZTK-nak az üzemi balese­tekkel kapcsolatos megtérítés címén! — Ki a felelős az üzemi balesetekért? — A felvett jegyzőkönyvek túlságosan sematikusak és a balesetek 95 százalékában a dolgozót okolják a történte­kért! Ezzel szemben a tény az, hogy például az 1960-ban megállapításra került 317 bal­eseti járadékból 110 esetben, azaz 35 százalékban a vállalat, illetve üzem viselte a járadék- fizetési kötelezettséget, mivel a munkáltató mulasztását ál­lapították meg. — Meg nem engedhető ká­ros szemlélet tapasztalható a munkáltatók részéről: fizessen az .SZTK! Az üzemi balesetek elhárí­tása felől érdeklődöm. — Minden viszonylatban ér­vényes az „Általános baleset­elhárító és egészségvédő óvó­rendszabály”. Ezt egészítik ki azután a különböző szakmai óvórendszabályok, amelyek az egyes iparágak szakkérdései­vel foglalkoznak. Az igazga­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents