Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-14 / 112. szám

1961. május 14., vasárnap NEPCJSAO 5 Az ismeretterjesztés új igényei Tegnap Kezdte országos ta­nácskozását a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat. Egy fejlődésnek indult, kiterebé­lyesedett szervezet vezetői, megválasztott küldöttei és meghívott vendégei mérik fel ezekben a napokban három esztendő eredményeit, hibáit, hogy a nép igényeinek figye­lembe vételével megszabják az elkövetkező időszak felada­tait. Az elnökség országos szin­ten méri fel a TIT munkáját, mi ezt már szükebb hazánk­ban, Hevesben elvégeztük a járási, városi és megyei kül­döttgyűlések idején. Kiegészítésül vetünk papír­ra néhány gondolatot S en­gedtessék meg, hogy az isme­retterjesztő munka kapcsán levonjunk egy-két következ­tetést is. Kicsi a hely, hogy számba vegyük a TIT minden ered­ményét, amelyet az elmúlt há­rom év munkája gyümölcsö­zött. A legnagyobbról, a legje­lentősebbről szólunk csupán, amely még ugyan be sem érett teljesen, de máris nagy lehetőséget tartogat az isme­retterjesztés számára. A járási és városi elnöksé­gek megalakulásáról van szó, arról, hogy a TIT kilépett a szűk városi keretből, kezdi betölteni megyei funkcióját, a falu felé fordul s előadói ma már eljutnak az üzemekbe is. Kibontakozott a társulat az elmúlt három év alatt, meg­sokszorozta tagjait, előadásait, kiépítette kapcsolatait, s ott van mindenütt, ahol felvilá­gosításról, kultúráról, sőt, vi­lágnézetről van szó. Vitathatatlanul sokat, na­gyon sokat fejlődött az isme­retterjesztő társulat, de ugyan­akkor nem állt meg a fejlődés az élet más területén sem. Változott a város, a falu és 6ok ezren hagyták maguk mö­gött az iskolák kapuit, tudás­sal, műveltséggel gyarapodva. A nép felsőbb osztályba lé- pétt. A városok, falvak, üze­mek dolgozói, a különböző tanfolyamok részvevői és az előadások hallgatói új igénnyel állnak elő, megnövekedett igénnyel az egész élettel szem­ben. Bár nem élünk rosszul, de az emberek még jobban akarnak élni, s a mi rendünk­ben erre van lehetőség is. Csak többet és jobbat kell ter­melni s olcsóbban. De ehhez tudni kell a hogyant is. S eh­hez nagy segítséget adhat a társulat. Persze, mindezeket az igé­nyeket a meglevő — bár az utóbbi időben megnövekedett — taglétszámmal nagyon ne­héz megoldani. Üj tagokra, új gyakorlati szakemberekre van szükség. Itt van például a falu, az új magyar falu, a sok ezer holdas termelőszövetkezetek­kel, állami gazdaságokkal, és főleg a kulturálódó s gondol­kodásában is sokat változó emberekkel. Igaz, hosszú az út az enyémtől a mienkig, s a termelőszövetkezeti tagsággal nem jár automatikusan az új nézetek kialakulása, mint aho­gyan a nagyüzemi gazdálko­dás tudománya sem sajátítha­tó el egyik hétről a másikra. De tanulják és évről évre és napról napra jobban és töb­bet értenek hozzá. Es ma már másként gondolkodnak az em­berek, mint egy-két évvel ez­előtt. Ma már nem dől össze a világ akkor sem, ha esetleg, kihasználva a jó időt, vasár­nap vetik a magot, vagy más ünnepnapon dübörögnek a traktorok az ezer holdakon. Semmi sem történik, sőt, jó lesz a termés, mert okosan, idejében végezték el a szüksé­ges munkákat. Este pedig megtelnek a tsz-irodák, a kul- túrházak. Beszélgetnek, vitat­koznak, politizálnak az embe­rek a jelenről, a múltról és tervezik a holnapot. Fejlődnek, változnak az em­berek s így ezzel lépést kell tartani az ismeretterjesztő munkának is. Megyénkben 70 tagja van a TIT agronómiái szakosztályának és ez a szak­osztály 1960-ban 112 előadást tartott. A műszaki szakosz­tály 39 tagot számlál és 100 előadást mutat statisztikája. Es most nézzünk egy kicsit a számok mögé. Kevés ez az előadás, üzemekben és közsé­gekben egyaránt, nagyon ke­vés. Es kicsi a taglétszám is. Sok jó mezőgazdasági szak­ember, agronómus hiányzik a TIT tagjainak névsorából. Csakúgy, mint az üzemek ter­vezői, mérnökei. Kik tartsanak hát előadáso­kat a nagyüzemi gazdálkodás­ról, ha nem azok a vezető szakemberek, akik nap mint nap viselik a sok ezer holdak gondját, s gyakorlatban is al­kalmazott tudásukkal irányít­ják a nagyüzemi gazdaságok munkáját? Vagy kik beszélje­nek az új gépekről, technoló­giai eljárásokról, a munkaidő jobb kihasználásáról, egyszó­val az olcsóbb termelésről, ha nem az üzemekben dolgozó mérnökök, technikusok? Nem lehet csak a TIT-tet hibáztatni azért, hogy ezek­nek a számunkra oly fontos szakembereknek csak egy kis része találta meg a társulattal való kapcsolatot. A fiatal szakemberekben is van egy kis idegenkedés, sőt elmond­hatjuk azt is, hogy a párt, az állami, s a tömegszervezeti funkcionáriusok egy része is távoltartja magát a társulat­ban végzett munkától. Egy ilyen háromévenként megrendezett tanácskozás, küldöttgyűlés mindig mér­földkő egy szervezet életében. Ezt jelezte már a megyei ér­tekezlet is. A megalakult vá­rosi és járási elnökségek elő nagyszerű feladat ál!. Sokfelé el kell jutniuk előadásaikkal, ebbe a munkába be kell von­ni a szakembereket, párttago­kat, pártonkívülieket. Es ek­kor több lesz az előadás, a jó előadás és ami nem kevésbé fontos, kialakul, megerősöd: a TIT belső szervezeti élete is. Két szakosztály munkáját említettük példaként. Nem azért, mintha csak e kettőt tartanánk fontosnak. Nőtt az érdeklődés a művészet irá-, nyában is, s igénylik az em­berek a történelmi, a jogi, a pedagógiai, a nemzetközi té­májú előadásokat. Sőt: a filo­zófiát is! Érdeklődnek a ké­miai, biológiai, földrajzi isme­retek iránt, s tudni akarják, mi van a Holdon, a csilla­gok világában. De ne feled­jük, ma még jobban érdek­li az embereket az, mi van idelent a sok ezer holdakon, mert ez jelenti az életet, a szebbet, a gazdagabbal. A ter­meléssel összefüggő ismeret­terjesztő munka tehát szá­munkra igen fontos, végső fo­kon azonban a szocialista em­bertípus kialakításában hasz­nos valamennyi, ha jói, felké­szülve, pártosan, a mi világ­nézetünket hirdetve adják el'; Es itt van egy újabb igény: Az előadások hallgatói, a különböző tanfolyamók rész­vevői tudományosan megala­pozott, világos, egyértelmű előadásokat várnak, amelye­ket nem takar a pártatlanság álarca, olyanokat, amelyek kö­zel állnak az élethez és fel­használják a szemléltetés szé­les skáláját. A jó előadásokat a szervezeti élet, a rendszeres szakosztályi munka készíti elő, ahol van lehetőség a tanulás­ra, a vitára, és ahol lehet szó1 - ni bátran egymás hibáiról. Néhány gondolatot vetet­tünk papírra az országos ta­nácskozás margójára. Az ered­mények mellett főleg a fel­adatokról szóltunk, olyanok­ról, amelyeknek megoldása már az új elnökségekre vár. A TIT eddigi munkája alap­ján méltán remélhetjük, hogy megbízatásuknak eleget téve, hiánytalanul kielégítik a dol­gozók sokoldalú igényeit. Köszöntőfélének szántuk e sorokat, s köszöntjük is az is­meretterjesztés barátait, a TIT vezetőit, előadóit, s köszönt­jük azt a megnövekedett, úi igényt, amely még jobb mun­kára ösztönzi az ismeretter­jesztő társulat minden tagját. Márkusz László A béke és a barátság szerződésének évfordulója Hat éve, 1955, május 14-én, nyolc ország — az Albán, a Bolgár, a Magyar, a Lengyel, a Román, a Csehszlovák Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Szovjet­unió — képviselői történelmi jelentőségű ok­mányt írtak alá. A szocialista világrendszer e nyolc országa barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést köíött és elhatározták, hogy megalakítják a fegyveres erők közös parancsnokságát. A szocialista tábor és Európa békét féltő és akaró népei nagy megelégedéssel és meg­nyugvással fogadták a békéért küzdő szocia­lista erők egységét, mert olyan erő összefogá­sát látták benne, amely képes biztosítani Eu­rópa biztonságát, lehetősége és ereje van hát­térbe szorítani a háborús erőket. Az 1949-ben alakult NATO rendkívül ki­élezte a nemzetközi helyzetet, létrehozása új szakasz kezdetét jelentette az amerikai impe­rializmus agresszív politikájában. A NATO kifejezetten támadó jellegű, antidemokratikus, imperialista katonai szövetség. Jellemző pél­dául, hogy a NATO megteremtésével hallat­lan méreteket öltött a fegyverkezés. Az Egye­sült Államok és Kanada — ha csak két álla­mot veszünk is a NATO-hoz tartozók közül — katonai kiadásai 1949-ben 13 952 millió dollárt. 1953-ban pedig már 51591 milliót tettek ki. Növelte a háborús veszélyt, hogy létrehozták a „Nyugat-Európai Unió” nevű katonai cso­portosulást, 1954-ben pedig Nyugat-Németor- szágot — amely egyre agresszívebben hirdet­te revansista céljait — bevonták az Észak- Atlanti Tömbbe. Mindez fokozta a háború veszélyét, veszé­lyeztette a békeszerető államok nemzeti biz­tonságát. Ezért, ennek a támadó tömbnek visszaszorítására, államaink békéjének bizto­sítására született meg a Varsói Szerződés, amely az európai és a világbéke fenntartására és erősítésére, az európai biztonság megszi­lárdítására irányul. A szerződésben részt vevő államok köte­lezettséget vállaltak, hogy továbbra Is teljes egészében a nemzetközi béke biztosításának szentelik erejüket, s továbbra is iparkodnak hatékony intézkedéseket elérni a fegyverzet általános csökkentésére az atom- és hidro­gén-, valamint más, tömegpusztító tegyver- fajták betiltására Az elmúlt hat év tapaszta­latai bizonyítják: a szerződést aláíró államok nem sajnálták erejüket, fára ozásu at mind­ezért. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében a különböző nemzetközi szervekben, diplomáci­ájukban, és minden megnyilvánulásukban kö­vetkezetes harcosai a fegyverkezés csökkenté­sének. Ismeretes a Szovjetuniónak az általá­nos és. teljes leszerelésről a világ elé tárt ja­vaslata — mint ahogyan köztudomású a né­met kérdésben vallott állásfogla’ása Is. Most, a szerződés aláírásának hatodik év­fordulóján is szükséges hang-úlyózni: a nyolc állam szerződése védelmi jellegű. Szükséges azért, mert a monopóliumok urai úgy igyekez­nek félrevezetni népeiket, indokolni a mind nagyobb méreteket öltő fegyverkezést, hogy a Varsói Szerződést támadó jellegűnek állítják be, amely az úgynevezett , szabad világot” ve­szélyezteti. De a tények mást mutatnak. Nem a Varsói Szerződés államai, hanem a NATO rendez agresszív hadgyakorlatokat, a NATO államai — elsősorban az azt vezető Egyesült Államok — utasít el milden1 kezdeményezést, amit a béke biztonsága érdekében a szocialista országok javasolnak. A Szovjetunió több mint másfélmillió katonát leszerelt, Nyugat-Német- országban pedig egyre újabb és újabb támadó egységeket hoznak létre, az Egyesült Á'Iamok pedig zsoldosokat toboroz a szabadságukért harcoló országok ellen. Agresszió, nyílt fenye­getőzés, más országok ügyeibe való többszö­rös fegyveres beavatkozás — ez jellemzi a NATO-t. A szocialista világrendszerhez tartozó nyolc ország szerződése azonban hatalmas akadály a háborúra törekvők előtt, céljaik megvalósításában. Mert ezek az országok nemcsak gazdasági és kulturális téren, hanem katonailag is olyan erőt jelentenek, amely képes meghiúsítani agresszív terveiket. Államunk, amely részese a Varsói Szerző­désnek, mindent elkövet, hogy erősítse mindazokat az erőket, amelyek a béke, a biz­tonság jelszavát írták zászlajukra. S ez A szándék népünk teljes egyetértésével, támogat tásával párosul. Körséta a káli Tarnamente Termelőszövetkezetben MAJDNEM j orkánszerű szél fújt, amikor a káli Tarnamente Termelőszövetkezet elnökével, Básti Pista bácsival felültünk a homokfutóra, hogy egy kicsit körülnézzünk a határban. Utunk először a gyümölcsösbe vezetett. A cseresznye- és meggyfákon várható termés, mi tagadás, kicsit csalódást okozott. Az előzetes becslések szerint különösen a meggynél számítottak rekordtermésre. — Ebből a két gyümölcsfaj­tából negyedmillió forint jöve­delmet vártunk — mondja Básti Pista bácsi. — Reméljük, a cseresznye majd pótolja a meggytermésben mutatkozó hiányokat. Amint folytattunk utunkat, hatalmas, zöldellő gabonatáb­lákat hagytunk magunk mö­C*i TUDÓSI ífiSOH s. Próbál a fúvószenekar nyolc fellépésünk van — mon­dotta a karmester —, de ezt a legkisebb számnak vehetjük. S mennyi lesz a következő hetekben, hónapokban? Erre nagyon nehéz felelni, mert számtalan . lehetőség kínálko­zik a zenekar előtt. — Az Egyesült Izzó énekka­Annyi szó esett már az ed­digiek során a petőfibányaiak nagyra értékelt fúvószenekará­ról, hogy hiányos lenne a kép, a sorozat anélkül, hogy magá­ról az egész együttesről szól­nánk. A sok esztendeje közösen dolgozó fúvósokat leginkább szerdai napon lehet megtalálni a művelődési otthonban. Ilyen­kor kora délután behúzódnak az üres nagyterembe, hangsze­reik egy ideig csaponganak- a hangsor legmélyebb hangjaitól a legmagasabbakig, aztán ami­kor Marosvölgyi Henrik kar­mester fellép dobogójára, hir­telen megszűnik minden zaj, s még a légy zümmögését is meg lehetne hallani. — Ma először a Raymund- nyitányt vesszük — mondta üd­vözlés .után a karmester, s a kottalapok máris megzizzen- tek, hogy teljes „készenlét” után. mihamarabb megkezdőd­hessék a komoly próba. Egy intés, s megszólalt az összes hangszer, egyetlen, nagy harsogó harmóniában olvadva össze ... Ahogy hallgattam a nyitányt, mindinkább az a vé­lemény alakult ki bennem: nem csodálom, hogy olyan nagy hírnévre tett szert az esz­tendők múlásával ez az együt­tes. Minden tagja egyenként nagyon jó zenész, s nagyon egységes, összeszokott az egész zenekar. Igaz, az 1947-ben idekerült karmester, Marosvölgyi Hen­rik, igyekezett is megtenni min­den tőle telhetőt a későbbi si­kerek érdekében, már a mun­ka kezdetén. — Nekünk, amikor megala­kult a zenekar, nem az volt a célunk, hogy mindjárt leül­jünk, s betanuljunk égy sor számot, amit előadhatunk, ha­nem először meg akartuk ta­nulni magát a zenét. Eleinte így inkább iskolához hasonlí­tott ez az együttes, nem pro­dukciókra készülő zenekarhoz — mondta beszélgetésünkkor a karmester. — De nincs is most különösebb gondunk, ha új kottát veszünk elő. Együttes munkánk során eddig körül­belül háromszáz számot tanul­tunk meg, s játszottunk. Ezekkel a számokkal meg­fordultak a legkülönbözőbb helyeken. Országos' versenyt nyertek 1959-ben Suppé: Pique Dame nyitányával, s ugyaneb­ben az évben sikersorozatuk­hoz írhatták a Szocialista Kul­túráért Érdemérem megszerzé­sének eseményét is. A legközelebbi múltban Egerben, Gyöngyösön, Hatvan­ban jártak, térzenét adtak he­tenként á petőfibányaiaknak, közös hangversenyt rendeztek az Egyesült Izzó énekkarával, s még sorolhatnánk tovább, tovább. A legfontosabb azon­ban az, hogy mindig ott van­nak a bányászok közvetlen kö­zelében. Hetenként egy alka­lommal az esti beszállások előtt hangversenyt adnak a munkába Indulóknak. Eljáftz- szák a föld mélyén dolgozók kérései alapján azok legkedve­sebb fúvószenekari számait, s nekik -mutatják be elsőként ilyenkor az új műsort is. Ha ünnep van, a zenekar ad ébresztőt, ha április 4-ét, vagy május 1-ét ünnepeljük, a zene­kar jár a felvonulók élén, ha bányászesküvő, vagy temetés van, a petőfibányai fúvósok ott is megtalálhatók. — Havonta általában hat— A karmester: Marosvölgyi Henrik rával — az itteni szereplésük viszonzásaként —, valamint az Egyesített Budapesti Énekkar­ral adunk rövidesen hangver­senyt a fővárosban. Az ének­karok, valamint a ml zeneka­gött. Nagyon szépen fejlődnek az őszi vetések, de a tavaszi­akra sem lehet panasz — álla­pítottuk meg. A gyomnélküli földeken szép látványt nyúj­tott a már sorokban kibújt ku­korica is. Rövidesen meg kell kezdeni a kapálást... Ekkor jutott eszembe a ta­valy sokat emlegetett munka­erőhiány. De az elnök meg­nyugtatott: — előreláthatólag semmi baj nem lesz, mert a tagság ma már igényli a mun­kát a tsz-ben, senkinek sem kell a lakására menni, hogy jöjjön dolgozni. Természetesen van még problémánk, de azo­kat menetközben igyekszünk megoldani. Ilyen volt például a munkacsapatok összeállítása terén tett intézkedés is. Az előző évben panaszkodtak az idősebb asszonyok, hogy nem runk közös száma a Békét a világnak című mű lesz, s ezen­kívül még kíséretképpen játsz- szuk a Vörös Csepel-t, a Szput- nyik dal-t, a Vörös gárda da­lát, s a Munkásőrindulót. Szó van arról is, hogy a hat­vani ifjúsági találkozón egy hatszáz tagú, egyesített úttörő­énekkart kísé­rünk majd.Mát- rafüreden pedig közös hangver­senyt adunk a gyöngyösi ének­karral. Ennyit a leg­közelebbi idők terveiről, azok­ról, amelyek a már lezajlott szereplések után mindig újabb és újabb fel­adatok elé ál­lítják az együt­test. Itt, a próbán ülők között azonban - nincs olyan, aki ez elől meghátrál­na, aki ne vál­lalná szívesen a feladatokkal já­ró fáradságot. Azért dolgoz­nak évek óta együtt, hogy mindig több és több emberrel kedveltessék meg a zenét, ismertessék meg a zenekultúrát és szórakoztas­sák az embereket. Weidinger László tudnak olyan teljesítményt el­érni, mint a fiatalok, és ezért két csoportra osztottuk őket. Amíg az elnök magyarázott, addig a mákvetéshez érkez­tünk: — Ezt az idősebb asszonyok brigádja egyelte, sarabolta és kapálta — magyarázta. — Ki­váló munkát végeztek az asz- szonyok, nem lehet gazt talál­ni a mák között. szavait igazolják A LÁTOTTAK A határjárás után a szövet­kezet sertéshizlaldájába láto- gottunk el, az egyik távol eső tanyára. Épp akkor hajtották haza a falkát a legelőről. Meg­néztük a „júliusi” és „Októbe­ri” állományt, amit Kovács bácsi, a gondozó azért neve­zett el így, mert a szerződés értelmében ekkor adják át a felvásárló szerveknek. Erre az időre elérik a kellő súlyhatárt, mert bőséges takarmány áll rendelkezésükre. — Az ólakban 90 hathetes malác szaladgál. — Rövidesen lefial még. öt anyakocánk is. újabb 40—45 malacot várunk — mondja a gdndozó. A kertészetben Farkas néni kalauzol: — Palántáink szépen fejlődnek, annak ellenére, hogy a melegágyi keretet ké­sőn kaptuk meg. A kertész­brigád tagjai azon igyekeznek, hogy jó eredményeket érjünk el a paprika-, paradicsom-, a dinnye-, valamint a dohány- termelésben. Utunk végén a baromfite­nyésztést néztük meg. Elmond­ta a gondozó, hogy 4500 csirkét nevelnek itt. Panaszkodott is, hogy a nemrég beállított ket­tőezer naposcsibe etetéséhez nem kapnak csibetápot, pedig már többször telefonáltak Tö- rökszentmiklósra, és a csere­kukoricát is elküldték. ANNAK ELLENÉRE, hogy apróbb, nagyobb gon­dokkal küzdenek, a látogatás után mindenkinek az az érzé­se, jól oldják meg a feladato­kat a Tarnamente Termelőszö­vetkezet tagjai. Három növény- termesztési, egy kertészeti éa egy állattenyésztői brigád dol­gozik itt, szorgalmasan. Vala- menhyiük jó munkája, szak- képzettsége és munkaszeretete biztosíték arra, hogy növelni tudják a szövetkezet vagyonát, a munkaegység értékét és majd az év végén, megelégedéssel beszélhetnek 1961-ben végzett munkájukról. Nagy André«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents