Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-12 / 110. szám

1961. május 12., péntek NEPOJSAö 5 Szövetkezeti asszonyok dicsérete Szólnunk kell róluk, még hozzá az elismerés és dicsérel hangján, mert megérdemlik. E dicséretet ők maguk a szürke hétköznapok tetteivel, munká­ival érdemelték ki s becsüle­tük ma már tiszteletet ébreszt a szövetkezetek férfitagjai előtt is. Termelőszövetkezeti tagsá­gunk több mint fele r.ő s így jelenlétük számottevő, sőt., meghatározó a közös gazdasá­gok életében. Az elmúlt esz­tendőben — sőt még az elmúl t évben is — mutatkoztak olyan jelenségek, amelyek arra en­gedtek következtetni, hogy egyes községekben a női tago­kat még mindig csak holmi „félkezes” számba vették, s egyes vezetők csak akkor is­merték el a nők munkáját, ha kétszer annyit dolgoztak, mint a férfiak. Akadtak megkülön­böztetések is és előfordult, hogy például a női tag keve­sebb háztájit kapott, mint a férfi, vagy a gyöngyösi járás egyik termelőszövetkezetében például a nőknek 120 tőkével kellett többet megmetszeniük, hogy ugyanannyi munkaegy­séget kapjanak, mint a férfi­ak. Egy-két évvel ezelőtt még alig-alig lehetett női brigád­vezetőket, munkacsapatveze­tőket találni, amelynek azon­ban — meg kell mondani az igazság kedvéért — az is volt az oka, hogy maguk az asszo­nyok sem vállalták el e meg­bízatásokat. Most, amikor megyénk pa­rasztsága ézocialista nagyüze­mekben, termelőszövetkezetek­ben gazdálkodik, az idei első tavasz e téren is változásokat hozott. Egyre több női terme­lőszövetkezeti tag kerül be a vezetőségekbe, lesz brigád-, vagy munkacsapatvezető. Így példaként említve Gyöngyös­halászon a kora tavasz folya­mán női tagokkal frissítették fel a régi vezetőséget, olyan új munkacsapatvezetők kerül­tek az élre, mint Menyhárt Imréné és Besenyei Mihályné. akik mindössze egyhónapos „praxissal” rendelkeznek ugyan, de munkájuk máris minden dicséretet megérde­mel. Csak az elismerés és di­cséret hangján szólhatunk női könyvelőinkről, brigádveze­tőinkről és nem utolsó sorban tagjainkról, akik éppen most, a növényápolás, palántaülte­tés, a kertészeti idény kezde tén mutatják meg újra, hogy munkában is egyenjogú tagjai a szövetkezetnek és létükkel sokat nyer az egész tagság, az egész szövetkezet. Példákkal bizonyíthatjuk azt is, hogy azokban a szövetke­zetekben, ahol a vezetők, a férfitagok is elismerik, becsű lik a női munkát, ott jobb a munkakedve a tsz asszonyai- nak-lányainak, szinte ég a ke­zük alatt a munka. Így van ez Abasáron, Boldogon, Erdő­telken, Füzesabonyban, Osto­roson is, ahol a nők munkájá­ról, szorgalmáról elismeréssel nyilatkozik a szövetkezet ve­zetősége és ügyelnek arra is, hogy munkájuknak, létszá­muknak megfelelően részt kapjanak a vezetésből is. Köztudomású az is, hogy ma még sok helyen nincs meg­oldva a tsz-ek napközi prob­lémája és számos helyen okoz még gondot: kire hagyjam a gyereket, örvendetes jelenség azonban, hogy egyre szélese­dik a napközihálózatunk és több olyan kezdeményezés ta­pasztalható, mint például Ka- rácsondon, ahol a nőtanács mosógépet bocsát a háziasszo­nyok rendelkezésére. Több községben vetődött már fel az üzemi étkeztetés gondolata, amely szintén jelentős mér­tékben könnyíteni a szövetke­zetekben dolgozó asszonyok helyzetét is. Üzemi konyhát állítottak fel Nagyjüged köz­ségben — amely kezdetben népszerűtlen volt ugyan —, de később már 400 személynek kellett üzemi étkeztetést biz­tosítani. Kétségtelen tény, hogy a nő­tanácsok igen sokat tehetnek a szövetkezetben dolgozó asz­szonyok érdekében és a többi szervekkel összefogva, az asz- szonyokat maguk köré gyűjt­ve jelentős mértékben köny- nyíthetik meg különböző in­tézkedésekkel a szövetkezeti asszonyok helyzetét. A napokban Abasáron jár­tam, ahol a szövetkezeti ve­zetők elmondották, hogy a nők derekasan kiveszüw^szü- ket a közös munkából ők azok, akik a munka dandár­jában mindig idejében indul­nak dolgozni a szőlőkbe és szántóföldekre. Külön kell szólni azokról az asszonyokról, lányokról, akik a baromfinevelést, kertész­kedést vállalták magukra. Már az elmúlt év is azt igazolta, hogy azokon a helyeken, ahol e munkákat a nők szervezet­ten, közös elhatározással, aka­rattal vállalták, ott jól is mentek a dolgok. A hatvani, a gyöngyösi, de a hevesi járás­ban is vannak KISZ-brigádok, akik szinte versenyben állnak a férfiakkal és féltve őrzik jó hírnevüket, vagy éppen annak megszerzéséért fáradoznak. A szövetkezeti asszonyok munkája természetesen nem­csak azt eredményezi, hogy több lesz a megtermelt hús, vaj, tojás, zöldségféle, jobb lesz a közellátás, de azt is, hogy gazdagabb, erősebb lesz a szövetkezet, több lesz a családok jövedelme is. Ma már értéke, becsü­lete van a munkaegységnek az asszonyok körében is, és jól tudják, hogy ahol a sok munkaegység, ott a sok pénz is, az új bútor, rádió, televí­zió. Az idén szép termésre van kilátás. Sok múlik azonban a tsz-asszonyok további munká­ján, akikre egyre nagyobb megbecsüléssel tekint az egész ország népe. Szalay István Tönkrement a „Lusták Klubja“ Philadelphiában tönkrement a Lusták Klubja, melynek jel­szava az volt: „Halaszd hol­napra”. A klub tagjainak kö­telezniük kellett magukat, hogy mindig mindenről lekés­nék és minden tennivalójukat későbbre halasztják. Sajnos, a klub pénztárosa nem vette elég komolyan a klub alapszabályait, mert a leggyorsabb sugárhajtású re­pülőgéppel megszökött, s ma­gával vitte a klub kasszáját. így azután a tagok kényte­lenek voltak az egyszer sürgő­sen cselekedni: azonnali ha­tállyal feloszlatták a klubot. Megtalálták Görögországban a mitológiai alvilág jósdáját A nyugat-görögországi Epi- rusz környékén a görög régé­szeti társaság ásatásai során előkerült az antik alvilág jós­dája. Az Acheron halottainak jósdájához zarándokoltak el a régi görögök, hogy isteneiktől tanácsot és jóslatot kérjenek. Az Acheron — mint Vergilius- tól is tudjuk — a görög mito­lógiában a bánat folyója, amely körülveszi Hádesz és Perzefoné alvilági birodalmát. A most megtalált jósda ie. a negyedik század közepe tá­járól való, ámbár úgy tartják, hogy jóval korábban is állt már ezen a helyen orákulum. Az épület voltaképpen egy hosszú folyosóból áll, amely útvesztőhöz visz. Ezt az út­vesztőt a régi görögök az alvi­lág bejáratának tartották. Az ásatások során a görög isten- tisztelethez tartozó tárgyak, égetett agyagszobrocskák ke­rültek elő, valamint számos egyéb, a halottak kultuszához tartozó eszköz. jiwmi I Addig, amíg a rádió adásait megszakítva számolt be Gagarin útjáról, földetérésé- röl, élményeiről, a világ közvéleményé- j| nek reagálásáról, nos, addig csak szenzá­ció volt ez a törté­nelmi nagyszériásé■ gű tett. Szenzáció amelynek bordere­iét ugyan megértet tűk, de még nerr, éreztük, nem lett nap jaink szerves tartó zéka ... Szenzáció tehát egy kicsit ide ''0/n. tarm.ésretesp'* szokatlan is, örven detes, de valahogy tőlünk távolálló, ami­ről tudunk, de még I nem hatolt be éle- I tünk egészébe ... S int, alig kellett néhány hét, s a szen­zációból a teljes lett: mindennapunk tartozéka. A termé­szetes. A magától ér­tetődő. A miénk. Az enyém. A legszemé­lyesebb tulajdonom is. Túlzás, biztos, hogy túlzás, de ebben részük van, feltétle­nül van részük a vic­ceknek is. Annak az ezernyi viccnek, amelyeknek hátán saját életembe vonult be az eladdig csak szenzációs történel­mi pillanat. Valahogy így lettem a történe­lem részese... A vicc, mint katalizá- • tor. (—ó) A tervezők felelőtlensége Az újságíró kérdez — a szakember válaszol Sok új lakás épül megyénk­ben. De jó lenne, ha magán­erőből még több és a követel­ményeknek jobban megfelelő új lakásokat építenének. Ter­mészetesen a családi ház sor­sa gyakran a pénztárcán mú­lik. De sokszor a tervezőn is. Mi minden múlik a tervező szakértelmén, felelősségén, vagy éppen felelőtlenségén? Ezekre a kérdésekre válaszol Ott László, a megyei tanács építési és közlekedési osztá­lyának mérnöke. Ki végezhet magánterve­zői munkát? 1959 októbere óta magánter­vezést csak az Országos Ter­vezői Névjegyzékbe felvett szakemberek folytathatnak. A névjegyzékbe való felvételt szakmai hozzáértéshez és meg­Azért jöttem, mert a jövűmet látom itt... A SARHEGY LÄBAN túl, a pisontai út mentén, találkoz­om az elmúlt napokban Szabó jyözővel, az abasári Rákóczi termelőszövetkezet fiatal, gya- cornoki éveit töltő agronómu- sával, aki éppen a szövetkezet iolgozói között „sürgött-for- »ott”, magyarázott, utasításo- cat, tanácsokat adott, hogy s mit kell tenni, hogy a szőlő- »ltványok iskolázása időben és szakszerűen legyen végrehajt­ja. Az emberek, szava nyomán végezlek a munkát: ásták a gödröt, szúrták lefelé az olt­ványt, s takarták be földdel, amely bizony jó nehéz munka, kiveszi az ember erejét, hiszen át van áztatva vízzel. — Ennek ez a szabálya és módja — válaszol arra a kér­désemre, hogy nem lehetne va­lami más úton-módon végezni ezt a munkát, vagy jelentős se­gítséget nyújtani, megkönnyí­teni az emberi erőfeszítést — Amit lehet, azt megte­szünk! — folytatja tovább el­gondolkodva. — Nézzen jobb­ra! A napokban vásároltunk két víziágyút, amely az eldug- gatott oltványok öntözését biz­tosítja majd. Szövetkezetünk vezetősége mindent elkövet, hogy minél nagyobb segítséget nyújthasson tagjainak a mun­kák végzésének megkönnyíté­sére. De hát első évét töltő szövetkezet vagyunk, s minden elképzelést egyszerre megvaló­sítani nem tudunk. AHOGY BESZEL a termelő- szövetkezetről, érzem, hogy otthonosan mozog a több mint ezerholdas gazdaság ügyeiben. Ismeri az embereket, ismeri a problémákat, ugyanúgy, mint a sikereket. Lelkesedéssel me­sél például arról, hogy a hegy­oldalon már érik a cseresznye, az emberek hozzáfogtak a sző­lők permetezéséhez, sőt, meg­kezdték a második kapálást is, ott, ahol ezt a szőlő állapota megkívánta. — Gyönyörűen mutatkozik a termés! — újságolja és moso­lyog. — Szinte öröm a magam­fajta embernek járni a szövet­kezeti határt, gyönyörködni a növekvő, fejlődő, érlelődő nö­vényekben és gyümölcsökben... Éppen ezért mindent el kell követnünk, hogy ez a termés, ami mostanában mutatkozik, megmaradjon. Meg kell vé­deni a természet szeszélyei el­len, s akkor olyan gyarapodást érünk el már az első évben, amilyenről még álmodni sem mertünk. 40 forintot tervez­tünk egy munkaegységre, de ha minden jól megy, akkor le­het számítani ennél jóval többre is. AMÍG BESZÉL, sétálunk a földeken. Süt a nap, rrysleg, tűző sugarai megcsillannak szemüvegén. Vékony arca bronz színben izzik, — és ez is elárulja, hogy sokat tartózko­bízhatósághoz kötötték, más­részt az ellenőrzés lehetőségét kívánták megteremteni. Ki és mi módon ellenőrzi a magántervezők tevékeny­ségét? Első fokon a városi és já­rási tanácsok ipari és mű­szaki osztályai. Ugyanis az építési engedély kiadása előtt megvizsgálják a terveket és a nem megfelelő terveket nem engedélyezik. Ha egyes terve­zőknél többször tapasztalják azt, hogy tervük rossz, jelen­tést tesznek a megyei tanács VB építési és közlekedési osz­tályára. Mi időszakonként, to­vábbá szúrópróbaszerű ellen­őrzést tartunk. Átvizsgáljuk a beadványi terveket» a tervező­ket figyelmeztetjük hibáikra. Ha visszatérő hiányosságok tapasztalhatók, javaslatot te­szünk az Építésügyi Miniszté­riumnak a tervezői jogosult­ság megvonására. Milyen kirívó hibákat és rendellenességeket észleltek? Többen nem a műszaki rajz szabályai szerint készítik el tervrajzaikat. Véleményem szerint ez nem súlyos hiba és kellő lelkiismeretességgel, esetleg továbbképzéssel meg­szüntethető. De erélyesen fel kell lépni azok ellen, akik semmi törekvést nem mutat­nak a szabályos rajzkészítés megtanulására, hanem mással készíttetik el a rajzokat, ők csupán aláírják a beadványi terveket és gyakran a meg­engedettnél jóval nagyobb összeget vesznek fel az épít- tetőtől. A tervek 70—80 .százaléka — még ha rájzilag jó is — gazdaságosság és esztétikai szempontból nem megfelelő. Ez jórészt abból adódik, hogy majdnem minden építtetőnek saját elgondolása van jövendő családi házáról és szinte rá­erőszakolja akaratát a terve­zőre. Jó lenne, ha az építte­tők megértenék, hogy nem az a jó lakás, amelyekben túl­zott méretű helyiségek van­nak, hanem amelyik a lakó igényeinek megfelelően élet­szokásaihoz alkalmazkodik. Fontos, hogy a lakás jól bú­torozható, a helyiségek egy­máshoz való kapcsolata egy­szerű legyen. A közlekedő te­rületek minél kisebb helyet foglaljanak el, világos helyi­ségeket és jól szellőztethető lakásokat tervezzünk. Sajnos, ma még ezen a té­ren tapasztalhatók a legna­gyobb hibák. Építenek ugyan nagy alapterületű szobákat, konyhákat, éléskamrákat, de ezek sok esetben rosszul bú­torozhatok be. Láttam példá­ul olyan helyiségeket, ame­lyek az elégségesnél jóval nagyobb területűek ugyan, de az ajtók, ablakok rossz elhe­lyezése következtében alig le­hetett bútort betenni. A kony­hában még a tűzhelyet sem tudták elhelyezni. Tapasztaltak-e túlzott anyagiasságot? Több tervezőnek nem szív­ügye az építkezés, csupán sa­ját anyagi érdekeit nézik. Nem fordítanak gondot arra, hogy miképp lehetne olcsóbb, kor­szerűbb és könnyen hozzájut­ható anyagokat, szerkezeteket építeni és ezt tervezni. Ennek részint az az oka, hogy egyes tervezők nem gyarapítják szakmai ismeretüket, nem is­merik az újfajta, olcsóbb és a jobb szerkezeteket, előre­gyártott elemeket, stb. Egyes tervezők túlterheltek, megen­gedhetetlenül sok megbízást vállalnak. Futnak a pénz után. Tíz olyan tervező van a me­gyében, aki száznál több ter­vet készített az elmúlt évben! De a magántervezők munka- viszonyban állanak, vagyis „mellékfoglalkozásként"* a második műszakban készítik a terveket. Ilyen hajrámun­kában nem lehet lelkiismere­te?, jó terveket készíteni. Hatvan városban az egyik mérnök mellékfoglalkozásként és komoly társadalmi fűnk-* ciói mellett egy év alatt 13!» beadványi tervet készített,' Eger városban a tanács mű­szaki osztályának egyik dol­gozója évekig engedélyezte aa édesapja terveit. A megyei tanács vizsgálata után szün-» tették meg ezt a visszás álla­potot. összeférhetetlenséget állapítottunk meg Gyöngyö­sön is. Mennyit kérhet a tervező? A rendelet az építkezés ér­tékétől függően állapítja meg a felszámítható tervezési dí­jat. Az alábbi táblázat tartal­mazza a rendeletben megálla­pított tervezői díjakat, ami­hez csak a ténylegesen fel­merült helyszíni kiszállási és készkiadási költségeket lehet felszámítani. Felszámítható tervezési dij: 220—330 Ft 228—380 Ft 297—415 Ft 363—518. Ft 450—900 Ft * Milyen intézkedéseket tesz a megyei tanács? Nagyobb gondot kell fordí­tani a tervek színvonalának emelésére. Eddig két tervezőt töröltettünk a névjegyzékből és további törlésekre kell ja­vaslatot tenni. Inkább keve­sebb, de jó felkészültségű és lelkiismeretes tervező működ­jön megyénk területén. Erre mindinkább mód lesz, mert a jó elméleti felkészültségű ter­vezők gyakorlatra tesznek szert, másrészt egyre több és jó típusterv áll rendelkezésre és az építtetők ezek közül vá­laszthatnak. (F. U A létesítmény értéke: 20 000— 30 000 Ft 30 000— 50 000 Ft 50 000— 70 000 Ft 70 000—100 000 Ft 100 000—200 000 Ft lamennyiük boldogulásáért. Ez­zel tisztában van ő is. Sokat tanul Tóth Dezsőtől, a szövet­kezet elnökétől, de sokat Oláh Jánostól, a főagronómustól is, aki rengeteg problémájára, kérdésére ad választ. — Reggel hatkor kezdem a munkát — sorolja állandó na­pirendjét —, s napjában bejá­rom a határt. Feladatom, mun­kám az idő múlásával mindig változik. Kora tavasszal kezd­tük a metszéssel, a kapálással, most már a permetezésnél tar­tunk. Érik a cseresznye, és ne­kem kell megszervezni a szö­vetkezet gyümölcsszállítását. Komoly feladat lesz, mert nagy a terület, a gyümölcsfák elég távol esnek egymástól, s ugyan­csak talpon kell lenni, ha azt akarom, hogy időben leszállít­sunk minden szem termést, hogy mielőbb pénzt lássunk belőle ... Természetesen ezen­kívül van más feladatom is. Egy kis adminisztráció is akad napjában az irodában, s így este 8 óra körül keveredek ha­za csaknem mindennap. Ha megvacsoráztam, olvasok, ál­talában szakkönyveket, szak­lapokat, de a napilapokat is kedvelem. Tanulnom kell, mert államvizsgára készülök szőlészetből és szeretném, ha ez is jól sikerülne, mint a • többi. — S a tervei? — kérdem. — ITT SZERETNÉK dolgoz­ni a szövetkezetben a jövőben is. KISZ-tag vagyok. Itt aka­rok maradni, mert itt idehaza vagyok, jobban kijövök, s mé­giscsak ismerősök között dol­gozom. Higgye el, azért jöttem Abasárra, mert a j övömet lá­tom itt! Fazekas István dik kint az emberek kozott a mezőn, mert a kora tavaszi nap lesütötte. Megszokta már gyermekkorában a falusi éle­tet, hiszen itt született 1938- bah, ebben a faluban, és itt is nevelkedett, amíg fel nem ke­rült Budapestre, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolára. Jó eredménnyel végzett, és a ter­melőszövetkezet vezetőségének kérésére került vissza a faluba kétéves gyakornoki idejének letöltésére. Amint megtudtam, szívesen jött ide, hiszen itt él, s itt dolgozik a szövetkezetben édesapja, édesanyja, itt dol­goznak barátai, ismerősei, min­denki, aki közelebb van szívé­hez — S jó velük dolgozni — mondja —, csak érteni kell a nyelvüket. Ismerni kell min­den ember szeszélyét, megszo­kásait, elképzelését, de még a beszédniodorát is. Az abasá- riak jelenlegi sikerének egyik titka közé tartozik az, hogy a termelőszövetkezet vezetői megértik egymást a tagsággal és közösen tudnak minden munka elvégzéséhez hozzá­állni. S ebben a sikerben, eb­ben az eredményben az ő mun­kája, az ő megértése is benne van. A szövetkezet tagjai vala­mennyien elismerően nyilat- koznaik Szabó Győzőről, a 23 éves agronómusról, a falubeli­ről, aki közülük került az egyetemre, s most visszajött tanítani, nevelni, átadni tudá­sát az abasáriaknak. NAGY MUNKA EZ, nagy feladat. Csak úgy lehet ered­ményesen a jövőben is folytat­ni, ha Szabó Győző is tovább tanul, tovább gyűjti tapaszta­latait, s azt gyümölcsozteti va-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents