Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-12 / 110. szám

NEPÜJS AG 1961. május 12., péntek akác... ros akác- íolom ma- nagyokal ;zabadban. •hek züm- és szőr- emberek határban, i levegő- .imlik, be­agok külö- ícának, a ívként ön­virágtól i... s teli sácillatot... an a város (raffai) >T TART órakor a Az ülés igazdasági eszámoló- »növények \ várha­ló tekin- t a mű­rendezik EN halad a ideigle- aiakítása, nák elké i?, ülőkéi- s ezzel nyszerelő jberende tgzik. A jari Vál- szlegének helyisége baloldali építenek ek 1 majd karzati a nyárra ovetkeze- lató nagy iontos d- neg ide- észületet, renc Mü- ismeret- rendez- íyári tűz- atos fel­jGEL 9 í lését He- ház kul- rsi járási 7védelmi a közsé- ágvédel- zetét és meg az 00 hold ■ yomirtá­én me- tkezetei- kápolnai ?etőfi, a naszent- 1 en első- szosokal ÍSENYT én dél- aeiskola. S hang- ír aek, a szóknak vlt tanul- san be- mévben jiái Fő­lói ma 1 ünne- s zarvas- íson — ik meg hagyo­tekint- Kisipari megyei tra. Az . 14-én, áti ösz- szövet- Wűvelő- ,melyen ik fel­gt ta- ározott, si ta- lőtt ?A írási és tgvitat- zségfej- s csak llő tn-j Szól a muzsika, perdül a lány.. . Palócnapra készülnek MÁJUSI VIHAR tekereg a a buján zöldellő fák közt, de ez nem zavarja a siroki lányo­kat, akik kettesével, hármasá­val összekapaszkodva a szél ellen jönnek a telepi kultúr- házba, mert tánepróbájuk lesz. Nem szívesen kockáztatják a jó hírnevüket, hiszen már ta­valy is sikerrel szerepeltek a hagyományként kialakuló pa­lócnapokon, ezért nem ma­radnak el. Mert szerte a pétervásári járásban most ez a legna­gyobb készülődés középpontja, a május 21-i palócnap, ahol felvonul a fiatalság, ahol ne­mes versenyre kelve, egész nap szól a muzsika, perdül­nek, fordulnak a táncos lábú lányok és a színjátszók ajká­ról is elhangzanak a jól elő­készített, szépen hangzó mon­datok. No, de hát Sírokban va­gyunk. A művelődési házban Kun Istvánné, a tánccsoport lelkes vezetője már nem szá­mol, már nem állítja meg az üvegeket ügyesen, kecses tar­tással táncoltató lányokat, mert jól megy a híres, üveges tánc. A függöny mögött egye­lőre csak egy szál harmonika szól, de a lányok vidám éne­ke jól hangzik a nehéz tánc közben is. Itt van a KISZ-titkár, Kalo László is. Izgul, készül a cso­porttal, mert nem kis dolog ám kiállni a többiek elé, főleg nem mindegy, hogy mixeli De a lányok: Bulyáki Erzsébet és Mária, Varga Mária, Tóth Mária és Irén, Majoros Mária, Holló Ilona, Erdélyi Mária, Kiss Margit és Jakab Ilona nyugodt, csak táncban kipi­rult arcuk árulkodik arról, hogy azért próbálnak ilyen nagy lelkesedéssel, mert még­is csak sok függ ám tőlük! Még elmondják azt, hogy a felvonuláson népviseletes fia­talok és idősebbek is részt vesznek, de tovább már nem mondják. Ügy látszik, megle­petést is tartogatnak. BÜKKSZÉKEN elég furcsán találtuk meg a kultúrotthont. Hiába igazítottak útba ben­nünket, bizony alig találtuk meg azt a nagyon csúnya, pajtaszérű épületet, ami eb­ben a fürdőjéről és gyógyvi­zéről olyan híres faluban a kultúra hajlékát jelenti. S ha a fiatalok méltatlankodnak is emiatt, egyelőre nincs mit tenni, mert nincs rá pénz. Azért a munka itt sem állt meg. Meszticzki Árpád nevelő lelke ennek a csoportnak. Ö biztatja őket, hogy csak ki kell várni, s csak hozzá kell fogni, majdcsak lesz egyszer itt is kultúrház. Igazi! ö pró­bál lelket verni a fiúkba, akiktől elvették tavaly a fut- ballpályát és még mindig csak ígéretre számíthatnak. De ő vezeti a tánccsoportot és színjátszókat is. A nézőtéren gombos har­monikán játszik igazán kitűnő muzikalitással Juhász Ervin, aki, amint meghallotta, hogy a palócnapi készülődés felől érdeklődöm, meg sem szakít­va táncot kísérő játékát, hát­raszól: — Addigra meglesz a har­monikám, a jövő héten vesz- szük! De amint látom, a lányok­nak megfelel ez is, mert Bo­rotvái Piroska, Juhász Etel, Bozó Mária, Pócsik Irén, Bo- zó Katalin, Kovács Klára, Juhász Erzsébet és Zagyva Aranka vígan ropja a magyar táncot. Mikor aztán lejönnek a színpadról, hogy egy kicsit kifújják magukat, nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem: — Nem félnek este haza­menni? Elég sötét van! — A, nem! — válaszolják sietve. KÖZBEN VALAKI megsúg­ja, hogy az ablak alatt ott ólálkodnak a táncpróba végé­ig az önkéntes lovagok, akik alig várják, hogy a lányok ki­lépjenek és — féljenek. Leg­alább okuk van a kíséretre! És amikor elmennek a tán­cosok, másik készülődő cso­port lép a helyükbe, a „Vi­rágzik a hars” szereplői ők, szintén ’ fellépnek a palócna­pon. A fenyőkkel körülvett ter- pesi kultúrotthonból ismerős nóta foszlányai szűrődnek ki, aztán vidám pattogósba csap a hegedű és máris kemény csizmadobbanások hallatsza­nak, amint nagyon csendesen. hogy ne zavarjak, kinyitom az ajtót. Nem voltam elég csendes, mindenki odafordul. A szín­padon is megszakad a munka, egyik-másik táncosnak csorog a víz az arcáról. Hiába! ök már nem tizenhat évesek! A falu „öregtáncosai” vállalkoz­tak arra, hogy a palócnapon megvédik a kicsi falu hírét, nevét. Petőfi Sándor Falu vé­gén kurta kocsma című ver­sét mutatják be táncjátékuk­ban. Ez a mű számukra tnem új, hanem felújítás. Ezt is ab­ból tudtam meg, hogy az egyik menyecske odaszólt az izzadságot törölgető emberek­hez* — Nem tizenhárom eszten­dővel ezelőtt vannak már ma­guk se! — Tizenhárom évvel ezelőtt ugyanis országos díjat nyer­tünk Csepelen ezzel a szá­munkkal — mondja Krisztik P’1 a csoport vezetője — azért újítjuk most fel egy kicsit. Minden perc drága most már, s nem is akarunk tovább zavarni. Csendben elhelyezke dünk a padok között, és An­tal János gyári munkás, Fü- zessy György boltvezető, Ho ruczi Flórián kőbányász, Tóth György kőbányász, Kokovai János kőbányász, ifj. Horuczi Flórián, meg a többiek, újra kört formálnak, hogy a napi munka után megtegyék a kö­zösségért azt, amit az elvár tőlük. AZ EGÉSZNAPOS eső után elcsendesedett az ég, de ahogy gépkocsi tovasuhan az ap­róbb. nagyobb falvak között, mindenütt lelassítunk a vilá­gos ablakú kultúrházak előtt, ahol szól a muzsika, és per­dül a lány... Készülnek a palócnapra, a szereplésre. Cs. Adám Éva 'wi9.Wmfo£\ EGRI VÖRÖS CSILLAG Alba Regia EGRI BRÖDY Orkán GYÖNGYÖSI PUSKIN Warrenné mestersége GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Megtorlás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Sorsok állomása HATVANI KOSSUTH Meztelen igazság HEVES Lányok tavasza PÉTERVÁSÁRA Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás műsora Egerben este 7 órakor: Hajnali tűz (I. sz. szelvénybérlet ható). bevált­45 évvel ezelőtt, 1916. május 12- en halt meg JAMES CONNOLLY ír forradalmár. 1913-ban a dublini szállítómunkás-sztrájk, majd köz­vetlen az első világháború előtt Ulster (Észak-Irország) erőszakos Angliához csatolásakor az ír ellen­állás szervezője, 1916-ban a füg­getlen Írország létrehozása miatt Dublinban kitört ún. „húsvéti fel­kelés” vezetője volt. Ennek leve­rése után az angolok kivégezték. KILIAN GYÖRGY, a magyar if­júmunkás mozgalom hőse, a most megindult tömegsport-mozgalom névadója, 1907. május 12-én szüle­tett. 70 évvel ezelőtt, 1891-ben Orosháza, Battonya és Békéscsaba környékén a bérköveteléseik teljesítése érdekében tüntető mező- gazdasági munkásokat a csendőrség megtámadta. Érdekes találmányok és felfedezések: 80 évvel ezelőtt, 1881. május 12-én adták át a forgalomnak Berlin és Lichterfelde között a világ első VILLAMOSVASÜTJAT. AZ ELSŐ TÖLTÖTOLL rajza 325 évvel ezelőttről, 1636-ból származik, .1809-ben történt rá, Angliában, az első szabadalmi be­jelentés és az erre a célra ma is alkalmas iridium tollhegyet 1841 óta gyártják. JAMES CÖNNOLLY Döntés Németország jövője érdekében A terv rendkívül veszélyes volt. Vajon a csapattisztek fel­ismerik-e a felelősségüket és követik-e ezredesük utasítá­sait? Sikerülni fog-e a fontos objektumok alá elhelyezett robbanóanyagot eltávolítani? Sikerül-e lefegyverezni a Hit­ler Jugend fanatikus tagjait és a nácik ’ elvakult vezetőit? Mi lesz az Anklam felől ide me­nekülő frontcsapatokkal? Kit fognak a parlamenter felada­tával megbízni? Kérdés kérdést követett, amelyekre nem volt világos és biztos válasz. Petershagen ez­redes átlátott a ködön: tudta, hogy őt egyesek árulónak bé­lyegzik, mert nem teljesítette parancsaikat és nem tartotta magát előbbi elhatározásához. Petershagen ezredes azonban a szívére hallgatott és az értelem parancsát követte; Szövetségben az egyetem professzoraival Április 27-én az egyetem ta­náraiból álló küldöttség jelent meg a városparancsnokságnál Engel professzornak, az egye­tem rektoránál! vezetésével. Tárgyalni akartak. — A város sok polgárának nevében — kezdte Engel pro­fesszor — és kórházainkban, klinikáinkon fekvő tízezernyi sebesültünk nevében engedje meg, hogy tolmácsoljuk kéré­sünket. Kérje meg a Führert, iogy nyilvánítsa Greifswaldot lyílt várossá... /EV.7,rf„tncn Irüuetfceaife) vonulni a városba! Greife­wald élni fog! Hát mi történt? Drámai órák: előzték meg az élet győzelmét a halál felett Órákon keresztül csak egy haj­szálon függött a régi város élete... Petershagen ezredes Petershagen ezredes harc­álláspontján olyan minden, mint egy felbolygatott méhkas. Az oroszok Anklamnál állnak, gépkocsin vagy egy félórányi­ra Greifswald tói! A sebesül­tekkel teletömött város legké­sőbb három óra múlva könyör­telen harc színhelye lesz, s a harc vége egyúttal az ősi egye­temi város végét is jelenti, ha a „Führer” parancsát követik. „Mindenki felkészült önök­nél a védelemre?” — kérdezte Schwede-Coburg náci gaulei- ter Petershagen ezredestől, amint nyugat felé való mene­küléséből Greifswaldban rö­vid pihenőt tartott, mielőtt Stralsund irányába tovább fu­tott volna. Az ezredes akkor azt vála­szolta, hogy ő már elhatározta: osztozik a város sorsában. Most elérkezett az óra, hogy döntését valóra váltsa. A parancsnokság képviselő­je, Wurmbach mérnök-ezredes és Petershagen adjutánsa, Schönfeld őrnagy parancsno­kukkal egyetértésben elhatá- ! rozták, hogy a várost megóv- j ják a biztos pusztulástól és a i kilátástalan harctól. Azt is el- 1 határozták, hogy Greifswaldot ■' harc nélkül adják fel és ezzel * a város sorsát a vöröshadse- 1 regre b; xák. waldból is — akárcsak a többi városból — kiröpítik a fasisz­tákat. Előkészületek a rohamra A páncélosok a kiinduló ál­lomásokban várják a roham megindulásának kezdetét. A tisztek összeigazítják óráikat, éjfél után három órakor kez­dődik a tűzcsapás. A percmu­tató egyre közeledik a tizen­kettőhöz, már csak néhány má­sodperc választja el a csendes éjszakát az elszabadított pokol morajlásától, hogy azután né­hány óra alatt mindaz elpusz­tuljon, amit az ember száza­dok folyamán alkotott. Rádiógramm a főparancsnokságtól A szovjet csapatok első vo­nalaiban hirtelen mozgolódás támadt. A tüzérségi állások és a rohamcsapatok rádiósai el­tolják fejhallgatóikat fülüktől, hátha jobban hallanak. Alig hisznek a fülüknek, azután gyorsan megismétlik a táv­mondatokat, és sietve néhány szót írnak fel jegyzettömb­jeikbe. És hamarosan az egész frontszakasz tudja: a város bombázásai leállílotf-i’T' Nem lesz roham! Békésen lebet be­kított egyetemi városnak volt a parancsnoka. Stettin elfoglalása után a 2. Belorusz Front csapatai Roko- sovszkijnak, a Szovjetunió marcalijának parancsnoksága alatt, három irányban folytat­ták előnyomulásukat. Délen a balszámyon az Elba irányá­ban, Wittenberg térségében, Schwerin felé törtek előre. A hadművelet centrumában, Ro­stockon keresztül, Wismar el­foglalását tűzték ki célul. Észa­kon, a jobbszámyakon, Ankla- mon, Greifswaldon keresztül Stralsung és Rostock felé kez­dődik a támadás. Ezt a baj- szárnyat Fjedunyinszkij tábor­nok irányítja. A tavaszi szél a greifswaldi rétekre a lobogva égő Anklam füstjét sodorta. Anklamtól ke­letre körülbelül egy hadtest erejű szovjet egység készenléti állásokban várja a támadás megindulását. A műút mellett, Stralsund irányában fekszik Greifswald, az ősi egyetemi vá­ros. Fjedunyinszkij tábornok a felderítők jelentéseiből meg­tudta, hogy vele szemben egy sokszorosan kitüntetett. sok fronttapasztalattal rendelkező ezredes áll. Az ágyúk és a nehéz sorozat- vetők legénysége már a táma­dásra készül. halmoz­nak fel, valarnenii} ükben az az határozás éfc hogy Greife­st)) A röpcédulákon a lakosság tudomására hozták, hogyan tudja mindenki a maga helyén a várost megóvni a pusztulás­tól. A felhívásnak meglett az eredménye: a népfelkelő alaku­latok zászlóaljanként hazamen­tek, anélkül, hogy őrült náci parancsnokaikra hallgattak volna. A bevonuló amerikai csapatok harc nélkül foglalták el a várost és néhány órával később a Szabad Németország Nemzeti Bizottságának műkö­dését betiltották. Náci parancsok ellenére Egy Keitel, Himmler és Bor­mann által írt felhívásban a városok, valamennyi harci egy­ségét felszólították, hogy a leg­végsőkig védjék a rájuk bízott várost Minden ellenakciót azonnali halállal büntettek. Ennek ellenére mégis vannak olyan mély felelősségtudattal gondolkodó tisztek, akik job­ban ügyelnek a rájuk bízott la­kosság életére, mint feletteseik, akik számára Németország jö­vőbeli sorsa teljesen közömbös. Ilyen patrióta volt — egy ezek közül — Rudolf Petershagen -a— - irockereszt lovagke- resztjenek tulajdonosa, aki Greifswaldnak, Hitler párán­A fagyosszentek csinál, akkor jön a vita, a fagyzugokban kemény fagycl- mit tartanak, s Bonifác miatt, aki pedig csak jót akart, fo­kozzák a hideg termelését. Három napig tart a névnap, meglehetősen fagyos hangulat­ban, általában közvetlenül a talaj mentén folyik a zivomya, aztán jön a déli szél, s a három szent, nekikeseredve felszede- lódzködik, hogy a következő névnapokat várva elvonulja­nak a jobb fagyok reményé­ben. Üjabban mindhárom úgy vonul el, mintha a kéményből bújt volna ki. Először azt hit­ték, hogy szentségük tiszteleté­re tömjénnel füstölik őket. Mondta is Szervác: — Ide figyeljetek, szenttár­saim ... Tömjént égetnek tisz­teletünkre az emberek. Bonifác azonban beleszagolt a levegőbe, aztán kajánul el- vigyorodott: — Tévedsz, Szervác szent- társ, ez nem tömjén... És megmondta mi. Szervác azóta mélységes mély megvetéssel viseltetik világunk iránt, s azon töpreng, hogy megkéri azt a nagyon jó úristent, ossza be más ország­ba, mondjuk Olaszországba, ahol még él a kegyelet, ahol még tekintélye van az ilyen szenteknek is. Mert az ördögöt a tömjénfüst, a fagyosszénte- két a tőzegfüst űzi el. (egri) Meleg szeretettel köszöntőm a fagyosszenteket, Pongrácot, Szervácot és Bonifácot, és üd­vözletem értékéből mit sem von le, hogy nem tudom neve­tés nélkül elolvasni nevüket a naptárban, amely tudom, tisz- ■ teletlenség három ilyen tiszte­letre méltó szenttel szemben, de nem én tehetek róla. Miért nem nevezik magukat Antal, Péter, Gábor nevével, attól még továbbra is nyugodtan szentek lehetnének és hozhat­nák a hideget, de legalább nem kellene kuncogva fújni a kör­mömet nevük hallatán. Elképzelem magam előtt ezt a három szentet Mind a há­rom magas, Pongrác egy ki­csit ütődött kinézésű, kacsáz­va jár, s ahova lép, ott elfogy­nak a virágok. Szervác nagyon szigorú megjelenésű, szemöl­döke deres, keze állandóan imára kulcsolva, hogy az egek urától kikövetelje a hármó- jvJcnak járó jó lcis talajmenti fagyot Bonifác víg fickó. Leg­szívesebben lelépne két szent­barátjától, de valaki valamikor összeírta őket a naptárba, ta­lán éppen ama Gergely pápa, s azóta nincs lehetősége a me­nekülésre. Így hát igyekszik jó képet vágni a dologhoz, s ha két szenttársa félrenéz, hát gyorsan egy kis meleget huhog a virágokra, fákra, vetésre. Ha észreveszi a másik kettő, hogy ez a Bonifác már megint mit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents