Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-07 / 106. szám
2 N E P 0 .1 S A O 1961. május 7., vasárnap üaTU szmmmm Egyház — Tudomány — Haladás Gondolatok as időszámítás kialakulásáról r yakori eset, hogy idő- ^ számításunk kezdetét Jézus Krisztus állítólagos születésével hozzák összefüggésbe. Ez a látszólagos összefüggés hosszú időn át azon egyházi koncepció igazolására szolgált, amely szerint Jézus Krisztus mint istenember valóságos történeti személyiség volt. De ezt az összefüggést ma már a teológusok sem tartják ésszerűnek. Kénytelenek elismerni, hogy időszámításunk kezdete és Jézus születésének ideje nem esik egybe. Egyházi szerzők az új- szövetségi szentírás magyarázatában hivatkoznak arra, hogy a római szenátusban időszámításunk előtt 9-ben már felvetődött az ötlet: az esztendőt kezdjék Augusztus római császár születésnapjával A jelenlegi időszámítás kezdetét Róma alapítása után 753-ra teszik. Ezzel szemben Jézus állítólag Róma alapítása után 749-ben, illetve 750- ben született. Annyi biztos, hogy a mai időszámítás nem igazodik egészen Krisztus vélt születéséhez. Ezenkívül pedig igen jellemző, hogy a teológusok mind a mai napig nem tudták eldönteni: voltaképpen mikor is született Jézus. Mindenesetre ez is azt mutatja, hogy itt nincs valami rendjén. Egyházi művekben, amelyek a tárgyilagosság látszatát keltik, gyakran találunk hivatkozást arra, hogy Krisztus történeti személyisége profán adatokból is kiviláglik. De még a legbuzgóbb egyházi szerzők is kénytelenek elismerni, hogy Jézus Krisztusról semmiféle konkrét ereklye, kép, szobor, hiteles életrajz, stb nem maradt ránk. Senki sem tudja megmondani születésének és halálának pontos dátumát, semmit sem tudnak magánélete eseményeiről és testi megjelenéséről. Még azt is elismerik, hogy nem irt, csak tanított, noha az új- szövetségi szentírás tanúsága szerint tudott írni. (Vö. János evangéliuma 8, 1—11.) De azt már senki sem magyarázza meg, hogy ha tudott írni, akkor önigazolásul miért nem írt az utókor számára legalább néhány sort. Mennyivel más lenne a helyzet, ha létezne olyan kézirat, amelynek szerzője Jézus Krisztus volt. Ilyen kézirat azonban nem létezik. Ez tény. A Krisztus-legenda ősrégi ^ mondákból táplálkozott. Jézus születésére, egész életére, kínhalálálra és feltámadására vonatkozó elbeszélések a római birodalom különböző népeinek ősi mítoszaiban, csodálatos hagyományaiban szinte változatlan formában megtalálhatók. Példának okáért Zeus aranyeső képében hatol be az embertől elzárt szűz Danaé királylány rejtekébe és teszi őt a hős Perseus anyjává; nem hiába látjuk viszont ezt az aranyesőt, görög vázaképek Danaé- ábrázolásához hasonlóan, a keresztény művészet „Angyali üdvözletein”, mint például Fra Bartolommeo, vagy Be- nozzo Gozzoli festményein. Az angyal feje fölött sem hiába galamb jelképezi a Szentleiket; egy másik mítosz szerint egy Phthia nevű szűzhöz galamb alakjában közeledett az isten. Zeus isten és Alkméné földi királyné gyermeke Herakles is, akinek születéséről, gyermekségéről, kínhaláláról és mennybemeneteléről egyaránt az evangéliumi elbeszélésekre emlékeztető hagyományokat ismerünk. Theokritos görög költő kicsinyítő képzővel Hérakliskosnak, „Hérak- lisecskének” nevezi, akárcsak a karácsonyi népénekek „Jézuskát”, és bölcsője mellett a gyermek anyjához olyan szavakat intéztet a jövendő mondóval. amelyek élénken emlékeztetnek az „angyali üdvözletre”. Ez a jövendölés ugyanúgy Héraklésnak tulajdonítja az állatvilág aranykori békéjének a helyreállítását, mint ahogyan az ószövetségi szentírás a megváltó gyermek születéséhez fűzi azt a reménységet, hogy tökéletes béke fogja eltölteni a világot: farkas és bárány együtt legelésznek. Egyiptomban a gyermek Hé- raklest Isis istennő fiával, Hórusszal, a Napgyermekkel azonosították, akit ugyanúgy ábrázoltak anyja ölében, mint utóbb a kis Jézust. A z időszámítás kialaku^ lása és Jézus Krisztus állítólagos Születése között nincs semmiféle összefüggés. De nem is lehet. Mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy Jézus Krisztus, mint isten fia, — a fantázia szüleménye, vagyis nem történeti személyiség, hanem mitológiai alak. Szükséges itt megemlíteni, hogy Jézus Krisztus születési éve a különböző régi egyházi hagyományban különbözőképpen szerepel. Példának okáért Máté evangéliuma (2, 1—2) Jézus születését Heródes király uralkodása idejére teszik. Tudjuk azonban, hogy Heródes i. e. 4 tavaszán halt meg, tehát Krisztusnak legkésőbb ennek az évnek a legelején kellett volna születnie. Ezzel szemben Lukács evangéliuma (2, 1—3) tudtunkra adja: „Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget.” Az evangélium szerint ez volt az első nép- számlálás, amely Quirinius syriai helytartósága alatt ment végbe. Az evangélium közlései — eltekintve attól a nyilvánvaló túlzástól, hogy „az egész földkerekséget” számlálták volna össze — hiteles elemet is tartalmaznak. Quirinius személye és a szóban levő összeírás Josephus Flarius Antiquitates Judeorum című művéből is ismeretes. A kérdés az, hogy mely évben tartott Quirinius Judeára és Syriára kiterjedő összeírást; Publius Sulpicius Quirinius i. sz. 6—8 között volt Syria legátusa. Augusztus császár megbízásából ő hajtotta végre Ju- deának Syria provinciával való közigazgatási egyesítését, miután Augusztus Heródes fiát, Archelaost megfosztotta judeai királyi címétől és Galliába száműzte. Josephus Flarius i. sz. 6 évre teszi Quirinius népszámlálásának és adófizetésének évét. Ez minden bizonnyal meg is felel az igazságnak. Lukács evangéliumának idézett részét tehát csak úgy értelmezhetjük, hogy eszerint Jézus i. sz. 6-ban született. Mindazonáltal az evangélium más része azt közli velünk (3, 23—38), hogy Tiberius uralkodásának 15. évében Krisztus „mintegy 30 éves” volt. Ha ebből az adatból indulunk ki, akkor Jézus születése i. e. 1-re esik. F ukács evangéliumának ■*-' kronológiai ellentmondásai már a korai egyházi szerzőknek feltűnt. Tertullianus egyházatya (IX. század) az eretnek Marcion elleni vitairatában (4, 19) az evangélium egymásnak ellentmondó adatait hallgatólagosan kijavítja, és Jézus Krisztus születését Sen- tius Saturninus szíriai helytartóságának idejére tesai. Ez a helytartó azonban i. e. 9-től 6-ig állt a szíriai provincia élén, tehát kortársa ugyan Heródes királynak, s ezzel az egyik kronológiai ellentét elesik, de a dátumok közötti eltérés ezáltal még nagyobbá válik. Látható tehát, hogy a II. században Jézus Krisztus születésének évére vonatkozólag már messzemenő eltérés volt a különböző keltezések között. A legkorábbi időpont (Tertullianus szerint) i. e. 9 és 6 között, valamivel későbbi az a keltezés, ami Máté evangéliumában található (i. e. 5 vagy 4), Lukács evangéliumában az egyik keltezés i. e. 1, a másik keltezés pedig i. sz. 6 vagy 7. A legkorábbi és a legkésőbbi időpont között mintegy másfél évtized az eltérés. A későbbi keresztény krónikások valamilyen oknál fogva Lukács evangéliumának abból az adatából indultak ki, amely Jézus életének 30. évét Tiberius uralkodásának 15. évével azonosítja. Ennek alapján tette Eusebitus, a középkori keresztény krónikaírás atyja (IV. század) Jézus Krisztus születésének évét a 194. olimpia 4. évére, ami megfelél i. e. 1. évnek. Ehhez közeli meghatározást adott Dionysius Exiguus egyházi író, római apát, aki a VI. században — különböző régebbi becslések alapján és azok egyeztetésével — a húsvét kiszámításához szükséges tabellákat állította össze. Ez a táblázat 525-ben készült el. A húsvéti számítástábláK. bevezetőjében azt írja Dionysius Exiguus, hogy az éveket nem az akkori szokásos római számítás szerint közli, vagyis az éveket nem Diöcletianus trónralépésétől .(284) számítja, mert „méltatlan az éveket olyan ember uralmától kezdve számítani, aki inkább zsarnoknak, tyrannusnak tekinthető, mint császárnak”, hanem „Krisztus testté válásának évét” (ab incarnation« Domini) veszi alapul. A szerző a Róma alapítása után 753. évre teszi Jézus Krisztus születését. A születés napját illetőleg szintén rengeteg vita volt, amíg karácsony napját, december 25-ére tették. A 354 évi római naptárban találjuk a legrégibb adatot arról, hogy december 25-én ünnepük a keresztények a karácsonyt. A naptárban a december 25-i dátumnál ez olvasható: „Ekkor született Krisztus, a judeai Betlehemben”. Hosszú fejlődés és sok ingadozás eredményeként alakult ki az év egységes, január 1-i kezdőpontja is. Az ősi Rómában március 1-ével kezdték az évet A rómaiak i. e. 153-ban azonban január 1-ére, majd a jelenlegi időszámítás első századaiban január 6-ára, aztán a IV. század közepén december 25-ére tették az újév kezdetét. A folytonos változtatásnak XI. Innocentius pápa 1691-ben vetett véget, amikor véglegesen január t-ét jelölte ki a polgári év kezdetéül. A Dionysius-féle évszá- mítási rendszer csak fokozatosan terjedt el a világon. Ezt az időszámítást első ízben a VII—VIII. században élt angol szerzetes, a „tiszteletre méltó Beda” (Bedavene- rabilis) alkalmazta a történeti kronológia céljaira azzal, hogy világkrónikájában következetesen Jézus Krisztus születése utáni éveket számolt. De Bizáncban mindvégig, s a bizánci hagyományokat folytató kijevi, majd a moszkvai fejedelemségekben is egy sajátos időszámítási rendszert alkalmaztak; ennek kezdőéve a „világteremtés”, amelyet i. e. 5493-ra, később pedig „pontosabb” számítások alapján i. e. 5509-re tettek. Oroszországban csak Nagy Péter tért át a nyugati világban ekkor már általánossá vált évszámításra. Látható tehát, hogy a mai időszámítás csak a VI. században alakult ki. és a VIII. századtól kezdve vált általánossá. Bizonyítást nyert az is, hogy az időszámítás kezdete és Jézus Krisztus születése között semmiféle Összefüggés nem létezik. Éppen ezért indokolt, hogy tudományos igényű munkákban, de még az egyszerű szóhasználatban is a félreérthető „Krisztus születése előtt”, illetve „után” jelzés helyett a precízebb „időszámításunk előtt” (i. e.), illetve „időszámításunk szerint” (i. sz.) megjelölést alkalmazzuk. Német történészek a XIX. század végén honosították meg ezt a szakszerűbb év jelzési módot. Az utóbbi elnevezés talán kevésbé „tetszetős”, mint a régi, — de sokkal igazabb. Dr. Földi Pál, a Heves megyei TIT alelnöke. A Szovjetunió nem kíván semmi olyat a maga számára, amely sértené más államok vagy népek érdekeit Hruscsov beszéde Jerevánban JEREVÁN (TASZSZ): Nyi- kita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke, szombaton beszédet mondott Jerevánban a szovjet hatalom és örmény- ország Kommunista Pártja megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen. A munkaszerető és tehetséges örmény nép jelentős mértékben hozzájárult a kommunista építés nagy ügyéhez — mondotta többek között Hruscsov. Szovjet-örményország gazdasági fejlődéséről szólva Hruscsov közölte, hogy ez a köztársaság jelenleg csaknem másfélszer annyi villamos- energiát termel, mint 1913-ban az egész cári Oroszország. A szovjet hatalom éveiben körülbelül ötszáz üzem, gyár és nagy ipari vállalat épült fel Örményországban. A szovjet kormányfő megállapította: „Hazánk helyzete mind belpolitikai, mind nemzetközi tekintetben igen jó”. Megjegyezte, hogy a legutóbbi időben kiéleződött a nemzetközi helyzet. „A világ népeinek — mondotta Hruscsov — nagy aggodalmat okoznak a szabadságszerető kubai nép ellen irányuló imperialista mesterkedések". „A népek nem nyugodhatnak bele, hogy az új világháború elkerülhetetlen” — mondotta Hruscsov és hozzáfűzte: „A népeknek kell intézkedniük, hogy az imperialista alomőrültek ne hamvaszthassanak el városokat, ne változtathassanak lakatlan pusztasággá termékeny földeket és kerteket.” Hruscsov kijelentette, hogy a szovjet kormány teljes komolysággal készült az Egyesült Államok kormányával folytatandó leszerelési tárgyalásokra. Kifejezte azt a reményét, hogy a másik fél is ugyanilyen felelősségtudattal indul majd a tárgyalásokra. Nyikita Hruscsov ismét aláhúzta, hogy a Szovjetunió — amelynek céljai világosak — nem kíván semmi olyat a maga számára, amely sértené más államok vagy népek érdekeit. A szovjet kormányfő sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy „az Egyesült Államok agresz- szív erőinek sikerült támadást kiprovokálniok a kubai köztársaság ellen". Miután megjegyezte, hogy a kubai agresszió kiélezte a nemzetközi helyzetet, a következőket mondotta: „Mi azonban derűlátóan szeretnénk nézni az események további fejlődését a Föld e térségében. A népek azt várják, hogy az amerikai államférfiak helyes következtetésekre jutnak és levonják a megfelelő tanulságot abból, ami történt.” A laoszi helyzetről szólva Hruscsov kijelentette: „A béke megőrzésének minden őszinte híve csak üdvözölheti a Laosz kérdésével foglalkozó értekezlet összehívását”. Laosz népének — fűzte hozzá — joga van úgy élni, ahogy akar, joga van felépíteni államát. ahogy az saját érdekeinek megfelel. A Szovjetunió tisztelettel viseltetik Souvanna Phouma laoszi miniszterelnöknek. az iránt a Kijelentése iránt, hogy kormánya ragaszkodik a semlegesség poütiká- jához. Hruscsov hangsúlyozta: A Szovjetuniónak az az álláspontja, hogy szüntessenek meg minden katonai csoportosulást, hogy az államok között keletkezett vitás kérdéseket oldják meg békés úton, együttes tárgyalások, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete útján. Hruscsov azt mondotta, hogy az ENSZ-et meg kell gyógyítani, hogy valóban megfeleljen nevének és képes legyen tárgyilagosan, minden állam érdekeit szem előtt tartva megvizsgálni és megoldani a megérett kérdéseket, hogy valóban a világbéke biztosításának hathatós eszközévé váljék és ne legyen más államok rovására egyes államok akaratának végrehajtója. Újabb összetűzések Angolában ÜJ DELHI (MTI): Az ADN az Indian Express című lap jelentése alapján közli, hogy az indiai területen levő Goa portugál gyarmaton a hazafiak követik az angolai példát és elszántan harcolnak a gyarmati rendszer ellen. A napokban sikeres támadást hajtottak végre két portugál katonai ki- rendeltség ellen és több fegyvert zsákmányoltak. Ezek az akciók oly nagy nyugtalanságot keltettek a gyarmati hatóságok körében, hogy elrendelték a 18 és 36 év közötti személyek mozgósítását. LUANDA: Az AFP és a Reuter újabb angolai összetűzésekről ad hírt. Az egyik, mintegy 100 kilométerre történt Luandától. Az észak-angolai Quibaxe környékén, valamint Luandában a gyarmati hatóságok folytatták a letartóztatásokat. Az angolai főváros munkásnegyedében a pénteki házkutatások alkalmával a rendőrök több ízben fegyverüket használták a letartóztatásuk ellen tiltakozó lakosokkal szemben. (MTI) Kennedy hétfőn fogadja az első amerikai rakétautast CAPE CANAVERAL (MTI): Jalan Shepard, a pénteken végrehajtott amerikai űrrakétakísérlet rakétautasa, egyelőre a Grand Bahama szigeten levő amerikai légitámaszpont külön e célra berendezett egészség- ügyi megfigyelőjében tartózkodik. Az orvosok véleménye szerint egészségi állapota kielégítő. WASHINGTON: Shepard — a kísérletre kiképzést kapott hat társával együtt — hétfőn Washingtonba utazik. Kennedy elnök később ünnepélyes külsőségek között fogadja Shepardet a Fehér Házban. A fogadás után Shepard a televízióban, valamint rádión közvetített sajtó- értekezleten ismerteti rakétautazásának részleteit Lottó tájékoztató A 18. játékhéten 4 546 005 lottószelvény érkezett a Sport- fogadási és Lottó Igazgatóságra. öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot 112 szelvényen értek el, amelyekre egyenként 30 442 forintot fizetnek. A három találatos szelvények száma 518, nyereményük 331 forint. A két találatos szelvények száma 128 203, ezekre 17 forint 30 fiüért fizetnek. (MTI) Az Egyesült Államok sajtója érthetően, nagy lelkesedéssel — a legtöbb lap valóságos örömújjongással — ír az első embert szállító amerikai rakéta kiröpítéséről. Az öröm megnyilvánulásai között azonban felbukkan a pénteki kísérlet összehasonlítása a Szovjetunió teljesítményével. De a nemzetközi közvélemény, amely Gagarin őrnagy első földkörüli repülésének hatása alatt áll, szintén összehasonlítja a két teljesítményt. Mint az AFP Tokióból jelenti, japán űrhajózási szakértők kiemelik, hogy Shepard lényegesen könnyebb feladatot oldott meg, mint Gagarin. (MTI) TUDJA-E MÁR? Hogy a Bizományi Áruház a dolgozók érdekében reggel 8 órától 1 óráig és délután íél 4 órától 6 óráig TART NYITVA BECSÜSÜNK du. 5 óráig veszi át használt ruháját, cipőjét, motorját és bútorát Pályázati felhívás az MSZMP Heves megyei Bizottsága Marxizmus eninizmus EST Az MSZMP Heves megyei Bizottsága felhívással fordul mindazon dolgozókhoz, akik tovább akarják fejleszteni marxista—leninista műveltségüket, hogy jelentkezzenek a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetemére. Az egyetem célja, hogy párt-, állami, tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók (mérnökök, agronó- musok, orvosok, jogászok, pedagógusok), vezető propagandisták, szervezett marxista— leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. Az egyetemen a tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első évben filozófiát, a második évben politikai gazdaságtant, a harmadik évben a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom 1 EGYETEME 1961—1962. tanévére történetét tanulják. A tantárgyakból félévenként vizsgáznak és a tanulmányi eredményről bizonyítványt kapnak. Ennek törvényes elismerését az 1088/1957. MT rendelet biztosítja. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. Hetenként egyszer — meghatározott napon — kötelező foglalkozás (előadás, osztályfoglalkozás) van, amelyen a részvétel kötelező. Tandíj és nyomtatványdíj egy évre 170 forint. Az egyetemre való felvétel feltétele: legalább gimnáziumi vagy annál magasabb iskolai végzettség, illetve ennek megfelelő általános műveltség, valamint a tanuláshoz szükséges marxista—leninista alapismeret. Az egyetemre pártonkívü- liek is kérhetik felvételüket. A hallgatók felvételi vizsgát N£K tesznek a marxizmus—leninizmus alapkérdéseiből. Vidékiek abban az esetben jelentkezzenek, ha biztosítani tudják a kötelező foglalkozásokon való részvételt. A felvételi pályázatot a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetem címére (Eger, Kossuth Lajos utca 13.) 1961. június 1-ig kell beküldeni. Utólagos jelentkezést nem fogadunk el. A pályázat az esti egyetemen beszerezhető kérdőív alapján történik. A kérdőívhez mellékelni kell: 1. részletes önéletrajzot; 2. az üzemi, hivatali, vagy körzeti pártszervezet ajánlását; 3. a vállalat, az intézmény igazolását jelenlegi munkaköréről. MSZMP HEVES MEG VEI BIZOTTSÁGA
