Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-26 / 122. szám

1961. május 26., péntek NBP0J8AG 3 A Mátravidéki Erőműben darut építenek a szívó-ventillátorokhoz A Mátravidéki Erőműben egész sor fontos beruházási munka folyik jelenleg. Meg­felelő darut építenek például a szívó-ventillátorokhoz, s eh­hez 50 ezer forintot használnak fel az idén — beruházási ösz­szegükből. A daru építésének nagyobb ütemű munkálataira, s a munkálatok befejezésére jövőre kerül majd sor. 1962- ben 400 ezer forintot fordíta­nak erre. cA! ikó-t fa az acláhiüataL A skóciai Pitt- lessieben a 77 esz­tendős Richard Begg gépészmér­nök lebontatja kis motorüzemének te­tőiét, hogy ezáltal túljárjon a helyi adóhatóságok eszén. Begg, mint i skótok általában, igen jól ismeri a törvényt és tudja, hogy hiába emel­ték fel az utóbbi évben a nyolcszo­rosára az adóját, mert a törvény kimondja, hogy ezt az adót nem lehet behajtani, ha az adózó „házának vagy üzemének nincs teteje”. Begg tehát szé­pen lebontatta kis motorüzemének tetejét és ezentúl a szabad ég alatt folytatja iparát. Véleménye sze­rint az eső nem sok kárt tesz gépeiben. Richard Begg adóját az el­múlt évben az ad digi évi 10 fontró 80 fontra emel­ték. A VASÁRNAP délelőtti sé­tám során, amikor a Lenin úton, a színház előtt a járdá­ról lelépve át akarok menni az úttesten, hirtelen egy piros Wartburg személygépkocsi fékez előttem. Kinyílik az aj­taja és egy lobogó szőke hajú fiatalember bukkan elő be­lőle. — Tessék mondani, merre tudok eljutni az egri várhoz? Miután megmagyarázom a követendő útvonalat, leszek csak figyelmes arra, hogy egy­más után futnak be városunk­ba és távoznak a legkülönbö­zőbb típusú, C rendszámú ma­gángépkocsik. Nyomába szegő­döm hát az Egerben megfor­duló autósturistáknak... A várfeljárat előtti Dózsa György téren egymás mellett, hosszú sorban állnak már a kocsik. Az egyiké, egy szép, fényes, sötétkék Wartburgnak az ajtaja nyitva s kellemes ze­ne árad belőle. A társaság ép­pen tízóraizik. — Miskolciak vagyunk — mondja a volán mellett fala­tozó, deresedő férfi. — Műve­zető vagyok és hosszabb taka­rékoskodás után, a közelmúlt­ban vásároltuk ezt a gépko­csit. Az első kirándulásunk Egerbe vezetett. Már megnéz­tük a várat és a múlt építésze­tének emlékeit. Hamarosan Indulunk tovább... Felszala­dunk még Galyatetőre... Búcsúzás után még utánam szól: — Jó lenne azért, ha a vá­ros illetékesei az egyre növek­vő gépkocsiforgalomra való tekintettel, megoldanák a pil­lanatnyilag sem kielégítő par- kírozási lehetőséget. AZ EGYKORI dervis-iskolá­ban levő borkóstoló közelében egy nagy Ford kocsi .áll. Sok­sok kilométer lehet már mö­götte. CB 64—17 a rendszáma. Két fiatal férfi javában küsz­Vasárnap délelőtti autósturistalesen Egerben ködik a hátsó kerék cseréjé­vel. A tulajdonos D. K. buda­pesti gépkocsivezető. — Sajnos, egy durchdefekt érte az egyik kopottabb gumit. Na, de nem számít — ez ter­mészetesen hozzátartozik a gépkocsitúrához. Feleségem­mel és egyik jó barátom csa­ládjával vagyunk túrán. A végcélunk Pétervására, ahol egyik katonáskodó rokonomat látogatjuk meg, de természe­tesen nem hagyhattuk ki en­nek a régi szép kis városnak a megtekintését. Idáig kelle­mes volt az út, de attól tar­tok, hogy esőt kapunk — s közben az egyre tornyosuló szürke fellegek felé bök olajos ujjával. — De megnyugtatom önt, hogy az sem rontja el jókedvünket... A várból jövet, négytagú férfitársaság érkezik egy Wartburghoz. A CA 42—45 rendszámú kocsi volánja mel­lé E. B. budapesti üzletvezető ül. — Egy rokonunkat látogat­juk meg Egerben. Még nem voltam itt, de megragadott a város sajátos légköre. Mond­hatom, hogy kedves emberek lakják, mert mindenkitől azonnal és a legudvariasabban megkaptam a szükséges útba­igazítást, amelyet bizony nem mindenütt tapasztaltunk. Saj­nos, gépkocsival egész ördön- gős tudomány ezeken a szűk, keskeny utcákon való közle­kedés. Gondolom, hogy ez sú­lyos feladatokat ró a közleke­désrendészetre, amelynek ép­pen elég baja lehet az egyre növekvő egri autós idegenfor­galommal. A nyár során még néhányszor ellátogatunk majd Egerbe. A CA 11—09 rendszámú új, kékesszürke, Skoda-Spartak mellett vidám kis társaság ta­nyázik, — táskarádiójukon messzehangzóan szól a Kos­suth Rádió tánczenéje. B. E. műszaki szakember, a kocsi tulajdonosa válaszol érdeklő­désünkre. — Kétnapos túránk során először Miskolcra mentünk, majd természetesen megláto­gattuk a csodás Lillafüredet, onnan pedig a vadregényes Bükk tekergős útjain érkez­tünk ma reggel Egerbe. Sok­felé megfordultam már kis kocsimmal, de mondhatom, hogy nagyon megtetszett az önök kis városa és ha sikerül, itt fogom tölteni idei szabad­ságom egy részét. Valóban, — ennél többet nem is várhattunk volna egy autós turistától, aki először jár váro­sunkban. A következő állomásunk a Bajcsy-Zsilinszky utcai benzin­kút. Érdekes, hogy nem nagy a forgalom. Főleg helybeliek töltetik meg kocsijaik és mo­torjaik kiürülő tankjait. — Az Egerben megforduló, vagy azon átfutó autós turisták — kapom a felvilágosítást — főleg késő délután futnak be tankolni, mikor már fogytán van az üzemanyagkészletük. Igen sürgős lenne már, hogy az újonnan épült új benzinkút mielőbb megkezdje működé­sét, amely korszerű felszerelé­sével jelentősen fogja majd se­gíteni az egyre rohamosabban növekvő autós idegenforgal­munkat. Az autós bizonyos szempontból másként nézi az idegen környezetet és jelentő­sen öregbíteni fogja városunk idegenforgalmának jó hírét, a remélhetően hamarosan meg­nyíló benzintöltő állomás is. A megeredő eső a sétáló eg­riek mellett, a vasárnap Eger­ben megfordult nagyszámú ide­gent is fedél alá kényszeríti. Siető léptekkel én is a Széche­nyi utcai „Nefelejcs” presszó­ba térek. Amíg a pult előtt áll­dogálva, élvezem az erősre fő­zött fekete zamatét, egy jóked­vű társaság tér be, nyakig áz­va a helyiségbe. Nem ülnek le, — ők is csak futva, állva fo­gyasztják el a maguk dupláját. A BESZÉLGETÉSÜKBŐL kiveszem, hogy ők is autóval érkeztek. — Hát, kérem — mondja egy csinos, fiatal asszony —, mi na­gyon megjártuk Egerben. Mi­vel nem ismertük a helyi vi­szonyokat, ide-oda keringtünk, míg elértünk egy-egy látnivaló­hoz. Nagyokat nevettünk, ami­kor ismételten visszajutottunk oda, ahonnan előzőleg indul­tunk el. Természetesen meg­értjük a szükségességét, de a sok egyirányusított utca sem segíti az idegen autós számára a közlekedést. Talán Veszp­rémben jártunk még így, mint önöknél. Na, de közlekedési kalandjaink csak fokozták jó­kedvünket. Csak a parkíro­zásra kiképzett területeket tesszük kifogás tárgyává, ami bosszantóan kevés ebben a vá­rosban! A férjemmel együtt fodrászok vagyunk és felvált­va vezetjük a tavaly vásárolt kis Trabantunkat. Egyszer egy filléressel már voltunk itt, de annyira megtetszett a város, hogy az idén is már másod­szor jöttünk el Egerbe. Augusz­tusban szándékozzuk kivenni szabadságunkat és akkor két hetet akarunk Egerben tölteni. Innen teszünk majd autós tú­rákat a Bükkbe és a Mátrába... — Viszontlátásra! — mondom a kis Trabant boldog tulajdo­nosainak. Sugár István Heves megye lakásviszonyairól A lakáshelyzet alakulása fontos kérdés, mivél kihatás­sal van a dolgozók és családjuk egész életmódjára, de kiha­tással van a társadalmi és gazdasági élet minden területére. Az első világháború előtt is nagy volt a lakáshiány, a lakások nagy része rossz és túlzsúfolt volt. 1930. évben 100 lakásra 392 fő, 1941. évben pedig 382 fő jutott. A második világháború évei alatt a lakóházépítések száma csökkent, ugyanakkor a lakóházak karbantartása ts elmaradt, s ennek következtében a lakáshelyzet tovább rom­lott. A lakásalap csökkenéséhez hozzájárult még az a tény is, hogy a háborús viszonyok következtében sok lakás vált használhatatlanná, vagy erősen megrongálódott. A felszabadulás után megkezdődött a lakások újjáépí­tése, illetve helyreállítása. 1945—49 között 2200 új lakóház épült a megyében. Államunk a lakásépítkezésekhez jelentős összeget áldozott. Az utóbbi években a megye összes be­ruházásainak mintegy 11 százalékát lakásépítkezésekre for­dították. A magánépítkezéseket államunk kölcsönök nyúj­tásával is támogatja. 1958-ban például több mint 800-an kaptak 30—50 ezer forint összegű, hosszúlejáratú építési kölcsönt. A megyében 1945 és 1959 közötti időszakban csak­nem 14 ezer új lakás épült. Legnagyobb arányú volt az építkezés az ipari településeken. (Petőfibánya, Gyöngyös, Egercsehi, stb.) 1959-ben 2414 új lakás épült, ebből 2165 lakást magánerőből (OTP-kölcsönnel) építettek. Érdekes megfigyelni azt, hogy a községekben a lakás­növekedés aránya kisebb (13,3 százalék), mint a városban (19,5 százalék). Ez az aránytalanság egyrészt a népességnek a városok felé történő orientációjával, illetve iparosodás­sal, másrészt a lakásmegszűnésekkel magyarázható. ■ Legnagyobb méretű a lakásállomány növekedése a hat­vani járás (27,7 százalékos) és Gyöngyös város területén (24,7 százalékos). Legkisebb arányú a növekedés a hevesi és a füzesabonyi járás területén volt, ami egyrészt a mező- gazdasági vidékek lakosságának elvándorlásából, másrészt a lakásmegszünésnek a következménye, másrészt anyagi körülményekkel magyarázható. Az épült lakásoknak nagy része a lakásállomány el­használódását pótolta. Főleg a falura jellemző, hogy az el­avult és egészségtelen lakásokat folyamatosan megszüntetik, s újak épülnek a helyükön. Az utóbbi 5 év során a közsé­gekben 4—500 lakást bontottak le évente, míg a városok­ban 30—50 lakást. Falvainkból fokozatosan tűntek el az alacsony, nád- és zsúpfedeles, kisablakos lakóházak. He­lyükre modern, ikerablakos, fürdőszobás, alápincézett lakó­házak épü’nek. A lakások felszereltsége, berendezése egyre kényelme­sebb. Azonban a városok lakásigényeit még mindig nem tudjuk kielégíteni. Megyénkben — bár a lakáshelyzet javult — a 11 év előttihez képest fordított arány alakult ki a városok és a falvak között. Ezt legjobban mutatja a laksűrűség válto­zása. A városokban 1949. január 1-én a 100 lakásra jutó la­kosok száma 360 volt, 1960. január 1-én pedig 373. A falvak­ban viszont pontosan fordított az arány, mert 1949. évhez viszonyítva, az egy lakásra jutó lakosok száma 6,1 száza­lékra csökkent. Az utolsó 4 évben a lakásépítés sokkal nagyobb mérvű volt, az azt megelőző éveknél. 1957—1960. években 7783 lakás épült, míg az ezt megelőző négy év alatt 4581 lakást építettek. 1960. évben a lakásépítés az előző évhez képest csökkent. A létesült lakások 75,4 százaléka két- vagy több­szobás. A villanyhálózatba 80,8 százalékát kapcsolták be és 26,8 százaléka fürdőszobával ellátott. A hároméves terv beruházásainak 10 százalékát lakás- építési célokra fordították. A terv lakásépítési programja 110 ezer lakás építését irányozta elő, országosan. Az elő­irányzat több, mint az első ötéves terv keretében volt. A megvalósított hároméves terv során 130 ezer lakás épült állami és magánerőből, azonban döntő javulásról még most sem beszélhetünk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a 15 éves lakásépítési program kidolgozásánál leszögezte, hogy a lakásépítési program megvalósításában a lakosság részvételének különféle formáit célszerű fenntartani és tovább fejleszteni. Elsősorban a munkások szélesebb körének a lakás- építési program megvalósítása céljából való bevonása alap­ján kell a szövetkezeti lakásakciót szélesíteni. Ugyanakkor az állami erőből épülő lakások egy részét továbbra is a szociális szempontok, illetve az igénylők érdemeinek mér­legelése alapján kell elosztani. 15 év alatt egymillió lakást kell építeni. A második ötéves terv időszakában az állami építő- szervek által kivitelezésre kerülő öröklakások értékesítését körülbelül a jelenlegi mérték szerint kell fenntartani. A lakosság kivitelezésében történő lakásépítkezésekre nagyobb gondot kell fordítani, jobban meg kell szervezni a lakosság építőanyagellátását, és gondoskodni kell arról, hogy a családi házak nagyobbrészt a lakáshiánnyal küzdő, elsősorban ipari településeken épüljenek. Mindezekkel az intézkedésekkel sikerül majd elérnünk, hogy a lakáshiány évről évre csökkenjen, s végsősorban megyénk — s az or­szág lakásviszonyainak rendezését is — meg tudjuk való­sítani. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL HEVES MEGYEI IGAZGATÓSAGA A dohányzásról Valamikor réges ... régen, amikor külföldről behozták a dohányt, Örményországban, az Ararát lábánál élt egy jóságos és bölcs aggastyán. Egyszer, a városban sétálva látta, hogy dohánylevelet áru­ló külföldi kereskedők körül nagy néptömeg sereglett össze. A kereskedők így kiáltoztak: Isteni levél, Isteni levél! Min­den betegség ellen orvoslást nyújt... Az öreg észrevette, hogy az emberek kételkedve hallgatják a kereskedők dicsérő szavait, azért odament és így szólt: — Ez az „isteni levél” más­ként is hasznára válik az em­bereknek: a dohányos házba nem lopakodik be a tolvaj, a dohányos embert nem harapja meg a kutya és sohasem öreg­szik meg. A kereskedők nagyon megörültek az öregnek, köszö­netét mondtak szavaiért és kér­lelni kezdték: — Magyarázd meg szavaid értelmét, ó bölcs aggastyán! Ö pedig ezt a magyarázatot ad­ta: A tolvaj azért nem lopako­dik be a dohányos ember há­zába, mert aki dohányzik, az egész éjszaka köhög, a tolvaj meg nem szeret virrasztó em­ber házában járni. Néhány év múlva a dohányos ember szer­vezete legyengül, s mankóval kénytelen járni. Melyik kutya harapná meg az olyan embert, aki mankóval döcög? S végül a dohányos ember nem öreg­szik meg, mert fiatal korában meghal... egy izgága természetű embert, aki még ráadásul 56-ban „hő- zöngött” is, felvettek a szocia­lista brigádba. De ki merné azt állítani, hogy a szocialista brigádokban csak párttagok és fedhetetlen emberek kezd­tek dolgozni? A szocialista brigádok elsőrendű feladata, hogy a termelési tervek ma­radéktalan teljesítéséért küzd­jenek, élenjáró, elszánt harco­sai legyenek minden fegyel­mezetlenség és rendellenesség felszámolásának és neveljék egymást — önmagukat. A ta­pasztalatcsere részt vevői egyetértettek abban, hogy a szocialista brigádok nem ki­válogatott elitmunkások szer­vezete, hanem olyan emberek önkéntes társulása, akik szer­vezetten képezik magukat, a közösség erejével nevelik egy­mást, a szocialista embertípust mintázzák a brigádon belül, de személyes példamutatásuk­kal hatnak az egész kollektí­vára. Tanítani, nevelni kell az embereket. Ez, és bizonyára még több igazság tudata meg­erősödött a tapasztalatcsere részt vevőiben. Elsősorban rajtuk és az általuk választott módszereken múlik, hogy mi­ként valósítják meg elhatáro­zásaikat. F. L. magyarázza, hogy ő azt szeret­né, ha üzemének mind a négy szocialista brigádja egyforma szinten dolgozna, ezért egyfor­mán segítségükre van. Pirospozsgás arcú fiatal fér­fi kér szót. — Mindig nyughatatlan ter­mészetű ember voltam. 1956- ban nagy szám volt, sokat és megfontolatlanul beszéltem. Kiabáltam és követelőztem. Ma már megértem, hogy ké­sőbb joggal elzavarhattak vol­na a gyárból. A kommunisták bíztak bennem, a megtévedt pártonkívüli emberben. Azt mondták, dolgozzam szorgal­masan, így tehetem jóvá téve­désemet. Ezt megértettem és én iparkodtam. Jó szakember­nek tartottak, de a történtek után magam is meglepődtem, amikor a szocialista címért küzdő brigádba bevettek. En­nek körülbelül két éve. Azóta elnyertük a szocialista brigád címet. En is tagja vagyok en­nek a brigádnak és az is aka­rok maradni, mert úgy ér­zem, hogy adósa vagyok á gyárnak és a brigádnak. Nem taszítottak el, maguk közé fo­gadtak és neveltek engem. Lehet, hogy ennek a mun­kásnak az esete kivételes és “gyedül álló. Lehet, hogy a tapasztalatcsere részt vevőit meglepte az a merészség, hogy mégtartjuk a kiértékelést. A hangos híradón azonnal be­mondatjuk és a hirdetőtáblá­kon kifüggesztjük a verseny- eredményeket. Pár percen be­lül a gyár minden dolgozója tudja az eredményeket — hangzik a válasz. És rögtön egy indítvány: biztassuk, di­csérjük a legjobb dolgozókat. Kiváló teljesítményükről érte­sítsük lakóhelyük tanácsát és a dolgozó családját. Gyakorlatilag bevált és he­lyes dolog, ha a 100 százalékon alul teljesítők, vagy a normán felül? selejtgyártókat nyilván­tartják. Szervezzék meg a pat- ronálási mozgalmat, különösen új készülék és új gyártmány esetén. Névszerint ismerje a gép mellett dolgozó munkás, hogy kihez forduljon, ha vala­milyen problémája van. A fia­talok műszaki tanácsa és a szocialista brigádok mozgal­ma kiválóan alkalmas lehet ar­ra, hogy egységes kollektívává kovácsolódjék ki, hogy mun­kában és szórakozásban egy­aránt jól megértsék egymást az emberek. Az egyik gyárban a veszte­ségidők 19 százalékát tette ki a munka késedelmes megkez­dése, a váltások rossz meg­szervezése. A másik két gyár küldöttei arra gondoltak, hogy bizony náluk sincs minden rendben ezen a téren. A KISZ ifjúsági őrjárat sokat segít. El­lenőrizni hogy ne a bejárati ka­punál blokkoljanak, hanem a munkahelyen és főleg munka­ruhában. Ügyelnek a fiatalok, hogy öltözködés címén ne po­csékolódjék el a drága mun­kaidő. A gyöngyösi gyár mérnöke, a szerszámüzem vezetője el­mondotta, hogy ő a Kossuth nevet viselő szocialista brigád tagja. Nemcsak az üzem mű­szaki vezetőjeként érzi köte­lességének, hogy előadások megtartásával igyekezzék biz­tosítani a gondjaira bízott emberek szakmai oktatását, de mint a szocialista brigád egyik tagja és kiváló dolgozó okle­velet elnyert műszaki dolgozó, erkölcsi kötelességének érzi, hogy újítási ügyekben, egy- egy új gyártmány, vagy új mű­szer bevezetésekor a lehető legtöbb segítséget adja a bri­gád tagjainak. — Nem vetették még sze­mére, hogy saját brigádját előnyökben részesíti? — kér­di valaki. Csodálkozva néz, de sértődés nélkül, meggyőzően A feltételek, a munkakörül menyek különböznek ugyan de a problémák és a célok azo­nosak. Hogyan kellene tervsze­rűbben, jobban és olcsóbbár termelni, mit kellene tenni hogy elevenebb legyen a mun­kaverseny és több segítségei kapjanak a brigádok? Erről tanácskoztak Gyöngyö­sön a Szerszám- és Készülék- gyár, a Mátravidéki Fémmű­vek és a Parádi Üveggyár ve­zetői. A szakszervezeti bizott­ság termelési felelőse részlete­sen ismertette, hogy miként szervezték meg a Szerszám- és Készülékgyárban a brigádokat. A munkások kezdeményezése nélkülözhetetlen, elsősorban arra kell alapozni. De el kell mondani minden üzemrészben, hogy mi történt a legutóbbi termelési tanácskozás óta, ki mit vállalt és hogyan teljesí­tette. A politikai munka soha, egy napra sem maradhat le. Számítani kell az emberek ön­tudatára, de sokszor önbizal­mat is kell adni: — jó szakem­ber vagy te is. A másik meg tudja csinálni. Te nem? — A szakszervezet a munka­verseny hivatott gazdája, de nem bízzuk azt teljesen rájuk. Legyen ott mindenütt és segít­sen a pártszervezet. Nem az a cél, hogy minden erejét meg­feszítve, kiizzadva erőlködje­nek az emberek. Türelemmel, aprólékosan magyarázzuk a technológiai utasításokat. Kö­zösen mérjük fel, hogy mit kell tennünk. A munkások ér­telmére, szívére ható hangot találjuk meg, akkor eredmé­nyes lesz a munkaverseny — fejtegette a Szerszám- és Ké­szülékgyár párttitkára. A munkaverseny célkitűzé­seinél, az eredmények elbírá­lásánál nem elegendő a terme­lési tervek mennyiségi muta­tóinak figyelembe vétele. Gon­dosan, lehetőleg üzemenként ki kell dolgozni időszakról idő­szakra, hogy mik a termelés alapproblémái. Erre kell a ver­senymozgalmat irányítani, ez a vezetők legfőbb feladata. Ezért szerepel a Szerszám- és Ké­szülékgyár versenyfeltételei­ben a selejt alakulása, az újí­tások és természetesen a ter­melési terv százalékos teljesí­tése. Az eredmények pontos és pártatlan mérésére pontrend­szert dolgoztak ki. — Hogyan biztosítják a ver­seny nyilvánosságát? — hang­zott az egyik vendég kérdése. — Rendszeresen és pontosan Egy tapasztalatcsere néhány tanulsága

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents