Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-26 / 122. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. május 26., péntek Pillanat! Szabad a tollat? — Pillanat! Szabad a tollat? «- hajol hozzám a lottózóban egy idős néni. — Ne tessék haragudni, ezt nem adom ki a kezemből! De itt egy másik, kitűnően jog! — Ezzel töltsem ki a lottó­mat? Szó sincs róla! Nem lát­ja rajta a jelet? Agyonra forgattam a tollat, sehol semmi. — Én nem látok ezen sem­mit! Miféle jelet kellene ta­lálni? — Nézze! — mutatja titokza­tosan a pici vonást —, ezzel már olyan lottó lett kitöltve, ami hajszál híján nyert! Rossz jel! — S ki jelölte meg? — Én! — jelenti ki büszkén, aztán sietve otthagy, hogy most máshoz hajoljon oda: Sza­bad a tollat egy pillanatra?! (á) — AZ MSZBT Egerben és Gyöngyösön, az állami zene­iskolákban, egy 25 tablós ki­állításon mutatta be a moszk­vai Csajkovszkij Konzervató­rium életét. A kiállítás meg­nyitásakor rövid ismertetés is elhangzott. Ez a kiállítási anyag most Hatvanban kerül bemutatásra. — HAT KILOMÉTER hosz- szú betonjárdát építenek Csányban 430 000 forint költ­ségből. A járdaépítés összegét községfejlesztési alapból fede­zik. A járdaépítéshez a község minden lakója 2—2 nap társa­dalmi munkával járul hozzá. — A MEGYEI Gyermek­védő Otthon kis lakóinak ma délután kedves meglepetés­ben lesz részük. A nőtanács a gyermekvédelmi hét alkal­mából ajándékot hoz a gyer­mekeknek. Az ünnepséget úgy rendezi meg a vezetőség, hogy emlékezetes maradjon a kicsik és nagyok számára ez a gyermekvédelmi hét. = A KŐVETKEZŐ mezőgaz­dasági szakkönyveket ajánljuk olvasásra: Tóth—Ebergényi— Székely: Szálastakarmányok, Raymon—Horváth—Szabó: Gyü­mölcstermesztés, Lehoczky: A Zetor Super traktor kezelése és karbantartása, Horváth: Vidám sertéstenyésztés. — 80 HOLD szőlőt telepíte­nek a jövő tavasszal a hat­vani járás községeiben. Na­gyobb telepítésekre kerül sor az apci, ecsédi és a rózsa- szentmártoni termelőszövet­kezetekben, ahol a megfelelő elővetéssel már megkezdték a talajelőkészítést. = AZ ÜTTÖRŐN APÓN Gyöngyösön nyílik meg a „15 éves az úttörőszervezpt” című megyei rajzkiállítás, amelynek tárgyát a gyermekek részben az úttörőéletből, részben a szü­leik által végzett munka terü­letéről válogatták. A beérke­zett pályázatok sok tehetséges gyermeket mutatnak be. Közlemény: Felvétel a Gépipari Technikum esti tagozatára Ismét lehet jelentkezni a Gépipari Technikum esti tago­zatára. A jelentkezéshez szük­séges: 1. Vasipari segédlevél vagy szakmunkás bizonyít­vány; 2. a 18. életév betöltése; 3. az általános iskola nyolca­dik osztályának elvégzése és 4. vállalati ajánlás. A jelentkezőknek augusztus második felében felvételi vizs­gát kell tenniük: magyar iro­dalom, a matematika és a sza­badkézi rajz tárgyaiból. A fel­vételi vizsgára — kellő számú jelentkező esetén — önköltsé­ges előkészítő tanfolyamot in­dítunk. A technikumba való jelent­kezés határideje: 1961. június 30. Jelentkezési lap kapható Be- reczky László igazgatónál (Eger, Kossuth Lajos utca 8.), vagy a Finomszerelvénygyár- ban. Érettségizett és szakmunkas- bizonyítvánnyal rendelkező dolgozók különbözeti vizsgával a II. osztályba kérhetik felvé­telüket. Könyvekről, olvasókról — 1961. MÁJUS 26, PÉNTEK FÜLÖP 65 évvel ezelőtt, 1896. május 26-án halt meg ALEKSZANDR SZTOLE­TOV orosz fizikus, az elektromos­ság, az elektrosztatika és az optika kiváló kutatója. Először ő bizo­nyította be, hogy a mágneses me­ző erejének növelésekor a vas mágnesessége kezdetben nő, majd egy bizonyos maximum elérése után azonban csökken. Alapvető pff müve: Bevezetés az akusztikába és az optikába. (1895.) Sztoletov talál­mánya továbbá a fotocella. * Érdekes találmányok és FELFEDEZÉSEK 140 évvel ezelőtt, 1821-ben, e na­pon született PAFNUTYIJ CSE- BISEV orosz matematikus. Mun­kássága nagy hatással volt a ma- ALEKSZANDR SZTOLETOV tematika fejlődésére, a számelmé­let, a valószínűségszámítás és a függvénytan terén. Elméleteit a gyakorlatra is alkalmazta, a ró­la elnevezett szabály a hajótér kiszámítására alkalmazható. 105 évvel ezelőtt, 1856-ban, e napon született EUGEN ALBERT francia feltaláló, aki atyjával együtt a fénymásoló eljárást, a relief-klisé készítést, valamint a ma is használatos, ún.autotípiát (fényképről klisékészítés eljárását) találta fel. FILM: Egy évig tartó út Giuseppe de Santis, a vi­lághírű rendező új filmje az Egy évig tartó jugoszláv —olasz film, amelyet az egri Bródy Filmszínház mutat be május 25—31-ig. A tehén — JÖ NAPOT! — Vagyunk! Rövid párbeszéd, de aki meg­szokta, az tudja, hogy mit je­lent. A postás jött. Nem akar zavarni, nem jön be, de érté­sére adja a háziaknak, hogy jött és valamit hozott. És Kiss Géza verpeléti ne­velő ért a szóból, elébe megy a hírhozónak. Fontos levél jött. így kezdődik: „A MÉSZÖV a vállalati nye­reségből felajánlott összegből könyvtára állományának fej­lesztésére 9500 forintot kapott. .. A megállapodás értelmében május 25-én jelenjék meg a könyvesboltban, levásárolni az összeget...” Ebben csupán az az érdekes, hogy éppen azért ültünk le a kedvesen berendezett szobá­ban, hogy beszélgessünk arról, hogyan javult meg Verpeléten az olvasómozgalom, hogyan kapcsolódott egyre több fel­nőtt az olvasók táborába. S éppen, amint megkezdtük a beszélgetést, meg is jött az írá­sos bizonyíték, mint levélen a pecsét, hogy ebben a községben valóban jó munka folyt ezen a téren; hiszen kilenc és félezer forintot nemhiába adnak ju­talmul egy községi könyvtár­nak! Kiss Géza egy darabig for­gatja kezében a levelet, aztán csak megindul ajkáról a szó. — EGY ÉVE VETTE át a feleségem a községi könyvtár kezelését, de már jó fél éve annak, hogy én meg tőle vet­tem át. Akkor úgy volt, hogy nagyobbrészt gyerekek jártak a könyvtárba, mindössze öt ál­landó felnőtt olvasót tartott számon a kimutatás. De nem­csak a kimutatás, hanem a va­lóság sem tudott többről be­számolni. Azután hogy mit csi­náltunk? Nem sokat. Annyit, amennyit mindenki meg tud tenni. Elbeszélgettünk az em­berekkel a cukrászdában, a KISZ-ben, a gyűlésen, a kul- túrházban, az utcán, kártyázás közben és mindenütt, ahol megfordultunk. EGRI VÖRÖS CSILLAG Térésé Requin EGRI BRODY Osztravai gyors EGRI KERTMOZI Egy évig tartó út GYÖNGYÖSI PUSKIN Négyen az árban GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Afrikában jártunk HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kenyér, szerelem, Andalúzia HATVANI KOSSUTH A kobraakció HEVES A Noszty fiú esete Tóth Marival petervasara Nincs előadás — Amikor ebédelni mentünk a napközibe, még a szakácsnőt is rávette a férjem, hogy jár­jon el a könyvtárba — jegyzi meg Kiss Gézáné. — El is jött, meg is maradt nálunk, igaz, hogy az unokájá­nak visz ki könyvet, de — ő viszi! Így beszélgettünk még egy darabig, s a beszélgetésből megtudtam azt is, hogy lassan, de biztosan közelít a könyv­állomány a kétezer felé. Most még nincs annyi, de jó szívvel állítja a könyvtár vezetője a másfél ezret. Most jön ez a MESZÖV-ajándék, amit a könyvnapon ünnepélyesen ad­nak át a községi könyvtárnak, ez is sokat számít. No, de elég a beszédből, szól­janak azok, akik szeretnek ol­vasni, akik magukénak érzik a könyvtárat, akik télen-nyáron szívesen jönnek ide. Illés Vilmosné a Dankó-tele- pen lakik. Mosolygós, szép ar­cán még szebb mosoly ragyog fel, amikor a könyvre terelő­dik a szó. — CSAK OLVASNI tudok. Amikor még én jártam isko­lába, nem nagyon adtak arra a szüleim, hogy járjak is és tanuljak is. Nem is nagyon jártam. Jóval később tanultam meg olvasni. Írni még nem tu­dok, majd a fiammal egyszer­re megtanulok! De olvasni? Azt nagyon szeretek. Nagyon! Mikor kihozom a könyvet, min­dig akad hallgatóságom. Han­gosan olvasok. Olyan szép az, hogy a könyv minden betűje történetet mond el, hogy nem győzik hallgatni a gyerekek, de a felnőttek sem! összesereglettek a Dankó-te­Kanadában nagy riadalmat és bosszúságot okoz az ameri­kai televíziónak, az amerikai filmnek és folyóiratoknak a FÜZESABONY Nincs előadás Egerben; este 7 órakor: HAJNALI TŰZ Egercsehiben, este 8 órakor FÜREDI KOMÉDIÁSOK Verpeléten lepiek. Itt is, ott is felröppen egy-egy név. Ez is, az is a könyvtárba jár, ez is, az is hoz­za a könyvet, ez is, az is fel­olvas. Harmincán tagjai a könyvtárnak erről a telepről, de olyan tagjai, akik még ab­ban is segítenek a könyvtár- vezetőnek, hogy amikor vége a kölcsönzésnek, rend legyen a szekrényekben. Megszerették a könyvet. Kozma Istvánt nem találtuk otthon. Hiába, most már a munka dandárja idején nincs idő az otthonülésre. Ám az estét senki nem tudja elvenni az idős termelőszövetkezeti tagtól, aki azt kérte a könyv­tárvezetőtől, hogy ezt meg ezt a könyvet hozná haza neki a könyvtárból, s ha jön hazafelé a határból, akkor majd bejön érte. Most is ott tornyosodik vagy négy könyv az előszoba­szekrény tetején, mert este jön István bácsi, elfogyott a szel­lemi tápláléka. DE LEHETNE sorolni most már vég nélkül azokat az em­bereket Verpeléten, akik nem elégszenek meg azzal, hogy el­olvassák a Kincses Kalendá­riumot, hanem jönnek, rend­szeresen jönnek a könyvtárba, mert megszerették a könyvet, megszerették az írott szavakat. Megszokták a könyvtár levegő­jét, a válogatás örömét, és most már nem mondanak le róla. Kinek az érdeme? Vitat­ható. Mert a könyvtárvezető valóban megtett mindent azért, hogy az embereket behozza a könyvtárba, de az embereken múlott, hogy ott is maradtak, és az olvasómozgalomból írá­sos jelentés helyett — valósá­got csináltak! Cs. Adám Éva kulturális hatása, de eddig nem sok figyelmet szenteltek a kanadai iskolákban használa­tos amerikai tankönyvek még alattomosabb kulturális táma­dásának. A napokban azonban a „Vancouver Sun” című lap a 15 éves Kathie Housser le­velét közölte, aki elpanaszolja, hogy iskolai földrajzkönyve teljesen 'használhatatlan, mert amerikai tankönyv, amely le­kicsinyel mindent, ami nem amerikai. Ezek után megvizsgálták a szintén amerikai eredetű tör­ténelem tankönyvet és megál­lapították, hogy azokban ha­sonló előítélet tapasztalható. Hangnemük angolellenes, még csak említést sem tesznek ar­ról, hogy Kanada is részt vett az első világháborúban és nem tüntetik fel, hogy kik harcol­tak a szövetségesek oldalán a második világháborúban. A tehén, mint tudjuk, In­diában „szent” állat és ez szá­mos indiait visszatart húsá­nak fogyasztásától. India 202 milliós szarvasmarha-állomá­nyával jelenleg az első helyen áll a világ szarvasmarha-te­nyésztésében, kétszeresen túl­szárnyalja az Egyesült Álla­mokat is és az egész világ szarvasmarha-állományának közel egynegyedével rendelke­zik. Az ország egyes kevéssé fej­lett államaiban még mindig vannak „pihenőházak” öreg tehenek számára, ahol gondos ápolásban és nagy tiszteletben részesülnek. A tehenek azonban • ezer­számra kószálnak szabadon a városokban és falvakban, sen­Indiában ki sem meri megakadályozni őket a zöldségárusok üzleté­nek, vagy a parasztok termé­sének megdézsmálásában. A sok milliós Kalkutta utcáin is zavartalanul járkálnak és na­gyon megnehezítik a közleke­dést. A tehenek szabad garázdál­kodása miatt okozott gazdasá­gi károk egyre nyugtalanítóbb méreteket öltenek és ezért a kormány nagy erőfeszítéseket tesz a lakosság beállítottságá­nak megváltoztatására. A leg­felső törvényszék a közelmúlt­ban úgy döntött, hogy 25 év­ről 15 évre csökkenti a tehe­nek vágási korhatárát. Még mindig van azonban 8 olyan indiai állam, ahol a legszigo­rúbban tilos a teheneket le­vágni. Aggodalmat okoznak Kanadában az amerikai tankönyvek Beszélgetés a művészetről A művésszel először a ter­melőszövetkezeti irodán talál­koztam. Kék papírba teker­cselt festményeit kínálta el­adásra. Amikor az elnök kö­zölte, hogy nem óhajt képet venni, mert van a szövetke­zetnek saját művésze, nézze csak a falon a rézkarcokat — a mi emberünk megvetően le­gyintett. — Ez is kép? Ebből több ezret csinálnak egyszerre. Én nem géppel festek, hanem kézzel és egy témáról csak egyet! Ezzel anélkül, hogy kibon­totta volna készletét, önérze­tesen becsukta maga mögött az ajtót. ügy alakult, egy este a kö­zeli kisváros éttermében vi­szontláttam a „mestert”. Nem ismert meg, mert addigra alaposan felöntött a garatra, ahogy asztaltársasága beszé­déből következtettem, a helyi termelőszövetkezet kovácsá­val és a TÜZÉP telepvezető­jével értekezett az isteni mű­vészetről. — Sajnos, ma kevés bildus- kát adtam el — legyintett és megnyalta a száját, noha az teljesen száraz volt, s ezt ész­revéve le is öblítette egy po­hár borral. — A bányában csak két hét múlva lesz nye­reményrészesedés, akkorra ígérkezik valami kis üzlet. Még szerencse, hogy az üzem varrónőjét behintáztam. Elad­tam neki egy olajat, négy és fél pirosért... Hajaj! Hol vannak azok a régi, jó idők... Egyik barátomat kinevezték SZEMES PIROSKA: igazgatónak. Van annak már tíz éve is... Felmentem hoz­zá, mutattam a sorozatot, tud­ják, akkoriban szokás volt a portrésorozat... Mindjárt vett belőle. Jó üzlet volt az. Saj- 'nos, később át kellett térnem a tájképre. Az lassabban ment, mert ki kellett tanulnom... Mert nem mindegy ám, hogy áll a képen az a tehén, vagy a ház... Az egyik tanácsnál azt mondja az elnök, hogy ő ven­ne, de nincs hozzá való kép­kerete. Mondom neki, men­jünk fel a padlásra, Van ott biztosan abból az arcképsoro­zatból, amelyiket már nem di­vat föltenni... Richtig úgy volt... Aztán ötvenhétben el­jött a szentképkorszak... Le­mosható, kétágyas képeket csináltam... Ez nagyon ment. Az egyik faluban vásár volt. Éppen ki akartam pakolni, amikor jött a rendőr, hogy hol az iparengedélyem. Mondom, nincs nekem olyan, én művész vagyok, s a kultúrházba vi­szem a képeket. Szerencsére, egy évvel azelőtt befűztem a kultúrház igazgatóját, vett tő­lem egy sorozatot, azokból a régi arcképekből. Elmentem a rendőrrel. Igazolva voltam... Most már nehezebb az igazi művésznek, aki az ember lel­két nézi, s azt festi, amit a jó­nép akar... Az alap, az min­denre ráteszi a kezét, pedig hát... — Milyen alap? — szól köz­be a helybeli kovács. A művész legyint. Minek magyarázza az egészet? Érde­mes ilyen embernek, akik még azt sem tudják, mi az alap? — Monopólium! Értik? Be­léphetnék, de én nem! így sokkal többet keresek. Mit? Adnának egy képért három pirosat? Többet is megkapok, s nem írják elő, mit fessek. Azt csinálok, ami nekem tet­szik. A kovács a fejét csóválta, nyilván neheztelt az alapra. Ez annál js valószínűbbnek látszott, mert már a negyedik rendelést adja fel a művész úr, nem győzvén hangoztatni, hogy „édesegykomáim vagy­tok, értetek élek, nélkületek nem lenne művészet, főúr, még egyszer ismételje meg az egészet...” — Nem jól csinálja, mű­vész úr — vakarja meg a tar­kóját a kovács. — Mert teszem azt, ha meg tetszik festeni a mandulafavirágzást, azt kell aláírni: „Virágoznál! a tsz mandulafái”. Vagy: „Legel a háztáji gulyája”. Esetleg: „A mesterséges megtermékenyítés eredménye”, teszem azt, ha birkát fest. A művész türelmetlenül le­gyint. — Engem oktatni? Volt ne­kem már körhintám is, sok embert beleültettem, megta­nultam én a mesterséget. Most nincs hintám, de ültetni még tudok. Van egy piktor, jól is­merem, élhetetlen pasi. Elkez­dett havas tájat festeni, de négy nap múlva elolvadt a hó, s ő még csak a vázlatnál tar­tott. Most várhat egy évig. Gyorsaság kell itt, uraim. Ez a rohanó élet gyors tempót diktál... A hallgatók lefittyedt száj­jal bólogatnak. — Azt mondják, harcoljunk a giccs ellen! Hát mi az a giccs, kérem, mi az? A szép, ami érdek nélkül, tetszik, ké­rem, az... Ami a lelket átjár­ja! Lelkét már keresztül-kasul járja az érdek nélküli tetszés, mert a TÜZEP-főnök bajuszát simogatja, amely korántsem nevezhető valamilyen érdek tárgyának. Utána cuppanós csókot nyom mindkét szesz­testvér homlokára, kibuggyan egy csepp könny a szeméből és azt mondja, hogy: — Ácsi, húzdelazthogy, hej- deredededede: szeretlek én... jöjj vissza hozzám ... A vendéglő faláról álmata­gon mosolyog le a rózsaszín­ben pompázó havas táj, meg a gombolyagot gurító két cica. Alkotójuk búbánatra kapott, s ők — a reklám — mosolyog­nak, ha véletlen betéved az érdek nélküli rajongó, hogy megkérdezze: Hol lehet ilyen képet venni. S a főnök oda­mutat az asztalra, ahol ihle- tetten borul le a „mester”: — Tőle. Bármilyen méret­ben. Egy cica csak százötven, két cica a duplája.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents