Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-25 / 121. szám

1961. május ZS., csütörtök N6P0JSÄG s • ker^ség az utóbbi időbér i emelkedett, de a bérezés és ; számlázási rendszer összefüg gései miatt kétkedéssel kel fogadnunk az adatok realitá • sát. A Szilvásváradi Mészmi Vállalatnál, a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalatnál a szi­gorítás ellenére emelkedtek s teljesítményszázalékok. Két­ségtelenül, a vállalatok több­ségénél különböző erőfeszíté­seket és hasznos intézkedése­ket tettek különböző műszaki­szervezési intézkedésekre vo­natkozóan. Tagadhatatlan hogy növekedett a tanácsi vál­lalatok termelékenysége — és ez feltétlenül pozitívan érté­kelendő — de nem megnyug­tató a kép. Senki sem állít­hatja felelősséggel, hogy fel­tárták a tartalékokat. A Poli­tikai Bizottság határozataival a vezetők egyetértenek, a he­lyes intézkedési tervig eljutot­tak, de a helyi ipari vállala­tok megtették-e a szükséges munkaszervezési és üzemszer­vezési intézkedéseket? Meg- tettek-e mindent a technoló­giai előírások felülvizsgálatá­ra, a normák kiigazítása előtt készítettek-e veszteségtanul­mányokat? A tanácsi jelentés és a népi ellenőrök vizsgálatának ered­ménye enyhén szólva ellent­mondó. A vállalatok vezetői, sem a megyei tanács szakosz­tályai eddig nem cáfolta' meg a népi ellenőröket. Ha tényként kell elfogadnunk a vállalti norma-helyzet megjavításának előfeltételei­ben mutatkozó hiányosságo­kat, nem állíthatja senki, hogy megfelelően hajtotta végre a gyártási időnormák felülvizsgálatát. Tehát még nem hajtotta végre a pártha­tározatot! A reális teljesítményalapok megteremtése és a termelé­kenység állandó fokozása szo­rosan összefüggenek és elen­gedhetetlenül fontosak az öt­éves tervünk megalapozása szempontjából. Tartós funda­mentumra kell építenünk, azért nem lehetünk elégedet­tek az eddigi eredményekkel. Es az idő sürget. F. L. Töredékek Halfajták: ton, beton, Balaton. ★ A legszegényebb magyar szó: nincstelen. — Még „nincs”-e sincs. ★ — Két malomban Őrölünk, öregem. — Lehet. Magyarország fej lett malomiparú állam. ★ Vasutascsemete földrajz órán: A Duna a Fekete-Erdő­től a Fekete-tengerig nem ált meg. ★ Analógia: bor-borong, sör-söröng. Es, hogy az antialkoholisták se sértődjenek meg: tej-teng. ★ — Mondj egy ős sakkbaj­nokot! — Neander-Tal. ★ Dr. Nagy kapacitás: Embe­rek! Nagyon jól csinálják azt a hidat. Főleg az tetszik, hogy a folyón keresztbe építik. — Hosszába úgyis soká tartana. ★ őszinte reklám: Vásároljon Maglódi úti készételt! — Szo­bahőmérsékleten kozmásodik. (garas) Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Nagy Ilona, Teknős Irén, Bazan Margit, Juhos Miklós, Buborék László, Báti Tibor, Bor­bély Katalin, Asztalos László, Ko­vács István, Kiss László, Pásztor Marianna, Magasvári Aranka, Ma­gasvári Mónika, Takács Mária, Ol­dal Erein, Juhász Sándor József. Zólyomi István, Szabó Margit. Nagy Anna, Ocskó Sós Gábor, Schrüffel Zoltán, Madarász Mária. Házasságot kötöttek: Varga László—-Kovács Kamilla, Sárközi György—Lőrincz Margit,, Bedő Jó­zsef—Kaszás Mária Klára, Lipko- vics János—Forgó Ilona, Csesznyik Sándor—Fodor Katalin, Víz István —Priska Ilona. Halálozás. Balogh Mihály, Fá- czán Pál, Karácsony István. Repülőgép a sportban és a mezőgazdaságban Régi vágya teljesült a Heves megyei repülőknek azzal, hogy Makiáron felépült a társadalmi munkával, nagy szor­galommal épített hangár. A fiatalok fáradságot nem ismer­ve hétköznap és vasárnap mentek dolgozni, hogy mielőbb tető alá tegyék a hangárukat, ahova a repülőgépeiket elhe­lyezik. Képünk is egy ilyen munkanapot ábrázol, ahol eg­ri és gyöngyösi repülők dolgoznak. A nagyüzemi mezőgazdaság egyre jobban lehetővé te­szi a gépi munkát. A nagyobb sík területeken különösen be­vált a repülőgépekkel való permetezés. Ez a felvétel a Füzesabonyi Állami Gazdaság egyik cukorrépái oldj én ké­szült, ahol vegyszeres gyomirtást végeztek a repülőgéppel. (Foto: Kiss Béla) Angol sajtómágnás véleménye az amerikai újságírá§ról Cecil Harmsworth King, a londoni „Daily Mirror” című lap tulajdonosa, a sajtóklub vacsoráján különböző sajtóvo­natkozású kérdésekre válaszolt. Amikor megkérdezték tőle, hogyan vélekedik az amerikai újságírásról, így válaszolt: „Mérhetetlenül ostoba fecse­gés. Nevetségesen rossz fény­képek és hihetetlenül pocsék címek”. A laptulajdonos sze­rint az amerikai újságírók „egymás után legalább három­szór elmondják ugyanazt, vagy ötször olyan terjedelemben, mint szükséges, csak azért, hogy körítést teremtsenek a hirdetések számára.” Harmsworth King kijelentet­te, hogy az Egyesült Államok „politikailag feltűnően elma- radott”. Példaként felemlítette a Kennedy-féle új egészség- ügyi ellátási programot, amely­hez hasonló szerinte már 1885- ben, a császári Németország­ban létezett. Ezután némi iró­niával megjegyezte, hogy Ken­nedy belpolitikai programjá­ban lát valami fantáziát: „Az elnök el akarja juttatni az országot 1885-ből kb. 1895- ig és további négy év múlva talán sikerül még a XX. szá-- zadig is elérni.’’­Illetékesek figyelmébe 1 Egerben, a Farkasvölgy ut­cában parkosítanak; A város sok ezer forintos költséggel szép helyet létesít a városnak e pontján, az ott levő napközi otthon előtt. A lakosok örül­nek a kitűnő kezdeményezés­nek, de elszomorítja őket az, amikor látják, hogy este_ és reggel, a csordára kimenő és hazatérő tehenek belegázolnak a frissen hordott földbe, tönk­reteszik a virágos ágyakat, és így lényegében tönkre megy a sok ezer forint költséggel léte­sített park. Éppen ezért sürgős intézkedést várnak, hogy az il­letékesek intézkedjenek ebben az ügyben, szüntessék meg az említett problémát, hiszen itt a nyár, és a környékbeli lako­sok mielőbb szeretnék élvezni a virágos, kedves kis parkot a . Farkasvölgy utcában. (... y) — HÄROMSZÄZTIZ hol­don termelnek az idén pap­rikát a boldogiak. A szövet­kezet tagsága nagy szorga­lommal végzi a paprikapa- láníák ápolását. 1 pedig a népi ellenőrzés vizs gálatáig csak szórványosan, í normarendezés alapjakénl használhatatlan módon készí­tettek veszteségidő-tanulmá- nyokat. Pedig a tanács végre hajtó bizottsága elé terjeszteti jelentés hangsúlyozta, hogy t normaszigorítás a tanácsi vál­lalatok többségénél nem a'mű­szaki fejlesztés következmé­nyeiből, hanem elsősorban a veszteségidők csökkentésével, azaz a munkaidő jobb kihasz­nálásával valósítható meg. A? építőipari vállalatok külön utasítást kaptak, hogy a nor­mákhoz egyelőre nem nyúl­hatnak, hanem veszteségidő­méréseket és tanulmányokat kell végezni, amelyek alapján központilag fogják ‘ kidolgozni a műszaki-szervezési intézke­déseket és az új országos nor­mákat. Mindezek azt bizonyít­ják, hogy fokozottabb mérték­ben, lelkiismeretesebben és nagyobb körültekintéssel kel­lett volna a veszteségidőket felmérni és intézkedéseket kellett volna tenni azok meg­szüntetésére. A népi ellenőrök megállapí­tották, hogy a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalatnál a technológiai utasítások nem alkalmasak műszaki normák képzésére, a Gyöngyösi Kéz­műipari Vállalat részben fix díjakkal, részben tapasztalati normákkal dolgozik. Az Egri Finommechanikai Vállalat műszaki dokumentációja nem kielégítő. Még a műveleti fel­sorolások sem kerülnek ki a készárut gyártó részlegekhez, az elmúlt évben utalványozott időt, az idén csak forint ősz- szegeket kapnak a dolgozók. A műanyagrészlegnél csu­pán statisztikai számítások alapján változtatták meg az időnormákat. Ennél a válla­latnál a többi részlegben kö­rültekintő és megnyugtató ren­dezésre nem is kerülhetett sor, mert az üzemek nagyobb része úgynevezett bérhánya­dos bérekkel dolgozik. Ez pe­dig nem fejleszthető, így mű­szaki normák nem alkalmaz­hatók. Jelenleg nincs is olyan apparátusa a vállalatnak, amely ezzel foglalkozna. Ez a bérezési forma lehet, hogy egyszerű, de a jelenlegi köve­telmények mellett sokáig nem tartható fenn, szinte csábít a visszaélésekre. Jóllehet itt a teljesítmények és a termelé­Harminckét népi ellenőr 9' munkanapon vizsgálta, hogy milyen intézkedéseket tettek megyénk üzemeiben a norma­helyzet megjavítása, a terme­lékenység növelése és a bér­fegyelem szilárdítására. Vagy­is azt ellenőrizték, hogy mi­ként hajtották végre a Politi­kai Bizottság szeptemberi ha­tározatát és ennek nyomán milyen eredményeket tudunk felmutatni. A jelentésekből és jegyzőkönyvekből vastag dossziéra való gyűlt össze. A kezdet jó volt. A vállala­tok általában kellő intézke­dési terveket dolgoztak ki, megfelelő útmutatást kaptak az irányító szervektől. A me­gyei tanács VB ipari osztálya a vállalatok vezetői részére megbeszélést tartott, felülvizs­gálta és jóváhagyta a vállalati intézkedési terveket és az ab­ban foglaltak ellenőrzésére külön brigádot szervezett. A tanács ipari, valamint építési és közlekedési osztálya ez év áprilisában jelentést tett He­ves megye Tanácsa végrehajtó bizottságának. Eszerint „vala­mennyi vállalatnál a szakosz­tályok a helyszínen vizsgálták az intézkedési tervek végre­hajtását...” két vállalatnál tapasztaltak helytelen nézete­ket, de ezeket „sikerült meg­szüntetni és felszámolni. Az előforduló hibák ellenére a vállalatok többségükben jól végezték el az intézkedési ter­vekben foglaltak végrehajtá­sát. Az üzemekben felmérése­ket, munkaidő-fényképezése­ket, veszteségidő-tanulmányo- zásokat folytattak” — olvas­hatjuk a hivatalos jelentés­ben. A Heves megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság május 15-én tartott ülésén megállapította, hogy az intézkedési tervek végrehajtásában sok hiányos­ság tapasztalható. Több válla­latnál elmulasztották az elő­feltételek megteremtését. Pél­dául az Egri Finommechani­kai és Vasipari Vállalat több­féle, egymástól eltérő profilú termelést és szolgáltatást vé­gez, de nincs normása. Sem itt. sem a tanács többi válla­latánál nem erősítették meg a bérügyi apparátust. A Szil­vásváradi Mészmű, a Heves megyei Építőipari, a Gyöngyö­si Kézmfl’-pari Vállalatnál egy­általában nem, az egri Fi­nommechanikai Vállalatnál Ellentmondó jelentések, mulasztások és tétlenség A normarendesé* néhány tapasztalata a helyi iparban székek, majd üres sorok tá­tongtak a játékszínben, aztán félház riasztotta őket. Nem tudták mire vélni a dolgot. De minden titok előbb-utóbb meg­oldódik, erre is magyarázatot kaptak. Valamelyik nap déitájt sek­restyésforma, ájtatos képű fér­fiú kereste Benkét. Sűrű pislo­gások közepette makogta el mondókáját.­— Páter Simon, báró Fischer István érsek úr őeminenciájá­nak szekretáriusa kéreti a di­rektort. Benke díszbe vágta magát, elment az érseki palotába. Mi­kor visszajött, fortyogott a méregtől. — Az a jezsovitatojás „hali­ja — kendnek” szólongatott engem, laborfalvi Benke Jó­zsefet, kinek famíliája Báthory István fejedelem úrtól nyeré a nemességet! — kiabált az ök­lét rázva. — Aztán arról pa­polt az orcátlan, hogy a hivő lelkek szelíd mulatsága Isten­nek tetsző cselekedet, de báró Fischer István bíboros érsek úr őeminenciája szerént mi fi­nomság nélkül való magyar nyelven profán komédiákkal megrontjuk a nyáját. Mivel pedig a lelkek üdvössége min­dennél előbbre való, megfon­tolandónak ajánlá távozásun­kat más városba. — Magyarán szólva — ösz- szegezte Gál Minya a hallotta­kat —, isten nevében pusztul­junk a pokolba. ivei a páter szavai és a publikum fogyatkozása között az összefüggést csak a vak nem látta, Kőszeghy bá­natára, Déryné örömére, har­madnap felkerekedtek, búcsút mondtak a harangok, a papok városának. poharakra vadászott, aztán mi­kor az utolsó hivatalos is meg­érkezett, Dérynéhez fordult és megkérte, dalolna el néhány nótát. Róza nem vonakodott, mindig szívesen énekelt. Oda­intette magához a cigányt. Az alkonyba boruló völgyön vé­gigzengett a szívetsimogató bársonyos hang: Cserebogár, sárga cserebogár, Mondd meg nékem, mikor lesz nyár ... Egymást követték a nó- ták, a vendégek elhall­gatták volna reggelig, de Blas- kovich asztalhoz terelte őket. A hajdúk nyúlpaprikást kínál­tak. Az egyik tálat Déryné elé tették. Fűszeres illatok csik­landozták az étvágyat, Róza is venpi készült, a kanál azonban megmeredt a kezében. A tej­fölös mártásból fogat vicsor- gató, dülledt szemű, kopár nyúlpofa nézett farkasszemet vele. Tüstént eszébe jutott a hét akasztott ember. A szék meghullámzott alatta, a diófa tótágast állt és Róza elernyedt tagokkal csúszott az asztal alá. Sehogy se tudott a várossal megbarátkozni Déryné. Mindig hullaszagot érzett, a sok ha­rangozástól zúgott a feje, ál­mában akasztott emberek tán- rolták körül, a dobpergés, a trombitaszó elől nem menekül­hetett sehová. Egyre nyag- gatta Benkét, hogy szedjék a betyárbútort, induljanak Mis­kolcra. A férfiaknak azonban eszükbe sem jutott ilyesmi. Fáradhatatlanul jártak ven­dégségbe, nyaka iták a bort, es­ténként meg elégedetten szám­lálták össze a kasszába befolyt pénzt. Ha rajtuk múlik, kite­leltek volna, de egyszer csak azt vették észre, hogy fogyat­kozik a közönség, Először üres Haragudni sem lehetett az iga­zi boritalhoz nem szokott színé­szekre, mert aki egyszer bele­kóstol az egri hegy levébe, ha­lálig híve marad. Különösen nagy hívének szegődött Kő­szeghy Alajos, a Pesten rekedt Láng helyébe szegődött hőssze­relmes. Csüngött a poháron, mint a csecsemő az anyja mel­lén, feneketlen szomjúságában nagyokat kurjantott: — Hű, az áldóját, bort ide még! S az egriek nem sajnálták tőle, hiszen olyan szívhezszóló szép szerelmeseket szavalt a színpadon. Jó lélekkel kínál­ták, mígnem csöndben elszuny- nyadt Bacchus isten sokörömű karjaiban. Nem így Gál Minya! A ben- dője feneketlen hordóvá da­gadt, meg nem bocsátotta ma­gának, hogy a pesti bormérők huncutságát sirató vinkókkal bélelte eddig. Csillogó szemmel kóstolta végig száz pince ne­vezetes sok borát, tapasztalta illatukat, ízüket, színüket és mikor a gyanútlan házigazdát az asztal alá itta, gondosan be­takargatta pokróccá), subával, majd ráköszöntötte a szentjá- nosáldást: — Atyámfia! Nemes lúfő Gál Mihály kívánja egészségedre eme nektárt, amelyért Krisz­tus urunk is leszállt vön a ke- resztfárul. , Versengtek a színészekért a jó egriek, kicsi, nagy egyaránt. Blaskovich alispán is meginvi­tálta őket. A vármegye fogatai röpítették a vendégeket a Szép- asszonyvölgybe. Az emeletes présház előtt hosszú asztalt te­rített vagy tíz kékbeli hajdú. Bort hordoztak körül, kortyol­ni való könnyűt, étvágycsiná- lót a vacsorához. Blaskovich maga is kancsót ragadott, üres — Akasztott emberek, pa­pok, meg katonák! — tört ki Róza. — Itt nem lehet élni. Pedig Egerben lehetett élni. A bikkfanyelvű, vándor német komédiások után a pestieket kitörő örömmel fogadta a ma­gyar város. Zsúfolásig telt min­den este a Lyceum udvara, há­lás lelkesedéssel csüngtek a magyar szón, mind a várme­gye, a városi magisztrátus urai, mind a cívisek, sőt a pa­pok közül is többen, nevezete­sen a cisztercita atyák. A szí­veslátásnak olyan vihara tört rájuk, amiről Pesten, a kedély- telen purgervárosban nem ál­modtak. Bruckner, a színlap- osztó, nem győzte hordani a meghívásokat: ebédre, uzson­nára, vacsorára, pinceszerre. Az asszonyok az utóbbitól erő­sen húzódoztak, mert mit ke­ressenek a pintes üveget haj­togató férfiak között? Benke azonban rájuk zördült: — Itt ez a szokás, meg kell tenni, gyerünk! S mantek a Kacsapartra, a Szépasszonyvölgybe, az Eged oldalára. Nem bánták meg, mert nem részeg tivornyákba csöppentek, hanem fehér ab­rosszal terített, minden jóval megrakott asztal mellé ültet­ték őket és a házigazda egyre körbejárt, töltögette a cilin­der-poharakat a gyomorerősí- tőnek ajánlott főborokkal, a mézes leánykával, az angyal- szagú muskotállyal, a keserű bikavérrel. — Tessék, szeressék, hiszen el se kezdték! — Igaz, bizony — így az ak- torok —, nosza, kezdjük... 1/ ezdték és folytatták, míg a gyomorerősítő a lábat vagy a fejet gyöngítette, ki- nek-kinek természete szerint. nemigen érezte jól magát a szent érseki székhelyen. — Bakaszagú csuhások váro­sa ez, meg az ájtatos szoknyá­ké. Nézd, húgom, mindenféle csuha: fekete, fehér, kék, zöld, I barna. Amaz apáca fején meg 1 úgy libeg a főkötő, akár az i elefánt füle. Itt minden aszón- < gya: takarodj, vén bűnös. Eddi- 1 gélé, sose éreztem ilyen erő- i sen a pokol kénköves bűzit. I A kénköves bűz azonban 1 nem a pokolból jött A várme- ] gyeházával szemben, a nagy- [ prépost palotája mellett kes­keny utca nyílott az Érsekkert ! felé. Ott ömlött az Eger patak­ba a hőforrások vize, onnan 1 terjengett a kénszag. Elnézték ' a ruhát sulykoló asszonyokat, aztán a Buttler-ház mögött, a vár alatti Mekcsey térre... ér- ‘ keztek. Minya, mint aki min- ‘ denről tud, a tér sarkán álló egykori dervisiskoláról beszélt, , aztán rámutatott a Buttler-ház olaszos oromfalára. — Amott lakozik Dőry Má­ria paptól szerzett fattyújával. ( Az egri csuhások erőszakolták 1 a grófhoz. Buttler fűhöz-fához 1 kapkod, de hiába gróf, elvá- 1 lasztják a kakukkfiókát daj- 1 káló feleségétől, mert asszonyi 1 meg papi szoknya szövetkező- 1 se ellen nincsen apelláta. D uttler szerencsétlen há- , zassága nem kedveltet- 1 te meg jobban Dérynével : Egert. Eszébe jutott a magáé. . Összerázkódott, vállára vonta ; a fehér hárászkendőt. A Dobó-vár híres falai, ame- ( lyekről a várbéli asszonyok forrázták nyakon a pogány tö­rököt, érdekelték volna, de a csöndet ismét dobszó verte szét. Az Almagyar utcán ismét katonák masíroztak, fáradt lá­buk porfelhőt kevert.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents