Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-24 / 120. szám
1961. május 24., szerda N6POJ8SO s Mi újság a mezőgazdaságban Befejesődött a kukorica vetése — Megkezdték a burgonya kapálását a permetezés — Rövidesen befejezik a rizs vetését Meggyorsult Az elmúlt hét szeszélyes időjárása ellenére is — mint ahogy ezt a megyei tanács mezőgazdasági osztályától nyert értesülésünk is bizonyítja — megyénkben továbbra is nagy ütemben végzik a termelőszövetkezetek tagjai az időszerű tavaszi mezőgazdasági munkákat. A legújabb jelentés szerint az elmúlt hét végére befejeződött megyénkben a kukorica vetése. A termelőszövetkezetek összesen 66 ezer 733 hold kukoricát vetettek el, de ezenkívül jelentős területet tesz ki a siló- kukorica vetése is, amelyet szintén befejeztek a megye tsz-ei. t Említésre méltó, hogy a cukorrépa sarabolása és egyelé- se 7340 holdon, a mák sarabolása és egyelése pedig teljesen befejeződött megyénkben. Szövetkezeteink jelenleg a kukorica sarabolásával vannak elfoglalva. Az adatok szerint megyénkben géppel, fogattal és kézierővel 12 ezer 200 hold kukorica sarabolását végezték el. Ugyanakkór a termelőszövetkezetek megkezdték a napraforgó kapálását is. Az aca- tolást 12 ezer hold kalászosban fejezték be a dolgozók. Nagy feladatot jelentett a megye közös gazdaságainak az elmúlt napokban a vágásra érett lucerna kaszálása. Napjainkban azonban ezzel a munkával már 70 százalékban készen vannak a szövetkezetek, s hamarosan teljesen be is fejeződik. Ahogy a lucerna vágásával végeznek a tsz-ek, úgy egyre növekvő és nagyobb erővel tudnak a .már megindult burgonyakapálás meggyorsításához is hozzálátni. Igyekezni kell ezzel a munkával, mert ez ideig csak 420 holdon végezték el ezt a munkát, s a földeken már megkezdődött a burgonya tömeges virágzása... El kell még azt is mondanunk, hogy megyénkben 740 holdon vetettek eddig rizst. Ez 82 százalékos eredménynek felel meg. Pélyen 145 holdon új rizstelepet készítenek, amely a rizs vetésének ütemét kissé lelassította. De ezzel a munkával már hamarosan végeznek a pélyiek, mert a hírek szerint csak a vízvezeték lefektetésének utolsó munkáinak elvégzése van hátra — s így hamarosan elmondhatjuk, hogy befejeződött megyénkben a rizs vetése! Az esős időjárás ellenére, főleg a gyöngyösi és a hevesi járásunkban működésbe léptek az ún. esőztető berendezések. Erre a zöldségtáblákon van nagy szükség, valamint a palántá- zott táblákban. A megye területén 5500 hold palánta van kiültetve, ami szépen mutatkozik. Háromezer holdon paradicsom, 1 ezer holdon paprika, 700 holdon dinnye, 300 holdon korai káposzta, 450 holdon uborka-palánta virít a földeken. Csányban 300 hold főzőtököt is palántáztak. Szőlős területeinken levő termelőszövetkezeteinkben ezekben a napokban a permetezés a legfontosabb munka. Ahogy az első mély kapálással végeztek a tsz-tagok, máris hozzáfogtak a permetezéshez. Hatvan százalékban már készen vannak a termelőszövetkezetek az első permetezéssel, ami számban 16 ezer hold szőlőnek felel meg. A közös gazdaságok dolgozói megkezdték a második kapálást és permetezést is. A jelentés szerint megyénkben 8 ezer 900 holdon van elvégezve a második kapálás, a második permetezés pedig 600 holdon. Megemlítjük még, hogy megkezdődött a szőlők első kötözése is. Már 8 ezer hold szőlőt kötöttek fel a megye termelőszövetkezetei, így nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy megyénk új és régi termelőszövetkezetei egyaránt mindent elkövetnek, hogy a szépnek mutatkozó termést megvédjék a növényi kártevőktől és az időjárás szeszélyétől. Sietve, gyorsan dolgoznak az emberek a földeken. Igyekeznek, mert ahogy telnek a napok, úgy gyarapodnak a munkák is. Egy-két nap, és kaszálni kell a legelőket; s ahogy a szakemberek megállapították — az elmúlt évektől eltérően — egy-két héttel hamarább indul meg ebben az évben az aratás is, s erre időben fel kell készülni, hogy győzzék a munkák elvégzését a termelőszövetkezetek szorgalmas tagjai. — f.i. — Gondolatok egy hangversenyen ÉVRŐL ÉVRE, nemzedékről nemzedékié nagy nap a zeneiskolások között valamelyik utolsó májusi este. Nagy nap, mert egy, vagy több év felkészüléséről, lelkiismeretes munkájáról kell számot adniuk nemcsak tanáraik, de szüleik és az érdeklődők előtt is. Eddig az volt a szokás, hogy a zeneiskola csaknem minden növendéke felvonult a dobogóra, s tudásához mérten játszott valamit. Ez a hétfő este lezajlott egri vizsgaelőadás valahogy egészen más volt. Formájában újat, tartalmában maradandót adott. A kicsik megmaradtak a „házi” hangversenyre, de azok, akiknek tehetsége túlnőtt az iskola falain, ezen az estén a Gárdonyi Géza Színház színpadán mutatták be tudásukat. Meg kell mondani őszintén, hogy az est nagy meglepetést keltett. Valóban élmény volt a zenekedvelők számára a zenekar, az énekkar, de a szólisták szereplése is. Előbb talán • a zenekarról kell szólni, mert a szólistákat már többé-kevésbé ismerik az egriek. Ez a zenekar az első eredménye, az első komoly eredménye annak a hosszú és fáradságos munkának, amit évek óta végéz a zeneiskola nevelőkollektívája. Egyénileg viszonylag egyszerű a tehetséget művésszé fejleszteni, de a sok különböző képességű gyermekből kollektíván zenélő zenekart alakítani — ez már nehezebb feladat. Elsősorban próbára teszi magát a gyermeket, a fiatalt, de nem kisebb feladatot jelent a tanárnak sem. S mindenekfölött fő érdeme elvitathatatlan annak, aki össze tudja fogni, aki nem irtózik a hosszú és sok vesződséggel járó próbáktól, annak nagy érdeme, aki a zenélő gyermekekből — zenekart szervez. És ez a kitűnő erő az egri zeneiskolában Farkas István tanár. Tudása mellett főleg az az energia és lelkesedés említésre méltó, amivel ezt a zenekart úgy összeszoktatta, úgy vezette, hogy minden számuk kirobbanó sikert hozott. Energikus karmester, kezében tartja az egész zenekart, intésére mozdulnak a hegedűk, s fegyelmező erejétől válik a mű újra- alkotottá. KÜLÖNÖSEN ki kell emelni Vivaldi Hegedűversenyét, amelynek kitűnő szólistája Holló Éva volt — és Portnoff D-moll hegedűversenyét Juhász Márta nagyon szép megszólaltatásában. Azért kell éppen ezt kiemelni, mert itt nemcsak arról volt szó, hogy az együttes mit ad, hanem arról is, hogy hogyan képes a szólista zenekari kíséretét ellátni. S a két művészjelölt meg lehet elégedve első zenekarával! Érdekesen újszerű, meg- komponálásában mégis szép, harmonikus új bemutatót hallottunk a zenekar előadásában. Pongrácz Zoltán, a debreceni zeneművészeti szakiskola tanára által komponált Ballo ongaro-t igen meleg színekkel, a lényeget halló és hallató módon adta elő a zenekar. A másik bemutató sem hagy maga után kívánnivalót, mert Könczöl Ferenc egri zeneiskolai tanár iskola-indulója osztatlan sikert aratott az impozáns kórus és zenekar előadásában. Halmai Katalin és Csík Gusztáv zongoraszólója avatott művészkézre vall. Jól diszponált előadásuk arra utal-, hogy ezen a pályán érnek még el sikereket! MINDENT egybevetve: ez a hangverseny [ már azt mutatja, hogy városunkban is nő az új nemzedék, az új zenei élet megteremtőinek tábora. Még egyet mutat ez a zenekari est — mégpedig azt, hogy az egri zeneiskola nem elégszik meg azzal, hogy csupán kottaismerő, játszogató embereket neveljen, hanem különös gondja van arra, hogy a tehetségek el ne vesszenek, s megtalálják az érvényesülés útját. (Á) Világnézeti elfogultság..; A Szabad Európa Rádió New York-i „levelezője” vádolta ilyesmivel a szovjet rakétatudósokat, Gagarin űrutazásának előkészítőit, az emberi űrutazás gondolatának megvalósítóit. Vádolta pedig azért, mert Vosztok névre merték elkeresztelni a Földet megkerülő űrhajót, mert ez a szó: Vosztok, azt jelenti Kelet, „...tudott dolog, hogy a kozmoszban nincs se kelet, se nyugat, és egyáltalán semmiféle égtáj nincs, csak végtelenség van” — oktat a' SZER kommentátora. S mert az amerikaiak tudják mindezt, épp ezért nem Nyugat-nak nevezték el Shepard kapitány űrhajóját, hanem „Szabadságinak. Nincs szándékomban, hogy bármiféle párhuzamot is vonjak Gagarin és Shepard emberi teljesítménye között, amely a két állam tehetségének, rakétatechnikai felkészültségének fokmérője is egyben, de óvhatatlan, hogy ezzel kapcsolatosan elhallgassam véleményemet... Shepard csak ötezer kilométeres sebességgel szállt fel az „űrbe”, csak egy légvédelmi lövedék útjához hasonló utat tett meg felfelé és lefelé —« míg Gagarin megkerülte a Földet 28 ezer kilométeres sebességgel száguldó űrhajóján, s 300 kilométeres magasságból szemlélhette a földi tájakat; a logika törvényeivel következtetve is — ha a két ember teljesítményét vesszük premisszáknak — a konklúzió, a végkövetkeztetés az, hogy az „amerikai szabadság” csak ilyen mostani eredmények felmutatására képes, s nem állhat versenytársul a szovjet sikerek mellé. Miért vágja, miért akarja kisebbíteni Gagarin hőstettét a nyugati propagandagépezet? Nem szükséges különösebben magyarázni: saját teljesítményük értékét szeretnék így emelni; mert önmaguk is tisztán tudják, milyen világtörténelmi jelentőségű tény a szovjetek első útja a világűrben. Tudják, hogy felidézhetik sorra a történelmi jelentőségű felfedezéseket, az utazások nagy dátumait — Csan Cián ókori kínai utazó, Marco Polo, Kolumbus, Vasca de Gama* Magellan, Cook, Nansen, Amundsen, Peary, stb. tettét — tudják, hogy bármenynyire is jelentősek ezek az emberiség életében, Gagarin őrnagy csodálatos utazását a Föld körül, a szovjet űrkutatás legújabb nagyszerű eredményét e felfedezések fölé kell, hogy helyezzék. A Vosztok nem a kozmosz égtájakra való felosztása jegyében emelkedett fel a magasba, a Vosztok a béke győzelmének hitét hordozta föld- korüli útján. Annak az égtájnak — Keletnek! — politikai programját vitte a Föld határain is túlra, amely égtájnak emberei, lakói itt a földi tereken is a béke védelmében sorakoznak zászlók alá, A szovjet tudomány győzelmének dicsősége az egész emberiségé, az alkotó munka, a tudomány, a béke, a szocializmus dicsősége. A Szabad Európa Rádió kommentátora világnézeti elfogultsággal vádol bennünket. Ezt a vádat nem kell visszautasítanunk. Valóban: a kommunista, a szocialista világnézet . nagy fegyverténye ez az űrutazás, a mi elidegeníthetetlen tulajdonunk ez a siker. S méltán — elfogultsággal! — büszkélkedhetünk vple. Megemlékezés Rippl-Rónai Józsefről születésének 100. évfordulóján Budapesten, a Városliget felé sétálva egy utcatábla ötlik szemünkbe: Rippl-Rónai József neve olvasható rajta. A felszabadulás után került oda; ezzel is kifejezésre juttatta népi demokráciánk a haladó polgári festőművész megbecsülését. Festészetéről és önmagáról, mintegy vallomást nyújt vörössapkás önarcképe. A szürkék, tompanarancsok és vörösek finom árnyalataival egységbe foglalt pasztellfej ésszerű, céltudatos, fegyelmezett személetet, határozottságot fejez ki. . '' Életútjának, festői tanulásának állomásai korában szokványos menetet mutatnak. Szülővárosából, Kaposvárról Münchenbe került, majd Párizsban folytatta tanulmányait. Párizsban szökkent magasra tehetsége és piktúrája európai színvonalat itt ért el. Híresek Párizsban, a „fényvárosában” — ennek különös ellentéte képpen — megszületett sötét tónusú képei. „Fekete korszak”-ként tartja szácA liÓliÍF llláb-CL oáj voltunk azok, akik Görögország megszállása idején magast a tartottuk a nemzet szabadságának és i becsületének zászlaját... 1 p zeket a hazafias érde- meket elfelejtették Görögország uralkodó körei, akik a törvények mostani dik- tálói — sőt: úgy tűnik, halálos bűnnek számítják a hősök antifasiszta cselekedeteit. A német megszállás alóli „fel- szabadulás” után üldöztetés, meghurcolás, hajsza és börtön várt a nemzet harcosaira. Velük töltötték meg a görög szigetek szögesdróttal körülvett lágereit. Több ezrüket ítélték el. S ugyanennyien haltak meg a deportálásban és börtönök falai között. Kétezer antifasiszta harcos sínylődik Görögország földjén ma is börtönben. Es ott van közöttük Mano- lisz Glezosz is! Görögország felszabadulása óta 11-szer ítélték el. A 11 ítéletből kettő volt a legsúlyosabb — halálos. De egyszer sem merték a halálos ítéletet végrehajtani! Glezosz a fasizmus ellen hirdette meg az általános harcot, amikor kezét a horogkeresztes zászlóra emelte. Becsüljük, tiszteljük s örökre szívünkbe, emlékezetünkbe véstük nevét e hősi tett kapcsán. S egyetlen nemzedék, eeyelten generáció se felejti őt. Frissen él még bennünk a fasizmus valamennyi gaztette. Évtizedeknek kell eltelnie, amíg a föld hátán behegednek a szöges drótok okozta sebek. Amíg az országutak és mezők porával megnyugodva elvegyül az Eichmannok, Glob- kék, Oberländerek által elégetett embermilliók hamva. Amíg az eső és a hó, a folyók és a könnyek lemossák a földről a mérhetetlen vert, amelyet a barnaingesek őrültjei kiontottak. p lezosz harcot kezdett a ^ fasizmus ellen. Es Glezosz harcba kezdett a gyarmattartó és fajüldöző imperializmus ellen is, amely annak idején uralomra segítette a fasizmust és hatalmat adott neki. S harcba kezdett annak a tábornak esztelen politikája ellen, amely a fasizmus újjáélesztését, a hitleristák újrafelfegyverzését akarja. Mint újságíró, a szó, a gondolat publicisztikai erejével leplezte le a menthetetlen bukástól rettegő kapitalizmus új világháborút dédelgető kalandorait. S ezekkel a „bűnökkel” állították tizenkettedszer is katonai törvényszék elé 1959. július 9-én, tizenhat társával egyetemben. Életét akarta ismét a fasiszta szellemmel átitatott görög burzsoázia. De a tiltakozások felcsapó hulláma megállj !-t intett a vérre szomjazóknak. S Glezosz életéhez nem mertek nyúlni. Es bár az ellene emelt vádak — mint homokvár a vihar ölelésében — ösz- szeomlottak: 9 évi szabadság- vesztésre ítélték a görögök nemzeti hősét. Két éve, hogy a gyalázatos perben rárótt büntetést tölti; két éve, hogy rabságba tolon- colták. Mégsem tudják — vastag börtönfalakkal sem! — elzárni őt a világtól, a felejtés ködébe burkolni, hogy a hóhérkéz aljasul és gáládul végrehajtsa azt az ítéletet, amelyet már háromszor olvastak fejére. A hóhér azonban hiába vár! ll/I ájus van. Virágoznak az akácok. Reggelenként találkozunk a munkába menő építőkkel, akik lassan már szerelik a falak mellől az épületállványokat. Az emberek virágot ültetnek a parkban. Uj parkok és virágok ágyát készítik a város több pontján. Tavasz van és május van. Nehezen jött el, és annyi vér folyt érte. Glezosz húsz éve tépte le az Akropoliszról a halál fekete propelleres szeny- nyét. Az emberek tiltakozva és gyűlölettel tesznek tanú- vallomást: követelve a szabadságot az antifasiszta hősöknek. Az emberek tanúvallomást tesznek a kék ég és a tiszta levegő, az alkotó munka, a szabadság, a nyugalom és a béke mellett. Pataky Dezső mon ennek a periódusnak alkotásait a művészettörténelem. Jellemző vásznai e korszakból: „Nő fehérpettyes ruhában”, „öreganyám”, „öregasszony ibolyával”, „Fiatal párizsi munkásnő”, stb. Ezeken a képeken erős fekete kontúrral lefokozza a fekete-szürke környezetben itt-ott megjelenő, tartózkodó, tompa színeket is. Többnyire távlat és háttér nélkül dolgozik egyetlen dekoratív egységbe komponáltan az alakot és környezetét. Festészetének második korszakában képei kiszínesedtek, tartalmilag gazdagodtak. Ez időben minden műfajt művel, kivéve a korában még divatos és történelmi festészetet. Kritikája, kifejező ereje van a közvetlen környezetét bemutató, a múlt századbeli kisvárosi polgárság életét megelevenítő „Apám és Piacsek”, „Piacsek bácsi babákkal”, „Flox és Fi- lox”, „Amikor az ember visz- szaemlékezéseiből él” című képein és más enteriőrjein. Utolsó festő-korszakában — amely a világháború s azt követő időszakra esik — stílusa impresszionista szintre esik vissza. A kontúrvonalakkal fegyelmezett szigorú szerkezet és a mozaikszemcsékre emlékeztető színes pontokból összeállított felületek helyett képein puha atmoszférától átjárt téri formák jelennek meg, melyeknek laza szerkezetét a nagy szeretettel használt eszköz, a pasztell még jobban kihangsúlyozza. E korszak jelentős alkotásai elsősorban író barátairól készített portréi. Móricz, Babits és a többiek arcképein leegyszerűsített formák mögött a népet szolgáló író lelkisége árad. Születésének 100. évfordulóján emlékezünk a mesterre, aki polgári korlátozottsága mellett is megértette korát. Emlékezünk a mesterre, akit emberileg is és ábrázolás szempontjából is minden haladó osztály érdekelt, aki a magyar festészet korabeli formanyelvét nem provinciálisán magyar, hanem európai szintű magyar húron szólaltatta meg. Berenczné Sodr Zsuzsa í ppen negyven éves. Nem -*J magas életkor ez, még csak nem is a férfikor delelő- je... sorsa mégis annyi szenvedés, annyi tragédia, s annyi harc viselője. És annyi áldozaté. Húszéves volt; fiatal és bátor, rettenthetetlen és elszánt, mikor egy májusi hajnalon letépte a gyűlölt horogkeresztes lobogót Athén büszke épületéről, az Akropoliszról s a görögök kék színű nemzeti lobogóját tűzte ki helyére, a ko- rintuszi oszlopok fölé. Egy teljes napon át lobogott a májusi szélben Athén fölött a hellének kedves zászlaja; a németek nem merték megközelíteni, nem merték megpróbálni eltávolítását, mert attól tartottak — az ellenállók aláaknázták a zászló környékét s az bármely pillanatban felrobbanhat. Egy teljes napon át láthatta a görög főváros sanyargatott népe az Akropolisz ormán a világraszóló jelet, amelyet Manolisz Glezosz tűzött ki a két és fél évezredes fellegvár homlokzatára. 1941. május 19-e volt ez az emlékezetes nap. A totális náci megszállás idejét élte akkor Görögország földje. 1941-ben a hitleri hadbíróság halálos ítéletet olvasott a fiatal hellaszi hős fejére, távollétében ítélték halálra. Akkor először. A hóhér azonban hiába várt, a nácizmus gépezete nem sza- kaszthatta meg a fiatal életet. Később ugyan elfogják, de az ifjú hős konokul és makacsul hallgat, a kínzópadon sem tudják belőle kicsikarni a „titkot”. A bitorlók soha sem tudják meg, hogy a sok ezer elfogott és összetört görög fiatal között éppen ő az, akit életre-halálra keresnek, mert az ókori Akropoliszról adott ébresztő és mozgósító riadójelet az újkori Görögország fiainak. Öccsét, Nikolaszt, elérte a gyilkosok bosszúja... 1944 nyarán, néhány héttel a náci megszállás „megszűnése” előtt — kivégezték. Manolisszal nem tudták megcselekedni ugyanezt. „A német megszállás idején négyszer ítélt el a német, az olasz és a bábkormány haditörvényszéke” — írta egyik, feleségéhez és harcostársaihoz címzett levelében. S most három hete ismét megrázó levelet fogalmazott Glezosz és tizenhat társa a világ közvéleményéhez... az összes jóhiszemű emberhez, valamennyi antifasiszta harcoshoz. „Mi, harcostársaitok a fasizmus elleni küzdelemben — írják a levélben —, a Gestapo és az SS-csapatok kínzókamráiban, a koncentrációs táborokban és börtönökben, veletek együtt harcoltunk. „Halál a német megszállókra!” ezt a jelszót írtuk zászlónkra fel. Ugyanazokban a táborokban voltunk, mint annyi Co- ventry-i és rosztovi lakos, belorusz és francia partizán. Szívünk együtt dobbant Sztálingrád védőinek szívével. Mi
