Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-21 / 118. szám
1961. május 21., vasárnap NEPOJSÄO s Egyenjogú asszonyok... im m " • > ”| KOMJÄTI JÓZSEFNÉ, a gyöngyöshalászi Kossuth Tsz elnöke Könnyű a női egyenjogúságról beszélni az olyan termelőszövetkezetben, ahol nő az elnök, a szövetkezet választott vezetője. A gyöngyös- kalászi Kossuth Termelő- szövetkezetben éppen e kérdésről beszélgettünk Kom- játi Józsefné- vel, aki 1952- től tsz-tag, 959 óta pedig Inöke a szö- ctkezetnek. — Jó helyre jött érdeklődni — mondta mosolyogva, amikor bekopogtam irodájába. — Nemrég volt Gyöngyösön, a járási pártbizottságon egy értekezletünk, ahol éppen erről beszélgettünk. Nekem akkor volt néhány észrevételem. Ha meghallgat, elmondom magának is. — Furcsa dolog ez az egyenjogúság — kezdte a szót. — Amikor már úgy gondolja az ember, hogy „egyenlők vagyunk a férfiakkal”, akkor jön rá, hogy nincs is ez egészen így. Hadd szóljak mindenekelőtt azokról a hibás nézetekről, amelyekre sokan még ma is azt mondják: „hát ez csak természetes”. — Vegyünk csak egy egyszerű példát: Ha a férfiembet elfáradt a napi munkában, hazafelé iparkodik a mezőről és a földművesszövetkezet italboltja mellett visz el az útja, akkor mi sem természetesebb, minthogy bemegy, kér egy korsó sört, kicsit beszélget, aztán máris könnyebb szívvel indul hazafelé vacsorázni. Nos, mi történik akkor, ha ezt egy asszony teszi? Két-három évvel ezelőtt még a mi falunkban is egészen bizonyos egyszeriben „lerántották volna a keresztvizet” arról az asszonyról. Es ma? Ma már gyakrabban előfordul olyan eset, hogy a férj együtt megy el feleségével meginni egy pohár sört, vagy éppen a feleség egyedül kér sört vagy málnát. Mindezeket nem azért mondom el, mintha nekünk asz- szonyoknak azon járna legfőképp az eszünk, hogy ilyen téren vívjuk ki az egyenjogúságot, vagy hogy éppenséggel ezt Von-e egyenjogúság otthon? Mocsári Lász- t**** *'% ‘ &#****"#' v ^^ ló brigád vezető megvakarja fejét, gondolkodik, aztán meggondoltan válaszol: látja, ez ’ már kicsit nehezebb probléma és ha valahol még sántit az egyenjogúság, akkor ott- |fg| hon, a családban van még ez így. Itt, a mi szövetkezetünk- ben, az én véleményem sze- I rint a nők min- |||| denben egyen- ■ jogúak a fér- s fiákkal és úgy érzem, már ■. nem is lehetne őket háttérbe' szorítani. Isme- rik, tudják jo- f&ß; gaikat. Megtanította őket az elnök- asszony, aki megjárta a múlt életiskoláját, de jól ismeri a jelent is. A mi asszonyaink nem tesznek lakatot a szájukra, ha valami sérelem éri őket, de nem maradnak alul a munkában sem. Hanem otthon... úgy érzem, a családban még akadnak tennivalók. Bár az utóbbi két-három esztendőben már sokat fejlődtünk. Asszonyaink nyaranta összeszedik magukat, aztán elmennek néhány napra a Balatonhoz, kirándulni. Most például a jégrevüre készülnek. A legtöbbjével természetesen nem megy a férje. Ügy mondom, „természetesen”, pedig néhány évvel ezelőtt még ez nem is olyan természetes, hiszen sok férj nem engedte el a feleségét, még a közös, csoportos kirándulásokra sem. Még néhány évvel ezelőtt is akadtak olyan férjek, akik azt se szerették, ha feleségük a szomszédba megy, és elvárták, hogy az asszony mindig otthon üljön, dolgozzék. Véleményen egyébként az, hogy a termelőszövetkezeten belül megvalósult női egyenjogúság jó hatással van az „otthoni” egyenjogúságra is. Ma már az asszonyok is keresnek, a szövetkezetben dolgoznak és ezenkívül még elvégzik a házkörüli, a családdal járó munkákat is. Joguk van tehát Bekik is a pihenéshez, a szórakozáshoz. mocsári lAszló tartanánk a legfontosabbnak, csak éppen arra akartam rámutatni, hogy tudatunkban mennyi olyan helytelen nézet él még, amelynek nincs köze a nők egyenjogúságához. Régen azt tartották az öregek: „kutyának, macskának, asszonynak otthon a helye”. Bizony sokat változott az élet e téren már nálunk, hiszen a mi asszonyaink társaskiránduláson, üdülésben vesznek' részt s ma már legtöbb helyen a férfiak se nézik már ezt rossz szemmel. Én úgy érzem, a mi szövetkezetünkben lassan-lassan élő valósággá'válik már a női egyenjogúság. És mi, asszonyok ezért küzdünk, harcolunk is. Mi a véleménye, Szalai néni? — Az én időmben bizony másképpen volt, édes fiam. Máma már „nagy urak” az asz- szonyok, szavuk, akaratuk van. Én csak elnézem őket, ahogy beszélnek, gondolkoznak, intézkedjek. Bizony, a régi .világban j ilyet miről ál- jmodni sem lehetett volna. Ha szólni merészelt az asz- szony, könnyen megkapta: „de felvágták a nyelved”. így lis mondták: '„asszony vagy, hallgass a neved!” — Én már 57 esztendős vagyok, de magam is szorgalmasan eljárok dolgozni a termelőszövetkezetbe, amíg csak bírok. Itt közösen, az együtt végzett munkában, könnyebben telik el az idő, halad a munka is. Én tudok mutatni olyan idős asszonyt, nénikét, aki a falunkban lakik, a Mátra tövében, de még nem látta a Mátrát, életében egyszer sem volt Pesten. Tudja, lelkem, a mi időnkben az efféle nem volt divat, az ilyesmi csak mostanában jött a divatba, amikor szót kaptak az asszonyok is. Hallgatom Szalai néni szavait és ilyenkor érzem csak, hogy mennyire előrejutottunk már ezen az úton is. Bizony, sok időnek, történelmi jelentőségű változásnak kellett történnie ahhoz, hogy a férfiembernek meg merje mondani az „asszony-brigádvezető”: János, te holnap ebbe a dűlőbe menj dolgozni, ott van rád a legnagyobb szükség! És nem kis fejlődés kellett ahhoz sem, hogy a férfi brigádtag így nyilatkozzék női brigádvezetőjéről: derék, becsületes, igazságos asszony. Jó brigádvezető. ÖZV. SZALAY ILLÉSNÉ Milyenek a női vezetők? A tsz főköny- ** velője vagyok, így ismerem az embereket, az asszonyok munkáját is. Nálunk, ahol a tagság hetvenöt százaléka nő, |;:i megfelelő | I| arányban van- |é nak képviselve } a nők a veze- tésben is. Van női brigádveze- tőnk és a mun- |f; kacsapatvezetők nagyobbik része is asszony. Azt mondha-l fe tóm, hogy a női vezetők' gyorsan elsajátítják a vezetési technikáját és' meg kell mondanom, hogy sokszor jobbár értenek az em berek nyelvén mint a férfiak de ugyanakko’ meg tudják ke vetelni a be- csüfetes, rendes munkát is. Tapasztalatom, hogy a női vezetőkben nagy a felelősségérzet. Ha valamit elvállalnak, akkor azt tűzön, vízen át teljesítik is. Szorgalmuk sokszor nem ismer határt, és szinte egyetleh esetben se fordult még elő, hogy valamelyik női vezetőben csalódnunk kellett volna. Itt nálunk, a gyöngyöshalászi Kossuth Tsz-ben, igaz, különös hangsúllyal esik latba, hogy nő az elnökünk, aki véleményem szerint is megállja úgy a helyét, mint akármelyik férfi tesz-elnök a járásunkban. DR. NAGY JÓZSEF LAJCSIK VINCÉNÉ, brigádvezető — Én úgy érzem, hogy a mi termelőszövetkezetünkben valósággá vált a női egyenjogúság. Évekre visszamenő-' en nem tudnék mondani olyan esetet, amikor a nők valamilyen megkülönböztető hátrányt szenved tek volna. Az! hiszem, akkor se tévedek, ha azt mondom, hogy szövetke zetünkben nincs semmilyen ellentét a nők és férfiak kö zött és egyr,. több férfi megérti, hogy feleségének — aki a családi munka mellett még a szövetkezetben is becsülettel helytáll — szüksége van szórakozásra, pihenésre. Az elmúlt években mi, asszonyok — természetesen együtt a férfiakkal — közös kirándulást szerveztünk a Balatonhoz, Görömböly-Tapolcára és mindkettő nagyon jól sikerült. Asz- szonyok, családanyák voltak ott, olyanok is, akiknek a férje valamilyen oknál fogva nem tudott eljönni. Ma már nincs ebben semmi különös. Két-három évvel ezelőtt nem egy férj még azt is rossz szemmel nézte, ha felesége moziba ment. Most szinte minden filmet megnézünk itt a falunkban és különös érdeklődés övezi az egri Gárdonyi Géza Színház tájelőadásait, de szívesen látnánk több helyi darabot is. Ha azt mondom, hogy napról napra több joguk van a nőknek, akkor se mondok rosszat, mert ez élő valóság. A múlt esztendőben 210 munkaegységem volt, tehát ugyancsak dolgoznom kellett. Van családom, rájuk is sokat dolgozom* de emellett még arra is jutott és jut időm, hogy tanuljak. Az általános iskola VII. osztályát végzem magánúton. Nem vagyok egyedül már az idén se, de jövőre, amikor megnyílik a nyolcadik osztály is, akkor már egészen bizonyos, hogy asszonytársaim közül is még többen irátkoznak majd be, veszik kezükbe a könyvet. A mi szövetkezetünkben sok asszony szereti a könyvet, folyóiratokat, a rádiót. Véleményem szerint a női egyenjogúság körül még inkább odahaza, a családban mutatkoznak kisebb hiányosságok. Gondolok itt először a „második műszakra”. Vannak még férjek, akik egész nap feleségükkel együtt dolgoznak kint a határban, de este, amikor hazamennek, elvárják, sőt, megkövetelik, hogy a feleség egyedül készítse el a vacsorát, esetleg vágja a fát, vizet hozzon be, stb. Több segítséget várunk a férjektől a házi munkában is. Menjen-e üdülni az asszony? — Ha megérdemli, igen. - Küldje el a szövetkezet, úgy, I mint ahogyan már tette azt V néhánnyal az elmúlt esztendőben is. A szövetkezet asszonyai Párádon töltöttek el két hetet, de a jövőben még inkább lehetőség nyílik majd ar- : ra, hogy a szór- galmasan dolgozó asszonyokat pihenni, üdülni küldje a szövetkezet. Reméljük, rövidesen alkalom nyílik arra is, J| hogy külföldi ’ országba látogassanak el. ) H Vannak még férjek, akik i egyelőre ide- - genkednek a gondolattól, hogy feleségük pihenni, üdülni menjen, de akik ismerik feleségüket, megbíznak bennük, azt mondják: menjenek csak, küldje el őket a szövetkezet, ha munkájukkal rászolgáltak. Mi, férfiak, megértjük, hogy sok a dolguk, munkájuk az asszonyoknak. Nem könnyű feladat lelkiismeretes munkát végezni a szövetkezetben, sok munkaegységet szerezni, ugyanakkor helytállni a házkörüli munkákban is. Különösen nehéz ez ott, ahol kisgyerek van, de ma már otthoni munkájukban is egyre többet segítenek az asszonyoknak a férjek. Szalag István BERÉNYI LÁSZLÓ (Kiss Béla felvételei)
