Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-21 / 118. szám

4 NEPÜJSÄG 196Í. május 21., vasárnap Péntek este mutatta be a Gárdonyi Géza Színházi Darvas József HAJNALI TŰZ eímű drámáját &&sKaaS§ A rendező: HORVÁTH ÁRPÁD Bónis József: PALÁNCZ FERENC Bónis Lajos:- CSAPÓ JÁNOS Géza: SZOBOSZLAI SÁNDOR B. Traven világhírű regénye sem kerülte el sorsát: filmre vitték a nyugatnémetek. Philip Gale amerikai tenge­rész lekési a kikötőben hor­gonyzó hajót, mert a parti házak egyikében töltötte az éjszakát egy lánynál, aki el­lopja iratait és pénzét. A pén­zért nem lenne nagy baj, de az okmányok nélkül a tenge­rész egy életre hontalanná válik. A jókedélyű, és kicsit könnyelmű tengerész hetven- kedve fut neki a nem ismert akadályoknak, de a modern világ kétségbeejtően lelketlen bürokráciája, szív nélküli és csak az előírásokhoz való ra­gaszkodása tragédiává bontja a fiú életét. Sem a nyugati rendőrség, sem az amerikai konzul nem tudja, vagy pusz­tán kényelemből (mit tudni, miért hiányoznak a papírok az életerős fiatalembernél?) nem akarja megoldani az ügyetlenül összebogozódott csomót a fiatal tengerész éle­tén. Philip Gale így jut el — csaknem félvállról vett ván­dorlás után — a gondolatig és a kikötőig, ahonnan a kaló­zok és a cinikus emberi ke­gyetlenség kezén-közén eljut a tragédiáig. A könyv annak idején vi­lágsiker volt, olvasása meg­rendített. , A film feltárja a kegyetlen­ség, a közömbösség és az em­beri alvilág sokszínű világát és képeinek sorozatából kiala­kul a reménytelenség, amely a modern világban behálózza és megfojtja, halálba viszi a történet hőseit. Sovány vigasz számunkra, hogy a halálha- jón, a rozoga, ócskavasnak számító „Yorikkén” mindenki, a kegyetlenség vámpírjai is elpusztulnak, mert az erkölcsi igazság amelyet a regény is, a film is elénk tár, nem vi­gasztaló: aki egyszer igazolvá­nyai nélkül beleszédül a tár­sadalom bizalmatlanságának szörnyű örvényébe, azt nem lehet megmenteni. Reményte­len ez a magány, amit a film és a regény egyaránt áraszta­nak. Nehezen lélegzőnk fel a film hatása alól. A film ke­délyesen indul, a hős az első kudarcok után még olyan ten­gerész szerelmet él át a ván­dorlása közben útjába akadt lánnyal, Miléne-nel, amit nem lehet elfelejteni még csinált­A halálhajó Nyugatnémet film nak ható tragikus pózában sem. Aztán már csak kegyet­lenség, csak aljasság, csak ma­gány, és bűnök következnek. S ebben a légkörben csaknem megváltásként hat, ha valaki meghal. A rendező Georg Tressler harsogó tragédiává fogalmaz­ta a regény mondanivalóját. Mindenütt a végletekig hang­súlyozott a rendezői felfogás, igyekszik nem elengedni egyetlen lehetőséget sem, amely a nézőt leköti, idegei­nél fogva rabul tarthatja. A szerencsétlenségek érzékelteté­se itt-ott már több is a kép­szerűségnél, a szadizmus szí­nei villannak meg (a boruló hajó kazánhelyiségében bekö­vetkező borzalmas halál) nem egy esetben, de emlékezetes marad az a lírai és hatását nem vesztő képsor is, aho­gyan Miiéne és Philip románc­szerű szerelmét megelóveníti. Heinz Pehlke operatőr nagy­szerű munkát végzett. Képei és montázsai hatásosak, lé­nyegre törnek (ahogyan példá­ul a tenger fodrozása átúszik a búcsúzó Miiéne könnyes ar­cán), az események teljes han­gulatát rögzítik, olykor már- már negatív értelemben is. A film igazi nagy értékei mégis a színészi játék. Horst Bucholz fiatal tengerésze az érzelmek és szenvedélyek szé­les skáláját szólaltatja meg. Feledteti azt az aggályunkat, hogy ennek a tragédiának az alapja egy alapjában véve os­toba véletlen az oka és saj­náljuk őt, együttérzünk vele az egyenlőtlen küzdelemben, amelyet az igazságtalan tár­sadalommal szemben megvív­ni kényszerül. A másik kitűnő alakítás Elke Sommeré, aki Miiéne lel­kivilágát bontja ki előttünk. A lány fiatal és szép, szere­lemre sóvárog, de csak a vé­letlen sodorja elé a nekivaló férfit: a bakterház esemény­telen magányában marasztalja lelkével-testével a tengerészt, de maga is tudja, hogy lehe­tetlent kér. Búcsúzása pilla­nat, amelyben a két társtalan sajnálva szereti egymást. Pár mozdulatával többet mondott el magáról és helyzetéről, mint kötetnyi értekezés a kapita­lizmus erkölcsi törvényeiről. Lawski tragédiája még sok­szorozza Philip Gale tragédiá­jának hatását. Ö szerzi meg a „Yorikke” aljas bandája számára Philipet, hogy a megsemmisülésig elválasztha­tatlanok legyenek. Minden pillanatban tragikus tét a sorsuk, bármikor bekövetkez­het a vég, de ők ketten a szabadság távoli illúzióját ker­getik reménytelenül. A film zenéje is, a film mondanivalója is nagy tanítás: vigyázzatok, emberek, a hu­manitás hiánya a kárhozatba viszi az embert. Ma őt, hol­nap esetleg téged. S ezt Tra­ven nagyszerűen megírta a nyugati világról. (farkas) 1961. MÁJUS 21., VASÁRNAP: BERNATH 455 évvel ezelőtt, 1506. május 21-én halt meg KOLUMBUSZ KRISTÓF, olasz származású, spanyol szolgálatban álló tengerész. 1492-ben az Indiába vezető utat kutatva, ő fedezte fel az amerikai földrészt. Első útja alkalmával Bahama, Kuba és Haiti szigetét, második útján a Kis-Antillákat. Porto Rieot és Jamaicát (1493), a harmadik útján (1498-ban) Dél- és Közép-Amerikát fedezte fel. Haláláig gzt gondolta, hogy India keleti partvidékét érte el. Megjelent a Heves megyei írók és költők antológiája EGRI VÖRÖS CSILLAG 21—22-én: Halálhajó EGRI BRŰDY 21—22-én: Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN 21—22-én: A gyűlölet áldozata GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 21- én: A nagy kék országút 22- én: Az élet titka HATVANI VÖRÖS CSILLAG 21—22-én: Tisztes úriház HATVANI KOSSUTH 21- én: Orvos a válaszúton 22- én: Nincs előadás HEVES 21- én: Magasabb elv 22- én: Veszélyes út PETERVASARA 21- én: Háború és béke (!■—n.) 22- én: Nincs előadás FÜZESABONY 21—22-én: Hamupipőke műsora Egerben este 7 órákon Hajnali tűz A Heves megyei Népújság minden vasárnap megjeleni irodalmi oldalán évek óta feltűnnek ugyanazok a nevek. Megismerték az olvasók az írók és költők írásait. Most a me­gyei tanács művelődési osztálya „ÜZENET” címen kiadta az írók és költők válogatott írásainak gyűjteményét, amelyik a könyvnap alkalmával jelenik meg. A kötetben megjelennek Kolacskovszky Lajos, Suba Andor, Papp Miklós, Gyurkó Géza, Hargitai István, Püspöki Mihály, Szita Zsuzsa, Szemes Piroska, Forgács Károly, Okos Miklós, Farkas András, G. Molnár Ferenc, Pataky Dezső, Höl- di János, Kovács András, Szalay István, Némedi Lajos, Cs. Ádám Éva, Fazekas István, Bobkó Gyula írásai és Márkusz László művészi fényképfelvételei, Jakuba János, Pásztor Péter és Varga Gabriella festményei, illetőleg grafikáinak reprodukciói. VT VVWw VVV W Üdvözlet a Szász-Svajéból Bencsik András: AMBRUS ANDRÁS Kedves olvasói Ahogy Csehszlovákiát el­hagyta vonatunk, csodálatosan szép tájakat láttunk elsuhan­ni. Az üdezöld környezetben jellegzetes stílusú kis üdülők, nyaralok képei fürödtek az El­ba vizében. Fölöttünk óriási sziklák emelkedtek a magas­ba. Erről a tájról csak az el­ragadtatás hangján '.ehet írni, hisz ehhez hasonlót sem lát­tam. Érthető, hogy nagy izga­lommal vártam ezt a napot, amikor közelről is meglátha­tom, bejárhatom ezt a tájat A háromtengelyes német autóbusz szinte sírva vitt föl­felé a partokon. Irigyeltük azokat, akik a pompás, kényel­mes Ikarus-on utazhattak, hisz csak elsuhantak mellettünk. Utunk első programja a pill- nitzi kastély megtekintése volt. A japán stílusú kastély, de az órisi park is Erős Ágost nevét juttatja eszünkbe, aki évről évre itt töltötte nyári „pihenését”, itt fogadta szerel­meit is, akikben soha nem is­mert hiányt. A krónika sze- szerint 365 gyermeket hagyott hátra, és beszélik, büszke volt a hölgy, akit megajándékozott szerelmével, ill. aki gyermeket szülhetett a nagy fejedelem­nek. A kéjlak azonban már a múlté. A kastély funkciója megváltozott. Itt helyezték el azt a képanyagot, amely szá­mára még nincs hely a derz- dai képtárban, nyáron pedig szabadtéri hangversenyek szín­helye a pillnitzi kastély. Óriá­si parkjában, 4 kilométer hosz- szú gesztenyesorán szívesen sétálnak a műemlékeket ked­velő kül- és belföldi turisták. A nap már delelőre hág, amikor megérkeztünk Bastei- be, ebbe a gyönyörű, sziklák­tól gazdagon díszített, pompás levegőjű üdülőhelyre. Előke­rülnek a fényképezőgépek. Van téma bőven. Sajnos, a legszebb részek be vannak ke­rítve, de sebaj, ha pénzed van, a sziklák közé is bejuthatsz. Csak előbb jegyet kell válta­nod! A kilátók szinte egymást érik. Gyönyörű a látvány bár­melyikről nézel szét. Fönnsé- ges tájkép, csodálatos panorá­ma! A mélységben az Elba vi­ze kanyarog. Lomhán úsznak hátán a vontatók. A folyó mel­lett vonat száguld. Itt is, ott is apró falvak és sziklák és hegyek és sziklák ameddig a szem ellát. S a .sziklákból ala­kokat, valóságos szobrokat fa­ragott ki a természet. Egy kis fantáziával akár neveket is adhatnánk nekik. De erre nincs lehetőség. A busz már dudál, tovább kell menni! Ütünk Hohnstein vára alatt visz el, amely a- fasiszták koncentrációs tábora volt. Ahogy a meredek sziklafalra vetjük tekintetünket, nem ne­héz megfogalmazni a gondo­latokat. Akit ide bezártak, an­nak itt érkezett el a világ­vége. Hisz a foglyok szökésre nem is gondolhattak! A meleg kezd kibírhatat- lanná válni. Olyan az autó­buszban, mintha előmelegített bádogtepsiben ülnénk és süt­ne ránk a nap. De nini! Elő­bukkant az Elba. Már a pusz­ta látása is ,hűsít. Megérkez­tünk Bad Schandauba, a né­metek híres nyaraló- illetve fürdőhelyére. Ezt a kis város­kát mindenkinek látnia kel­lene. A festő ecsetje is hűsé­A Pillnitzi kastély. gesebb képet tudna nyújtani« mint az én szürke szavaim. De elégedjen meg most eny- nyivel, kedves Olvasó, s ha teheti, 'jöjjön el ön is, tekint­se meg ezt a gyönyörű kis fürdőhelyet! Maga a város, szűk utcáival a prágai óvárost idézi fel, de talán példáért Egerből nem is szükséges Prágába menni, ha szűk utcáról van szó. Üz­let üzlet után sorakozik. Le­het szinte mindent vásárolni, csak pénz legyen! S főleg em­léktárgyakat lehet nagy vá­lasztékban találni. Az emlék­tárgyak ízlésesek, szépek és ami nem utolsó dolog, olcsók. Hisz az emléktárgyak egyben propagálói is az illető hely­ségnek, látványosságnak... A városka a hegyek és az Elba között helyezkedik el. Olyan, mintha beszorították volna. Az Elba hűs hullámai szinte nyalogatják az üdülők és penziók szegélyét. Megéheztünk. Az egyik fo­lyómenti hotel ebédlője hiva­tott arra, hogy lecsillapítsa éhségünket. Ez az étterem arról nevezetes számomra, hogy itt ettem életemben elő­ször paprikával behintett cit­romot. A szakácsnak megle­hetősen furcsa elképzelése le­het a magyar konyháróL Szeretnénk még maradni, hisz oly szép itt minden, de menni kell. Visszafelé az El­ba túlsó oldalán megyünk. Ez az út is gyönyörű volt, saj­nos azonban, a fáradtságtól már kevésbé tudtuk élvezni. Az április eleji szokatlan nagy meleg nagyon megviselte bu­szunk utasait. Pihenni azon­ban ráérünk majd otthon. Holnap kora reggel irány: Meissen, Lipcse! Nagy Andor

Next

/
Thumbnails
Contents