Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-19 / 91. szám

1961. április 19., szerda «EPÜJ8AO 9 Megkezdődött a horti színjátszó hét A közelmúltban felavatott horti kultúrotthonban szomba­ton este színjátszó hét kezdő­dött. A Hámán Kató kulturális seregszemle járási döntőjében első alkalommal szerepelnek a legjobb falusi és üzemi szín­ijátszó együttesek. A környék egyik legkorsze­rűbb kultúrotthonának a nagy­termét zsúfolásig megtöltötték a horti lakosok, akik község- fejlesztési hozzájárulással és jelentős társadalmi munkával csaknem teljesen saját erőből építették azt fel. A kultúra he­lyi fellegvárát magukénak vallják, s jóleső érzéssel, örömmel vették, hogy a ren­dező szervek rájuk gondoltak, s a színjátszó hét gazdag mű­sorával szórakoztatják a köz­ség lakóit. A színjátszó hét megnyitóján részt vettek a járási párt és tanácsvezetők is. Balázs Pál, a járási tanács VB elnökhelyet­tese köszöntötte' a részvevő­ket és méltatta a színjátszó hét jelentőségét. Az esten a zagyvaszántói mű­velődési otthon kiszista szín­játszói Viktor Rozov Felnőnek a gyerekek című, háromfelvo- násos színművét mutatták be. A szovjet író mai mondaniva- lójú művében a fiatalok pálya- választását, problémáit tárja fel. Élesen rámutat a profesz- szor (Averin) fiának (Andrej) léha életmódjára. Andrej any­ja (Nasztyja néni) bálványozza és babusgatja gyermekét, akit semmiféle munka nem érde­kel; sőt férje barátja révén protekcióval akarja elősegíteni főiskolai felvételét. Szemléleté­vel szembe áll a vidéki unoka- testvér (Alexej) és barátai (Ká- tya és Misa) őszinte munka­szeretete és törekvése, hogy a társadalom hasznos tagjaivá váljanak. Szemben áll színész- fia (Arkagyin), akinek hivatá­sában megingott hitét meny­asszonya kitartó szerelme adja vissza. Végül akkor döbben rá az igazságra, amikor a felvételi vizsgától félő Andrej is falura indul dolgozni. A csoport tagjai 1958 óta dolgoznak együtt Jakab József tanító irányításával. Több színdarab sikeres tolmácsolá­sa már ismertté tette nevüket. Minden bemutatóra szorgalma­san készülnek és a környékbeli falvak lakoásága szívesen fo­gadja szereplésüket. Előadásu­kat sok izgalom előzte meg, de alapos felkészültségről biztos szövegtudásról. és rutinos moz­gásról győzött meg. „Rossz ka­tona az, aki nem akar tábor­nok lenni” — mondatja egyik szereplővel Rozov. Nos, ez a tábornokká válás” a nagyot- akarás jellemezte a zagyva­szántói színjátszók előadását, akik megértették Rozov mon­danivalóját. Illés Vilmos Ave­rin, Ravecz Anna Nasztyja né­ni, Illés Ferenc Arkagyij, Kiss Dezső Andrej, Ravecz János Alexej, Ambrus Erzsébet Gája, Szabó Imre Vagyin, Juhász Te­réz Kátya, Oldal Ferenc Misa és Misinczki Márta Mása sze­repében igyekezett a leg'öbb: nyújtani külön-külön, s az együttes egészében is. A közönség többször felcsat­tanó, lelkes tapsa jutalmazta a maradandó élményt nyújtó műsort. Kár, hogy a gyerekek hangos tetszés-nyilvánítása és a kisebbek nyüzsgése zavarta az előadást. Vasárnap este a lőrinci mű­velődési otthon színjátszó cso­portja lépett színpadra. Kora­beli jelmezben mutatták be Gárdonyi Annuska .című, há- romfeivonásos színművét. Di­cséret illeti lelkes felkészülésü­ket és a rendező, Hajék Jenőné munkáját. Kedden a rózsaszentmártoni művelődési otthon színjátszói Lévai Béla Dunántúli rapszó­dia, a Mátravidéki Erőmű mű­velődési otthonának színjátszó­csoportja Csobay Lajos Gomo­lyognak a felhők és a petőfibá- nyai művelődési otthon szín­játszó együttese Füsi József Hajnalodik című egyfelvonásó- sokkal szerepeltek. A horti kö­zönség várja a többi előadást. Április 19-én az apci KISZ színjátszó csoportja Gergely Sándor Vitézek és hősök című háromfelvonásos színművét, 20-án pedig az ecsédi művelő­dési otthon színjátszó csoport­ja Csiky Gergely Buborék cí­mű háromfelvonásos vígjáté­kát mutatják be a horti műve­lődési otthonban. Április 21-én Hatvan város színjátszó cso­portja — amely a most folyó körzeti versenyen a legeredmé­nyesebbnek bizonyul — szere­pel a járási bemutatón. A horti színjátszó-hét iga­zolja, hogy a hatvani járásban tevékenyen dolgoznak a kul- túrmunkások. A járási, városi KISZ-bizottság, a járási és vá­rosi tanács népművelési fel­ügyelőségének okos kezdemé­nyezése a színjátszók szerepel­tetése. Nagyban elősegíti, hogy még lelkesebben, lendületeseb­ben végezzék munkájukat. . R. I. Kulturált viselkedést Ecséden is! A Közbiztonsági Tanács szervezésében Ecséden az el­múlt napokban előadás hang­zott el a fiatalok számára a huliganizmusról és a község­ben elég gyakori verekedések­ről. Az előadáson megjelent a hatvani rendőrkapitányság képviselője, a község vezetői és a KISZ-titkárok. A megje­lent fiatalok mélyen elítélték az olyan fiatalokat, akik ma­gatartásukkal minden alka­lommal igyekeznek megzavar­ni társaik szórakozását és ve­rekedést provokálnak,' vagy szerveznek. (Agócs Lajos.) Az úttörő rajzpályázat esélyesei közül kettő Az Űttörőszövetség fennállásának tizenötödik évfordulója tisztele­tére rendezett rajzpályázatra máris sokan neveztek be műveikkel. Kettő a pályázók közül: Osváth Péter: Édesanyám, vagy: Második műszak. Az Egri Peda­gógiai Főiskola II. sz. gyakorló iskolájának V. osztályos tanulója. Szabó Erzsébet: Rajzszakkörön. Eger, ni. sz. ált. isk. VIII. osztály. OC< >OOOCOOCXXlC<XXXXXXXX)0000OOOOCO000000000000000000000C 3 szépasszony Máriát néhány év­vel ezelőtt ismertem meg egy termelőszö­vetkezeti küldöttérte­kezleten. Éleseszű, ko­moly, harminc körüli parasztlány volt, az érdekesebb felszólalók közé számított. Akko­riban néhány újság irt is róla. Később, vagy fél év múlva, magam is el­utaztam hozzá, hogy írjak arról a szövetke­zetről, amelynek he­lyettes vezetője. Ép­pen akkor érkezett meg a -megyei mező- gazdasági értekezlet­ről és nyakig volt munkával, utasítások, intézkedések, aláírá­sok várták. Határo­zottan, biztos kézzel és érezhető tekintély lég­körében dolgozott. Cseppet sem látszott bizonytalannak, této­vázónak. Találkozásunk pil­lanata nem volt alkal­mas arra, hogy részle­tes beszélgetésbekezd­jünk. Erre csak este került sor. Akkor xn- szont kiderült, hogy nemcsak a szövetkezet ügyeiben otthonos, ha­A nem egyéb — például irodalmi kérdésekben is. Könyvekről, ver­sekről, írókról cserél­tük ki nézeteinket, köztük több olyan is szerepelt, aki már megfordult náluk a termelőszövetkezetben. Valami azonban za­vart engem Máriában. Haja rövidre nyírott és zsíros volt. Bőre ér­des, szemöldöke kissé sűrű, és bozontos, szá­ja sarkában és álián néhány erős, fekete szál kunkorodott. Tu­lajdonképpen szabá­lyos arcvonásait ezek az apróságnak tetsző szépséghibák nőietlen- né tették. Nagyon saj­náltam, hogy ez a ro­konszenves egyéniség nem sokat törődik kül­sejével. Végig gon­doltam, milyen jelen­téktelen apróságokon múlnék, hogy igazán nőies legyen. Nem, nem jutott eszembe, hogy előhozakodjam azzal: vegye igénybe a kozmetikát. Részint, mert tapintatlanság lett volna, egyébként pedig úgy láttam, hasztalan tennék kí­sérletet arra, hogy rá­beszéljem az apró szépséghibák eltünte­tésére. Gondolatban azonban elképzeltem, milyen kevésből állna és máris kimondottan csinos lehetne. A riportot régen megírtam, vagy más­fél év telt el azóta. Meg is feledkeztem Máriáról. Nemrég egy értekezleten megfogta valaki a karomat. — Nem ismer meg? — kérdezte. Zavarba jöttem, mint mindannyiszor, ha valaki ismerősnek tetszik, de nem emlék­szem, hol találkoz­tunk, ki az illető. Amikor megmondta a nevét, nem akartam hinni a szememnek. Gesztenyeszínű haja még őrizte a tegnapig fodrászmunka nyomát,' szemöldökének lágy, kellemes íve volt, « bozontosság teljesen eltűnt. Arca piros és sima, olyan, amilyen­re azt mondják: őszi­barack. A pelyheknek semmi nyoma. Amikor csodálkozá­somra elnevette ma­gát, akkor láttam, mi­lyen gyönyörű, fehér fogsora van. Nyilván ugyanilyen volt akkor is, amikor riporton voltam nála. Ott észre sem vettem. A csinos kosztümben, kissé ma­gas sarkú cipőjében, kellemes, kulturált megjelenésű, nőies volt. Nem tudtam meg­állni, hogy meg ne kérdezzem: — Mi történt, Má­ria? — Fejlődünk! — ne­vetett. A konferencia szü­netében csak vázlato­san tudta elmondani, mi történt vele, de ez is elég volt ahhoz, hogy lemérjem, mi­lyen utat tett meg. Kozmetikai bemuta­tót tartottak a falu­ban. Elment ő is. Ott hallotta, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy csinos, ápolt lehessen. A kozmetikusnő kifej­tette, hogy a gondo­zott külső nem városi kiváltság, hanem min­den nő számára elér­hető, sőt: lassan köve­telmény. Mária be­ment a járási szövet­kezeti kozmetikába, ahol rendszeres keze­léssel eltávolították azt a néhány felesleges, tolakodó pelyhet, meg­igazították szemöldö­ke ívét, megmondták, hogy a naptól erősen megbarnított, széltől cserzett bőrét milyen krémmel ápolja. Jólesett ránézni. Nem használt sem fes­téket, sem púdert, mégis üde, kellemes, ápolt volt: Amikor a konferencia folytatá­sát jelző csengő meg­szólalt, még annyit mondott: — Két hónapja férj­hez mentem __ Se btiben csak eny- nyit. tudtam mondani: — Gratulálok! Szemes Piroska Made in USA „Hétfőn, helyi idő szerint hajnali ötkor..." — így kez­dődik a távirati irodák jelen­tése arról az arcátlan agresz- szióról, amelyet* Kuba ellen követtek el fegyveres, part­ra tett és állítólag ejtőernyő­sökkel is megerősített ellen­forradalmi bandák. Az ag­resszió egyébként várható volt! Nem üres vádaskodás, nem megalapozatlan vészki­áltás volt Raul Roa, Fidel Castro és a többi kubai for­radalmár ENSZ-béli és más­alkalmi kijelentése: Kubát agresszió fenyegeti. Még az Eisenhower-kormány kezdte el, s most az új kormány tet­te fel a pontot az „i”-re: „hétfőn, helyi idő szerint hajnali ötkor...”. A demokratikus forra­dalom útját járó Kuba hal­latlan veszélyt jelentett az Egyesült Államok és latin­amerikai csatlósai számára. A Batista-rendszert megdön­tő forradalmárok egész Dél- Amerika számára példát nyújtottak, hogyan lehet és hogy! lehet demokratikus rendet teremteni; lehet és kell, az Egyesült Államoktól független, a világ minden né­pével békés és normális kül­politikát folytatni; lehet és kell önálló, a világ többi or­szágaival egyenrangú kap­csolatokra épülő gazdasági életet kialakítani. Ez a sok „lehe t”, amely már Kubában nem lehetőség, hanem valóság volt és az ma is — hozzátehetjük rögtön, az lesz a jövőben is! — vörös posztó volt a-ia ország sze­mében, amelynek kapuját ugyan a Szabadság-szobor őrzi — talán éppen a szabad­ság ellen. Az újságolvasó em­ber jól emlékszik, hogy né­hány esztendővel ezelőtt Guatemala haladó társadal­mi rendje lett az agresszió áldozata, s az agresszió fegy­verein, éppen úgy, mint most, ott volt olvasható: Made in USA.-Az Egyesült Államok hiva­talos körei tagadják, hogy az úgynevezett nemzeti forra­dalmi tanács ellenforradalmi bandái amerikai földről in­dultak volna el Kubaellenes agressziójuk végrehajtására. A valóság azonban má,st mu­tat, s erről meglehetős nyílt­sággal írnak az angol lapok. A Daily Express egyenesen szerencsét kíván az amerika­iaknak, míg a Guardian így ír: „Ha az ellenforradalmá­rok fegyveresen beavatkoz­nak Kubában, az Egyesült Államok kormánya lesz ezért a bűnös — legalább is rész­ben.” Az ellenforradalmárok beavatkoztak, s a tények iga­zolják, hogy az amerikai im­perialisták a bűnösök ezért, és egyáltalában nem rész­ben. Az ellenforradalmárok Ka­liforniában, ‘ Guatemalában amerikai fegyverekkel, ame­rikai kiképzőtisztek segítsé­gével készültek és készülnek továbbra is, hogy megdönt- sék a Fidel Castro vezette kubai kormányt. Egy jobbol­dali szenátor Washingtonban nyíltan hangoztatta, hogy az Egyesült Államoknak min­den segítséget meg kell adnia és az USA meg is ad egy kubaellenes intervencióhoz... Minek több tényt felsorolni, Amikor változatlan frisse­séggel a világ szenzációja Gagarin őrnagy űrrepülése, a szovjet tudomány, a béke tu­dományának nagyszerű sike­re, íme — Made in USA! — az Egyesült Államok impe­rialista körei is megterem­tették a maguk szenzáció­ját, imperialista módra és imperialista céllal. A Castro- kormány létrejötte óta állan­dóan készülő agresszió — leg­alábbis annak egy lépése — bekövetkezett, s ezért ország­világ előtt az Egyesült Álla­mok kormányát terheli a fe­lelősség, azokat az imperia­lista köröket, amelyek ismét új tűzfészket próbálnak ki­robbantani a világ egy újabb pontján. A próbálkozás azonban még nem siker, s ez, a pró­bálkozás nem is hozza meg a sikerét. A kubai kormány és a kubai nép van és lesz olyan erős, hogy leszá­moljon az intervenciósokkal, mert a néppel, a kubai kor­mánnyal együtt érez, s szá­mára minden segítséget meg­ad a világ valamennyi béke­szerető, szabadságtisztelő né­pe. Ezt igazolják azok a tün­tetések, amelyek New York­ban, Dél-Amerika számos or­szágában és városában lezaj­lottak, ezt igazolják a tilta­kozások ezrei és tízezrei, szerte a világon, amelyben neves közéleti személyiségek, egyszerű dolgozók fejezik ki mély felháborodásukat a Ma­de in USA-féle agresszió fe­lett. „Hétfőn, helyi idő szerint,- hajnali ötkor...” — így röp­pentették világgá a távirati ügynökségek az ellenforra­dalmár zsoldoscsapatok in­tervencióját Kuba ellen. Nem kell sok idő hozzá, hogy a hírügynökségek azt közöljék a világ közvéleményével, hogy az intervenciót felszá­molták, az ellenséget meg­semmisítették a kubai népi erők. Mert nemcsak Made in USA, de Made in Kuba is van! Gyurkó Géza mnmmm a becsületszarkák ...akik nem lopnak az üzemekben, nem visznek ki a gyárkapun, a vállalat ajtaján semmit, akiknek kezéhez nem ragadt még soha egyetlen fillér sem, mégis rájuk illik a ragadványnév: becsületszarkák. Olyanok ők. mint a szúnyo­gok. Csípnek. De még ebben is különböznek a szemtelen rovartól, mert azok legalább szemtől szembe csípnek, azt, akinek vérét kívánják — megcsípik személyesen. A becsü- letszárkák másfélék, ök nem mérnek egyenest belecsörögni annak a fülébe, akit bántani akarnak. Á, nem olyan bátor emberek ők! Hanem itt-ott elejtenek egy-egy megjegyzést, lehetőség szerint olyan helyen, ahol tudják, hogy „jól he­lyezkedhetnek” ezzel a kis suttogással. Meglopják a tár­sukat azzal, hogy míg azok békésen játszogatnak gyerme­keikkel, vagy segítenek a feleségüknek, addig „nyilatkoz­nak” róluk. Na, nem áztatják el, nem mártják be, csak ép­pen... hát igen... csak éppen egy kis megjegyzéssel elkez­denek ásni egy árkot. Előbb csak lyuk, aztán gödör, majd valóban árok lehet az ilyenfajta csendes csípések, fölös­leges szarkacsörgések eredménye. Mert a családapa, akiről eddig mindössze annyit tudtak az illetékesek, hogy csendes, szorgalmas, becsületes ember, arról egyszercsak elhangzik egy odavetett megjegyzés: „...nana! tudom, amit tudok, de hát, istenem, miéri én fecsegjek róla?” Több szó nem is esik, csak aztán a bogár belekerül valakinek a fülébe, s nem akarván lemaradni a mindig mindent tudók közül, ő is hozzátesz valamit: „...cca! Nem is gondoltam volna! Nahát, ez a Kovááács?!” Egy kis eltolódó hangsúly és a Kovács máris szegényebb lett valamivel. Valamit elloptak tőle, Ellopták azt, hogy maradéktalanul úgy éljen a társai szemében, mint amilyen valójában — tiszta, rendes, becsü­letes ember. Egy embert nemcsak úgy lehet megkárosítani, hogy ellopjuk a pénztárcáját, hogy felgyújtjuk a házát, hanem úgy is, hogy bele-belemar valaki a becsületébe, beleturkál kéretlenül és hívatlanul az életébe. Ezek a becsületszarkák azonban majd úgy járnak egyszer, mint az egyszeri szarka, ame­lyik addig csörgött a lopott gyűrűvel, a gazdája ablaka alatt, míg — ő került á macska tányérjára! (ádám)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents