Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-19 / 91. szám

2 REPOJSAO 196t. április 19., szerd» Amilyen a munka—olyan az eredmény a Tárná mentén Is Egy község, vagy terület kulturális munkájának felmé­rése nem egyszerű dolog. Nem egyszerű, mert ez .a szerteága­zó munka nem minden eset­ben hoz olyan eredményt, mint amennyi a belefektetett ener­gia, s nem mindenkor úgy alakul, ahogyan a tervekben elgondolták azok készítői. Nem egyszerű azért sem, mert ál­talában nem egy ember mun­kájáról, hanem egy egész kol­lektíva hozzáállásáról, lelke-, sedéséről adhat számot az, aki a felmérésbe belekezd.. A Tárná mentén jártunk. Kis községben, nagy község­ben, de tanyán is megfordul­tunk azért, hogy minél telje­sebb képet nyújthassunk a he­vesi járásban „Tárná mente” néven ismeretes tájegység kul; turális életéről. Elsőnek a megye legdélibb községét, TARNAÖRSÖT látogattuk meg. Igaz ugyan, hogy a kultúrotthon igazga­tója, a falu kulturális életé­nek irányítója nem volt ott­hon, de egy frissen készült jelentésből és Kerek László VB-titkár elbeszéléséből sok mindenre fény derült. Szinte elsőként került terítékre a mo­zi és a kultúrotthon ügye. Ez már, úgy látszik, mindaddig probléma marad, amíg egy mozi és egy kultúrház nem lesz minden községben. Mivel azonban vannak ennél sürge­tőbb építkezésed is, ezen kér­dés megoldásán csak gondol­kodni kell. Valahogy talán kevésbé mereven kellene a szerződéseket megkötni, mert egy nagy igazságot el kell fo­gadni — bármilyen jó is egy- egy filmelőadás, azért a fiatal­ság igényli a táncos, zenés es­téket, a falu meg szereti a mű­vészeti csoportjai által nyúj­tott műsort. De ezen túlmenően itt, Tar- naörsön például még az is­meretterjesztő előadások meg­tartása is nemegyszer akadá­lyokba ütközött, éppen a mo­zielőadás miatt. Egy helyiség van, jobb megoldást kell ke­resni, mint az eddigi, termé­szetesen nem a mozielőadások rovására, mert az is kevés. (!) Teremhiány gátolja a televí­zió látogatását is, mert a köz­ség két televízióját igen rossz helyen helyezték el. A község­ben jól működik a kultúrott­hon színjátszó csoportja, tánc­csoportja és három zenekara. De tartottak a télen 47 isme­retterjesztő előadást is, ame­lyet mintegy három »és fél ezer ember hallgatott meg. Átlago­san 69-re tehető a látogatók száma, volt előadás, amelyen 25, de volt, amelyiken 100 hall­gató is részt vett. A jövőre vonatkozóan nagyon lemérték ezek az előadások azt, hogy mit szeret a közönség, mi ér­dekli őket. A könyvtármunka ebben a községben feltűnően jó. Mintegy 25Q felnőtt olvasó olvas rendszeresen, ami azt eredményezi, hogy az embe­rek látóköre szélesedik és ma­guk is szívesen látnak, halla­nak igényesebb előadásokat. A sok szép jót, eredményt és hiányosságot elmondtuk úgy. ahogyan olvastuk. De amikor Kerek László VB- titkárral beszélgettünk, talál­koztunk egy olyan problémá­val, amelyik ma már nem ál­talános és íme, hiába hisz- szük azt, hogy megszűnt, — mégis felüti itt-ott a fejét. — Sajnos, itt Tarnaörsön a nevelők nem egységesek ebben a kérdésben. Nem tart­ják lelkiismeretbeli kötelessé­güknek, hogy segítségére le­gyenek a kultúrotthon igazga­tónak a kulturális . irányító tevékenységben. Urbán János pedagógus a falu kultúrmin- denese. Ö dolgozik a KISZ- ben, ő vezeti az úttörőcsapatot, a könyvtárt és ő a kultúrott­hon igazgatója is. Lót-fut, akármire kérjük, szívesen megteszi. Rajta kívül még Nagy József, az orosz szakos tanító az, aki rendszeresen és szíwel-lélekkel foglalkozik a tűzoltó, az úttörő és a népi ze­nekarral. Munkájuk elismerés­re méltó. Ellenben a többi ne­velő — pedig összesen tizen­egyen vannak — nem sokat ;ad arra, hogy mi mit szeret­nénk elérni. Az igazsághoz hozzátartozik az is: négy kö­zülük képesítés nélkül dolgo­zik, tehát tanulnak, de mi úgy gondoljuk, s feltételezem, nemcsak mi, — hogy azért va­lamit ők is vállalhatnának a közös munkából, a falu kul­turális életének fellendítésé­ből. — - A sport is teljesen rám marad — mondja Kerek László —, mert annak ellené­re, hogy járási szinten szép eredményeket felmutató röp­labda csapatunk van, nem foglalkozik vele senki a pe­dagógusok közül. Szeretném elmondani még azt is, mi tisztában vagyunk azzal, hogy a pedagógusoknak sok elfog­laltságuk van, de egyelőre a falu számít rájuk és szüksé­gük van arra, hogy segítsenek. És ez kizárólag a pedagógu­soktól függ, ifiért társadalmi munkára nem lehet és nem is akarunk senkit kényszeríteni. Kommentáljuk az elhang­zottakat? Azt hiszem — feles­leges, mert mindenki annak ad igazat, aki segítséget kér, jelen esetben a község veze­tősége és dolgozó népe. ERKEN Nagy Zoltán igazgató a kultúrotthon igazgatója, de felesége is lelkesen, odaadó- an segít, no, meg a kartársak is ott vannak, ahol ember kell a gátra. Teljes egyetértésben dolgoznak és ez meg is lát­szik a munkán, az elért ered­ményen. Innen indult ki a többi között az a kezdemé­nyezés, hogy a könyvek meg­szerettetéséért könyvbált rendeztek. Sikerrel. Azóta is ápolják ezt az ötletet, s hol egyik, hol másik szerv talál ki még valamit, ami felújítja a „mozgalmat”. A KISZ, a nőtanács és az iskola, a párt­szervezet és a tanács irányí­tásával együttműködik. És ez az együttműködés meg is lát­szik, bármiről legyen is szó, senki nem vallja kizárólago­san magáénak, hanem így be­szélnek róla: „csinál-tuk”. Mit is csináltak az elmúlt időszak alatt? Elsősorban a falu kívánságát elégítették ki azzal, hogy rendszeresen, minden évben megtartottak egy nagyobb színielőadást. Szeretik, igazuk van. Nem jut el ide a hivatásos művészet, azjért szükség van erre a mun­kára. De ha kicsi is a falu, nem állnak meg a határainál. Nem­rég voltak a tsz asszonyai — tizenöten — a Hazai Pamut­szövőben tapasztalatcsere láto­gatáson. A gyár a termelőszö­vetkezetet patronálja, így jött létre ez az azóta is gyümölcsö­ző kapcsolat. Esténként sokan zsúfolódnak az iskolában, hogy megnézzék a televízió-adáso­kat. Ez azonban nem gátolta az embereket abban, hogy meg ne hallgassák a számukra tartott ismeretterjesztő előadásokat is. Nagy Zoltán ének szakos neve­lő szereti a zenét, ennek kö­szönhető, hogy a járási ver­senyre bejutott a körzeti se­regszemlén szereplő énekkar és az úttörőzenekar. Az erki nevelők, kiszesek és felnőttek, de a gyerekek is példát mutat­nak abban, hogyan kell olyan kulturális életet teremteni egy községben, hogy ott mindenki magáénak érezze a kultúrott- hont, de a jó eredményekért folytatott munkát is. Erken ugyan útbaigazítottak, hogyan találjuk meg PUSZTAFOGACSOT, mégis nehezen ment. A már tipikusan alföldi tájba, a vég­telennek tetsző síkságba szám­talan facsoport, házcsoport té­veszti meg a látogatót Melyik hát Pusztafogacs? Út alig, em­ber sehol. Végre, véletlenül mégiscsak ráakadtunk a kizöl- dült lombok közé rejtett ta­nyára. Az iskolában lakik Nagyfejed Ede vezetőtanító, aki egyben a tanyaközpont kul- túrházának is az igazgatója. Erősen alkonyodott már, lám­pát kellett gyújtani. Á fővárosi eleganciával' berendezett szo­bákban, s a tágas, modern konyhában semmi nem emlé­keztet arra, hogy a tanító­házaspár tanyán él. Ahogy el­néztem a kétgyermekes kis családot, az jutott eszembe — mindenkinek olyan valóban az elete, amilyet teremt magának. Ök megelégedettek, szeretik munkájukat, szeretik a tanya­világ népét, megértik őket és a hivatásszeretet legyőzte ide­genkedésüket a tanyavilágtól. Mit lehet itt kulturális életnek nevezni? Ez' volt az első gon­dolatom. — Nem olyan már a tanya­világ, mint a hajdani írók el­beszéléseiben! — mondja Nagyfejeő Ede. — Az emberek érdeklődnek minden iránt, ami az életben, a tudományban, a világban történik. Száz férőhe­lyes kultúrházunk estéről esté­re megtelik hallgatókkal, akár ismeretterjesztésről, akár szín­darabról legyen is szó. A szü­lők * iskolája eredményesen végződött. Az úttörőzenekar a kultúrversenyen úgy szerepelt, hogy minden gyermeken va­donatúj egyenruha feszült. Büszkéi és szépek voltak a fiaink-lányaink! Valóságos harmonikaláz járja mifelénk — mosolyodik el ismét — mert a szülőnek megtetszett az, hogy magános, csendes estéiket a gyerek harmonikaszóval vidít­sa. Mit mondjak még magunk­ról? A kultúrotthonban hat­éves törzsgárda játszik, s bár­milyen színdarabról legyen szó, megcsináljuk. Nem mon­dom, hogy művészek ezek az emberek, de hogy szeretik amit csinálnak és kielégítő az ered­ményük, áz is igaz. Hol is lát­hattak volna színházat, amikor ha bejön a sáros idő, megsza­kad minden összeköttetésünk a „kultúrvilággal”. Hogy ezt a téli magányt enyhítsük, a második negyedévben agregá- tort szerelnek a kultúrotthonba és így televíziót is nézhetünk nemsokára. Ez lesz ám a szen­záció! — fejezi be tájékoztatá­sát a kultúrotthon igazgatója. Még egy epizód maradt em­lékezetünkben Pusztafogacs- ról, helyesebben a pusztafoga- csiakról. Az úgy volt, hogy sö­tét este lett, mire beültünk az autóba. Kicsit tétován néze­lődtünk jobbra balra, hiszen mindannyian arra gondoltunk, hogyan jutunk ki innen, mikor be alig találtunk! Ekkor ért mellénk dübörgő Pannóniáján Kovács Flórián fogatos és megtudakolta, mi a tétovázás oka. Csak egy pillanatig gon­dolkodott, aztán máris meg­szólalt: — Jöjjenek csak mindenütt a nyomomban, Móráig beveze­tem magukat! Azzal újra „nyeregbe pat­tant” és annak ellenére, hogy etetni sietett haza, valóban be­ment előttünk, mutatva az utat egészen a következő községig. Hát ilyen emberek is élnek ezen a tanyán! Nem jártunk mindenütt. Az időnk sem futotta, meg olyan keresztmetszetféle volt ez a há­rom hely, hogy nem is kíván­koztunk másfelé. A kép érdekesen alakult. Vannak hibák, mégsem ez uralkodik a Tárná mente kul­turális életéről alkotott véle­ményben, hanem az, hogy az emberek egyre igényesebben, egyre követelőbben lépnek fel kívánságaikkal. Ezeket a kí­vánságokat egyelőre helyi erőkkel, a kultúrotthonok mű­vészeti csoportjaival, a TIT elő­adásaival kell kielégíteni. Má­sik jellegzetes vonás errefelé az, hogy a kultúrmunkások sem akarnak elmaradni sem­miben a kívánságok mögött.- Egy-két kivétellel ők maguk is azon dolgoznak, hogy a Tárná mente megérdemelten viselje a „jól dolgozó” melléknevet, ha a kultúrmunkáról esik szó. Cs. Adám Éva Időjárás jelentés A Meteorológiai Intézet jelentd Várható időjárás szerda estig: Felhőátvonulások, több helyen to­vábbi esők és zivatarok. Mérsékelt szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 16—20, várható leg­alacsonyabb éjszakai hőmérséklet 8-12 fok között. (MTI) Csak a szabadságért küzdő emberi t | | győzhetnek Széleskörű tiltakozás Heves megyében a kubai agresszió miatt Tiltakozó röpgyülés, rövid megbeszéiések a hatvani vasútállomáson A hatvani vasútállomáson a reggeli munka mindennap az úgynevezett felolvasással kez­dődik. Megszokott dolog ez, hiszen sorozatosan ismétlődik, mégis a kedd reggeli felolva­sásnak különös, ■ ünnepélyes hangulata volt. A hivatalos megbeszélés befejezése után röpgyűlést tartottak a vasútál­lomás dolgozói, amelyen fel­háborodottan ítélték el a Nép- szabadságban olvasott hír alapján az ellenforradalmár zsoldos csapatok inváziós tá­madását Kuba ellen. Hosszú percekig tartott a Népszabad­ság közleményének ismerteté­se után, amíg a dolgozók, a vasutasok, forgalmi szolgálat- tevők, fékezők, kocsirendezők és pályafenntartó munkások egyaránt elmondták vélemé­nyüket az aljas cselekede­tekre. Ugyanilyen volt délelőtt a szakmai oktatáson részt vevő vasutasok hangulata is, akik az oktatási óra után ugyan­csak öt—tízperces gyűlést ren­deztek. A hatvani vasutas dol­gozók elítélő nyilatkozataik mellett türelmetlenek, de egy­ben bizakodóak. Türelmetle­nek, amikor a kubai agresszió kapcsán azt kérdezgetik egy­mástól: meddig lehet tűrni az ilyen és ehhez hasonló tette­ket, de bizakodóak, ha emlé­keznek Kuba népének eddigi hősi tetteire, s véleményük egységes: itt csak a szabadsá­gáért küzdő emberek győzhet­nek. A Bélapátfalvi Cementgyár dolgozói is elítélik az agressziót A Bélapátfalvi Cementgyár­ban még nem rendeztek tilta­kozó röpgyűlést, táviratkül­désre is ma, a pártvezetőség ülése után került sor, a Kuba elleni agresszió híre azonban már bejárta a gyárat. A véle­ményekről Sas Kálmánt, az üzem párttitkárát, a javítómű­hely dolgozóját kérdeztük meg: — Nemcsak engem, hanem nyugodtan állíthatom, üze­münk valamennyi dolgozóját megrendítette a' Kuba elleni agresszió híre. Számosán ol­vasták a Népszabadság híreit, vagy hallgatták a rádió közle­ményeit, amelyekből értesül­tek Fidel Castro kubai minisz­terelnök bejelentéséről: „A tá­madást az Egyesült Államok imperialista kormánya által szervezett zsoldos csapatok hajtották végre.” Véleményünk az, hogy a kubai népet nem szabad magára hagyni orszá­gának- szabadságáért, függet­lenségéért vívott harcában. Bár tudjuk azt is nagyon jól, hogy a néhány évvel ezelőtti sikereket most is megismétlik Kuba népei. Ahogy annak ide­jén tudtak harcolni országuk felszabadításáért, most ugyan­úgy küzdenek'majd e szabad­ság megvédelmezéséért is. Az Egri Lakatosára gyár dolgozói szabadsá­got követelnek a kubai népnek Az ember megborzong már a. sok szörnyűség hallatától is. Végleg véget kell vetni min­den imperialista gyarmatosí­tásnak, szabadságot a kúbai népnek! — ezekkel a gondola­tokkal távoztunk az Egri La- katosárugyárból. A munkások kemény szava váltotta ki ezt az érzést, az egri munkásoké, akik határozottan és egyértel­műen foglalnak állást a kubai provokáció hallatán. Az adminisztrációs munka­körben dolgozók reggelenként rendszeresen megbeszélik a napi politikai eseményeket — mondotta Szepesi Sándorné belső ellenőr. Az űrrakéta hí­re lázas izgalomba hozott va­lamennyiünket. És mindenkit megdöbbentett, felháborodást váltottak ki a Kubából érkező hírek. Hogyan is merészelhet­nek az amerikaiak ilyen aljas provokációt, amikor a Szovjet­unió egymás után engedi az űrbe a rakétákat a béke üze­netével?! Még alig született meg a Kubai Köztársaság, már megfojtanák. Mélységesen el-, ítéljük a gyalázatos fegyveres beavatkozást! A présműhely üzemvezetője, Fazekas Gyula, egy bonyolult gép fölé hajol, újításon dolgo­zik. Kérdésünkre felháborod­va szól az amerikai imperia­lista körök Kuba elleni táma­dásáról. — Elítélem ezt az aljas pro­vokációt — mondja. — A tőké­sek vissza akarják szerezni monopóliumukat. Kuba gaz­dag földjének kincseit megint maguknak akarják megkapa- rítani, kizsákmányolni a fiatal, független ox-szág népét. Izga­tottan hallgatom a rádiót. Nem lehet szó nélkül hagyni ezt a gazemberséget. Ha tovább folytatják az amerikaiak, a békeszerető emberek véget vetnek aljas cselekedetüknek. Láttuk filmen, a televízió­ban a kubai katonákat, asszo­nyokat is . még egyenruhában, akik életük szebbé tételén dol­goznak. Együtt érzünk velük. Annál is inkább, mert egy füg­getlen országot támadtak meg. Ilyen alapon akár a mi üze­münkre is bombát dobhatná­nak. Kennedy elnök Florida térségébe készül, megszemléli a haditengerészet hadgyakor­latát. — Hruscsov az ember első űrutazása alkalmából is­mét békenyilatkozatot tett és tudományos együttműködésre hívta fel a figyelmet. Ez éle­sen mutatja a két tábor szán­dékát. A Szovjetunió történelmi, jelentőségű győzelmét, a világ­űr meghódítását lelkes öröm­mel fogadták Bőgős József szocialista brigádjának tagjai is. — Éppen most határoztuk el, hogy felvesszük Gagarin nevét — mondja a 26 éves munkás. — Az ellenkező ha­tást váltotta ki belőlünk a ku­bai provokáció híre. Kennedy csinálja az egész aljas dolgot! Együtt érzünk a szabadságért, függetlenségért küzdő kubai néppel! Azzal is szolidaritást vállalunk, hogy becsülettel dolgozunk, minőségi munkát végzünk, határidőre teljesítjük terveinket. Az üzem egyik legidősebb lakatosa Klapech Dezső, 42 éve dolgozik a lakatosárugyár- ban. Véleményét ő sem rejti véka alá: — Együtt örültünk a nagy győzelemnek, mi is részeseinek.,, valljuk magunkat a világűr" meghódításának. De együttesen ítéljük el az amerikaiak hábo­rús beavatkozását Kuba bel- ügyeibe. Független állam ön­állóságát támadták meg, de a világ munkásságának szolida­ritása kíséri harcukat. A béke­szerető emberek segítségével meg is védik függetlenségüket. El a kezekkel Kubától! — Szabadságot a kubai népnek! A magyar munkások akaratát mondták ki ezzel az Egri La- katosárugyár dolgozói, akik békében akarnak élni, dol­gozni, békét és függetlenséget akarnak a Kubai Köztársa­ságnak is. Május 19—29; ipari vásár Minden eddiginél több kül­földi kiállító, alumínium- és műanyag-pavilonok, hajók a városligeti tavon, divatbemu­tatók, camping-kiállítás és éj­szakai tündérliget. Május 19-én, tehát pontosan egy hónap múlva nyitják meg az 1961. évi Budapesti Ipari Vásárt. Tíz napon keresztül hazánk dolgozó népe és a külföldi szakemberek, vala­mint vendégeink megismer­hetik a magyar ipar újabb értékeit. Ezen a nagy nemzet­közi seregszemlén minden lá­togató a saját szemével győ­ződhet meg a magyar ipar előrehaladásáról, összehason­lítást tehet egyes iparágak és gyártmányok és a nemzetközi színvonal között. Az 1961. évi Budapesti Ipa­ri Vásár valóban nemzetközi lesz, mert hivatalos kollektív kiállítóként jelentkezett a Szovjetunió, Csehszlovákia, Német Demokratikus Köztár­saság, Lengyelország, Jugosz­lávia, Ausztria, Franciaor­szág, és az idén először Ma­rokkó. Hivatalos kiállítóként először szerepel: Anglia, Hol­landia, Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország. Egyéni cégeket jelentett Dá­nia, Kanada, Svájc és Svéd­ország. így joggal elmondhatjuk, hogy ország-világ előtt meg akarjuk mutatni, hogy milye­nek' a második ötéves terv távlatai, milyen nagyszabású elgondolásokat akarunk meg­valósítani. Ezen túlmenően bizonyítani akarjuk, hogy je­lenleg milyen fejlett a ma­gyar ipar és mit tud expor­tálni. Először láthatjuk a vásár­ban a Magyar Tudományos Akadémia pavilonját. Itt be­mutatják, hogy milyen kap­csolatot teremtett a tudomány a mindennapi termelőmunká­val. Az idei vásár meglepeté­sei közé tartozik a nehézipar nagyszabású kiállítása. 1600 négyzetméter alapterületű és 16 méter magas alumínium- szerkezetű és bordázott poli­észter lemezekkel borított nagy csarnokban helyezik el a vegyipar, a kőolajipar, a színesfémipar, valamint az energiaipar kiállítási anyagát. A bányászat fejlődésének be­mutatására külön csarnok épül. Külön látványosság lesz a nehézipari kiállítás esti megvilágítása. Összefüggő kiállítási terüle­ten kerülnek bemutatásra a kohó- és gépipar szerszámgé­pei, a járművek, a rádió és a televízió készülékek. A város­ligeti tavon mutatják be a hajóipar fejlődését, és meg­győzően szemléltetni akarják azokat1 az eredményeket, me­lyeket az ipar dolgozói a mű­szaki színvonal, az úi konst­rukciók és a. technikai fejlesz­tés terén tettek. Budapesten• Divatosat, ízléseset, jót és olcsót — ez jellemzi a köny- nyűipar bemutatóját. Sok új anyaggal vonul fel a gyapjú- és a pamutipar és az 1961. évi Budapesti Ipari Vásáron a magyar selyemipar legszebb­jeit kívánják bemutatni. Elő­ször mutatják be a magyar gyárak sikeres kísérleteit a bútorszövet, függöny- és dra­périaanyagok változataiból. Nemrég, zárult egy pályá­zat, ahol olyan bútorokat kel­lett tervezni, melyek a mai, kisebb alapterületű lakások­ban is jól elhelyezhetők. A pályázat díjnyertes bútorait az ipari vásáron láthatja első ízben a nagyközönség. Külön­féle kárpitozott bútorokat és később majd darabonként is vásárolható bútorokat is be­mutatnak. Sok érdekességet, belföldi és exportcikket állít ki a he- lyiipar, a háziipari szövetke­zetek pedig praktikus gyer­mekruházati cikkeket, új for­májú divatkosarakat, fonott bútorokat, kéziszövött textil­anyagokat, népi iparművésze­ti és különböző háziipari ter­mékeket mutat be. Lesz főzési bemutató, cam- ping-kiállítás, csodás kivilágí­tás, zene és jókedv, s éjsza­kánként tündérligetnek tűnik majd a városliget és egész Budapest.

Next

/
Thumbnails
Contents