Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

4 nepüjsag 1961. április 2., vasárnap Ma este; Díszelőadás az egri Gárdonyi Géza Színházban Visnyevszkij: Optimista tragédia Ucr.dezö: HORVATH JENŐ Komiszár: KOVÁCS MARIA Alekszej: PALÄNCZ FERENC Anarchista vezér: DANFFY S. Rekedt: SZOBOSZLAY S. yajóparancsuok: PÁLFFY GY. Tizenhat évesek „ ... majd fogamzik Más a nyomorban, aki eltörüli, Testvériséget hozván a világra!” (Madách: Az ember tragédiája) Amikor az ember tizenhat éves, akkor szeretné megvál­tani és átölelni a világot. Igei­kében bontakozik az alkotó élet sejtése, egyszerre érzi megfoghatónak és megfogha- tatlannak a pergő hétköznapo­kat, szívében új érzések ver­nek tanyát, s az a meggyőző­dése, hogy azért virágzik a mandulafa, azért terem gyü­mölcsöt a szőlő, s azért hull a hó, mert ő tizenhat éves. Tizenhat évesek. Fiúk és lá­nyok ünnepük ezekben a na­pokban ezt a bűvös születés­napot. Magában véve ezek a születésnapok is olyanok, mint már évszázadok, sőt évezredek óta mindig. De ha összefüggé­seiben nézzük a tizenhat esz­tendőt, akkor most eszünkbe kell jutni annak is, hogy ezek a háború és vérözönben fo­gant életek számunkra azt hir­detik, hogy az élet utat tör magának mindenen át, mert magában hordja a madáchi kérdés igazságát: „Hiszen min­den perc nem vég, s kezdet is?” Mert amikor a mai tizenhat évesek születtek, éppen vége volt valaminek. Vége volt a szörnyetegnek, amelyet hábo­rúnak nevezett az ember. Vé­ge volt a tömeges mészárlás­nak, amelyet kulturált, művelt hóhérok fehérkesztyűs keze irányított. Vége volt a rette­gésnek, s a kitáruló 1945-ös tavasz méhébe fogadta a fel­szabadult öröm könnyeit, a megszületett új emberkék sí­rását. És ez lett a kezdet. Kezdete annak, hogy az em­berek újra megszokják a friss, puha kenyér ízét, hogy sze­münk újfa élvezze a szabadon áradó esti csillogást, hogy új­ra szenet, fát rakjanak a pin­cébe, hogy sétálni vigyék a pi­ci babát. És a leszaggatott ve­zetékek, a cserép- és üvegtör­melékek között itt is, ott is mosolygó édesanyák arcára vetette minden földi iránt kö­zömbös sugarát a Nap, amint a pólyába csavart újszülöttel, új hittel járják a romos ut­cákat. Már hitték az új életet, hiszen karjukban tartották életük célját, azt, akinek ked­véért az édesanya mindenre képes. Az apróságok nőttek, növe­kedtek. Első lépteiket már úgy tették meg, hogy édesapa is itthon volt. Katonaruhájával levetette a láztól, harctól iz­zadt véres esztendőket s kezé­ben kaszával, kalapáccsal ne­kifogott, hogy újra építse, amit tönkretett a háború A ma ti­zenhat éves, akkor egyéves csöppség, mitsem tudott még arról, hogy mekkorát sóhajtott édesanyja 1946 augusztusában, amikor kezébe vette az első jó vásárló értékű forintot. Nem tudta, hogy amikor éppen négyéves lett, akkor születeti a Magyar Népköztársaság al­kotmánya. Az az alkotmány, amelyben már az ő bontakozó élete jogait is felírták. Nem tudta, hogy az ezeréves szen­vedés és elnyomás megszün­tetése után először alkotta^ írástudó emberek olyan tör­vényt, amelyik az ország min­den dolgozójának nemcsak kö­telességeit, de jogait is félre­érthetetlenül rögzítette. Aztán ősz jött a nyárra, te­let követte a tavasz és min­den hónap, minden nap hozott valami újat, valami soha nem látottat. Minden héten történt valami, amit a gyermek csak úgy őrzött meg emlékezetében, hogy nem kellett jegyhez mér­ni tovább a zsíros kenyér nagyságát, hogy szabadon pan­csolhatott, mert hozzájuk is bevezették a vizet, hogy édes­apa esténként csendet kívánt, mert a napi munka után isko­lába járt és tanult, hogy él- üzemavatásra mentek anyuká- ék, s ezért nagymamánál aludt, hogy vadonatúj volt az iskola, ahol először vette ke­zébe az ábécés könyvet. Innen kezdve a kis ember tudata már magától is mé­lyebben kutat az életben, ma­gától is észreveszi, hogy mit terveznek, mit építenek, mit ünnepelnek a felnőttek. Aztán, amikor valamit nem úgy csi­nál, ahogy elvárják tőle, egy­re többet hallja: „... bezzeg, amikor én ilyen kisgyerek vol­tam!” Eleinte nem érti, hogy is értené? Talán arra gondol édesanya, hogy ő nem felelt soha rosszul, hogy ő nem sza­kította el soha a ruháját, vagy hogy ő mindig megette a ré­pafőzeléket? Bizony, eltelt né­hány esztendő, míg megértet­ték a mai tizenhat évesek, hogy miért is kell nekik meg­becsülni a jelent, miért is kell komolyan, gonddal készülni arra, hogy alkothassák a jö­vőt. Akkor értették meg, ami­kor 1956-ban a felnőttek elbo­rult arccal hallgatták a rádiót, amikor rájuk törték az ajtót, és elhurcolták azt, aki szá­mukra a legdrágább volt, az édesapát. Akkor értették meg, amikor a komor felhők mögött újra felvirradt a pillanatra megtorpanó jövendő napja. A gyermekek lelkében ekkor éb­redt öntudatra a felelősség. Talán nem tudják, hogy mi­lyen nagy iskola volt 1956. De azt tudják, hogy mit jelentett éveken át úttörő nyakkendőt viselni, mit jelentettek a vi­dám erdei táborozások, a csil­lagos égbolt óriás sátra alatt gyújtott tábortüzek és a sereg­szemlék százezres színpompás felvonulásai. És most ők tizenhat évesek. Tizenhat évesek, akik egyszer­re születtek, együtt nőttek fel a szabadsággal. S talán ők azok, akikre Madách gondolt, amikor az örök Gonosz jelké­pével szembeállította a meg­mozdult életért harcba szálló anyát, Évát: „... majd fogamzik Más a nyomorban, aki eltörüli, Testvériséget hozván a világra!” Cs. Ádám Éva 1961. ÁPRILIS 2-, VASÁRNAP HÜSVÉT Április 4-e, felszabadulásunk ünnepe. ■igSSSXi ran *roní A történelemben először' fordult elő, hogy egy or­szág attól a nép­től nyerte el füg­getlenségét és sza­badságát, amely ellen igazságtalan háborút folyta­tott. Magyarország határait az első szovjet csapatok 1944. szeptembe­rében lépték át és 1945. * április 4-ére szabadították fel nyugati határain­kon az utoísó helységet. — 170 évvel ez­előtt, 1791. április 2-án halt meg HONORÉ DE MI- RABEAU francia politikus, kiváló szónok, aki a nemzetgyűlés­ben a Harmadik Rend (városi adózó lakosság, később a burzso­ázia és a munkásság) képviselője volt és mint ilyen az abszolu­tizmus ellen, az alkotmányos monarchiáért harcolt. — 150 évvel ezelőtt, 1811. április 5-én született JULES DUPRÉ francia festő, a szabad természetet megörökíteni kívánó úgyne­vezett BARBIZONI ISKOLA tagja. Tájképeinek különös hangula­tot adnak felhőábrázolásai. — 105 évvel ezelőtt, 1856. április 5-én született JEAN MORÉAS görög származású francia költő. Előbb a szimbolistákhoz tartózott, később az úgynevezett „római iskola” megalapítója lett, melyből a századfordulón az újklasszikus irodalmi irányzat fejlődött ki. Legjellemzőbb verskötete: A STANCÁK. «»(HalMz£t (február 3. Ukrán. t irA/madcUa. •• * í 2. Ukrán. Trónt K (támad.ása• ■% FILM: Hamupipőke A Hamupipőkét, Walt Disney nagyszerű, ötletekben gaz­dag, bájos, magyarul beszélő színes amerikai rajzfilmjét az egri Bródy Filmszínház április 4—5-én mutatja be. ■<iaiii(iKiiiiaiiaiiaiiaiiaiia!iaiiaiiaiiiiiiiiiiiri"iuiuiiiiiiiiiiiuuiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiaiiiiiiiiaiiiuiiiiiiiiiiiiiii«niiiiiiihi iaiiBuBn«iiaiiaiikiiiiraiiaiiiiiBuaiiaiiaiiaiiauaiiauB.iaaauauaiiaiiaiiaiiajiai<iiiBiiauaiiBiiaiiaiiauaiiriBuaiiBiiaiiaiiaiiBiiaiiBiiaiiiii« Mondták már azt is rám, hogy huligán vagyok. Miért? Szeretek táncolni. Minden jó, új filmet megnézek. Kihúzom a szemöldökömet, meg a sze­mem sarkát. Rúzst nem hasz­nálok. Olvastam, hogy nem divat. Van csöves nadrágom, imádom, ha sokan vannak kö­rülöttem. Sokkal jobb, mint­ha egy fiúval járnék. Nagyobb biztonságban vagyok. Röhögök magamban, ahogy versenyez­nek, ki fizessen konyakot. Hü­lyék. Egyszer ittam egy kor­tyot, de olyan útálatos volt. Különben is, megszoktam, hogy magam határozzak, rám senki ne kényszerítse az aka­ratát. Mondjanak rólam, amit akarnak, én tudom, hogy mi­lyen vagyok. Olvastam egy könyvben, hogy azt mondta az anya a lányának: „Úgy csinálj, mindent, hogy nyugodtan néz­hess a szemembe”. Lehet, hogy ilyet csak a regényekben mondanak. Ugyan, szemembe tudna-e nézni az anyám? Mondjuk, ha megkérdezném tőle, hogy mit csinált ■ ezelőtt tizenkilenc évvel, május tizen­kettedikén. Akkor születtem ugyanis. Te vagy az egyetlen, akinek volt türelme hozzám és és nem hitted el, hogy lopok. Én most el vagyok érzékenyülve, ha nem vennéd észre. Pedig tulaj­donképpen csak te nem kértél bocsánatot tőlem a bizottsági tagok előtt. Tudod, olyan va­gyok, mint a kullancs. Minél nagyobb veszély fenyegeti, an­nál inkább behúzódik és esz­telenül hagyja, hogy letépjék a derekát. Mindegy. Ki sajnál engem? Ugye, te megsajnáltál? Furcsa, hogy kiderült az igaz­ság és én már nem tudok örül­ni neki. Megtépáztak alaposan. Persze, ez nem látszik rajtam. Ilyesmit sohasem tudtam kimutatni. Talán, ha majd megszeretek valakit, én is el­sírom magamat egyszer. De csak, ha tudom, hogy sajnál. Addig csak legyek vagány, hu­ligán, jampi, amit akarnak. Amióta csak emlékszem, in­tézetben nőttem fel. Homályo­san dereng hogy egyszer ház­nál is voltam, öregebb embe­SZEMES PIROSKA: VALLOMÁS 'S. reknél és görögdinnyét ettem. Az egészből csak ennyi jut eszembe. Az intézetben volt egy nevelőm, akiről azt hittem, hogy az anyám. Kicsi voltam még, s ha valaki megsimoga­tott egyszer, addig törleszked- tem, amíg megint felhívtam magamra a figyelmét. Nála nem kellett sokat ravaszkod- nom, magától is megkeresett, saját fésűjével gereblyézte meg a hajamat, ha kócosán talált. Te, én azért az asszo­nyért kútba tudtam volna ug­rani! Úgy emlékszem, nyugdí­jazták, s elkerült' tőlünk. Utá­na elvesztem a tömegben, sen­ki nem halászott ki. Ügy éltem a kétszázötven gyerek között elkeverve, mint marék mák­ban a szemek, egyformán a többivel. Legalábbis annak lát­szottam. Ha hiszed, ha nem ahogy nőttem, úgy éreztem mindig jobban ezt, és ezzel párhuzamosan nőtt bennem a vágyakozás, hogy valaki sze­ressen. Boldog voltam, ha a szakácsnő lehívott a konyhába krumplit hámozni. Legszíve­sebben sírtam volna, amikor elfogyott. Mert azután már mehettem a többi gyerek közé, a csóré, anyátlanok keveréké­be. Ott soha nem éreztem jól magam, mert tudtam, mind­egyik attól szenved, amitől én. Hogy nem szeretik. Nem is fontos ez. Hanem, nem szere­tik eléggé. Nem szerettek eléggé. Nem volt idejük. A többit, a két- száznegyvenkilencet is kellett valamennyire szeretni... Irigy voltam mindenkire, aki­ről azt hittem, hogy több gyön­gédség jut neki. Ilyet az em­ber persze nagyon szégyell. Én legalábbis szégyelltem. Nem is mutattam. Sőt! Teljesen visz- szavonultam, s egyik-másik nevelőtől gyűlölködő szívvel váltam el. Persze, nem tudták. Rám csak úgy emlékeznek, hogy sok baj volt velem- Tu­dod, ha rám szóltak, nem hagytam annyiban. A kákán is csomót kerestem. A nevelők kis gyengéit felnagyítottam. Ügy, ahogy itt az üzemben. De ott is csak akkor, ha bántottak. Hogy mivel bántanak engem? Például: lakkos a körmöm. Nehogy azt hidd, hogy enél- kül nem tudnék megélni? Ha nem szóltak volna, biztosan nem kenem újra fel, mert es­küszöm, csak baj van vele. Olyan száraz a körmöm, hogy örökké töredezik. A lakk foly­ton lepattog róla. Mindennap ki kell igazítanom. Különben nem tudnak mit mondani rám. Pedig, ha tudnád, hogy milyen kevés kellene nekem? Hiszen tudod is. Azért jöttem el hozzád. Azt mondtam, ami­kor először meghívtál: jó, jó, te is nevelni akarsz, majd bo­lond leszek ‘végighallgatni a prédikációdat. Amikor másod­szor is szóltál, azt mondtam magamban: ha harmadszor is meghívsz, eljövök. Olyan vagy, mint régen, az intézetben az a nevelőnő. Fia­talabb, de olyan. És ha még van türelmed, engedj beszélni. Soha nem volt ilyen fontos ez nekem. Tizenhétéves koromban tud­tam meg, hogy ki az anyám, akkor állították ki a személy­azonossági igazolványomat, és az intézetnek meg kellett kér­nie az anyakönyvi kivonatot Azon csak a név volt. Leány­név. írtam a tanácsnak, ahol kiállították, nem tudnak-e ar­ról, mi lett vele. Megírták, hogy Pesten van, férjhezment. Levelet írtam neki. Őrült vol­tam. Hogy is jutott eszembe! Kaptam rá választ és kért, hogy az üzembe írjak majd. Küldött fényképet is. Nem tudom elmondani, mit jelen­tett számomra az a fénykép. Ta­lán úgy nézegetik a szerelme­sük képét a lányok, ahogyan én az anyámét. Gondold el, hogy volt eset, amikor tízolda­las levelet írtam neki. Ha fél­oldalt válaszolt, attól is bol­dog lettem. Egyszer elmarad­tak a levelek. Egymásután kül­dözgettem neki a postát, kér­deztem, hogy nem bántottam-e meg valamivel. Végre ismét válaszolt. Azt irta, hogy ne levelezzünk egy darabig, mert jövendő férje nem tud rólam. Csak a húgomat ismeri. Akkor tudtam meg, hogy közben el­vált és hogy húgom is van. Azóta nem írtam egy sort sem. Gondoltam, visszaküldöm a fényképet és megkérem, adja vissza az enyémet, de hallgat­tam lassan három éve lesz... Rajtad kívül senki nem tud­ja, hogy fél évvel ezelőtt majd­nem férjhez mentem. Nem, nem szerelemből. Volt egy fiú, aki rendesnek látszott. Meg­kért, Olyan vágy támadt ben­nem, hogy valakinek elmond­jam. Lehet, hogy dicsekedni akartam vele ... Egyszóval, felutaztam Pestre. Ügy gondol­tam, hogy megvárom anyá­mat az üzemnél és megkérde­zem, mit szól hozzá. Ha őszin­te akarok lenni, bevallom, hogy azt vártam én ettől a ta­lálkozástól, hogy anyám meg- kérdezi, milyen a fiú, szere­tem-e, én meg majd azt mon­dom, hogy rendes, de nem szeretem, csak azért akarok férjhezmenni, mert nagyon egyedül vagyok. Azt reméltein, hogy erre meghív, költözzem hozzájuk, ne menjek férjhez. Már a megérkezéskor meggon­doltam magamat és nem az üzembe, hanem a lakáshoz mentem. Szép kis kertes ház volt, szemben játszótér, pa­dokkal. Úgy ültem le, hogy szemmel tartsam a házat, ha valaki ki, vagy belép a kapun. Majdnem megfulladtam, ami­kor megláttam, hogy egy fér­fi nyitja ki először. A terasz ajtaját is kulccsal nyitotta, te­hát ő ment először haza. Jó órát várhattam még, amikor egy asszony állt meg a kapu előtt. Bár nem nagyon hasonlí­tott a fényképhez, fiatalabb- nák látszott, rögtön megismer­tem. Felugrottam a pádról, ön­kéntelenül siettem, miközben ő egy kétfülű szatyorban kulcs után kotorászott. Nyílván nem találhatta, mert abbahagyta a keresést és becsengetett. Nem tudom hogyan, teljesen érthe­tetlen most is, ettől a csenge­téstől elbátortalanodtam. Már jött is a férfi, hogy ajtót nyis­son. Anyámat figyeltem, szin­te megbűvölve, aki nevetve köszönt a közeledő férjre. Tán két méternyire lehettem tőle, amikor felém nézett. Szemünk találkozott egy pillanatra, az­tán az övé közömbösen lesik- lott rólam. Félni kezdtem tőle és gyűlöltem. Ügy igyekeztem elmenni a ház előtt, mint já­rókelő idegen. Azt hiszem, ki- völről idegennek is látszottam. Belülről, a szívemben azonban dühös kalimpálás kezdődött, és olyan szégyenkezés fogott el, amilyet soha nem éreztem még. Irigy vagyok az anyámra. Irigylem, hogy szeretik. És hogy én is szeretem ... Csak ezért nincs erőm a szemébe nézni mégegyszer. Hátha meg­gyűlölne. Mert most, hogy nyugton hagyom, talán még szeret is... Ezt akartam elmondani.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents