Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-18 / 90. szám
r 1961. április 18., kedd NEPOJ8AO 3 A hegyek közé bújt falu NAGYVISNYÖ. Állunk az utcán a fiatal tanácselnökkel és figyeljük a falu életét. A kép érdekes, színes. Az úton szekerek igyekeznek a szántóföldre, a kultúrház környékén is nagy a sürgés-forgás. A pirosló téglafalak szinte sziporkáznak a csillogó napfényben. Egy gyerek szalad végig* az utcán s teleszájjal kiabálja a többieknek: Jancsi! Repülőgép szórja a műtrágyát a földekre. És valóban, valamivel távolabb a falutól a réten most startol egy sárga testű gép, amely a Szilvásváradi Állami Gazdaság területén szórt műtrágyát és növényvédő szereket/ de hírek szerint ezúttal a környező termelőszövetkezetek részére is dolgozik. Tózsa Jánossal, a szövetkezet elnökével háza udvarán találkozunk. Hellyel kínál a magas tornácon, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a környező hegyekre. — Olyan ez itt, kérem, akár egy szanatórium — mondja és néhány mondatban beszámol a szövetkezet életéről. — Nem vagyunk mi any- nyira híres szövetkezet — kezdik. — Ezer holdon gazdálkodunk mindössze, abból is csak 545 hold a szántó. 1960. szeptember 3-án született a tsz, de azóta már mégis sok minden történt. Én, mint elnök, talán legjobban le tudom mérni ennek jelentőségét és talán számottevő eredményképpen a gazdasági sikerek előtt i6 a tagság szorgalmát, összefor- rottságát említhetném. Harmincöt nyugdíjasunk mellett hatvan tag dolgozik a szövetkezetben, közöttük negyven nő. — Túlsúlyban vannak női tagjaik — jegyzem meg, mire az elnök így válaszol: — Derekas munkát végeznek a mi szövetkezetünkben az asszonyok. Szinte ismeretlen már a fegyelmezetlen távol- maradás és ami a legfontosabb: lelkiismeretesek a munkákban. Nem kis mértékben az ő munkájuknak, szorgalmuknak köszönhető, hogy idejében, az egri járásban a legelsők között végeztünk a kora tavasziak vetésével. Terveink is vannak szép számmal és nem feledkezünk meg szerződési kötelezettségeinkről sem és ez ideig leadtunk már 12 hízott ökröt, beállítottuk a sertéstörzsállományunkat is, amelyből nem kis jövedelmet várunk majd az elkövetkező években. FIGYELEM, hallgatom Tó___________L_ zsa Janos tszél nök szavait, aki szinte minden adatot fejből tud, csak amikor pontos pénzösszegekről van szó, hozatja ki feleségével a belső szobából „hordozható irodáját”, amelyben azután minden szükséges adat megtalálható. Különösen azóta szaporodtak meg a jegyzetek, papírok, amióta a nagy- visnyói termelőszövetkezet elnöke hazaérkezett a pápai elnökképző iskoláról. — Sokat tanultam a magam részéről az eltöltött egy hónap alatt — jegyzi meg Tózsa János. — Tisztábban látok sok kérdésben és a jövő elgondolásai, tervei is tisztábbak már szemem előtt. A tagokkal, az emberekkel szinte nap mint nap beszélgetünk, tervezgetjük a jövőt. Itt, a mi viszonyaink között úgy gondoljuk, leghelyesebb, ha az állattenyésztést helyezzük előtérbe és ez lenne a legfőbb jövedelmi forrása a szövetkezetnek. Már az idén fejlesztjük, bővítjük juhászatunkat, felépítjük az új hodályt és vásárolunk tíz üszőt, amely tehenészetünk alapjait képezi majd. — Vannak gondjaink is szép számmal — bár most már a tagok, az emberek hisznek, bíznak a szövetkezetben. A gondokat említve, itt van mindjárt az. hogy nincs szakemberünk, állandó könyvelőnk. Reméljük azonban, hogy e két legfontosabb probléma is hamarosan megoldódik és még erőteljesebb ütemben haladhatunk előre. — Az elnök elvtárs hány holddal lépett a szövetkezetbe? — kérdem. — TIZENHÁROMMAL — válaszolja Tózsa János, aki jelenleg mind elnöki, mind szakemberi minőségben dolgozik a szövetkezetben és aki már ezer hold gondjaival birkózik azért, hogy a hegyek közé bújt falu népe a jövőben szebben, boldogabban éljen majd, mint eddig, amikor az emberek két lovukkal, ök- röcskéikkel szántogatták a nagyvisnyói határt. És az a hit, bizakodás, ami az itteni emberekben megvan, minden bizonnyal győzelemre segíti majd a nagyvisnyói gazdákat is. Szalay István Kínai tudósok megolvasztják a gleccserek jegét A Kínai Tudományos Akadémia szinkiangi tagozatának tudósai expedíciót indítottak Észak-Szinkiangba. Annak a lehetőségét tanulmányozzák, hogy megolvasztják a gleccserek jegét és ezzel a vízzel öntözik az Urumcsi folyó felső vidékén levő földeket. Az öntözési terveket már az idei tavaszi vetés befejeztével megvalósítják. Egy esős nyár következményei A tavalyi esős nyárnak előnyei is voltak. Így például a Hanau-i autóabroncsgyár méi- nökei megállapították, hogy 1960 nyarán az autóabroncsok jóval kevésbé használódtak el, mint az előző évi forró nyáron. A súrlódás és ennek folytán a gumik kopása nedves úton jóval kisebb, mint a száraz, felhevült betonon.- FÜZESI LAJOS brigádja mellett újabb két brigád akar. ja elnyerni a szocialista brigád címet, a recsk-parádfür- dői vasútállomáson. A brigádok jó munkája eredményeképpen a közelmúltban is jelentősen csökkent az önköltség, s állandóan 104—105 százalék felett dolgozik az állomás. Az autónyeremény betétkönyvről nyilatkozik az OTP propaganda- és sajtóosztálya Megyénkben is egyre növekszik azoknak a száma, akik érdeklődnek az Országos Takarékpénztár újfajta nyereménybetétkönyve: a gépkocsi- nyereménybetétkönyv iránt. A kérdésekre az Országos Takarékpénztártól a következő tájékoztatást kaptuk: A gépkocsi-nyereménybetét- könyveket 10 ezer, illetve 5 ezer forintos összegben bocsátották ki. E betétek látra szólóak, amelyeket a betétes bármikor felvehet. A negyedévenként rendezett sorsoláson minden olyan 10 ezer forinEgy ember, aki meglopta önmagát A belgrádi „Mladost” című lap hírt ad arról, hogy egy boszniai városkában egy zsúfolt autóbusz utasa meglopta — önmagát. Az autóbuszban hering módjára zsúfolódtak össze az emberek: á szerencsétlen utas — miután megváltotta a jegyét mazó pénztárcáját véletlenség- ből nem a saját, hanem a szomszéd zsebébe csúsztatta. Sem a „tolvaj”, sem a „megajándékozott” nem vette észre, hogy mi történt. Csak' a végállomáson derült ki, hogy Jer ko Mileticsnek hiányzik a tárcája, s az véletlenül a melharmincötezer dinárt tártál- lette.álló utas zsebében lapul. MODERN SZERENÁD tos nyereménybetétkönyv részt vesz, amelyben a sorsolás hónapját megelőzően 3 hónapon át a teljes összeg betétben volt. A félévenként rendezett nyereménybetétkönyv-sorsolá- son pedig minden 5 ezer forintos gépkocsi-nyereménybe- tétkönyv részt vesz, amelyben a sorsolás hónapját megelőzően 6 hónapon át a teljes összeg betétben volt. Az Országos Takarékpénztárnál elmondották, hogy minden ezer nyereménybetétkönyvre legalább egy gépkocsit sorsolnak ki. A gyakorlatban azonban tulajdonképpen ennél többet. A takarék- pénztár ugyanis a gépkocsibetétek látra szóló, évi 3 százalékos kamatának megfelelő összeget teljes egészében nyereményként felhasználja. Az alábbi példa világosan bizonyítja ezt: Ezer darab 10 ezer forintos betétkönyv negyedévi 3 százalékos kamata 75 ezer forint. Ugyanakkor egy Moszkvics kocsi fogyasztói ára 70 ezer forint. A különbözet tehát 5 ezer forint. Az 5 ezer forintos különbözet 9 ezer betétkönyv után már 45 ezer forintot tesz ki amelyből egy Trabant kombi gépkocsi vásárolható. Tehát 9 ezer gépkocsi-nyereménybe- tétkönyvre nem 9, hanem 10 autó kerül kisorsolásra. • Moszkvics és Skoda, kisebb mértékben pedig Warszawa és Trabant típusú személygépkocsikat sorsolnak ki. A 10 ezer forintos takarék- betétkönyvek első sorsolására ez év augusztusában, az 5 ezer forintos betétkönyvek első sorsolására pedig ez év novemberében kerül sor. Az első sorsoláson az április 30-ig váltott betétkönyvek vesznek részt. Végül elmondották még, hogy bármilyen sokan váltanak gépkocsi-nyereménybetét- könyvet, lesz elegendő, kisorsolandó gépkocsi. A boldogi lakodalmas 75 éve született Tóth Árpád 75 évvel ezelőtt Aradon született századunk egyik legkiválóbb magyar költője, de . egyik legnagyobb műfordítója is: Tóth Árpád. Kora gyermekkorában került Debrecenbe, s bár többször elszólította hivatása, visszavisszatért ifjúkori emlékeihez, a városhoz. Tanári pályára készült, de az egyetemet nem végezte el. Tehetsége és szíve az íráshoz vonzotta. Több lap munkatársaként dolgozott, de súlyos tüdőbaja meg-megszakl- totta alkotó munkáját. Költészetében a korai évek dekadens impresszionizmusa lassanként fegyelmezettebb formáknak ad helyet. Alkotásaiban maradandó helyet kaptak mesteri tolmácsolású műfordításai. A sok viszontagság és a betegség hamar megtörte, 1928« november 7-én halt meg. Az évforduló alkalmából közöljük alábbi versét. Áprilisi Capriccio Az útszél: csupa pitypang, A bokrok: csupa füttyhang. Rigó fuvoláz; rája tíz Zugból is felcsivog a csíz. Hallgatja még a rest éj Félálmában a kastély, Emelve tornyát álmatag, Mint nyújtózó kart, bár a nap Elönti friss arannyal. A parkban, — rőt aranyhal — Kövér úr sétál lebegő Hassal az édes levegő Árjában sportruhája Most szelídség csuhája, Mert még nem kezdi üzletét És tőzsdetippektől setét Agyában a mohóság Helyett valami jóság Zsendül, mint egy kis korai Tavaszi virág szirmai, Melyek, sajnos, lehullnak, Ha majd e drága úrnak Súlya alatt új és remek Autója bőgve megremeg ... Ó, áprilisi út-szél, Tréfás, arcomba fútt szél, Rügyecskék, zöldacél-rúgók, Ó, fuvolás aranyrigók, Ó, csermelyhangú csízek, Illatos, édes izek. De jó most elfeledni, hogy Az élet rút és vad dolog, Hogy itt, amennyi arc van, S Megannyi csúnya harc van. I S hogy botrány lenne, a ja jaj Micsoda cifra, szörnyű baj, Ha most, annak jeléül, Hogy tavasszal megbékül Szegénység, bánat, szenvedés. Belépnék e szép kertbe és — Áprilisi merénylő, — A hájas úrnak fénylő Búbjára rábökném szelíd Oklöm vidám barackjait... _______________ ____ _________ ____ ____ i me net újra elindul. . . Olyan verőfényes a tavaszi délelőtt, olyan pompában zölden a határ, hogy az utazó embernek szánté kiugrik a szíve a helyéből a látvány örömétől. A földek közül a falu házsorai közé érve is ez tűnik szembe először: minden szín ragyog, él a napsugarakban. Különösen az utcán járókelő asszonyok tarka népviselete tűnik fel a ritkán erre járóknak. Boldogon vagyunk. Itt él még megyénkben olyan erősem a népviselet, hogy hétköznap is ilyen öltözékben járnak a lányok, asszonyok. Sokan megcsodálták már ezeket a színes, tarka ruhákat, bojtos végű fejkendőket. Látta Budapest, Eger, a gyöngyösi szüret nagy közönsége, ifjúsági seregszemlék fiataljai. A népi együttes lányai mutatták be mindenütt egy-egy forró sikerű fellépés alkalmával. Az ám, a népi együttes! Mi lehet tagjaival, dolgoznak-e mostanában? Régen hallottunk már, róluk újabb készülődésükről, sikereikről. Nézzünk utána... A tanácsháza, s a termelő- szövetkezet irodájában kevés embert találni. Akiket keresünk, vagy a közeli Hatvanban vannak értekezleten, vagy á határban dolgoznak. A tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, Makádi József azonban megtalálható, a kérdésre is szívesen válaszol: — Igen, próbálnak a népi együttes tagjai. Készülnek a Lőrinciben rövidesen sorra kerülő ifjúsági kulturális seregszemlére — mondja. Ismét láthatják tehát a színes, régi népi táncok kedvelői a hagyományos boldogi lakodalmas menetet, a nagyszerű táncokat, amelyben még egy hatalmas menyasszony-kalácsnak is nagy szerepe van a színpadon. Tarka forgatag, vidámság olyankor a színpad, amikor a böldogiak ezt előadják. — Valóban, a lakodalmas menettel készülnek a fiatalok a szemlére — helyesel a tanács elnökhelyettese —, csak most mégis más formában. Tervük szerint most már nem csupán a régi táncot mutatják be, hanem tovább fejlesztik. Műsorukban ott szerepel a mai fiatalok életének, a termelőszövetkezetben végzett munka nagyszerűségének, örömének bemutatása, ötletes megjelenítése is. Ennyit mond a készülődésről, aztán az együttest, a KISZ-t, s a mindent szervező, a táncokat betanító vezetőt, Kepes József termelőszövetkezeti főkönyvelőt dicséri. — Nagyszerűek ezek a mi fiataljaink — mondja. Néhány hónapig most azért nem lehetett hallani róluk, mert az együttesben szereplő fiúkataz elmúlt ősszel elvitték katonának. A nyolcból talán kettő, ha itthon maradt. Egy ideig emiatt azt hittük, nem is lesz többé semmi a boldogi népi együttesből. A tél vége felé azonban az együttes vezetője, Kepes József összehívta az együttes lányait. Beszélgettek, visszaemlékeztek a múltra, a sikerekre, s nem sokkal később már tervezgettek is, amelynek az lett a vége: tovább kell folytatni a munkát, a katonának mentek helyett új fiúkat kell beszervezni. Ennyi volt az „előzetes tárgyalások” története. Utána már gyorsan ment minden. A községi KISZ-szervezet segítségével megkezdődött a „toborzás”. A fiúk mellett a lányoké is, mert ketten közülük férjük katonáskodása, távolléte miatt nem vállaltak fellépést. A nyolc táncospár nemsokára ismét együtt volt. Kezdődhetett a próba, a készülődés munkája a seregszemlére. Előbb azonban még egy fontos teendőt kellett elvégezni. A lakodalmas menet táncainak pontos megtervezése, ösz- szeállítása. Ez is közös munka volt, amelyet Kepes József irányított nagy szakértelemmel — hiszen az első pillanattól, az 1957-es megalakulástól ő vezeti a boldogiak népi együttesének tevékenységét. Ismeri tehát a sokszor előadott lakodalmas menetet a legapróbb részletekig, s azt is tudja, melyik tag mire képes a színpadon. Itt, á tervezés idején került szóba az ötlet először: tovább kellene fejleszteni a táncot, s beleszőni már a ma szépségéről, közös munkájáról szóló kompozíciót is. Ez az elképzelés meg is valósul. Makádi József tanácselnök-helyettes erről ugyan nem tud sokkal többet mondani, mint a beszélgetés elején, mert az együttes tagjai titokzatosak, csak ennyit tesz hozzá: — Annyi biztos, hogy még egy öntözőgép Is „szerepel" majd a színpadon a tizenhat táncoson kívül. Csak azért is, mert mi, boldogiak, a paprikatermelésről vagyunk híresek, a paprikát pedig öntözéssel neveljük... A boldogi népi együttes tele van ötlettel, kezdeményező készséggel, s mivel az új bemutatkozás, a lőrinci utazás napja mindinkább közeledik — lázas izgalommal is. Mert nem egyszerű seregszemle bemutató lesz. Sokkal több annál. Az együttes újbóli bemutatkozása, dallal, tánccal, amely beszél a múltról, jelenről, s arról is, hogy ez az együttes — ha átmenetileg nem is hallatott magáról — él s élni akar a továbbiakban is. Weidinger László (Csont István rajza)
