Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-14 / 87. szám
1961. április 14., péntek NGPCJSAG 3 Amit a csalácliliáz-épí löknek tudniuk kell A 15 éves lakásépítési terv megvalósítása során egymillió lakást kell építeni. A 25—30 százalékos lakásszám növekedés — figyelembe véve a természetes szaporulatot is — lényegében megoldja a jelenlegi nehéz lakáshelyzetet. Az egymillió lakásból 600 ezer magánerőből épül, és ebből Heves megyére tízezer jut. Nem mindegy tehát, hogy ez a tízezer lakás milyen lesz. A cél az, hogy minél több, korszerűbb, gazdaságosabb, jól megépített lakás épüljön. Mi szükséges ahhoz, hogy ez így legyen? Jó telek, jó terv és jó kivitelezés a legfőbb feltétel. A múlt telekpolitikája következtében nagyméretű telkek alakultak ki. Pedig menynyivel hosszabb út, járda, villanyvezeték. csatorna és vízvezeték szükséges a régi, 20— 50 fő/hektár laksűrűségű községekbe. Ma például 120—150 fő/hektár alatt nem is gazdaságos a közművesítés. Az építésügyi hatóságok csak a rendeletnek megfelelő nagyságú telkekre adnak ki építési engedélyt. A rendelet megtalálható a községi tanácsoknál is, (7/1960./X. 14./ÉM.). Az éghajlati viszonyokat figyelembe véve Heves megyében az északi utcafrontú telkek előnyösek. így ugyanis az épület szélámyékot biztosít. Sajnos, ma még az utcára a szoba ablakán szeretnék kikönyökölni az emberek, s így nem mindig az előnyös telket választják. Fekvés szempontjából rossz telek tulajdonképpen nincs is. Jó tervezéssel minden telekre lehet jó épületet helyezni. JÓ tervezés ? Bizony, a három feltétel közül talán ez a legfontosabb. Es mégis itt tapasztalhatjuk a legtöbb hiányosságot. Az emberek általában húzódoznak „TÍPUS” fogalmától. Olyat akarnak, amilyen még senkinek sincs. Nem mindenkinek tetszenek a típustervek. Valljuk be, bizonyos mértékig joggal. Még mindig kevés a választék, sőt az elmúlt években kevés is volt a jó típusterv. Ma már ezen a téren is javulás mutatkozik. A múlt év végén megjelent típusterv- katalógus már mennyiségben és minőségben is jobb elődeinél. Egyedi tervet 1959 óta csak az Országos Tervezői Névjegyzékben szereplő tervezők készíthetnek Ez lényeges javulást jelentett, de egyáltalán nem kielégítő a helyzet ma sem. Tisztelet a kivételnek, a tervezők kizárólag üzletnek tekintik a — rajzolást. Rajzolást, mert nem lehet tervezésnek nevezni egyes tervezők munkáját. Lehet-e lelkiismeretességnek mondani azt, hogy a „tervező” azt sem tudja, hová épül, hogyan épül az általa tervezett épület? Pedig kötelessége lenne, hogy tervezés előtt megismerkedjék a környezettel, a helyszíni adottságokkal, az építtető családi körülményeivel, meglevő bútorzatával, stb, amelyek mind szükségesek ahhoz, hogy jó, „testre szabott” épületet tervezzen. Tapasztalataink szerint azonban az egyedi terv fenti előnye nem érvényesül. Azért nem, mert a tervezők nem Nagy Péternek, vagy Kovács Jánosnak az igényei szerint terveznek, hanem csak égy- kétszobás lakást. Olyant, amilyent már tíznek, húsznak is készítettek. Sokszor minden változtatás nélkül fénymásolják terveiket, és csak a helyszínrajzot adják hozzá (rosszabb esetben még azt sem). Mi ez, ha nem típusterv? Csak sokkal rosszabb annál, mert nem szakavatott kezek munkája. Rossz alaprajzi beosztások, gazdaságtalan, nagyméretű és mégis nehezen bútorozható helyiségek, esztétikailag rossz homlokzatok, csúnya, s bonyolult tetőidomok — amelyek még drágábbak is (pl. man- zard-tető) — jellemzik a tervek túlnyomó részét. Ilyen megvalósítás mellett mégiscsak jobbak a típustervek. Természetesen a fenti hibák nem vonatkoznak minden tervezőre. Vannak lelkiismeretes mérnökeink, akik igyekeznek tudásuk javát adni. Ez fontos is, mert hisz a házépítés egy életre szól és a felépülés után már nem lehet változtatni. Fontos a jó kivitelezés Családi házat ktsz, kőműves- mester és kőműveskisiparos építhet. A ktsz-eket nem kedvelik az építtetők. Egyelőre ugyanis még igen kevés az olyan ktsz, amelyik olcsóbban épít, mint a magániparosok. Viszont előnye, hogy kulcsra készen adja át az épületet Kőműveskisiparos csak hat méter külső fesztávig építhet, kőművesmester 14 méterig. Ezt a rendeletet azonban igen sokan áthágják. Ez nagyon helytelen, mert hisz a segédlevéllel rendelkező kisiparos szakmailag nincs felvértezve a nagyobb feladatok elvégzésére. Sok baj is származik ebből. Rossz minőségű munkákkal találkoztunk sokfelé. Az építtető általában nem is tudja, hogy lakását milyen rosszul építették Az egyrétegű szigetelés nem ér semmit, mert a toldásoknál nincs bitumennel kikenve. Rossz a beton. Az ácsmersterek, kisiparosok több fát igénylő fedélszék készítésére buzdítják az építtetőket (így ók jobban keresnek rajta). A manzard-tetö készítéséhez pl. 30 százalékkal több faanyag szükséges. Azzal indokolják, hogy rövidebb fából lehet elkészíteni. Hogy menynyire nem így van, azt ők tudják a legjobban, de így valamivel több munkáért sokkal több pénzt kaphatnak. (Megjegyezni kívánjuk, hogy a man- zard-tető építését a legszigorúbban tiltják, sőt az engedély nélkül készítetteket a hatóság lebontatja. A járási (városi) tanács VB ipari és műszaki csoportjánál megmondják, hogy az építési engedélynek mik a feltételei. A* építési tervtől nem szabad eltérni Amennyiben mégis változtatni kívánnak, módosításra engedélyt kell kérni a járási (városi) tanácstól. Ellenkező esetben az építésügyi hatóságok büntető eljárást folytatnak le, sőt súlyosabb esetben lebontást is elrendelnek. Még egy problémát kívánok érinteni. Sokszor halljuk ezt a kijelentést: Az én pénzemen azt építek, amit akarok, olyan nagyot, amilyenhez csak kedvem van. Ez súlyos szemléleti hiba. Az építőanyagiparra súlyos feladatok hárulnak azáltal, hogy biztosítania kell az egyre növekvő ütemű építkezők anyagellátását. Ha takarékos, gazdaságos terveket valósítanak meg, akikor több lakást lehet építeni a 15 éves lakásépítési terv során. Gondoljunk arra, hogy minden százalék megtakarítás tízezerrel több lakást jelejit. Különösen fa, cement, nád, csempe építőanyagokban mutatkoznak a pazarlás jelei. Ezeknél kell legjobban takarékoskodnunk. A korszerű lakás kérdésével már Harmath László kollégám foglalkozott a lap hasábjain. így erre nem térünk ki. Cikkünkben igyekeztünk röviden vázolni a legfontosabb problémákat. Reméljük, hogy a felhozott hiányosságok rövidesen megszűnnek. Ennek nemcsak az építkezők, hanem társadalmunk is hasznát venné. Off László oki. építészmérnök Az amerikai polgárháború veteránjai Száz év telt el az amerikai polgárháború óta, de a Veteránok Egyesülete máig is vagy 3070 polgárháborús özvegynek és 650 „árvának” fizet kegydíjat. Az amerikai rabszolgafelszabadító háborúban részt vett utolsó katona 1959. december 19-én halt meg. Érdekes, hogy 1958. július 1-én hoztak olyan törvényt, amely szerint a polgárháborúnak azok a veteránjai, illetve özvegyei és árvái is kaphatnak állami kegydíjat, akik a déliek oldalán harcoltak. A veteránok egyesületének becslése szerint a még élő özvegyek legfiatalabbika is több mint ELLENŐRZÉS — Állj! Milyen ügyben akar bemenni? 61 éves, a legidősebb pedig 110 év körül lehet. Versenyhíradó Versenyhíradót készített a Téglagyári Egyesülés versenybizottsága. ízlésesen díszített, kellemes külsejű kiadvány. — Tudtára adja a dolgozóknak, hogy az Egyesülés vezetősége ebben a „szezonéban is meghirdeti a hagyományos munkaversenyt, és hogy a verseny győzteseit jutalmazzák... A Híradó ugyan csak negyedévenként jelenik meg; így nem tudja ellátni a verseny központi irányításának feladatát, nem tudja elég gyorsan „közkinccsé” tenni a legjobb termelési tapasztalatokat. Ezen a problémán is segít a versenybizottság. Ugyanis minden üzem megküldi jelentését a napi termelésről: s a bizottság ezekből következtetni tud a verseny pillanatnyi helyzetére, s e „következtetéseket”, valamint az összesített eredményeket megküldi minden üzemnek. Ég másnap már a dolgozók saját üzemük versenytáblájáról értesülhetnek — a versenytársak eredményeiről. — ötletes, és bizonyára hatékony agitáclós módszer ez. K. I. // 0#%inte gratuláció Az egri 1. sz. postahivatal nemrég tartotta élüzemavató ünnepséget. Ez alkalomból több dolgozóját pénzjutalomban részesítették és Rákos Vendelnek, a Posta Kiváló Dolgozója kitüntetést adományozták. Képünkön a kitüntetett, amint Simon Mihályné, az egyik beosztottja, őszinte gratulációval köszönti a csoportvezetőt. , t Uj szokások divatja Juliska, amolyan harmincöt körüli menyecske, tekintélyes, volt húszholdas gazda felesége. Amikor a termelőszövetkezetbe lépett, jó ideig ki sem mozdult a házból, valahogy olyanformán duzzogott az urára: mint akinek leesett az ujjáról az aranygyűL rű. Pedig saját földjükben kettő helyett is dolgozott, tehát az új helyzetben csak köny- nyebbsége lett volna. Viszont sehogy sem akaródzott a többi asszony közé menni, így inkább otthon maradt, sértett asszonyt gőgjét babusgatva. Mennyit bosszankodott, hogy más, régen jóhírű gazdánék nem adnak magukra, s kimennek a szövetkezetbe. A nőbizottság egyik eszes, ügyes tagja nagyon jól tudta, hogy Juliskának a szívét kell megnyernie, azután majd a kedve is. megjön a közös életre. Amikor egyszer megbetegedett, virággal kereste fel, s mindennap elküldött hozzá egy-egy asszonyt, néha többet is. Az ilyen dolog szokatlan volt, eleinte inkább azt kívánta a beteg, bárcsak hagynák nyugton. De az asszonyok nem maradtak el. Annyira, hogy lassan már várta a látogatás szokásos idejét, s kíváncsian találgatta, ugyan ki jön, ki lesz a következő. Amikor felépült, már csak egy kedves, könnyed hívó szó hiányzott csupán ahhoz, hogy maga is munkára jelentkezzék. Szinte aggodalmasan gondolt arra: mi lesz, ha nem hívják? Szerencsére, hívták. És attól kezdve nem hagyott ki egyetlen munkanapot sem. Télen sokat volt egyedül. A férjének még jutott munka, de neki, meg a tSbbi asszonynak nem. Most, hogy a kertészetben megindult a mozgolódás, már ott sündörög, várva, hogy ha fél napra is, de jusson tennivaló a közösben. Kerek, formás, ropogós arcú menyecske. Gyermeke nincs, ő sajnálja a legjobban, de nem tehet róla. Az urát dédelgeti, s mindig úgy szalad, mintha ki sem látszana a munkából, pedig könnyedén rendbe rakja a lakást, s ideje java csipkehorgolással telik. Most is rohan, kezében szatyor, benne üvegek csörögnek. — XJgy siet, mintha kergetnék — mondom. — Sietni kell! — mondja és a szeme csillog hozzá, jeléül annak, hogy igazán sürgős a dolga, nemcsak szokásból rohan. — Nicsak! Hát mi van maguknál? — Nálunk semmi, csak a kertészetben. Ágotának nevenapja van. A Bíró Ágotának. Tudja, úgy van minálunk ott kint, ha valakinek nevenapja van; á többi megvendégeli. Kimegyünk munkára, s ha letelik az idő, előszedjük a sörösüvegeket... Tudja, ez a divat minálunk... Fülig pirosán nevet és szedi gumicsizmás, könnyűléptű lábait. Később megtudom, hogy ő a névnap-felelős az asszonybrigádban. Az ő feladata kikeresni a naptárból, ki lesz a soron következő ünnepelt. Azt mondják, ő süti a legszebb tortákat... Szemes Piroska Aktuális furcsaságok még nem dőlt el. Hosszabb időszak — jó néhány hónap — után a verseny új szakaszába lépett: egymás után álltak meg az autók az új kapuk előtt: itt új konyhabútort, amott kombinált-szek- rényt, emitt garnitúrát raktak le a kocsikról. S amikor ogy- egy ház előtt bútorral megrakott autó állt meg, ott álltak a kis telep asszonyai: értékelték, hogyan állnak a versenyben, hol kell behozni a lemaradást. Most, néhány hete újabb formája bontakozott ki a versengésnek. Bordásék lemezjátszót vásároltak. De nem sokáig élvezhették monopóliumukat a zeneszolgáltatásban, a következő héten már négy nyitott ablakból harsogott a zene. En vasárnap jártam arrafelé és nem tudtam melyik nyitott ablak elé álljak, melyik számot hallgassam. A völgy harsogott a Caracastól, a Tűzpiros virágtól, a Marinától és a Megáll az időtől. De, ahogy láttam, itt sem állapodik meg a verseny. A napokban az egyik háztömbre TV-antennát szereltek. Nem lepődnék meg, ha néhány hónap múltán minden háztetőn ilyent látnék. A bányászasszonyok nem hagyják magukat! De a férjüket sem! Mindig többet és többet akarnak látni a borítékban. Utóvégre is: a verseny feltételeit biztosítani kell! Papp János nő”. Hogy mit tud ez a nő produkálni? Rá nem ismernék erre a kacér, modernül táncoló, bájos hölgyre, ha ezt előbb úgy meg nem nézem. Mi történhetett ezekkel? Megszabadultak valamiféle nagy ótoktól, vagy valamiféle nagy nyereményről értesültek közijén? Egy ismerős segít megfejteni a rejtélyt: Nincs átok, nincs főnyeremény, csak éppen házasok ők és most nem egymással táncolnak ... VERSENYBEN Egy időben készült el az a 32 családi ház, egyszerre kapta meg a kulcsot a 32 bányász és két nap alatt mindannyian beköltöztek a még festékszagú lakásokba. Ekkor kezdődött a verseny. Méghozzá itt a családi házakban, a bányászfeleségek között. Érdemes megfigyelni a verseny alakulását, fejlődését. A függönynél kezdődött: ki milyent rak az ablakába. S ha úgy látták, hogy a szomszéd előreszaladt, gyorsan kicserélték a függönyt, lehetőleg úgy, hogy a szomszédasszonyt bántsa az irigység. A kerítésnél folytatódott. Kovácsék léckerítést csináltattak, Kissék drótkerítést. Mit gondolnak, kit követtek? Igen, Kisséket — s most már Kovácsék betonkerítésre cserélték a léckerítést. Tehát a harc hangos a terem. Egymásra mosolygó, összesimuló párok, vidám, szerelmes pillantások, hol lassú, hol tüzes táncszámok — táncol, mulat a teremben mindenki. Azaz, hogy mégsem mindenki. Tessék csak megnézni ezt a se nem öreg, se nem fiatal párt! Hát ezeknek ugyan mi lehet a bajuk, a bánatuk? Járják a táncot, egyforma ütemre a rumbát és a tangót. Nézik egymást, de ajkukról nem rebben el sem szó, sem mosoly, csak menetelnek itt, kört kör követ és elnézést a hasonlításért: szántásról hazafelé tartó, fáradt, öreg lovakat idéznek az ember eszébe. S ez a fáradt, kényszeredett vánszorgás már órák óta tart. Végig nem ülnének, ki nem hagynának egy számot. Nézem szenvedő arcukat és nem érr tem: miért kell ezt nekik végigcsinálniuk, vajon milyen bűnért vezekelnek? De mi az, mi történt. Jól látok én? De semmi kétség, igen, ő az, az előbb még magát lógó fejjel, kínos arccal vonszoló férfi. Táncol, de mint egy tüzes, játékos csikó. És nevet, és dúdol és biztos szellemes bókokat mond, mert partnere nagyokat kacag. Persze, persze. Most veszem észre, hogy partnere nem az előző nő. Nem fiatalabb, nem csinosabb, nem is táncol jobban, mint az előző, de kétségtelenül másik. Lám, amott pedig az „előző „URAK" Elegáns fiatalember lép az ízlésesen öltözött, jó megjelenésű idős férfihoz. — Szabad egy kis tüzet kérnem, uram? — Tessék, parancsoljon, kedves fiatalúr — válaszol az idős férfi és már kattan is patentgyújtója. Amikor a fiatalember jó nagyot szív a már parázsló cigarettából, megszólal a „köszö- nömre” az idős úr: — Kérem. Nagyon szívesen — mondja kedvesen. — De, meg tessék bocsátani, kérem, nem vagyok én úr. Nem is voltam soha, de nem is szerettem én még hallani se ezt a szót a szűzmáriáját. Bányász voltam én, kérem, negyvenkét kerek esztendeje, egy év óta pedig nyugdíjas bányász vagyok. A fiatalember zavartan emeli szájához a cigarettáját és így szól: — Elnézést kérek, bátyám! Az én apám is bányász, az leszek én is, most járom a bányásztechnikumot. — Nincsen baj, öcsém, nem történt semmi — válaszol nevetve az öreg bányász — derék ember vagy, fiam ... A következő percekben már ilyen és ehhez hasonló furcsa szavak hallatszanak a két „úr” felől: födém, altáró, bányaló, rabolni... és sok, sok kacagás... Tánc közben Szól a zene, daltól, kacagástól, táncoló lábak dobogásától
