Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-13 / 86. szám
1991. április 13., csütörtök NÉPÚJSÁG 5 „S mi röppenénk utána...“ \m futott e! az ember a világűrbe ... A rádió tegnap kora reg- géltől rövid időközönként ntóndta bé a TASZSZ közleményét a „Vosztok” nevű szovjet űrhajó sikeres felbocsátásáról, amely a világűrbe repítette az első embert. Ju- rij Alakszejevics Gagarin repülőőrnagyot. A közleményt felolvasó bemondó hangját mindenki ünnepélyesnek érezte, amikor azt közölte: az űrhajó utasa a Szovjetunió állampolgára ... Több mint három esztendeje Vártak a Szovjetunióban, de talán az egész földkerekségen, a világűr meghódítása iránt érdeklődő emberek erre a napra. Több mint három esztendeje, egész pontosan 1957, október 4-e óta, amikor ugyancsak a Szovjetunióból elindult / a világűr e’ső „te'derítője" Feladata elsősorban az volt, hogy bebizonyítsa az űrkutatás reális lehetőségeit, adatokat szerezzen a további szput- nyikok tervezéséhez. Érdemes fellapozni az akkori újságokat s néhány részletet ismét felidézni az eseményről és visszhangjáról. Az első szputnyikot, annak útját világszerte megfigyelték. A különböző rádióállomások igyekeztek felfogni a Hold rádiójelzéseit. Egyes televízió- és rádióállomások hallgatói számára már a felbocsátást követő napon közvetítették is a rádiójelzéséket. Az esemény visszhangjáról a Népszabadság október 6-i számában így ír: V..' „A BBC szóvivője közölte, hogy a tatafieldi (Kent grófság) állomás lehallgató szervei a moszkvai rádió által jelzett hullámhosszon éjfél után felfogták a mesterséges hold jelzéseit. A BBC, GMT 1,57 és 2,07 óra között másodszor is vette a hold jelzését. A két jelzés közötti időintervallum megfelelt a moszkvai rádió bejelentésének, amely szerint a hold földkörüli útját egy óra 35 perc alatt teszi meg.” „Az NBC pénteken este megszakította televízió- és rádióadását, hogy közvetítse az első szovjet mesterséges hold hangját”... „Az amerikai nemzetvédelmi minisztérium pénteken este jelentette,' hogy a tengerészeti kutató laboratórium három ízben észlelte a szovjet mesterséges hold áthaladását az Egyesült Államok felett”... „Az Humanité A planétaközi korszak első napján címmel méltatja a szovjet tudomány korszakalkotó eredményét. amely annyi álmodozás és áldozathozatal után új utat nyit meg az emberiség előtt.” Az egymilliós példányszámú párizsi France Soir címoldalán jelenti: „Az orosz bolygó a Föld körül forog” és vezető helyen méltató cikket közöl ezzel a címmel: „Századunk legnagyobb tudományos alkotása.” ... S nem sokkal később, út'ára indult a második is 1957. november 3-án fellőtték az 580,3 kilogramm súlyú II. szputnyikot. A TASZSZ erről a következő hivatalos közleményt adta ki: „A nemzetközi geofizikai év keretében november 3-án a Szovjetunióban fellőtték a második mesterséges holdat. A Szovjetunióban készített második mesterséges hold a hordozó-rakéta utolsó szakaszából áll, ebben helyezték el a tudományos műszereket tartalmazó tartályokat. A tudományos kutatóintézetek, .szerkesztőirodák, a kísérletezők és az ipari üzemek kollektívái, amelyek a második mesterséges holdat elkészítették, azt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére lőtték fel.” A második szputnyik fellövésének visszhangja New Yorkban ez volt: „Az Egyesült Államok verve van” ... London pedig már jósolt: „A Hold meghódítása következik” .... Pedig ekkor a második szputnyik „csupán” az első űrélet- tani kísérleteket bonyolította le a Lajka kutyával. De 1958. május 15-én felrepítették pályájára a harmadik szovjet mesterséges holdat is. ,A szputnvik elvált a hordozó-rakétától, amely a mesterséges hold pályájához közel végzi mozgását. Május 15-én moszkvai idő szerint 13,41 órakor a harmadik szputnyik áthaladt Moszkva város térsége fölött, (délnyugatról észak-keletre vezető irányban. A harmadik szovjet mesterséges hold kúpos alakú, alakjának átmérője 1,73 méter, magassága 3,57 méter, a testéből kiemelkedő antenna méretei nélkül. A szputnyikon elhelyezett műszerek lehetővé teszik, hogy a mesterséges hold pályájának egész hosszán számos kutatást végezzen a légkör nyomásával és összetételével kapcsolatosan a felső rétegekben” — írták a nagy. eseményről az első tudósítások. Napirendre térni azonban efelett sem lehetett. A próbák az ember űrrepülésének előkészítésére tovább folytatódtak. 1960 nagy eredményei, az első, második és harmadik szputnyik-űrhajó. Mindhárom mór az űrrepülés közvetlen bevezetője volt. Itt próbálták ki az ember űrben való tartózkodására alkalmas fülkét, annak összes segédberendezéseivel, itt próbáltak ki egy újabb hatalmas hordozórakétát és itt próbálták ki a visszatérítéshez szükséges, rendkívül bonyolult berendezéséket. De vegyük csak sorjában mindhármat. Az első szputnyik űrhajó elindításának világraszóló sikere aznap röppent szét, amikor Hruscsov elvtárs Párizsba érkezett. Dobronravov professzor az ismert rakétaszakértő, a szovjet űrhajók fellövését kommentálva emlékeztet arra, hogy pontosan két évvel ezelőtt, 1958. május 15-én kezdte meg keringését Földünk körül a harmadik szovjet mesterséges hold, amely csaknem két évig rótta a köröket, röviddel ezelőtt semmisült meg — miután hatalmas meny- nyiségű tudományos adatot szolgáltatott az űrkutatóknak. A szovjet tudomány és technika két évvel a jelentős dátum után, ismét bebizonyította, milyen határtalanok lehetőségei. Ez valóban ékes bizonyság volt. A szputnyikűrhajó ülésfülkéjét gombnyomással leválasztották. Ismételten kipróbálták az ember Űrrepüléséhez szükséges műszereket. Az új szputnyik 320 kilométer magasban 91 perc alatt kerülte meg a Földet, és szabad szemmel is megfigyelhető volt. De a szovjet tudomány három hónappal később ismét tovább lépett. „A Szovjetunióban fellőtték a második szovjet szputnyik űrhajót súlya 4,6 tonna, utasai kísérleti állatok, műszerei és készülékei kifogástalanul működnek. Az űrhajó kabinjában, amelyet az ember jövendő repüléséhez szükséges valamennyi felszereléssel ellátták, kísérleti állatokat helyeztek el, köztük két kutyát, ezek Sztrelka és Belka névre 'hallgatnak. A szputnyikűrhajón van egy Szignál-mintájú rádióadó-készülék, továbbá egy rádió telemetrikus készülék, amely adatokat juttat a Földre a kísérleti állatok állapotáról, valamint a szputnyikon elhelyezett berendezések munkájáról. Az állatok viselkedésének megfigyelése céljából a szputnyikűrhajón televíziót is berendeztek. Az első adatok azt mutatják, hogy a szputnyikűrhajón levő készülékek normálisan végzik munkájukat” — írta a Népszabadság első tudósításában. És másnap ismét világszenzáció röppent szét a Szovjetunióból: Élő utasával visszatért a Földre a második szputnyikűrhajó. Mennyivel nagyobb a jelentősége ennek, a mostani kísérletnek a korábbiaknál? — vetődött fel ekkor számtalan, a világűr meghódítása iránt érdeklődő emberben. A szovjet sajtóban megjelent rengeteg ismertetés és tudományos nyilatkozat alapján a‘ következőképpen lehetett válaszolni erre a kérdésre: 1. A szovjet rakétatechnika további nagy fejlődéséről tanúskodott a második szputnyikűrhajó impozáns, 4,6 tonna súlya. \ 2. -Az űrhajóban levő két kutya, s más élőlények több mint 700 ezer kilométeres utat tettek meg a kozmikus térségben, s az állatok az űrutazás során sértetlenek maradtak, tehát a hermetikusan zárt kabin már megbízhatóan megvédelmezte az élő szervezetet a kozmikus magasságban. 3. Az űrkutatások történetében először sikerült visszatéríteni a Földre az olyan ember alkotta testet, amely kozmikus magasságba emelkedett fel. Lenyűgöző eredményt adott a szputnyikűrhajó távirányításának tökéletessége. De mindezek ismét csak egy lépést jelentettek tovább. Megint nem egészen három hónap múlva a Szovjetunióban fellőtték a harmadik szput- nyikűrhajót is, amelynek sikeres útjáról a december 1-i fellövés után így nyilatkozott Mihailov, a Puíkovói Csillagvizsgáló igazgatója: „Nagyon közel az idő. amikor a mesterséges égitesteken szállított televíziós-adók a magasból közvetítik majd az égitestek és más kozmikus jelenségek képét”. Kúpalov akadémikus pedig a következőket írta: „Teljes joggal mondhatjuk, hogy eljött a világűr meghódításának ideje. Országunk továbbra is az első helyen áll ennek a nagy feladatnak a megoldásában.” S ezzel a véleményével minden szovjet tudós meggyőződését fejezte ki. 1960 folyamán azonban a szputnyik-űrhaió felbocsátásokon kívül többször voltunk tanúi szovjet rakéta-kísérleteknek, amelyek során akkora rakétákat próbáltak ki. hogy a Szovjetunió Nyugat—Kelet irányban való óriási kiterjedése sem bizonyult elegendőnek a röppálya befogadására és a rakéta több mint 12 ezer kilométeres út megtétele után, a Csendes-óceán kellős közepén tért vissza Földünk felszínére. Az itt kipróbált hordozó- rakétákat a szputnvik-űrhaió kísérleteknél használták fel. A próbarepülő és a tudósok a legutóbbi földön elvégzett kísérlet után a szalagot nézik, amely pontosan rögzítette az űrkamrában ülő próbarepülő fiziológiai funkcióit. (A képet egy űrhajózás témájú szovjet filmből vettük át) cióit. 1961-ben a sor ismét tovább folytatódott. Számon tartottunk már három szputnyikot, három szputnyik-ürhajót, egy olyan mesterséges égitestet, amely lefényképezte a Hold, számunkra láthatatlan oldalát, s egy másikat, amely „ki is kötött” a Holdon. Az emberek számára tehát mindinkább közelibbé vált a világűr meghódítása. 1981. február 4-én ez ismét egy lépéssel bizonyosabbá vált. Elindult útjára a hat és tél tonnás óriásszputnyik és a New York Times szerkesztőségi cikkében így kommentálja a nagyszerű eseményt: „A legutóbbi szovjet siker távolról sem tekinthető mindennapinak. Az új szputnyik a maga nemében valóságos gigász; sokkal súlyosabb az ösz- szes eddigieknél. A szovjet tudósok fokozni tudják rakétáik hajtóerejét és a legkülönbözőbb űrkísérleteket sikerrel hajtják végre.” Párizs pillanatok alatt „Az ég elefántjá”-nak, „Gigászi szputnyik”-nak, „Az űr óriá- sá”-nak keresztelte el a minden eddigieknél nagyobb szovjet űrhajót. A polgári sajtó is elismeri, hogy a szovjet tudomány új diadala azt bizonyítja: „a Szovjetuniónak kényelmes előnye van továbbra is az Egyesült Államokkal szemben, a kilövés erejét illetően.” A Figaro szerint legfeljebb 1964-ben jutnak el idáig az amerikai tudósok. Londonban Bemard Lovell professzor, az angliai Jodrell Bank-ben levő űrkutató intézet igazgatója is nyilatkozott a Szovjetunióban kilőtt űrhajóról. Megállapította, hogy kb. 6 és fél tonna a súlya egy megrakott nagy tehergépkocsinak is — és egy ilyen súlyú űrhajó kiröpítése a világtérbe .nagyszerű’ teljesítmény”. Röviddel később ismét új híreket közöltek a napilapok, Február 14-én az MTI ezt jelentette Moszkvából: „Hétfőn az egész szovjet közvélemény nagy érdeklődéssel várta az újonnan fellőtt Venus-rai< étáról elhangzott tudományos kommentárokat, közleményeket. A sajtó hasábjain, a rádióban, ismert szovjet csillagászok állapították meg: az űrrakéta fellövése közelebb hozza a tudományt a Venus „rejtélyeinek” megoldásához. Ari Strenfeld nemzetközi űrhajózási ösztöndíjas a következőket mondta a TASZSZ tudósítójának a Venus felé haladó önműködő szovjet bolygóközi állomásról: „A szovjet bolygóközi állomás május 15 és május 31 között találkozik a Vénusszal”. Ám az ünneplő és csodálkozó milliók nem nyugodhattak meg egy percre sem. Március 9-én a világűrkutatási munkaterv alapján fellőtték a negyedik szputnyik-űrhajót. Majd az amint a TASZSZ jelentette, az előírt kutatóprogram végrehajtása után még ugyan az nap, utasításra, leszállt a Szovjetunió megadott területén. A negyedik szovjet szputnyik-űrhajó felbocsátása és sikeres visz- szahozása eredményeképpen értékes adatokat kaptak mind az űrhajó szerkezeti berendezéseinek és rendszereinek munkájáról, mind a repülőút- nak az élő szervezetekre gyakorolt hatásáról. Március 25-én elérkezett az ötödik szpuinyikűrhajó felbocsátása is, amely utasával, Zvezdocska kutyával még aznap sikeresen földet is ért. A szovjet tudósok egy nappal később, a visszatért űrhajó tudományos adatainak megismerése után már így nyilatkoztak: az emberi űrhajózás ősz- szes technikai feltétele megoldottnak tekinthető. Parin akadémikus rádiónyilatkozatában kijelentette: „Lehet, hogy egyes szkeptikusok az első sikeres visszatérítést véletlennek tekintették és a másodikra azt mondták, hogy ez a véletlen ismétlődése, de most, a harmadik sikeres visszatérítés után mindenkinek el kell ismernie,} hogy ez már törvény- szerű. Sziszakján akadémikusnak a Pravdában megjelent terjedelmes tanulmánya már bevezető soraiban ilyen sommás megállapítást tartalmazott: „A technikai lehetőségeket tekintve az emberi űrrepülés ma már megvalósítható: pontosabban: már megvalósítható volt néhány hónappal ezelőtt”. Pokrovszkij professzor kijelentette: „Nagyon közel már az idő, amikor az első ember indul el a kozmosz közvetlen felderítésére”. Alekszej Ivanov, a fizikai és matematikai tudományok doktora a Krasznaja Zvezdá- ban azt hangoztatta: „hiszek abban, hogy az első űrhajós honfitársam lesz, a legigazságosabb és leghaladóbb társadalmi rendszer, a kommunizmus építője”. Amiben a szovjet professzor és honfitársainak milliói hittek, valóban úgy teljesedett be, tegnap, április 12-én. Jurij Alekszejevics Gagarin, az első űrutas, elindult a Szovjetunióban fellőtt űrhajóval, s néhány óra múlva ismét visszatért a Földre. ’’Kérem, jelentsék a pártnak, a kormánynak és személyesen Hruscsov elvtársnak, hogy normális körülmények között földet értem, sérülésem nincs” — mondotta megérkezése után, s ez a néhány rövid szó, pontként szerepel egy hatalmas, több éven át tartó munka végén, amelynek eredménye az ember eljutása a világűrbe. Dicsőséges, soha el nem halványuló eredmény, soha meg nem fakuló dátum lett ez a mai nap: 1961. április 12! v
