Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-11 / 84. szám
4 NßPÜJSAG 1961. április 11., kedá "ti I» it? Amíg az asztalra kerül Néhány elhullajtott paprikát pillantottam meg a minap Egerben, a Bródy utcában. Szép, egyenes sorbait helyezkedtek el, egy-kettőnek már csak a nedves helye fénylett. A „paprikahullatók” már az utca alján jártak, ki tudja hová igyekeztek. A savanyítóüzemből indultak el, s a négykerekű, rossz rúgójú kocsiról a hordókba rakott paprika szabályos időközökben potyogott a földre. Ketten tolták a kocsit, s hol egyikük, hol a másikuk hajolt le a savanyúság után. ... Felszedték az út porából ... tJgy gondolták: nekik is el kell számolni minden dekával. De mit szól ehhez a vásárló, a vendég, aki látja, „min megy keresztül” a paprika, amíg az asztalára kerül? K. I. «Mag as hőmérséklet“ a Pedagógiai Főiskolán — A MEGYE termelőszövetkezetei az idei mezőgazdasági munkák elvégzésére összesen 11 millió munkaegységet terveztek. Megyei vonatkozásban 36 Ft 50 fillért terveztek egy-egy munkaegységre részesedésként. — A KPM EGRI Közúti Üzemi Vállalata rendszeresen támogatja a megye termelőszövetkezeteit. Dolgozói és vezetői többek között patronálják az egri Dobó István Tsz-t, segítik az adminisztráció megszervezésében, és az egerbaktai termelőszövetkezetet az építőanyagok biztosításában, kitermelésében. — MEGYÉNK termelőszövetkezetei 47 ezer holdon végeztek el a fejtrágyázást. Ebből az ősziek alapműtrágyázását 13 ezer holdon fejezték be. ' — ÚJ LÉTESÍTMÉNYEKKEL, üzemrészekkel, korszerű berendezésekkel gyarapodott az elmúlt évben az Egri Laka- tosárugyár. Befejeződött a lemezraktár és az ollóműhely építése és tető alá került a középső udvar. — AZ EGRI Dobó István Termelőszövetkezetben ezen a héten kezdenek hozzá a hibrid kukorica vetéséhez. Tervük szerint 45 hold kukoricát vetnek a közösben. Ezután már csak az aprómagvak vetésére kerül sor. — AZ EGRI JÁRÁS községeiben a könyvtárak rendszeres olvasóinak a száma meghaladja a háromezret. — GYÖNGYÖS város ebben az évben 47 millió 3 ezer forintot kap városfejlesztésre, j Ebből mintegy 3 millió forintot fordítanak különböző felújítások elvégzésére. — A FÜRDÖVENDÉGEK zavartalan ellátása érdekében büfékocsit létesít a vendéglátó Vállalat az egri strandon. — AZ ’ŐSSZEL alakult an- domaktályai Búzakalász Termelőszövetkezetben megkezdődött az állatok egybegyűjtése a tagoktól. Ideiglenes istállójukat a napokban meszelték ki és hozták rendbe, hogy az állatoknak megfelelő helyet biztosítsanak. A SZOKATLANUL meleg április napsugaraiból kevés jut a főiskola homályos folyosóira. Kabátot mégis alig látni a sétáló, ácsorgó, ablakmélyedésbe húzódó nőkön, férfiakon. Melegük van. Nem csoda! Vizsga előtt állnak. Néhányan már túl vannak a nehezén és fölényes biztonsággal nyugtatják a többieket. A marxista tanszék előtt, mint apály-dagály, nő és fogy a vizsgázni kívánók csoportja. — Nem megyek be... Nem megyek be. Nem tudok sem mit. — Ugyan, dehogy nem! Én is így voltam vele, mégis jól ment. — Hányast kaptál? — Na, mondjad már! — Izé... Egyetemi jelest. — Aha! Kettes. De legalább 1 túl vagy, rajta. — Jöhet a következő — lép ki a teremből egy férfi. Csend. Mozgás alig. — Menjen már valaki, mert addig nem felelhet a következő. A „bátor” jelentkezővel magam is, mint csendes megfigyelő, belépek a terembe. A kép megnyugtató. Mongyi Ferenc tanársegéd mosolyogva biztatja az éppen előtte ülő Bíró Bélát, aki most mint elsőéves magyar—ének szakos hallgató izgul, egyébként a Záhonyi Általános Iskola igazgatója, akitől talán otthon izgulnak. Megy, mendegél a felelés. Már Puchy Istvánná, majd Ferencz Imre kerülnek sorra. EGY FÉLTÜNŐ dolog megállásra és gondolkodásra készteti az embert. — Miért olyan kevés filozófiából a 4«es, 5-ös jegy? Jó néhány hallgató feleletét végig hallgattam, olyanokét, akik mondanivalója alig ütötte meg a 2-es, hármas értékelést, holott szaktárgyaikból csak 5-ös, de legfeljebb 4-es kollokviumokat, szigorlatokat jegyeztek be • a tanszékek, tanárai. Érthetetlen, mert felnőtt emberek, akik jól tudják, hogy a diploma nem ugyanaz, mint a nevelés, oktatás gyakorlati munkája, amelyet nem lehet marxista— leninista világnézeti megalapozottság nélkül jól és időtállóan végezni. Érdemes lenne erre a jelenségre felfigyelni! A biológia—földrajz szakosok egy része Lengyel Ádám adjunktus szobája előtt szorong. A beszélgetés körülbelül ugyanaz, mint más szobák előtt. Ki ment be? Ki hogyan ment le? Ki mit kapott? — és így tovább. Színessé csak odabent válik az ügy, amikor a delikvens leül a hátsó padsorok valamelyikébe — a világért sem a tanár közvetlen közelébe — és megkezdi a tételek kidolgozását. Az izgalom tetőfokára hág, amikor felelni kell, pedig itt is árad a tanár mosolygó szeméből a megnyugtatás. • Hiszen mindannyian tudják — akik vizsgáztatnak —, hogy nem gyerekek, hanem komoly felnőttek, deresedő fejű, sok pedagógiai tapasztalattal rendelkező pedagógusok ülnek előttük. De a vizsga — az vizsga marad. Akár 18. akár 50 éves az ember, amikor számot kell adnia a tanultakról. izgul. Nem azért, mintha ebből valami nagyon komoly baja származhatna, hanem azért, mert, különösen felnőtt ember, ad arra, hogy a vállalt feladatot hogyan teljesíti. LEGZAJOSABBAN az ének- tanszéken folyik a vizsga. Nemcsak azért, mert itt énekelnek, zongoráznak a hallgatók, hanem azért is, mert ezen a tanszéken van egy olyan vizsga — a szolfézs — amelyik egy hallgató feleletét kettő, három, sőt négy ember teszi ki. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy egy ember csak egy szólamot tud énekelni. — Na, te jó ég! — sóhajt fel Auer Gyula adjunktus, a szolfézs „rettegett” tanára ránéz. Ő következik. Egyszerre táncolni kezd. előtte a kotta, hirtelen elfelejtette, hogy miért dó a dó, aztán másodperces izgalom férfias legyőzetése után szép, pergő felelettel bizonyítja be — tanult az elmúlt időszakban. A toronyszoba bejáratánál emberfal magasodik. „Lélek ez ajtón se be, se ki!” — szinte ezt látszik hirdetni az a szoros gyűrű, amivel körülállták az ajtót. Bizony itt sokáig tart, amíg négy hallgató végez! Ez alatt az idő alatt, míg a töb biek felelnek, a vizsgák várományosai el-elugranak egy- egy feketére. — Gyerekek! Megittam egy kávét és úgy fogott az agyam, mint egy borotva! — ugratja a többieket Kalocsai Miklós. És erre a szóra fel is pattan vagy négy izgulósabb és elrohan, hogy a fekete-berkekben nyerjen megnyugvást. ÉS EZ ÍGY MEGY napokon keresztül. A nappali tagozatos hallgatók szabadságon vannak, tanulnak, a tanároknak nincs szünet, mert éppen egy hétig tart, amíg ezer embert levizsgáztatnak. A tavaszi szünetben vizsgázó fiatalok és idősebbek nem sokat pihentek ugyan, de csütörtökön azzal a megelégedéssel kezdenek ismét tanítani — nyugodtan követelhetek, mert én is megtettem a magamét! Cs. Ad ám Éva EGRI VÖRÖS CSILLAG Szép Lurette EGRI BRODY Rómeó, Júlia és a sötétség GYÖNGYÖSI PUSKIN Tisztes úriház GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Hamupipőke HATVANI VÖRÖS CSILLAG Római vakáció HATVANI KOSSUTH A barlang titka HEVES Áru Katalóniának PÉTERVÁSÁRA Két emelet boldogság FÜZESABONY Odüsszeusz Wfäptar 1961. ÁPRILIS 11., KEDD: LEO j 35 évvel ezelőtt, 1926. április 11-én halt meg LUTHER BÚR- BANK amerikai növénynemesítő, aki elméleteiben darwinista és a mendel-morganizmus ellensége volt. Mintegy 1300 új kultúrnövényt termesztett ki és kísérleteinél gyakran a vegetatív hib- ridizálás módszerét alkalmazta. 65 évvel ezeőltt, 1896-ban ezen a napon született WIELAND HERZFELDE német író és kritikus. Művei közül kiemelkednek a Sulamith című verseskötete, a Társadalom, művészek és a kommunizmus, valamint a Veszélyben a művészet című művei. 1945-ben e napon szabadult fel a buchenvvaldi koncentrációs tábor. Ezen a napon hangzott el a BUCHENWALDI ESKÜ. 720 évvel ezelőtt, 1241. április 11-én zajlott le a Pozsonyi Krónika szerint a muhi csata, ahol IV. Béla magyar király seregét a tatárok tönkreverték. Érdekes találmányok és felfedezések: A jelenlegi Indonézia szigetvilágának keleti részén fekvő U.J GUINEA SZIGETÉT 435 évvel ezelőtt, 1526-ban Meneses portugál tengerész fedezte fel. 310 évvel ezelőtt, 1651. április 10-én született WALTER VON TSCHIRNHAUS német matematikus, az európai porcelángyártás (1693) feltalálója és a meisseni porcelángyár alapítója. az a véleményem, műsora Egerben este 7 órakor: OPTIMISTA TRAGÉDIA (Petőfi-bérlet) Áll __hogy szölőprésröl pattant népünk kényes igényének vi lágában is polgárjogot nyer mindinkább az Almuska, a Hírős, meg a többi alkoholtól igen, de vitamintól egyáltalán nem mentes üdítő italunk. így van ez jól, így helyes, mindaddig nem lehet eredményesen felvenni az alkoholizmus elleni nemes küzdelmet a győzelem biztos reményében, amíg megfelelő tartalékseregről nem gondoskodunk. Nos, e gondoskodás jegyében jelentek meg ezek az ízléses palackozású szörpök, amelyekről Tabi László oly aggódva jegyezte meg: jó, hogy megjelentek, de az előre jelzett számok szerint kevésnek mutatkoznak a nagy nyári fogyasztás időszakában. Távol álljon tőlem, hogy Tabi Lászlóval bármiféle vitába is szálljak az Almuska és nemes veretű társai ügyében, csupán voksa mellé oda szeretném helyezni a magam, nem kevésbé aggódó voksát. Mert hátha elég lesz ama nyolcmillió kis üveg szörpital, sőt, hátha sok lesz? Mert az Almuska nem alkohol, mert az Almuska jó, ízes, vitaminos, csinos, a neve is behízelgő, de... A szomjat nem oltja, kérem, tisztelt ezzel megbízott gyáripar. Túlságosan sűrű, túlságosan édes, túlságosan hasonlít a kompot tevéhez, ami egymagában még nem lenne baj, de én a kompot lé után jóízűen el szoktam fogyasztani egy-két pohár vizet, sőt olyanról is hallottam, aki bort, sőt olyanról, aki egyenesen rumot, vagy konyakot, — mert kényes volt a szájízére. Nem akarom feltalálni a spanyolviaszkot, de mi lenne, ha... Igen, nyert! Szénsavra gondolok, egész pici, icuri-pi- cúri szénsavra, valamivel kevésbé sűrű szörp nemes ötvözetével, hogy elmondhassuk: nemcsak a labdarúgásban, borban és paprikás csirkében vagyunk világhírűek, de Almos- kánkban is. S ha így lesz, már előre látom látnoki szemeimmel, amint megrögzött ötven éves, ivó alkoholisták undorral dobják el poharaikat, s megdicsöült arccal, megbánva eddigi életüket, hörpintik magukba az ízes, ízletes, egészséges és, — üdítő Almuskát, Hírőst... meg a többieket. így legyen. (egri) ••iaiiiiiiiiaiii!i«tiai!ai!iiiiiiaiiBuiiii!i«iiin#iuiuiiiiiii(iiiiii»«iiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiuiiiiuaiiti<»iili!l>iiiiiiitii*uiiiiuiiiauiiiiuBuiiiaiiiiiiiiiu«iii laiiBnaMauiniK» •t><siiaiii(iaiiaiiiiiiiiaiiiHiiiii)iuin«iiinimiiiaiiiiiiiivi<tiiiiiiuiiiiuiiiiiiiiiiiis,iiniiiiu>u*iiiniiiai>«iiiiiiii« SOLYMÁR 2ÓZ.TEF :• A HADIÖZVEGY (5.) — MA EGERBEN a katolikus papok részére délelőtt 0 órai kezdettel a Szakszervezeti Székház földszinti tanácstermében, más felekezetű papok részére délután 2 órai kezdettel a városi népfront-irodán szervezett előadást a Hazafias Népfront „A tudomány fejlődésének hatalmas lehetőségei a szocialista társadalomban” címmel. — A KARÁCSONDI kul- túrotthonban április 16-án a helyi fmsz cukrászati termékekből és más árukból bemutatót és vevőankétot rendez. — A GYÖNGYÖSI Városi Tanács VB legutóbbi ülésén határozatot hozott, hogy a kul- túrotthonban működő ifjúsági klubban ifjúsági könyvtárat létesítenek. — „ATOMBÉKE — atomháború" címmel április 12-én este filmvetitéssel egybekötött ismeretterjesztő előadást rendez a TIT az egri Kisipari Termelőszövetkezetek Ady Endre Kultúrotthonában. A legények a fülébe sugdosnak. Három lépés után mind azt kérdi: van-e kísérője. Juliska útálja a nagy tenyereket, ám lassacskán nekitüze- sedik, s minden új táncosnak, minden új udvarlónak örül. A katonakötelesek többsége még nem tért haza. Egy részük német földön barangol, mások a drót mögött várják a végleges szabadulást. A suty- tyó legények.úgy viselkednek, mintha joguk lenne a háromnégy évvel idősebb lányokhoz, sőt a hadi menyecskékhez. Egyetlen igazi férfi van csak közöttük: Siroki Deske. A haja fekete, hullámos, az orra kissé lapos, a két szeme majdnem egy kisaraszra esik egymástól. Közelebb jár már a harminchoz, mint a húszhoz. Aki nem ismerné, inkább házas embernek,' mint legénynek gondolja. Az elején be sem néz a tánchelyiségbe, csak a bort fogyasztja odaát az ivóban. Tíz óra felé jár az idő, amikor végre rászánja magát, hogy megnézze a táncolókat. Az ajtónál marad, s mintha ő volna a házigazda, türelmesen figyeli, hogyan mulat a nép. Rászól azokra a fiúkra, akik szorosan fogják a táncosukat, s csintalanságokat suttog a lányok fülébe, mit sem törődve azzal, mit szól az udvarlójuk. Juliska, ha háttal van, akkor is mindig megérzi, mikor figyeli őt Deske. Ha úgy hozta a tánc, megpróbál vele farkasszemet nézni, de csak egy-két pillanatig bírja a legény kegyetlen tekintetét. Ilyen lehet a hóhér. Juliska úgy érzi, őt választja ki Deske. Először van a táncban, s nincs se embere.se komoly udvarlója. Ö most a legkönnyebb préda. Várja, hogy a legény odalép és felkéri. Deske nem kéri fel. Egyáltalán nem kér fel senkit. Néhány perces nézgelődés után kimegy. E pillanattól kezdve Juliskának nincs nyugta. Alig tudja kivárni, hogy a cigányok beszegjék a táncot, s azonnal otthagyja a mulatságot. Az ajtóban ácsorgó legények viho- rásznak, amikor kimegy. Azt hiszik, a sötétben várja valaki. ★ Maga mögött hagyván a kocsmaudvart, nekidőlt a kapubálványnak, hogy kissé kilihegje magát. Nem jövök soha többé a táncba. Engem ne érintgesse- nek — és elsírja magát — gyűlölök minden férfiembert, de legjobban azt a messziszemű Siroki Deskét. Gyalázatos, gyalázatos! Csak ezt forgatta agyában. És ekkor eléje lép Deske. . — Mehetünk, Juliskám — mondja vidáman. A menyecske megdöbben. — Honnan tudtad, hogy kijövök. — Az-ilyesmit megérzi az ember — fölényeskedik a legény. — Beszélni akartam ma véled. — Miért nem kértél fel táncolni? Haragudtam ám — dur- cáskodott a menyecske. — Nem nekem való már az ugrabugra. Tudod, öregszem Mennek egymás mellett szótlanul. Hazaérvén, a legény otthonos mozdulattal keresi meg a kapu zárját. — Ne gyere be, már alszanak. — Annyi baj legyen — így a legény, s hogy minden vitának elejét vegye, ő lépett be elsőnek. Hektor nagyot mordul a kút mellett. Nem tetszik neki az éjszakai vendég. — Csitítsd el ezt a dögöt — seppegi ijedten Deske. — Nyughass Hektor! — s Juliska megfogja a kutya nyakörvét. ★ Juliska az első házban hál. Már a hangos énekszóra és a szekérzörgésre felébred. Fel- könyököl, kinéz az útra. A kapujuk előtt épp akkor áll meg a kocsi. A Hold rásüf a boroskanna tetejére. 'A szalmaülésről leugrik Valaki. Ketten fennmaradnak. Sugdolóz- nak. A kocsi megindul. Odébb a hajtők ismét danolásba fognak. Uvöltős hangjuk elárulja, hogy részegek. Aki lemaradt a kocsiról, közelebb jön a kerítéshez. A kapuval babrál. Juliska már nemcsak sejti, látja is, hogy Deske az, Siroki Deske. Biztos részeg lehet. CsRk a részegek tesznek ilyet. A korhely cimborái és a szomszédok szeme- láttára. Örökös szégyenbe hoz. Holnap az egész falu ezt bebeszéli. Bár csak ne tudná Deske, sokáig kínlódik a kapuval. Nem leli az alsó riglit. Felegyenesedik, kissé hatra- lép. No, talán most elmegy.' Nem megy el. Megkapaszkodik a kapu szélében, felteszi a lábát a kilincsre és a következő pillanatban már bent hempereg az udvaron. Hektor, a loncsos komondor elővágtat a kazal mögül. Ez most széttépi. Hektor nem támad. Három lépéssel odébb megáll és alig hallgatólag morog. A kutya szereti a részeget. Deske a földön ül és valamit magyaráz neki. Aztán feltápászkodik, leveri a nadrágjáról a port és megindul a lépcső felé. Juliska nem tud tovább tétlenül várakozni. Kiugrik az ágyból, s átszaladva a cementes konyhán, befut a hátulsó házba. Az öregek alszanak. Odaáll az apja ágya mellé. Lőrinc bátyának csak a tarkója, meg a füle látszik ki a dunyha alól. — Apa, apa, keljen fél — to- porzékol ijedten a menyecs- ko — Mi kell — kapja fel csapzott fejét az öreg. — Egy részeg jár az udvaron. Beugrott a kerítésen. Lőrinc bátya egy pillanatra megmered. Rég volt már nagyon, amikor az első világháborúban sturmolni kellett. Deske e pillanatban ko- cogtatja meg először az ablakot. Csendesen akarja, de nem úgy sikerül. Bent semmi nesz. — Juliska!?... Én vagyok.., — s gorombábban veri meg az üveget. — Jaj, Máriám! Kirabolnak bennünket — ül fel a maga vackán az öreg Julis. Lőrinc bátya kilódítja két inas lábát a takaró alól. Az ablak már állandóan csattog. (Folytatjuk..1