Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-09 / 83. szám
1961. április 9,, vasárnap NEPCJSAG s Nagy szavak helyett a hétköznapok szorgalmas munkájával tudjuk csak biztosítani az idei mezőgazdasági tervek megvalósulását Aktívaülést tartottak Egerben a megye és a járások vezető mezőgazdasáQÍ szakemberei Pénteken délelőtt Egerben, a Megyei Tanács nagy-tanácstermében aktívaülést tartottak a megye, valamint a járások párt, tanácsi és gazdasági vezető szakemberei. Az értekezleten jelen voltak a megyei pártbizottság mellett működő agrárbizottság tagjai, a járási pártbizottságok mezőgazdasági osztályvezetői, a járási tanácsok elnökhelyettesei, mező- gazdasági osztályvezetői, a földszöv járási vezetői, a bankfiókok járási vezetői és a MÉSZÖV, a MÉK, az Állatforgalmi, Borforgalmi Vállalat, a Tsz Beruházási iroda vezetője. Az értekezlet délelőtt 9 órakor Molek Jenő 'elvtárs, a megyei tanács VB-elnökhelyet- tesének megnyitó szavaival kezdődött él, aki ismertette az aktívaülés célját, hogy az ülés megtárgyalja és megvitatja a termelőszövetkezetek megszilárdításának, támogatásának problémáját és megbeszéli az idei mezőgazdasági tervek va- lóraváltásának reális lehetőségeit. Ezután Tamás László elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője tartott beszédet. Bevezetőjében értékelte a megye termelőszövetkezeteinek múlt évi munkáját. Megállapította, hogy a megye termelőszövetkezetei az 1960-as esztendőben a kezdés, a több helyen megmutatkozó gyakorlatlanság ellenére is nagy sikereket értek el és eredményekben gazdag évet zártak a zárszámadások napján. Ez nemcsak ázzál bizonyítható, hogy a szövetkezetek az év végén megyei viszonylatban 32 forint 70 filléres átlaggal zárták az elmúlt évet, hanem azzal is, hogy a tsz-ek megyei viszonylatban 51 millió forintot ruháztak be saját erőből, megépítettek 20 ezer férőhelyet a szarvasmarháknak, 11 ezer férőhelyet a lovaknak, 40 ezer férőhelyet a juhoknak és több mint 40 ezer férőhelyet a sertéseknek. Ezen kívül a közös gazdaságok eredményes munkáját bizonyítja az is, hogy a megye áruértékesítési tervét nemcsak hogy teljesítette, hanem jóval túl is teljesítette. A 440 millió tervezett forinttal szemben 467 millió forintra teljesítették áruértékesítési tervüket a termelőszövetkezetek. — Ezek a legszebb eredmények, amik ékes szónál is jobban bizonyítják többségében még fiatal szövetkezeteink életrevalóságát — mondotta tovább Tamás elvtárs, majd így folytatta: — Azonban a számszerű eredmények mellett döntő az a fejlődés, amit az emberek neT velősében elértek a közös gazdaságok. — Természetesen, az eredmények mellett voltak hibák is. Ez elsősorban abból adódott, hogy gyakorlatlanók voltak az emberek és sok helyen nem harcoltak teljes erőből a tervek, megvalósításáért. Sőt, volt olyan szövetkezet is, ahol nem volt megfelelő az egység a tagok és vezetők között. Erre az év végén rájöttek mindenütt, s ma már egy nyelven igyekszik beszélni az egész közösség! Mindezek ellenére, mégis elmondhatjuk, az elmúlt év gazdálkodásában több volt jóval a pozitívum, mint a hiba. S ebben az évben úgy kell gazdálkodni megyénk termelőszövetkezeteinek, hogy ezek a hibák már többé elő ne forduljanak. Ezután Tamás elvtárs részletesen rátért az idei mezőgazdasági tervek ismertetésére, a soron következő feladatok megjelölésére. Elmondotta, hogy az idei növénytermesztési terv teljesítése biztosítottnak látszik. Csupán a tavaszi árpa vetésében mutatkozik némi lemaradás. _ A megye termelőszövetkezeteiben 45 ezer tsz-tag dolgozik és a kapás területek többsége fel van osztva családokra. Minden jel arra mutat, hogy különösebb problémá k nélkül el tudják végezni a soron következő feladatokat is az emberek. Azonban beszélni kell a szőlő megműveléséről. Feladat, hogy a legszigorúbban azon legyen mindenki, hogy időben végezzék el szőlős területeinken a szőlő megművelésében az ugyanott következő feladatokat: a kapálást, a permetezést, a kötést, a horo- íást, stb. Nem szabad késni vele egy napot sem, mert egy nap mulasztás is súlyos károkat okozhat. De ugyanezt el lehet mondani a többi növényféleségekre is. Törekedni kell arra, hogy minden négyszögöl föld meg legyen művelve, fel legyen kapálva a termelőszövetkezetekben. Ahol lehet, a szőlőben bátran használják az ekekapát is. Tamás elvtárs ezután beszélt az állattenyésztési feladatokról is. Elmondotta, hogy szarvas- marhából az év végére el kell érni megyei szinten több mint 52 ezret, a sertésből a 120 ezret, juhból 43 ezer 300-at és baromfiból pedig hétszázöt- venezret. Ezt a viszonylag magas számot csak úgy tudják szövetkezeteink teljesíteni, ha már most gondolnak állatállományuk fokozott’ fejlesztésére. Ahol erre mód és lehetőség kínálkozik, a tsz-ek felvásárolhatják a háztájiból is az eladásra kínált állatokat. A tervismertetéssel kapcsolatosan megemlítette még Tamás elvtárs azt is, hogy néhány helyen a járásokban több ember irreálisnak tartja a tervek megvalósítását. Ezekkel az emberekkel le kell ülni és meg kell magyarázni, hogy tévednek, mert idei tervünk nem irreális, hanem megvalósítható, há minden érdekelt szövetkezeti tag, vezető ember, és nem utolsósorban a szakemberek szívvel-lélekkel e terv megvalósításán fáradoznak. — örvendetes jelenség, — mondotta a továbbiakban —, hogy termelőszövetkezeteinkben az emberek szocialista munkaversenyre léptek egymással. Ez a verseny ösztönzően hathat az idei tervek megvalósításában. Ezért támogatnunk kell a mezőgazdasági dolgozók szocialista munka- versenyét. Elképzelésünk a következő: • Megyei szinten 5 kategóriába lehet sorolni a szövetkezeteket terület és fejlődés külömbségük figyelembevételével. Mind az 5 kategóriában értékes díjakat tűzünk ki a versenyben első helyezést elért szövetkezeteknek. Kultúr- ház, napközi otthon felépítéséhez szükséges pénz- mennyiséget átutaljuk a számlájukra, vagy pedig istállók építéséhez, illetve gépek beszerzéséhez adjuk meg soronkívül a szükséges hitelfedezetet. — Tehát érdemes versenyezni! Az első helyezettek komoly jutalomban részesülnek. A verseny egyetlen egy szövetkezetnek sem válhat a kárára, hiszen ha többet termelnek, ha jobban dolgoznak, minden körülmények között csak ők látják hasznát. Végezetül Tamás elvtárs a soron következő időszerű mezőgazdasági munkáról szólott. Beszélt az új hibrid kukoricák ültetésénél a tőszámnövelés fontosságáról, annak gyakorlati értékéről, az idei silókészítés újabb lehetőségeiről, olcsóbb módszereiről, ezen kívül felhívta a jelenlevők figyelmét a szórvány-gyümölcsösök terményeinek értékesítésére is. —-Nem nagy szavakkal, hanem a hétköznapok szorgalmas munkájával tudjuk csak biztosítani az idei mezőgazdasági tervek megvalósulását — fejezte be beszédét Tamás László elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője. A vitában elsőnek Takács Sándor, a megyei Felvásárlási Iroda vezetője kért szót. Beszélt a felvásárlás és áruértékesítés helyzetéről. Javasolta, hogy a termelőszövetkezetek áruértékesítési tervét minden negyedévben vizsgálják felül. Ezáltal biztosíthatjuk, hogy az évvégén ne mérleghiánnyal zárjanak a szövetkezetek. Hiszen idejében fel lehet figyelni a hiányosságokra. Szabó József elvtárs, a MEZŐMAG vezetője a megye vezetőinek, a járások és termelőszövetkezeteknek az egy nyelvű beszédét, közös megértését hangsúlyozta. Mint mondotta: Csak ez biztosíthatja, hogy felmerült problémákat zökkenő nélkül, időben megoldhassuk. Vajda László elvtárs, a Megyei ■ Tanács Mezőgazdasági Osztályának vezetője az időjárás alakulására hívta fel a részvevők figyelmét. Kérte az illetékes szerződtető vállalatokat, hogy a közeli napokban vizsgálják meg a termelőszövetkezetekben, hogy a szerződött területekhez képest a melegágyakban biztosítva van-e a szükséges palánta mennyiség!? Ha nincs, úgy még mindig lehetőség van szükséges mennyiség pótlására. Felszólalt ezen az aktíva- ülésen még Bölköny Sándor, a füzesabonyi járás mezőgazda- sági osztályának vezetője, Patkó József, a MÉSZÖV elnökhelyettese, Nagy Károly, a hevesi járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője és Vajda József, a hatvani járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. Felszólalásukban az idei tervek megvalósításának fontosságát hangsúlyozták, és arra is elmondtak néhány példát, hogyan lehetséges a múlt évben jelentkező hibákat saját területükön hathatósan kijavítani, illetve elkerülni. A felszólalásokra Tamás László elvtárs válaszolt, majd Molek Jenő élvtárs zárszavával a délutáni órákban végétért a megye és a járás vezető mezőgazdasági szakembereinek tanácskozása. A Büszke cím ez. Azt jelenti, hogy az, akinek kijár, ott-^iolt a gyár, az üzem „születésénél”, „bölcsőjénél”, ringatta azt, segített a csecsemő „első lépéseinél”, s most amikor már „legénykévé” serdült, ugyancsak óvja, vigyázza fejlődését. A Siroki Fémművekben is dolgozik néhány ' „apa”, aki annakidején részt vett a gyár építésében, vagy felszerelésében és azóta sem tudott megválni a sok munkával létrehozott „gyermektől”. Egyikük Pócs József. Eredeti szakmája vasbetonszerelő, majd később lakatos volt, mégis mikor lassan tíz esztendeje az akkor még csak félig-med- dig kész gyárba került, egyik szakmáját sem folytatta. Akkoriban érkeztek az első gépek, amelyetet a már felépült műhelyekben minél hamarabb üzembe kellett állítani. Azok beszállításánál, beállításánál segédkezett. — Két hónapig húztuk, vonszoltuk nagy lánctalpasok segítségével a rossz, sáros utakon a gépeket, a messzi vasútállomásról, később meg a betonalap készítés, gépbeállítás következett... — mondja. És közben soha egyetlen percnyi pihenő. Nem volt megGYÁR , • állás, mert az idő sürgetett. Az új gyárra szükség volt. Dolgoznia kellett minél hamarabb. Fáradságos hónapok múltak el, de ez volt a szép. Az első gép megindulása ünnep számba ment. — Nekem azért is különlegesen szép esemény volt, mert akkor kezdtem itt dolgozni a lakatos szakmában, amikor már jártak a gépek — emlékezik Pócs József, s visszaemlékezve ismét ott jár néhány évvel fiata- labban az új, már dolgozó üzemben, mint karbantartó lakatos. Felidéződnek az első örömök, gondók, amikor még a műhelyben mindenütt érződött a friss festékszag, de ehhez már hozzákeveredett az olaj, az eszetergá- lyozott, mart, köszörült anyag hűtésére szolgáló fúróolai illata is. Nagyszerű érzés volt az. Tudni, hogy: ezt a gyárat én is segítettem munkája megkezdésében s most egy kicsit részese vagyok eredményeinek is. A karbantartó lakatos munkája nagyon fontos az üzemben. Ismernie kell minden gépet hibáival, ,.erényeivel” együtt. Ápolnia, javítania kell /mindegyiket, hogy minél tovább dolgozhasson hiba nélkül, minél „APJA kevesebbet forduljon elő előre nem látott baj. Pócs József feladata is ez volt egy ideig a gyárban. De csak 1954 tavaszáig. Akkor művezetőnek nevezték ki. — Nem akartam elvállalni vallja be —, nekem a lakatosság a mesterségem, én a gépek javításánál, karbantartásánál éreztem igazán „otthon” magam. Egy műhely termelésének irányításához nem értettem... Kétheti harc után vállaltam el a beosztást. Megbánta volna azóta, hogy engedett a gyárvezetőség óhajának? Szavaiból nem ez tűnik ki. Lelkesedve beszél a motorkerékpárlánc. és tubusgyártás beindításáról. — Nehéz volt. de mégis ment. Először azt hittem, sohasem „rázódik” be a láncgyártás. Aztán magam is hozzáfogtam a munkához, elkészítettem vagy háromezer méter láncot, hogy tanultak, tapasztaljak. így már könnyebb volt az egész üzenj, munkáját jobbá tenni. — Később jöttek a tubusok. Cipőkre- mesik, fogkrémesek, gyógyszeresek. A kovácsolást munkához értek, ismerem a szerelő szakmát is. de vékony lemezzel sohasem dolgoztam. . 66 A munkakörben szerzett tapasztalatok azonban itt is segítettek. Ma már exportra is gyártunk tubusokat ... Az eredmények közül egy sem az ő érdeme — így mondja. Minden siker csak a gyárat, ezt a nem egészen egy évtizede működő nagyszerű létesítményt illeti. — Ha nem lenne olyan jól felszerelt, korszerű üzem ez a mi gyárunk, hiába erőlködnének az itt dolgozó munkások — mondja Pócs József. Valóban úgy dicséri üzemét, amelynek több mint hét éve művezetője, mint az apa szereti gyermekét. Ha a „gyermek" néha rakoncátlanko- dik, rosszabbul dolgozik, mint máskor, vagy éppen megbántja valamivel „apját”, akkor is mellette áll, igyekszik javítgatni hibáját, megértetni „vele”, miben vétkes. Pócs Józsefet is idegesítette, bosszantotta tíz esztendő alatt néha gyárának „viselkedése”. De semmi pénzért nem fordítana hátat neki. Tíz év hosszú idő. Megszoktuk, megszerettük egymást s nehéz lenne elszakadni ettől a gyártól... — mondja. Mint apának a fiától ... Weidinger László Akik vasárnap is dolgoznak (Képesriport folytatás a az első oldalról.) Talán a legtöbb dolguk a telefonközpontosoknak van. Sok a távolsági és helyi beszélgetés vasárnap is. Képünkön Tóth Sándorné és Jambricska Antalné munka közben. Ha hiba van valahol, Veres György technikus odaül a készülék mellé és néhány perc alatt megállapítja, hogy hol a hiba. Képünkön helyi vonal bemérését végzik. Csordás László- né, az 1-es számú Postahivatalnál a levél, távirat és távbeszélő felvételeket intézi. Sürgős távirat megy valahová? Ezt a feladatot Vas Irén látja el.
