Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-09 / 83. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. április 9., vasárnap fii all#7 1/ piahát as utcán A plakátot az egri Marx Ká roly utcában pillantottam meg. Hatalmas, fekete betűi mész sziről felhívják magukra a fi­gyelmet. „Tisztaságot" mondja a legnagyobb típusú betűkből szedett sor, s utána figyelme­sen olvasom a tisztasági hó­nappal kapcsolatos felhívás to­vábbi részét. Amikor tovább indultam, va­lóságos kis porfelhő kerekedett körülöttem. Hihetetlen, milyen kosz van ebben az utcában. Jó, jó, nagyon szükséges volt már az elektromos kábelek föld alá fektetése, de, hogy az emiatt vájt árkok beteme­tése után senkinek se jusson eszébe a por, piszok, törmelék rendes eltakarítása, ez mégis erősen bosszantó, már csak a kis utca nagy forgalma miatt is. Furcsa dolog, tisztaságról szóló plakátot olvasni egy olyan utcában, ahol szinte bo­káig ér a por, piszok. Az azon­ban már nem lenne furcsa, ha a kábelfektetök rendesen elta­karítanák maguk után munká­juk törmelékeit. Reméljük, ezt is megérjük egyszer... (w) — A PARÁDI Üveggyár 1960. évi exporttervét 130,6 százalékra teljesítette. Ezzel 520 000 forinttal adtak töb­bet a népgazdaságnak, és hozzájárultak külkereskedel­mi mérlegünk javításához. — KÖZEL 600 egri utazik vasárnap reggel a budapesti jégrevűre. A különvonatot a Heves megyei Idegenforgalmi Hivatal indítja. _ A TÉGLAGYÁRI Egye­sülés üzemeiben megszervez­ték a munkaversenybizottságot. A bizottság röplapok segítsé­gével tájékoztatja a dolgozó­kat a verseny pillanatnyi ál­lásáról és segíti őket a mun­ka új módszereinek megis­merésében. — AZ ORSZÁGOS Filhar­mónia énekes, zenés, táncos műsort rendez hétfőn este Ka- rácsondon, ahol Kazal László, Lórán Lenke, Petress Zsuzsa, Homm Pál, Vécsei Ernő és Romhányi Rudolf lépnek fel. TlZ ÜJ hidat építettek a megyében tavaly a KPM egri Közúti Üzemi Vállalatá­nak dolgozói. Többek között tavaly építették meg a mak­iári Rima-hidat és a kom- polti tsz hídját is. — EGERBEN, a Bajcsy-Zsi- linszky utca sarkán korszerű játékbolt létesítését tervezi a megyei tanács kereskedelmi osztálya. A jelenlegi játékbol­tot hangszerüzletté fejlesztik. — PETÖFIBÄNYÄN 11 fő vizsgázott az elmúlt napok­ban és robbantómester képe­sítést szereztek. Ezután fej­tésenként 3—1 robbantómes­ter is jut, nem kell várakoz­ni a vájároknak. Természe­tesen még nagyobb gondot kell ezután fordítani arra. hogy a robbantások előírás szerint és gazdaságosan tör­ténjenek. A könyvek mellett EGRI VÖRÖS CSILLAG 9—10: Szép Lurette EGRI BRODY 9—10: Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN 9—10: Tisztes úriház GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 9—10: HamupipőKe HATVANI VÖRÖS CSILLAG 9- én: Kihívás 10- én: Római vakáció HATVANI KOSSUTH 9- én: Afrikában jártunk 10- én: Nincs előadás HEVES 9- én: Kenyér, szerelem és. 10- én: Áru Katalóniának pétervasara 9- én: A gyűlölet áldozata 10- én: Nincs előadás FÜZESABONY 9—10: Légy jó mindhalálig műsora Egerben este 7 órakor: OPTIMISTA TRAGÉDIA a változás kezdete. Pável egye­dül marad, társtalanul bolyong a prágai utcákon, de útja és szándéka más, mint az Észter- élmény előtt, ez már a nemze­ti ellenállás kiindulópontja. Ugyanebből a talajból fa­kad A csodák kútja is. Cham- son realistának vallja magát, mégis a regénye nem olyan ér­telemben vett realista alkotás, mint Balsac művei. Realizmu­sát a légkör valódisága adja. Chamson a legnagyobb kriti­kai realisták, köztük Balsac útját követi, és hogy hasonla tokkal, jelképekkel szövi át mondanivalóját, annak oka az 1942-es, megszállt Franciaor­szág. Az író ilyenkor nem te­het mást, mint állandóan a megalázó valóságra gondol, a valóságot idézi, de a valóság mellé jelképet teremt, melyen áttörnek az élet színei, viszont a jelképek épp ilyen erővel tapadnak a valósághoz. A tény és kép között állandó a köl­csönhatás és ez olyan fokú, hogy az olvasó a képet is va­lóságnak fogja fel. A sintér, a kollaboráns valóban sintér; a regény bevezető részében gör­nyedt hátú ember, „mélyen szemébe húzta hegyivadász sapkáját, katonazubbonyának vállpántjáról minden gomb le­pattant már... gyors eljárás­sal, a lehető legnagyobb fokú emberiességet biztosítva” öldö­si le az állatokat. A regény utolsó fejezeteiben azonban a kutyákat már emberek helyet­tesítik, „a rozzant kocsiszínt a koncentrációs táborok barak- A sintér alakja is meg­változik, „felvette új, fekete egyenruháját”. Ezekben az években Francia- országból elvágyik mindenki, a matróz a déltengeri szigetekre, egy kislány csak a művészetek világába. De a menekülésvá­gyat felváltja a helytállás, a hit abban, hogy túl lehet és kell élni az embertelenséget {Balsac: Akarj és élsz!”), hogy a haza szabadságénak eltiprói- val szemben harcolni is lehet: itt vannak az acélsaruk ... ismét énekelni fogjuk a Mar- seillaiset”. • Chamson 1942-ben úgy be­szél a hazáról, hogy csak azok­nak a tulajdona, akiknek nincs semmijük, tehát a proletariá­tus oldaláról látja és szervezi az ellenállási küzdelmet. En­nek igazolása a regény záróje­lenete is, az a most már reális kép, amikor felvillan a mun­kás által féltve őrzött, vászon­ba csavart fegyver. Farkasok közt, védtelen. Wei- martól, a német humanizmus és erkölcsi nagyság fellegvárá­tól néhány kilométerre terül el Ettersberg-Buchenwald, a fasizmus legkegyetlenebb tá­bora, az egyetlen, ahol a Nem­zetközi Táborbizottság ellen­állási mozgalmat szervezett, és néhány nappal' a szövetsé­ges csapatok megérkezése előtt felszabadította magát. A kom­munisták által vezetett szer­vezkedésről tudott az SS pa­rancsnokság, de tehetetlen volt a fegyvereket gyűjtő, ka­tonai kiképzést végző csoport­tal szemben. Az előkészületet megzavarja egy lengyel transzport, amely- lyel Jankowski Zachariás egy hároméves fisfiút — „kicsike, lengyel gyerek ... szegény kis cserebogár... cicamica ... a 7,65-ös Walther” — hoz az Auschwitzból' a táborba. A kis­fiú jelenléte veszélyeztette az ellenállás szervezőinek életét és munkáját. A harci előkészü­letek mellett elkezdődik most egy második küzdelem, a kis­gyerek életéért. „Amióta a gyerek a táborban van és egyre több ember rak­ja szívét, mint egy védőfal tégláit a kicsi élet köré... az­óta tudom, hogy milyen na­gyok vagyunk a mai nagy megalázottságunkban” — mondja Bochow, az NTB veze­tője, az egykori bremenhave- ni kommunista képviselő, aki­nek szándékai ellenére rejtet­ték el a varsói ügyvéd kisfiát a rabok ruhái közé. Hőfel, az akció katonai szer­vezője embertelen kínzásokon megy keresztül, de megéri a felszabadulás napját, amikor a tábor lakói elfoglalják az őrtornyokat. A regény egyik utolsó képe a felszabadulást ábrázolja. Emberek egymás kezébe adják a gyereket, aki dióhéjként ringott a hullám­zó fejek fölött. A kavargó ára­dat keresztülörvénylett vele a szűk kapun, azután felszaba­dult hullámaira emelte...” ★ Csak az együttérzés hangján szólhatunk e művek szerzőiről, akik fájdalommal és szenve­désekkel terhelt naplóikkal megmutatták az életnek ezt a hályogosan szürke oldalát. Amikor az ember ezeket a könyveket olvassa, arra gon­dol, van-e fasizmus rémtettei­nek summája? Ebergényi Tibor. | iWiptár (A Heues megyei Irodalmi Kör számára.) Apitz, Bruno: Farkasok közt, védtelen. Bp. i960., Magvető. i7i l. Chamson, Andre: A csodák kűt- ia. Bp. 1959., Európa. 278 l. Otcenasek, Jan: Rómeó, Júlia és a sötétség. Bp.—Bratislava, I960., Európa—Szlov. Szépirod. Kiadó. 187 l. Az élet tartalma a szabadság és szépség, aki ezt a kettőt kétségbe vonja és elveszi tő­lünk, annyi, mintha életünk- ket venné el, méltó az embe­rek megvetésére; az farkas. Nincs bénítóbb az emberi bu­taságnál, ha hideg, kegyetlen rendszerességgel párosul, ha emberek millióit, gyerekeket, ifjú életeket, boldogságra és örömre vágyó asszonyokat, ter­veik megvalósításán fáradozó férfiakat, életük alkonyát és termését körüljáró öregeket vet keserűségbe, pusztulásba, máglyákra, ha az élet derűje helyett a halál komor , és re­ménytelen világát, veti eléjük. Ez volt a fasizmus egyik arca. Ma egyre gyűlnek a gonosz­ság rémtetteinek keserves do­kumentumai, melyet eddig az álszemérem, a részvétlenség, a be nem hegedt sebek fájdalma, a tapintat tartott fedve, kor­társ és egy ma felnövekvő fia­tal nemzedék előtt. Otcenasek a „Mérföldes lép­tekkel” (1952), a „Brych pol­gártárs” (1955) című művei után, melyekben a közelmúlt (1948 február) és a jelen kér­déseivel foglalkozik, a Rómeó, Júlia és a sötétség című kis­regényében a második világ­háború egyik legszégyentelje- sebb szakaszát, a Heydrich meggyilkolása után kialakult csehországi állapotokat ábrá­zolja. Pável, aki most áll érettségi vizsgája előtt, egy prágai park­ban találkozik Eszterrel (a Ka­puiét lány), akinek családját a fasiszták Tereziftbe deportál­ták. Elrejti az üldözött lányt, és úgy tűnik, megmentőjévé válik. Eszter tudja, hogy aki zsidót rejteget, .annak a Ges­tapo kiirtja családját is. Pávelt féltő szerelme, vágya szülei után hajtja az utcára és egy hajnali razzia alkalmával le­lövik. — A történelmi .pillanat a Heydrich-terror ideje, Lidice elpusztítása, amikor szigorú, ájult csend üli meg az utcákat, sortüzek ropogása száll el a város felett, az idő, amikor a cseh hazafiak Jiraseket olvas­sák. Eszter ugyan áldozata a kornak, mert a fasizmus nem törődik emberi érzelmekkel, világa hideg és rettegett, de a ház lakói — cseh kispolgárok — szitokkal verik ki maguk közül az áruló Rejszeket, és ez már, ■ .iBiiBiiBiiiiiaiiauBiiaiiaitBiiBiJBiia>iBiiaiiBii9“BiiaiiBiiBiiBuBttauBiiaMBiiaiiBiiaiia:iBiiii!BiiBiiBiiiiiBUBiiaiiaiiaiiaiitiiiiiBUBiiauBiiaHaiiauBiiaiiamiiiiiaiia «u*ua<^iiinati»-'aniHauanaiia»aiiauaiiBiiaiiati».iaiiBiiatiaiiaiiaii»iiaJiantua»«iiaiiinaii«i(liiin«-i«iiiiiaiiaiiattauanauatiaui»» 1961. ÁPRILIS 9., VASÁRNAP: ERHARDT 140 évvel ezelőtt, 1821. április 9-én született CHARLES BAUDELAIRE* a múlt század egyik legnagyobb hatású francia költője. Művei a modern élet visszataszító képeivel vádiratok kora polgári társadalma ellen. Egyetlen verseskötetének [A romlás virágai (1857)] szerelmes versei kiemelkednek az érzelmek széles skálája kifejezésével. E kö­tete miatt bíróság elé állították. A hányatott életű költő nagy hatás­sal volt a parnasszistákra és a mi Ady Endrénkre. 335 évvel ezelőtt, 1626-ban e na­pon halt meg FRANCIS BACON angol filozófus és államférfi. Két híres műve legutóbb magyarul, 1954-ben jelent meg: A novum orgánum címűben a tudomány esz­közeivel a természet erőin való uralom lehetőségét hirdeti, az At­lantisz c. utópiájában pedig a termelőerők fejlesztését szorgal­mazza. A megisrrierés módszereként az indukciót (több esetből az általánosra következtetést) alkalmazza. Az ő jelszava volt: A tudás hatalom. 75 évvel ezelőtt, 1886-ban e napon halt meg JOSEPH SCHEF­FEL német költő. A Sákingeni trombitás és a magyar kalando­zások korában lejátszódó Ekkehard c. költői elbeszélései a né­met romantika kiemelkedő alkotásai. cíxiimlÁkitk A halál igénytelenségére jellemző, hogy senkitől sem ir­tózik. * Legszebb öröm a káröröm, mert azt nem zavarja, az irigység. * A dohányzás arra jó, hogyha leszoktunk róla, legyen mibe visszaesnünk. Ha nem volnának titkok, kiveszne a pletyka. * Egy békebíró naplójából: „A veszekedőket úgy békítem ki, hogy ráuszítom őket — egy harmadikra.” * Nincs rossz vicc, csak hálátlan közönség. Jobb ma egy sudár Ibolya, mint holnap egy ibolyántúli sugár. * Nem tudok lépést tartani a korral. — Lassan csak egye­dül járok — gyalog. Barátaimmal harmincegyen dolgoztunk együtt, s most búcsúzom tőlük. — Ügy a szívünkhöz nőttél, mennyire saj­nálunk — sóhajt fel egyikük. — Mit szóljak én, mikor ne­kem egyedül kell annyit elsajnálnom, mint nektek harmin­catoknak? * Egy haditudósító írta: „A fészek robbanása után a ma­darak is a levegőbe repültek.” * Az országhatároknak az a szerepe, hogy itt érintkezze­nek egymással a népek. Határok nélkül nem volnának ha- tármenti találkozók sem. (garas) SülymAr József :• A HADIÖZVEGY (4.) — Mi az? — pattant fel ri­adtan a férfi. Nyitott tenyerét idegesen végigszánkáztatja szegletes* kopasz fején. — En vagyok. Hoztam a tisz­tát. — Jól van, Juliska, tegye csak le — így a katona és ha­nyatt dől a párnán. — Maga most haragszik ugye, hogy felköltöttem? — Dehogy haragszom, bár minden reggel menyecske csi­nálná az ébresztőt — moso­lyog a kopasz ember. Csend van. Juliska érzi, hogy már illendő lenne ki­menni, de nincs hozzá ereje. Esetlenül álldogál az ágy lá­bánál. — Csakugyan Juliska, hol van a maga férje? — kérdi az őrmester. — Ugye 6 is katona? Juliska látja, hogy a fekvő ember félig lezárt pillái alatt gyűlölködően, hidegen villan meg a szem. Ribancnak tart engem. Azt hiszi, hogy most felkínálko­zom, Azonnal ki kell menni. — Elesett. Már több mint egy esztendeje, hogy megjött az értesítés — válaszolja go­rombán. — Szegénykém, ezt nem tud­tam — ül fel a tanító, s a ke­zét önkéntelenül előre nyújt­ja. Juliska még egy bizonyta­lan lépést tesz az ajtó felé, de azután odaborul a keserű cm- i bér mellére. tűk derék, rendes. Ám Juliska számára nem volt férfi többé a nyárikonyha egyetlen lakója sem. Alig várta, hogy véget ér­jen a kéretlen vendégjárás. Mégiscsak kiürült a nyári­konyha. Ki lehet már rakni az ágyneműt szellőzni. Juliska sárga földdel mázolja be a ba­kancsok, árkás csizmák okozta töréseket. Közben az utcára fi­gyel, ahol ha lehet, most még nagyobb az élénkség. A kufárlegények lettek az urak. Nem sajnálják keresztül gyötörni a lovat a havas, csú­szós Mátrán, nem félnek a go­nosz szelektől, az automata­puskás orvvadászoktól, akik a háború alatt jól rejtegették a lőszert, mert szarvasra, vad­disznóra tartogatták. . Nincs előttük -se isten, se törvény, örülnek, hogy ép bőr­rel megúszták a háborút, ám az egyik napról a másikra nem tudják megszokni az izgalom­nélküli életet. A messziszemű Siroki Deske a vezérük, ő ül az első kocsi bakján. Farsang­ra már cigányokat hoznak a borostonákkal terhelt szekere­ken. A mórék isznak, mert fáznak, s aztán muzsikálnak cefetül, pedig a tankoktól fel­szántott úton nehéz fennma­radni a szeké­ren. Juliska is ott van a bálban. Egyedül, mert aki’ asszony, az anyja felügye­lete nélkül megjelenhet a mulatságban. Senki sem szólhatja meg, hogy kedvet kapott egy kis táncra, hiszen a gyászév le­telt. • Az első kérőjét vissza­utasította. Az egész falu tud­hatja, nem férjet zsákmá­nyolni jött el, hanem, mert a sok szenvedés | után megérde- . mel már egy kis jobbat is. A legények kö- ’ rül udvarol­ják, szinte egy­más kezéből kapják ki. A csárdásnál nem győzi a kezü­ket helyreigazítani, a tangónál meg úgy kell tartani a tánco­sok vállát, hogy végül már be- lefájósodik a karja. • A fal felé fordul, s nem szól többet. Juliska óvatosan kisurran a nyári konyhából. Felmegy a házba és leül a dikóra, ahol annakidején az urát elsiratta. Nincs benne sem szerelem, sem útálat. Egy nagy csodál­kozás tölti el, s egyszerre csak azt forgatja magában, hogyan lehet ennyire ellentétes egy ember külső megjelenése és a lelke. Micsoda vastag máz ra­kódott erre a tanítóra a négy­esztendős frontszolgálat alatt. — Szerencsétlen ember. Azt hiszi, elpusztul a világ... Munkához lát, s most már könyökig belenyúl a meleg, korpás lébe, amikor a moslé­kot keveri. IV. A szülők nem sejtettek sem­mit, az őrmester-tanítóval tör­téntekről, a falut pedig a kö­zelgő front szele elemi ré­szecskékre szaggatta. A béke napjaiban egy válás, vagy más efféle családi ügy hetekig beszédtéma volt, most az em­berek azt sem győzték szá- montartani, mi újság a saját udvarukban. Ráértükben leg­feljebb a szomszédok keríté­sén kukkantottak át az udvar hátuljánál a gyöngyösi gátra támaszkodva beszélték meg, milyen a bekvártélyozott ka­tona természete és hová le­hetne eldugni a zsírosbödönt. Féltek a némettől, s aztán féltek az orosztól is. Lassan- lassan tapasztalták ki. hogy a katona is ember, akad közöt­Csak lassan-lassan veszi ész­re, hogy a rideg vitéz eltűnt, és egy esett, szomorú ember maradt helyette. — En nem látom meg már soha a családomat. A Tiszán­túlon lakunk, a front közénk került. Két szép lányom van. Az egyik már kilenc éves, a másik hét. Nézze meg őket. Kimászik az ágyból és hosz- szasan kotorászik a zubbonya zsebében, amíg végre sikerül előszednie a kopottszélű, ke­reksarkú fényképet, amely leginkább egy sokat gyötört kártyalaphoz hasonlít. Juliska szemérmesen és ri­adtan ül az ágy szélén. A két lány hajában hatal­mas, keményített szalag. A nagyobbik szalagján kávépe­csét. Jóltáplált, kövér gyere­kek, igazi tanítólányok. — Hát az anyjuk? — kérdi Juliska. Az őrmester sóhajt. — Az anyjuk? Azt hiszem megcsalt. Pedig, amíg otthon voltam szeretett. Nem hara­gudhatok rá. Négy éve távol vagyok. Csak kétszer engedtek haza. Mondja, Juliska, mit vár­hatok tőle. Én már halott va­gyok az ő szemében. A vitéz tanító-őrmester szemöldöke konya, mint az öreg parasztapókák bajusza. Feszülő pofacsontja alatt apró ráncok gyúródnék. — Köszönöm, Juliska — mondja könnytől fátyolos han­gon. — Szerencsétlen ember vagyok én.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents