Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-30 / 101. szám

1961. április so., vasárnap HEPDJSAO 3 Munkás-paraszt szövet­ség. Munkás-paraszt ba­rátság. A magyar nyelv egyik legtartalmasabb mon­datáról van most szó, ame­lyet színültig tölt dolgos hétköznapok számtalan példája és eseménye, ame­lyet szép és nemes gondo­latok hatnak át. Hol is. kezdődött, mi is fűzte e két osztályt szoros, szétválaszthatatlan bará­tokká, testvérekké? Első­sorban i» a munka. A mun­ka, amely tudatát, életét formálja az embereknek. A közös elnyomók elleni harc, amely mindkét osz­tály véréből követelt súlyos áldozatokat. Az egyszerű­ség és akarat, amely azóta is ezer gyökérből táplálko- ' zik bőségesen. A munkásosztály mindig segítette, támogatta testvé­rét: a dolgozó parasztokat. Segítette, amikor kezébe vette a hatalmat> és bevon­ta e hatalom gyakorlásába. Segítette, amikor a földbir- ( tokosok földjét szétosztotta a nincstelen parasztok kö­zött, és segítette akkor is, amikor az újat: a termelő- szövetkezeteket ajánlotta, javasolta parasztságunk­nak. És segít most is, ami­kor létrejöttek ezek a szö­vetkezetek, s azok megszi­lárdításáról, a hétköznapi, emberi problémák megol­dásáról van szó. íme, né­hány mozaikkocka, amely hűen tükrözi az utóbbi na­pok történetéből ezt a kap­csolatot, de azt is igyek­szik megmutatni, hogyan keletkezik és hogyan ápol­ják ezt a barátságot a munkások, parasztok... Barátság született Lenin arcképe előtt Egy hete, hogy ünnepeltük Lenin elvtárs születésének 91. évfordulóját. Ezen napon vet­te fel hivatalosan» is a Lenin nevét Tiszanána egyik terme­lőszövetkezete. A névadó ün­nepségre meghívták többek között a diósgyőri Lenin Ko­hászati Művek küldötteit is. — 19 000 diósgyőri munkás * testvéri üdvözletét tolmácsol­juk és hoztuk el — mondotta Pethes András elvtárs, a di­ósgyőri- Lenin Kohászati Mű­vek Pártbizottságának kül­dötte. "> A diósgyőri dolgozó felszó­lalását gyakran szakította fél­be tapsvihar. S hogy vége lett az ünnepség hivatalos részé­nek, meleghangú beszélgetés­re került sor az emberek kö­zött. A diósgyőriek nagyon ér­deklődtek a szövetkezet élete iránt. Megkérdezték, mit épí­tettek az elmúlt évben, hogyan állnak jelenleg a munkákkal, mi a problémájuk, s hogyan alakul a szövetkezet jószágál­lománya. A tiszanánaiak pe­dig a munkások életkörülmé­nyeiről, munkájáról és megél­hetéséről érdeklődtek. — Jó lenne, ha a szövetke­zet tagjai egyszer ellátogatná­nak hozzánk — tolmácsolta Pethes elvtárs a diósgyőriek meghívását. — Szakítunk egy napot, ami­kor túl leszünk a munkák dandárján. — válaszolt Varga Sándor, a szövetkezet főagro- nómusa, aztán annak a kíván­ságuknak adtak kifejezést, hogy jó lenne, ha a diósgyő­riek is többször ellátogatná­nak a tsz-be, hiszen ők még nincsenek közelebbi kapcso­latban egyetlenegy gyárral sem, s nagyon jó lenne oly­kor-olykor közösen megbe­szélni a problémákat a mun­kásokkal. — írjatok, vagy szóljatok telefonon, ha problémátok van és a szükség úgy hozza. Amit tudunk, segítünk. El­végre, barátok vagyunk. Egy a névadónk: Lenin elvtárs, akinek emléke ezt a barátság­ápolást követeli meg tőlünk — fejezte ki gondolatait Pe­thes elvtárs, és az összekocca­nó poharak muzsikája, ma­gyar szokás szerint ezt a ki­nyilatkoztatást máris a két testvér között létrejött barát­ság törvényére emelte... Amikor már mindenki lemondott a darálóról... — Elvtársak! Bajban van a szövetkezetünk! — kezdte ez­előtt másfél hónappal mon­danivalóját Nagy Ferenc, a makiári Rákóczi Termelőszö­vetkezet párttitkára, a községi pártalapszervezet gyűlésén. — A napokban csavaranya ke­rült a darálónkba és tönkre­ment. Már voltunk Egerben, összejártuk a környék vaske­reskedéseit, de a 16 kalapácsos darálónkhoz sehol sem lehet rostát kapni... Segítsetek, mert áll a daráló, nem tudjuk biztosítani az állatok ellátá­sát. Juhász Ferenc elvtárs, a községi csúcstitkár vette ez­után kézbe á tsz problémájá­nak megoldását. Felutazott Budapestre a MÁV központi raktárába, s aztán más egyéb üzleteket is végigjárt, de se­hol sem kapott rostát. Már teljes volt az elkeseredés a tsz-ben. Ha a darálóról volt szó, csak'legyintettek az em­berek: Nem segít azon még az isten sem! így jutott el a rákóeziak problémája, segélykérő szava Molnár János fiatal bervai la­katoshoz, aki a községben la­kik. — Majd én megcsinálom! — Jelentette ki határozottan. — Ha már nem lehet az egész országban kapni. Csak előbb szóljatok az igazgatónknak. Biztosítsák az anyagot, a töb­bit meg bízzátok rám. — Az ám! — kaptak fejük­höz a község és a szövetkezet vezetői. — A- Berva! a Finom- szerelvénygyár! Hogy erre nem is gondoltak ez ideig?' Még nem akadt olyan problé­májuk, amivel a gyárhoz for­dultak és a munkások nem segítettek volna. És most is segítettek. Gyor­san. Csak egy telefonbeszél­getésbe került, és Molnár Já­nos lakatos néhány nap lefor­gása alatt elkészítette a szük­séges alkatrészt és azóta is vi­dám mormogással falatozza a szemes terményeket a rá- kóczisták 16 kalapácsos dará­lója. Istálló tető nélkül ? I Az EMÁSZ dolgozói két hó­napja már, hogy közelebbi ba­rátságot kötöttek az egri Rá­kóczi Termelőszövetkezet tag­jaival. Az első napokban, gépkocsijukat és az egyik szakemberüket küldték segít­ségül a tsz 24 férőhelyes ló­istállójának megépítéséhez. Aztán a Várállomás környé­kén segítettek a szövetkezet­nek az 1000 férőhelyes csibe­nevelő rendbetételében és vil­lamosításában. Az elmúlt két hónap törté­netéből a szövetkezet tagjai leiszívesebben emlékeznek vissza április elejére, amikor a már említett 24 férőhelyes lóistálló építésével voltak el­foglalva. Felhúzták az istálló falait, csupán a tetőszerkeze­tet kellett volna elkészíteni, hogy beköthessék az egyéni istállókból a lovakat, de . saj­nos, még saját pénzükért sem kaptak gerendákat. Ekkor szóltak át az ÉMÁSZ-nak: — Elvtársak! Itt áll az Is­tállónk tető nélkül, csupasz falakkal. Nem tudunk faanya­got szerezni. Nem sokról van szó. Nem tudnátok segíteni’ Erre aztán összedugták azonnal a fejüket az ÉMASZ vezetői, miképpen lehetne megoldani a „fahistóriát”. Ügy döntöttek, hogy egy-két el­használt villanyoszlopot átad­hatnak a szövetkezetnek. Természetesen a villanyosz­lopból ezután kellett geren­dát csinálni. A szövetkezetnek nincs fűrészgépe, így az egyik nap. munkaidő után, a terme­lőszövetkezet két emberének segítségével az EMÁSZ dolgo­zói hozzáláttak az oszlopok felvágásához is. Késő' estére végeztek ugyan vele, de más­nap sem állt meg a munka az építkezésen, hanem idejében elkészültek vele, s ma már büszkén tekintenek a szövet­kezeti tagok új istállójukra. ... És lehetne újabb és újabb példákat elmondani. És lehetne újabb és újabb üzemeket, gyárakat, ipari intézményeket felsorolni, történetükből egy-egy pél­dát a sok közül felelevení­teni. De valmennyit? Ez le­hetetlen! Az a nagy segít­ség, amit a munkásosztály nyújt a parasztságnak, nem fér bele egy ilyen írásba, de egy újság terjedelmébe sem. Ez nem is volt szán­dékunk, csupán néhány ki­ragadott példát akartunk feleleveníteni az elmúlt na­pok történetéből, amely bi­zonyítja: igenis, ma is ezer és ezer szállal fűződik egy­be a munkások, és parasz­tok barátsága, s testvéri­sége. Fazekas István Ma Boldogra, kedden az egri középiskolákba és Bompoltra látogatnak el a belorusz vendégek A hazánkban tartózkodó be­lorusz táncegyüttes héttagú ve­zetősége ’ a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Heves megyei elnökségének meghívására ma reggel megyénkbe érkezik. A küldöttség vezetője Csernovi- kaja Valentyina Alekszejevna, a Belorusz—Magyar Társaság elnökhelyettese. A vendégek ma délelőtt a boldogi termelő- szövetkezetbe látogatnak el es a népviseletet tanulmányoz­zák, majd Egerbe érkeznek, ahonnan Miskolcra folytatják útjukat. A belorusz küldöttség két tagja kedden ismét Heves me­gyébe látogat. Tocsim Andreje- vics Jefimov, a minszki közép­iskola igazgatója, az egri kö­zépiskolába látogat, délután a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság székházában a politechni­kai oktatást vezető tanárokkal találkozik* Mihin Nikolajevics Dimitrijevics, a Belorusz Me­zőgazdasági Tudományos Inté­zet igazgatója a Kompolti Kí­sérleti Állami Gazdaságba lá­togat, ahol a búzanemesítésről folytat tapasztalatcserét. Az elmaradt ellenőrzés... — KEDVES SZOKÁSSÁ VÁLT az elmúlt esztendők so­rán Gyöngyösön, hogy a mun­ka ünnepén együtt vonul fel a város dolgozóival, munká­sokkal, termelőszövetkezeti parasztokkal a honvéd-fiatal­ság. Ez ebben az évben is megismétlődik: a felvonulók soraiban ismét ott lesznek a kiszes honvédek. Technikumban tanulnak majd a Tárná menti községek mezőgazdasági szakemberei Heves megye több, községé­ben eredményesen működnek a mezőgazdasági technikumok kihelyezett osztályai. Ez az ok­tatási forma felel meg leg­inkább a falusi mezőgazdasági szakembereknek, mert így rendszeresen látogathatják az előadásokat. A tervek szerint az ősszel Hevesen és Tamamérán is me­zőgazdasági technikum kihe­lyezett osztályai kezdik meg a működést. A Tárná menti ter­melőszövetkezeti községek­ben dolgozó brigád- és munka­csapat vezetők, akik javarész­ben elvégezték az ezüstkalá-. szos tan folyamot, a techni­kumban bővítik majd szaktu­dásukat. Majdan, ha fellapozzák Ecséd község írásos emlékeit, s azt kutatják, miként is ment végbe a nagy átalaku­lás a 60-as évek elején, talál­kozhatnak a községi tanács irattárában egy jelentéssel, amelyet az egészségügyi és szociális ügyekkel foglalkozó állandó bizottság készített a VB-ülésre 1960 májusában. Ennek a jelentésnek az egyik mondata körülbelül így hang­zik: „A tisztasági hónap al­kalmával egyedül csak az Aranykalász Tsz-nél nem tudtuk a vizsgálatot elvégez­ni." E mondatot olvasva, ön­kéntelenül adódott a kérdés: miért? A termelőszövetkezet vezetői és tagjai nem szere­tik talán az egészségügyi el­lenőrző szerveket? Vagy any- nyira túlzásba viszik az éber­séget, hogy senkit se enged­nek portájuk közelébe? Efelöl érdeklődöm Smid Dezső tanácselnöktől. Vissza­kérdez. — Mikor is volt ez? — A múlt év elején. — Nagyon egyszerű a ma­gyarázat. Azért nem tudott ellenőrizni a bizottság, — mert nem volt mit. Nem vol. tak gazdasági épületek, ak­kor kezdték a közös gazdál­kodást. — És most? — Egészen más a helyzet. Azóta 20 férőhelyes sertés- fiaztatót építettek, tető alá hoztak egy 80 férőhelyes nö­vendékistállót, vettek egy há­zat, teherautót, traktort, rö­videsen elkészül a sertésszál­lás és újabb két istálló is. És ilyen szép gyarapodás mellett majdnem 30 forintot tudtak osztani munkaegysé­genként. S ha most kimegy az állan­dó bizottság valamelyik tagja ellenőrizni, már nem kell a jelentésbe azt írni: nem volt mit ellenőrizni. így adott .,munkalehetőséget” rövid egy év alatt az ecsédi új szö­vetkezet az egészségügyi el­lenőrzőknek is. így mutatta meg erejét, életképességét, bár gyermekcipőjét sem volt ideje még kinőni. K. E. Május 1-re teljesítette sertésszerzödési tervét a hatvan! járás Itt sem könnyebb, mint másutt. A hatvani járás ter­melőszövetkezetei sem bővel­kednek sertésférőhellyel, a süldők beállítása sem ment magától és az árak sem má­sok, mint fiz ország többi vi­dékén. De türelmesen és meggyőző erővel magyarázták, először a vezetőknek, aztán a tagság­nak, hogy az országnak az idén is szüksége lesz sertés­húsra, zsírra és szalonnára. A megváltozott körülmények kö­zött az is természetes volt, hogy mindezt elsősorban a termelőszövetkezetektől vár­ja a lakosság. Aktívaülést tartottak és itt még egyszer alaposan megvi­tatták a teendőket és nyom­ban munkához láttak. Meg is lett az eredmény. Május 1-re teljesítették állam iránti köte­lezettségüket a hatvani járás termelőszövetkezetei. 2534 ser­tést szerződtek le. A 34 dara­bot ráadásnak szánták. A szerződéskötésben élen járt a boldogi Béke Tsz: 250 helyett 350-re, a kerekharaszti Alkotmány 150 helyett 204-re és a horti Petőfi, amely 230 helyett 357 darab sertésre kö­tött szerződést. Az Eszak-Magyarországi Földtani Kutatófúró Vállalat dolgozói úi fúrási eljárást vezetnek be a recski térségben fúrás előrehaladása is. Az új eljárás lényege: a közönséges acélkoróna alá, a fúrólyuk tal­Az Észak-Magyarországi Földtani Kutatófúró Vállalat munkásai már évek óta jelen­tős kutatásokat végeznek Bor­sod, Heves és Nógrád megye területén új szén- és vastele­pek, valamint más ásványi kin­csek feltárására. A íöldmélyi kemény kőzetek átfúrásánál, átharántolásánál sokféle eljá­rást kipróbáltak már, de egyik sem bizonyult megfelelőnek: az elhasznált fúrókoronák ér­téke egy-egy átharántolásnál majdnem kétezer forintot tett ki. A vállalat műszaki dolgo­zói addig-addig törték a fejü­ket, míg egy olyan eljárást dolgoztak ki, amelynek beve­zetésével csökkent a fúrások önköltsége, s megnövekedett a A tröszt legfiatalabb vájára Valiskó György, a Mátravi- déki Szénbányászati Tröszt legifjabb vájára. Tizenhét éves, tavaly augusztus óta dolgozik a gyöngyösi XII-es aknán. Az idei bányásznapon már ő is kap hűségjutalmat: egy évi munka után az évi kereset öt és fél százaléka jár. A hűségjutalom az ő ese­tében nem egy évi hűség elis­merése lesz — ő már kilenc év óta a bányák szerelmese. 1952-ben, az édesapjával együtt járt először bányában, ugyanitt, a • gyöngyösi XII- esen. Az édesapja, mint ő is, vá­jár. A bátyja is. — Bányász­dinasztia. És kilenc éve kitart a szén birodalma mellett. Közben nem akart más lenni. Nem változtatta meg elképzeléseit, terveit. Elképzelés? Nem el­képzelés volt, hanem nagy­szerű fogadalom és tűzön-ví­zen át megvalósulásra váró célkitűzés: „vájár leszek!” Az általános iskola után Mis­kolcra ment vájártanulónak. Két évet töltött ott, az ok­levelet Petőfibányán szerez­te meg tavaly júliusban. Ki­tűnően végzett, bányaipari technikumba is javasolták. — Előbb dolgozom egy-két évet — mondta — szükség van ar­ra, hogy megszilárduljon, gyökeret verjen bennem az, amit az iskolában tanultam. S dolgozik. Gyöngyösön, » bányafenntartóknál. Munkája sokrétű. — Néha aknát mélyítek, néha frontfalazásnál dolgo­zom, vagy elővájásnál, esetleg az F—4-es kombájnon — mondja, miközben ő és az ak­na munkaügyi osztályának vezetője, Martinkovics Jenő elkalauzol munkahelyére. — Itt van 60 méterrel fel­jebb az egri és az abasári út elágazása — mondja. — Csak nem az autók za­jából tudja ezt? — kérdezem tőle nevetve. — Nem, de felül észre le­het venni, hogy itt a bánya. Az út kissé megsüllyedt, „teknőssé lett”. Körülnézek, de még most sem tudom, hogy miből vette észre, hiszen nincs semmi különös ezen a helyen. Lent a mélyben, a lejtakná- ban, a vágatban pedig minden olyan „egyforma”. Egyforma: nekem, aki nem ismerem ezt a bányát. De ő mint a tenge­rész a csillagok állásából, úgy tájékozódik az alig észreve­hető útelhajlásokból, lejtők­ből, egy sínhiba számára szé­lességi és hosszúsági fokok metszéspontja. Gyalogolunk tovább. — Templom ez azokhoz ké­pest — mondja a vájár — mi­kor dicsekedni próbálok ne­ki, hogy én is voltam már né­hány bányában, függőakná­ban. Valóban, élvezet menni a gyönyörű és szabályos bol­tozatok alatt. De azért itt sem mindenütt ilyen. Balra fordulunk, faácso- latok alatt haladunk tovább. Az út is más: cuppog a gumi­csizma a sárban. Néha bele­ütöm a fejem a gerendába: süllyed a vágat. Odaérünk Valiskó György legújabb munkahelyére. Ketten dolgoz­nak itt, mélyítik az aknát. A föld és a szén lenyomja az ácsolatot, ha nagyon lesüly- lyed, nem tud dolgozni a szál­lítószalag, s a fronton meg­áll a termelés, mert felgyü­lemlik a szén. Ezt előzik meg ők. Űj, ma­gas, szabályos ácsolatot épí­tenek. Egyenes derékkal lehet járni alatta. — Ma rossz napunk volt, csak két métert haladtunk előre — mondja. — Mit csinál munka után — kérdezem, mikor újra nap­fényre érünk, s gyönyörkö­dünk a felolvasóban elhelye­zett könjPv-tárló mellett. — Olvasok. Móriczot, Titus Popovicit és mai magyarokat. Ma ráérek, nincs zenekari próba. — Melyik zenekarban ját­szik? — Ö maga szervezett egy bányász KISZ-zenekart — mondja a munkaügyes, s még hozzáteszi — most is Gyurka irányítja őket Több hangsze­ren játszik, leginkább a har­monikát és a szakszofont ked­veli. Gyurka nem dicsekszik, alig-alig beszél valamit saját „zenekari érdemeiről”, de azért lassan megtudom tőle, hogy már régóta foglalkozik zenével, s Petőfibányán is ifi­zenekart szervezett. Társadal­mi munkában: mint most is. Tavaly benevezett a felsza­badulási kulturális seregszem­lére, s Gyöngyösön első he­lyezést ért el a harmonika­szólójával. Mert munkája mellett nagy szerelme a zene. És a ,,nagy zenélés” nem megy a munka rovására? — Még 18 éven aluli, csak egy műszakban dolgozhat, ö társadalmi munkában irányít­ja a zenekart, éppen azért ál­pára 50—100 dkg súlyú, há­rommilliméteres darabokra összevágott drótkötelet he­lyeztek. Ezek a sörétszerű, ap­ró drótok a fúrókorona pörgé­se következtében koptatják a kőzetet. A sörétes eljárással 8—10-szereséré növekedett a fúrás előrehaladása és jelentő­sen csökkent az önköltség. A sörétes fúrást már beve­zették a szerencsi öbölben, ahol új kaolin- és bentonit-te- lepeket fedeztek fel. A sörétes fúrást — a szerencsi öblön kí­vül — bevezetik rövidesen a recski térségben is, ahol kü­lönböző ércek után kutatnak. landóan délelőttös. Délután nyugodtan mehet zenekari próbára — válaszol helyette Martinkovics Jenő. _ — És a tanulás, a tovább­képzés? Jut rá idő? — Ez már fogasabb kérdés. Mert a zenekari gyakorlás mellett zeneiskolába jár. Ugyanis naturalista. Kottais­meretén még sokat kell csi­szolnia. — Zeneiskolába, szakisko­lába szeretnék bekerülni, ugyanakkor nem mondtam le a bányaipari technikumról sem, hisz elsősorban bányász vagyok — mondja a vájár. Rótt Imre, a zenetanár sze­rint: Valiskó György nagy zenei tehetség. Kollégái, a bányászok sze­rint: nagyon jó munkás. Ru­galmas; „többet ésszel, mint erővel’’-típus. S az üzem ve­zetői? — 2200 forintot keres ha­vonta. Kell-e ennél nagyobb elismerés? Mert ez az ő elis­merésük. S olyan munkahe­lyeket, munkakörülményeket biztosítanak neki, ahol szé­lesedik látóköre, bővül szak­mai tudása. Bányász lesz, vagy zenész? A jövő titka. Az ő titka. Olyan titok, amelyet egyelőre még ő sem tud. De egy biztos. Akár a fúrógép, akár a szaxo­fon mellett, akár a bányában, akár a karmesteri dobogón teljesülnek álmai: bányászok közt akar dolgozni, mert szí­ve a bányához húzza. Bá­nyászszív. Krajczár Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents