Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-30 / 101. szám
4 NBPÜJSáQ I IMI. április 30., vasárnap ’liinm : Ideiglenes autóbuszmegálló Egerben A 32. sz. Autóközlekedési Vállalat értesíti az utazóközönséget, hogy a május 1-i ünnepséggel kapcsolatban elrendelt forgalomkorlátozás miatt a távolsági autóbuszmegállót Egerben a Vörösmarty utcára — a dr. Nagy János és a Somogyi Béla utca közötti útszakaszra — helyezi át. Az ideiglenes áthelyezés délelőtt 8 órától 13 óráig tart. A taxiállomás a fenti időpontban a Somogyi Béla utcán, a Bíróság és a Dohánygyár között lesz. Az ideiglenes taxiállomás telefonszáma: 11-40. — SZOMBATON reggel újszerűé: emlékeztek meg május 1-ről, a nemzetközi proletariátus nagy ünnepéről Egerben, az Alpáry Gyula Közgazdasági Technikumban. Az iskolaráűió közvetített május 1-1 műsort, amelynek keretében Kocsis Sándor tanár mondott megemlékező beszédet, s a technikum több diákja szavalatokat, az énekkar meg énekszámokat adott elő. — A HEVES MEGYEI TANÁCS Kórházának dolgozói minden évben hetekkel előbb megkezdik a készülődést a május'1-i felvonulásra, s színpompás menetük valóban mindig nagy sikert arat. A kórház dolgozói ebben az évben a felvonulás előtt kis ünnepséget rendeznek, amelyen hetvenötezer forint jutalmat osztanak szét a különböző osztályokon dolgozók között. — patronáló üzemével az ÉMÁSZ egri üzlet- igazgatóságának dolgozóival vonul fel május elsején Egerben a Rákóczi Termelőszövetkezet tagsága. A tsz-gazdákat a felvonulás után az ÉMÁSZ dolgozói vendégül látják, hogy a továbbiakban is együtt ünnepeljék a szép tavaszi májusi napot. — IMPOZÁNS KÉPET nyújt majd május elsején Hatvanban a városban működő négy termelőszövetkezet felvonuló tagsága. A tsz-ta- gok ugyanis ebben az évben egy nagy csoportban vonulnak fel, ezzel is demonstrálva a közös gazdaságokban dolgozók együttes törekvését a nagyobb termelési eredmények elérésére. Lépten-nyomon Erdőtelken — ZUHANY LESZ! — tekint fel az égre Veréb József egri villanyszerelő, aki az új cukrászda világító berendezését igazgatja. — Nem lesz abból semmi! — véli Sándor, közben szorgalmasan döngöli a bejárat előtti földet. — Lesz, nem lesz, ez nem a mi dolgunk, a miénk az, hogy május elsején kinyissuk az ajtót, bekapcsoljuk a kávégépet és meginduljon a kiszolgálás! Ezért aztán szaporán a dologgal! — vélekedik az időjárás felől Mokány András, a cukrászda leendő vezetője. Marad néhány perc arra, hogy beszélgessünk, ezért megkérdezem a cukrászda vezetőjétől: — Erdőtelki az elvtárs? — Budapestről jöttünk — válaszol mosolyogva. — Itt a kislányom is, aki,- íme, milyen hamar talált pajtásokat! Valóban, a kedves, dundi kislány már egy kupacban hancúrozik a gyerekekkel, leendő szomszédaival. Megférnek. Azért csak megkérdem a kicsit is, hogy biztos legyek a dolgomban, mire a gyerek így válaszol: — Ó, a néni nem is tudja, hogy itt még élő kiscsirkék is vannak! Meg este cserebogár! Az utóbbit iugyan szívesen elengedem, de úgy látszik, a gyerek örül a sok eleven valóságnak, ami Pesten nem volt, legalábbis nem így. ★ A BOTANIKUS kert bejárata zárva. Nem járhat itt akárki fia, hiszen annyi fajta növény, meg fa van itt össze- gyűjtvé, hogy vétek lenne rongálásnak kitenni. Csend van, csak a tavasz kedves kis madarai röpködnek az égbenyúló fák ágai között. Benn az új honosítás környékén messziről feltűnik egy hajlott alak, még nem vált el, hogy kicsoda. Szorgalmasan, öregesen kapálgatjá, irtja a gazt, s ha segítségre van szüksége, csak hátra kiált: Margit, hé! Segítsél már fiam, mert nem bírom emelni ezt a sok gazt. Tegyük arrább, mire megjön a kertész, hadd lássa a munka eredményét! — Miért? Nincs itthon a kertész, Sándor bácsi? — Nincs a’! A Mátrában van! Hivatalos ügy! — nyomja meg Sándor bácsi, nehogy 'azt higgyem, hogy tán üdülni van- a „gazda”. ' Mikor már éppen kifelé -tartottunk, akkor állított meg a szűkszavú ember bennünket: — Ha meg nem sérteném: értenek maguk az efféle virágokhoz, meg miegymáshoz? — Nem, sajnos, én csak a rózsát, meg a szegfűt tudom megkülönböztetni egymástól! mondom sietve, mert valóban nem merném próbára tenni természetrajzi tudásomat. — Ej, no! Akkor meg se mutatom a híres tiszafát, mert nem is tudják, mi az. Hát akkor... Isten áldja! — és kinyitja a berozsdásodott kaput előttünk. Megjártuk! Nem iskolázni, hanem mutatni akartak valamit és mi gyáván megugrottunk! Mégis igaz, amit egyszer valakitől hallottam: minden embernek legalább évenként kellene érettségiznie! ’ ★ ÖZVEGY EMBER János bácsi az Ér soron. Közel a nyolcvanhoz, egyedül abban a házban, amit még... — ... amit még az apámmal építettünk! — fejezi be a gondolatot. — Egyedül lakik, János bácsi? — Mint az ujjam! — Hát a gyerekei? — Szétszéledtek. Mint a szedett fa, úgy marad az ember öregségére! — kesereg. Hirtelen méregbe gurulok, mert úgy értesültem, hogy jól kereső gyermekei vannak. — Nahát, elég nem szép tőlük, hogy így itthagyják az apjukat! — Kérem — néz rám hófehér méltósággal az öreg ember — ez nem igaz! Ezt én nem mondtam! Mer’ hogy én ebből a házból már csak a EGRI VÖRÖS CSILLAG Április 30-án: Hívatlan látogatók. Május 1-én: Balti égbolt (I. rész) EGRI BRÖDY Április 30-án, május 1-en: Ninos előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Április 30-án: Házasodni akarunk Május 1-én: Énekes csavargó GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Április 30-án: Kiábrándulás Május 1-én: Különös hajótöröttek HATVANI VÖRÖS CSILLAG Április 30-án, május 1—2-án: Therese Raquin HATVANI KOSSUTH Április 30-án, május 1—2-án: Mennyei pokol HEVES Április 30-án: Az énekes csavargó Május l—2-án: Házasodni akarunk temetőbe megyek, az biztos. De hogy gyerekeim minek lakjanak itt, mikor saját házuk van? Semminek. Elég az, ha meglátogatnak. ... Csend. Most már igazán nem tudom, hogy mit kérdezzek, úgy összezavart az öreg. Végül is ő szólal meg: — Hej, hej... No, ez elég kevés, gondolom, de a pipa nagyobb úr mindennél, azt tömködi János bácsi. • — Akkor meg mi a panasza, bácsikám? — Nekem-e? Semmi! Honnan veszi ezt maga? Hát pa- naszkodok én? Csak beszélgetek. Hanem az asszony, az jó vóna, ha élne. — Meghalt? — Mondom: ha élne! — dobja vissza suta kérdésemet. — És már régen meghalt? — öt esztendeje lesz. így aztán nagyon magamban vagyok. Jó lenne ő még akkor is, ha csak itt feküdne az ágyban! MOST MÄR MENNÜNK kell, látom, nem nagyon örülne, ha zavarnánk, számára már nem vagyunk itt. A bodor füstfellegben megjelenik a hajdani B. János, aki hetykén, légényesen feszített piruló asszonya oldalán. Aztán komolyabbakat szív a pipából, s a kéménynek is beillő füst mögött felködlik az együtt letöltött sok esztendő, amire csak egy sóhaja van már Já- noss bácsinak... Cs. Adám Éva PÉTERVASARA Április 30-an, május 1-én: Az első év Május 2-án: Egy kislány keresi az édesapját FÜZESABONY Április 30-án, május 1-én: Május 2-án: Zápor Április 30-án: Egerben délután 3 és este 7 ó: Tűzijáték Tarnaörsön du. fél 5 és este 8 ó: Különleges világnap Május 1-én: Egerben este 7 órakor: Tűzijáték Gyöngyöshalászon este 7 órakor: Különleges világnap 1961. ÁPRILIS 30., VASÁRNAP: KATALIN Holnap ünnepeljük MÁJUS ELSEJÉT, a MUNKA ÜNNEPÉT, a proletárnemzetköziség napját. Az évforduló megünneplését az 1889-i párizsi kongresszus határozta el. Napjaink május 1-inek alapgondolata a munkásosztálynak a szocializmusért, a népek közti barátságért és a világbékéért folytatott harcával forrott össze. 85 évvel ezelőtt, 1876. április 30-án született PÓLYA JENŐ orvos, a magyar sebészet kimagasló alakja. Gyomorműtéteknél sebészeti módszere úttörő jellegű volt és az ún. „gyomorcsonkolási eljárás”-át külföldön is átvették. 1941-ben írta meg orvostörténeti munkáját: Az orvostudomány regényét. 1945-ben a nyilasok elhurcolták és a fasizmus utolsó napjaiban megölték. Az 1664-es szentgotthárdi csatában a török haderőt döntő vereség érte, mégis Bécs a vasvári békében olyan engedményeket tett, melyek sértették a magyar nép érdekeit. Az emiatti összeesküvés vádja miatt 290 évvel ezelőtt, 1671-ben ezen a napon I. Lipót császár, ZRÍNYI PÉTERT, NADASDY FERENCET és FRAN- GEPAN KRISTÓFOT Bécsújhelyen lefejeztette. Az ün. Wesselé- nyi-féle összeesküvés vezetője, WESSELÉNYI FERENC nádor még az összeesküvés leleplezése előtt meghalt. 85 évvel ezelőtt, 1876. április 30-án adták át a forgalomnak a budapesti MARGIT-HIDAT. Emlékét őrzi Arany János: Hídava- tás című költeménye. Szeretnék május éjszakáján... Május éjszakáján letéptem minden orgonát. Gondosan, alapos körültekintéssel, hogy ne maradjon egyetlen szál orgona sem kerek e világon, amely az éjszaka után hivalkodva henceghetne, hogy nocsak ... nocsak, te csak szerettél volna letépni minden orgonát. S közben énekeltem is, rezgősen, áhítattal, mély érzéssel, és részegre szívtam magam az orgonák szagától, amelyekbe belevegyült egy kis borszag is, de az a sajátom volt. Mert a borgonát is szeretem! Aztán ugyancsak énekelve, megittasulva a május éjszaka pazar borgonagaz- dagságától, két ölelő karomba fogtam a ménkű nagy csokrot, hogy amíg nőmet öleli az édes álom, mint én ezt a kazal virágot, díszítsem vele kis szobánkat, a Jó utca 4/b-ben. Második emelet jobbra, KIK-lakás. Mert tudom, hogy nincs annál szebb, meghatóbb, mintha sok évi házasság után, igy május éjszaka táján, a térj virággal díszíti a kis szobát, ahol édes álom öleli nejét, ha már édes férje nem öleli. — Szeretnék május éjszakáján, letépni minden orgonát — köszöntöttem be hajnaltájt kis szobánkba, ahol nőmet az édes álom, lásd a többit fent... — Jöttem díszíteni vélük kis szobádat — mondtam nőmnek, akit már az édes méreg vett át ölelő karjaiba. Mert ilyen az én aranyos feleségem, karról karra száll, mint a májusi kis madár, amely jobban énekel, mint én, de nem tud orgonát szedpi és borvirágot gyűjteni. — De miért hajnalban jöttél, drága fiam? — kérdezte erre az én álomkarokból kibújt májusi éjszakai kíváncsi nejem. — Ohő, kis tubabogár — válaszoltam — én minden orgonát letéptem és neked fogalmad sincs, hogy mennyi orgona van így május éjszakáján egy ilyen nagy városban — mondtam és díszíteni kezdtem a kis szobánkat ... egy orgona ... egy csuklás ... egy orgona,.. egy csuklás ... Micsoda éjszaka volt? Csodálatos. Másnap feljelentett a városgondozási vállalat a parkok rongálásáért, én kis köténynyel hasamon, szorgos szerénységgel takarít- gattam el a város összes orgonáit, amelyet május éjszakáján téptem le, hogy díszítsem velük kis szobánk ... Még az a szerencse, hogy a kaktuszokról nincs dal, amely meghathatná az érző szívű, szerelmes férjet. * (egri) (11.) Az idősebb Stinnes alig hat évvel az első világháború után már legalább ötmilliárd dollárnyi vagyonnal rendelkezett. Amikor 1933-ban Hitler hatalomra jutott, az öreg Stinnes örökségét fiai és amerikai partnerei között osztották fel. Újból A Stinnes fivérek — Ottó és Hugó — két amerikai konszern felügyeleti tanácsában döntő jelentőségű hellyel és jelentőséggél rendelkeznek, így ők a hitleri Németországból amerikai mammutvállalaío- kat kormányoznak. Legidősebb bátyjuk röviddel a második világháború kitörése előtt elhagyja Németországot, először Angliában tartózkodik, majd az Egyesült Államokba teszi át székhelyét, mert „az istenek tanácsában” nagyon jól tudták, hogy a kettes számú világháborúban két helyen kovácsolják a vasat. Mialatt Németországban a Stinnes fivérek Hitlerékkel közösen osztoznak a közös rablóháború zsákmányán. Edmund az óceán túlsó oldalán gondosan ápolja az amerikaiakkal való jó kapcsolatokat. 1918-ban a császár ment, Stinnes maradt, s ha 1945-ben Hitler a semmibe Änt, ahonnan jött, Stinnesék még inkább a helyükön maradtak. Hát nem vesztett el már Németország egyszer egy világháborút? Ennek ellenére a világ egyik leggazdagabb emberét Stinnesnek hívták. Stin-. nesék és embereik egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy Hitlerrel együtt eltűnjenek a történelem nagy süllyesztőjében. A stockholmi tárgyaláson megprópálták menteni, ami menthető. A jövőben már nem kell Hitlerré válni. A Mülheimer Bergwerksverein felügyeleti tanácsában végül ugyanannál az asztalnál ül Hugó Stinnes, az amerikai P. H. Sunders és W. B. Barret, valamint a három legnagyobb német magánbank ura. A háború frontjain Hitler rég elvesztett csatáiban még mindig német férfiak vérez- nek, akik fanatikusan hiszik, hogy a hazáért harcolnak és halnak meg: nem tudják, hogy életüket néhány tucat iparmágnásért áldozzák fel. A íme a példa Martin Bormann birodalmi vezető ezt tudatja feleségével: ___ Jeschke őrmester elhagyott. Bár a bátor legény engedélyt kért tőlem, hogy csatlakozhassák alakulatához, a Grossdeutschland hadosztályhoz, részt vállalni hazájának, Lausitznak a védelmében .. — és néhány sorral lejjebb: „ ... Azt is szeretném, ha mézből is lenne elég tartalékunk Pullachban.” Gerda Bormann, aki Ober- salzbergben élt, válaszában Stredele körzetvezető beszédéről számol be: „... három részre osztotta az emberiséget — parasztokra, akik mélyen a földbe gyökereztek, a nomád sztyeppelakókra és az üzlettel foglalkozókra, az élősdiekre... Az első belőlünk, a japánokból és a kínaiakból tevődik össze, ugyanez vonatkoztatható a paraszti földek örökölt ti^ajdo- nosaikra^ mint az ipari tulajdonosokra, akik mögött a tőlük függő munkások tömegei állnak... A második csoport, a nomádok, széles, nyílt térséget 'lakják ... A harmadik csoport — így mondta a körzetvezető — a kereskedők, akiknek csak egy a fontos: a pénz ... És most a nomádok összefogtak a kereskedőkkel, hogy lerohanják a parasztokat, hogy elérjék hőn óhajtott világuralmukat. ' A zsidóknak Amerikában . kellett volna az aranyborjút feltalálni, uralmuk onnan terjedt volna át Angliába és Oroszországba ... Ez volt, kedves apu, Stredele beszédének a lényege ... Így a történelmi szempontból kiindulva minden rögtön világossá válik ...” Ergo A paraszt Stinnes Stockholmban a kereskedő Stinesz- szel tárgyal, Jeschke őrmester, aki valaha az orosz puszták vad nomádja volt, most újból paraszt lesz, akinek sírja nemsokára egy méter mélyen gyökerezik a földben. És Borman, a párt fő korifeusa, a birodalmi vezető, csak mézet gyűjt rendületlenül. * Az Odera melletti harcokban fiatalok, a Hitler Jugend önkéntesei küzdenek, nehéz harcokban csapnak össze a szovjet harcosokkal és nyomtalanul tűnnek el, mit sem sejtve, megcsalva és maguk- rahagyatottan — ezekért. De már nemcsak Németország finánctőkései kacsingatnak át a fronton a nyugatiak felé, hanem a katonák is. „Az utolsó csepp vérig való harc” elmélete a német mili- tarizmus történetében olyan vállalkozás volt, amelynek értelmetlensége a német katonák százezreit a biztos halálba kergette. Ha azonban az ellenség már a törzskar és a tábornokok bunkerének bejárata előtt állt, akkor ezek a „kiváló” stratégák mindig feltalálták magukat és „az adott helyzetben értelmetlenség lenne” jelszóval a maguk részéről gyorsan elpucoltak a helyszínről. És az áttört és lerohant fronton újból és újból megismétlődik a kép: a szerteszéj- jel lőtt német állások mellett, amelyekben hegyén-hátán fekszenek „az utolsó csepp vérig való kitartás” áldozatai, mellettük a rongyokba öltözött, megtévesztett és elvakított katonák tömkelegé, tele félelemmel, éppen sorba állnak, hogy bemasírozzanak a hadifogoly- táborok szélesre tárt kapuin. Ott vannak a sebesültek, a Kik belüket szinte a kezükben tartják, s e szomorú kép mellett megjelenik az, aki mindezért a szörnyűségért, rombolásért és gyilkolásért felelős: a tábornok, kikenve-kifenve, rendjelekkel díszített uniformisában, legényétől követve, aki alig tudja cipelni gazdájának kitömött bőröndjeit. Hitler kedvenc témája A zosseni bunkervárosban csakúgy, mint a berlini birodalom pincéjében a beszéd témáját egyre gyakrabban a Kelet-Nyugat téma képezi. Hitler legszűkebb körében nem titok többé, hogy egyes tábornokok óvatos békecsapatokat nyújtanak át a fronton a nyugatiak felé. Hitler ugyan ehhez nem adta áldását, hiszen ez a vereség hivatalos beismerése lett volna. Éjjelen- ■ ként inkább arról ábrándozott, hogy az amerikaiak ösz- szeütközése elkerülhetetlen az oroszokkal. Erre a feltevésre építette elméletét, amelyben a kapcsolatok felvételére tesz kísérletet a nyugatiakkal, illetve azt ellenvetés nélkül tudomásul veszi. Karl Wolf SS Obergruppenführer már 1944 őszén a berni pápai nuncius és Schuster bíboros közvetítésével a nyugatiakat az olaszországi fronton bizonyos átmeneti tűzszünet elrendelésére akarta rávenni. Wolf, ez a kiköpött ostoba SS-tábornok azzal fenyegetőzött, hogy a harcnak a nyugatiak részéről való továbbfolytatása esetén a felső-itáliai iparvidéket széfromboltatja. HHster Dulles és as SS Parilli báró nagyiparos és pápai kamarás az SS-tábornok és Allan W. Dulles között kapcsolatot hozott létre, mint az amerikai úgynevezett Stratégiai Hírszerzés vezetője. Báró Parillinek nem tetszett különösebben Wolff ütőkártyája, a felperzselt föld stratégiája. A nácik Olaszországban már nagyon a végét járták. Az ipar szétrombolásával sem tudták volna feltartóztatni azt, amitől Parilli ebben a szituációban annyira félt; az olasz proletariátus politikai feltörését. (Folytatjuk.)