Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-27 / 98. szám

IMI. április 27., csütörtök N8POJ8AO t Hazugságok alkonya Időről időre — sez egyálta­lán nem meglepő — a nyugati lapok hasábjain cikkek jelen­nek meg Magyarországról, s ezekben a cikkekben, ilyen, vagy olyan formában, elemez­ni próbálják a szocializmus útján járó ország problémáit. Tévedés ne essék, nem azellen van nekünk kifogásunk, hogy a Le Monde, vagy a Frankfur­ter Allgemeine Zeitung i s foglalkozik azokkal a problé­mákkal, amelyek népünket foglalkoztatják, amelyeknek megoldása újabb lépésekkel viszi előre hazánkat a szocia­lizmus útján. Még az sem za­var különösebben — sem e so­rok íróját, sem másokat —. hogy e cikkek természetszerű­leg tendenciózusosak, nagyon- is önkényesen, nagyonis tőkés, nyugati szemmel tálalták szen­zációnak azt, ami még csak különösebben tálalni valónak sem mondható, nemhogy szen­zációsnak. Ami érdekes, s ami elgon­dolkodtató ezeknek a lapok­nak olvasásakor, avagy éppen egyes nyugati rádióadások hallgatásakor, hogy sok eről­ködés és kevés „leleplező” tény kerül ki a toliforgatók kezei alól. Egyszerre három cikk fekszik előttem, mind a há­rom nyugati újság, mind a há­rom fejlécében is már kom- múnistaellenességet hirdet, s . bár tudósításaik olvasásakor egy pillanatnyi kétségem sincs, hogy itt a rosszindulat diktált és nem a józan ész — mégis alig találni olyan meg­állapítást, amelyből még oly sok volt lelhető akár egy-két esztendővel ezelőtt is, talán éppen ezekben a lapokban. Az említett Frankfurter All­gemeine Zeitung például Mis­kolcról írva, a következő sú­lyos megállapításokat teszi: a tapolcai étterem elhanyagolt benyomást tesz ... Lakáshiány van... és szegényesen öltözött emberek tódulnak ki a szállo­dából. A Le Monde a magyar mezőgazdaság kollektivizálásá­ról tudósítja kedves olvasóit. A viszonylag terjedelmes cikk — ebből még idézni is felesle­gesnek bizonyul — lényegében rögzíti a szövetkezeti mozga­lom fejlődésének történetét, tesz egy-két fanyar ízű megál­lapítást, amelyből sokkal in­kább a cikk írójának neki­keseredett fanyarsága derül ki — és semmi más. A harmadik cikkben, ugyancsak a Frank­furter Allgemeine Zeitung ha­sábjain, a tokaji borról zeng dicséretet a lap bécsi tudósító­ja — és semmi több. Magyarország — úgy látszik — megszűnt szenzáció lenni, népünk nagyonis látható és hallható eredményei, a világ politikai, gazdasági éleiében elfoglalt helyünk, a szocialista tábor tekintélye, elvette hitelét a nyugati olvasó előtt a „vas­függöny mögötti” meséknek. Nem kell különösebb memó­ria-készség, nagyobb történeti távlat, mint három-négy esz­tendő, s máris mindenki le­mérheti, hogyan fáradtak bele a nyugati újságok a hazugsá­gokba, s hogyan unhatták meg e hazugságok olvasását a la­pok előfizetői. Az emberek szerte a világon nem arra kíváncsiak már. ami­ről ilyen, vagy olyan formá­ban. de többé-kevésbé meg­győződtek, hogy hazug és ha­Színház a lakásban Falun is egyre kedvesebb szórakozás a televízió. Sokan gyűjtenek rá, mert ez a legbiztosabb lehetőség arra, hogy a várostól távol is értesüljenek minden -fontos eseményről, de színházat és mozit is pótol. Cseplye János és felesége Kai­ban laknak, s ahogyan mondották, mindent megtalálnak a televízióban, és még utazni sem kell érte. mis állítás, haném most már az igazságra, a valóságra. Ho­gyan élnek égy olyan ország­ban, egy olyan lársadalml rendszerben az emberek, amely lársadalml rendszerről lehet ugyan saját elítélő véle­ménye, de amelynek eredmé­nyeit ma már sem le-, sem el­tagadni nem lehet. Igen sokan fordultak meg az elmúlt években — az idén még többen — a kapitalista orszá­gokból hazánkban. Jöttek, lát­tak és ha nem is meggyőződ­tek mindenről — mert az em­beri kétkedés és begyökerezett- ség makacs dolog — de leg­alábbis meghökkentek, csodál­koztak. Ma már nem lehet nyo­morról, éhezésről fecsegni, senki sem hiszi, aki épelméjű, hogy Magyarországon terror van és az utcákon, ha néha va­laki végig mer surranni, üres kirakatok kísérik útját, A különböző ipari vásárok — hogy csak egyetlen példát hozzunk fel — az egész világ előtt megmutatták a magyar ir " minden ágának gyors üte­mű fejlődését, amely ugyan nem tette száműzötté a tokajit és a gulyást, de olyan országgá formálta hazánkat, amely mél­tán vívott ki magának tekin­télyt, szerte a világon. A távoli földrészekre eljutó autóbu­szok, híradástechnikai cikkek, a könnyűipar ezernyi terméke, s a távoli földrészekről is ha­zánkba látogatók saját szeme nagyszerű szintézisét adják a valóságnak és egyben kerek el­utasítását a hazugságnak. Szó sincs róla, hogy ezt a három lapot, illetőleg ennek a három újságnak említett cik­keit messzemenően általánosí­tanánk. Ha nem is első fecskék ezek, de mindenesetre még ke­vés fecskék ahhoz, hogy azt mondhassuk: megszűnt a hecc­kampány hazánk, vagy a szo­cialista tábor bármely országa ellen. Ehhez a lapok gazdáinak, társadalmi rendszerének kelle­ne „megszűnnie”. De arról szó van, s ezt kajénkodással ve­gyes büszkeséggel lehet meg­állapítani, hogy a fogcsikorga­tó erőlködés a rosszatmondás- ra, mindinkább csak fogak csi- korgatására és az erőlködésre, mint a tényleges rossz-mon­dásra korlátozódik. Nem azért, mert nincs nekünk még elég bajunk-gondunk. Hanem azért, mert ezek a gondok a mieink, s ebből nehéz tőkét kovácsolni nekik. Korunk nemcsak az atom­energia, az űrhajózás, de ha­zugságok alkonyának kora is! Gyurkó Géza l\em a nikotin, hanem a nikkel veszélyes Amerikában rövidesen meg­kezdik az ún. nikkelmentes ci­garetták előállítását.- A phila­delphiai Jefferson Intézet tu­dósai megállapították ugyanis, hogy a cigarettafüstben kimu­tatható nikkelnyomok teszik különösen veszedelmessé a do­hányzást a tüdőrák szempont­jából. Véleményük szerint a cigarettában nem a nikotin, hanem a nikkeltarlalóm vezet­het tüdőrák kifejlődéséhez. A nikkel rákkeltő hatását kétéves kísérletekkel patká­nyokon bizonyították be. Az állatokat rendszeresen olyan légáramlatnak tették ki, amely nem tartalmazott nikotint, vi­szont bőséges mennyiségű nik­kelt. Az állatok valamennyien rákosak lettek. Miután minden cigarettában van több-keve­sebb nikkel, a tudósok azt ajánlották a dohányiparnak, hogy gyártsanak teljesen nik­kelmentes cigarettákat. Olvasom az újság- i ban, hogy Békéscsa­bán konyhamúzeu­mot rendeztek be, ahol száz évesnél is Idősebb fazekas re­mekműveket lehel találni. Üjszerü és érdekes kezdeménye­zés ez, s egyben bi­zonyságtétel arra néz ve is, hogy nem sza­bad elődeinket lebe­csülni, van olyan te­rület, ahol például a száz évvel ezelőtti há­ziasszony messze fe­lülmúlta a ma élő háziasszonyt. Mert felteszem a kérdést — tűzálló edé- "vek ide, vagy oda, törhetetlen poharak ugyancsak Oda, vagy ide! — mi lenne, ha mondjuk most, a tech­nika és a frigider ko­rában, megkezdenénk a ma konyhafelszere­lésének gyűjtését? Meglehetősen szűk anyag, alumínium és néhány mázas lábas kivételével, csak tö­redékek kerülnének e múzeum anyagába. Pohár- és tányér-, csésze, és feketeká- vés-készlet-töredékek. Felírhatnánk a jel­szót: tgy éltek ők — így törünk mi! (6) 4 nauvt'ügedt és a harácnondi tnx-ek kössön terveibőlt Salakblokkgyártó segédüzemet létesítenek — Tanulmányutak a baráti államokba A TERMELŐSZÖVETKE­ZETI munkaverseny, a szocia­lista versenyformák meghono­sodása a nagyüzemi gazdasá­gokban — a paraszti jövendő újabb, ragyogóbb perspektí­váit jelentik. A termelőszö­vetkezeti munkaversenyben rejlő lehetőségek horderejét — e munkaversenyek során kell szövetkezeteinknek a szó legszűkebb értelmében szocia­lista nagyüzemekké válnia! — helyesen ismerték fel terme­lőszövetkezeteink vezetői. Szö­vetkezeteinknek e versenyek során kell bebizonyítaniuk, hogy csak a nagyüzemi gaz­dálkodás képes népgazdasá­gunkat megfelelő mennyiségű mezőgazdasági termékekkel ellátni, s a szövetkezeti pa­rasztság életszínvonalát — mind anyagi, mind kulturá­lis területen — magas szintre emelni. Helyes és követendő erőfeszítéseket tesznek e ne­mes célok és szándékok való­ra váltására termelőszövetke­zeteink. Álljon itt mindjárt példának a nagyfügedi Dózsa és a karácsondi Kossuth ter­melőszövetkezetek kezdemé­nyezése: a két szövetkezet ve­zetősége „szocialista verseng­és együttműködési szerződést írt alá, hogy „a verseny cél­kitűzésein túl... a két termelő- szövetkezet között politikai, gazdasági, kulturális és elv­társi együttműködés jöjjön létre." Mit foglal magába a szocia­lista verseny- és együttműkö­dési szerződés okmánya? SZÁNTÓFÖLDI növényter­mesztés: túlteljesítik a terve­zett termésátlagokat az őszi búza és árpa, rozs, kukorica, napraforgó, zab, paradicsom, sárgadinnye, görögdinnye, zöldbab, sárgarépa, stb. ese­tében. Ezek a versenyvállá- lások elsősorban olyan nö­vényféleségekre vonatkoznak, amelyeket mindkét termelő- szövetkezet termel. A tervek teljesítése, illetve túlteljesíté­se mérésénél — a két terme­lőszövetkezet tervéből — azt a mennyiséget tekintik száz- százalékosnak, amelyiket ma­gasabbra tervezték. Az állattenyésztés és hizla­lás terén is komoly vállalá­sokat rögzítettek a szerződés­be az egymással versenyre lé­pett szövetkezetek: az elhul­lást minimálisra csökkentik, minden, a tervben szereplő MiiiiiiiHiuitiiiiiu«iiiiiaiii!iiiiiiiiiiiiiiíiiii|i*Aiiiiiiitiiiiiiiii«iiiiiBi(iiiiii>iiiiiiiiiiiiiiiiiitiaiiiii«iiiiiiitaiiiiiiiitiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiatiaiiiiiiiiiuiu«ii* iina • , «l,«.ialiiii»iiiiiiiaiiiiiaiiiiiai!a iai>iMaiiiHa<i«iiaui>iai •tia«iiiiiiiiiiiiiiiaiiaii« iana>iii<aiii('f!iiMtiiiiiifiiitii ai TUDÖSIlfiS i. II kűzpont: a művelődési otthon Képet kapni arról, hogyan élnek a petőfibányai emberek, miután befejezték munkáju­kat a szénfalnál, letették a szerszámot a gépüzemben, kü­lönböző műhelyekben, végez­tek az aznapi feladatokkal az irodákban — nem könnyű. Sok helyet kell bejárni szám­talan emberrel beszélni, amíg egy általános áttekintést nyer­het az érdeklődő. De még ez sem lehet teljesen pontos és hű mása a sokrétű életnek, mégis megkíséreljük tükörké­pét adni... A még mindig terjeszkedő, s egyre inkább szépülő tele­pülés közepén egy dombot, mint trónt foglal el a művelő­dési otthon. Hosszú ideig el lehetne nézegetni hatalmas épülettömbjét, de a figyelmet elvonja az, hogy a nagy csa­póajtó szinte egy percig sem áll nyugodtan. Lehet az kora reggel, délelőtt, délután vagy este. mindig akad látogató, aki betér ide. Van, aki színház- vagy mo- lájegyet jön vásárolni, hiszen az egri Gárdonyi Géza Szín­ház, az Állami Déryné Szín­ház havonta ellátogat produk­cióival a településre, mások meg a szerda és csütörtök ki­vételével mindennap játszó filmszínház műsora után ér­deklődnek. Van miben válogatni. Az Állami Déryné Színház leg­utóbb pl. Lope de Vega a ker­tész kutyája című művét adta elő, most pedig a Két szem mazsola plakátjai j'elentek meg az utcákon. Az egri szín­ház szintén csaknem minden, ebben az évadban bemutatott darabját elhozza ide. A mozi műsora is változa­tos. Áprilisban például ezeket a filmeket hirdeti plakátjain: Hivatlan látogatók, Öz, a cso­dák csodája, Szilveszteri puncs, Próbaút, A kolostor titka, Othello (közkívánatra), öt perc a paradicsomban, Énekes csavargó. Az előadásokra a jegyek megváltása mindössze néhány percig tart. Sokan azonban ennél lényegesen hosszabb ideig maradnak benn az épü­letben. Varga Istvánnal, a művelődési otthon igazgatójá­val, egy beszélgetés formájá­ban nyomukba indulunk. — Van, aki a művészeti együttesekben foglalja el ma­gát szabad idejében, van aki a könyvtárat látogatja meg, s leül olvasni az olvasószobá­ban. Legtöbben viszont a szak­körökben dolgoznak — mond­ja, s nem kis örömmel teszi hozzá: — tíz technikai szak­körünk működik a művelődé­si otthonban. A barkácsolás­nál és rádiózásnál egy hala­dót és kezdőt működtetünk, a bányász-barkácsolót és hajó­modellezőt, nem is annyira is­kolások, mint már néhány esz­tendeje dolgozó fiatalok, a fo­tót, a szőnyegszövőt és a ké­zimunka szakkört pedig fel­nőttek látogatják. összesen mintegy százhetvenen talál­nak elfoglaltságot ezekben a körökben. S munkájuk eredménye? — A napokban zártuk be első kiállításunkat, s arra még nem volt időnk, hogy szét­szedjük. Nézzük meg, s a tár­gyak mindent elmondanak — hangzik a válasz. A látvány meglepő, őszin­tén szólva nehéz lenne bár­melyik szakkör munkáját kü­lön kiemelni, mert a rajzok, fotoművek, bemutatott tár­gyak mindegyike komoly, szorgalmas munkáról tanús­kodik. A művelődési otthon igaz­gatója láthatóan büszke az eredményre. A további terve­ket illetően ugyan csak eny- nyit mond: — A hajómodellezők most egy rádió-távirányítású ten­gerjáró hajómodellt építenek, amely pontos hasonmása lesz a kicsinyítésre kiszemelt ere­detinek, — de ebben nagyon sok minden benne van. Érdekes ez a kiállítás, s míg nyitva volt, nagy népsze­rűségnek örvendett a petőíi- bányaiak körében is: sok szá­zan látogatták meg, ismerked­ve a szakkörök tevékenységé­vel. Am, a figyelmes szemlélő a kiállítási tárgyakon mást is észrevehetőt! Egy nagy táblát, amelyen a többi között ez áll: a művelődési otthon az elmúlt esztendőben 152 000 forintot költött a szakkörökre, s ezek összvagyoni értéke 293 000 fo­rintot tesz ki. A kiállításról tovább foly­tattuk a sétát, s a szomszédos nagy, kényelmesen berende­zett, mindennel felszerelt já­tékterembe jutottunk. — Minden este vannak lá­togatói ennek a helyiségnek — világosít fel Varga István — pedig a szenvedélyes do­hányos embernek nem köny- nyű az itt-tartózkodás, mert szigorúan megtiltottuk a do­hányzást. Érdekes, s ékesen bizonyítja, mennyire becsülik művelődési otthonukat a pe- tőfibáAyaiak, hogy ezt a tilal­mat senki sem szegi meg... Igaz, hogy a játékterem üvegezett bejárati ajtajának egyik keresztléce ezzel szem­ben csupa odaégett cigaretta­végtől fekete, de ez a kis szép­séghiba a nagy eredmény mellett... Mi található még a művelő­dési otthonban? Délután a földszinten legtöbbször a ze­nekar. A hangszerek hangjai egyszer a nagyteremből, ha a híres fúvósok gyakorolnak, más alkalommal a zeneterem­ből szűrődnek ki, ha a szim­fonikus zenekar tart próbát. Rajtuk kívül itt vannak még a táncosok, színjátszók, a né­pi zenekar, a tánczenekar. Ezzel akár be is fejeződhet­ne a felsorolás, de a művelő­dési otthon igazgatója még hozzátesz valamit: — Azt majd elfelejtettem mondani, hogy van öt tanuló­szobánk is — közli —, azok­nak a gyerekeknek hoztuk létre, akik az iskolában gyen­gébben állnak néhány tan­tárgyból. összesen hetvenötén járnak tanulószobára, s mind­egyikükre pedagógus vigyáz, aki mindjárt segít is munká­jukban. A szülők nagyon szí­vesen vették a kezdeménye­zést, mert ha iskolában kor- repetáltatják gyermekeiket, 150 forintot, itt pedig mindössze 30 forintot kell fizetniük. Ezek után elmondható-e va­lóban. hogy a központ a mű­velődési otthon Petőfibányán. munka után, a szórakozást, nihenést, tanulást tekintve? Ügy hisszük, igen. De e7t erő­sítsék meg majd inkább má­sok ... Weidinger László állatfajtánál a tervezett sza­porulatot túlteljesítik, dara­bonként 3 ezer literre emelik fel a tejtermelést, megterem­tik a baromfi törzsállományt. Szorgalmazzák a háztáji szer­ződéskötéseket, s több anya­koca beállítása érdekében a kedvező legeltetési feltétele­ket is megteremtik; A nagyfügedi Dózsa és a karácsondi Kossuth termelő- szövetkezet között megállapo­dás jött létre arra vonatkozó­an is, hogy politikai, szakmai, üzemszervezési és egyéb ta­pasztalataikat rendszeresen kicserélik, negyedévenként ta­pasztalatcsere-értekezletet tar­tanak. A szövetkezetek segí­tik egymást munkaerővel is, különösen csúcsmunkák ide­ién; segítik egymást gépekkel és egyéb felszerelésekkel — a lehetőségektől függően. ÍGY FONÓDNAK össze egyre erősebben a baráti ke­zek, így küzdenek váll váll mellett, a testvérszövetkezetek a tervek valóra váltásáért. S a termelési kapcsolatok mel­lett így kap egyre nagyobb jelentőséget az emberi kap­csolatok szüksége is termelő- szövetkezeteink életében. Törvényerőre emelkedtek a legszebb gondolatok, a leg­szebb tervek. Az emberek nyugodtan és megfontoltan ter­veznek, számítanak: ezt tesz- szük, azt tesszük. S az ered­mény, a jövendő olyan biztos, olyan fölmérhető már, mint a telkek, amelyekre az új há­zak épülnek. Mert sorra épülnek az új házak Nagyfügeden és Kará- csondon. Építkezik a tsz. És építkeznek a szövetkezeti ta­gok is. Épp ezért — a tsz épít­kezéseinek s a tagok házépí­tésének megkönnyítése érde­kében — közös salakblokk­gyártó segédüzem létesítését is tervbe vette a két falu szö­vetkezete. A salakblokkgyártó segédüzemet a karácsondi vas­útállomáson rendezik majd be. Ma még az igaerő biztosít tása sem jelent elenyésző problémát a szövetkezetekben. De ezen is segítenek az együtt­működő tsz-ek: közös csikó* telepet létesítenek az úgyne­vezett Kovasovszki tanya kör­nyékén. S igen komoly tervek szü­lettek a szélesebb körű ta­pasztalatszerzésekre... Közös külföldi tanulmányutakat szerveznek a két tsz tagjai, vezetői részére. S talán még az idén eljutnak a szövetke­zeti küldöttségek a Szovjet­unióba, Csehszlovákiába, az NDK-ba. A két termelőszövet­kezet tagsága is csodákat mű­velhet, ha szorgalmuk és munkakedvük pillanatra sem lankad és következetesen hajtják végre azokat a fel­adatokat. amelyeket magukra vállaltak, szerződésükben rög­zítettek. (pataky)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents