Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-26 / 97. szám

1961. április 26., szerda NEPOJ5ÄO 5 Konkrét tervezést Nem fetisizáljuk a terveket. Nem hisszük, hogy a terv minden problémát megold. Minden terv annyit ér, ameny- nyit megvalósítanak belőle. A legjobb, a legkörültekintőbben elkészített terv is lehet papír­rongy. ha nincs mögötte fede­zetként a dolgozók akarata, munkája, amely a tervet való­sággá varázsolja. A szocialista társadalom töb­bek között, abban, is különbö­zik a kapitalista rendszertől, hogy tervszerű, hogy tervek szerint dolgozik. Vállalatok, iskolák, intézmények és az egész népgazdaság egy nagyvo­nalú, de azért pontról pontra kidolgozott terv szerint funk­cionálnak, terv szerint dol­goznak. S ha egy munkáshét­köznap elmúlt, tudjuk, ennyi­vel és ennyivel lettünk gazda­gabbak, ezt és ezt az elképze­lést megvalósítottuk, valóra váltottuk a terv egyik részét. Ha egy iskola építéséről van szó, könnyűszerrel meggyő­ződhetünk róla, hogy a tervet megvalósították. Jóllehet, a község, vagy kerület költség- vetésében csak egy mondat­ban jelölték meg az iskola lé­tesítését: ha az épület tető alá került, nyugodtan „kipipálhat­juk” a terv ide vágó szaka­szait. „Teljesítve.” Nem ilyen egyszerű és nem ilyen könnyűszerrel ellenőriz­hető a tömegszervezetek mun­katerve. Például egy üzem szakszervezeti bizottságának terve nem is hasonlítható az építkezéseknél. üzemszerve­zésnél szokásos tervekhez. Az ilyen tervező munka kü­lönbözik minden más terve­zéstől, mert nem anyagi érté­kek létrehozását, termelését irányozza elő, (bár ez sem le­hetetlen, lásd: társadalmi munka!). Ennek a tervezésnek „tárgya és célja” az ember, a szervezett munkás. Lehet-e itt is ellenőrizni a terv teljesítését? Lehet-e vala­miféle módszert találni, amely alkalmas arra, hogy a dolgo­zókban felhalmozódó kulturá­lis. politikai, erkölcsi és szo­ciális értékek (melyek gyara­pítása ugyancsak feladata a szakszervezeteknek) mennyit növekedtek a tervidőszakban? Lehet-e egyáltalán ilyen gya­rapodást megtervezni. A szakszervezet — tömeg­szervezet: mint ilyen, feladata a dolgozók nevelése, mozgósí­tása és természetesen az ér­dekvédelem. Ezzel tisztában vannak a szakszervezeti veze­tők s a munkatervben hangot is adnak ezeknek a feladatok- nak. Akkor mi a probléma. — kérdezheti az ember. A probléma nem a „mitter- rezzünk”-kei van, hanem a „hogyan ?”-nal. Röviden: kétféle tervezés: terjedt el a szakszervezeti mozgalomban. Az egyik: pon­tosan lerögzíti a feladatokat, a tennivalókat — félreérthetet­lenül: a határidők és a felelő­sök megjelölésével. Ahol így terveznek, ott általában tar­talmas a szakszervezeti mun­ka. és nem korlátozódik az SZB-ülésekre és a taggyűlé­sekre. Mindenki tudja, ni a feladata, mit várnak tőle, sen­ki sem tolja a felelősséget a Hatvan város anyaköny véből Születtek: Baranyi Margit, Ta­lmis Béla, Fajcsik László, Somogyi Zsuzsanna, Csányi Judit, Kvacsány István, Csapó László, Varjú Sán­dor, Bugyi György, Tóth István, Krecz Erzsébet Éva, Sztakovics Árpád, Karácsony Gábor Sándor, Tóth Mihály, Fülöp Ferenc, Klau- zsovics Csaba, Masa Mária, Ga- zsur István, Borbély Katalin, Ja­nik József János, Pál Gyula, Mahó Piroska, Bolhás Margit, Vicián Sándor, Nagy János, Borsányi Anna, Lukács Mária, Király Mag­dolna, Szabó Eszter, Kovács Ildikó, Kovács István, Győri Erika Éva, Bondiák Zsuzsanna, Banya Elvira, Kadét Gábor, Burik Agnes. Házasságot kötöttek: Kovács Já­nos—Rékasi Franciska, Gloncz La- ios_Baranyi Ilona, Bóna Miklós Zoltán—Csekő Terézia, Kulacsik András—Pálinkás Margit, Frabos János—Luki Mária, Deák János— Szabó Edit, Balaton József—Kiss Gizella, Bajtai József—Szabó Ka­talin Zsuzsanna. Meghaltak: Sztahó Julianna, Vasvári Mária, Tóth József, Nagy István, Trócsányi Irén, Mlado- niczkt István, Üsztöke Jánosné (Birinyi Mária), Tusor János, Ju­hász Ferenc Gyula, Gedei András­ié (Fain Franciska), Zsákai János- tié (Gunics Anna), Vasas Mária, bzv. Sághi Józsefné (Sándor Má­gia), Szajkó Géza, Fehér József. másikra. Az ilyen tervezésre jó példa az SZMT munkavé­delmi csoportjának munkater­ve. A terv az elvi megalapo­zás után rátér a konkrét te­endőkre. Az egyik bekezdés­ben például feladatként jelöli meg, hogy az ötéves terv so­rán adódó munkavédelmi in­tézkedéseket ismertetik a dol­gozókkal. — Kissé odébb már konkrétan beszél az intézke­dések „hogyan”-járól is. Ter­melési tanácskozás, ankét, s arról is, hogy kiket vonnak be a munkába és milyen techni­kai segédeszközöket használ­nak fel. Céltudatos, konkrét tervet készítettek a KPVDSZ Heves megyei MÉK alapszervezetének vezetői is. Látszik rajta, a ter­vezők tisztában vannak a fel­adatokkal. A MÉK terve meg­jelöli az általános irányvona­lat; az újítómozgalom fellen­dítését, a munkavédelmi te­endőket, a kulturális- és sport­élet feladatait. A tervezők fi­gyelme kiterjed a társadalmi tanácsi foglalkoztatásokra, a jutalomfelosztásokra, a tagto­borzásra, egyszóval az alap­szerv vezetőinek és aktivistái­nak nem kell törniük a fejü­ket, hogy „személyesen” mi­ként segítsék elő az MSZMP VII. kongresszusának és a KPVDSZ XXVIII. kongreaz- szusa határozatainak végre­hajtását. De a tervek más részéről nem mondhatjuk el ugyanezt. Eléggé általánosan elterjedt az a módszer, amelynek hívei a feladatokat csak globálisan, nagy általánosságban jelölik meg. Nézzük például a Heves megyei Építőipari Vállalatot. A munkaterv szerint az szb ez évi tevékenységét az 1068- as MT és SZOT határozatai alapján végzi, s a szervezett­séget száz százalékra emeli. De miből is áll majd ez a fent említett határozatokra épített munka? Talán abból a tizen­négy tanácskozásból, amelyet a munkaterv felsorol? A hét vezetőségi ülés­ből, a négy termelési tanács­kozásból, a három taggyűlés­ből és a bizalmi értekezlet­ből? — Ülések szervezése. — Ez adja az építők munkájá­nak gerincét? Vagy nézzük az Egri Ven­déglátóipari Vállalat szb. tervét. Konkrét elképzeléseket hiába keresünk benne. A munkaterv: szakszervezeti ösz- szejövetelek- megtervezése (január 3, vezetőségi ülés, na­pirend: titkári beszámoló). Va­jon miről? (Január 24, szak- szervezeti taggyűlés, előadó: Kósa Etelka —, hogy az elő­adás és a taggyűlés mivel fog­lalkozott: nem tudom, de azt hiszem, a tervezés stádiumá­ban maguk a vezetők sem tudják). Hibáinál fogva ugyancsak tanulságos az ÉM 3. sz. Kőbá­nya Vállalat szakszervezeti bi­zottságának munkaterve. A tervezők szerint a munkát a VII. pártkongresszus és a XXVIII. építő kongresszus ha­tározatai szabják meg. Céljuk, hogy javítsák a tagdíjmorált. — S hogyan akarják javíta­ni? Jelentést készítenek és be­számolókat. Bármily furcsán hangzik is, a szerény méretű munkatervben ilyeneket talá­lunk: „A ... felelős jelentést készít”, a TT felelős, a mun­kavédelmi felelős, a munkás­ellátási megbízott, a sportfe­lelős, az szb-elnök ugyancsak jelentést készít, míg a szak- szervezeti titkár ,beszámol’. — Beszámolnak munkájukról, hogy hol, kik előtt — az mel­lékes. És mit tesznek ők a „beszámolók szünetében?” Talán készülnek a beszámo­lókra? Nem állítjuk, hogy nem dolgoznak, bizonyára te­vékenykednek a szakszervezet érdekében. De mit? Talán olyasmit tesznek, amit nem szabad leírni? Vagy ami ép­pen jön? Az utóbbi a valószí­nű! — Pedig az „ami éppen jön” — feladatok jó része elő­relátható, pontosan megter­vezhető. Ok például megje­lölhették volna a tervben, mi­ként akarják javítani a tag­díjmorált? Ez komoly problé­ma és csak céltudatos, terv­szerű munkával lehet ered­ményt elérni. De a céltudatos­ság és tervszerűség nem me­rülhet ki jelentések és beszá­molók készítésénél. A cikk elején azt írtuk, hogy nem fetisizáljuk a terve­ket. Nagy jelentőséget tulaj­donítunk nekik, és semmi esetre se tekintsük őket „szük­séges” rossznak, a munka va­lamiféle mellékes velejárójá­nak. A jó munkához idő kell. — Gyakran halljuk ezt a mon­dást és gondolkodás nélkül helyeseljük. Még azt is hozzá- toldjuk: sok idő kell. De ugyanúgy természetes, hogy a jó munkához terv kell. S még hozzátehetjük: konkrét terv. Krajczár Imre A határozat Tanácsi életkép egy telvonáshan Szereplők: A községi ta­nács VB-elnöke. A naív ügyfél. Szín: az elnöki iroda, ahol feltornyozott aktacsomó kö­zött az írógép fölé hajolva ré- Veteg szemekkel valamit ír az elnök. (Függöny felgördül.) Naiv ügyfél (belép): Jó na­pot, elnök elvtárs! Látom, sok a munkája. Elnök (elborult szemmel felnéz, két ügyfelet lát): Huk«: Mivel szolgálhatok a kedves ügyfeleknek. Mert jelentést kell írnom a járásnak . . Hej! hogy minek turbékoltok, búgó vadgalambok ... Naív ügyfél: Örülök, hogy ilyen jókedvében találom í'z elnök elvtársat. Elnök: Felsőbb utasításra történt. Naív ügyfél: Felsőbb utasí­tásra? Elnök: Az ám! Füleljen ide, drága ügyfelem. Az ötmínusz­huszonhatezerperezerkilenc- száz . . . (itt kifúlik, majd mé­lyet lélegezve folytatja) szá­mú járási tanács VB-határo- zat... azt mondja, hogy hukk! . Naív ügyfél (csodálkozva): Így kezdődik? Az ántiját! Elnök (leinti): A hukk az nincs benne, hanem az van benne, hogy aszongya; a végrehajtó bizottság utasítja a községi tanácsok elnökeit, hogy az italboltokat. .. hukk és azok mellékhelyiségeit rendszeresen ... Naív ügyfél (szolgálatké­szen kisegíti): Látogassák!. . Elnök: Ellenőrizzék .,. Naív ügyfél: A mellékhe­lyiségeket is? Elnök: Azt is. De rendszere­sen ám, a nemjóját. Naív ügyfél: S ez az elnök­re tartozik? Elnök: Kiváltképp^ és egye­dül! Sőt, jelentést is kell adni róla. Naív ügyfél: S ugye azt ír­ja, nem akar állandóan a kocsmába és azok mellékhe­lyiségeibe járni a járás kedvé­ért, mikor ettől fontosabb munkája is akad. Ne vigyék kísértésbe, ilyen határozatait* kai. Ugye? Elnök: Megőrült maga, em­ber. Ha kocsmázni kell, kocs- mázunk, ha jelenteni kell, je­lentünk. Hej százados úr je­lentem ... Oly csinos a ked­vesem ... Naív ügyfél: A jelentésben a kedvesről is kell írni? Elnök: Maga idióta, csak a kocsmázásról. Aszongya, hogy az ötmínuszhuszonhat- perezerkilencszáz... megint kifúlik) VB-határozatra je­lentem, hukk ... hogy azóta rendszeresen látogatom az italboltokat... az italbolto­kat... hukk! (megáll az olva­sásban, kényelmetlenül fe­szeng egy darabig, majd kiro­han. Az ajtóból még vissza­kiált). A mindenit, a mellék­helyiséget ... majdnem ki­hagytam. (Elporzik a kocsmai mellék- helyiség irányába, a naív ügy­fél bambán néz utána.) (Függöny.) Kovács Endre Az ismeretlen hős Ukrajnában, a Jatran folyó partján játszadozó gyerme­kek fém cigarettatárcát ta­láltak. Az idő vasfoga már alaposan kikezdte, alig lehe­tett ráismerni. A gyermekek óvatosan kinyitották és egy gondosan összehajtott papír­darabra találtak. Nem is sej­tették, hogy milyen értékes okmányra bukkantak. A ci­garettatárcát tartalmával együtt a helyi szovjetbe vit­ték. Az elsárgult papírnak nagy nehezen kihámozták a tartal­mát. A második világháború­ból származott a levél, s a vöröshadsereg egyik főhad­nagyáról szólt, aki hetven szovjet hadifogoly tisztet sza­badított ki, amikor azokat éppen kivégzésre vitték. A levél írója 75 politikai tiszttel együtt 1941 augusztusá­ban fogságba esett. A tisztek mind súlyosan megsebesültek, és a fasiszták ki akarták őket végezni. „Ma három teherautóra ül­tettek bennünket és egy folyó melletti lövészárok felé vittek. Tizenkét német katona kísért. Benyomkodtak a lövészárokba és agyon akartak bennünket lőni. Amikor az első szovjet tiszteket már kivégezték, egy német főhadnagy tűnt fel a láthatáron, géppisztolyt tartott a kezében, és így szólt a fasisz­ta német katonákhoz: ezekkel majd magam végzek. Megmu­tatom nektek, hogyan kell el­némítani az ellenséget! A németek felsorakoztak. Abban a pillanatban a német főhadnagyi uniformisba öltö­zött férfi felemelte géppiszto­lyát és sorba, egytől egyig le­lőtte a fasisztákat. Mi a lövészárokban feküd­tünk és figyeltük, mi történik. A német főhadnagy hozzánk lépett és ránk mosolygott. Le­vetette a fasiszta uniformist, alóla a vöröshadsereg főhad­nagyi egyenruhája villant elő.. Tervük az volt, hogy estig valahol meghúzódnak és az éj leple alatt szöknek. De még mielőtt bealkonyo- dott, teherautókon vagy negy­ven fasiszta katona meglepte őket. Nagyon egyenlőt­len volt a harc. Negyven jól felszerelt fasiszta katona sú­lyos sebesültekkel állt szem­ben, akik közül csak tizennégy­nek volt fegyver a kezében. A szovjet katonáknak sikerült mégis lefegyverezniök a fasisz­tákat. Röviddel ezután vagy két­száz német támadást intézett a szovjet tisztek állása ellen. El­keseredett, ádáz harc után a fasiszták felszólították a szov­jet tiszteket, hogy adják meg magukat, különben felrobbant­ják őket. A szovjet tiszteknek sikerült az éj leple alatt a teherautók­hoz lopakodniok, ott kiöntötték a benzint és meggyújtották a száraz füvet. Pillanatok alatt tüzet fogott a sztyepp, és a közeli búzaföldek is égni kezd­tek. A füst megvédte a szovjet tiszteket az újabb támadás elől. „A sebesülteket már elhe­lyeztük a csónakokban — így fejeződik be a levél — a fő­hadnagy is velünk jön. Most azért írjuk ezt a levelet, mert hátha egyszer még valaki kéz­hez kapja és elolvassa. Hely­zetünk reménytelen. A főhad­nagy mindent megtesz, amit lehet, kár, hogy nem tudjuk a nevét.. ★ Eddig szól a több mint 19 évvel ezelőtt írott levél. A „Krasznaja Zvezda” című szovjet újság nemrég közölte, és annak a reményének adott kifejezést, hogy talán megta­lálják a hős főhadnagyot. A remény beteljesedett. Az a po­litikai tiszt, aki gyorsan papír­ra vetette sorait, és csónakba szállt, nem tudta meg a szov­jet főhadnagy nevét, a szovjet emberek most megtudták. A főhadnagyot Vlagyimir Kris- kovszkijnak hívják. Él! A korszun-sevcsenkovszki váro­si múzeum tudományos dolgo­zója. MELEG NAPSUGÁR öntözi ________________________a Szántóföldeket. Mindenfelé a Széles határban új élet sar­jad. Bármerre is tekintünk a mezőtárkányi határban, szor­galmas tsz-tagok sokasága látható, akik szinte egymás- •sal versengve végzik a tava­szi munkákat. Nagy a szor­galom és igyeucezet a helybeli •Búzakalász Tsz gazdaságában ;és szántóföldjein, hiszen ren­geteg az elvégzendő munka. Ez a szövetkezet nemrég egye­sült a helybeli Petőfi Terme­lőszövetkezettel, és azóta a ;több mint kétezer holdas gaz­daság rengeteg tennivalót ad a tagságnak. A község lakos­ságának csaknem a fele itt dolgozik, itt találta meg hi­vatását, s itt látja biztosí­tottnak boldogabb sorsának alakulását. — Idejében hozzáláttunk a munkához — mondják a szö­vetkezet tagjai — és ennek 'tudható be, hogy minden a maga rendjén megy, nincs le­maradás. örömmel újságolják, hogy ■jól áttelelt és szépen fejlődik a közel 400 holdnyi őszi búza, s még a tavasz első napjaiban pótolni tudták az elmaradt dszi szántásokat. A gépállo­más öt erőgépe sietett a szö­vetkezet segítségére, ezek az­után szántottak, tárcsáztak, gyúrúshengerezték a földet, s így megfelelően előkészítették a tavaszi vetésekre. A szövet­kezet gépei sem pihentek ám • ezekben a napokban. Elvetet­tek 250 hold kalászost, 50 hold borsót, 100 hold cukorrépát, amely azóta már szépen so­rol, 15 hold mákot, amelynek már az első kapálását is meg­Tavasz a mezőtárkányi Búzakalász Tsz-ben kezdték. Földben van már 25 hold napraforgó, jelenleg pe­dig a burgonya és a kukorica vetése van soron. A BRIGÁDVEZETÖKTÖL megtudjuk, hogy az idén több mint 500 hold kukoricát vetnek. Ennek jó részét őszi szántásba vetik, a másik ré­szét tavasziba. A tavaszi szán­tást gyűrűs hengerrel járatták meg, amely tömöríti, porha- nyítja a földet, védi a kiszá­radás elől, s így megfelelő ta­lajt biztosítottak a kukorica részére. A vetést egyébként a gépállomás négyzetbevető gé­pe végzi, ami sok előnnyel jár. Kevesebb ember szükséges hozzá, holdanként mintegy 8 kilogramm vetőmagot takarít meg, azonkívül a művelése is egyszerűbb lesz, könnyebbé válik. Egy másik érdekesség és egyben újdonság Is, hogy a szövetkezetben az idén 80 hol­don Németországból hozott vetőmag-kukoricát is vetnek. Ezt szerződésre termelik, min­den q ilyen vetőmag-kukori­cáért 120 kiló rendes kukori­cát és 70 forintot kap cserébe a szövetkezet. Egy másik táb­lában a burgonya vetését vég­zik az emberek. Ebben a munkában is segít a gép, mi­vel a gépállomás burgonya­ültető gépe dolgozik itt, s így ez a munka is gyorsan halad. Érdemes burgonyát termelni — ez a tsz-tagok tapasztalata, s már most, a vetéskor előre" kiszámítható, hogy a 20 hold szerződött burgonyából mint­egy 1600 mázsa várható. Szorgalmas munka folyik most a kertészetben, illetve most még csak a melegágyak környékén. Farkas Pál, a do­hánytermelés felelőse, büsz­kén mutatja a jól fejlett sza­bolcsi dohánypalántákat és elmondja, hogy május első napjaiban már ki is ültetik azokat öt holdnyi , területre. Méltán dicsekedhet szép pa­lántáival Ferenc Lajos is, aki a zöldségkertészet brigádveze­tője lesz az idén. Az ő gondo­zása mellett 230 üveg alatt fejlődnek a különféle palán­ták és várják a kiültetést. A szövetkezet az idén nagy gon­dot fordít a kertészkedésre, hiszen évek óta egyik fontos bevételi forrásuk volt a ker­tészet jövedelme. Most is 8 holdon termelnek dinnyét, ugyanennyi paprikát, 4 hold paradicsomot, ugyancsak 4 hold káposztát; egyszóval bő­ven lesz zöldségféleség a község és a környék lakossá­gának ellátására. A kertészeti brigád egyébként 22 taggal munkára készen áll, s mivel már két öntözőgépük is van, így biztosítottnak látszik a 14 hold száraz, és a 26 hold öntözéses kertészet minden munkájának elvégzése. NEM PIHEN ezekben a napokban a szövetkezet építőbrigádja sem. A nyolctagú brigád Sza­bó Ignác vezetésével most fe­jezte be a 30 férőhelyes ser- tésfiaztató és a 100 férőhelyes hizlalda építését. Elkészült már nemrégiben a tej ház is, ezenkívül a tanyán most épül a háromezer férőhelyes ba­romfiól, ezt követően pedig elkészül a kétszakaszos do­hánypajta is. Sok a munká­juk az építőknek, hiszen töb­bek között egy új darálóhe­lyiséget is el kell készíteniük hamarosan, mert a régi daráló teljesítménye kevésnek bizo­nyul. A szövetkezet vezetősé­ge már megvásárolta az új, modem, 16 kalapácsos daráló­gépet, s most már csak a he­lyiség hiányzik annak üzemel­tetéséhez. A tavaszi munkák dandár­jában nemsokára a kapáké lesz a döntő szó. Már most is kapálják a mákot, rövidesen soron következik a cukorrépa, s utána pedig a többi is. A szövetkezet vezetői erre is jól felkészültek. Elkészítették a munkacsapat- és brigádfel­osztásokat, megtervezték a munkaszervezést, s ami még igen fontos, biztosították a növényápoláshoz szükséges gépi munkaerőt. A cukorrépa és kukorica növényápolási munkáit jórészt gépekkel old­ják meg. Itt van pl. az a leg­újabb gépük, az R—9-es, amelytől igen sokat várnait.’ Ez a kis, német gyártmányúi mindentudó „masina” a kapá­lásoktól kezdve a locsolásig és a permetezésig mindent elvé-1 géz. Nemcsak beosztották és megtervezték a növényápolási munkák menetét, hanem mái a területkiosztásokat is elvé­gezték. Egy-egy tagra általá­ban 1 hold és 400 négyszög­öl kukorica, 8—900 négyszögöl cukorrépa jutott. A szövetke-: zet tagjai közül többen mái ennél is többet vállaltak, így pl. Csík József és családja.1 Vagy itt van egy másik jó példának Kiss László esete, aki malomi munkás, pártoló tag és másfél hold kukoricái valamint 600 négyszögöl cu­korrépa megmunkálását vál­lalta. — Nem félünk mi attól, hogy megmunkálatlan marad a föld — mondja Boda Sán­dor tsz-elnök —, hiszen jó gé­peink vannak, s a mi még ennél is fontosabb: a tagság szorgalma és munkakedve biztosítéka lesz a növényápo­lási munkák jó elvégzésének. munkakedv SZORGALOM, és igyeke­zet: ez az, amit a mezőtárká­nyi Búzakalász Tsz-ben ta­pasztaltunk, s ez lesz a bizto­sítéka annak is, hogy az idén a szövetkezet újabb sikerek­kel, jó terméseredményekkel zárja majd az évet. Ismét meghozza gyümölcsét a szor­galmas munka, és . a szövet­kezet tagjai is mindannyian megtalálják majd a számítá­sukat... Császár István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents