Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-26 / 97. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. április 26., szerda Az építők dicsérendő munkafeiajántása Egerben, a Spartacus-pályán, 96 lakás épül. A Május 1 KISZ komplex-brigád eddig is derekasan helytállt, jó ütemben, meglepő gyorsasággal emelkedett a három épület. Ismét jó hírt kaptunk a Hadnagy utcából: 77 főről 83-ra szaporodott a brigád létszáma és a létszámban is megerősödött komplex-brigád új célt tűzött maga élé. A Május 1 KISZ-brigád vállalta, hogy május 20-a helyett május elsejére mindhárom épülettömb harmadik szint felmenő falát elkészítik. A 2-es épület válaszfalának határideje május 10. A Május 1 KISZ-brigád megfogadta, hogy május 1-re az is elkészül. Az építőbrigád tagjai kettős vállalást tettek. Egyet a munka ünnepének tiszteletére, egyet pedig a brigád névnapjára. Ha sikerül a kettős vállalás teljesítése, a kétnapos ünnepen méltán ünnepelhet duplán a Május 1 KISZ komplexbrigád. — AZ EGRI Városi Mű- velődési Házban május 3-án ünnepélyes keretek között törlik a katonakötelesek sorából az 50. életévüket betöltő férfiakat. — AZ EGRI Nagy József Termelőszövetkezet tagsága a munkaverseny során vállalta, hogy értékesítési tervüket magasan túlteljesítik: a 100 ka- tasztrális holdra betervezett 30 ezer forintos értékesítési tervvel szemben 100 ezer forintot, az államnak történő értékesítési tervüket — a tervezett 75 ezer forint helyett — 250 ezer forintot érnek el. — PÉL YEN 1189 darabos szarvasmarha-állományt akarnak elérni év végére; ebből 607 lesz majd a tehenek száma. — AZ EGRI Petőfi utcai új élelmiszerbolt építése valószínűleg e héten teljesen befejeződik. Az épület külső vakolási munkáival már végeztek s most már csak a belső betonozási munkálatok vannak hátra. — HÁROM HÉT alatt 3853 kiló csirkére, 2057 kiló libára, 360 kiló kacsára, 230 kiló pulykára kötöttek szerződést a füzesabonyi járás területén. — AZ UTÓBBI hónapokban rendszeresen ötven százalékos faanyagmegtakarítással dolgozik a Petőiibá- nyai Altáróüzem 142-es frontfejtésének szocialista brigádja. — A TISZÁNÁNAI Lenin Termelőszövetkezet jelentős állatállománnyal, többek között 81 szarvasmarhával és 170 sertéssel rendelkezik. Év végére — elsősorban saját szaporulatból — a szarvasmarhák 100-ra, a sertések 240-re való szaporítását akarják elérni. — A FÜZESABONYI járás tsz-pártalapszervezetei a múlt évben 116 tagjelöltet és 80 tagot vettek fel soraikba. A tag jelöltség letöltése nélkül — soron kívül — 27 tagot vettek fel a szervezetekbe. — MÉG EBBEN a negyedévben harminckét férőhelyes nővérszállást épít a Heves megyei Tanács Építési Vállalata az egri I. sz. kórház területén, háromnegyedmillió forintos költséggel. EGRI VÖRÖS CSILLAG Spessarti fogadó EGRI BRODY Napjainkban történt GYÖNGYÖSI PUSKIN A hajnal gyermeke GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Mesterdetektív HEVES Szomjúság PETERVÁSARA Fehér vér FÜZESABONY A láp kutyája műsora Egerben este 7 órakor: Tűzijáték (Jókai-bérlet) Nem sajnálták rá az időt jó témaválasztással, a jó' elő1961. ÁPRILIS 26., SZERDA: ERVIN 230 évvel ezelőtt, 1731. április 26-án halt meg DANIEL DEFOE angol író, az igazság és az emberi jogok harcosa, akit egyházellenes röpirata miatt börtönbe vetettek. Főműve a Robinson Crusoe, mely a világ egyik legnépszerűbb ifjúsági regénye lett. Moll Flanders című regényében kora társadalma rajzát adta. Defoe 1660-ban született. 105 évvel ezelőtt, 1856-ban e napon halt meg PJOTR CSAADAJEV orosz filozófus, a nemesi felvilágosodás képviselője, a dekabrista szervezet tagja, aki a Filozófiai levelek (1836) című cikksorozatában a cárizmust támadta és a jobbágyrendszer megszün- tetőséért szállt síkrs 35 éve, 1936-ban e napon halt meg ELLEN KEY svéd írónő és pedagógus. Műveiben a gyermek egyéniségének érvényesítéséért (A gyermek százada) és azért küzdött, hogy a nőképzés és a nők munkaköre természetes hivatásukkal álljon összhangban. FILM: K i ábrándul ás Az emberség győzelmét hirdeti a Kiábrándulás című művészi NDK—lengyel filmdráma, amelyet a gyöngyösi Szabadság Filmszínház mutat be április 27—30-ig. Gladiátori játékok a veronai körszínházban Ahogy a teremvezetőnő belép, enyhe dohányillatot hoz magával. Az Egri Dohánygyárban járunk, ahol jellegzetes ez a finom, mégis tömény füstölnivaló illat. Nagy Mária olyan munkás itt a gyárban, akinek adnak a véleményére. Nekem is ő mondta el, milyen eredménnyel járt náluk a munkásakadémia. — Nagyon jó volt ez, sok mindent nem tudtunk, amit ezeken az előadásokon hallhattunk. Érdekes és változatos volt az előadások témája. Hallottunk a gyárunk történetéről, a dohányzás történetéről, meg sok olyan dologról, amelyik a szakmánkkal összefügg. Nagyon érdekelt mindenkit a műanyagokról szóló előadás, amelyhez szemléltető anyagot is hozott a tanár elvtárs. Előadás után kérdeztünk is tőle eleget, alig győzött válaszolni! A legutolsó volt nagyon érdekes, aminek az volt a címe: Az ember helye a világban. Ehhez még filmet is vetítettek. Hogy mennyire örülünk ezeknek az előadásoknak, azt az bizonyítja legjobban, hogy a 35—40 hallgató nagy többsége nő, dolgozó édesanya és mégis szívesen, rábeszélés nélkül jöttek. Nem sajnáltuk a ráfordított időt! Alaposan el lehet gondolkodni ezeken a szavakon. Asszonyok, dolgozó édesanyák, siető édesapák várták kéthetenként a munkásakadémia előadásait. Munkásakadémia. Már a neve is milyen kifejező. Munkások, akiknek tudásával hajdan senki nem törődött, a továbbképzésüket meg egyszerűen bűnnek tartották volna, ma találtak egy olyan oktatási formát — a többi között —, amelyik éppen arra hivatott, hogy szakmai, világnézeti és kulturális színvonalukat emelje. Mert a 12—14 előadásból álló akadémiai sorozat tematikája mindezeket a képzési lehetőségeket tartalmazza. Az üzemek, a vállalatok szakszervezeti bizottságai mindenütt arra törekszenek, hogy biztosítsák a dolgozók — munkások és értelmiségiek — szakmai továbbképzését, hogy a gyáron, a vállalaton belül adjanak lehetőséget nékik arra, hogy az új eljárásokat, a tudomány, a művészet új irányait, legfontosabb tudnivalóit megtanulhassák. A megyében 32 gyárban, üzemben, vállalatnál szervezték meg a munkásakadémiákat. Ezek nagy része a adókkal és az érdeklődő munkásokkal elérte célját. Különösen érdekli mindenütt az embereket a szakmájukkal szoros kapcsolatban álló előadás, de nem egy esetben komoly iskolája volt az akadémia jól előkészített előadása a szocialista világnézet továbbfejlesztésének is. Az elmúlt oktatási évben még csak egyetlenegy üzemben volt munkásakadémia, az idén 32 helyen. Ez a szám nemcsak mennyiségi ugrást, nemcsak jó „statisztikát” jelentett, hanem jelentette azt is, hogy két és fél ezer ember részesült oktatásban. Jelentette azt is, hogy ebben a kezdeti esztendőben gyakorlatra, személyes tapasztalatra tettek szert 32 helyen, hogyan kell még jobban, még gyümölcsözőbben, még érdekesebben megszervezni a munkásakadémiát a következő esztendőben. Jelentette azt is, hogy az a két és fél ezer ember, aki ebben az első esztendőben belekapcsolódott a szervezett tanulásba, rájött annak ízére, és a következő években könnyebb lesz megvalósítani azt, hogy az akadémia még szélesebb körben, két—három esztendős időtartammal várja őket. Természetesen ebben az első esztendőben voltak nehézségek. Megtörtént, hogy nem jelent meg az előadó, mint az egyik dohánygyári előadáson. De ez nem vette él az emberek kedvét, mert nem vált általános jelenséggé. A továbbiakban ennek az egyedi esetnek sem szabad előfordulnia. Megtörtént, hogy például az egyik egri munkásszálláson nem volt megfelelő hely, ezért az előadó a munkásszállás lakóit volt kénytelen megkérni, hagyják abba a tisztálkodást, főzést, amíg megtartja előadását. Ez sem volt általános, de megtörtént. Egyszer és mindenkorra le kell szögezni az üzemi bizottságoknak azt, hogy először a körülményeket kell biztosítani, s aztán kell megszervezni az akadémiát, mert csak úgy lesz igazi haszna a munkások számára. Ma még hiba az is, hogy általánosságban a munkásakadémiák létszámának csak egy bizonyos hányada — fele vagy negyede, de van, ahol háromnegyed része — állandó hallgató, a többi alkalmanként, csak az őt érdeklő előadásra megy el. A létszám tehát állandó, de a személyek változnak. Ezt is meg kell egy kicsit kötni, hiszen az látja hasznát, aki eljön és meghallgat minden előadást, nem pedig az, aki szervezi. Itt kell kitérni arra a tényre, hogy a munkásakadémiák általában a bányaüzemeknél és a vasipari üzemeknél — kivéve a Finomszerelvénygyárat — érték el a legnagyobb eredményeket. Itt a munkások létszáma sem változott lényegesen. Egyik oka ennek az eredménynek az, hogy ezeken a helyeken általában és zömében helyi előadók vállalták az előadásokat. Felkészültségük és szakismeretük — nem egy esetben az emberek ismerete — tette lehetővé azt, hogy kevesebb szervező munkával is elérték a kitűzött célt. „Kár, hogy egyetlen irodalmi vagy művészeti előadást sem iktattak be az akadémia ismeretanyaga közé” — mondotta Hettesi Kálmán, a dohánygyár üzemlakatosa, aki a szocialista versenyben küzdő brigádjával egyetlen akadémiai estet sem mulasztott még el. Lehet, hogy ez egyéni kívánsága, de lehet, hogy többen is hiányolják, mert valóban nincs a témák között egyetlen művészeti, történelmi, vagy irodalmi témájú anyag sem. Mindenesetre ezt meg kell tudakolni azoknak — a jövő évtől kezdve társadalmi bizottságnak —, akik szervezik és összeállítják a tematikát, hogy a dolgozóknak milyen igényei vannak az előadásokkal kapcsolatban. Ez a tájékozódás segíti majd őket abban, hogy még eredményesebb munkát végezzenek. Mint már említettem, a munkásakadémiákat ilyen nagy számban csak a most folyó oktatási évben szervezték meg. Ennek volt a következménye az, hogy néhány előre nem látott nehézséggel találták szemben magukat. Ezek a hibák azonban korántsem olyanok, hogy elhomályosítsák a munkásakadémiák jelentőségét. Azt, hogy a két és fél ezer ember milyen szakmai, világnézeti és általános műveltségi ismeretekkel gyarapodott, azt, hogy mennyire kerültek közel a TIT-előadók a termelőmunkához, a dolgozókhoz, s azt, hogy a gyárak, üzemek, vállalatok dolgozóiban még jobban megerősödött a sejtett igazság: tanulni kell, mert a tudás hatalom! Dino de Laurentiis olasz filmrendező tízmillió dolláros költséggel készíti el a Nobel- díjas Per Lagerkvist Barab- bas című regénye nyomán legújabb bibliai tárgyú filmjét. Az elmúlt héten a régi római körszínházban, ahol máig is rendeznek nyaranta szabadtéri játékokat, megkezdték a gladiátori játékok jeleneteinek forgatását. A környékről több ezer statisztát toboroztak, akik színes tógákba öltözve szenvedélyes érdeklődéssel figyelték az izgalmas párviadalokat a hatalmas termetű amazonok és törpe férfiak között, az aréna hídja alatt nyers húst szaggató oroszlánokat és különböző cirkuszi mutatványokat végző elefántokat. A film „jeruzsálemi jeleneteit” Róma környékén forgatják, ahol több mint száz épületből álló „bibliai Jeruzsálemet” építettek fel. Cs. Adám Éva (7.) Első alkalommal bizonyult erősebbnek a valóság, mint Goebbels propagandahajszája. Ezek az emberek, akik a romok között még saját katonáik elől is fedezéket keresve, szinte őrjöngő szemekkel keresik az ellenséget, annak ellenére, hogy magukba szívták a tizenkét éves szovjetellenes propaganda mérget, s már a „bolsevista” szótól is megremegtek, most mégis erre az oldalra menekülnek, mert életet és biztonságot remélnek. Vajon min gondolkoznak? Ezekben a napokban csak né- hányan gondolkoznak. Aki 12 évig nem gondolkozott, annak először meg kell tanulnia gondolkozni. Páni félelem telepedett nyakukra — aggódás és remegés az életért. Közben a vöröshadsereg ékei az Oderához közelednek. Lerohanják Belső-Pomerániát. A 8. amerikai hadsereg elfoglalja Achent. A náci-klikk a rádión keresztül így kommentálja az eseményeket: „Azzal, hogy a harci terület kisebb vagy nagyobb lett, mit sem változtat a harc jelszava”. A nagyhangú nyilatkozatok persze nem tévesztenek meg senkit. A német nép nagy tömegei az ötéves gyilkos háború után abban reménykednek, hogy hamarosan vége lesz az értelmetlen vérontásnak és borzalomnak. Egy dolog tartja visz- sza az embereket és kényszeríti a hangtalan tűréshez és a háború kiszolgálásához: a kegyetlen terror. A Gestapo, az SS, a tábori csendőrség, a rögtönítélő bíróságok és a pátszervek emberei nap mint nap átfésülik a városok pincéit és búvóhelyeit, dezertőröket és rémhírtérjesz- tőket, valamint gyanús elemeket keresve. A néptársak élete olcsóbb lett. Egy nemtetsző nyilatkozat, ellenséges rádióállomás hallgatása, egy Hitíler-ellenes kijelentés halált jelentett. Keitel elrendeli az úgynevezett „rokoni felelősséget” abban az esetben, ha a Wermacht- hoz tartozók megadják magukat az ellenségnek. Bormann így ír feleségéhez: „A német katona nem áll már olyan szilárdan, mint azelőtt!” A Szabad Németország hívja Németországot A Szabad Németország Bizottság adóján keresztül Walter Ulbricht 19~45. január 16- án Szilézia lakosságához fordul: „ ... minden német tudja és látja, hogy nincs az az erő, amely megállítja a vörös hadsereget, hogy meg ne semmisítse Hitler bandáját. Mindenki, aki nyitott szemmel követi az eseményeket, tudja, hogy a háború további folytatása Németország értelmetlen szét- rombolását és a nép további pusztulását jelenti. A nép erősebb lesz, mint a náci-klikk, ha elszántan harcol és a Gestapo terrorját fegyverrel a kézben szétzúzza. Kísérelje meg mindenki a fegyveres ellenállást!” Noha egységes ellenállási mozgalom nem alakult ki, de az akció mindenütt érezhető volt és visszhangot váltott ki az emberek tudatában. A januári szovjet offenzíva alatt fordul elő először, hogy a német katonák és tisztek nagyobb csoportjai elhagyják csapattesteiket. Követik a Szabad Németország Bizottság felhívását és a szovjet hadsereg oldalára mennek át, vagy a hátországban bujkálnak, hogy megmenthessék életüket. A vöröshadsereg csapatai január 27-én lépik át a német határokat. Ennek ellenére Berlinben a náci-klikk még mindig azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy ura a helyzetnek. A Német Bank új bankjegyeket bocsát ki. A berliniek még nem tudják, hogy a Führer napok óta közöttük tartózkodik. Pontosabban nem is közöttük, hanem alattuk — igen mélyen alattuk. A „hős” bunkerébe 37 lépcső vezet le, teteje 8 méter vasbeton, amely alatt a „minden idők legnagyobb hadvezére” a napi berlini bombaesőből mit sem hall. A birodalmi kancellária épületét megerősített őrök óvják a kíváncsiskodóktól. Berlin, Wilhelmplatz Hideg szél jeges lehelete fúj végig a Wilhelmplatzon. Port szór a romokra. Mindenfelé, amerre csak a szem ellát, kiégett romok, bombáktól szaggatott, összeroskadt házak, amelyekből a vastraverzek és gerendák úgy lógnak ki, mint a lerágott csontok. Egyetlen még épségben maradt homlokzat az új birodalmi kancelláriáé. Az első emelet magasságában van a szögletes erkély, amelyre az elmúlt években oly‘sokszor ordították fel a fáklyát vivő barnaingesek a „Heil!”-t. Most éjjelről reggelre hatalmas fáklyaként ég a város és az az ember, aki az odavezényelt SA-alakulatok üdvrivalgásában fürdött, most körmeit rágva a föld alatt rejtőzik. Hadseregeket irányít, amelyek már csak a fantáziájában élnek, városok fölött parancsnokol, amelyek fölött éppen most vonult át a front. A Führer kancelláriája előtti őrbódéban válogatott, magas növésű fickók teljesítenek szolgálatot, valamennyien a berlini őrzászlóaljból valók. A főbejárathoz tizenkét lépcső vezet. A kancellária belsejéből eltűntek a képek, a szőnyegek és a gobelinek. A belépők igazolványait egy übériás inas vizsgálja meg. A folyosók útvesztőjében és a lépcsőhézakban mindenütt erősen felfegyverzett SS-őrök állnak, rajtuk keresztül vezet az út a Führer dolgozószobájába. Ha nincs kilátás légiriadóra, a napi helyzetmegbeszéléseket Hitler dolgozószobájában tartják, egyébként lent, a föld alatti bunkerban. Aki Hitlerrel akar beszélni, annak sok ideje kell, hogy legyen. Az előszobában a hadseregfőparancsnokságtól és a vezérkartól érkezett uraknak gyakran órákat kell várakozniuk, mielőtt bejuthatnak a Führer- hez. Hitler még január végén sem hagyja, hogy az idő diktáljon neki. 12 előtt nem lehet vele beszélni Martin Bormann birodalmi vezető, ez a bikanyakú, zömök vad, szívesen kioktatja az újonnan érkezőket arról, hogy a Führer egyetlen ötletet értékesebbnek tart, mint egy egész életen keresztül tartó lelkiismeretes munkát. Éppen ilyen ötlettel foglalkozik, amikor az előszobában tucatnyian várnak rá. A főhadiszállás bennfentesei tudják, hogy miről van szó: Hitler déli 12 óra előtt ritkán hagyja el hálószobáját. Így délelőtt csendben van a Hitler által vezetett kormánygépezet. Ezzel szemben „Németország első katonája” az éjjelekből nappalokat csinál, éjfélre hívja össze a konferenciákat, tábornokokat nevez ki és vált le, új rendjeleket eszel ki. (Folytatjuk:)
