Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-25 / 96. szám
1961. április 25. kedd SEFOJMO n Néyadóünnepség a tiszauáuai Lenin Tsz-ben Szombaton este 7 órai kezdettel került sor Tiszanánán a községi kultúrházban a helybeli Lenin Termelőszövetkezet ünnepélyes közgyűlésére és névadóünnepségére. Az ünnepségen I megjelent Pupics Péter elvtáré, az MSZBT megyei titkára, Szállási Gyula, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója, az MSZBT megyei elnökségének tagja, Pethes András, Juhász Endre, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek Párt- bizottságának és üzemi bizottságának küldöttei, Nagy Károly elvtárs, a Hevesi Járási Pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, Kasza János, a Hevesi Járási Párt- bizottság küldötte, Kasza Ágoston, a Hevesi Járási Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, ezenkívül a községi pártszervezet, a községi tanács, valamint a helybeli termelőszövetkezetek küldöttei. Az ünnepélyes közgyűlés Varga Sándornak, a tiszanánai Lenin Termelőszövetkezet fő- agronómusának megnyitó szavaival kezdődött el, majd az első napirendi pontnak megfelelően Demeter János, a Lenin Tsz elnöke ismertette a szövetkezet helyzetét, a jelenlegi mezőgazdasági munkák állását. Elmondotta, hogy a tsz 1959. március 2-án alakult, de a közös munkát csak az év októberében kezdték el, ezer holdon, 100 családdal. Sok nehézséget kellett legyőzniök az elmúlt egy év folyamán: többek között meg kellett terem- teniök a szövetkezet biztos alapját, meg kellett teremteni a közösség jószágállományát. Jelenleg a kukorica ültetését végzik kielégítő ütemben a szövetkezet tagjai, a többi munkával már idejében végeztek. Szépnek mutatkozik a vetés, és emellett egyre gyarapodik az állatállomány is. Napjainkban a szövetkezet istállóiban 81 szarvasmarha, 170 sertés, 370 juh, 32 ló, 500 baromfi és 200 kacsa van. Az év végére ezek a számok még nagyobbak Jesznek. S hogy ez így lesz, a ^szövetkezeti tagok ez évi jó munkája a legnagyobb bizonyíték. Bizonyíték arra, hogy az Cxx>000000000c000000000000axx5000000000c>000cx30000000000 X«x)000c0000c)00ci000000cxx)00000000000cxxxx>00c>c00000cx>00000000000000<x OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOODOOOOOOOOOG idei zárszámadáskor a tavalyi 17 forinttal szemben a 43 forint 76 fillér egy-egy munkaegységre részesedés meglesz. Ezután Szállási Gyula, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója, az MSZBT megyei elnökségének tagja emelkedett szólásra. Ünnepi beszédében Lenin elvtárs 91. születésnapjáról emlékezett meg. — Lenin elvtárs nevét ma mindenütt ismerik a világon — mondotta többek között — s az ő fáradhatatlan, csodálatos munkásságának köszönhető, hogy ma a,magyar parasztság is megtalálta további felemelkedésének, előrehaladásának egyetlen igazi útját: a termelőszövetkezeteket, a dolgozó parasztok közös gazdaságait. Az ő neve, géniusza arra kötelez mindenkit, aki ennek a szövetkezetnek a tagja, hogy az elkövetkezendő napokban, hónapokban és években többet és jobban dolgozzék, mint eddig. — örvendetes — fejezte be beszédét Szőllősi elvtárs —, hogy a tiszanánai Lenin Tsz tagjai úgy határoztak, hogy ma hivatalosan is Lenin elvtárs nevét veszik fel. örvendetes, hogy ez az elhatározás úgy született, hogy a tsz tagjainak nagy többsége a község Lenin utcájában lakik — s ha már Lenin utcában laknak, akkor hadd legyen a szövetkezet névadója is Lenin, akit mindenkinél jobban tisztelnek és szeretnek az emberek a faluban. Ennek az elhatározásnak keresztülvitele és megvalósítása ma legjobban mutatja, hogy hogyan szeretik az emberek a történelem legnagyobb tudósát és gondolkodóját, a szocialista társadalmi rend alapítóját. Ez az elhatározás is azt bizonyítja, hogy nemhiába dolgozott, nemhiába áldozta életét eszméinek megvalósításáért Lenin, mert ma ez a társadalmi rend világrenddé vált. Az ünnepi beszéd elhangzása után a közgyűlés egyhangú szavazattal eldöntötte, hogy ezek után a tsz hivatalosan is Lenin nevét viseli, majd Pupics Péter elvtárs, az MSZBT megyei titkára átadta az MSZBT vörös zászlaját a termelőszövetkezet dolgozóinak, s közölte, hogy az MSZBT országos központja védnökséget vállal a tsz fölött. A zászlót a szövetkezet elnöke, és Szombati Lajosáé, a nőtanács elnöke vette át és köszönte meg. A zászlóátadás után került sor a zászló felszalagozására. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek dolgozóinak emlékszalagát Pethes András, a Kohászati Művek Pártbizottságának küldötte helyezte el a zászlón. — 19 ezer diósgyőri munkás forró, testvéri üdvözletét és barátságát hoztam el — mondotta rövid beszédében Pethes elvtárs. — Kívánjuk, hogy a Lenin Tsz minél nagyobb eredményeket érjen el a termelésben és a jólét, megelégedettség övezze fáradságos munkájukat... Pethes elvtárs átadta a szövetkezeti tagoknak a diósgyőriek ajándékát is: egy szép fényképalbumot, amelyben a Lenin Kohászati művek mindennapi élete van megörökítve fényképekben. S annak a kívánságának is kifejezést adott, hogy reméli, ez a kapcsolat, amely most alakult barátsággá, a továbbiakban még erősebb gyökeret ereszt, és még szorosabbá válik. Egyúttal meghívta a szövetkezet tagjait, hogy látogassanak el Diósgyőrbe, nézzék meg, hogyan dolgoznak a diósgyőri kohászok. A termelőszövetkezet vörös zászlóján elhelyezte szalagát Nagy Károly, a járási párt- bizottság küldötte, Szabó Ágoston, a Hevesi Járási Tanács küldötte, a községi párt-, tanácsi szervek küldöttei, az úttörők és a helybeli szövetkezetek küldöttei is. Ezután kultúrműsor következett, majd Leninről készült filmeket vetítettek. Ezután közös vacsorán vettek részt a szövetkezeti tagok. — f. i. — Idő,járás jelentés Várható időjárás kedden estig: Felhős idő, sok helyen, főként a holnapi nap folyamán esővel, néhány helyen zivatarral. Mérsékelt, időnként élénk keleti-északkeleti szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet kedden: 15—20, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 7—11 fok között. Autósok, figyelőm ... Két hete megalakult a Magyar Autóklub Heves megyei csoportja. Többen Budapesten, mások Miskolcon jelentkeztek és ott kérték tagfelvételüket. Az aktív klubélet megindítása, a rendezvények és megbeszélésekre való meghívók küldése céljából szükség van a klubtagok nyilvántartására. Ezért a vezetőség felkér valamennyi magánautó-tulajdonost, aki már tag, vagy az akar lenni — a korábbi jelentkezéstől függetlenül —, hogy postafordultával közölje nevét, születési évét, pontos lakcímét, gépkocsija típusát és rendszámát a megyei csoport titkárával a következő címen: MUák Géza, Eger, Telekesy utca 4. „Tengely-Sári“ zárdába vonul Mildred Gillars, a második világháború alatt a náci propaganda-adásokban angol és amerikai katonákat igyekezett rábeszélni, hogy adják meg magukat a németeknek, vagy dezertáljanak. A katonák Gillars kisasszonynak a „Tengely- Sári” gúnynevet adták. 1949- ben hazaárulásért az USA- ban 30 évi börtönre ítélték, most azonban — mint az amerikai igazságügyi 'hatóságok közölték — „jó magatartása miatt” az idén júliusban szabadlábra helyezik. A jelenleg 60 éves Mildred Gillars állítólag közölte ama szándékát, hogy kiszabadulása után — zárdába vonul és apácaként akarja befejezni az életét. 24 órásán a MÁV-nál Évtizedes szokás a vasútnál, hogy egyes munkakörökben 24 óráznak. Több állomáson még ma is huszonnégy órát — egy nap, egy éjszaka — dolgozik egyfolytában a pénztáros, a kocsifelíró és a számfejtő. Nem kivételként, nemcsak év vége, vagy ünnepek előtti nagy hajrában van ez így, hanem sokan így élték le egész életüket. Papír- csomagban, vagy aktatáskában vitték a szárazkosztot és 24 órára megszűnt számukra a világ. Csak kocsileadás meg feladás létezett. Selypen 75—80 vagon oda és valamivel több vissza, meg 150—180 mázsa darabáru, de kampányban legalább négyszeres forgalom. Fuvarleveleket számfejtettek, pénzt kezeltek, vagyon- és életbiztonság felett őrködtek — 24 órát egyfolytában. Piros, égő szemmel és örökké álmatlanul. Mert az akaraterővel és erőszakkal ébren tartott szervezet nem kaphatott kárpótlást a szabad napokkal. Az emberi test pihent, de soha nem pihente ki magát. A váltás előtti órák voltak a legnehezebbek, szinte ólomlábon cammogott az idő. De ki merné állítani, hogy a 24 órai szolgálat alatt, minden áldozat és erőfeszítés mellett is, teljes értékű munkát végeztek a vasutasok? Hivatalos rendelkezést adtak ki, hogy a munka ésszerű átszervezésével meg kell szüntetni a 24 órás szolgálatot. Ez Selypen megtörtént. A raktárba került a számfejtés, egyesek munkakörét megosztották, mások újat kaptak. Misinszki János és Képe János nem kényszerül arra, hogy 24 óráig távol legyen a családjától, nem ál- matlankodik hosszú éjszakákon át Lévai István sem az állomáson, mint az elmúlt 13 évben annyiszor. S ez ellen nem is szólnak ők. De hábo- rognak azok, akiknek szokatlan a munka, mert új munkakört kaptak, vagy az évek óta beidegzödött mozdulatok és teendőkön kívül mást is kell tenni. És majdnem egyöntetű a kifogás, hogy mi lesz majd a cukorkampányban? Persze, minden átszervezés bizonyos zökkenővel jár, az új munkaköröket meg kell szokni. Lehetséges, hogy menet közben, egy s máson változtatni kell, esetleg egyenletesebben kell megosztani a munkát. De kételkedhetünk-e abban, hogy a határozat és az intézkedés az emberekért történt? Sokan aggályoskodnak és csak az átmeneti, vagy az év kisebbik részének esetleges problémáit látják. Nem tételezünk fel rosszhiszeműséget, de vajon nem csontosodott-e meg túlságosan a régi rossz szokás? Egyesek mereven ragaszkodnak a régi munkamódsze'thez. De a forgalom, a követelmény olyan, mint 10—20 évvel ezelőtt? A 100 km vagy ennél is nagyobb távolságról munkába járó vasutasoknak jó volt a 24 órázás, esetleg előnyös volt azoknak, akik a szolgálat mellett megdolgozták a kis- parcellás földjüket. De a két- lakiság megszűnt és a lehetőségekhez képest, fel kell számolni a munkástömegek nagy távolságból való naponkénti utaztatását. Változnak a gazdasági körülmények, általában növekszenek a kultúrád lis és szórakozási igények, dieselesitett és villamosított vonatok futnak az országban, csak az embertelen, rossz munkabeosztás és a csökönyös maradiság legyen örök? F. L. 9 9 Ünnepi a gyarmati A „népek békés együttéléséért és a gyarmatok felszabadításáért küzdő világifjúság napja” alkalmából vasárnap nagygyűlés Egerben népek napja alkalmából Miként fények és árnyak, úgy váltakoznak az ember benyomásai a megye harmadik városáról (ne sértődjenek meg érte a hatvaniak, róluk van szó). De az árnyékot is, a hibát is azzal a reménnyel szeretnénk közreadni, hogy nem várat sokáig magára annak kijavítása, s eredményeikről is azért kívánunk szólni, hogy a megye többi városát, üzemét is hasonló sikerek elérésére ösztönözzék. Lenyűgöző munka A hatvani vasútállomás hiújáról nézve, mozgalmas kép fogadja az embert. Nagy erejű gépek mozognak lomhán, nagyokat harapva a kavicsos földből, szorgalmasan túrják a talajt, hogy az egész vasúthálózatot jóval lejjebb süllyeszthessék. A vasútvonal villamosítása miatt ugyanis vagy a nemrégiben épített hidat kellett volna feljebb emelni, vagy a sínpályát lesüllyeszteni, hogy akadálytalanul közlekedhessenek a villanymozdonyok. Ezt az óriási munkát most zömében gépekkel végzik, s úgy, hogy a forgalom nem áll meg ezen az útszakaszon. Több millió forintot igényel ez a megoldás, de a hatvaniak és az arra járók is úgy tekintik: ez a munka is az emberek életét, •az utazást teszi könnyebbé és gyorsabbá. Csak a rosszmáj úak kérdezik meg az építésvezetőt, vajon, ha jönnek az atommeghajtású mozdonyok, nem kell-e megint megismételni e nagy munkát? Mire ő így válaszol: bár csak már ott tartanánk. S neki van igaza. Szálloda*mizéria A vendég félve érkezik ebbe a városba, ha éjszakáját ott kell töltenie. Hatvanban is áll a „törvény”: szálloda van. de kiadó szoba nincs. Ezért tehát egy-két héttel '«lőre bejegyeztetik az érkeMOZAIK Hatvanból zést, de még így sem biztos, hogy a Park Szállóban hajtja fejét nyugovóra a fáradt utas. S aki hosszabb időn keresztül akar ott tartózkodni, s hét végén hazautazik, néhány nap múlva hiába keresi egykori szobáját, már új vendégek „rendezkedtek” ott be tartós védelemre. A szoba- asszony ilyen tanáccsal szolgál: — fizesse ki azokra a napokra is, amikor nem alszik itt, s akkor megmarad a szobája. A többi vállalatok is így csinálják. Ügy látszik, gavallér cégek vannak e hazában. Jogos büszkeség — Ez az év is jól kezdődik — állapították meg a hatvaniak nem kis örömmel, mikor olvasták az újságban a közleményt, hogy a cukorgyár és a vasútállomás az elmúlt évi sikeres munka alapján elnyerte az élüzem címet, valamint a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A hatvaniak joggal büszkék erre. A megyében csak ez a két üzem kapott ilyen magas kitüntetést — s mindkettő hatvani üzem. Ezen felbuzdulva aztán elhatározták, hogy az idén valamennyi vállalat élüzem szinten dolgozik. Ez az elhatározás méltó az elmúlt év gazdasági sikereihez. Hová menjünk szórakozni ? Ezt kérdezi a tábla a város közepén, s ezt szeretné tudni a szórakozni vágyó hatvani, vagy idegen is, de hiába kér felvilágosítást e táblától, üresen ásítozik már ki tudja, mióta. Igen jó ötlet volt e tábla elhelyezése, s az is, hogy kezdetben rendszeresen tájékoztatta a város lakóit, hol, milyen szórakozási lehetőség várja őket, milyen előadásokat hallgathatnak. De közben a tábla „elhallgatott”. Azt szeretnénk, ha újra tudna „válaszolni” arra a* kérdésre: Hová menjünk tanulni, szórakozni? így igazi Nem akarjuk a Búzavirág Kisvendéglő üzletét rontani, s távol áll tőlünk, hogy a Zöldfától elriasszuk a vendégeket, de első benyomásunk alapján nem sok dicséretet lehetett „összehozni”. Az első ebéd ugyanis több mint egy óra hosszáig tartott a Búzavirágban. Húsz perc múlva jöttek érdeklődni, mi célból ültünk az asztalhoz, majd nemsokára megérkezett a leves és a teríték — egy szál kanál. De ez még hagyján, mert a következő nap a Zöldfában még kanalat sem hoztak. Ügy kellett „kiharcolni” a konyhánál. Aztán a leves után bő alkalom volt pihenni, mert a második fogás csaknem félóra múlva érkezett, miután legalább három turnus ipari tanuló csoportot kiszolgáltak. Az már külön rosszmájúságnak hangzik, hogy az a második fogás teljesen hideg volt — pedig így igaz! Hogy miért nem kértük a panaszkönyvet és miért nem ott jegyeztük be észrevételünket? Tovább kellett utaznunk. nem volt időnk újabb órát várni, míg a panaszkönyv megérkezik. Ahoqyan a nagykönvvben megírták ... ...olyan udvarias a kiszolgálás a „Papagáj-ház” alatti önkiszolgáló boltban. A vásárló nem tudja megelőzni köszönésben az eladókat, figyelmességük, udvariasságuk kíséri egészen addig, míg áruval megrakodva be nem csukja maga után az üzlet ajtaját. Mivel itt nemcsak szemszájnak való falatokat lehet kapni, de udvariasságot, előzékenységet is, ilyen „árucikként” átküldhetnék a Búzavirág kisvendéglő tanulóit is, hogy ebben sem legyen hiány, ha mégis vendég érkezik az étterembe. A „bolhás" mozi Ha a Hová menjünk szóra- kozni?-tábla nem is ad semmi felvilágosítást, a hatvaniak közlik: válogathat a vendég két moziban is, vagy elmegy az összedűléssel fenyegető Vörös Csillagba, vagy kiballag Üjhatvanba, ahol a „bolhás mozi” műsorát tekintheti meg. így hívják a hatvaniak a fent említett filmszínházat. De nem is nagyon meri az ember ezt a szót használni, mert ehhez hasonló, elhanyagolt, vedlett falu-mozit nemigen találni még a megyében. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a terem akusztikája rendkívül rossz, hogy „hang” nincs — sőt néha kép sincs, akkor csak egyetérthetünk az újhatvaniakkal, akik enyhén szólva is sürgető szavakkal kérik a MOKÉP Vállalatot: mielőbb tegye városi színvonalúvá ezt a Hatvan szégyenére váló mozihelyiséget. Effajta benyomások érik az embert ebben a városban. Persze, ezek a legszembetűnőbbek, nem nehéz felfedezni őket, de megoldásukat sürgetni — mivel ezek mind megoldható problémák — kötelességüknek érzik a hatvaniak, de azok is, akik csak egy esetben találkoznak e hibákkal. Sürgetik megoldásukat, hogy kevesebb bosszúság érjen helybelit, vendéget egyaránt, hogy jó érzésekkel, kellemes benyomásokkal távozzanak a vendégek 'megyénk harmadik városából. Kovács Endre délelőtt ifjúsági nagygyűlést rendeztek Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. Az ifjúsági nagygyűlés díszelnökségében helyet foglalt Bíró Mihály elvtárs, a KISZ Központi Bizottság nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője, Tóth Sándor elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Kácsor Jánosné elvtársnő, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, az egri Városi Pártbizottság első titkára, Misi Sándor elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a KISZ megyei bizottság titkára, valamint a KISZ megyei végrehajtó bizottságának több tagja. Misi Sándor elvtárs megnyitója után Bíró Mihály elvtárs emelkedett szólásra. Ünnepi beszédében elmondotta, hogy a világifjúság napján szerte a világon a fiatalok tíz- és százmilliói fejezik ki szolidaritásukat, tesznek hitet a gyarmati népek felszabadító mozgalma mellett, támogatják harcukat és ítélik el az imperialisták mesterkedéseit, amellyel gátat próbálnak vetni e felszabadító harc győzelmének. Évszázadok óta — hangsúlyozta — azt hirdetik a gyarmatosítók, hogy kultúrát, civilizációt visznek ezeknek a népeknek. Salazar portugál diktátor dekadens fajokról beszél, akiket a fehér fajnak kell a civilizáció útjára vinnie. A valóság azonban egészen mást mutat. A gyarmatosítás politikája, a gyarmatosítók, ősrégi kultúrákat pusztítottak el, megsemmisítették az inkák, az asztékok, a mayák magas kultúráját, leigázták azt az Indiát, amely évezredekkel előzte meg a „magasabbrendű” fehér fajt. Csak Brazíliában kétmillió őslakos pusztult el a civilizáció eredményeképpen, százmillió embert exportáltak a rabszolgakereskedők Afrikából, Kongó lakosssága a belga gyarmatosítók uralma alatt kereken tízmillióval csökkent. Ezután további számadatokkal illusztrálta, hogy mit jelentett a gyarmatosítók uralma, az egészségügy, a népoktatás, az ipar, a munkalehetőségek területén. Elmondotta, hogy az ENSZ hivatalos statisztikája szerint minden negyedik gyerek még egyéves kora előtt meghal és Nigériában például 100 000 emberre jut egy orvos. A hatalmas kontinens felnőtt lakosságának több mint 80 százaléka analfabéta és Kongóban például mindössze nyolc olyan férfi akadt, aki elvégezte az egyetemet. íme — mondotta — ez a gyarmatosítók civilizációja. Korbács és puskatus, vér és halál, ez kísérte a gyarmatosítók útját, ez kísérte az út- és vasútépítéseket, ahol minden kilométer szó szerint is százak halálát jelentette. Afrika hatalmas és szinte még alig feltárt kincsesbánya. De e kincsesbányában a négereknek, Afrika őslakóinak, csak a robot jutott, a pénz. a vagyon, a kincs, a gyarmatosítóké.- A hatalmas krőmlelő- helyek 80 százalékát például az angol monopóliumok ellenőrzik, akiknek profitja 1946 és 1958 között ötszörösére emelkedett és 1953-ban elérte a közel 300 millió fontot. Nem véletlen tehát, hogy tűzzel-vas- sal ragaszkodnak a gyarmati rendszer fenntartásához, a láncait letépni akaró, szabadságot, függetlenséget követelő afrikai népek rabigában tartásához. A továbbiakban arról beszélt, hogy a gyarmati népek nagy felszabadító mozgalma elképzelhetetlen lenne a Szovjetunió, a szocialista tábor léte nélkül. A szabad országok, szabad népek példája és a már felszabadult országóknak nyújtott önzetlen baráti segítség felbecsülhetetlen lendületet ad Afrika holnapjához. Befejezésül arról beszélt Bíró elvtárs, hogy az emlékezés napja legyen egyben fogadalom napja is: még jobb munkával, jobb tanulással, helytállással, hazánk felvirágoztatásával adjunk nagyszerű példát, lelkesítő erőt a még gyarmati sorban sínylődő százmilliók szabadságharcához. Bíró Mihály elvtárs nagy tapssal fogadott szavai után kultúrműsor következett, amelynek keretében a Gárdonyi Géza művészei, valamint KlSZ-kultúrcsopor- tok léptek fel.
