Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-25 / 96. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. április 25. kedd Hagy sikerrel játssza az egri Gárdonyi Géza Színház Burkhard Tűzijáték című darabját A zongoránál: VALENTIN KÁLMÁN Kariina: OLASZ ERZSÉBET Paula: LENKEY EDIT Gusztáv bácsi: KANALAS LÁSZLÓ Fritz bácsi: RASSY TIBOR Henrik bácsi: FÁBIÁN JÓZSEF TŰZIJÁTÉK az egri színpadon f "'gp ^ y Y’ "T'^ cxxxx>oooococoocxx>dcxxxx30cxxxx3oogoooooocxxxx>oocoooooooooooooox)ooooooc Pénteken mutatta be az egri Gárdonyi Géza Színház Paul Burkhard háromfelvonás'« zenés komédiáját. A komédia szövegét Emil Sautter nyomán Erik Charell, Jürg Arnstein és Robert Gilbert írták. Nos, valóban komédia-e ez a darab?. Alcímét a zeneszerző így szövegezi meg: „egész estét betöltő shanson”. S hogy további kételyeinket is eloszlassa a műfaji kérdésben az invenqiózus alkotó, még magyarázatot is fűz a Tűzijátékhoz, annak műfaji meghatározásához; imigyen: „Chanson alatt lírai vagy drámai, folyamat ábrázolását értem énekhanggal és zongorakísérettel, ahol a szöveg a legjelentősebb. Elképzelhetetlen, hogy valaki chansont úgy adjon elő, hogy annak tartalmát a legapróbb részletekig át ne gondolná és át ne élné, és hogy ezt a néző és a hallgatók az ajkaival, szemével, tartásával, mozdulataival és a sanzon keretében megengedhető minden eszközzel ki ne fejezné”. A Tűzijáték vékonyka cérnaszálhoz hasonlítható eseményre felfűzött sanzon- gyöngyfűzér. A komédia tartalmát egy mondatban is ösz- sze lehet sűríteni, annyira csak az önfeledt éneklési pillanatok kedvéért eszkábálták össze Burkhard famulusai a komédia cselekményét. Ahogy Obolski mondja: „A nyárspolgár és a cirkuszporond Egy estén egymásnak találkát adott.” Ez a találka a gyáros Ober- holzer házánál történik a házigazda hatvanadik születésnapja alkalmából. A ház népét hamarosan megismerjük, mert a gyáros neje és lánya készítik az ünnepi asztalt. A szakácsnő csaknem családtag, az inas csaknem családi bútor, mint ahogyan azt az átlag és nagypolgári ízlés diktálja. A kertész szereti a ház lányát. Anna is viszonozza a gyöngéd érzelmeket. Erről virágok között és dalban is értesülünk. Majd jönnek a rokonok, mindmegannyi klasszikus opera belépőszám kíséretében: a föld- birtokos Fritz bácsi tenyerestalpas feleségével, Bertával, a beteges Gusztáv a zsarnok Paulával, a bankár Henrik az ideges Lizával. Végül a fekete bárány, Alex jelenik meg Idu- návaL Alex elegáns és cirkuszigazgató, szemben a család egyéb tagjaival, akik nem mindig elegánsak, de viszont a társadalom ketrecében cirkuszi alkalmazottak. Alex nagyvilági fellépése, áradozása a cirkuszról megszédíti Annát, az álmodozó és a csak szívével gondolkozó bakfist Ez a hirtelen jött varázslat adja az ötletet Alex- nek arra, hogy a lányt extati- kus álomba ringassa. Anna cirkuszi kiadásban végigálmodja rokonait, már nem is akar tudni másról, mint a csillogásról, a sikerről és a sikerben élő önmagáról. Hajlandó lenne Alex-szel és Idu- návai menni, de Iduna okos asszony, tudja, mit kell tennie a forrófejű fiatal lány és az ő Alexe érdekében. Minden marad a régiben. Közben elhangzik két tucatnyi sanzon, hogy megmozdítson bennünk is valamit az érzelmekből. Mert a szentimentalizmus élő talaj itt. Nem véletlen az, hogy az eseményt a komédia a húszas évek svájci társadalmára ruházza: állóvíz ez, ahol a színes halak rutinnal lubickolnak, dráma és megingás nélkül. Ki-ki a maga módján és szerepének megfelelően. Az „egész estét betöltő sanzon” mégis élmény és szórakozás kellemes vegyületévé válik számunkra. Az egyéniségek nem formálódnak erős jellemekké — erre lehetőségük és idejük sincs —, egyetlen jellem és hős nincs különösebb küzdelemben, konfliktus csak éppen annyi születik, amennyit a sanzonok közé iktathat az író, de a zene hangulata és felsziporkázó humora elszórakoztat minket. Alig vesszük észre, hogy a pódium műfaja lépett az opera és az operettek helyére, ha csak azt nem állapíthatjuk -meg az indokoltan felcsattanó újabb és újabb dallamok hatására, hogy zeneileg igényes műfaj ez „a musical comoedy”. S hogy mégsem akar nagyobb célt elérni a szórakozásnál, azt a második felvonás cirkuszi kavalkádja mutatja: kápráztatni és szórakoztatni akar a komédia is meg a muzsika is, huncutul mímelve az operai levegőt és figurázza a kispolgári valóságot. Pedig kritikai tendencia, — ha nem is viharos, a polgári világot nem is megsemmisíteni akaró — szándék rejlik ebben a Tűzijátékban. Anna. az egészséges lány természetes vonzódásával ragaszkodik a kertészhez, Róberthez. Ragaszkodik a szabadsághoz is, s ezt azzal mutatja meg — rokonságának legnagyobb elképedésére —, hogy feléjük nyelvet öltve fut a cirkuszi álmok után. Lehetett volna a második felvonás cirkuszából több és nagyobb kritikát alakítani (mármint a szerzőknek!), de a polgári világ eme „kereszt- metszetének” a kinevetése és nem gyógyítása a darab fő célja. Mert altkor sokkal mesz- szebb kellett volna a játéknak vezetnie, mint ahova ez a három felvonás elvitt bennünket. Vass Károly rendezői koncepciója hű volt a darab szándékához: a sanzonokat kívánta jól előadatni. Persze ehhez a rendezői szándék és akarat nem mindig elegendő. A sok, jól komponált és fülbemászó sanzonhoz az kívántatik meg, hogy sok jó előadó legyen. Mert a rendezőnek sem lehet más igénye a színésszel szemben, mint amit Burkhard előírt. Vass Károly hangsúlyozza ezt az igényt és szemmel láthatólag sokat tesz azért, hogy a szándék valósággá váljék. Az elmélyült sanzon- éneklést — többször a szereplők alkati kérdése miatt is — megoldatlan marad. A darab jellemei árnyaltabb rajzot nem kívánnak, hiszen a „belépőtől a fináléig” senki nem fejlődik túl kezdeti önmagán és csak a szokott vígjátéki fordulatok viszik a szerelmet a fülbemászó dallamok hátán a megoldásig. Ezt az utat azonban Vass Károly zökkenőmentessé teszi, holott néhány embere kilóg a sorból. Summázva is számon kell kérni a kellemes és érthető színpadi beszédet, s ez a rendező számláját is terheli. A darab zenekara két zongora és egy ütőhangszer. Valentin Kálmán és Kiss Kálmán fáradhatatlanul és színesen hozzák Burkhard zenéjét. A betanítás érdemét Valentin Kálmánnak külön el kell ismernünk. A két zongorista és a Tűzijáték valami olyasmit mutatott meg, olyasmiről kezdett meggyőzni bennünket, hogy az egri színház adottságai ennek az egészen kamarai — vagy ha jobban tetszik —, pódiumi műfajnak nagyon kedveznek. Nem azt mondom, hogy most már alakuljon át az egri együttes musical comoedy kizárólagos játszására, de azon mindenesetre el kell és él lehet gondolkozni, hogy a két zongora betölti a színpadot és a nézőteret anélkül, hogy a nézőnek, hallgatónak különösebb hiányérzete támadna. A második felvonás díszletei miatt vitába kell szállnom Pásztor Péterrel. Az első és a harmadik felvonásban lépcsőkkel és sok mással tagolt teret kellett kapnunk ahhoz,, hogy a nagypolgárság hivalkodó és kevés ízlésű világát érezzük. Ez rendben van. De ott már a szerzők szándékán és szigorú előíráson átlép a tervező, amikor a második felvonásban a családi környezettől idegen miliőt hoz, pedig a játék és a komédia lényege az, hogy a család tagjait álmodja cirkusszá Anna és ez az álom a fiatal lány képzeletében csak a családi környezetben valósulhat meg. Mintha egy kissé megfeledkezett volna a díszleteknél a tervező arról, hogy a cirkusz jellegi túldomborítása „elviszi” a néző figyelmét, kelleténél távolabb a családi környezet szükségszerűen kívánt levegőjétől. Egy-két el- nagyolástól eltekintve a díszletek egyébként szépek, hangulatosak. A színészek teljesítményét téve mérlegre azt kell megállapítanunk, hogy az előadás a jő kollektív munka képét adja. A hatvan éves, ünnepelt gyárost Herédy Gyula alakítja, az első és a harmadik felvonásban szürkébben a megkívántnál, de a második felvonás zsonglőrjelenetében megérdemelt sikert aratott. Olasz Erzsi, a feleség és anya figuráját szűkebbre szabta a kelleténél: nem uralkodik úgy a házon és a házban, mint ahogyan azt a darab levegője parancsolná. Gesztusai még lányával szemben is bátortalanok, vergődésszerüek. Romvári Gizi az elragadtatott és az elragadó bakfist nem tudta elhitetni velünk egészen: átélése és művészi eszközei bizonytalanok. Rassy Tibor földbirtokosa az első felvonásban még színtelen. A második felvonásban kibomlik teljes színességében mókázó tudása és jókedve és a komédia egyik erősségévé válik. Varga Ilona tenyerestalpas vidéki asszony. Elszólásai és akcentusa ritmust visznek az eseménytelen első felvonás képsorába. Kanalas László Gusztáv bácsija kabinet-alakítás. Első megjelenésétől kezdve megértjük őt, s ha sok mindent nem is hiszünk el róla, azt mindenesetre igen, hogy mókázó kedve természetes és a komédiát szív szerint csinálja. Lenkey Edit alakítása üdeségével és természetességével meglepetés, ebben — a zsamokasszony-komikumban — magáratalált. Henrik bácsi a rokonok sorában a bankár: Fábián József hűvössé tette ezt a figurát és nem mert szabadon karikírozni, pedig a lehetőség adott volt itt is. Csornai Irén Lizája csak a cirkuszi jelenetben zárkózott fel a másik két asszony mellé. Füzessi Ottó a széles gesztusé hős, a cirkuszigazgató. Elegáns, a siker birtokában és a látszatküzdelem hevében is fölényes biztonsággal oldja meg feladatát. Iduna alakítója Stefanik Irén. Megjelenése, ruhája, magatartása és sanzonjai az érzelmekkel és érdekességekkel telített cirkuszi világot varázsolják elénk, éles ellentétül a polgári világgal szemben. Dekoratív megjelenésén kívül mozgása is persziflázs, hatásos mű-méltóságtelj esség, operai torzítás. Kár, hogy a melódiák itt-ott recitatív megoldásokra kényszeritették Stefanik Irént, az egyébként neki való műfajban. A szerelmes kertész egyhú- rú érzelmeit Szabadi József énekli. Énekszámai hatnak, egyéb jeleneteinek motiválása még nehézkes. A Tűzijáték maradéktalan meglepetése az a vérbő komikum, ami Olgyai Magdából árad. A jómozgású és jónyelvű szakácsnő kitűnően énekel, a mondatokkal okosan és hatásosan labdázik. Rutinjából telik arra is, hogy sablonos jeleneteket érdekessé tegyen. Józsi, az inas — Fekete Alajos — jóformán meg sem szólal, mégis elhisz- szük neki, hogy mancsaival és vasalt képével kényszeredetten, de szolgálja gazdáját, az ünneplő gyárost. Nagy Endre, a maszkmester jól végezte a komédiában fontos helyet betöltő maszkok elkészítését. A kitűnő kosztümöket Rácz Ilona és Nádassy Géza tervezte és készítette. A Tűzijáték színrehozatalát Burkhard zenéje indokolja. Az a komikum, amit a második felvonásban adnak a librettisták, nem új megoldás. A darab mégis élvezetes szórakozás, mert sanzonok festik a jellemeket és azt a világot, amely így, a zenén keresztül élvezhető. De tanulságul is szolgálhat a színháznak: a kamaramegoldások felé kell törekednie, már a darabok kiválasztásánál is ahhoz, hogy feladatait harmonikusan és eredményesen meg tudja oldani a jövőben Farkas András i96i. Április 25., kedd: mark 45 éve, 1916. április 24-én tört ki a DUBLINI FELKELÉS. A Sinn Fein (Mi magunk) párt vezetése alatt kimondották az Angliától való elszakadást és kikiáltották a független ír Köztársaságot. A felkelést az angolok leverték és vezetőit kivégezték. 45 éve, 1916. április 24-én kezdődött meg a svájci Kienthalban a második nemzetközi szocialista konferencia, melynek az a jelentősége, hogy ezen erős egységgé kovácsolódott össze az elmúlt évben Lenin vezetése alatt létrejött ún. ZIMMERWALDI BALOLDAL. 75 évvel ezelőtt, 1886. április 25-én született POLYA TIBOR festőművész. Kitűnt friss előadású festményeivel (Hetivásár, Falu, Toronyból nézve) plakátjaival és karikatúráival. Nagy sikere volt a Pedagógiai Főiskola Lenin emlékhangversenyének Ebben az évben is új ötletekkel, de a régi tartalommal telítve rendezte meg az Egri Pedagógiai Főiskola a Lenin emlékhangversenyt. Ez évben olyan műsort állított össze az énektanszék, amelyik valóban méltó keretet adott az elhangzott emlékbeszédnek, s egyáltalában Lenin emlékezetének. A főiskola dísztermében felvonult a főiskola kórusa és mintegy beköszöntőül előadták a Varsavjankát. Utána rendkívül érdekes dallamvezetésű, tiszta harmóniákkal csengő, mindemellett a harcos, forradalmi szellemet idéző, Lenint a középpontba állító új mű bemutatójának lehettünk első hallgatói. Karai József, a fiatal zeneszerző, akinek máris több kórusműve a rádió állandó műsorán szerepel, megjelent ezen a bemutató hangversenyen. Ö is most hallotta először a Novemberi dal című művét, s az áradóan zengő kórus — úgy látszik — azt adta, amit a zeneszerző elképzelt. Ehhez természetesen, az is hozzájárult, hogy Auer Gyula, a vezénylő karnagy hozzáértése és a kórus iránti szeretete képes újraalkotni a zeneszerzők'' elgondolásaiból. A zenekedvelő közönség lelkes tapssal üdvözölte a tehetséges zeneszerzőt, aki ennek a kórusnak már írt egy komoly kompozíciót — a Hevesi népdalcsokrot. Dr. Némedi Lajosnak, a Pedagógiai Főiskola igazgatójának rövid, de súlyos szavakkal fogalmazott emlékbeszéde után ifjú művészek, pedagógusok és a tanárjelöltek adtak hangversenyt. Külön ki kell emelni az öt fiatalt, akik Schubert Pisztráng ötösét játszották. A rendkívül finom játékban az volt a legszembetűnőbb, hogy ezt a nagyon sok finom árnyalatban, ábrándos kifejezési módjában egyedülálló művet úgy tolmácsolták, hogy a meglehetősen nehéz, öthangszeres játék egybeolvadva csodálatosan szép hangulatot adott. Ezek a fiatalok azért érdemelnek feltétlen elismerést, mert törekvésük a művész törekvése: tartalmában és kifejezésmódjában a lehető legszebbet adni. Hortobágyi Mária műsoron kívüli Liszt Vándorévek-éből előadott zongoradarabja megérdemelten aratott sikert. EGRI VÖRÖS CSILLAG Spessarti fogadó EGRI BRÖDY Napjainkban történt GYÖNGYÖSI PUSKIN A hajnal gyermeke GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Holtak bolygója HATVANI VÖRÖS CSILLAG A bölcsődal HATVANI KOSSUTH Mesterdetektív HEVES Szomjúság PETERVÁSÁRA Fehér vér FÜZESABONY A láp kutyája Egerben este 7 órakor: Tűzijáték (Petőű-bériet) A pedagógus énekkar egyre jobb „formát” mutat. Nagyon meglátszik az előadásmódjukon, a hangvételen és a szép, tiszta éneklésen a mindkét oldali — karnagy és kórus — rendszeres, lelkiismeretes munkája, a rendszeres próba. Különösen szépen hangzott előadásukban Gade Össze! című kórusműve, amelyben szép szólót hallottunk Hentz Irén főiskolai tanársegédtől. A hangverseny második felében szólóművek hangzottak el, majd újra kórusművek következtek. A pedagógus énekkar, a főiskolai kórus és a gyakorló iskola egyesített kórusa már fegyelmezett megjelenésével is impozáns volt. Rezessy László tanszékvezető tanár vezényelte Liszt Magyar ünnepi dalát, s a nagyszerűen szóló kompozíció teljes ünnepélyességében bontakozott ki a hatalmas kórust vezénylő karmester keze alól. Ezen az esten is megújrázott sikert aratott az egész országban nagy közkedveltségnek örvendő Karai mű, a Barikádra! Ez a kórusmű, bár már megjárta az országot, nem veszít semmit színéből, újszerűségéből, mert olyan módon komponálta meg a fiatal zeneszerző ezt a francia dalt vegyeskar részére, hogy magával . ragadja azt, aki énekli, de aki'“ hallgatja, még jobban hatalmába kerül annak a forradalmi, mindenre kész érzésnek, amit ez a kórusmű diktál. Dienes Tiborné, a gyakorló- iskola énektanára vezényelte a hangverseny utolsó számát: Lóránd A párttal, a néppel című kórusművét. Lendületes, széles mozdulatokkal fogta ösz- sze a nagy tömeget, s ennek meg is volt az eredménye, mert a kórusmű komoly, szép előadásban hangzott el vezénylése nyomán. Külön dicséretet érdemel a két zongorára írt kíséretek tolmácsolója, Roily Mária és Scheiling János, mert mindkettő túl emelkedett a csak kísérők színvonalán. A hagyományosság jegyében lezajlott hangverseny rendezőit, a főiskola KlSZ-szerveze- tét feltétlen meg kell említeni, mert az emlékest minden mozzanata simán, s nagyon hatásosan bonyolódott le. Cs. Ádám Éva Sikerült kísérletek Szinte az összes nyugat-" berlini iskolák könyvtárában megtalálható egy népszerű kémiakönyv, melynek címe „Sikerült kísérletek”. A könyv előírásait betartva, a tízesztendős Gerhard Hammer és barátja olyan „hatásos” robbanószert kotyvasztott, hogy közben elvesztette hét ujját és a fél szemét. Barátja súlyos hasi sérüléseket szenvedett. A szülők felháborodottan elvitték az ifjúsági könyv alapján készült robbanószert egy patikába, hogy a gyógyszerész adjon róla szakvéleményt. A robbanószer a patikában is „kifejtette hatását”: egy fiatalember elveszítette mind a két karját. Még több hasonló baleset történt az ifjúsági könyv „szakszerű” utasításai alapján. Tiburtius, Nyugat- Berlin városának kultúrtaná- csosa mégis kijelentette, hogy a könyvet nem kell visszavonni az iskolák könyvtáraiból, mert „csak a helytelen adagolás okozta a balesete* két”.
