Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-17 / 65. szám

4 NEPCJSÄG 1961. március 17., péntek — FÖLD ALÄ helyezik az elektromos kábeleket az egri Széchenyi utca egész hosz- szús;igában. Erre a munkára ebben az évben 200 000 fo­rintot költ az Ingatlankezelő Vállalat. — NEMSOKÁRA megkezdik az új függők felszerelését az Egercsehi és Mónosbél közötti drótkötélpályára. Április első hetében már négykerekes fu­tóművekkel közlekednek a csillék a sodronypályán. — MÁRCIUS 15-TÖL új körzeti orvosi beosztás lépett életbe Egerben. Az új be­osztás szerint Eger orvosi körzeteihez tartozik Eger- bakta község is. — A MÓNOSBÉLI községi színjátszó csoport hónapok óta nagy sikerrel járja a környező községeket a Kőszívű ember fiai című színművel. Az el­múlt napokban megbeszélésre gyűltek össze a csoport tagjai, amelyen a soron következő darabok betanulásáról tár­gyaltak. Három darabot vettek számításba, de minden való­színűség szerint következő elő­adandó darabjuk Bródy Sán­dor A tanítónő című társadal­mi drámája lesz. Ezt a dara­bot is bemutatják majd a szomszédos községekben. — A HEVES MEGYEI Kórház Véradó állomása és a Magyar Vöröskereszt He­ves megyei szervezete ma délelőtt 10 órakor a II. számú kórház kultúrtermében vér­adó tájértekezletet rendez. — AZ IDÉN kikövezik, par­kírozzák a mikófalvi kultúr­otthon környékét, az itt vég­zendő munka 15 000 forintba kerül majd s e munkák zö­mét — 14 000 forint értékben — társadalmi úton végzik el a község lakói. A GYÖNGYÖSI Szer­szám- és Készülékgyárban bizottságot hoztak létre az 1961. évi kiváló dolgozó szint megállapítására és a teljesít­mények felülvizsgálására. — AFRIKA ÉNEKE címmel szombaton este 6 órai kezdet­tel irodalmi estet rendeznek a p étervásári járási kultúrott- honban. Az előadást — amely­ben afrikai művészek is köz­reműködnek — előzőleg a lak­tanyában is bemutatják. — NÉHÁNY NAP múlva befejezik az Egercsehi Mó- nosbélt összekötő, 59-60-as állvány között levő védőhíd építését. Kedden a védőhíd padlózását végezték él. — A GÉPIPARI Tudomá­nyos Egyesület Gyöngyösi He­lyi Csoportja március 8-án tar­totta még tisztújító gyűlését. A most beiktatott új vezetőség elhatározta, hogy az idén még nagyobb gondot fordítanak a műszakiak szakmai képzésére, és a gyümölcsöző, hasznos, ta­pasztalatcserék. tanulmány­utak szervezésére. — A GYÖNGYÖSOROSZI Ércbánya február hónapban eddig soha nem tapasztalt kiváló eredményt ért el a fémkihozatalban. A termelés mennyiségi alakulása is 100 százalékon felül volt és így a januári lemaradást február végére behozták. — KEDDEN délután mun­kaértekezletet tartottak Mikó- falván a Kossuth Termelőszö­vetkezet tagjai, ahol a mun­kaverseny megszervezésének lehetőségéről beszélgettek. — A GYÖNGYÖSOROSZI Ércbánya két dolgozója. Czéh Mihály üzemvezető és Csizma­dia Lajos bányamérnök haza­érkezett a lipcsei vásárról. So­kan kérdezaetik őket élménye­ikről és tapasztalataikról. Jó lenne, ha a dolgozóknak be­számolót tartanának utazásuk­ról. inti som Egerben este 7 órakor: FÜREDI KOMÉDIÁSOK (Gárdonyi-bérlet, bemutató elő­adás) Bamamérán este 7 órakor: Kilóg a lóláb Az egri bemutatkozás előtt a FÜREDI KOMÉDIÁSOK-nál Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház sötét és üres nézőterén ül­ve, az jár a fejemben, hogy a színpadon folyó főpróba után jó lenne valami újszerű ismer­tetőt, „előzetest” írni a pénte­ken bemutatásra kerülő darab­ról. Nem azért, mert ez a szín­padra vitt mű valami egészen újszerű, megdöbbentően más, mint az eddigiek voltak, nem is azért, mert a színészek is valami utolérhetetlenül na­gyot alkotnak a reflektorok fényétől ragyogó díszletek kö­zött. Külsőre nincs ebben a fő­próbában semmi különös. A díszletek már állnak, de a gya­korlatlan, hozzá nem értő szem is jócskán talál még javítani való hibát. A színészek többé- kevésbé kosztümben járnak- kelnek. Van, akin már ragyo­góan áll minden ruhadarab, úgy, mintha ráöntötték volna, de olyan is akad, aki nem jól érzi magát ebben a zubbony­ban, kabátban, amit ráadtak, — feszeng benne, s a rendező Sprok György ezt észrevéve, hirtelen jegyez is valamit az előtte fekvő papírlapra a ké­sőbbi intézkedésekhez emlé­keztetőül. A színpadi játék sem kü­lönbözik a többi főpróbától. Megszólal a zene, Olgyai Mag­da és Füzessy Ottó kettőst éne­kel, aztán mind többen jönnek be a színpadra, Antal László, Fekete Alajos, Kanalas László, Pusztai Péter, Rassy Tibor, Csornai Irén, Romvári Gizi, Gyuricza Ottó — s mindin­kább növekszik a bonyodalom, úgy, ahogyan az „írva vagyon”. Az ének dallama fülbemászó, — s dr. Valentin Kálmán kar­mester a zenekari árokból né­ha sietteti a ritmusból kieső énekeseket. A szöveg hol ko­moly, szerelmes, vagy éppen dühtől harsogó, hol meg vi­dám, szellemes, nevettető — s helyenként még akadozik, dö­cög, súgásra szorul a színész... Egyszóval, főpróba ez, köz­vetlenül a bemutató előtt. Szo­kott izgalmával, vidámságával, mérgelődéseivel, komoly, meg­feszített munkájával. Akkor miért jár a fejemben az, hogy ez a főpróba mégis valami új­szerű ismertetést, ez a zenés vígjáték — Hajdú — Tóth — Kaszó Füredi komédiások cí­mű műve — valami más be­mutatást érdemelne, mint a Gárdonyi Géza Színház eddigi produkciói? Ennek egyetlen oka van. Az, hogy a Pásztor Péter díszletei­vel beépített színpadon mai modern színészek alakítanak elmúlt századbeli embereket, s főként színészeket, a ma­gyar színjátszás hőskorából. Aki egy kicsit is ismeri az egykori magyar vándorszínészet törté­netét, aki szeretettel ápolja Déryné és sok társának emlé­két, tudja, mit jelenthet ez a ma színészének. Pályatárs elő­dök alakjait formálni a ma színpadán, életre kelteni a most már igazán magyar ha­zában azokat, akik egy évszá­zaddal ezelőtt még sok szenve. dés, nélkülözés árán, hihetet­lenül rossz anyagi és művészi körülmények között, de a jö­vőbe vetett hitben töretlenül terjesztették az egész ország­ban 'a magyar szót! Nehezen lehet ennél kedvesebb, öröm­telibb feladat a mai magyar színész számára. A próba néhány perces szü­netében Sprok György, a Fü­redi komédiások rendezője azt mondja: — Vagy 30 szereplője van a Füredi komédiásoknak, s itt, a rendező kis asztalánál ülve, úgy érzem, mindannyian nagy örömmel, lelkesedéssel készül­nek a pénteki bemutatóra. A mű stílusán belül igyek­szünk nemes előadásban em­léket állítani elődeinknek ..: Olgyai Magda, aki a zenés vígjátékban Pataky Vilmát alakítja, így összegezi érzéseit: — Ezt a szerepet három­szorosan szeretem. Azért, mert öt esztendő után először ját­szom együtt férjemmel, Fü­zessy Ottóval, aki Sümegi ka­pitányt alakítja, s azért, mert Pataky Vilma a darab szerint Kassán is járt, én pedig ott nevelkedtem. De légióként azért, mert bár szerepem nem tartozik a „nagy” primadonna­szerepek közé, a régi, küzdel­mes színészéletet feleleveníteni a ma színművésze számára mindig felemelő érzést jelent. Fekete Alajos — Komlósi Ferenc színigazgató —, ugyan­ezt mondja, ha más szavakkal is: — Van egy dal a színészsors­ról, amit a Füredi komédiá­sokban én énekelek. Egészen őszintén megvallva: félek, hogy mi lesz az előadásokon, ha ez következik majd. Ha ar­ra gondolok, hogy 1930 körül, amikor először színpadra lép­tem, nem volt sokkal jobb a színész sorsa, mint egy évszá­zada, tehát tudom mit jelentett „komédiásnak” lenni valami­kor, — valami fojtogatni kezd... Nagyon sok fiatal tanulhat ebből a produkcióból, még ak­kor is, ha a színlapon az áll: zenés vígjáték ... Hallgassuk meg Pusztai Pé­tert, ‘a Füredi komédiások „táncoskomikusát” és „szervező titkárát” is: — Számomra azért is érde­kes, izgalmas a feladat, mert újra egy kis kirándulást jelent a Szemtől szembe, Bonusa, a Szent Johanna főinkvizítora után a táncos-komikus szerep­körbe Bogdán alakját formál­ni, ilyen humorosan, ötletesen megírt figurát életre kelteni, most nagyon kellemes és jó. És Romváry Gizi? — Én. ebben a műben nem­csak Málika alakját formálom, hanem az egri közönség előtt egy kicsit újra be is mutatko­zom. Prózában már ismernek, de most énekes a szerepem. Má­lika naíva primadonna sze­rep, itt ilyet még nem játszot­tam, így azt hiszem, érthető, hogy nemcsak a Füredi komé­diások kedves szépségét, ér­zem, s igyekszem sikeréhez adni annyit, amennyit csak bírok, — hanem még „külön” is izgulok... Érthető. S most már azt hi­szem az is, miért lett volna jó az eddigiektől kicsit eltérő módon bemutatni a premierre készülődést (W. L.) .~t !U? Másik műsora düí: EGRI VÖRÖS CSILLAG Lányok tavasza EGRI BRÖDY Az elvarázsolt herceg GYÖNGYÖSI PUSKIN Szép Lurette GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A kalandor HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ármány és szerelem HATVANI KOSSUTH A balti égbolt (I.) HEVES A szevillai borbély PÉTERVASÁRA Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás ■■'•M■ll■M■M»t•ll■llllllllltllllllllllllllllM!P>||llll!lllllllnllllllllllllllll^lulllllllllllllUlllllllUltl»lllljll!llllll1lnuIltllll>lllUlll»llllllll■lllllau■ll<<.• » > » 1961. MÁRCIUS 17., PÉNTEK: GERTRUD 70 évvel ezelőtt, 1891. március 17-én született MATVEJ MANI- SZER, a szovjet szobrászat vezető egyénisége. Legkiemelkedőbb művei szoborportréi és emlékművei (Lenin, Sevcsenko, Pavlov) és az 1905-ös forradalmat művészien ábrázoló domborműve. 150 évvel ezelőtt, 1811-ben e napon született KARL GUTZKOW német publicista és író, az Ifjú Németország irodalmi mozgalmá­nak vezető egyénisége. Haladó szellemű regényében (Wally, A ké­telkedő) és drámájában (Uriel Acosta) kora időszerű kérdéseit tárgyalta. Március 17-e az ÍR KÖZTÁRSASÁG NEMZETI ÜNNEPE. Az an­golok 1171-ben szálltak partra az ír szigeten és azóta állandó küz­delmet folytattak az írek függetlenségükért: vérfürdők, szabad­ságharcok, ezek jellemezték 800 éven át a két állam viszonyát. 1949-ben ezen a napon az ír szenátus kimondta a végleges elsza­kadást a Brit Nemzetközösségtől és kikiáltották a köztársaságot. 5 évvel ezelőtt, 1956. március 17-én halt meg kutatásai áldozata­ként IRÉNÉ JOLIOT-CURIE francia fizikus, aki férjével, Frédéric Joliot-Curie-vel együtt a mesterséges radioaktivitás és a neutro­nok felfedezéséért 1935-ben Nóbel-díjat kapott. Érdekes találmányok és felfedezések: 115 évvel ezelőtt, 1846-ban e napon halt meg FRIEDRICH BESSEL német csillagász. Pontos mérési módszerével több álló­csillag helyét állapította meg. Fontosak a Föld nagyságára és a másodperc-inga hosszára vonatkozó mérései. Csillagászati meg­figyelései alapján állította fel a speciális, Bessel-féle függfények elméletét. 40 évvel ezelőtt, 1921-ben e napon halt meg NYIKOLAJ ZSU- KOVSZKIJ, az egyik legjelentősebb orosz repülőgép-tervező, az ,,orosz repülés atyja”. Fontos aerodinamikai munkája: A repülés elméleti alapjai. Segítsétek megmenteni Velencét! Az „Italia Nostra” nevű olasz társaság drámai hangú felhívást intézett a közvéle­ményhez és olyan nemzetközi szervezetekhez, mint az UNESCO és a Rockefeller Alapítvány, hogy megfelelő pénzalapot teremtsenek a vi­lág egyik legszebb városa, Ve­lence megmentésére. A kampánnyal egymilliárd lírát akarnak összegyűjteni, amivel finanszírozni lehet * város épületeinek belső mo­dernizálását és Velence csodá­latos szépségű műemlékeinek védelmét. Velencét kettős veszély fe­nyegeti: egyrészt a sarki jég­páncél fokozatos olvadásával az Adria vízszintje is lassan emelkedik, másrészt a talaj, amelyre Velence épült, tíz évenként kb. egy hüvelyknyit süllyed. fi old* *. ''nnimjiir (4) Az együttélés törvényei ma már mások, mint valamikor, s ezt magának, mint intelligens embernek, tudnia kell. Valamit elárulok — bár megkértek rá, hogy ne említsem. Bízom a diszkréciójában. Ma reggel a párttitkár kért fel, hogy beszél­jek magával. Maga nem párt­tag, — de éppen az én infor­mációm alapján — pozitív volt, éppen a képességei miatt, azt mondta: „Beszéljen vele, főmérnök elvtárs, mert köteles­sége. Soós nemcsak alkalma­zott, hanem a gyári kollektíva egy része. S nekünk nem lehet közömbös, hogy ez a „rész” idő előtt elsatnyul, tönkremegy. Ember, akiben fel kell ébresz­teni a társadalmunk iránti kö­telesség érzetét, és nem hagyni, hogy az az átkozott pohár vég­érvényesen megmérgezze”. Nos, szó szerint ezeket mond­ta. Én a magam részéről még annyit mondhatok, a mi váro­sunk elég nagy, de ahhoz kicsi, hogy az ilyen esetek ne buk­kanjanak fel. Az emberek is­merik egymást. Maga négy hó­napja dolgozik nálunk, s tudok róla, hogy már többször látták italosán. Maga értelmes ember, fiam — már megbocsásson a megszólításért — nincs értelme arról fecsegnem, hogy a lejtőn csúszik. Reménytelen az olyan ember helyzete, aki nem talál féket ezen a lejtőn. Ma már, aki akar, az talál. Csak akarnia kell, érti, fiam? Száz és száz féket, száz és száz formában ajánlanak a pohár rabjainak, s ezek a fékek a ma társadalmá­nak emberi kezei. Vagy megfog egy ilyen kezet, vagy elbukik, s zuhan menthetetlenül a mély­be. Most az a kérdés, akarja-e a féket az illető, vagy sem. Mert akarat nélkül nem megy. Természetesen, meg kell kér­dezni a lejtőn utazót, hogy mi­ért rabja a pohárnak? És én most ezt is meg akarom kérdez­ni magától fiam. És nagyon szeretném, ha ezt a kérdésemet úgy venné, mintha a tulajdon édesapja tette volna fel. Nos? Soóst váratlanul éri a kérdés. Ujjai között remeg a cigaretta és szégyelli magát.. Valóban, miért is issza le magát részeg­re? Különösebb problémái nin­csenek, nem szerelmi csalódott, anyagi gondok nem gyötrik, a szó legszorosabb értelmében, Évát szereti... — Lelki, vagy anyagi prob­lémák? — Nem, nem, főmérnök kar­társ! Én magam sem tudom... talán jólesik ... két-három po­hár ital után valami nagysze­rű érzés fog el, úgy érzem, enyém az egész világ, vagy talán azt, hogy én vagyok a vi­lág közepe. Ügy érzem, nekem mindent szabad... és... — Érdekes. És józan álla­potban nem érzi ugyanezt? Hogy magáé az egész világ, s hogy maga a világ közepe. Éreznie kellene, hiszen való­ban itt így is van. Óriási ha­talom birtokosa, fiatal, egy fiatal rendszer reggelén. És jó azt is megérteni, hogy ez a túláradó felismerés boldoggá teszi, s örömében elmegy szó­rakozni, felhajt egy-két po­hár bort. De ez a tiszta em­beri öröm nem fulladhat bot­rányba. Tudnia kellene már, hogy ösztöneiben nem bízhat. S az ital, az értelem elbódítá- sa után az ösztönöket engedi szabadon. S az ember csak ösztönnel — értelem nélkül — állattá válik. Már bocsásson meg, de így van. Nem mon­dom, akad kivétel, van aki galambösztönű, békés — ezek a szerencsésebbek — de a ma­gáé, beláthatja, változtatnia kell az életén. Ismétlem, a munkájával meg vagyunk elé­gedve, de ... nahát, fél tíz, mennem kell! ígéretet nem kérek magától, fiam, de re­mélem ... — Én pedig ígéretet akartam tenni, főmérnök kartárs. — Még ne, várjon, gondol­kozzék először és ne feledje, akarat kérdése, akarat, érti, barátom, akarat! ★ Nyomott hangulatban ebé­deltek. Károly, bár a gyárban délben megette az üzemi kosz- tot is, délután fél öt felé ide­haza is megebédelt. Este azu­tán hideget ettek Évával, fel­vágott, szalonna, egy csésze tea, nem csináltak nagy „ügyet belőle, nem úgy mint az apósa, aki pontosan megkö­vetelte a bőséges vacsorát is. Éva is délután fél négyig dol­gozott, s ez a közös étkezés volt az egy fedél alá tartozás egyik szimbóluma. A mama, a bányamestemé, csak csipege­tett, senki sem tudta, mikor éhes, és mikor lakott jól. Fo­lyadékot alig fogyasztott, a szíve komolyan rendetlenke­dett, s félt a haláltól. Károly az asztal sarkára sandított. A nyomott hangulat előidézője — a vendéglátóipa­ri vállalat hivatalos felszólí­tása, hogy öt napon belül fi zesse ki a bárban okozott kárt, vagyis ezemégyszáz fo­rintot. — A levél ott virított, gondolt, inkább jött vol­na a levél a munkahelyére... bár... az ördögbe is, ez a másfél hét, mióta a főmérnö­ke „megmosta a fejét”, arány­lag elég nyugodtan telt el. Csupán három nappal ezelőtt tévedt be a telepi italboltba, persze annak sem lett volna szabad megtörténnie, de hát igazán nem követelhetik tőle, hogy egyszerre mondjon le ar­ról, amit idestova tíz éve megszokott. Különben sem volt „totál”, egy kicsit elda- nolásztak, be­szélgettek. Le­het, ha az apó­sa nem toppan éppen zárórá­ra az italbolt elé, lehet, hogy akkor is­mét beautóbu- szozik a város­ba, s kiköt va­lami éjszakai helyen. Lehet, de szerencsére nem úgy sike­rült. Hanem ez a levél... — Egészsé­günkre az ebé­det — mondja a bányamester, feláll és hom­lokon csókolja a feleségét. — Nagyon jó volt. Ugye, gyere­kek? — Igen, apuskám — feleli Éva és leteszi kezéből a /illát. — Köszönjük — mondja károly, és kezet csókol a ma­mának. — Örülök, hogy ízlett, gye­rekeim — néz rájuk a mama — na, most pedig be a nagy­szobába, Évikém, 'te is, épp eleget dolgoztál. (Folytatjuk.) s időnként a bányamester is komor, haragos pillantást ve­tett a borítékra. A mama szi­pogott, kövér, párnás kezeivel a szívét nyomkodta. Éva nyu­godtan evett, vagy legalábbis nyugalmat erőszakolt magára, s ez most roppant bántotta Károlyt. Kedvetlenül kanalaz­ta a paradicsomszószt, s arra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents