Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-17 / 65. szám

1961. március 17., péúték

NÉPÚJSÁG

o

Az ország szőlőoltvány szükségletének több mint kétharmadát látják el a Mátra aljai termelőszövetkezetek

Heves megyében, a Mátra aljai falvakban gazdag hagyományai alakultak ki a szőlő- oltvány-termelésnek, ahol az idén már a közös gazdaságokban állítják elő a híres oltványokat. Ezekben a napokban mintegy 15 millió oltvány készítését kezdték meg, amelyekből az ország szükségletének több mint kétharmadát látják majd el. Megkezdték a párosítást az ország legna- gyob oltóvessző telepén, a nagyrédei Szőlőskert Termelő- szövetkezetben is, ahol mintegy 8 millió darabot készítenek. Csaknem hatmillió oltványt állítanak elő Abasáron is, ahol az évek óta nagyhírű oltványozó szőlősgazdák az idén társultak a Rákóczi Termelőszövetkezetben, hogy tovább növeljék az abasári szőlőoltványok jó hírnevét a közös gazdaságban.

A nagy tapasztalatokkal rendelkező két termelőszövetkezet mellett újabb közös gazdaságok is fölzárkóztak és az idén már 8 termelőszövetkezet foglalkozik a Mátra aljén sző.'.ő- nemesítéssel. Jelentős mennyiséget állít elő így a gyöngyös- solymosi Mátra és a Kisnánai Hunyadi termelőszövetkezet is.

Az idén elkészítendő oltványokból az ország számos_ termelőszövetkezetének szőlőtábláit gyarapítják majd és több millió szőlőoltványt pelig exportra szállítanak: olasz rizling, leányka és számos vörös bor-, valamint csemegeszőlő fajtákból.

A Mátra aljai termelőszövetkezetekben jelenleg mintegy háromezer jól képzett szövetkezeti gazdát foglalkoztat a nagy hozzáértést, szakértelmet igénylő munka. A régi, tapasztalt gazdák mellett az idén nagy számban képeztek ki fiatal szakembereket is a közös gazdaságok. Több száz szövetkezeti gazda vett részt a nagyrédei, abasári, gyöngyössolymosi és domoszlói oltványtanfolyamokon.

Gondot okoz a szövetkezeti gazdáknak, hogy a Szőlőoltvány és Facsemeteforgalmi Vállalat nem tudja idejében és megfelelő minőségben leszállítani a párosításhoz szükséges vadvessző-alanyt.

A szerkesztő bizottság közleménye

A Heves niégyel Népújság Szerkesztő Bizottsága Szabó Béla bejelentése alapján vizsgálatot folytatott az 1961. március 11-én, szombaton, a Népújságban megjelent „Harminchat munkás összefog” című cikkel kapcsolatban.

A vizsgálat alapján a következőket állapította meg.

Az igaz, hogy a Finomsze- reivénygyárban a munkások támogatták Báthory Géza bácsit munkahelyén is, anyagilag is, legutóbb, amikor Gályára ment üdülni. De a szerkesztő bizottság azt is mégállapította, hogy a cikkben szereplő Szabó fivéreket, elsősorban Szabó Béla művezetőt nem terheli felelősség Báthory Géza sorsáért. Nem terheli felelősség, mert mindhárom neveltfiú a lehetőségekhez mérten támogatják nevelőapjukat.

A fentieknek megfelelően a szerkesztő bizottság azt is megállapította, hogy a cikk téves volt és kompromittált becsületes embereket, azért, mert a cikket író újságíró nem elég alapos és lelkiismeretes munkát végzett. A cikkben felhozott vádakat egyoldalúan és felületesen vizsgálta ki, sem Báthory Gézával, sem neveltfiaival nem beszélt. Ezért őt a szerkesztő bizottság fegyelmi úton vonta felelősségre.

I he&e&stő

Ezer szikrát szór a hegesztő. Az erős fény vakit, gyötri a szemet.

— De én szeretem és megszoktam ezt a szakmát — mondja Bálint János, a recski kőbánya munkása. Ceglédről kerültem erre a vidékre. Ide nősültem, s megelégedett vagyok.

Miért nincs orvos Adácson ?

ÍGY, AHOGYAN a címben van, talán nem is helyes a kérdés, mert egyetlen szóval meg lehet válaszolni: azért nincs, mert orvos sincs. És még azt is hozzá lehet tenni: azért nincs, mert másutt sincs, mert a kórházakban sincs annyi, ameny- nyi a norma szerint kellene, azért nincs, mert a megyében még csaknem tíz üres orvosi állás van. Hát akkor miért tettük fel éppen ezt a kérdést?

Kiinduló pontnak szántam, mert Adácson jártam. Jártam, és a következőket hallottam. Harminckét esztendeig látta el a községet egészségügyi szempontból dr. Erdélyi Béla, aki 1960 január 1-én Gyöngyös városba került az SZTK-ba. Augusztus 15-én aztán már el is költözött. Hogy miért ment el? Családi ok. Nem is érdekes, megtette a magáét, éppen fiatal, életerős korát szentelte hivatásának, s öregségére gyermekei közelében akarván élni, ki mondhatott volna neki ellent 32 évi becsületes szolgálat után? Senki. Nem is tette egyetlen felettes szerv sem, hanem a megüresedett orvosi állásra adtak fel hirdetést.

És azóta is hirdetnek. A szépen rendben tartott orvosi lakás ott áll, üresen. A helyettesítéssel megoldott orvosi ellátás nem elégíti ki a közel négyezer lakosú községet, már csak

Olasz Gyula: kiváló kereskedőtanuló

Megkapta az aranyérmet és a kiváló kereskedőtanuló címet — és most már nem is tanuló. Felszabadult — fél évvel a határidő előtt. Hogyan?

Megnyerte az idei országos kereskedőtanuló-versenyt. Vidékieket és pestieket előzött meg. Szigorú és pártatlan zsűri előtt vizsgázott leltárkészítésből, áruátvételből és kiszolgálásból, és mindenkit mege lőzött a KERA- VILL-szakmában.

Olasz Gyulának hívják, az egri Széchenyi utcai KERAVILL segédje. Kedd óta segéd.

Mi a titka az eredménynek?

Olasz Gyula ismeri munkáját. Kiismerte a szakma minden csínját-binját, és lépést tart a rádiótechnika rohamos fejlődésével. Bújja a szakkönyveket, már több mint negyven van belőlük a könyvtárban is.

És — rádióamatőr. Szabad idejében fúr, farag, hegeszt és tekercsel. Ismer minden készüléktípust. öt éve dolgozik az MHS rádióskörében. Még öt év — és minden külön tanfolyam nélkül szakmunkás-vizsgát tehet. Tesz is, mert közben, r^unka közben állandóan ismerkedik a szakmával. És munka után is. Különben nem tudnék válaszolni a vévők kérdéseire — mondja.

Kiváló kereskedő, jó rádióamatőr — bizonyára jól is keres. De neki nem jelenti álmai beteljesedését a segédlevél. A közgazdasági technikum esti tagozatán tanul, már másodéves.

— Nem nehéz a tanulás munka után? — kérdezem tőle.

— Szükségem van rá. Ügy érzem, érettségi nélkül nem vagyok egész ember, mert nemcsak a szakmát kell ismerni, az általános műveltségre is szükség van.

— Egyetemre akar menni?

— Talán. De az még messze van.

— Közelebbi tervei?

— Két hétre megyek üdülni a Balaton mellé. Az ingyenes beutalót ajándékba kaptam, a segédlevél mellé.

Közben körülnézek a boltban. A rádiók és televíziók mellett áll Hangrád István elárusító, éppen alumíniumlemezt fúr. „Hangerősítőt készítek a saját készülékemhez. Kihasználom az időt, amikor nincs vevő” — mondja, és valami ördöngős, csak b?avatottak számára érthető elrendezés szerint, kijelöli a többi lyuk helyét. Kiderül, hogy ő is rádiószerelő, s a bolt vezetője, Ludányi József is képzett rádióműszerész. Hosszú ideig gyakorolták is ezt a szakmát.

Ilyen környezetben nem csoda, hogy Olasz Gyula is érdeklődik a szakmának a „kereskedők hatáskörén” kívül eső része iránt is. Mert ez a — jó szakemberekből álló — kollektíva is hozzájárult a sikerhez.

— De azért a tanulóé. Olasz Gyuláé a leg±

főbb érdem — hárítják el a dicsőséget a kollégák. (K.)

azért sem, mert megszokták azt, hogy mindig közelükben, mindig elérhető helyen volt a „doktor úr”. Ezért aztán küldöttségek mentek, küldöttségek jöttek, feliratok mentek, válaszok érkeztek, csak az orvos nem volt és nincs ma sem.

Ezek után méginkább felvetődhet az olvasóban a kérdés: Miért kutatjuk akkor az adácsi ügyet? Van oka. Kettős oka van. Előbb vegyük az orvosokra vonatkozót, aztán majd az érteflen embereket.

TEHAT AZ A TÉNY, hogy nincs orvos Adácson, ez fennáll. De az, hogy egyáltalában nincs orvos, az nem áll fenn, mert a község vezetői szerint öt jelentkező is volt Budapestről, de csak a városi egészség- ügyi osztályig, vagy addig sem jutottak el, mert megijedtek a falutól, a falusi sártól. Többen aztán nem is jöttek — még jelentkezni sem. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy ezek a jelentkező orvosok állás nélkül lennének, s ezért jelentkeztek. Korántsem. Talán máshová akartak kerülni, de mivel nem találták jobbnak az újat, maradtak a régi helyen.

És most ehhez szorosan kapcsolódik a kérdés felvetésének másik oka, az adácsiak türelmetlensége. Mert egy kicsit érthetetlen az a türelmetlenség, amellyel az adácsiak követelik az orvost. Egyet ezen a téren meg kell érteni: hosszú időbe telik, amíg egy fiatalemberből vagy leányból orvos lesz, míg önállóan meg tudja állni a helyét az ezerféle betegség között. Éppen ezért a diploma megszerzése után a fiatal orvosok nem kerülnek azonnal önálló beosztásba, hanem még egy kicsit klinikákon, kórházakban szélesítik tudásukat. De azután is, ha kikerülnek, ma még kevesen vannak. Ma már egészen más az emberek igénye, mint a múltban volt.

Kiveszőben a javasasszonyok, a házi gyógymódok, a babonás gyógyszerek, és az emberek, ha bajuk van, sokkal szívesebben keresik fel az orvost. Egy másik tényező is befolyásolja a helyzetet. A falu szocialista átszervezése során sok lett a biztosítottak száma. Ezt is orvosoknak kell ellátniuk, s ahol eddig el tudta látni mondjuk egy orvos, vagy tíz, most nem a szám a lényeges, — oda egyszerannyi, vagy talán több kell mint eddig' volt. A szocialista egészségügy már nemcsak a gyógyításra, hanem a megelőzésre is gondol, éppen ezért nem elég az, ha csak a betegségről, a betegekről történik gondoskodás, hanem ezen túlmenően, ezer más dolga is van az orvosoknak falun, városon egyaránt.

MINDEZEK elmondása után — most már nemcsak az adácsiak felé szól — csak azt lehet megtenni, hogy nem adni fel ugyan a harcot azért, hogy újra orvos legyen a faluban, de mégis türelmesebben, megértőbben kell várni az intézkedést. Mert ha nem jelentkezik orvos, a lehetőségeket felmérve a megyei tanács, vagy a járási tanács egészség- ügyi osztálya majd gondoskodik orvosról, de ismétlem — ez nem megy egyik napról a másikra. Az orvost nem lehet leakasztani a szögről, mert nincs. Nem lehet elhozni más faluból, mert akkor ott nem lesz, és nem lehet kivonni a kórházból, mert akkor az ottani betegellátás szenved csorbát. Márpedig aki kórházba került, annak nyilván komoly a baja, és igaza van, ha igényli az ellátást, sőt a lehető legjobb ellátást.

Már az is nagy dolog, hogy a megyében egyre szélesedik a falusi fogászati ellátás. Nem időnkénti rendeléssel, hanem kihelyezett fogászok rendszeres rendelésével oldotta meg a megyei tanács. Ezt meg tudta oldani, mert volt kikkel. De ahol nincs, ott ne keresd, mondja a régi magyar közmondás, és a betöltetlen körzeti orvosi állások betöltésére most ez vonatkozik. Meg kell várni, amíg lesz orvos, akit el lehet helyezni megüresedett állásokba. Mert az, hogy nincs orvos a megye nyolc olyan községében, ahol volt, és ahol várják, az nemcsak annak a nyolc községnek, de az egészségügyi szerveknek is komoly gondot okoz. Éppen ezért közös összefogásra, közös bizalomra van szükség és altkor meg lehet oldani a problémát, akkor, ha annak személyi feltételei biztosítva lesznek.

Cs. Adám Éva

Megdrágultak az angol napilapok

Az angol újságolvasóknak ezentúl többet kell fizetniök kedvenc újságjaikért. A londoni Times közölte, hogy a 9 év óta állandóan emelkedő önköltség terhei most már elviselhetetlenekké váltak és

ezért kénytelen a lappéldányok árát az eddigi 4 pennyről 5 pennyre emelni. A Daily Telegraph, a Daily Mail és a Daily Herald ára szintén emelkedett. éspedig 2,5 pennyről 3 pennyre.

r

Nézzük a matematikát. Ezt Js elég bőséges óraszámban tanítják. Az anyag egyszerű, nagyjából azonos a gimnáziuméval. csak a sorrend más.

— A taiiköiiyv felépítése is igazodik az iskola gépipari jellegéhez. Az is a cél, hogy megalapozza, előkészítse a gépipari szakismeretek jóbb megértését. De a matematikaoktatók elsődleges feladata éppen azért az lenne, hogy a hallgatókba — rosszízű kifejezéssel élve: „belesujkolják” ezt a bizonyos hiányolt rutint. Enélkül ők meg se tudnak mozdulni a gépipari ismeretek útvesztőiben. De — a tanulóknak is érdekük, hogy otthon, szabad idejükben — még ha elenyészőén kwés is

— gyakorolják a példákat.

Talán a közismereti tárgyakat szeretnék „lefaragni” ezek az emberek? Az iskolában csak heti két—három órában tartanak magyar- és történelemórát. Az első két évfolyamon például nem tanítanak irodalmat, csak áz a cél, hogy némi adminisztrációs és műfaji, valamint helyesírási tudnivalókat közöljenek. Irodalomra csak a két utolsó évfolyamon kerül sor.

De néhányan még ezt is sokallják. — Enélkül is lehetek jó technikus — mondják. Valóban. enélkül is érthet az egyenletes körmozgáshoz, de nem tudom, mit szólnak munkatársai, amikor látják, hogy egy jelentést nem tud megírni, vagy Mikszáthot a XVI. századba próbálja elhelyezni. Igaz, enélkül lehet jó technikus, de kultúrember — nem. Márpedig a nagyobb általános műveltséggel rendelkező technikus, vagy mérnök — jobb szakemberré válhat.

— Nem a tananyag sok, a szabad idő kevés — mondják a józanabbak, és nekik van igazuk. És valóban, nem is a tananyag méreteivel van a legnagyobb probléma. Hiszen, amikor a tanulók beiratkoztak a technikumba, tudták, hogy mit vállalnak. Tudták, hogy mit akarnak. Technikusok akarnak lenni. Képzett, és elismert szakemberek.

Azt is tudták, hogy ezért áldozatot kell hozni, nagy áldozatot. Szórakozásról, s nem egyeseiben a jól megérdemelt pihenésről kell lemondaniuk

— éppen a cél érdekében. És akik komolyan vették akkori elhatározásukat, azt hiszem, megbirkóznak a tananyag nehézségeivel is. Krajczár Imre

volt esti iskolába járni, a követélmények pedig lényegesen kisebbek voltak, mint a mostaniak. Dé ők megfeledkeztek arról, hogy ebben áz időben járta a mondás is, egy kézlegyintés kíséretében, hogy „ ... hisz Csák esti tagozatra járt”.

Azt szeretnék, ha csökkentenék a tananyagot, mert ők dolgoznak, s szerintük igazán nem követelhetnek tőlük annyit

A tananyagcsökkentés — azt hisszük, egyelőre nem lehetséges. A nappali tagozaton sem kevesebb, márpedig „egyenlő bérért — egyenlő munkát” elv alapján, az esti tagozatosoknak sem fogják a bizonyítványt olcsóbban adni.

De itt van mindjárt egy másik probléma is. Mikor ezektől az emberektől megkérdezzük: mit kellene csökkenteni, mit kellene elhagyni az anyagból, nyomban bizonytalankodnak, s végül valami olyasfélében állapodnak meg, hogy egy jó technikusnak mindazt tudnia kell, sőt még többet is, mint amit — az iskolában megkövetelnek tőlük.

Talán nézzünk néhány tárgyat.

A tanulók legtöbbet panaszkodnak a mechanikára. Petró Zoltán, a Finomszerelvény- gyár mérnöke, már 1954 óta tanítja, de szerinte eddig a mostani a legjobb tankönyv. „Körültekintő összeállítás, gazdag példatár. Egyszóval, ideális” — mondja. De tény, hogy mégis a mechanikával van a legtöbb baj. Fontos tárgy, heti öt órában tanítják. Minden gépipari ismeret alapja.

Ahogy végignéztünk egy mechanika órát, az a benyomásunk támadt, hogy nem is a mechanikával van itt a fő probléma, mert a hallgatók jelentős része addig még csak eljut, hogy felírja, felvázolja a mechanika-példát, de a megoldás rendszerint elmarad, vagy rossz. A megoldás, a levezetés, egyenletrendezés — matematika. Itt pedig problémát jelentett az egyszerű, egy ismeretlenes egyenlet megoldása, rendezése. A mechanikai tudás, a mechanikai tanulás egyik fő nehézsége éppen a matematikai ismeretek ingatag voltában rejlik, abban, hogy hiányzik a matematikai tudás, hiányzik a feltétlenül szükséges rutin a példamegoldó és egyenletrendező gyakorlat. Ez okozta azt, hogy a II. b-ben a mechanikai dolgozat három példája közül heten egyet se tudtak megoldani.

„Semmit sem lehet rábízni, hiszen esti iskolában szérezté a bizonyítványt”. — Öt-hat évvel ezelőtt gyakran hallhattunk ilyen kijelentéseket vezetőktől, akik beosztottjaikat jellemezték így — eléggé tömören. Sajnos, sok esetben igazuk volt, mert a rosszul megszervezett esti és levelező oktatás mintha csak „termelte” volna a „selejtet”, és az esetek nagy részében még az egészen kiváló bizonyítvánnyal rendelkező mérnök, vagy technikus sem állta meg a helyét az életben, a termelésben.

Alacsonyabbak voltak a követelmények, lényeges eltérés mutatkozott az iskolák nappali és esti tananyaga, tanterve között. Ezt a helyzetet a* utóbbi években felszámolták, s ma már ott tartunk, hogy nem tesznek különbséget az iskolák nappali és esti tagozatáról kikerült szakemberek között De ezt az előzte meg, hogy a tantervek — és tegyük hozzá, a tanárok — sem tesznek különbséget — ha az anyag számonkéréséről van szó — abban, hogy az illető estéit, vagy dél- előttjeit tölti az iskolapadokban.

Így helyes ez. Ez szolgálja a népgazdaság érdekeit és ez szolgálja az esti iskolákban képzett szakemberek érdekeit is. Az esti iskolába járók nagy része belátja ezt. Jól meggondolják, mielőtt felnőtt fejjel ik- mét iskolába mennének, de ha megérlelődött bennük az elhatározás, ki is tartanak mellette és becsülettel helytállnak.

Pedig nem könnyű. Nem könnyű harminc—negyven éves fejjel esti iskolába járni, a heti 48 órai munka mellett újabb 24-et vállalni. És nemcsak huszonnégyet! Mert ennyit ülnek a tanári katedra előtt, hallgatják a magyarázatot, felelnek a kérdésekre, megoldják a példákat a táblánál. És órák után, mikor hazamennek, ki éjfélig, ki két óráig tanul, készül a másnapi felelésre, írja a házi feladatot.

Nézzük például az egri gépipari technikum esti tagozatát. A hallgatók-*gy részének záros határidőn belül el kell végeznie a technikumot, hogy továbbra is betölthesse jelenlegi munkakörét. Más részük vállalta, hogy megszerzi a technikusi képesítést.

Jól tanulnak. Általában nincs is baj a felkészüléssel, de egyesek — talán az előttük járók elbeszéléseiből — azokat a „régi szép időket” sírják visz- sza, mikor még „aranyélet”

SOK A TANANYAG?