Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-17 / 65. szám
ÄT' 1961. március 17„ péntek népújság Énekel a tanfolyam — Segédigék a napirenden — Miért nem szabad most játszani ? Körséta a nyelvtanfolyamok világában A NYELVTANULÁS min______________________dig is olyan szórakozásnak számított, amelyben az a kacér remény csillant még, hogy az ember az idegen szavak címén és jogán belehallgatózhat nagy világ távoli csücskébe, ismeretséget köthet népekkel, azok gondolkodásmódjával, szokásaival. Szellemi kaland ez, amit megvalósulni a szorgalom segít: az idegen nyelv tan logikáját kell -legyőzni, az idegen hangzókat kell a ma gyár szájban megformálni, míg eléri egy-egy szorgalmas tanuló a közmondásos szintet ahány nyelv, annyi ember. három portban AZ MSZBT cso- taníttatja az orosz nyelvet: a három csoport összlétszáma 40 fő. A kezdőket Zbiskó Ernőné, a haladó és a társalgó csoportot Pallagi Béláné vezeti. Pallaginé éppen írásbelit írat a társalgási fokon levő tanítványaival, amikor belépünk a terembe. Érdeklődésünkre elmondja, hogy mindhárom csoportban szorgalmasak a hallgatók, pedig nemcsak diákok látogatják a tanfolyamot, hanem felnőttek is, akik a napi munka után ülnek a könyvek és füzetek mellé. — Szépen haladnak a nyelv elsajátításában a tanfolyamok részvevői — mondja Pallagi Béláné. — A beszélgetési témákat úgy osztjuk be, hogy azok változatosak maradjanak, a mindennapi élettel kapcsolatos témákat beszéljük meg — irodalmi nyelven. Igyekszünk arra, hogy hibátlanul ejtsék ki a szavakat a hallgatók és ne csak szavakat tanuljanak, hanem a nyelv szellemét, sajátosságait is ismerjék meg. A nyelvtant mindenki komolyan veszi, mert tudják, hogy ez a nyelvtudás elengedhetetlen alapfel- tctclc — Hogyan teszik szórakoztatóvá a nyelvtanulást? — kérdezzük. — A legmodernebb megoldásokhoz folyamodunk: gramofonlemezekről forgatunk szövegeket és a sokszori hallás után a szavak zenéje beivódik a fülekbe. Mert fül kell a nyelvtanuláshoz. — Dalokat is közbeiktatunk olykor-olykor, mert az ének nemcsak szórakoztat, hanem közelebb is visz egy nyelvleckéhez. — Már rendeztünk szovjet turistákkal találkozókat és ezek az alkalmak is elősegítették a tanulás munkáját. — Kiket lehet megdicsérni szorgalmukért és eredményeikért a három csoportból? — Mikó Máriát, Dávid Máriát (azt mondja Pallaainé, hogy nagyon tud), aztán örsy Ágnest, a kezdő csoportból Gacsal Gézánét. Jáger Évát és Simon Zoltánnét kell megemlítenünk, akik a napi munka után, családi elfoglaltság ellenére is lendületesen tanulnak. | EGY MÁSIK 1 is meglátogattunk: német, az egri Pedagógiai Főiskolán. Felnőttek járnak ide, tizenhatan. Légrády elvtárs vezeti a tanfolyamot. Az iskolapadban egymás mellett ül és tanul anya a középiskolás lányával, a banktisztviselőnő és a könyvelő, a gyárimunkás és a húszéves fiatalember, aki a kereskedelemben dolgozik. Az óra első felében segédigék ragozása és szerepe áll műsoron. Megbeszélik a hallgatók, hogyan és mikor kell alkalmazni a sollen-t és müs- sen-t, a mögen-t és a dürfen-t. A tanfolyam vezetője dicséri a csoport szorgalmát, de külön kiemeli Kiss Ágnest, Naav Tibort és Novák Szilárdot. Ok a csoport „krémje” — mint mondani szokták. kezdő és haladó foBEKESI PÁLNÉ kon egyaránt hét-hét tagú csoportot vezet az angol nyelv tanításában. Az éppen fordítás alatt levő szöveg jellemzi az angol társalgási tónust. Két gyerek beszélget, valahogy — Játszol velem? . — Nem játszom, nekem most nem szabad játszanom, ne is kérd ezt tőlem! — Miért húzódsz? — A múltkor késtem a hazamenetellel és akkor a nagymama nagyón haragudott. (Hogy ilyen nagymamák is vannak!) A kezdőknél a gimnáziumi angol könyvből tanulnak, a haladóknál azonban Békésiné maga állít össze társalgási anyagot és azon gyakorlatoznák . Ahogyan ő elmondja, a nyelvtani alapozást tavaly lelkiismeretesen elvégezték a hallgatók és most már van mire építeni. A haladók a beszélgetéshez szükséges 1000— 1500 szóból álló szókinccsel rendelkeznek. Megkérdeztük — az angol kiejtés raffináltsága miatt —, hogy milyen dialektusban tanulnak a csoportok, mire Békésiné mosolyogva válaszolt: — Az irodalmi angolt, azaz a királyit. De — és fűzte hozzá nem minden irónia nélkül — ma már az aiigöl kiíályi házban is elcsattannak az amerikai ízű kiszólások, így hát a királyi angol sem az a bizonyos már... A hallgatók között diákók és felnőttek ülnek együtt a padokban. A vezétő dicséri Darvas Lászlót és Simonies Györgyöt, a főiskolás Agárdi Etelkát és a középiskolás Chikán Attilát, a dolgozó nőket is, Király UZornét, Ma- róthy Bélánét, de az általános iskolából ide járó Szőkefalvy Ildikót és Jakab Jánost is. 150 ezer forintot kér Nagyút TANUL AZ ORSZAÓ. S ha csak az itt felsorolt tan- folyamok összetételét és számadatait nézzük csupán, akkor is elgondolkoztató, högy ma a tanulnivágyás nem megsiratott álom, hanem eleven valóság, pedig a nyelvtanfolyamok a kultúrforradalomnak nem a fősodrában állnak, csak mintegy kísérő tünetei az általános nagy-nagy tanulási láznak. Es ez jól van így! Farkas Andrés Úttörők itt... úttörők ott... és mindenütt A füzesabonyi járás egyik legjelentősebb megmozdulása a nagyúti művelődési otthón építkezése. Ebben a kis 1199 lelket számláló faluban eddig ugyanis nem volt egyetlen olyan helyiség sem, ahova legalább száz ember befért vól- na gyűlések, vagy előadások alkalmából. Most összefogott a falu apraja-nagyja, s a községfejlesztési alakból, valamint saját erőből és társadalmi munkából művelődési otthont épít. Az év végéré felhúzzák a falakat, s szeretnék a tetőzetét is elkészíteni. De nagyterem ném lesz, mert tető sem lesz. Egyszerűen azért, mert a tető felépítéséhez szükséges anyagólt vásárlására a községfejlesztési alapból már ném futja, s hiába adótt be a tanács hitelkérelmét 15Ó 000 forintról, ezt elutasították. A megyei tanács községfejlesztési csoportjánál a kérelem megtagadását azzal indokolták, hogy bizonyos rendelkezés értelmében nem adhatnak hitelt olyan építkezésre, amelyet a hitéi folyósításának évében még nem adnak át teljesén. Ez a réndélkezés sok esetben érthető és indokolt, de ezúttal nem. A járásban ugyanis sok helyén félvetődött — így természetesen Nagy úton is —, hogyha a pórósZlói művelődési otthon építésére tudták mintegy négy és félmillió forintot fordítani, akkor ez a kis község miért nem kaphatja még a maga csekély 150 ezer forintos hitelét. Amikor Póroszlónak éppúgy kell a művelődési háza, mint Nagyútrták. Mégis furcsának tűnik a móstóha elbírálás. Annál inkább, mert csak annyit kellene megérteniük az illetékeseknek, hógy miért kérik a nágyútiak a 150 0ÓÖ forintót. Azért, mért nem akarják magukat erejükét meghaladó költségekbe verni. Kérhették vólna ugyanis akár 500 000 forintot is a 150 000 helyett, s indokul hozzátehették volna: azért van ennyi pénzre szükségünk, mert még ebben az évben be akarjuk fejezni építkezésünket. Akkor más elbírálás álé estek volna. Csakhogy a kis község lakói, nagyón helyesen gondolkodtak, mielőtt cselekedtek. Igyekeznek mindent saját erőből összehozni, högy a költségeket minimálisra csökkenthessék, s csak arra kémek hitéit, amire feltétlenül szükséges, nehogy a túlságosan sok felvett összeg után nagy összegű kamatot kelljen fizetni, s emiatt aztán hosszú ideig ne léphessenek előbbre. Ezt az egyszerű Okoskodást azonban úgy látszik nem értették meg még azok, akiknek kellett volna. Nagy kár, de lehet segíteni, hiszen csak március Van s az év vége még messze,,. W. L. A minap egy rövid és a falu életében nem túl nagy jelentőségű értekezleten vettem részt, ahol vélem együtt sem lehettek többen, mint harmincán. Az értekezletet, amely összesen sem tartott tovább húsz percnél, az úttörők köszöntése „üdítette” fel, vagy ahogy az újságok szokták volt írni, adták a pompás színfoltot. Részt vettem már nem egy, s nem két értekezleten, s ha első pillanatra túlzásnak is tűnik, de alig- alig akadt olyan, ahol valamilyen formában az úttörők ne köszöntötték volna az értekezletet. Köszöntik, beszédet mondanak és néha az ember nem tudja, hogy e beszédek hallatán a méreg, vagy a szánalom öntse el. Azon a bizonyos minapi értekezleten a sajtóterjesztésről volt szó és a sajtóterjesztési ankétot imigyen köszönti az ünnepi beszédet mondó úttörő: „Az újságolvasás úgy hozzátartozik az életünkhöz, mint á házi feladat...” Azon túl, hogy ezt úgysem hiszi el senki és nem is igaz, sőt talán az úttörőknek még fontosabb is egy kicsiKATHI SCHULZ: két a házi feladat, mint az újságolvasás, arra is alkalmas az effajta céltalan és tartalmatlan üdvözlés, hogy elvegye ízét, zamatét és őszinteségét azoknak az úttörő üdvözleteknek, amelynek megvan a maga rangja, értéke és helye. Hogy például a megyei, vagy országos KISZ-értekezletet, vagy a kommunisták megyei tanácskozását, országos értekezletét az úttörők, a gyerekek köszöntik, helyes, jó és valóban megkapó. De, hogy unos- untalan, széles dobpergéssel, valamely prrf< ’ '.*’<■ u ötletéből, úgy 1 di .ik fi a., úttörőket, mint a drapériát az elnöki asztalon, vagy, mint a szegfűcsokrot az emelvényen, — teljességgel felesleges és hova tovább már sértő is, magára az úttörő mozgalomra. Itt az ideje, hogy az effajta puszta formalitásoknak végét vegye elsősorban maga az Úttörő Szövetség, s azok is, akik eddig szódavíz, a tízórai szendvics és az úttörők köszöntése nélkül nem tudták elképzelni, hogy egy értekezlet jó munkát végezhet. (gyurkó) írtam egy kacagtató vígjátékot, amelyben Mütyürke Ildikó, sók-sok félreértésen és síráson keresztül végül ÍS egyenesen vőlegénye karjába fut, lévén Mütyürke Ildikó szerelmes és szeleburdi, vőlegénye meg közlekedési rendőr. A filmvígjátékot bemutatták, annak rendje és módja szerint meg is bukott és a kritika kissé tartózkodóan irt a darabomról. Megírta, hogy mi a jó benne, elismerte Mütyürke bizsufinom rajzát és még mást is, s hibául csak annyit rótt fel, hogy egy ismeretlen szerző műve és éppen ezért figyelemre méltó. A kritikán felbuzdulva, írtam egy drámai tragédiát, illetőleg egy tragikus drámát, melyben Mütyürke Ildikó férje lelki depresszióba esik, ami egy rendőrhöz item illik, mert annak csak dühbe szabad esni, s e depresszió következtében négy cserepet dobott a lifthóf- ba és három paradicsomot. Mütyürke Ildikó a cserepet még elbírta volna a depresszióval együtt, de a paradicsomot nem, pláne hármat és otthagyta a férjét. A darabot bemutatták és annak rendje, módja szerint meg is bukott és a kritika is kissé tartózkodóan írt darabomról. Tudomásul vette a depressziót, valósnak ismerte el a téré** ' ib ul azon' -n azt rótta fel, hogy a há- rovi paradicsom miatt nem eléggé hihető a konfliktus és nem eléggé árnyalt a rendőrférj alakja. Ezekután írtam meg harmadik darabomat, a modern Kleopátrát, ahol Antonius, akit Antalnak hívnak, hajlandó mindent kockára tenni a szerelemért. De, amikor rádöbben, hogy a mindenért cserébe egy olyan Kleopátrát kapott, aki kikezd fűvel, fával, kígyóval, magábaroskad és az öngyilkosságot vállalja: három üveg őszibarackszörpöt hajt fel egy slukkra. A haláltusája döbbenetes, a fény megvilágítja arcát, és a kiürült üvegeket — a közönség dűlt a röhögéstől, nem lehetett jegyet kapni előre egy hónapra és még egy hónap múlva sem írt a kritika egy sort sem művemről. TczAdLA£ó^_ a Másfél hónap után jelent meg az első tartózkodó kritika, amelyben megírták, hogy az egy nagy marhaság, amit megírtam és bemutattak, s különösen helytelen, hogy előbbi két kritikából nem tanultam, pedig nagyon sok gyakorlati és hasznos tanácsot adtak a kritikusok... Nagyon megilletődtem és tanulmányozni kezdtem mind a három kritikát, mit tanulhatok belőlük... Ennek már öt esztendeje és eljutottam az ÁBC-ig. Olvasni tudok már, s azt is tudom, hogy a drámában szereplők és színpad van és függöny is lehet. Ha így fejlődök, ötven év múlva megírhatom első igazi művemet, — hála az alkotó szellemű kritikáknak. (egri) Mi ilyennek látjuk a magyar filmeket (A cikk szerzője berlini íróújságírónő, aki már több ízben megfordult hazánkban, turistaként. Egerbe is ellátogatott, s mint mondotta, a jövőben is gyakran felkeres majd bennünket. Megszerette a mi városainkat—falvainkat, az őszinte baráti vendéglátást. 1960 decemberében már közöltük két kisebb tárcáját, most ezt a rövid filmkritikái megjegyzésekből és méltatásokból összeszőtt írását adjuk közre. A szerk.) A Német Demokratikus Köztársaságban minden héten két film ősbemutatója zajlik le. Vannak filmpremierek külföldi filmekből is — persze mindez attól függ, hogyan tudunk vásárolni idegen országoktól filmeket. A filmbemutatókhoz hozzá kell még számítanunk a havonkénti rendszeresen megrendezett matinékat is, amiket vasárnap délelőttönként bonyolítunk le, de vetítünk filmeket gyermekek számára is. Nagyon sok ország ad el nekünk játék- és kultúrfilmeket egyformán. Ezek az alkotások mindig érdeklődő közönségre találnak nálunk. Most — ahogy ezt a cikket írom — tarka reklámfüzetek fekszenek előttem az asztalon, azokról a filmekről, amelyeket nálunk az utóbbi hetekben vetítettek. Igen sok magyar film is van ezek között. A magyar filmek ismertető füzetét is átlapoztam, s ezek közül egy párat kiválasztottam. Meg is nevezem ezeket: „Pár lépés a határ” — „Merénylet” — „Két emelet boldogság” — „Gyalog a mennyországba” és „Vörös tinta”. . Különösen az első két film váltott ki nagy érdeklődést a mi köztársaságunk közönségéből. „A pár lépés a határ” című filmet televíziónk esti adásában is vetítették. Izgalmas cselekmény — nyilván történelmi momentumok nyomán — és kitűnő színészi játék jellemzi ezt a filmdrámát. Sokan, nagyon sokan részesei nálunk is Szabó Ferenc életútjának, a munkásosztály forradalmár tagja sorsának, aki azért tud megmenekülni ellenségei kezéből, mert a nép együttérzése támogatja őt küzdelmében. Boldog érzés azt tudni, hogy ilyen emberek, mint Szabó Ferenc, vezetik ma a szocializmus építését Magyarországon. „Merénylet” — ezt a filmet esti előadásban láttam, mert máskor nem volt rá időm. De nem bántam meg! Valahány moziban ez a film „futott”, nagy közönségsikere volt. Véleményem szerint ennek a filmnek az a nagy tanulsága, hogy a bűnügyi zsánerű filmekben is lehet és kell — nyomatékos politikai hangsúllyal — rámutatni arra, hogy a kapitalista országok kormányai a leghitványabb eszközökkel is csak azért csinálják a kommunistaellenes propagandát, hogy a népeket megakadályozhassák saját sorsuk intézésében. Nem egy néző párhuzamot vont a filmbeli merénylet és a fasiszták által nálunk megrendezett és 1933- ban lefolytatott Reichstag-per között és sbkan gondoltak arra a hasonlóságra is, amely az akkori állapotok és a bonni kormány jelenlegi politikája esetében kimutatható. Értékes gazdagodást jelentett a mi moziprogramunkban gyünk gazdagok manapság. Ezért különösen hálásan néztük végig a „Kölyök” című filmet, ezt az elragadó filmalkotást, amelyért a film alkotói joggal kapták meg a magas kitüntetést Karlovy-Varyban. Ez a film nagyon sok örömöt szerzett nekünk. De menjünk csak vissza az eddig említett filmekhez! Mindenesetre nagyon dicsérendő a magyar filmesek és művészek törekvése, hogy a mai életet, a mai élet A „Gyalog a mennyországba” plakátja az NDK-ban. az a néhány filmvígjáték is, problémáit olykor a fonák, dé amiket Magyarországból kap- még inkább, hogy a vidámabb tunk. Nem akarjuk elhallgat- oldaláról mutatják meg. Nyílni, hogy éppen a vígjátékok- ván ebből az elgondolásból ban mi, németek, nem va- származik a „Két emelet boldogság” öt budapesti fiatal házaspár históriája. A film végén én sem éreztem, hogy a fiatalok minden problémája megoldódott a történetben, de — véleményem szerint — a film alkotói ezt nem is tűzték ki maguk elé elérendő célul. Némely jelenetnél és epizódnál szívből felnevettem és észrevettem azokat az emberi gyengeségeket is, jellembeli fogyatékosságokat is, amelyek még mindig „nemzetköziek” És ez nem kis érdeme a filmnek. Ugyancsak fiatalokról szól a „Gyalog a mennyországba” című film is. Ez az alkotás már problematikusabbnak tűnik nekem. Az asszony házasságon belüli egyenjogúságát — egyébként láttunk mi itt nálunk hasonló témájú szovjet filmet is — egy színésznő életén keresztül kivetíteni nem szerencsés, mert az eset nem általános és nem tipikus. A film némely részleténél az volt az érzésem, hogy a sablont valahonnan mintha kölcsönkérték volna a film szerzői. Nagyon aktuális és érdekes a fővárosban folyó munka kérdése, ahogyan azt a filmben a fiatal tudós bemutatja. Érdekes adalék a szocialista erkölcs kialakításához, az erről szóló vitához a „Vörös tinta”. Nagy örömmel várjuk, hogy a közeljövőben újabb magyar filmeket mutassanak be nálunk. Minden filmalkotónak sikereket kívánunk! (Fordította: Farkas András.)
