Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-16 / 64. szám

1961. március 16., csütörtök WEPŰJSAG 8 Egy. kis ízelítő a hatvani városi TIT munkájából NEMEGYSZER előfordult már, hogy az újságírónak a vé­letlen sietett a segítségére, amikor egy téma megírásához anyagot gyűjtött. így jártam én is, Hatvanban. Amint bal­lagtam a napfényben fürdő (hihetetlenül poros!) utcán, megállítottam egy kosarát ci­pelő nénit. — Tessék szíves lenni meg­mondani, hol találom meg a gimnáziumot? — Nem messze van, lelkem! Kit tetszik ott keresni? A válasz már nem tartozott ugyan szorosan a kérdezőskö- dés lényegéhez, de miért ne mondhatnám meg? — Dr. Ignáczi Béla tanárt. — Jaj! Hát,mért nem mond­ája! Ismerjük mi őt jól! Olyan jó előadásokat szoktak tartani, osztán azokra ő szokott, meg­hívni minket is! Mert egy ut­cában lakunk! Most meg én lettem kíván­csi. — És azt tetszik-e tudni, hogy ő a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat városi tit­kára? — Nem. Azt nem tudom, kedves, mert azt se tudom, mi az a tudományos micsoda. De az előadások azok jók! Az unokámmal szoktam menni! EL IS ÉRTÜNK hamar a gimnázium elé, elköszöntem és megkerestem dr. Ignáczi Bé­lát, hogy most már „hivatalo­san” tájékozódjam, milyen is az ismeretterjesztő munka Hatvanban. Közben azonban azon gondolkdfetam, hogy mi­lyen érdekes dolog ez! Isme­rik a titkárt, tudják, mit csi­nál, de azt már "nem, hogy ő titkár és miért csinálja? S amit tudni akartam — hogy tudni­illik érdekli-e az embereket a TIT munkája — azt véletlenül már meg is tudtam ettől a nénitől, aki igazán nem mond­ható különösebben „tudomá­nyos” emberek, mégis érdek­lődik és eljárogat az előadá­sokra. — Régi, megalapozott munka folyik nálunk — mondja dr. Ignáczi Béla tanár, a TIT vá­rosi titkára. — Az emberek megszokták 1954 óta, hogy ha valami érdekesség történik a világban, a tudományban, ha egy-egy elvi probléma országo­san felvetődik, akkor a TIT azonnal reagál, azonnal tud olyan embereket a közönség elé állítani, akik megmagya­rázzák, vagy kifejtik a soron levő kérdést. Szerteágazó mun­ka, részben a városra, részben üzemekre korlátozódva. Het­venkét tagot számlálunk, olya­nokat, akik aktívan, ügyszere­tettel végzik az ismeretterjesz­tés munkáját. — Talán beszéljünk a vá­rosban zajló ismeretterjesztő munka formáiról! — Kérem! Legrégibbek egyi­ke a szülők akadémiája, amely most már negyedik éve mű­ködik, s ahogyan mi is gazda­godtunk tapasztalatokban, úgy tölti be egyre jobban a szülők között hivatását. Hatszáz szü­lő váltotta meg a bérletét, de nem ez a szám a lényeges, ha­nem az a tény, hogy komoly érdeklődéssel jönnek, s ma­guk is szívesen vitatkoznak egy-egy előadás után. Itt sze­retnénk egy lépéssel tovább menni, s a jövő esztendőben elérni azt, hogy egy akadémiai sorozatnak egy előadója le­gyen végig, mert így jobban kézben tudja tartani az, elő­adások fonalát, kielégítőbben segítségére lehet a szülőknek. — Hol és hány munkásaka­démia működik Hatvanban. — MINTASZERŰ pontos­sággal, nagy érdeklődés mel­lett tártják az előadásokat a MÁV munkásakadémiáján. Eze­ket az előadásokat elsősorban fizikai dolgozók hallgatják ál­landó létszámmal, de van olyan téma, amire a hallgatókon kí­vül 100—120 ember is össze­gyűlik. Természetesen a MÁV is mindent megtesz a siker érdekében, s nemegyszer elő­fordul az is, hogy vágánykocsi­val viszik ki a TIT-előadót tá­voli munkahelyekre. Egy jel­lemző példát hadd említsek. A „Vulkáni hegyek” című elő­adást is így tartotta meg egyik előadónk, s valószínű, értéke­sebb volt az előadása, mintha az embereket csődítették vol­na be valami kultúrterembe, mert éppen a Mátra tövénél dolgoztak, s így pihenőidejük­ben természetes szemléltetés kapcsán hallhatták az elő­adást. A Cukorgyárban hatva­nas a létszám, míg a Kisker Vállalatnál 40 főnek tartják az előadók előadásaikat. — A Szabadegyetemnek mi­lyen fakultásai működnek? — Jogi—filozófiai tagozat, amelyen mintegy 70 népi ül­nök hallgatja azokat az elő­adásokat, amelyek a munká­jukhoz feltétlenül szükségesek. Jogi, filozófiai és pedagógiái előadások hangzanak itt el az­zal a megindokolással, hogy a népi ülnökök ezzel a tudással mégis komolyabban és jobban helyt tudnak állni azon a posz­ton, ahová a bizalom emelte őket. S ez az a hely, ahol va­lóban nemcsak az előadást meghallgatni járnak el az em­berek, de idejükkel mit sem törődve, sokszor órákig tartó vita kerekedik egy-egy érdeke­sebb előadás után. — Ezek a kötött formák vol­tak. Még arról szeretnék tájé­kozódást nyerni, hogy milyen kötetlen — nem kötelező — for­mái vannak még Hatvanban az ismeretterjesztésnek? — A postán, az MTH-intézet ben, diákkollégiumokban, mű­velődési házban, rendőrségen, honvédségnél, tűzoltóknál kü­lönböző témákat felölelő elő­adássorozatokat indítottunk, és elmondhatom, hogy sehol sem érzik kötelezőnek, szükséges rossznak. Szívesen jönnek, és érdeklődéssel hallgatják azo­kat, akiket a társulat kiküld. Mert vannak itt olyan lelkes előadók, mint dr. Bartos Imre, a gimnáziumból, vagy Komá­romi Károly MÁV-tiszt, de szervezőink is lelkesek, sokat fáradnak azért, hogy minden sikerüljön. Nagy eredmény az is nálunk, Hatvanban, hogy az emberek összeszoktak, ismerik egymást. Ezért rendezünk már évek óta bel- és külföldi ki­rándulásokat a számukra, hogy ezzel is közelebb hozzuk őket egymáshoz. — Megjártuk már Sopront, Sztálinvárost, Pécset,. Szegedet — évek óta megnézzük az ün­nepi játékokat — Aggteleket, Tiszalököt, Dobogókőt, na és voltunk Csehszlovákiában. Most, az iskolai tavaszi szünet­ben 127 fővel megyünk a Né­met Demokratikus Köztársa­ságba, és hazai terveink között szerepel egy újabb szegedi, majd inotai, tiszapalkonyai út. AZTAN SZŐ esik még a nyelvtanfolyamokról, s az ese­tenként tartott előadásokról. Míg beszélgetünk, számtalan­szor kopognak az ajtón — hoz­zák az NDK-út részvevői ' a részvételi díjat. Közben hol egy érdekes akta, hol egy ér­dekes számot tartalmazó je­lentés kerül elő. És amikor ki­lépek a gimnázium kapuján — az az érzésem, hogy még min­dig nem mondott el mindent dr. Ignáczi Béla, aki maga a megtestesült igyekezet és az évek során lassan második én­jét teszi már az ismeretterjesz­tő munka, afnit szeret, s amit nem ad oda senkinek, „még ha kérik se.” Cs. Ádám Éva Tojáshéj mint műtrágya A szobanövények különösen télidőben hálásak, ha fokozott táplálékot kapnak. Jó szolgá­latot tesznek erre a célra a konyhában összegyűjtött tojás­héjak, mélyeket mozsárban alaposan meg kell tömi és víz­zel 1,eönteni. Az oldat kitűnő mésztartalmú tápszer a növé­nyek részére. Látogatás a dolgozók általános iskolájában Manapság már nem ritka eset az, hogy apa és fia ver senyez a tanulásban. Sőt az sem, ha az apának a fia segít az iskolai feladatok megoldá­sában. A dolgozó parasztok, mun­kások és értelmiségiek előtt, 1945 óta nyitva állanak az ál­talános iskolák, gimnáziumok és egyetemek kapui. Ma min­denki képességei szerint tanul­hat tovább. Dolgozóink élnek is ezekkel a lehetőségekkel. A napokban meglátogattuk a füzesabonyi II. számú Álta­lános Iskola dolgozó tagozatát, Várhegyi Ferenc iskolaigazga­tó éppen az egyik tanterem­ből lépett ki, ahol biológia órát tartott a dolgozók isko­lája VII. osztályában. — Valóban, ezek az embe­rek megérdemlik, hogy írja­nak róluk! Különösen jól ta­nulnak a VII. osztály tanulói, ahol most tartottam órát — mondja. — Miről volt szó a biológia órán? — Az élesztőgombákról be­szélgettünk. Majd, hogy szí­nesebbé tegyem az előadáso­mat, mikroszkóp-vizsgálatokat folytattam a hallgatókkal.- Egy csepp akváriumvizet tettünk a lencse alá. Bámulattal néz­ték az „öreg” diákok, hogy mi­lyen nyüzsgő élet van egy ak­várium vízcseppjében. Czakó Károly, a füzesabonyi Petőfi Tsz tagja is itt tanul és meg- illetődve kelt fel a mikrosz­kóptól. Nagyon érdekesek ezek a természettudományi előadá­sok a tanulók részéről. Meglátogattunk egy tanítási órát az igazgató elvtárs kísé­retében. Matematika órára csöppentünk” a tanterem padjai közé. Dr. Godály Gyula tanár a házi feladatokat ellen­őrizte, majd feleltetett. „Túl­nyomó többségben jól oldot­ták meg a házi feladatot!” — jegyezte meg a tanár elvtárs. Majd a táblánál Kiss Sándor oldott meg egy százalékszámí­tási feladatot — ötösre! Az osztálykönyv tanúsága szerint szép számmal akadnak jeles és jó rendű félévi ered­mények. Détár Istvánná és Kis Sándor jeles rendű lett félévkor Czakó Károly, An­gyal János, Várkonyi István és Németh Mária jó rendűek voltak. (Szigetváry József) Jogászok a termelőszövetkezetek megsegítéséért Megyénk jogi dolgozói vállalták, hogy termelőszövetkezete­inknek különböző társadalmi tulajdonvédélmi, szerződéskö­tési és egyéb jogszabályok megmagyarázásában segítségük­re lesznek. A poroszlói Rákóczi Termelőszövetkezetet ke­reste is már többször dr. Gyulavári Endre is. a Heves megyei főügyészség dolgozója. Egyéves patronálása alatt több eset­ben tartott előadást a szerződéskötésekkel kapcsolatban a jogszabályokról és a társadalmi tulajdon védelméről. Képün­kön a Rákóczi Termelőszövetkezet vezetőivel történő meg­beszélést láthatjuk. Ifjúsági találkozó, palócnap Párád fürdőn,.. zsebkendőket készítenek el­adásra. Szeretnénk a látogatóknak mindenben kielégíteni az igé­nyét. Tervezzük, hogy meg­hívjuk a nagyrédei, verpeléti, abasári és feldebrői termelő- szövetkezeteket borkóstolóval és egy-két tiszaháti tsz-t ha­lászcsárdával erre az alka­lomra. A szervező bizottság most a Képzőművészeti Alappal kö­zösen szeretné megoldani, hogy az elmúlt palóc napok és ifjúsági találkozó fényké­peiből képeslapokat készítené­nek. A tervek szépek és sikere az ifjúsági találkozónak, a pa­lócnapnak, most már e tervek megvalósításától függ. A má­jus 21-re kitűzött találkozó iránt már országszerte nagy az érdeklődés. A szolnoki, salgó­tarjáni, budapesti IBUSZ ki- rendeltségek is foglalkoznak vele, a Televízió, Rádió és a Filmhíradó már érdeklődött a műsorok után és részvételé­ről tájékoztatta a szervező bi­zottságot. A pétervásári járásban eb­ben az évben harmadszor ren­dezik meg az ifjúsági találko­zóval egybekötött palócnapot és munkás-paraszt találkozót Parádfürdőn. Az előzetes tervekről Ko­vács Bertalan, a járási tanács VB-elnökhelyett'ese, mint a szervező bizottság egyik veze­tője nyilatkozott: — Ezt a találkozót igyek­szünk az előző tapasztalatokra építve még jobban megszer­vezni, emlékezetessé tenni a részvevőknek, hiszen itt mu­tatkoznak be azok- a kultúr- csoportok is, amelyek első he­lyezést értek el az április 16-i, 23-i körzeti bemutatókon, a Hámán Kató kulturális szem­lén. — Újdonsággal szolgál-e a találkozó rendezősége? — Előzetesként annyit, hogy már megkezdődtek a tárgya­lások a postával az alkalmi bélyegző használatáról. A He­vesi Háziipari Szövetkezet asszonyai palóc népviseleti ajándékokat, babákat, alkalmi Eredményesen vizsgáztak az egri kőműves- és íestőipari tanulók A MŰM 212. számú Bor­nemissza Gergelyről nevezett Mai napok krónikája az egerszalóki Vörös Csillag Tsz idei lervében | EGERSZALÖK esztendeje kezdték meg e haj­dani summás-, cselédlakta fa­luban a szocialista mezőgazda­ság alapjainak lerakását. S nemesakhogy lerakták, de az­óta erős ütemben is fejlesztik a közös gazdaságot. Bármerre is jár az ember a faluban, az új élet jelenségei fogadják. Valósággal újjáépül a község. Mindenfelé új házak, cserép­tetősek, széles ablakúak. Szemre is tetszetősnek ígérke­zik a falu főterén épülő párt­ház. A Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet irodáit „régi” épület­ben találom: az egykori káp­talani kastély falai közt. 296 tagja van a szövetkezetnek, ebből 40 fő nyugdíjas, dolgoz­ni nem tudó öreg. Az alapító tagok közül kevesen dolgoz­nak már, így kevesen emlé­keznek a régi, kezdeti eszten- igeire, tervezgeté- seire, r hősi napok krónikáira. Arná: te been ismerik a mai n i.p,] rténelmét, hiszen rr mini, formálói lettek a2 ti jövendőnek. ; Mártíré közepén hivatalo­sai naptár zerint is bekö- szt ot a tavasz. Az egyre me­leg tobé váló napsugarak fel­ébreszti'.! te1« Ilmáikból a fá­kat a földet. Csendülnek az üllők, erősebb«' kovácsolják az ekéket, s indulnak a fogatok, gépek — szántani. Kevés föl­det szántanak igás erővel, mert ezen a tájon is megho­nosodott már a dübörgő trak­tor. A gép. Kezdődik a tava­szi munka, új gazdálkodási esztendőt kezdenek a szövet­kezetiek. eredményekre szá­MILYEN mítanak az idén az egerszalóki Vörös Csillag­ban, mit terveztek erre az esz­tendőre? — Egy munkaegységre 30,58 forintot terveztünk — mondja Ferenc János elvtárs, a szövet­kezet könyvelője. — összesen 65 ezer munkaegységet kell teljesítenünk efjben az évben. — Hogyan alakul a tsz ve­tésterülete? — A közös gazdálkodásba vont terület 1847 katasztrális hold. 350 holdon vetünk bú­zát, holdanként 10 mázsás át­lagtermést számítva. Búzából 800 mázsát szerződtünk, 1600 mázsát osztunk szét a tagok között, szükségletek szerint, a többit különböző kötelezettsé­gekre tartalékoljuk. És sorolja tovább a termé­nyek nevét, a számokat: mi­ből mennyit vetnek. — Szőlőterületünk jelenték­telen — mondja. A múlt évben végeztünk új oltványszőlő te­lepítést 23 katasztrális holdon, régebbi telepítésű szőlőnk 7 holdat tesz ki. A Vörös Csillag Termelő- szövetkezet állatállománya kö­zepesnél jobb. Szarvasmarha 188 van, ebből hízómarha 95. Ezekből az állami és szövetke­zeti szerveknek 74-et értékesí­tenek. Sertésállományunk 126; a tervezett szaporulat mennyi­sége 320; az év során értéke­sítenek belőle 220-at. A juhok száma 631, amelyből 20 ürüt adnak el állami és szövetkezeti szerveknek. Kétezer baromfit is vásárolt a szövetkezet a ba­romfinevelési akció keretén belül, ebből 1200-at értékesíte­nek majd. — Milyen építkezések, beru­házások és felújítások szere­pelnek idei tervükben? — Terveztük egy 200 férőhe­lyes sertéshizlalda, egy ko­vácskerékgyártó műhely és egy gépszín építését. Átalakít­juk a növendékistállót, s ezen­kívül tatarozzuk a tsz főépüle­tét, az irodahelyiségeket és' a juhhodályt. Ezeket a munká­kat saját erőből végezzük el. AZ ITT LEÍRTAK a ter­vek­ből kiragadott részletek, ko­rántsem nyújtanak teljes ké­pet az egeszalóki Vörös Csillag egész évi munkálkodásáról, csupán a nagyobb feladatok kibontakozását körvonalazzák. A tervek reálisak, megvalósí­tásuk biztosítottnak látszik. A tizenegy esztendős egerszalóki Vörös Csillag Tsz tagjai és ve­zetői a munkában töltött egy évtized tapasztalataira tá­maszkodva évről évre új terve­ket készítenek. Mégsem hagy­hatjuk kritikai megjegyzés nélkül a szövetkezet idei ter­vét. Mert szépen és komolyan gondolkodtak ugyan a tagok és a vezetők a tsz, a közös vagyon gyarapítására, a nép- gazdasági igények kielégítésé­re és minden más egyébre is, de a szociális és a kulturális szükségletekről elfeledkeztek. Terményfelhasználási tervük­ben a szociális és kulturális alapra nem fordítanak egyet­len szemnyi terményt sem. Miért érdekes ez? Egyetlen dolog miatt: szociális és kultu­rális ellátottság szempontjából nem kielégítő a helyzet a Vö­rös Csillag Tsz-ben. Van egy televízió készülékük — ez igaz! De ezenkívül semmi sincs a szövetkezetben, amely a tagok kulturált szórakozását biztosí­tani tudná. Más, „fiatalabb” szövetkezetben van klubhelyi­ség, van lehetőség arra, hogy szabad óráikat tartalmasán, szórakozva tölthessék a tsz-ta- gok. Terveik készítésekor erre is gondolniok kellett volna az egerszalóki „Vörös Csillag”- osoknak.... Pataky Dezső egri MTH-iskolájának 55 ta­nulója vizsgázott szép sikerrel a közeli napokban. Az ÉM. He­ves megyei Építőipari Vállalat 30 kőműves és 25 festő-má- zoló ipari tanulója állott a szi­gorú vizsgabizottság előtt, hogy számot adjon két eszten­dei tanulásának eredményéről. A bizottság szigorú mértékkel mérte a jövő szakmunkásait: 2 —2 ifjú nyert kitűnő kőműves, illetve mázoló-festő bizonyít­ványt, — de a fiatalok szorgal­mát mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy sem bukott meg! — A két év során — mondja Vashegyi Gyula tanár, — 15 tanuló 1—1 szakoktató keze alatt sajátította el a szakma minden fogását, művészetét. Ezzel a módszerrel elérhető, hogy a szakoktató alaposan megismeri tanítványait és kel­lő alapossággal tud foglalkoz­ni, szinte egyidejűleg, a fiata­lokkal. A tanulás esztendei alatt derekasan kivették ré­szüket a fiúk a termelő mun­kából is. Benne van kezük munkája az egri új 8 tanter­mes iskolában, a Gólya és Egészségház utcai modern la- kórházakban, a Telekesy utcai emeletráépítésben, valamint a Bútorgyár és a Dohánygyár építkezéseiben. A fiataloknak a munkához való kiváló viszo­nyát azon is lemérhetjük, hogy a tanév során a 11. sz. általá­nos iskolai építkezésnél 720 munkaórát dolgoztak a kőmű­vesipari tanulók társadalmi munkában, a festők-mázolók pedig különböző helyeken 400 órát teljesítettek. Büszkén mutatják az iskola tanárai a vizsgamunkákat, melyek hirtelen rögtönzött ki­állítás formájában ott sora­koznak a vizsgaterem aszta­lain. A kőművesipari tanulók is maketteken mutatják be a leg­különbözőbb falkötési módo­kat, épületszerkezeteket, bolt­íveket, cseh süveg boltozást, rabicfalazást, sőt új építkezé­seink egyik-másikát is meg­mintázták. Az egyes munkák mellett megtalálhatók a bead- ványi tervek rajzai is, melye­ken különböző feladatokat ol­dottak meg ügyes kézzel. A festő-mázoló szakmunkás vizs­gadarabok különböző falfesté­seket, faldíszítéseket ábrázol­nak. — Nyugodt lelkiismerettel engedi ki az új szakmunkáso­kat az egri MTH-iskola az életbe. — mondja búcsúzóul Vashegyi elvtárs. — Meg kell azonban mondani, hogy az a sajnálatos tapasztalatunk, hogy a vállalatok nem veszik eze­ket a törekvő és szorgalmas fiatal szakmunkásokat minde­nütt kellő komolysággal. Elha­nyagolják, mellőzik őket. ami­nek nem egy esetben az am­bícióval teli fiatal lelkesedés letörése az eredménye. A szakmunkásbizonyítvány kiadásával a tanulás és a taní­tás nem ért véget. Csak az élet, a gyakorlat adhat mara­dandó és teljes tudást. A vál­lalatok vegyék pártfogásukba, segítsék és neveljék az iskolá­ból kikerülő fiatalokat, mert a most végzett 55 építőipari ta­nuló csak így váll at gazdagodó új életünk tevékeny részesévé. S. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents