Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-15 / 63. szám

1961. március 15., szerda NEPÜ.ISAG 9 Jól indult a munka Bélapátfalván9 tanultak a régi hibákból Két szó... Mindennapjaink krónikájában, az eseményekről tudósító írásokban gyakran találkozol két szóval: „többek közöttNé­ha lepedőnyi újságokat megtöltenének e két szóba belesürí­tett részletek. De a mi korszakunk sietős, robbanó ütemben halad előre. Az emberek is sietősek, a tömör és tömény dol­gokat kedvelik. Újságok hasábjain is. S a mindennapok kró­nikása a „többek közötf’ titulus mögé rejti a jelen diadal­mas■ fényeinek zömét. E két szóra bízza korunk dinamikájá­nak érzékeltetését, előrehaladásunk mértékét és fokát. így ru- ruháztunk be „többek között” megyénk ipari termelő egysé­geibe 75 millió forintot az elmúlt év három negyedéve során. S azóta is egyre emelkedett gyáraink, üzemeink, bányáink technikai, színvonala. Új hidraulikus présgépet kapott „többek között” az Egri Bútorgyár 500 ezer forintért, az Egercsehi Bá­nyaüzem egy 9 milliós értékű cseh széngyalut, F—5-ös fejtő­rakodó gépet, neonfényes világítást a harántvágatba, GANZ villamosmozdonyt a belső szállítás lebonyolítására. És gyara­podtak más üzemeink is... Hozzáfogtak „többek között” a Parádsasvárí Üveggyár új készáruraktárának másfélmillióba kerülő építéséhez, a Lakatosárugyárban egy nyitott udvari szerelőcsarnok építéséhez, 360 ezer forintért. Országunknak egyre drágább az ember, a munkásember élete. A különböző minisztériumok több millió forintot for­dítottak munka- és balesetvédelmi célokra. így kaptak „töb­bek között” a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt bányászai szénmonoxidszűrő önmentőkészüléket. S mindez az elmúlt évben történt... És mennyi „többek között’ szerepel az idei tervek szám­adatai előtt... Az Apci Fémtermiában külső darupálya épí­tésébe kezdtek és építenek forgódobos ércpörkölő kemencét és olvasztókemencét is, bővítik az elektromos üzemrészt. A gyöngyösi XII-es aknában új páncélpajzsos frontot telepíte­nek a már meglevő mellé. Korszerű, módern fürdőépület épí­tését tervezgetik az Egercsehi Bányaüzem ■ vezetői; és hu­szonkét lakást építenek a bányászoknak, Csónak útján. A Hatvani Konzervgyár hatalmas paradicsomraktárt kap ,. Ezek mind-mind százezreket, milliókat jelentenek. Idei költ­ségvetésünk ipari beruházásokra mintegy 13 milliárd forin­tot irányoz elő. Qyarapodik országunk, évről évre növeked­nek többlettermelési értékeink. Futja hát újabb és újabb lé­tesítmények, objektumok építésére. Évről évre egyre több, kézzelfogható vívmány áll sorompóba, hogy kikerüljön a „többek között” névtelenségéből és legalább példaként sze­repeljen. Ma már nehezen tudom elképzelni, hogy volt olyan idő­szak, mikor ezt a kifejezést, ilyen vonatkozásban, soha nem vetették papírra. Akkor eseményszámba ment volna egy kultúrotthon felavatása, új lakótelepek átadása. S ma már így írnak róla az újságok: „többek között” ... Te, mindennapok krónikása, aki leírod nap mint nap. hogy „többek között” Karácsonyon és Gyöngyösön, hogy töb­bek között Pétervásárán és Kecskén, vagy Verpeléten, és te újságolvasó, aki reggel vagy este kezedbe veszed a lapot, aki napról napra többet tudsz meg az épülő ország, a megye éle­téről, azt is vedd tudomásul, hogy egyre többet kell a „töb­bek között” kifejezésbe sűrítenünk. Szép, emberi győzelmek, diadalok és kollektív örömek szorulnak egyre összébb, egyre tömörebbé — és ezért nem az újságíró a hibás, és nem is a lap szűk terjedelmét kell okolni. Hanem azokat, akik nyug- hatatlan-és el nem fáradó lendülettel újabb és újabb nagy­szerű dolgot csinálnak, építenek és alkotnak — a teremtő munka jegyében. Rengeteget építenek és alkotnak. És ez a legszebb mindennapjaink krónikájában — többek között.., (pataky) Járási TIT-kőzgyűlés Füzesabonyban Az autóbusz, amely emelke­dő, szerpentines utakon ka­paszkodik a hegyek között Bél- pátfalva felé, tömve van uta­sokkal. A kocsiban nagy a zsi­vaj, az emberek örülnek a hir­telen ránk köszöntő napfényes időnek. — Tavasz lesz! — állapítja meg az egyik asszonyság mel­lettem, miközben zsebkendő­jével törölgeti izzadó homlo­kát. — Itt is- az ideje... — vála­szol rá az előtte ülő bélapát­falvi, majd kinéz az autóbusz ablakán és elmondja, hogy ná­luk a termelőszövetkezetben már szántanak, vetnek, ipar­kodnak a munkával, nem úgy, mint tavaly, amikor vonakod­va kezdték a munkát, veszeke­dés, meg nem értés gyengítet­te erejüket. Amikor leszálltam az autó­buszról, felkerestem a Március 15. Termelőszövetkezet irodá­ját, ahol a múlt év tapasztala­tairól, eredményeiről érdék- lődtem a szövetkezet elnökhe­lyettesénél: Barta Jánosnál. — Nem volt könnyű a kez­dés — emlékezett vissza az in­dulás első napjaira az elnökhe­lyettes — és rengeteg problé­mánk volt. A rossz nyelvek azt beszél­ték, hogy a bélapátfalvi ter­melőszövetkezetből nem lesz semmi, mert a bélapátfalvi gazdák megkötötték magukat, csökönyösen ragaszkodnak a régihez, a rosszhoz. Ám a rossz nyelvek jósolgatása nem telje­sedett be. Jött a tavasz, rü­gyezni kezdtek a fák, a madár­dal, a tavasz felébresztette a bélapátfalyi gazdákban a föld szeretetét. A múlt év májusá­ban már nemcsak az öntuda­tos, a jövőt tisztán látó embe­rek dolgoztak a szövetkezet­ben, hanem munkát kértek a brigádvezetőktől a többiek is. Megkezdődött a munka, meg­kezdődött az első tervek való­ra váltása. Az erdőgazdaságtól megvásárolták a községükben levő csűrt és azt átalakították istállónak. Ide helye2ték el a szövetkezet első állatállomá­nyát, a 30 ökröt, 21 lovat és egy tehenet. Ekkor kezdett a szövetkezet talpraállni, ekkor kezdődött el &z élet, ekkor indult el az egészséges vérkeringés a szö­vetkezetben. Nagyon örültek a szövetkezet .vezetői a kezdeti sikernek. Már ekkor biztosak voltak abban, hogy megvaló­sítják elképzeléseiket: év végé­re építenek egy 50 férőhelyes téhénistállót, 300 férőhelyes juhhodályt és emellett vásá­rolnak 40 növendékmarhát, 20 anyakocát, s 14 tehenet. Ha pe­dig ez meglesz, akkor elmond­hatják: jól kezdtük az első évet, a kezdeti nehézségek el­lenére is szép eredményeket értünk el 1960-ban! — A tervek reálisak voltak —. magyarázza Somodi Sándor fő­könyvelő, — megvalósítottuk valamennyit, sőt, saját erőből is építkeztünk. Pénzben 125 900 forintot, munkaegységben és anyaghozzájárulással pedig 100 000 forintot fordítottunk az elmúlt évben a szövetkezeti va­gyon gyarapítására. 1960. ja­nuár 1-én, tehát amikor elin­dultunk az első évnek, szövet­kezetünk vagyona ,t— gépek, épületek, gazdasági felszerelé­sek, járművek, állatok, stb. — összesen 457 100 forintot tettek ki. 1961. január 1-re pedig el­érte. az 1 millió 250 ezer forin­tot. Egy év alatt ma jdcsak 1 millió forinttal gyarapodtunk. A zárszámadás napján a ter­vezett 36 forint 80 fillér he­lyett azonban csak 28 forint 57 fillért fizettünk egy munka­egységre. A különbözet oka el­sősorban az volt, hogy a múlt év elején nehezen kezdtek a bélapátfalviak a munkához, s amikor belelendültek, akkor pedig építkeztek, merész vál­lalkozásokba fogtak. A zár- számadási közgyűlésen ezt val­lották a tagok is. Elmondták, nem vártak ennyit a szövetke­zettől, hiszen ismerték a problé­mákat, tudták, hibásak Voltak a kezdeti lemaradásért, és azt is, mi mindenre fordítottak jelen­tős összegeket. Egy ember sem panaszkodott, a végzett munka arányában kapott részesedés­sel valamennyien elégedettek voltak, Mikó b. Miklós, Ferenc m. Lajos, Barta János, Mikó b. József 600 munkaegység felett teljesítettek és szépen kerestek. Az első év tapasztalatainak felhasználásával kezdtek hoz­zá az idei tervek előkészítésé­hez. Elhatározták, hogy növe­lik 30 holddal a kenyérgabona területét, valamint a többi nö­vények vetésterületét is meg­emelik egy-két holddal. Hét hold csatornázott kertészetet létesítenek, amiből föltétien 50 ezer forint jövedelmet akarnak az év végére látni. A kapás­növényeket máris kiosztották családokra. Ha már az idei tervekről be­szélünk, okvetlen el kell mon­danunk, hogy ebben az évben a bélapátfalvi szövetkezeti gazdák tovább akarják növelni a közös vagyont. Építeni akarnak egy 96 férő­helyes növendékis'tállót 220 ezer forintért, aminek 20 szá­zalékát saját erőből fedezik. Emellett 20 férőhelyes sertés- fiaztatót 53 ezer forintért, amit saját erőből hoznak létre, ezenkívül befejezik a 90 férő­helyes sertéshizlalda építését is, amit már a múlt évben el­kezdtek építeni. Fel akarnak állítani a szövetkezet terüle­tén 2 ezer naposcsibe' és 200 kacsa tenyésztésére alkalmas baromfineveidét. A termény tárolására saját erőből építe­nek két 7—8 vagonos kukori- cagórét, amihez az anyagot már most, az év elején biztosították a szövetkezet a saját erdejéből. S ha minden úgy megy, akkor hamarosan vesznek 10 tehenet, szintén saját erőből, ötvenezer forintért. Televíziót vásárol­nak 7 ezerért, vesznek répavá­gót, 40 darab melegágy-abla­kot, transzformátort, bevezetik a vizet a tanyaközpontba, ami újabb 70—80 ezer forint ki­adást jelent. Egy munkaegységre a leg­közelebbi zárszámadáson 40 forint 41 fillért akarnak fizet­ni. Vajon megiesz-e? — kér­dezheti bárki, s mi nyugodtan mondhatjuk a feleletet: meg­lesz, mert a bélapátfalvi Már­cius 15. Termelőszövetkezetben tanultak az elmúlt egy év ta­pasztalataiból, s az idén már idejében hozzáláttak a munkák elvégzéséhez. Kihordták a trágyát a földek­re, készítik a melegágyakat, metszenek, szántanak, vetnek, készítik a faanyagot, hogy amikor az építkezések elkez­dődnek, minden szükséges anyag biztosítva legyen. Biza­kodó a hangulat, elcsitultak a kezdéssel járó viták az embe­rek között, — a szövetkezetben most már valamennyien a kö­zösség boldogulásán fáradoz­nak. Fazekas István Foglalkozása — gorilla A Bordeaux-i születésű Jean Lamou 65 éves akrobatának az a különös foglalkozása, hogy filmfelvételeknél főleg gorillát, de időnként más vadállatokat alakít, olyan jelenetekben, me­lyeknél élő állatot szerepeltet­ni veszélyes, vagy körülmé­nyes lenne. Jean Lamou nagy hírnévnek örvend, s állítólag a világ* legjobb áíllatimitátora. Tehetségét mint „oroszlán”, „medve” és „kenguru” is be­bizonyította, s eddig 27 film­ben játszott állatszerepet. A mindössze 156 centiméter ma­gas akrobata nyolcéves korá­ban kapott először cirkuszi ki­képzést, s ma világszerte ver­sengnek érte az összes állatfil­meket forgató filmtársaságok. Mindenki a „Santa Marián" akar utazni A „Santa Maria” tulajdono­sai boldogan dörzsölik a kezü­ket. Mindenekelőtt persze, an­nak örülnek, hogy a 17 millió dollár értékű hajó ismét a bir­tokukban van, a másik ok pe­dig az, hogy a hajózási társa­ság latin-amerikai irodáiban alig győzik felvenni a rendelé­seket és eladni a hajójegyeket. Mindenki a Santa Marián sze­retne utazni! A hajó legköze­lebbi útjaira már minden hely foglalt. A hajózási társaság érdekes leveleket is kap. A levélírók közül sokan azt ajánlják az igazgatóságnak, hogy a Santa Maria legközelebbi útján ren­dezzen mesterséges kalóztáma­dást, nehogy csalódás érje a kalandvágyó utasokat. Ő csak lúd,fa ... 1959-ben az amerikaiak nem kevesebb, mint 135 millió dol­lárt költöttek jósnőkfe. Ezért a közelmúltban ú.iabb babona el­leni liga alakult az USA-ban. Az egyik híres amerikai jósnő azonban máris kiolvasta a kár­tyákból, hogy ez a kampány hiábavaló lesz... Vasárnap a füzesabonyi új iskolában közgyűlést tartott a TIT járási szervezete. Koncz Lajos, a járási tanács VB el­nökhelyettese, a TIT tagja, megnyitójában üdvözölte a ta­nácskozás részvevőit, többek között Bóta Albertet, a megyei pártbizottság munkatársát, Darvas Andornét, a TIT me­gyei titkárát, Zsámba Lajost, a járási pártbizottság munkatár­sát, Kelemen Jánost, a járási tanács VB elnökét. A TIT járási elnökségének titkára, Rátkai István tartott beszámolót. Bevezetőjében hangsúlyozta a tudományos is­meretterjesztés megnövekedett jelentőségét, a szocialista tu­datformálásban. Az elmúlt há­rom évben a népművelési szer­vek közel 609 ismeretterjesztő előadást tartottak a járásban, ahol a hallgatók száma évente meghaladta a 15 ezret. A tömegszervezetekkel sem alakult még ki a megfelelő kapcsolat. Az előadó ezután részletesen, vázolta a TIT já­rási szervezetének feladatait, tennivalóit. A vitában llgbják János általános iskolai tanár, a szakosztályok létrehozását sürgette, Halász Vince pedagó­gus a munkások, parasztok megnövekedett érdeklődéséről beszélt és hangsúlyozta az is­meretterjesztő munkások fel­adatait. Dr. Fekete Gábor ügyvéd hozzászólásában a szervezeti megerősítést emelte ki és ki­fogásolta a helyiséghiányt, ja­vasolta: szüntessék meg a kul- túrházban a kocsmát, amely­ben csak ráfizetés van és ala­kítsanak ott egy TIT-klubbot. Kelemen János kifogásolta, hogy megrekedt az ismeretter­jesztés a járásban és az elő­adók sokszor nem vették fi­gyelembe felkészülésüknél egy-egy falu sajátosságait. A tömegszervezetekkel is szoro­sabb kapcsolat kiépítése szük­séges, javasolta: a lakosságot érdeklő, a termelésben való részvételre mozgósító, az egyé­ni és a közösségi tudat kap­csolatát magyarázó előadáso­kat is tartsanak. Térképezzék fel hol, milyenek az igények. Különösen fontos a termelő­szövetkezeti tagok képzése, ne­velése. Dr. Puskás Ödön arról beszélt, hogy közvetlen hangú, érdekes előadások vonzák a a hallgatókat. Bóta Albert, az ismeretterjesztés iránt megnö­vekedett igényről szólt. Több szakember kell a TIT-be — hangsúlyozta, akik szaktudá­suk, politikai műveltségük nö­velésével még színvonalasabb előadásokat tartanak. Alapo­san ismerjék a problémákat, igényeket és különösen a napi politikai, társadalmi feladatok­ra gyorsabban reagáljanak. A tsz-ekben a közösségi tulaj­don fogalmát is szükséges tu­datosítani, magyarázni. A jól átgondolt munkatervben is az ismeretterjesztés új formáit kell felhasználni. Az élénk vita után Darvas Andorne^ a TIT országos el­nökségének oklevelét nyújtot­ta át dr. Puskás Ödönnek. Ez­után megválasztották a 18 tagú járási elnökséget és a járásból 12 TIT tagot delegáltak a me­gyei értekezletre. Magyar építész sikere Koppenhágában A koppenhágai Ekstra Bil­det hosszú riportban számol be arról, hogy Strohmayer Ferenc magyar építészmérnök mikép­pen építi át a dán főváros leg­nagyobb táncos szórakozóhe­lyét Az Ambassadeurt, Koppen­hága legnagyobb mulatóját, 25 évvel ezelőtt ugyanez a ma­gyar építész tervezte, s a dán kormány most a magyar épí­tésügyi minisztériumhoz for­dult, hogy Strohmayer újból kiutazhasson Koppenhágába és korszerűsíthessé 25 évvel ez­előtti munkáját. Az Ekstra Bladet megállapí­tása szerint „hála a magyar építész tehetségének, az Am­bassadeur 25 évig Koppenhága legkiválóbb, legelegánsabb szó­rakozóhelye volt.” Az átépítést és a belső berendezést Stroh­mayer Sziráky Loránd magyar építésszel és Benny Weinrich dán építésszel együttesen vég­zi. A koppenhágai riportból ki­derül, hogy a március 2-án megnyílt új Ambassadeurban még a menükártyákat, a fel­szolgáló pincérek egyenruhá­ját, sőt az abroszokat is Stroh­mayer elgondolásai szerint ké­szítették. Különös kedvtelés . ... k Francis Brenton liverpooli fiatalembernek különös pasz- n vannak. Néhány évvel ezelőtt egyedül tette meg az utat oal és a Mont Everest között. Most törékeny vitorlásán az anti-jóceánon való átkelésre készül. Megáll Gibraltárban a Kanári-szigeteken is, útban New York felé. A képen: A dern Robinson vitorlásán. a véleményem, hogy nincs nagysze­rűbb a boldog öreg­kornál, s ha van, az csak egy lehet: írni erről a boldog öreg­korról. S ha még en­nél is van nagysze­rűbb, úgy az csak az lehet, ha olyan bol­dog öregkorról ír a tollforgató, amely öregkort már csak matuzsálemi jelzővel szoktunk illetni. A nagyszerű nem az benne a tollforgató számára, hogy a tisz­teletre méltó Matu­zsálemnek boldog Matuzsálem-kora van, mint inkább az, hogy erről a tiszteletre méltó matuzsálem­korról nagyszerű dol­gokat lehet írni, amelyre az olvasó azt mondja, hogy hij- nye, az annyát, ez igen... s ettől a toll­forgató lesz boldog, mert a Matuzsálem már úgyis boldog, hisz azért írt róla. Magam részéről, ki lelkes olvasója va­gyok minden Matu­zsálemről szóló ri­portnak, már nem­egyszer elmondtam azt, hogy hijnye, az anyját, mármint a . toliforgatónak, mert valami határtalan le­leményességgel, tudo­mányos alapossággal, a szenzációk iránti kiváló érzékkel ku­tatja ki, mi a hosszú élet titka, ‘ interjút csinálva a tisztes öregkorral. Szemé­lyes érdeklődésem oka nagyon is önző, hisz szeretnék én is boldog és hosszú öregkort megélni s egyáltalán nem izgat az a lehetőség, hogy majdan a hamut is mamunak fogom mondani, mert a lé­nyeg, hogy mondani tudok egyáltalán, s amíg mondok, remé­lek és élek. Nos, ér­deklődésemet kielégí­teni óhajtván, a mi­nap ismét elolvastam egy Matuzsálem-ri­portot, szám szerint az ezerhétszázhetven- ötödiket — lehet, hogy harminc-negy­venet tévedtem —, és most már végliépp kikristályosodott ben­nem, hogyan és mint kell élnem, hogy hosszú életű legyek a Földön. így: Ne dohányoz­zam, mert az árt. Pi­pázzak, mert a pipa filozofikussá teszi az embert és a filozófu­sok hosszú életűek. Tartózkodjam az al­koholtól, mert az nemcsak butít, de öl is, és ne igyam soha Almuskát, mert al­mából készült, s az alma zöld korában nagyon veszélyes le­het az emberre. Küzdjem le káros szenvedélyeimet, — mert ezek a szenve­délyek, mint a szú a fát, felörlik a szerve­zetem és éljem ki minden szenvedé­lyem, mert az embe­ri szervezet azért van, hogy funkcio­náljon. Megtudtam továb­bá, hogy sokat kell nevetni, keveset sír­ni, nem szabad be­tegnek lenni, mert a betegség az irtóztató- an veszélyes valami. Mindezt alaposan megrágtam meghány- torgattam magam­ban, s hosszú napok megérlelt önvitájából leszűrtem, a Matu­zsálem-riportok jó­voltából —, hogy a hosszú élet titka a vi­lág legegyszerűbb, legkézenfekvőbb meg­oldását rejtegeti ma­gában: nem szabad meghalni. Ha \ későn halsz meg, — sokáig élsz! (egri)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents