Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-14 / 62. szám

1961. március 14., kedd NÉPÜJSAG Az „egrk4 becsületéért „Ma csak egy selejtet csi­náltam”, „a héten egyetlen kés tört csak el a gépemen”, „egy kanna olajjal léptem csak túl a keretet”, „egyetlen esetben volt csak gépállás az üzem­részben”, „a héten csak egv napon nem teljesítettem a ter­vemet” — hányszor, de hány­szor hangzanak el ezek és az ezekhez hasonló szavak — büszkén. Mert csak egyszer fordult elő az, aminek nem lett volna Szabad előfordulnia, mert csak egyetlen dolog az, amiben hibát követtem el. Valóban okot adhat büszke­ségre, ha csak egy valami nem hasznos dolog történik, külö­nösen, ha ahhoz vetítjük, ahol négyszer-ötször előfordul ez. De örömünkben nem jut eszünkbe, hogy ez az egy eset is milyen kárt okozhat, illetve, ha meg nem történik, milyen haszonnal járhat. — Egy tégla összetört? Mit csináljunk, előfordult, előfor­dul ez még máskor is. De ha valakinek egy forinttal keve­sebb van a borítékjában, mert a pénztáros rosszul számolt, dühösen zörgeti a pénztár ab­lakát: tanuljon meg számolni, azért fizetik. Egy üzemrész nem teljesítette a tervét? Majd kihúzza a többi üzemrész, glo­bálisan csak meglesz a terv — hangzik a válasz. De, ha egy ember nem kap prémiumot, akkor ugye, pikkel rá a műve­zető, egy másiknak adja a jó munkát, ezért nem haladhat ő előre. Egy százalékkal túllép­tük az anyagköltséget? Ugyan, hát már azért is szólnak, mi az az egy százalék? S ha idén egy nappal kevesebb nyereség- részesedést fizet az üzem? Ak­kor már mennyire hiányzik ez az egy nap, hányszor elhang­zik: kevesebb a nyereség, mint tavaly. Kicsiny egységecske az egy, s mégis milyen fontos, milyen jelentős. Pedig csak akkor jut sokaknak eszébe, ha egyszer valami sértés, hátrány éri. S meddig lehet emlegetni azt az egy esetet!? Egy tégla, egy selejt, egy gépállás, egy nap, amikor nem lett teljesítve a terv, egy százalék anyagtúllé­pés — ugyan, mit kicsinyes­kedünk mondhatja valaki és nem is kevés,, aki mondja. Pedig érdemes kicsinyeskedni.' A VII. kongresszuson Fock elvtárstól hangzott el: egyszá­zalékos anyagmegtakarítás je­lenleg körülbelül 900 millió,. 1965-ben pedig 1200 millió fo­rint értéket képvisel. Ezerkét­száz millió — ez már nem „Ki­csinyesség”, hány és hány la­kás, vagy üzem épülhet ebből. S ha megfordítjuk: egyszáza­lékos anyagpocsékolás — ugyanennyi lakás, üzem füst­be menését jelenti. A Szov­jetunióban a megtakarítást közvetlenül a nép jólétére for­díthatják. Érdemes takarékos­kodni? Érdemes bizony! A szovjet népgazdaságban egy­százalékos önköltségcsökkentés ma 12 milliárd, 1965-ben pedig 21 milliárd rubel megtakarí­tást jelent, s ha ezt megvaló­sítják a szovjet dolgozók, ak­kor a hétéves tervben nem 22 millió lakást építenek, hanem akár meg is duplázhatják és mennyi más létesítménnyel gazdagíthatják még a kommu­nizmus építését. így jutalmazza „az egy” azo­kat akik megbecsülik és bün­teti azokat, akik semmibe né­zik. Pedig, de sokan vannak ilyenek! Tessék csak figyelni. Már tíz perce megkezdődött a munkaidő, de egy szaki még mindig azt elemezgeti, miért kapott ki kedvenc csapata. A gép pedig vár, mert az egy tü­relmes jószág, az nem szól vissza. A szerszámkiadó egy percre elszaladt a büfébe, mert ott­hon felejtette a tízóraiját, , a kis ablak előtt három marós, odább pedig három gép áll. Az egyik gépen már befeje­zéshez közeleg az esztergálan­dó munkadarab, de a gép ke­zelője két géppel odább éppen azt magyarázza, miért nem és hogyan lehetett volna né­gyese a lottón. Amikor vissza­megy, bosszúsan látja, néhány milliméterrel vékonyabb lett az anyag. Bosszúsan kiáltott előbbi partnerének: ma ehhez sincs szerencsém! És az elron­tott munkadarab eggyel növeli a selejtszázalékát. Ez a gép pedig itt azért jár üresen, mert kezelője éppen a szakszervezethez ment ver­senyvállalását megbeszélni, amannak a gépnek a marósa éppen a művezető irodájából telefonál, estére tétet el mozi­jegyet. Hát itt ez a szaki miért káromkodik? Persze, nincs itt a következő munka rajza. De nem is lehet! Akinek külde­nie kellett volna, az éppen az előbb elhangzott viccet adja tovább. Lenke pedig, akinek hoznia kellett volna, éppen most mutatja be Kati barátnő­jének: milyen lesz a húsvétira készülő ruhája fazonja. S ha ezeket mind észrevet­tük, akkor már azt is látjuk, hová tűnnek el a percek és miért van az, hogy egyes üze­mekben a munkaidő negyed­része eltűnik, a kidolgozott munkaidő mindössze hat óra. Egy műszakban két óra üres­járat, egy évben három hónap üresjárat, így lesznek a per­cekből órák, hónapok és évek és sok-sok millió veszik el, amely célunk elérését, a még jobb életet késlelteti. Biztosan sokan ismerik ezt a mondást: egy perc nem a világ. Ez így igaz. Mint ahogy az is tény, társadalmunkból fa­kad, hogy mi nem a percek­nek. a pillanatoknak élünk. Amit mi cselekszünk, alko­tunk. az évszázadokra, évezre­dekre szól. De azért — mint láthattuk — nálunk is számít még a perc is. A mi társadalmunkban, nem egy véletlenen múlik, ki ho­gyan él, s hogyan létezik az egész ország. Sok-sok kicsiny részecskéje az életnek, a munkának, alkot­ja meg azt, ami mindannyiunk vágya: kommunizmus. És az „egynek”, legyen az akár szá­zalék, tégla, gép, vagy perc, óriási a jelentősége — és ezért meg kell becsülni. Papp János 359 előadás = . 25 198 hallgató Az elmúlt év októberében arról adtunk számot, hogy a hevesi járásban körültekintő, komoly előkészítő munka fo­lyik az új termelőszövetkezeti községek dolgozói művelődési igényeinek kielégítésére. Min­den községben megalakult a helyi kulturális bizottság, amely a járási bizottság út­mutatása alapján elkészítette a község egyéves népművelési tervét. Nézzük meg, mit valósítot­tak meg eddig a tervekből? A falvakban 359 előadást tartottak, több mint 25 ezer hallgató számára. Az előadá­sok zöme mezőgazdasági, egészségügyi és politikai témá­jú volt. . Segítették parasztsá­gunkat, hogy eligazodjék! a kö­zös élet problémáiban. Mit látunk például egy hét­köznap estén Erdőtelek köz­ségben? Kádár Géza, a művelődési otthon igazgatója, a tsz-klub programjának kidolgozásán fáradozik, a kultúrház másik termében Oláh Jenő a 40 tagú úttörőzenekar próbáit vezeti, a szomszédos szobában pedig Krecz Kálmán, az ezüstkalá­szos tanfolyam hallgatóinak tart előadást. A napközi ott­honban lányok és fiatalasz- szonyok ismerkednek a főzés művészetével. A művelődési otthonban színdarab-próba fo­lyik, egy másik helyiségben pedig a leendő, anyák tanulják a csecsemőápolás módjait. Jó munkát végeznek a mű­vészeti csoportok is. A járás községeiben 23 színjátszó cso­port dolgozik; ezek eddig 31 alkalommal mutatkoztak be a közönségnek. , Mi a „titka” a fellendült népművelési munkának? Döntő fontosságú, hogy a járási párt, állami és társa­dalmi szervek vezetőinek mun­kája nemcsak az ellenőrzés­ben, hanem a közvetlen irá­nyításban, gyakorlati segítség- adásban is kifejezésre jut. Grúz János Csupán pár esztendős múlt­ra tekinthet vissza a bármi is, meg az ércelőkészítő is. De az aránylag rövid idő alatt so­kat fejlődött a termelés és megváltoztak az emberek. Mennyi gép érkezett a bányá­ba? Hosszú lenne azt felso­rolni. Az elmúlt évi beszer­zésből néhányat példaként említünk. Csehszlovákiából modern rakodógépet kaptak. 190 000 forint volt az ára, de megéri, mert több ember munkáját végzi a gép és fáradságos, ne­héz munkától kíméli meg a bányászokat, összesén három rakodógépet vásárolták ta­valy, 596 000 forintért, Mű- ízakkezdéskor sokan jó barát­ként üdvözlik a bányamoz- donyt. Igen, jó barátként — különösen a volt csillések. Ta­valy még 400—500 méter tá­volságra kézzel és sűrű verí­tékezéssel tolták a nehéz csil­léket. Kemény munka volt. Csak az tudja igazán, aki pró­bálta. Ma mér a kitérőig fel­jár a mozdony. És nem is füs­töl, mert modern, akkumulá­toros kis „masina” húzza a csilléket. Munkát végez, nem is füstöl, tehát dupla, okuk van az embereknek arra, hogy jó barátnak tekintsék a bánya­mozdonyt. A gyöngyösoroszi bányában fúróoszlop helyett fúrótómot vezettek be. Nem kell már vállon cipelni egyik helyről a másikra a nehéz szerkezetet, sem szerelésre pocsékolni_ a. drága időt. A fúrótámot sűrí­tett levegővel továbbítják, A rakodás sem lapátolással tör­ténik. gép végzi azt is. A fo­kozatos gépesítés lehetővé tet­te, hogy négy ember helyett . három főt telepítsenek. Pen«-- "ein­te nem ment -n ián. A négy embe. • ''-esz* ott, egy darabig "ln-h np­gyedik fő. Hárem tf. ^ kanap megfigyelői '*> hogy az összes nun ér három ember munV.a’dejt . e. Az elmúlt évben 20 f... rmot <és 20 fúrókalapác » Termelékenység és a normák ( Gyöngyösoroszi tapasztalatok ) bányászok, 1959—60-ban pedig Ö5 csillét Persze, a legjobb gépesítés mellett is nehéz a munka 200 méterre a föld gyomrában és ötszáz méterre a lejárati ak­nától. Meleg, fullasztó a leve­gő. Pedig kompresszorral nyomják a friss levegőt. Most még 20 ventillátort is szerel­nek be. Az egyre javuló munkafel­tételek és a folyamatos gépe­sítés következtében emelkedik a termelés. De ez önmagában nem elegendő. Hogyan formá­lódnak és mit tesznek a ter­melékenységért az emberek,? Az új gépekhez hozzáértő szakemberek, jó gépkezelők és lelkiismeretes karbantartók kellenek. Ezt nem tanulhatták meg szőlőkapálás közben a gyöngyösoroszlak. sem a nagy- fügediek summós-cseléd ko­rukban. Tanfolyamot végez­tek a bányánál és apránként a gyakorlatban sajátították el a szakma fortélyait. Perszé, nemcsak a gépkezelők, hanem a bányászok, lőmesterek, az ércelőkészítő szakmunkásai, egyszóval mindazok, akiken múlik a termelési terv telje­sítése. A követelmény nagy. A ta­valyi tervhez képest az idén nyolc százalékkal kell növelni a termelékenységet. A tavalyi 0.864 tonna műszakonkénti teliesítmény helyett az idén 0,377 tonna nyers ércet kell termelni műszakonként. És állandóan növekszenek a mi­nőségi követelmények is. Többet, lobbat és olcsóbban kell termelnünk, mint eddig, hogy „holnap” jobban élhes­sünk, mint „tegnap”. Gyön- gyösorosziban — és másutt is — milliókat költöttek gépesí­tésre. megváltoztak a terme­lés feltételei, csak a szak- mánybérek, csak a normák lennének örökérvényűek? Nyilvánvalóan ez ellentmon­dás, és ha így lenne, ez fékez­né a termelést. Az új termelé­si módokhoz olyan normákat kell kidolgozni, amely ösztön­zően hat a munkásokra, ösz­tönzi és elősegíti a termelést, a gépesítéssel együtt biztosít­ja a termelékenység előírt mértékű emelését. Nem az a cél tehát, hogy munkabért ta­karítsunk meg. Senki sem akarja, hogy kevesebbet ke­ressenek a munkások, de mindnyájunknak érdeke, hogy növekedjék a termelékenység, mert ez az alapja további elő­rehaladásunknak. Ha laza a munkafegyelem, ha eltűrik a lógásokat, ha bérezési rend­szerünk nem ösztönöz a több­termelésre, akkor nem emel­kedik a termelékenység — bármennyire is óhajtanánk, akármilyen szakszerűen ter­vezték is meg azt a vezetők. Milyen tényezők akadályoz­zák a termelékenység emelke­dését? Károsan hat minden elfecsérelt perc és minden szervezetlenség. Ezeket igyek­szenek feltárni a most folyó megfigyelések, a munkanap­fényképezések. Munkahelyen­ként és munkafolyamatonként meghatározzák a dolgozótól függő, a szervezetlenségből és egyéb okokból eredő mun­kaidő veszteségeket. Ezek az adatok kiindulópontként szol­gálnak az úi technológiai utasítások kidolgozásához, a szakmánv- bérek, a normák szigorításá­hoz. Lehet-e szó nélkül hagy­ni azt a tényt, hogy az elmúlt napok egyikén a Malombérc déli 100-as feltárására a fúró­gépet nem vitték le? Nyolc­van percig álltak tétlenül és várakoztak az emberek. Eddig a fúrócsapat csak fúrt. és rob­bantott. A nagy köveket nem iparkodtak összetörni. Azok felakadtak a csapológurítóban, megállt a csapolás és a szállí­tás. Sok munkaidő fecsérlő- dött el, mert a robbantó- és a szállítóbrigád munkáját nem hangolták össze. Az Aranybá­nya-bércen összevonták az V- ös és a VI-os fejtést és azóta eredményesebben, jobban ha­lad a munka, önként adódik a következtetés, hogy meg kell ezt csinálni másutt is. Az új paszportban, az új bányaművelési technológiai előírásban pontosan leírják és meghatározzák a munkafolya­matokat. Elrendezik, hogy ki­nek mi a feladata, hány lyu­kat kell fúrni a kőzetbe. Há­rom keménység! fok helyett; négyet határoztak meg, re­mélhetőleg, ezután kevesebb lesz a vita. A pontos megfigyeléseken alapuló pontos adatok és szá­mítások sokasodnak a műsza­ki és a munkaügyi osztály dolgozóinak füzeteiben. A mérnöki továbbképző tanfo­lyamról hazajött már a mű­szaki osztályvezető is, így re­mélhetőleg hamarosan befeje­zik a technológiai előírások kidolgozását. -Amikor minden adat együtt lesz összeül egy szakmai bizottság és még egy­szer felülvizsgálja, hogy a tervezett új szakmányok va­lóban megalapozottak-e. Gon­dosan mérlegelni fogják, hogy elérik-e a termelékenység eme­lésének megkívánt mértókét, valóban indokoltak és meg­ái apozotlak-e az új szakmá­nyok és az érintett munkate­rületen a műszaki-szervezési intézkedések és a tervezett szigorítások arányban állnak- e? Július 1-én fogják bevezetni az új szakmánybéreket. Az üzem munkásai, műszaki és bérügyi dolgozói bíznak ab­ban, hogy a nagy körültekin­téssel és alapossággal hozott munka közmegelégedéssel és sikerrel jár. Dr. Fazekas László Külföldi híradó (A képes riport folytatása az 1. oldalról) KÍNA Három kínai ejtőernyős — Vang Szu-csen (balról), Kao Lien-csen (középen) és Csőo Cseng-jing — a 600 méterei csoportos ugrásban megdöntötte az eddigi 4,13 méteres vi­lágrekordot és 2,94 méternyire ugrottak a kijelölt célpont­tól. A kínai ejtőernyősök ezúttal hatodszor döntötték meg az ejtőernyős világrekordot. LENGYELORSZÁG A lengyelországi Dabrowka Wielkbpolska-i falusi zenekarnak a „sztárjai” ma is a dudások.

Next

/
Thumbnails
Contents