Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-02 / 52. szám

t NBPOJSAO 1901. március S., csütörtök Több fényt, világosságot A diákok ateista neveléséről (Befejező rész.) A sokoldalú felvilágosító munka, amelyet évek során folytattak az egri Alpári Gyu­la Közgazdasági Technikum­ban, számottevő eredményeket hozott. Ezt a megállapítást nem a levegőből vettük, bizo­nyítják a diákokkal folytatott beszélgetések, a számok, té­nyek s az iskolában tapasztal­ható jó politikai hangulat is. De bizonyítja az a közvéle­ménykutatás is, amelyet az is­kolában végeztek, s amelynek során különböző kérdésekre válaszoltak a diákok, többek közt arra, hogy milyen világ­nézetet vallanak magukénak, s mi a véleményük a vallás­sal kapcsolatban. E véleményeket teljes szám­mal felsorolni szinte lehetet­lenség, de nem is fontos, hi­szen egy-egy osztály „vallo­mása” is elegendő ahhoz, hogy képet kapjunk az iskola diák­jainak világnézeti fejlődésé­ről, beállítottságáról. Lássuk tehát az egyik osz­tály véleményét, beszéljenek a tények, számok, feljegyzések. Az osztály 34 tanulója kö­zül 21-en írták a kérdőívekre, hogy marxista meggyőződésü- ek, nem vallásosak, templomba egyáltalán nem járnak. Meg is indokolták mi­ért „Meggyőződésem — írja az egyik diák —, hogy a temp­lomban hamis elveket hangoz­tatnak. Éppen ezért nem is já­rok oda. Szüleim is marxista meggyőződésnek, bátyám is az, én is ezt a világnézetet vallom magaménak”. Egy másik vá­lasz: „Nem vagyok vallásos. Ateistává való fejlődésemben legtöbbet édesapám és tanára­im segítettek." És sorolhat­nánk tovább az indokolásokat, amelyek azt bizonyítják, hogy az osztály diákjainak nagyobb része, miután meggyőződött a valóságról (elsősorban a csalá­di és iskolai ateista nevelés egyöntetűsége következtében) ma már kellő indokolással vallja magát ateistának. A diákok közül még jelentős számban találhatók olyanok, akikre mór erősen hatott az ateista nevelés és megingatta bennük a vallásba, istenbe ve­tett hitet — bár látszatból, vagy szüleik kívánságára Időnként eljárnak templomba, ök is ar­ra törekednek: minél előbb tisztázzák magukban azt az igen lényeges kérdést, hogy melyik világnézetet tartsák magukra nézve követendőnek. így ír erről az osztály egyik diákja: „Nem vagyok vallásos, de szüleim azok és minden va­sárnap elküldenek a templom­ba. Én ennek ellenére több mint másfél éve mégsem já­rok el, persze, azt szüleim nem tudják, hogy templom he­lyett mindig sétálni megyünk. Szüleim azt akarják, hogy lép­jek be a KISZ-be s ugyanak­kor járjak a templomba is. Én nem akarok kétszínű lenni.’ Ez a vallomás minden kom­mentár nélkül mutatja, meny­nyire káros hatással van a fiatalok lelkivilágára, ha a szülői nevelés eltér az iskolai­tól s álszenteskedésre kénysze­ríti a fiatalt. A diákok közül többen van­nak hasonló helyzetben s ezt ószintén meg is írják. Már nem meggyőződéses valláso- *ak, vagy legalábbis már meg­ingott bennük a hit a vallásos világnézetben, de megszokás­ból alkalmakként, vagy szüle­ik egyenes parancsára még el-elfárnak a templomba. így mondják el véleményü­ket ezzel kapcsolatban: „Temp­lomba néha eljárok, akkor is a szüleim mondják”. „Temp­lomba ritkán, nagyobb ünne­pek alkalmával megyek el" Vagy: „Nem vagyok vallásos, régen jártam már templom­ban, mert nem tud lekötni a vallás.” Természetes, hogy amilyen ószintén tükrözik a diákok meggyőződését a korábban Idézett (név nélkül írott) fel­jegyzések, vélemények, ugyan­úgy őszintén elmondták azt is, ha meggyőződéses vallásosak voltak. De ezek közül a diákok közül is őszintén feltárták né- hányan, hogy kezd megingani bennük a vallásos meggyőiő- dés, hogy sok problémájuk akad világnézetük tisztázásá­val kapcsolatban. Összességében mégis biztató ez a kép, amelyet egy osztály véleménye alapján összeállí­tottunk. Dicséri egyaránt a KISZ ateista munkáját, az is­kola vezetőségének, tanárai­nak áldozatos tevékenységét, amellyel segítettek eligazodni a diákoknak a két világnézet közötti harcban. Éppen ezért, mert ilyen sikereket hozott a felvilágosító munka ebben az Iskolában helyes len­ne, ha azok a kollégiumok és középiskolák, ahol még nem mondható el ugyanez, félreté­ve a restséget, a magyarázko­dást, sovinizmust és túlzott büszkeséget, megkeresnék a módját annak, hogy az itt ta­pasztalt legjobb módszereket saját iskolájukban is megho­nosítanák. örvendetesek azok az ered­mények, amelyek az egri Al­pári Gyula Közgazdasági Technikumban mutatkoznak. Az is örvendetes, hogy külö­nösen az egri középiskolákban, kollégiumokban már keresik az útját, sőt több helyen meg is találták annak, hogy ered­ményes felvilágosító munká­val nyerjék meg a materialis­ta világnézet számára a fia­talokat. Kezdeményezések, tervek előremutató példák már más­hol is akadnak. Az egri Dobó István Gimnáziumban a filo­zófiai szakkörön, s egyéb mó­don indult meg ez a munka, a Szilágyi Erzsébet Gimnázi­umban is életrevaló tervekkel, sőt azok kezdeti megvalósulá­sával is lehet találkozni, a Jó­zsef Attila Leánykollégiumban egyrészt nyilvános ateista elő­adásokon, vitákon, másrészt a munkásmozgalom nagyjai éle­tének tanulmányozásakor is­merkednek meg a különböző világnézeti kérdésekkel. Az iparitanuló-intézetben a K1SZ- oktatás keretében tartanak ateista felvilágosító előadáso­kat, vitákat. Ezenkívül a Vá­rosi Művelődési Háznak is jó elképzelései vannak az ateista félvilágosító munka megszer­vezésére, sikeres lebonyolítá­sára. Mindezek a törekvések arra szolgálnak, hogy egyre több fényt, világosságot sugározza­nak szét, főként a fiatalok tu­datába, hogy könnyebben iga­zodhassanak el a világnézeti harcban, hogy fényesebben bi­zonyosodjék be előttük a marxista világnézet életrevaló­sága, igazsága, s minél előbb leomoljanak a misztikum, a vallási sötétség ódon bástyái. Az ifjúságot az élet kohójá­nak tüze perzseli. A társa­dalom legfontosabb kérdései körül csapongó tűz lángnyel­vei hozzájuk is elérnek. S ez a tűz vagy megperzseli jellemü­ket, vagy acélossá teszi, attól függően, hogy megtanítjuk-e a tűzzel bánni, vagy magukra hagyjuk őket vívódásaikban. Sokszor elmondtuk már, hogy a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésével kialakul­tak a szocialista rend formái, s most a legfontosabb felada­tok közé tartozik ezeket a for­mákat megtölteni igaz tar­talommal. Ennek egyik módja, hogy a tények, a tudományok, az ismeretek segítségével át­formáljuk a fiatalok világné­zetét, megszabadítsuk őket a vallás béklyóitól, hogy szilárd, egységes, materialista világné­zettel folytathassák munkáju­kat, s adhassanak a fiatalok­hoz méltó segítséget a nagy mű — a szocializmus felépíté­séhez. Kovács Endre Hruscsov beszéde a regionális mezőgazdasági érfeliczleien MOSZKVA (MTI): Nyikita Hruscsov az elmúlt napokban a moszkvai regionális mezőgaz­dasági értekezleten beszédet mondott. A beszéd teljes szö­vegét március elsejei számá­ban közli a Pravda. Az alábbi­akban kivonatosan ismertetjük a beszéd főbb pontjait. Hruscsov a vezetés módsze­reiről szólva hangoztatta:.,Leg­erélyesebben hadat kell üzenni mindenfajta üres parádézásnak és felelőtlenségnek.. Izzó vassal kell irtanunk a szemfényvesz­tést, az eredmények felnagyi- tását, s a társadalmunk szelle­métől idegen, egyéb szégyen­letes jelenségeket: a népvagyon elherdálását, az ingyenélést, az iszákosságot... Az igazi mar­xista, az igazi leninista az, aki nemcsak kiismeri magát Marx Engels és Lenin tanításaiban, hanem képes az életben is al­kalmazni ezeket." Hruscsov helyeslőén szólt ar­ról", hogy az értekezleten a fel­szólalók élesen bírálták a fo­gyatékosságokat. Mint mon­dotta, erélyesebb és tapasztal­tabb emberekkel kell felválta­ni azokat, akik képtelenek hoz­záértéssel irányítani a gazdál­kodást. Tűrhetelen, hogy a me­zőgazdaság elmaradjon az ipar mögött. Az ipar, a mezőgazda­ság irányítási színvonalának emelése, az életszínvonal gya­rapítása elsőrendű fontosságú politikai kérdés, hiszen a gaz­dasági sikerek öregbítik ha­zánk tekintélyét a világ dolgo­zói előtt. Éppen ezért rendkí­vüli jelentősége van a vezetés színvonal emelésének és a ká­dermunka megjavításának. Ezután ismertette a mezőgaz­dasági tudomány egyes ered­ményeit, méltatta a mezőgaz­dasági dolgozók és a tudósok kapcsolatának fontosságát. A mezőgazdasági miniszté­rium legutóbbi átszervezéséről és az új központi kolhoz- és szovhozellátó társulat létesíté­líöntörfalazó belga válasz az ENSZ-nek — Az angol kormány elula*ította az E4K kezdeményezését BRÜSSZEL (MTI): Pierre Wigny belga miniszterelnök kedden este Brüsszelben célza- tos beállításban ismertette a sajtó képviselőivel a belga kor­mánynak az ENSZ-főtltkár le­velére adott válaszát. Közölte, hogy Belgium „hajlandó” vlsz- szavonni a kongói Kamina és Kitona támaszponton ma is belga parancsnokság alatt álló katonákat — két jelentéktelen egységet. Ugyanakkor elhárította a Biztonsági Tanács február 20- án hozott határozatának azt a követelését, hogy ki kell vonni Kongóból valamennyi idegen katonát, katonai és más tanács­adót. A határozat végrehajtá­sát a belga kormány — mint Wigny nyilatkozatából kitűnik — azzal az érveléssel akarja megkerülni, hogy az idézett szakasz „nemcsak Belgiumra vonatkozik”. LONDON: Londonban Macmillan kelt védelmére a belga kormány kongói üzelmeinek. Barbara Castle munkáspárti képviselő­nő interpellációjára válaszolva, elutasította azt a javaslatot, hogy szólítsa fel a belga kor­mányt: ne használja fel Katan- gába küldendő zsoldosok to­borzásához londoni képvisele­tét. Ismeretes, hogy a londoni belga nagykövetség attaséja Katanga brüsszeli toborzóiro­dájának címét terjesztette Lon­donban. Az AP értesülése szerint Macmillan-kormány elküldte válaszát Nasszer elnök legutób­bi Javaslatára, hogy Kongó kér­désének megoldását bízzák az afrikai országokra. A válasz szerint „helytelen lenne, ha csak ennek a térségnek hatal­mai kísérelnék meg a probléma megoldását”. (MTI) séről szólva hangoztatta, hogy véleménye szerint sikerült megtalálni a kellő szervezeti formát, sikerült helyesen szám- bavenni a különböző jellegű mezőgazdasági övezetek más­más gépigényeit. Az állami irányítószervek, a mezőgazda­sági minisztérium legfonto­sabb feladata a mezőgazdasági tudomány vívmányainak minél gyorsabb elterjesztése. Az OSZSZSZK központi te­rületeinek mezőgazdasági dol­gozói képesek arra. hogy a hús- és tejtermelésben (100 hektá­ronként számítva) utólérjék és maguk mögött hagyják az Egyesült Államok legterméke­nyebb államának. Iowának far­mereit, — mondotta, — majd részletesen foglalkozott az egyes termények hozamának növelésével. (MTI) iljabb SE4TO­hadgyakorlatok HANOI (TASZSZ) A SEATO agresszív katonai tömb febru­árban szárazföldi, légi és ten­geri hadgyakorlatokat tartotta Csendes-óceán nyugati meden­céjében. Március 1-től 5-ig a SEATO légi haderői Thaiföld fölött rendeznek hadgyakorla­tot, majd március 8-tól 18-ig újabb SEATO hadgyakorlatok lesznek Thaiföld északkeleti tartományaiban. Mindezeket az Egyesült Államok és Thaiföld szervezi. A fentiekkel kapcsolatban a Vietnami Tájékoztató Iroda nyilatkozatot adott ki, amely hangsúlyozza, hogy a hadgya­korlatok az imperialisták álta­lános tervének keretébe tartoz­nak, E terv arra irányul, hogy a Boun Oum-Nosavan lázadó klikket a laoszi polgárháború kiterjesztésére ösztönözzék. Nem kétséges — mondja a nyilatkozat, — hogy a laoszi nép és a többi délkelet-ázsiai nép is éber figyelemmel kíséri az amerikai imperialisták és la­kájaik mesterkedéseit és meg­hiúsítja újabb terveiket is. (MTI) •a i«uaiiiiiaiisiiaiiii>aiiait«ii»iiiiiiiiiiiaiiiii"‘>anitiá<iiiiiii«ii«iiaiifeiiaiiaiiiiii«iaiiaiiaiiaiiaiiittiiiati»iiii.aiiaiiaii«ii«n«iiaii«iiiitaiiBitaii«.iali«iiiiiiii«).a iiiiiiitiiiiiiiiaii*’i«nviiaiiaiiaiiaiiiiiaiiBiiaiiaii|iiaiiaiiBi<aiiaiiaiiaiii*iaMii>Biiai'aiiaiiaiiiiiaiiatiaii« taiiaiiaiiaiiaiiiuanaiia'iaiia»» ; Honv/int 3ÓISU-. i V.V.* m »♦ m.Mrtpr wmm **••••« § ; (52.) ; pe hiszen ez immár az ő hit- I vallása is! Milyen szörnyen "összegabalyodott minden. Az • egész élete egy kusza gomo- flyag. „Micsoda kegyetlen, go- ínosz tréfa az egész! Hogy is ;van ez?” — töprengett Szeren­csés. — „Ha kapitalizmus vol- üna, hatalmas úr volnék. De én =harcolok a kapitalizmus ellen.” í Meg kell bolondulni. | Estére, mire Benkőéket vár­ják, jócskán átalakult Szeren- rcsésék lakása. Júlia úgy meg- íváltozott, mintha vílágéletében ijegyszerű, szerény háziasszony flett volna. Még kora délután látöltözött a cselédlány nyűtt ^holmijába. Felvett egy elnyűtt Iruhát, fejkendőt kötött a fejé­ire, s a lábára húzta a lány fnagy, széles papucsát. Szeren- Icsés fanyarul mulatott rajta, f Akár egy tűzről pattant falusi ^menyecske. 1 A lakásból néhány feltűnő ^darabot átcipeltek a szom- fszédba. Júlia páratlan körülte- Ikintéssel konsplrált. Egész dél- fután zúgatta a porszívógépet, |hadd hallja a szomszéd, hogy fcsakugyan nagytakarítás van. I Hét óra előtt megérkeztek -Benkőék. Júlia Benkőné nya­lkába borult: | — Csakhogy végre megis- ímerhettelek, szívem! Ő, meny- ínylt beszél nekem az én Já- fnosom rólatok! És én is, mi- ilyen hálás vagyok nektek, famit érte tettetek! i — Ugyan semmi, ez köte­lességünk volt — hárította el Benkőné a teljes őszintének ható hálálkodást. — Meg az­tán, tudod, hogy János az én uram legkedvesebb barátja. Mindig mondom neki, ha egy kicsit összezördülünk, hogy bezzeg, ha engem úgy szeret­nél, mint a barátodat, akkor megkímélnél... Szerencsés szíve nagyot dob­bant. Nem mert Benkő szemé­be nézni. Előresietett, s úgy tessékelte be a vendégeket. Benkőnek tátva maradt a szája, amint körülnézett a la­kásban. Még így, valamelyest megkopasztva is egy ragyogó­an berendezett otthon tárult a szeme elé. — Tyű, Janikám, ez igen! Kit ütöttél le, hogy megsze­rezted a rávalót? Szerencsésné meggyőző sze­rénységgel válaszolt a kérde­zett helyett: — Ö, ha tudná, Benkő elv- társ, hogy mi milyen egysze­rűen élünk! Semmit sem en­gedünk meg magunknak, ami másoknak természetes. Sehová sem járunk, hozzánk sem jár senki, de még egy mozijegyre sem költünk. Ketten vagyunk és összekuporgatjuk a lakásra- valót. Mindenünk a szép ott­hon. Feltettem magamban: az én Jánosom mindig olyan ott- hont^anul hányódott, hát majd most kárpótolom. — Remek kis otthont vará­zsolt, asszonyom, ezt meg kell adni — bámészkodott még mindig Benkő. — Ö, hát, ba- rátocskám, megnyalhatod a tíz ujjadat, hogy ilyen feleséget fogtál ki magadnak! Benkő ezt olyan őszintén mondta, hogy Szerencsés szem- pillantás alatt elhitte, s túltet­te magát azon a felvillanó em­léken, hogy Benkő ellenezte házasságukat. Vacsorához ültek. Benkőnek valóban Imponált a vacsora szerénysége. Tartott attól, hogy Szerencsésék a kedvéért majd valami megerőltető köl­tekezésbe keverednek, s így érezte igazán jól magát. — Hót bizony, mi még nem vittük ennyire — mondta. — De hát mindkettőnk szülei öregek, s támogatjuk őket is. Meg, tudja a fene, úgy elmegy az a kis pénz. — El bizony — alakoskodott Szerencsés. — Mondd, te mit csinálnál, ha rengeteg sok pén­zed volna? — Ezen még sohasem gon­dolkoztam — nevetett jóízűen Benkő. — Alighanem helyet találnék neki. — Ugyan — tréfálkozott Jú­lia —, egy párttitkárnak puri­tánnak kell lennie. Csak baj­ban lenne, ha sok pénze volna. — Tudja mit, asszonyom? Én valahogy csak elviselném ezt a bajt. Hát, hogy mire is költeném? Szeretnék rajta egy szép lakást, berendezném, ugye, anya? Berendeznénk a háztartást, gépesítve, úgy bi­zony. Tetőtől talpig felöltöz­nénk. Vennénk egy jó motort, s ha nagyon sok pénzem vol­na, egy autót is. Aztán ... tényleg, befagyott a tudomá­nyom. Ja igen, rengeteg köny­vet vennék, és egy remek hor­gászfelszerelést is. De aztán9 Lehet, hogy egy és más még eszembe jutna, de azt hiszem, ezzel kész. Ha ennél is több pénzem volna, alighanem visz- szaadnám annak, aki adta. — De hiszen ezek nyárspol­gári ábrándok! — jegyezte meg irónlkusan Júlia. — Nem igaz — tagadta Ben­kő — miért ne élnénk kényel­mesen, kitűnő feltételek közt? Miért ne elégíthetnénk ki min­den normális kívánságunkat? Miért volna ez nyárspolgárok kívánsága? Ez még nem ront­ja meg az embert. Ez a pénz nem tőke, amely mohón igyek­szik megduplázni magát, s a mások zsebéből szippantja magához a szaporulatot. Az ember éljen minél jobban, s fordítsa élete gazdagítására mindazt, amit becsületes mun­kájával, szorgalmával, tehet­ségével megszerezhet. Szerin­tem ez a szocializmus. En szív­ből örülök, hogy Jani máris ennyire vitte. Becsületes em­ber megérdemli. A sör elálmosította őket. Benkőék kitűnően érezték ma­gukat, és ragaszkodtak a kö­zeli viszontlátogatáshoz. — Gyertek, minél előbb, Ja- nikám. Hát persze, én szeré­nyebb környezetben, de annál szívesebben látlak majd ven­dégül bennete­ket, igaz, anya’ Te pedig, vén medve, hamar bújj az ágyba, már félórája fi­gyellek, benned bújkál valami. Egy hét mái­vá a Szerencsés házaspár Ben- kőékhez készült vacsorára. Jália odáig kutatott a mamiéknál, amíg talált egy elnyűtt, egysze­rű, de azért íz­léses ruhát ab­ból a gardero- be-ból, amely még a nyomo­rúságos évek­ből maradt vissza. Az asz- /'/ szony fölöttébb ' J st kedvetlenül ké- szülődött: — Képzelem, micsoda gusz- tustalanság vár bennünket ott — fitymálódott —, én egyszerűen nem bírom ezeknek a külvárosi lakások nak a szagát. Felfordul tőle gyomrom Remélem, nem akarsz éjfélig ott kotlani? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents