Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-12 / 61. szám

4 NßPÜJSAG 1961. március 12., vasárnap Ili üli Ibolya Lila szirmú, hamvas kis vi­rág. Parányi vázámban illato­zik néhány szál. Fáradtan ülök asztalom mellett, nehéz gondo­latokkal birkózom. És ekkor rápillantok az ibolyákra. Mi­lyen szerények, milyen kedve­sek, s milyen illatosak. Kert­ben születtek, vagy erdei tisz­táson? Ki tudja. Nem tudni honnan jöttek, örök titok ma­rad. Most itt vannak. Az én asztalomon, a tiéden, az övén is .,. és belopták hozzánk a ta­vaszt, a szobánkba, a szívünk­be és máris úgy érzem, hogy a nehéz gondolatok szárnyat kap­nak, s az ibolya illatával mesz- szire repülnek. Milyen jó, hogy megérkeztél, ibolya, te lila szirmú, hamvas kis tavaszi virág... (szalay) , — A NEMZETKÖZI nőnap alkalmából a káli Március 15 Termelőszövetkezet röpgyü- lésen üdvözölte a termelőszö­vetkezet asszonyait és lányait és ajándékkal kedveskedtek nekik. — A KÁPOLNAI Petőfi KISZ-alapszervezet és a helyi általános iskola úttörőinek 30 35 fős csoportja az elmúlt két vasárnap közel háromezer fo­rint értékű társadalmi munkát végeztek. Társadalmi munká­ban romeltakarítást végeztek a művelődési otthon környékén. — A MEZŐ TARKANYI tsz-nőbizottság 12 tagja a na­pokban a budapesti Duna Ci­pőgyár nődolgozóit látogatta meg, akik patronálják a me- zőtárkányi termelőszövetke­zetet. — KEDDEN délelőtt fél nyolc órai kezdettel a KISZ megyei végrehajtó bizottsága és a Heves megyei Úttörő El­nökség ülést tart Egerben a Művelődési Ház ifjúsági klub­jában. Az együttes ülésen a Heves megyei úttörőszerveze­tek tevékenységét vitatják meg. — A HATVANI Bajza Jó­zsef Gimnázium I/E és III/A osztálya közösen politikai be­számolóval egybekötött, jól sikerült klubdélutánt rende­zett. (A. L.) — A GYÖNGYÖSI járás ter­melőszövetkezetei a beérkezett jelentések szerint az elmúlt hét folyamán 1094 hold tava­szi búzát, 1726 hold tavaszi árpát, 680 hold borsót és 117 hold mákot vetettek el. Emel­lett jelentős területen végezték el a szántást, és a szőlőmet­szést is. — A HATVANI JÄRÄS és város nyolcadikos úttörői március 31-ig beneveznek az. Ifjúság a szocializmusért pró­bára. Hatvan városban csak­nem mindegyik nyolcadikos pajtás benevezett és meg­kezdte már a követelmények teljesítését. Két film a fórumon: Dr. Faustot elvitte az ördög Egy időben — az a legenda — Prágában lakott dr. Faust. Már akkor is cimboraságban állt az ördöggel és a prágai öreg város egyik emeletéről, a mennyezeten át vitte el a lel­ke árán is kíváncsi tudóst. Ezzel vezeti be a vígjátéki törekvést a film. A tudós or­vos, agglegény a javából, la­kása börtönében dolgozik, egyedül és mérték nélkül és nem veszi észre a csinos ide­genvezetőlányt, aki mindenre képes érte. Még arra is, hogy a szabvány tolakodáson, túl a fausti világból kölcsönözzön szerepeket és eljátssza Mefisz- tofélát, a kísértőt, aki — sze­rinte — nem is lehetett férfi, azt csak Goethe írta át mar­káns férfiarcra. A film kitűnő példázat ar­ra, hogy a látszólag könnyű műfajban, a vígjátékban is milyen nehéz igazit, jót adni. Sőt! A film drámája akkor következik be, amikor a szer­ző (filmnél inkább szerzők) nem meri, vagy nem tudja az aktualitás miatt betartani a já­tékszabályokat. A modem dr. Faust tépelő- dik, csinált problémái körül gépiesen totyog-motyog férfi­létére, csak szólamokat han­goztat. Ebben barátja, dr. Vág- ner is segít, de nem úgy, hogy a jellemek bármilyen komikus vagy tragikomikus volta sodor­ná az orvost bonyodalmakba, hanem csak a jószándékú ötlet és a poének elhasznált sora,kül- sőségesen és külsődlegesen. A munkába feledkezett és a célt, irányt vesztett orvos nem azo­nos a kifáradt emberrel. Az értelmiségi — ma már — ilyen problémákkal nem küzd, talán sohasem is küzdött: elzárkó­zása, a filmben megrajzolt ma­gatartás párlat, amit nem él­vez a néző. A film végéig, és még azután is rejtély marad számunkra Mefisztoféla, a nagyon csinos, de jellegtelen idegenvezetőnő, aki fiatalsága és bója ellenére monomániákusan ragaszkodik a doktor személyéhez. Levelet ír, röntgenre jelentkezik egészsé­gesen, behatol az orvos ma­gánlakásába, beleszól, sőt be­leparancsol az örvös sorsába, lehetetlen helyzetek során ve­ri ót magát és a cselekményt anélkül, hogy figurája hiteles lenne, hogy elhinnénk neki a Cseh fi lm víg játék mindent felégető, vagy felbo­rító szerelmet, hogy elfogad­nánk a vígjátéki fogásokat. Filmre vinni szabad és lehet­séges az életben ritkán előfor­duló lehetősékeget, de azokat mindenkor a realitás eszközei­vel kell megvalósítani, mert varázsuk és élvezhetőségük csak akkor van. A „kék ma­dár” elfogását is csak a föld­ről lehet megkísérelni, mert ha a felhőkből indulunk kere­sésére, már érdekessége, von­zása megszűnik az elérhetet­lennek. Hogy a film celluloidjára felfűzött és régen használt helyzeti komikumoknak mégis van hatásuk és a közönség itt- ott felnevet? Az újszülöttnek minden vicc új és élvezi. A film készítői megrekedtek a jószándéknál és csak kémiai­lag, dramaturgiailag hoztak össze egy eseményt, ami nem lehet sem tükre, sem fotókó­piája annak, ami ma Prágá­ban, vagy bárhol történik észa­ki szomszédainknál. A főbb szerepeket Miroslav Homicek, Jana Hlavácova, Rudolf Arju- sinszky, Jiri Savak és Vlasti- mil Brodsky játszották. Ren­dezte: Zdenek Podskalsky. Farkas András Oz, a csodák cs ódája Napok óta gyermekparadi­csom az egri Vörös Csillag Filmszínház, ahol a negyvenes évek legnagyobb amerikai me­sefilmjét vitték. Ám nefncsak a gyerekék, hanem az akkor gye­rekek, — ma édesanyák — is örömmel ülnek be a zsivajgó nézőtérre, hogy felelevenítsék a régi-régi emlékezetet Ozról, a csodák psodájárói. Kritikát írni késő. Már több mint húsz éve hódít szerte a világon a csodás, mesebirodal­mat megjelenítő film. Meséje kedves, egyszerű. Dorotty — Judy Garland — elszökik ked­venc kis kutyája, Toto miatt, s amikor egy kedves vándor „mágustól” azt hallja, hogy szegény nénje szomorkodik utána. Ekkor minden bút fe­ledve, hazairamodik. Közben vihar támad. A pincét már nem éri el, a féktelen erejű tornádó kivágja az egyik ab­lakot, s ez úgy fejbeveri a kislányt, hogy elájul. Ekkor kezdődik a mese. Dorotty ál­mában kinyitja a ház ajtaját, egyszerre színes lesz a kép, és a szép déli boszorkány biro­dalmában találja magát. Innen kezdve tele van valósággal ke­veredő meseelemekkel a tör­ténet. Dorotty találkozik a szal­maemberrel, a bádogemberrel, meg a gyáva oroszlánnal, s et­től kezdve jóban-rosszban ki­tartanak egymás mellett, s ve­lük van mindenütt Toto, a kis­kutya. Csodás harcot vívnak a boszorkány seprűnyeléért, majd az álom törvényeinek megfelelően, újra valóság és csoda keveredik — megtalál­ják Őzt, aki nem is mesebeli ember. Aztán Dorotty felébred, a gondos ápolás meghozza a várt eredményt, a kislány cso­dálkozva nézi azokat, akik ágya fölé hajolnak. A farmon dolgozó három fiatal arcvoná­saiban felismeri a három hű kísérő vonásait, s az időköz-, ben megérkező — hogyléte fe­lől érdeklődő — vándor „má­gusában megismeri álmai hő­sét, — Őzt. Ray Böiger és Jack Haley alakítása a filmmel együtt jár­ta be a világot. Viktor Fleming rendezése nagyon szépen meg­óvta a valóság és az álom kö­zötti határvonalat. Van a film­ben néhány olyan bölcs mon­dás, amit ma már — ismerve az amerikai körülményeket — csak megmosolygunk, de ezt is csak mi: felnőttek. Mert a gyerekeknek ez is igazság le­het, s nem is rossz igazság! Még külön kell szólni a re­mek szinkronról. Tökéletes, ki­fejező hang és hangsúly, amely finoman követte a cse­lekményt, s még arra is ügyelt, hogy a szájmozgást kövesse a hang. Teljes volt tehát az il­lúzió, amit az is igazolt, hogy amikor a szereplők énekeltek — saját hangjukon — hangszí­nük nem „ütött el” a szink­ron hangtól. Egy biztos — a gyerekek és felnőttek kitűnően szórakoz­nak, újat nem várnak, hiszen nagyon-nagyon sokan ismerik a filmet, s a boldogságot ke­reső dalt két évtizede dúdol­ják a magyar fiatalok is. (ódám) 1961. MÁRCIUS 12., VASÁRNAP: GERGELY 8 évvel ezelőtt, 1956. március 12-én halt meg BOLESLAV BIE- RUT, a lengyel kommunista mozgalom kiemelkedő vezetője. For­radalmi tevékenységéért többször bebörtönözték, hazája német megszállás alatt az ellenállási mozgalom egyik vezetője volt. Nagy szerepet vitt a lengyel népi demokratikus rendszer leiépíté­sében: 1947—52-ig köztársasági elnök, majd a minisztertanács el­nöke, 1954-től kezdve haláláig a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára volt. 70 évvel ezelőtt, 1891-ben e napon született DÉSI HUBER IST­VÁN festőművész. A Szocialista Képzőművészek Csoportja tag­jaként illegális kommunista tevékenységben vett részt, müvei a forradalmi feszültséggel teli munkáséletet ábrázolják (Guberáló, Déli pihenő. Viharmadarak). Halála után jelent meg a Művészet­ről című müve, amelyben művészetszemléletét osztályálláspontjá- ról alakította ló. ^5 évvel ezelőtt, 1876-ban e napon született dr. MADZSAR JÓ­ZSEF orvos, a szocialista egészségvédelem kimagasló alakja (a csecsemővédő Stefánia Szövetség megalapítója), a Tanácsköztár­saság idején a közegészségügyek vezetője. Többször letartóztat­ták, végül a Szovjetunióba emigrált. 1961. MÁRCIUS 13., HÉTFŐ: KRISZTIÁN 250 évvel ezelőtt, 1711-ben e napon halt meg BOILEAU-DESPÉRAUX francia költő és kritikus. Főműve a magyaiul is megjelent A költé­szetről című, amely mű a francia klasszicizmus irodalmi eszményé­nek plasztikus kifejezője. 180 évvel ezelőtt, Í781-ben e na­pon született KARL SCHINKEL német építész és festő, a klasszi­cista német művészet legjelentő­sebb képviselője (Neue Wache, a berlini Altes Museum, több kas­tély és templom freskói). Jelentős elméleti munkája A korszerű épí­tészet alapjai címmel, 1834-ben je­lent meg. NICOLAS BOILEAU-DESPÉRAUX „Titkos rendőrség" az olasz autósok nyomában Az olasz rendőrség az ország egyik területén 1500 „álcázott” rendőrkocsit helyezett üzembe, hogy ellenőrizzék a közlekedé­si szabályok betartását. A ko­csik semmiben sem különböz­nek „a civilektől” és a benn­ülő rendőrök is polgári ruhát viselnek. Az olasz közlekedési rendőrség eddig mindig egyen­TIT.hírek Ma tartja közgyűlését a TIT füzesabonyi osztálya, kilenc órai kezdettel a füzesabonyi járási művelődési otthonban. A Bugát Pál Ismeretterjesz­tő Mozi szünetelteti műsorát. Jelenleg a Szakszervezeti Székházban tart előadást hét­fői napon a szakszervezeti is­meretterjesztő mozi, ahol a ve­títés előtt TIT-előadó mond bevezetőt. ruhában járt és járművein is messziről felismerhető jelzés volt '■ I ■1<IH Fiatalon olcsóbb Egy híres hollywoodi film­gyár elhatározta, hogy filmet készít Churchill, volt angol miniszterelnök életéről. Chur­chill beleegyezését adta, de a következő feltétellel: ha a film ifjúkori éveit örökíti meg, ak­kor a filmesítés jogáért félmil­lió dollárt kér. Ha viszont pá­lyafutásának második felét fil- mesítik meg, akkor a filmgyár 1 millió dollárt köteles kifizet­ni neki. Churchill ezt azzal in­dokolta, hogy közben két világ­háborút ért meg ... Hollywoodban meggondolták a dolgot és a filmgyár vezetői úgy döntöttek, hogy a film a következő címet kapja: „A fia­tal Churchill”. • i>iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiit>iiiiiiiiiiiiiiiiii6'|iiiiiiiiii>iaiiai><iiiiiiiiiiiiiiiuaiii)iiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii«nti>iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>iiiiiiiiaMinimniiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiii>iiiiiiiii<iiiiiaiii>iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin<iiiiauiMaiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiii> HOni'/iW JÓZSEF: GRI VÖRÖS CSILLAG 12—13: Oz, a csodák csodája GRI BRÖDY 12—13: Nincs előadás YÖNGYÖSI PUSKIN 12—13: Babette háborúba megy YÖNGYÖSI SZABADSÁG 12- én: Az ordító egér 13- án: A sztyeppék csendjében ATVANI VÖRÖS CSILLAG 12—13: Zápor ATVANI KOSSUTH 12- én: Normandia-Nyeman 13- án: Nincs előadás EVES 12- én: Napkelte előtt 13- án: A vidéki lány ETERVASARA 12- én: Próbaút 13- án: Nincs előadás ÜZESABONY 12—13: Ellopták a hangomat műsora Egerben délután 3 és este 7 órakor: KÜLÖNLEGES VILÁGNAP Nagyrédén este 7 órakor: Dalol a tavasz JBcséden este 7 órakor: . Kilóg a lóláb mmnzcwr « • * ♦ • 4 (61.) Az öreg Kulcsárt éppen ez a gondolat foglalkoztatta legin­kább. Azt mondta Balajtinak, az idős kőművesnek: — Hát nem mondtam én* hogy jó lesz ezekre vigyázni? Hogy ezek mindent megrot­hasztanak maguk körül? — De hát mi az istent kezd­jen velük az állam? — vont vállat, tűnődve Balajti. — Mit? — replikázott Kul­csár. — Én nem mondom azt, hogy embertelenül kell elbán­ni velük. De azt mondom, hogy nem szabadna levenni róluk a szemünket. Mert ha nagyon belenyugszunk, hogy ezekkel már semmi bajunk, ezekkel elvégeztük a számadá­sunkat, akkor még meglepeté­sek is érhetnek bennünket. Az öreg hallgatott egy sort, majd hozzátette: — Mindig azt éri meglepe­tés, aki elbizakodik. Az elbi­zakodottság olyan, mint az átok. Elvakít és félrevezet. Pe­dig vannak ám, akik ma át- ugornak egy árkot s azt hi­szik, holnap már a Dunát is át­tudják ugrani. Négyen-öten hallgatták, mit mond az öreg. Laczkó, a ko­paszodó, csupa izom ácsmes- líer, borostás állát vakargatta. i — Mi lesz most ezzel a Szerencséssel, vagy nem is tu­dom, minek nevezzem? Mert megszenvedett ám ez is, hogy a Belzebúb borotválja meg a fejebúbját. — A fene aki megeszi! — szisszent fel erre a részvétteli hangra Kókai, a barnaképű heves természetű betonos. — Tán még meg is sajnálhatnád? Hiszen ez alatt a pár év alatt több jót megért ez a tekergő, mint amennyi nekünk egész életünkben kijut. A te része­det pezsgőzte el, meg az enyé­met — dühösködött és károm­kodott hozzá. — Ügy is van — hagyta rá helyeslőén Vedres Imre. — Aranykalitkában élt ez a jó­madár. Az öreg Kulcsár nem szólt semmit, de magában kétszer is elismételte a szót: Arany- kalitka.^ Találó. Nagyon is találó. — Én nem vagyok az ügy­védje, de azért úgy gondolom, hogy nem csukhatják le. Hi­szen nem lopott. Ujjal sem nyúlt hozzá az aranyhoz. A pénzt azoktól a csibészektől kapta, azok meg magukra ves­senek. Fő, hogy ezeket jól el­kapják. — El kellene kapni az ilyen alakokat is! — dörrent rá Kó­kai megint. Szerencsésre céloz­va, — Hót bőrt nyúznék le az ilyenről, ha tőlem függene! Az öreg Kulcsár hallgatott. Mint aki még nem zárta le egészen ezt a számadást. Hej, lehet-e nehezebb dolga mun­kásembernek, mint amikor ítélnie kell elbotlott társa fö­lött? Milyen mélyre zuhant ez a Szerencsés, mélyebbre nem is taszíthatta volna őt a bal­sorsa. Megszenvedett? Meg, nagyon is. Hogy az ember mi mindent kibír! De csakugyan, mi legyen vele? Nem is bánná, ha erre helyette is megfelelne valaki, úgy, hogy jó lelkiis­merettel helybenhagyná az íté­letet. De ki tudna erre így megfelelni? És végül is nem háríthatja másra az ítélkezést. Neki és ezeknek az emberek­nek kell kimondani, mi tör­ténjék ezzel az emberronccsal7 Dobják ki, lökjék el maguk­tól? Adják ki a könyvét, s az­zal felejtsék el? Kezdjen ön­magával, amit akar és amit tud? De hát mit tudna kezde­ni? Az égvilágon semmit. Azt mondják, magába roskadtan fekszik egy kórházi ágyon. Csak néhg nyitja fel a szemét, de tekintete akkor is üres, ki­fejezéstelen. Ez arra vall, hogy üres a lelke is. Nem is csoda. Amit ez az ember átélt... Nem is lesz belőle ember többé, ha ők leveszik róla a kezüket. Tán igaza van Lacz- kónak, s másoknak is, akikben a keserű düh kerekedett felül az emberségen és megértésen, megérdemelné Szerencsés, hogy többé egy gondolatot se vesztegessenek rája. Talán ki kellene köpni egyet, s hadd menjen az élet tovább a maga útján. Gazemberek mindig vol­tak és lesznek is. Elesett, el­botlott emberek is, akik elfaj- zanak véreiktől, s akik enged­nek mindenféle aljas kísértés­nek, így akarnak társaik fölé emelkedni. Legfeljebb meg kell őrizni' Szerencsés his­tóriájából azt a tanulságot, hogy jobban kell vigyázni az emberekre. Arra, hogy el ne kanászod- janak, s arra, nehogy bűnöz­hessenek. Hiszen akármit csi­nálnak, kapitalista nem válhat belőlük többé. Az arany nem lesz többé hatalom. Ámbár a dologtalanul szerzett, vagy lo­pott pénz még sok embert tőnkre tehet, ha nem vigyá­zunk egymásra. Nagy a csábí­tás. Igen ám, de ez a Szeren­csés... Ellökhetik-e maguktól nyugodt lelkiismerettel? Ha pedig nem, mit tegyenek vele? Tegnap este Haraszti is, Benkő is ezt kérdezték tőle. Nem tu­dott válaszolni. Zavart volt és azt ajánlotta, hogy ezen még gondolkozzanak. Benkő is szenved, ezt látni rajta. Össze­esett az arca, keserűen vádolja önmagát. Nem meri kimonda­ni a végső szót. Mintha a tu­lajdon lelkiis­meretétől fél­ne. De hiszen én magam is ezért nem tu­dok dűlőre jutni! — gon­dolkodott Kul­csár. Mert ha mi azt monda­nánk, hogy... kezdje újra az életét, a két keze mun­kájával mossa tisztára be­mocskolt be­csületét... Itt a gyárban is meghúzódhat­na ha egy kis erőre kap... Akit az arany letaszított, a munka felemelheti. Csak az ember válthatja meg önmagát. Nincs hatalom, nincs üdvözítő, aki azt helyette megtehetné. Az öreg Kulcsár némi meg­nyugvást érzett. Elindult a gyári irodaház felé. Ügy érez­te, már meg tud felelni Ha­raszti és Benkő kérdésére. (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents