Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-11 / 60. szám

2 N GPOJS AQ 19fll. március ti., szombat í ß TI T szmmímm Balogh Béla, az Állami Gyermekvédő Otthon igazgató­ja „Kinek higgyek, mit higy­Nagylány vagyok, vagy „Én most már igazán nem vagyok tisztában magammal. Nagylány vagyok, vagy nem vagyok nagylány? Tizenhat éves múltam. Középiskolába járok. Szüleim hol kinevetnek, hogy nem vagy már kislány, hol fölényesen letorkolnak — neked ehhez semmi közöd, ez a nagyok dolga. Egyszer arra hivatkozik nagymama: az én koromban az ilyen nagylány 'férjnél volt, gyereke volt, más­kor meg: csitri vagy, hagyjál nekem békét. Hát mi vagyok én tulajdonképpen?” Eddig a levél, amely meg­mosolyogtat, de alaposan el is gondolkodtat. Hiszen mind­nyájan voltunk kamaszok. Éreztük, hogy „bennünk nagy­ságos erők várnak, hogy életre ébredjenek.” Háborgás, egyen­súly-keresés, fokozott kritikai érzék, az első tudatos pillan­tások, éretlen követelődzés, felnőttes okoskodás. Ez a ka­maszkor? Mindez és még ezer más. Keresgéljünk egy kicsi­két ebben a probléma-halmaz­ban, s találomra vegyünk elő egy párat. Szégyen-e egy 15 éves lány­nak babázni? Minden nőnek valahol a fiókjában ott lapul egy megfakult, agyondédelge­tett baba, amely az első gyen­géd, szívdobogtató anyai örö­möket adta, s gyöngéden sze­rettük benne az igazit, akit a sors majd ránk bíz egy egész életre. „Ha mégegyszer meglátom ezt a sok babarongyot, a fejed beverem, nem vagy már kö­lyök!” „Tedd le, fiam, szégyen már ekkora lánynak babázni!” „Ott a házimunka: mosogass, takaríts, ne ilyen hülyeségek­kel töltsd az idődet!” — mond­ják a mamák, ki-ki vérmér­séklete szerint. Pedig a baba­ruhákat varró diáklány most megtalálta a helyét a politech­nikai varrótanfolyamon, de fé­lő, hogy 10 év múlva saját gyermekével szemben is ezt a hangot fogja használni. Szinte hallom, amint nem is egy mama mondja: „Nálam nincs szava a gyereknek, amíg én tartom, én parancsolok. Ha majd a maga kenyerét eszi, kinyithatja a száját, addig hallgass a neve. Ugyanez a mama elkeseredetten panasz­kodik a szomszédasszonynak: „Ez a Pista már 24 éves, de még mindig megkérdezi, me­lyik ingét, ruháját vegye fel. Én nem értem, mitől lett olyan pipogya ez a gyerek, nem is tudom, kire ütött?” De azt el­felejti, hogyan legyen egyik napról a másikra valakinek önálló akarata, amikor 22 éven keresztül nem lehetett véle­ménye? Egyik tanítványom ugyan­csak egy nagylány-problémá­val állított meg a folyosón. A következőket mondta: „Barát­nőm, aki nem tanult tovább, most egy üzemben dolgozik. Remekül öltözködik, s mikor egyenruhában megyek az isko­labálra, kinevet. Fiúkkal csó- kolózik, sétál, s mikor panasz­kodom édesanyámnak, hogy engem sehová nem enged, azl mondja: erre még túl fiatal vagyok. Hát most ki a nagy­lány, ő, vagy én? Apu az1 mondta, egyik olyan tacskó mint a másik, s adna is kéi egyforma pofont, csak nagyos- kodnék!” Nem volt elég a 10 perce: beszélgetés, de arra sem let volna elég, hogy a szülőkké leüljek és megmagyarázza!! nekik: most kell megfogni < nagylány kezét, mielőtt kislá nyos befolyásolhatósággal rossz barátnő hatása alá kerül Ifjú szívekben élünk mind­nyájan tovább, s közvetler példánkkal sokszor többet ne vélhetünk, vagy árthatunk mint egy félesztendei beszéd del. Helyes, hogy a TIT-te összefogva a Népújság helye biztosított ezeknek a kérdé beknek. Azt hiszem úgy va gyek?” című cikkére beérke­zett válaszokból az alábbiak­ban közlünk részleteket. nem vagyok nagylány? gyünk, mint az orvosok. A be­tegségről beszélnek, hogy megtanítsák egészségesen élni az embereket. Mi is sok szo­morú példából levont tanul­sággal szeretnénk szebbé, bol­dogabbá tenni azoknak az éle­tét, ahol mind a két félben megvan a becsületes belátás, akarás a jobb, békésebb ott­hon megteremtésére. Nem mondják a felnőttek azt, hogy nem lehet megtalálni a mai kamasszal, bakfissal a hangot, mert nyeglék, szemtelenek, tiszteletlenek és fontoskodók. Szívre szívvel, szeretetre sze­retettel, jó szóra megértéssel felelnek, éppen azért, mert fi­atalok, s szomjazzák a békét, a nyugalmat, az otthont, a har­móniát, amely kamaszéletük lelki viharaiból annyira hi­ányzik, s amelyet ők is szeret­nének megvalósítani saját ott­honukban. Dr. Ladó Erzsébet, tanár. Barát fa lettem serdülő gyermekeimnek Amikor a cikkekhez hozzá­szólok, engedjék meg, hogy el­mondjam tapasztalataimat, mint édesanya. A fejlődő gyermek gyűjti is­meretét, szókincsét. A végki­merülésig kérdez, csak nekünk nem szabad kimerülni a fele­letekben. A gyermek kérdése Családi köm a gyermt Családi fészekből kiesett, családi környezetet nélkülöző fiatalok életén keresztül sze­retném rádöbbenteni az édes­anyákat, édesapákat a gyer­meknevelés felelősségteljes munkájára. Kövessék néhány fiatal életét. Egy szőke, jóarcú fiú K. Miska. 1956-ban került ottho­nunkba. A hivatalos anya­könyvi másolat a következő­ket tartalmazza: „Bejegyezve 1948. december 17-én, Buda­pest székesfőváros polgármes­terének engedélye alapján az ismeretlen helyen és időben, ismeretlen szülőktől született, feltételesen K. M-nak nevezett fiúgyermek születése anya- könyveztejtik ... 1945. év ele­jén egy rendőr vitte be ... 1948. december 8-án, a tiszti­orvos megállapítása szerint körülbelül 8 éves lehet...” Otthonunkban nagykorúvá lett, de beszélgetéseink alkal­mával sokszor hangsúlyozta, hogy szeretné felkutatni az anyját, mert bosszút akar áll­ni rajta. F. Miskát az édesanyja 12 év után kereste fel. Az anyát a fia a következőkkel fogadta: „Mi az, már megvénültél? Taka­rodj”, s ütésre lendítette öklét, amit a nevelőtanár és én fog­tunk le. Zokogva roskadt le egy helyre, s úgy kiabált az anyja felé: „Ne mondja, hogy mások az okai. 12 év alatt nem jutottam az eszébe, nem gon­dolt arra, hogy én is vágytam az anyám után? Kisebb ko­romban milyen gyűlölettel néz­tem azokra a gyermekekre, akiknek volt anyjuk, apjuk, azoknak Ferike, Józsika volt a nevük, az enyém — lelences. Miért nem jött előbb, most már nem kell”. De miért folytassam ezeket a szörnyű képeket. Végered­ményben otthonunkban sem ez az általános, mert a szülők és elsősorban az anyák között is kevesebb van, aki eldobja gyer­mekét, több az, aki megtartja, de tudatlanságból, nevelési dolgokban való járatlanságból — elrontja. A szociális ok mi­att bekerült fiatalok családi környezetükben testi ellátat- : lanságukhoz szellemi ellátat­■ lanság is járul. Hiányzott éle­■ tűkből a szeretet, kedvesség — soha nem csacsiság, csak élet­korának megfelelő. Tehát ko­rához kell mérni a feleletet is. Négyéves kislányom, látva Bodri kutyát, amint az kicsi­nyét szoptatta — megkérdez­te: „Honnét jön a kicsi Bodri, s miért szopik?” Nem talál­tam ki semmi újdonságot, a valóságot mértem korához és a gyerek megnyugodott. Egy­előre. Helyesen járt el az az édesanya is, aki nyaralni in­duló ötödik osztályos kislá­nyának megmondta; ne szol­gáltasd ki magad a nénéddel, kíméld, inkább, mert ő már nehezen mozog, kisbabát vár.” Meghatódásig ment a gyermek figyelmessége terhes nénjével szemben. Merjünk felnőtt módjára tárgyalni gyermekeinkkel az élet minden kérdéséről. Oly hálásak, ha a családi problé­máinkba is bevonjuk őket. Türelem, idő, s nem utolsósor­ban bátorság kérdése, de meg­éri a befektetést. Én örömmel mondhatom: barátja lettem serdülő gyermekeimnek, akik elsősorban hozzám fordulnak bizalommal. Fáradt, dolgozó szülő mond­ja: mikor neveljem a gyere­ket, hiszen alig látom? A szü­lők nincsenek egyedül a ne­velés nagy munkájában, segít az iskola. Segítik a szülőket a nap nagy részében gyerekekkel foglalokzó nevelők. Egyre töb­bet halljuk, tegyük otthonos­sá az iskolát, a napközi ott­hont — ezzel elérjük azt, hogy a szülő, ha szoros kapcsolatot tart gyermeke nevelőivel, ak­kor tisztán látja távolléte alatt is gyermeke fejlődését. Egy egri pedagógus. yetset hatása tk életére az öröm. Elvesztették bizalmu­kat a felnőttekkel szemben, époen szüleik miatt. Sok szülő puszta tilalom és parancs esz­közeivel akar hatni a serdülők­re. Pedig emberi méltósága már a gyermeknek is van. Tiszteletet kell hogy érezzen a gyermek, pmikor szüleiről, szü­lei munkájáról, de tanárairól, iskolájáról beszél. A szülők hibát követnek el akkor is, amikor minden bajért mindig csak másban keresik a hibát, s nem hajlandók észre­venni a magukét. Forduljanak a szülők a családi tűzhely felé, s gondoljanak gyermekeikre. Küzdjenek az önzés, a karri­erizmus, a közöny, a gyermek­kel szembeni felelőtlenség, dur­va bánásmód ellen. Tanulják meg, sajátítsák el a szocialista társadalom nevelési eszméit, hogy gyermekeikből mindig se­gítőkész, serény és szocialista szellemű embert nevelhesse­nek. Patkó Lajos, nevelőotthon igazgató Megjelent a Ma Hosszabb szünetelés után ismét megjelent a Magyar Pe­dagógia, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Pedagógiai Bizottságának az Akadémia Kiadó gondozásában készülő folyóirata. A szép kivitelű fo­lyóirat művelődéspolitikai, el­méleti, történeti, pedagógiai, elemző, felmérő, összehasonlí­tó és értékelő, stb. tanulmá­nyokat közöl. Egy-egy problé­ma sokoldalú megvilágítása érdekében a tanulmányi anya­got negyedévenként egy téma­kör köré csoportosítja. A könyv és folyóiratszemlében ismerteti, bírálja a hazai és külföldi iro­dalmat, beszámol a hazai és külföldi pedagógiai törekvé­sekről, mozgalmakról, a neve­léstudománnyal foglalkozó szervek és intézmények mun­kásságáról. Az új folyóirat első számá­Pedagógiai tagozat Hozzászólások A tananarivei értekezlet Kongó szétdarabolását akarja — Kongói ENSZ-paranesnok hivatalosan átengedte Leopoldvillet a Mobutu zsoldosoknak zottsága elnökéhez, valamint Nkrumah ghanaí elnökhöz in­tézett táviratában pedig az- ellen tiltakozott, hogy a gaha- nai elnök —* mint ismeretes — javaslatot tett Kongó kérdésé­nek megoldására. Az AFP jelenti, valamennyi megfigyelő szerint a közlemény megszövegezése rendkívül ho­mályos. , lig tovább levelez rendfenntartó erőknek fegyve­resen kell visszaszerezniük Ma- tadit, a kongói ENSZ-parancs- nokság utánpótlása szempont­jából létfontosságú és a Mobu- tu-zsoldosok kezébe került ki­kötővárost. A bizottság szerint tárgyalni kell, és ha nem születik ered­mény, a kérdést nyilvánvalóan az idézett határozat végrehaj­tásának újabb elodázása végett — a Biztonsági Tanács elé keli terjeszteni. LEOPOLDVILLE: Leopoldvilleből érkezett je­lentés szerint az ENSZ rend- fenntartó erők parancsnoka beleegyezett abba, hogy kivon­ja az ENSZ-őrjáratokat Leo­poldvilleből. És ezzel hivata­losan is átengedte a terepet az árulóknak Kongó fővárosában. Leopoldvilleben egyébként' bejelentették, hogy Dayal el­halasztotta elutazását és való­színűleg március 14-e körül indul New Yorkba. NEW YROK: Az AP New York-i tudósító­jának értesülése szerint az afrikai ENSZ-országok kül­döttségei meg akarják nyerni más küldöttségek támogatását egy olyan javaslat benyújtásá­hoz, amely kérné a közgyűlést, hogy — figyelmen kívül hagy­va egyes küldöttségek ellenté­tes álláspontját — haladékta­lanul vitassa meg Kongó kér­dését. (MTI) atkosata jóról nem többek között biztosítani kell azt is, hogy azonos szinten maradjon az űrhajó-utazás so­rán a levegő páratartalma. Problémát jelent az űruta­sok tápláléka is. Egy ember átlag naponta három kilo­gramm szilárd és folyékony táplálékot fogyaszt el; Hosz- szabb űrutazás esetén így a • szükséges táplálék mennyisége egy tonna lenne, s ez azt je­. lenti, hogy a hasznos terhelés • jelentékeny részét az éleim i- ■ szer-tartalékok vennék el. Természetesen az első időszak­ban csupán rövidebb utazások­ról lehet szó. Ilyen alkalom­mal feltétlenül azokat a be­rendezéseket veszik majd használatba, amelyeket siker­rel próbáltak ki szputnyik-űr- : hajókon. (MTI) Hetvenegy bányász halt meg Japánban TOKIO (MTI): A Kamikio bányában történt szerencsét­lenség hetvenegy áldozatának ; holttestét találták meg és hoz­ták ki eddig a vágatokból — lenti az AP. ; A TASZSZ jelentése han­goztatja, hogy az utóbbi idő­ben sűrűn előforduló szeren­csétlenségek oka a „termelés racionalizálása” néven ismert irányzat, amelynek egyetlen , célja a profit növelése. MTI) . »♦♦•«♦♦♦♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦< FIGYELEM! FIGYELEM! kisebb-nagyobb íróasztalokat PÁNCÉLSZEKRÉNYEKET átvesz a Bizományi Áruház V., Eger. get kért Csombétől, a belgák katangai páncélszekrényének kezelőjétől, de egyelőre kevés eredménnyel. Kaszavubu, Kongónak az árulókat támogató elnöke csü­törtökön tiltakozó táviratsoro­zatot indított únak. Az ENSZ- közgyűlés elnökének szánt táv­iratában ismét fenyegetőzött, az ENSZ kongói tanácsadó bi­Hammarskjöld pei NEW YORK. New Yorkban viszont Hammarskjöld folytat­ta levelezését. Ez alkalommal írásával Kaszavubuhoz fordult, akit arra „emlékeztetett”, hogy múlt év júliusában a kongói kormány megígérte, biztosítja az ENSZ tagjainak szabad moz­gását és különleges immunitá­sát Kongóban. Az ENSZ főtitkárát az bírta rá újabb írásművének megal­kotására, hogv Dayal tábornok, az ENSZ kongói megbízottja tájékoztatta a Leopoldville-i „kormány” legújabb minisz­terelnökhelyettesével, Jacques Massával folytatott tárgyalásá­ról. Az ENSZ szóvivője szerint Mássá megismételte „kormá­nyának” az ENSZ-szel szemben hangoztatott eddigi követelmé­nyeit, megtoldva azzal, hogy az ENSZ-katonák nem végezhet­nek többé fegyveres őrjáratot Leopoldville-ben. Mint az ENSZ szóvivője han­goztatta, Hammarskjöld Ka­szavubuhoz intézett levelét úgynevezett kongói tanácsadó bizottságának hozzájárulásával irta. A bizottság csütörtöki ülé­sén — hangoztatták jól tájéko­zott körökben — arra az állás­pontra helyezkedett, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának Kongóra vonatkozó februári határozata — bár kimondja, hogy az ENSZ kongói rend- fenntartó erői „végső esetben erőszakhoz folyamodhatnak” — nem jelenti azt, hogy az ENSZ tudósak nyih putnyik-űrhU'■ ban a lehető legnagyobb pon­tossággal működtek. Sz, Poloszkov professzor, a technikai tudományok doktora hangsúlyozta; a visszairányítás jóval • bonyolultabb feladatot jelent, mint egy mesterséges hold, vagy rakéta felbocsátása. Ebben az esetben ugyanis nem elegendő a tökéletes irányító berendezés, hanem a legna­gyobb fokú biztonságot kell nyújtani a műszeres kabinban levő kísérleti állatoknak, ké­sőbb pedig a kísérleti szemé­lyeknek. Ebből a célból olyan különleges eljárásokra van szükség, amelyek teljes mér­tékben megvédik az utasokat a visszatérés során fellépő ma­gas hőmérséklettől. Ugyanak­kor gondoskodni kell arról is, hogy a földet érés ne viselje meg a kíséleti élőlények szer­vezetét, amelyet amúgyis meg­terheltek az űrutazás során fellépő biológiai jelenségek. Érdekes magyarázatot fűzött az űrhajó-szputnyik fellövésé­hez. J. Kravcov professzor, aki megállapította: ez a kísérlet rendkívül nagy jelentőségű az ember űrhajózása szempontjá­ból. Ahhoz, hogy az első űrhajós valóban útnak indulhasson, egész sereg bonyolult problé­mát kell megoldani. A tudó­soknak például számításba kell venniök azt a tényt, hogy az űrhajósoknak a lehető legter­mészetesebb életkörülményeket kell teremteni az utasfülkében. Ennek ellenére biztosítani kell a többszörös védelmet, mert például abban az esetben, ha a kabin elvesztené hermetikus zártságát, az űrhajós szinte pil­lanatok alatt elpusztulna, vé­rében valósággal felforrnának a gázok. Nem csupán a levegc hőmérsékletéről, állandó gáz­összetételéről, megfelelő nyo - másáról kell gondoskodni, ha­TANANAR1VE: A kongói nép érdekeit eláru­ló diktátorok és diktátorjelöl­tek tananarivei értekezletük csütörtök délutáni ülésén igye­keztek megfelelni imperialista me^bízióik törekvéseinek: ki­mondották Kongó egységének szétzúzását, az ország testének további szétforgácsolását. Az ülésről kiadott közle­mény először is bejelenti, hogy az értekezlet elismeri a Kongó területén „már megalakult független államokat” — értve alat‘ i a kongói Katanga-tarto- mány uránérckincseit marká­ban tartó „Union Miniere” bel­ga bányakonszern védőszár­nyai alatt működő Csombe-fé- le katangai szakadár-„kor- mányt”, nemkülönben a Ka­szai-tartomány déli részén levő Kalondzsi-féle, úgynevezett „bányaállamot”. Romboló munkáját az érte­kezlet azzal tetézte — mint a közlemény második pontként bejelenti, hogy „földrajzi, nép­rajzi és gazdasági meggondolá­sokból” elvben szükségesnek tartja további „független álla­mok” alakítását Kongó terüle­tén. Ennek az elgondolásnak legfőbb szóvivői természetesen, a belgabérenc Csőmbe, vala­mint Kalondzsi volt. Bár a közlemény szövege igyekezett a törvényesség má­zával bevonni az értekezleten hozott — Kongó alkotmányába ütköző — határozatokat, nem kétséges, hogy a jelenlevő dik­tátorok és diktátor-jelöltek csak abban értenek egyet, hogy az ENSZ-nek távoznia kell Kongóból. Az AP tudósítója — több részt vevővel folytatott beszél­getés után megállapítja, két­ségtelen, hogy az értekezlet ál­lásfoglalásának célja „balkani- zálni”, még több darabra szab­dalni az országot. A tudósító értesülése szerint több diktá­torjelölt máris anyagi segitsé­Sxovjet a s*i MOSZKVA (MTI): Az is­mert szovjet rakétatechnikai szakember, Dobronrarov pro­fesszor a világűr meghódításá­val kapcsolatos szovjet kísér­letek tervszerűségére, fokoza­tosságára mutatott rá. Mint megállapította: a második szovjet szputnyik-űrhajóhoz képest néhány változást haj­tottak végre a jelenleg sikerrel kipróbált szputnyik-űrhajón. Súlya mindössze száz kilo­grammal nagyobb, pályasík­ját pedig némiképpen módo­sították. Különösen nagy je­lentőségű az a tény, hogy a szputnyik-űrhajó pontosan a megadott körzetben ért földet. Ez arra mutat, hogy irányító berendezései mind a kilövés, mind a visszatérés szakaszá­gyár Pedagógia nak tartalma változatos. Nagy Sándor A magyar pedagógia új feladatok előtt, Kis Árpád Iskolástanulóink megterhelé­sének vizsgálata, Jaus Béla A tanulók túlterhelésével kap­csolatban végzett vizsgálatok a debreceni általános- és középiskolákban, Lénárd Fe­renc A túlterhelés néhány pszichológiai vonatkozása, Ka­tona Ibolya és orvos munka­társai A túlterhelés egészség- ügyi követelményei, Szőllősi Géza és Veres Judit Kiegészí­tő észrevételek a túlterhelés problémájához címmel írtak tanulmányt. Az irodalmi részben Bako­nyi Pál, Horváth Lajos, Abent Ferenc, Hermann Alice és több más hozzászóló cikk je­lent meg. A folyóirat tanulmányaihoz orosz- és angolnyelvű össze­foglalók járulnak.

Next

/
Thumbnails
Contents