Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-08 / 57. szám

4 NÉPÜJSÁG 1961. március 8., szerda Felszólalás egy tábla ügyében.,. — Tudom én azt, elvtársak, hogy a kérés, amivel most előhozako­dók, teljesítését tekintve, némi ne­hézségekbe ütközik, mégis kényte­len vagyok felszólalni. Tudom azt, hogy a MÁVAUT illetékeseinek elég sok a dolguk, s arra még nem kerülhetett sor, hogy a megvásá­rolt, szépen lefestett megállót jelző oszlopokat felállítsák, s táblával lássák el mindenütt, mégis, az egri Makiári úton, a Mereng önéi, jó lenne, ha egy icipici, ideiglenes táblával is, de jeleznék, hogy itt megáll az autóbusz. Annál is in­kább, mert az elmúlt őszig volt itt tábla, akkor leszedték, s hogy mi­ért nem rakták vissza, azt csak az . .. illetékesek tudják. Namármost. A táblára azért volna nagy szük­ség, mert a Makiári úton új jára­tokat indítottak nemrégen, s so­kan, szívesen utaznának buszon a Merengőtői a városig, vagy vissza, de inkább elindulnak gyalog, mert nem tudják, megáll-e a busz, vagy sem. Az errefelé idegen buszveze­tők ugyanis nagyon sokszor csak az utazóközönség figyelmeztető ki­áltozására fékezik le kocsijukat, méghozzá mérgelődve is, mond­ván: „miért kell itt megállni, mi- kör nincs tábla?” Szereljenek fel hát egyet. Az utasok kedvéért, s a MÄVAUT hasznára is . . . Csak ennyit akartam mondani. . . (w) — A PÉTERVÄSÄRI Köz­ségi Tanács VB legutóbbi ülé­sén a múlt évben végzett munkáról és az idei tervek­ről számolt be a körzeti föld­művesszövetkezet ügyvezető­je és a járási művelődési ház igazgatója. Az ülésen megvi­tatták egy korszerű földmű­vesszövetkezeti ruházati áru­da építésének tervezetét is. — A PETŰFIBÁNYAI Álta­lános Iskola úttörői a kultúr- ház nagytermében tartották meg a már hagyományossá vált évi nagy előadásukat. Ez alkalommal Cserjést A vár kul­csa című háromfelvonásos me­seoperettjét mutatták be. A jól sikerült előadás tiszta bevéte­lét az úttörők nyári táborozá­sukra fordítják majd. (Tóth Erzsébet). — VASÄRNAP délután öt órai kezdettel műsorral egy­bekötött nőnapi ünnepséget rendeztek az egri Kisipari Termelőszövetkezetek Ady Endre Kultúrotthonában, ahova a szövetkezeti bizott­ság a ktsz-ek valamennyi nő­dolgozóját és a dolgozók fe­leségeit is meghívták. — A HEVESVEZEKÉNYl KISZ színjátszói nagy sikerrel mutattak be Szergej Mihalkov Balatoni csetepaté című há­romfelvonásos vígjátékát, amellyel a környező községek­ben is vendégszerepeinek, s részt vesznek a Hámán Kató kulturális seregszemlén. A be­vételt zenekari felszerelésre és egy-két KISZ-tag külföldi uta­zására fordítják. (Kovács J.) — A HEVES megyei KPVDSZ mellett működő vendéglátóipari szakosztály ülést tartott március 3-án, amelyen megtárgyalták a vendéglátóiparban dolgozó szocialista brigádok helyze­tét, problémáit. — TISZTASÁGI hónapot rendeznek áprilisban Egerben. A tisztasági hónap megszerve­zésére már megkezdték a szük­séges előkészületeket a városi tanácsnál, s az erre illetékes többi szervnél is. EGRI VÖRÖS CSILLAG Tisztes úriház EGRI BRÓDY GYÖNGYÖSI PUSKIN Próbaút GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Égrenyíló ablak HEVES Tűz a Dunán pétervasára A próba folytatódik FÜZESABONY Francis Egerben este 7 órakor: KÜLÖNLEGES VILÁGNAP (Jókai-bérlet, főikolás) Hatvanban este 7 órakor: Dalol a tavasz Tarnabodon este 7 órakor: Kilóg a lóláb Háromszáz művészeti csoport szerepel megyénkben a Hámán Kató kulturális seregszemlén EBBEN AZ ÉVBEN hatodik alkalommal hirdette meg a Hámán Kató kulturális sereg­szemlét a KISZ megyei bizott­sága, a Heves megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és a Szakszervezetek Heves me­gyei Tanácsa. A benevezett csoportok egyben az Ifjúság a szocializmusért mozgalom kul­turális követelményének is eleget tesznek. A seregszemlére közel 300 öntevékeny művészeti csoport nevezett be, közöttük 130 KISZ-együttes. A szakszerve­zeti csoportok száma azonban igen kevés, még a 30-at sem éri el. A helyi bemutatókat március 1-ig tartották meg a csoportok, községük, üzemük kultúrtermében. A helyi bemutatókon szép sikerrel szerepeltek a színját­szók, a múlt évinél színvona­lasabbak voltak előadásaik. Műsorválasztásuk jónak mond­ható. Több, mai mondanivaló- jú színművet is megtanultak. Egri Viktor Virágzik a hárs című, tsz-témájú színművének tolmácsolásáért különösen az ivádi, adácsi, bükkszéki, dem- jéni együtteseket illeti dicsé­ret. Jól sikerült a gyöngyösi MÁV Váltó- és Kitérőgyártó ÜV kultúrmunkásainak elő­adása — Fehér Klára vígjáté­kát, a Nem vagyunk angyalok­at mutatták be. A csányi kul­túrotthon Asszonygenerális és a karácsondi együttes Tánya előadása is kiemelkedő volt. A több éve működő zagyvaszán­tói KISZ színjátszókor Rozov Felnőnek a gyerekek című színművének előadásával ara­tott elismerésre méltó sikert. Elmélyedt felkészülés jellemzi az apci csoport tagjait is, akik Gergely Sándor Vitézek és hő­sök című színművét a napok­ban adták elő. Más csoportok zenés vígjátékokkal neveztek be. (Boldogság felelős, Tavaszi keringő, Bekopog a szerelem, stb.) Több együttes már a kör­nyező községekben, a tsz-ek zárszámadási ünnepségén is szerepelt. Például az egri Szi­lágyi Erzsébet Leánygimnázi­um színjátszói Tarnamérán mutatták be műsorukat. AZ ÉNEKKAROK helyi be­mutatóiról is elismeréssel ír­hatunk. Kiemelkedett a gyön­gyösi kultúrotthon kórusának új műsora, amelyet a rádió­ban is rövidesen hallhatunk, örvendetes a termelőszövetke­zetekben — Karácsondon, Ká­lón, Bükkszenterzsébeten, Ecséden — alakult kórusok, valamint a Szűcsiben újjáala­kult bányászdalárda szereplé­se. Február 25-én a Makiári Általános Iskola és az egri li­es számú iskola énekkarai a seregszemle keretében közös műsorral szórakoztatták a makiári szövetkezeti paraszto­kat. Színvonalas műsort hal­lottunk az egri KlSZÖV-kórus- tól; ez az együttes fogja össze az egri dalosokat. Az énekka­rok több találkozót is rendez­tek már; február 26-án a fü­zesabonyi Művelődési Ház Er­kel Ferenc kórusa zászlóava­tásán találkozott négy ének­kar. A kórusok műsora új, moz­galmi dalokkal, népdal-csok­rokkal, és klasszikus dalokkal tarkított. Szervesen kapcsoló­dik a Bartók-, Liszt-évfor­dulóhoz, amelynek keretében ünnepségeken emlékeznek a nagy zeneszerzőkre. Egerben — egyben az úttörőmozgalom évfordulójának tiszteletére — ifjúsági kórustalálkozót szer­veznek. Június végén rendezik meg a hagyományos dalosta­lálkozót. Gyöngyösön május végén tartanak megyei ének­kari bemutatót. Kevés zenekar küldte el be­nevezését a seregszemlére. A helyi bemutatókon legeredmé­nyesebben a neves hatvani MÁV szimfonikus, a petőfibá- nyai fúvós- és az Egeresein bányász-zenekar adott hang­versenyt. A TÄNCCS OPORTOK a ba­ráti népek táncaival és a kör­nyékbeli népi táncokkal léptek színpadra. A helyi bemutató­kon különösen a hevesi, a fü­zesabonyi, az ecsédi, és a hat­vani táncosok műsora nyerte el a közönség tetszését. örvendetesen szaporodnak az irodalmi színpadok is. Míg a tavalyi seregszemlén a hat­vani és az egri irodalombará­tok mutatkoztak be, most a pétervásári, a füzesabonyi és a hevesi kultúrotthon irodalmi színpadának tagjai is szerepel­nek. Több foto- és népművé­szeti szakkör is küld kiállítási anyagot a seregszemlére, vi­szont irodalmi alkotásokkal csak néhányan neveztek be. A segerszemlén értékelik az ifjúsági klubok működését is. Megyénkben közel 50 klub működik, javarésze a közel­múltban alakult. Bár még nagyrészünek nincs rendsze­res programja, de a klubestek, szellemi öttusa játékok élén­kítik és gazdagítják a falusi fiatalok szórakozását, művelő­dését, lehetőséget biztosítanak az ismeretterjesztő és szakmai előadások szervezéséhez, közös színház, mozielőadások, tárlat­látogatások megvitatásához. A klubok létrehozásával jelen­tős társadalmi munkát végez­tek, s azokat természetesen jobban magukénak érzik a fia­talok. Elsősorban a mezőtár- kányi klubot említjük meg, ahol pezseg az élet, de a szi- halmi, a pusztaszikszói, a be­senyőtelki, pélyi, egercsehi, nagytályai, selypi, apci és csá­nyi klubok látogatói is haszno­san töltik estéiket. Megnőtt a tömegszervezetek, intézmények aktivitása is, a múlt évinél eredményesebben működnek együtt a seregszem­le rendezőivel. Hangsúlyoz­nunk kell a megyei népműve­lési tanácsadó szakmai támo­gatását, a KISZ-vezetők ás a megyei tanácsművelődési osztá­lya munkatársainak segítségét. A HÁMÁN KATÓ kulturá­lis seregszemle helyi bemuta­tói után március 1-én és ápri­lis 4-e között, több mint 20 körzetben lépnek fel a csopor­tok. Utána a járási döntőkön szerepelnek a dalosok, tánco­sok, /színjátszók, amit április 4. és május 21. között, ifjúsági találkozókkal, nagygyűlésekkel kötnek egybe. Érdekesnek ígérkeznek a pétervásári já­rásban a palócpapi ünnepsé­gekkel egybekötött bemutatók. A seregszemle megyéi döntőjé­re augusztus 20-án, Egerben kerül sor. A színjátszó cso­portok kivételével Heves me­gye legjobb öntevékeny együt­tesei lépnek itt színpadra. Raffai István 1961. MÁRCIUS 8., SZERDA: ZOLTÁN: Március 8-a: NEMZETKÖZI NŐNAP. — 1908. március 8-án » szocialista nőszervezet felhívására New York-ban 40 000 blúz­varrónő lépett sztrájkba és tünetett az utcákon. Tiltakozó felvo­nulásuk az „izzasztó rendszer” ellen győzelemmel végződött. A nők ez első tömeg megmozdulására emlékezésül határozta el Clara Zetkin indítványára a koppenhágai nemzetközi nőkongresz- szus, 1910-ben, hogy minden évben ezt a napot megünneplik. 85 évvel ezelőtt, 1876. március 8-án született FRANCO ALFA- NO olasz zeneszerző. Operát írt Tolsztoj Feltámadás című regé­nyéből. Egyéb művei: Miranda, Sakuntala. ö fejezte be Puccini Turandot című operáját. 20 évvel ezelőtt, 1941-ben e napon halt meg SHERWOOD AN­DERSON amerikai író. Komor novelláival a kapitalista iparosítás ellen fordult és az amerikai életforma visszásságait ábrázolta. A nagy ember, A sötét nevetés című regényei magyarul is megje­lentek Guercsino: a „kancsal”), Giovanni Barberini) az olasz barokk rendkívül termékeny mestere. Mitológiai, történeti és vallásos tárgyú freskói Bolognát és Rómát díszítik. Fő művei: Auróra és a drezdai képtárban levő Négy evangélista című. evqe a Kajevác egy undorító, plety­kás alak, akivel találkozni egyet jelent a rémület éjszaká­jával és a penész unalommal. Ez jutott eszembe véletlenül, s a következő pillanatban már beléfutottam az élet ország- útján, ahol a normális lények között kerge csótány bogár módjára futkossa a plety­ka kockaköveit. — De jó, hogy látlak.. Ismered Paco- lait — fröcsög- te rám új híré­nek első szava­it Kajevác, de bennem nagy­szerű ötlet bon­totta ki becsü­letes szirmait és egyből rá­vágtam: — Nem, nem ismerem — pe­dig ismertem. — Pacolait nem ismered? — hüledezett Kajevác, de rögtön felcsillant a szeme — Burbulyát azt ismered, ugye? — Nem, kérlek, nagyon saj­nálom, de Burbulyát sem isme­rem — maradtam hű ötletem­hez. — És Ficerét? — kezdett két­ségbeesni, hogy pletykarekedést kap, ha ez így megy tovább. — őt sincs szerencsém is­merni — jelentettem ki fa­arccal. — Gugyerákot? — Nem ... — Puszpáng Adolfot... — Öí sem... Kajevác sírva fakadt, kékül­ni kezdett a fuldoklástól, hogy ezek mind a torkán akadtak. Aztán boldogan felsikoltott a győztes érzéstől és elkezdett pletykálni — rólam. Sajnos, magamról nem mondhaiiavii hogy nem isme­rem. (egri) iiiiiiiiiuiiiinH.iiirniniutniniiiiiiiiiiniuiiiniiiintiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'iiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiira'iinitniiiiuiiiiiiuiiiiuiiHiH HorvAtu Józsi fi >•••••• (57.) — Kimehet, Erzsi. Egy szót se arról, amiről itt beszéltünk. Mintha semmi sem történt vol­na. Értette? — Igenis — mondta a lány és kiperdült a szobából. De néhány pillanat múlva megint benyitott: — Szerencsés elvtárs, tessék nekem kiadni a munkaköny­vemet. Én egy percig sem ma­radok itt tovább. — Miért akar elmenni? — kérdezte Szerencsés. — Mert az elvtársnő meg­mondta, ha eljártatom a szá­mat, megöl. — Menjen csak ki, a felesé­gem nem fogja megölni: — Nem, nem; Én tudom, amit tudok. Bizonyosan meg­teszi. Már pakolok is, tessék előkeresni a könyvemet. — Nézze, Erzsiké — kérlelte szépen —, maradjon még leg­alább néhány napig. Várjon csak. Itt van ezer forint. Azért, hogy maradjon legalább a hét végéig. A feleségem ad­dig semmit sem fog megtudni arról, hogy maga;.; maga el­árulta. A lány tétován nyúlt a pénz után és vállat vont. Kiment. Szerencsés leroskadt egy székbe. Báván meredt a fal egy pontjára. Megpróbált gon­dolkozni, de úgy érezte, olyan a feje, mint egy nagy harang, amely nem tud megszólalni, mert kitépték a nyelvét. Szerencsés órák óta mozdu­latlanul ült. Mi lesz, ha Júlia hazajön? Mit tegyen? Rontson neki? Törje össze? Megérde­melné .: s de . j. mi lesz az­után? Ha Júlia itthagyja? Elszorult a szíve erre a gon­dolatra. Nem, nem akarja, hogy elszakadjon tőle. Nélküle olyan volna, mint a partra vetődött hal, mint egy gyönge hajó, amely elszabadult és révész nélkül bolyong veszélyes vize­ken. Júlia legféltettebb titkának tudója. S az egyetlen lény, aki el tudja igazítani az ő kusza, szövevényes sorsát. Tehát tegyen úgy, mintha semmiről sem tudna? Miért ne? Hiszen hazugság az egész élete. Egy hazugsággal több vagy kevesebb, — mit számít az ebben a házban? Bencsik tanár úr; — ö tehát a férj pénzén vett szerető. Ezért érdemelte ki a sokszínű kegyet, amellyel Júlia elhal­mozta. A szegény, utcára do­bott tanár űr. Szerencsés vad gyűlöletet érzett iránta. Meg tudná ölni, meg tudná fojta­ni... A nyomorult betolakodó! Aztán lelohadt szenvedélyes indulata. Fázott. Mintha perc­ről percre kihűlne egész ben­sője. Elhagyta minden érzés­foszlány. Kiégetten, üresen, tá­tongó lélekkel meredt a sem­mibe; Csöngettek. Szerencsés meg sem moccant. Júlia jött volna? Lehet. Mindegy. Mintha valaki benyitott vol­na, s azt mondaná: „Itthon vagy? Csak maradj, én nagyon sietek. Hétre színházba me­gyek Bencsikkel.” Aztán be­csukódott az ajtó, csak a szom­szédos szobából hallatszott né­mi nesz, mint amikor valaki sebesen öltözködik. Aztán egy ajtó csukódott valahol és me­gint süket csend támadt. Sze­rencsés úgy fogta fel ezeket a hangokat és zörejeket, mintha egy távoli világrészről gyűrűz­tek volna a közelébe. Megint csengettek. Kisvár­tatva kinyílt az ajtó. Benkő állt a küszöbön. — Szervusz, Jani! — köszönt a magába roskadt Szerencsésre. Szerencsés összerezzent. Las­san Benkőhöz fordította a te­kintetét. Erőlködve felállt, kényszeredetten mosolygott: — Szervusz. Váratlanul jöt­tél. Szinte megijedt a saját hang­jától. Benkőt fürkészte, miköz­ben leült. Benkő egy szempil­lantás alatt észrevette, hogy a szoba képe megváltozott azóta, amióta a feleségével itt járt vacsorázni. Ez a zenegép akkor nem volt itt. És az a ková­csoltvas állólámpa sem. Akkor jóval kisebb szőnyeg borította a szoba közepét. És az a vit­rin? Az sem állt ott, hát per­sze, errébb kellett hozni, mert amott egy furcsa bútordarab áll, mi lehet az? Tán bárszek­rény. Ezt azóta vásárolták volna? De hiszen az egész bútorzat egyöntetű, szinte egy kéz mun­kája. Tehát ezek a bútorok megvoltak, csak valami okból eltüntették a berendezés né­hány darabját. Hát persze. Mindez egy villanásnyi idő alatt megfordult Benkő fejében. Ám úgy tett, mintha semmit sem fedezett volna fel. Aggo­dalmasan mondta: — Délután kerestelek, s a gépírólány mondta, hogy nem jól érzed magad. Gondoltam, felugróm és meglátogatlak. Szerencsés erőt vett magán, fonnyadtan elmosolyodott: — Igen, napok óta fáj a fe­jem, szinte hasogat. Meg a szí­vem is rendetlenkedik. — Talán csak nem a bor ár­tott meg neked, amit nálunk ittál? — kérdezte naivul. — Vagy szoktál inni máskor is? Benkő figyelmét nem kerül­te el, hogy Szerencsés szeme tükrében zavart fény viliódzik. Tehát a célzás talált! — Nem hiszem, öregem, le­het, hogy megfáztam. De az is lehet, hogy kimerültség. Ha­nem most jut eszembe, valahol kell itt lennie egy kis Róká­nak. Várj, hozom. Szerencsés odalépett a bár­szekrényhez, félig kinyitotta az ajtaját, és egy üveg barack- pálinkát emelt ki. A vitrinből két poharat szedett elő, aztán töltött. Reszketett a keze. Ben­kő a szeme sarkából figyelte minden mozdulatát. Szerencsés úgy érezte, men­ten összerogyik. Halálos kime­rültség kerítette hatalmába, Júlia! — hasított bele a gon­dolat. Most meg Benkő. Gya­nús ez a váratlan látogatás: Hát mégis tud valamit? Akkor — akkor mindegy. Nincs lel­kiereje. Lesz, ami lesz. — A gyógyu­lásodra! — mondta Benkő, és felhajtotta a pálinkát. —• Még nem is mondtam ne­ked, mennyit emlegetett ben­neteket a fele­ségem. Azóta mindennap be­szélünk' róla­tok. Te, észre­vette ám, meny­nyire megha­tódtál! De hát így van ez. Amikor először együtt beállí­tottunk oda. i, Emlékszel? / Kedélyesen, fesztelenül cse- f p vegett. Felidéz- V ^ te a fogság né­mely epizódját, aztán a hazaté­rés utáni évek emlékeit. Sze­rencsés csak hallgatott és bó­logatott. Észre sem vette, hogy Benkő milyen céltudatosan iz­zítja fel benne a kettőjük ba­rátságának wolframszálait. De egy idő után megint kínozni kezdte az önvád: ő ezt az em-/- bért becsapta, megtagadta, ha­zudott neki... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents