Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-08 / 57. szám

1961. március 8., szerda NCPOJSAG ^ERMELŐJzMm Magány osan, de mégsem egyedül halt a férjem, azóta velük együtt, közösen dolgozunk. Felnémet, Petőfi Tsz. Ez ennek a nagy családnak a neve és cí­me. Ott dolgozik apám, sógor­nőm, sógorom, anyósom is. Amikor magamra maradtam, magamra a két gyerekkel, egy­szer így szólt hozzám édes­apám, aki már évek óta a szö­vetkezetben dolgozik: — Gyere közénk, lányom. Meglásd, nem lesz rossz sorod, nem is bánod meg a választá­sodat. Aztán, ha a közösben, a többi aszonnyal együtt dolgo­zol, könnyebben felejtesz, könnyebb lesz a bánatod. Ezt mondta apám, és én hallgat­tam rá. A szövetkezetben a növénytermesztésben dolgo­zom és őszintén mondom, sem­radt kétgyerekes anya számá­ra, ha érzi, hogy nincs tönkre- téve, agyontaposva, nem ker­geti veszendőbe a nélkülözés és a nyomor, ha nem kell szé­gyenkeznie senki előtt, mert vannak, akik fölemelik és azt mondják neki: élj közöttünk, dolgozz, és magányosan is be­csülettel nevelheted gyerme­keidet, tiszta szívvel ápolhatod korán elhalt férjed emlékét. Es a munkám mellett még el­látom a két gyereket is. Fő­zök nekik, tisztán tartom őket. Még azt is elárulhatom, még arra is futja, hogy takarékos­kodjam, spóroljak, s talán már nincs is messze az idő, amikor szüleimmel közösen, felépítjük új házunkat. Nézzen be a szobába, mit vettem, ami­óta tsz-tag vagyok. Üj a tükör, a sezlon is. Nem tudom, meg­érti-e, hogy mit jelentett az én számomra a szövetkezet. Anyámmal sokat beszélget­tünk. Ö jól ismerte a múlt idők nyomorúságát és apám­mal együtt, ketten, alig-alie tudták biztosítani a család szükségletét. Summásnak jár­tak, munkára, messzi vidékek­re, más cselédei voltak. El­gondolkodtam már azon is. hogy mi lett volna az én anyámból és belőlünk, gyere­kekből. ha netán ő maradt volna özvegyen velünk, fiata­lon? Éhség és nyomorúság és abban a világban, amikor min­denki csak magának kapart, senki sem törődött mással, ugyan kinek jutottunk volna mi eszébe, ki karolt volna fel. ki pártfogolt volna minket? Látja, tudom, mit köszönhe­tek a szövetkezetnek, az ott dolgozó embereknek, és ezért is szeretem őket, nagyon. A kedves fiatalasszony ab­bahagyta a beszédet: besza­ladt a két gyerek. Egyikük ke­zében zsíros kenyér, másikuk sárgarépát majszol. Madzagot kérnek anyjuktól, aztán a má­sik percben már vidáman, ön­feledten lovacskáznak az ud­varon. . Igen. ök már nem számki­vetett árvái az életnek, s éle­tük nem tört derékba, mert az anyai szív melege mellett már egy nagy közösség, egy nagy család is törődik velük. Szalay István Tűsvéss pusstitja a kösép-európai ssáílodákat A közép-európai téli sporthe­lyek régi szállodaépületeit szinte járványszerűen pusztít­ja a tűzvész. Egyetlen hét alatt Svájcban két nagy szálloda po­rig leégett. Legutóbb Zermattban a 60 évVel ezelőtt nagyrészt fából épült Riffelalphotel lett a tűz áldozata, amely 200 személyes volt. Emberéletben nem esett kár, miután a szálloda renová­lás miatt üresen állt. A szállo­da 2282 méter magasan feküdt és csak fogaskerekűvel volt elérhető. Ez erősen megnehe­zítette az oltást, s a tűzoltók­nak csak igen kevés víz állott rendelkezésére. Tovább iavul Bélapátfalva vízellátása A cementgyár ipari vízszük­séglete megnövekedett. Nagy gondot fordítanak arra is, hogy a munkások, a falu lakossága jó minőségű, egészséges ivóvi­zet kapjon. Ez a két követel­mény meglehetősen sok gon­dot okoz a gyár vezetőinek ßs főleg sok pénzbe kerül. Hárommillió 842 ezer forin­tot költenek a vízellátás meg­javítására. A gyári tó duzzasz­tóját 30 centiméterrel meg­emelték, a Mária-forrás köze­lében új forrást foglaltak és bekötötték az előbbi forrás medencéjébe. A Barátok kút- jánál előregyártott vasbeton elemekből és gyűrűkből 418 méter hosszú víztároló alag­utat. kellett építeni. A vízhozam gyarapodott, de még mindig nem volt kielégí­tő. Ezért a Mónosbél község területén fakadó Vízfő forrás vizét fogták fel és négy kilo­méter hosszú vezetéken át, nagy mennyiségű és jóízű vi­zet vezetnek a gyárba. A ve­zetéken becsatlakozási helyet hagytak, hogy majd innen lás­sák el Bélapátfalva és Mikó- falva községeket is egészséges, jó ivóvízzel. A védőterületek munkáit a múlt év utolsó ne­gyedévében kezdték el. Ha az idő tovább javul, hamarosan folytatják és még ebben a ne­gyedévben befejezik. Korszerű építészet in. A hatvani malom A brüsszeli világkiállításon és egyéb nemzetközi bemuta­tókon igen nagy sikereket ér­tek el a magyar malomipari gépek. A külföldi érdeklődés­re szükségesnek látszott mű­ködésüket rendszeresen ter­melő üzemben is bemutatni. Pénzügyi kötöttségek miatt új épületek létesítésére nem ke­rülhetett sor, ezért, valamint a Budapestről való kedvező megközelítési lehetőségek mi­att, a hatvani régi malom át­építését határozták el az ille­tékesek. I A hatvani malom építészeti terveit a Heves megyei Taná­csi Tervező Iroda készítette. Az épület a főutcán áll. A bel­ső üzemmenetnek megfelelően, a réginél magasabb elrende­zésre volt szükség, míg alapte­rületben csak az egyharmadát igényelte. A külső alakjának illeszked­ni kellett a környezetbe, ezért a házsor végén jelentkező na­gyobb magasságot ferde tető­idommal képeztük ki, ami tet­szetős külsőt és jó átmenetet biztosított az alacsonyabb épü­letsor felé. Figyelembe vettük a mellette álló egyemeletes raktár és az egész utcasor — a szemben levő oldallal azonos — rövid időn belül megvaló­suló magasítását, ami után még jobban érvényesül az új malom homlokzati tömege. A régi épület helyén folyt régen a Zagyva folyó tekergős ága, s rajta vízimalom műkö­dött. Az építés során előkerül­tek a vízterelő csatornák cö­löp- és farészei. a i„ a 11 a isi.bubi a isi B>iBiiBiiiiii,iBiifiiBiiai>aiia iai,a,,a..a A hordalékos talaj követ­keztében különleges alapozás készült. Hat vasbeton kútkö- penyt süllyesztettek le a hord- képes talajig, s ezekre állítot­ták, az utca síkja fölé 18 méterrel emel­kedő falakat, a a régi épületen belül. A múlt­ban a malmok belső részeit és sok csövét fá­ból készítették. Most vasbeton­gerendákat al­kalmaztunk és fémcsöveket szereltek be, s ezáltal az eddi­gi nagy tűzve­szélyt lecsök­kentették. Az üzemet a legkorszerűbb, kizárólag ma­gyar gyártmá­nyú gépekkel szerelték fel. Legismertebb a Rajkai gabona­szeletelő, mely­nek révén gaz­daságosabban fehérebb liszt készül. A gabo­na és liszt moz­gatását sűrített levegő végzi, s mindez látható, üvegcsöveken kísérhető figyelemmel. Az üzem működését egy kapcsoló­asztalról ellenőrzik és irányít­ják jelzőlámpákkal és távkap­csolókkal. A nagy ablakokkal megvilágított helyiségekben mindenfelé rend és tisztaság látható. miben sincs hiányom. Ne ve­gye dicsekvésnek, de elmesé­lem magának, mit kaptam az idén munkám után. Minde­nekelőtt szereztem 162 munka­egységet, ami 65,38 forintjával több, mint tíz és félezer forint. Kaptam természetbeni jutta­tásokat, van háztáji földem is, és őszintén mondhatom, nogy semmiben sem szűkölködik a család. Higgye el, nagyon sze­retem a szövetkezetét. Már alig várom a tavaszt, hogy el­kezdődjék a közös munka. Amikor ott dolgozom, úgy ér­zem, nem vagyok egyedül, és sorsommal törődik az egész tagság, valamennyien. Nem tudom megérti-e, hogy mit je-, lent egy fiatalon özvegyen ma­2. Két kisgyerek játszik az ud­varon. Béreiké ötéves, Józsika négy. Gondtalanul ugrándoz­nak, fogócskáznak, s arra a kérdésre, hol van az édesanyá­tok, a nagyobbik befelé, a ház felé mutat. Valóban, otthon találom a két gyerek édesanyját. Megle­pődik, aztán kicsit nekipirulva beljebb tessékel. — A gyerekeket már isme­rem — kezdem a beszélgetést. — Már be is mutatkoztak mindketten, kint az udvaron. A kedves fiatalasszony el­mosolyodik, aztán máris a két apróságról beszél. Józsikáról, meg Bercikéről, akik a télvégi napsütésben vidáman, önfeled­ten játszadoznak. — Nekik még jó, ők nem so­kat tudnak az életből, — vál­tozik most hirtelen komorrá az asszonyka arca, és váratla­nul elborul az előbb még oly vidám, bájos tekintet. Ráné­zek, de nem kérdezek semmit, várom, hogy magától mondja el bánatát — Szegény kis árvák — só­hajt fed, aztán könny csillan meg a szeme sarkában. Látom, küszködik magával, talán ne­hezére esik a szó, de az is le­het, hogy könnyítenek a köny- nyek... — Három éve már, hogy meghalt az apjuk. Magunkra maradtunk. Csend, nyomasz­tó csend volt egy pillanatig a szobában. — Maga még nagyon fiatal. — Igen. Huszonnégy leszek és már özvegy. Már lassan meg is szokom azt a három kis betűt a nevem előtt: özv. Kovács Bertalanná. így mon­dom, így írom alá. — Azóta egyedül él a két kisfiúval? Az asszony rámnéz, egy pil­lanatig gondolkodik, aztán ar­cáról szemmel láthatóan osz­ladozni kezd a bánatfelhő. — Nem, nem vagyunk egye­dül, — válaszol határozottan. — Egy nagy családnak va­gyunk a tagjai. Amióta meg­Sok érdeklődő csoportnak mutatták meg az üzemet, jo­gos büszkeséggel a malom dol­gozói, akik meggyőződhettek róla, hogy napjaink igényei­nek megfelelően, külsejében tetszetős, a környezetbe jó! illeszkedik az épületi Beosztá­sa a rendeltetéséhez igazodik belül világos, egészséges épü­let, és korszerű berendezések együtt könnyebbé és kelleme­sebbé teszik a dolgozók mun­káját. Harmath László, építészmérnök Helyes munkaerő­gazdálkodás — biztosabb, több jövedelem A termelőszövetkezetek íerv- j készítésénél komolyan figye­lembe kellett venni a rendel - | kezesre álló munkaerőt. A jó jtsz-elnök és vezetőség már ide­ijében tisztában van azzal, |hogy milyen munkára mennyi jtagot tud beállítani, hogy a I feladatokat időben végezhes- jsék el. A munkaerőgazdálko- |dást nagymértékben elősegíti =a területkiosztásos rendszer, Kamikor a szövetkezetek a csa­ládokkal kötnek megállapodá- ■sokat a munkaigényes növé- inyek területének megművelé­sére. A gyakorlat azt mutatja, =hogy a legtöbb helyen a tag­ság megelégedéssel veszi a te- ■rületkiosztást és vállalja is a | feladatok elvégzését így pél- idául Mezőszemere községben a ^területet már száz százalékig =kiosztották a tagok között, sőt ISzihalmon a tagság még több ■■kapálást is vállalt, mint ^amennyire szükség lenne. így ^bizonyos, hogy ezeken a he- jjlyeken a jövőben, a tavasz, a inyár folyamán nem lesz mun- |kaerőhiány, a tagok gondosan ^művelnek meg minden talpa­latnyi földet, hiszen munka­ijukért prémiumot is kapnak. 12 óra. 12. Leengedte a könyvet a kezé­ből és hunyorgó szemmel vizs- gálgatta az asztalon ' zakatoló óra számlapját: igen, már éjfél. Csend volt, csak a gyerek nyö­gött fel a másik szobában, mo­tyogott is valamit álmában és hogy elhallgatott, a csend még riasztóbb és idegesítőbb lett. Az olvasólámpa sárga fénye kis kört világított csak meg a szobából, a körön túl elveszett minden a homályban, mintha a falakat valami titkos varázs­ló kéz tüntette volna el, hogy összefolyjon a felmérhetetlen messzeségbe hömpölygő, part­talan sötétség a szoba éjjelével. Lakatlan sziget, vagy inkább gyenge világítótorony, őrével, az asszonnyal, aki maga alá húzott lábakkal kucorog a csöppnyi fényforrás mellett, kezében könyv és időnként na­gyot sóhajtva belemereszti sze­mét a nagy ürességbe: hátha hallja a kapu csattanását, a léptek kopogását. De az éjszaka hallgatott, hullámai csak csen- . det vertek a sezlon-sziget part­jain és valami furcsa, megne­vezhetetlen félelmet, amire gondolni sem jó, még kevésbé arra, hogy miért fészkelődik ez a félelem, ott belül, ahová sen­ki sem lát, de ahol mindem érez. Az országút sötét. Suhan az autó, a gépkocsivezető elbóbis­kol és a következő pillanat­ban ... nem, nem kell rémeke festeni a falra, nem kell ot keresni szörnyeket, ahol nin­csenek. Belelapozott újból c könyvbe, a szavak, a betűk ma kacsul igyekeztek kisiklani ér leime ujjai közül, hogy kémé »yen, összeszoritott szájjal kel GYURKÖ GÉZA: HAJ lett őket megragadnia, szinte belegyömölszölnie agyába. Ez a birkózás egy időre lekötötte fi­gyelmét, bizsergető furcsa já­téknak tűnt az értelem és az ér­telmetlenség között, amelyben csak mint néző, vagy mint in­kább bíró, valahogy személyte­lenül vett részt. — ...érdekes és sohasem iz­gultál, hogy mi van a férjed­del, ha későn érkezik? Kácsné megrántotta vállát, s vékony, vértelen száján gri­masszá torzult mosoly jelent meg. — Megszokja az ember. Sok mindent meg kell szoknia az asszonynak. Amikor először jött haza későn, sírva öleltem- meg, hogy hazajött, hogy él... ■ Amikor másodszor, elátkoztam ; még azt a pillanatot is, hogy . megszületett, amikor század­■ szór, azt se tudtam, hogy mikor ■ jött haza. Aludtam. Minek iz­■ gcssam magam. Ügysem tu- ! dóm, mikor van külszolgálaton, i s mikor van valami maszek út- : ja... Beletörődik az ember, ■ mint láb a cipőbe ...- Aj, akkor még hátra van, de mennyi van hátra. S egyálta­: Ián, minek nős embernek ktit- • szolgálat. Akinek családjd van, ■ gyereke, otthona. Bármi tör- t ténhet, azazhogy történhetne, t Mert miért is történne? Biztos,- sokáig eltartott az értekezlet, i utána megittak egy pohár sört,- valami baja is lehet útközben- a kocsinak, haza meg nem re­- pülhet. Fordított a lapokon: NAU — Adj két ásót, lapátot, meg egy lepedőt — kérte Grigorij. — El akarod temetni? — kérdezte Prohor. — El. — Ne bajmolódj vele, Grigo­rij Pantyelejevics. Elnyargalok a kozákokért. Azok majd ko­porsót is csinálnak, takaros kis sírt is ásnak neki... Szegény Száska apó — só­hajtott fel —, egy kanca miatt ölték meg. Ennyit ér az em­beri élet. Azért borzasztó. És az órára nézett: fél egy. Az óra most úgy nézett ki, mint vala­mi lábatlan gnóm, mutatói fél­recsúszott szájak, talán Száska apónak állhatott így, a halál görcsébe görbülve, amikor... Most már itthon kellene len­nie. Mindenképpen itthon. Fel­ült és úgy hallgatózott, de semmi zaj nem törte meg a csendet, sem autózúgás, sem léptek kopogása. Valami baja történhetett. Annyit hall az ember mostanában karambol­ról, sok az autó, még több az olyan ember, akinek autója van, de vezetni csak papíron tud. Meg a kivilágítatlan sze­kerek. És mi kell, hogy meg­történjék a tragédia1 Csak egy másodperccel később lépni a fékre, csak egy szemmel alig látható hibás mozdulat a kor­mányon és neki a fának. Az éjszaka sötét. S ott hevernek a kocsiban, véresen, takaros kis sírra várva ... Elöntötte a verejték. Sikol- tani szeretett volna. Látta, va­lósággal látta az autót, amint ON hátára fordulva fekszik az út szélén, kereke forog, egyre fo- 1 rog, s ez az egyetlen mozgás, mert benn a kocsiban összetör- 1 ve, félrehúzott szájjal, ott he- - ver a férje ... — Ne idegeskedj Szívem, mire jó az... Ha valami köz­bejön, úgyis telefonálok... Ha meg nem, akkor nem jön köz­be semmi. Ha nem jött közbe semmi és mégis szól a telefon, akkor a mentők azok... — Leszel szíves és buta szel­lemeskedéseidet másutt süsd el... És örülj neki, hogy izgu­lok érted. Nem vagyok különö­sebben oda ezekért a heten­kénti kiszállásokért, a napi­díjat úgyis elköltőd, ha nem többet, én meg csak izgulok érted ... Ezek szerint ráadásul még feleslegesen is... — Gyerek vagy. Hát a mun­kámhoz tartozik, hogy heten­ként ellenőrizzem a kirendelt­ségeket ... Tudod te ezt na­gyon jól. Nem? Na ugye. Nem kell mindig rémeket látni ... Legyintett, aztán megrázta a fejét. Már, úgy látszik, magá­ban is beszél, de hát őrjítő ez az egyedüllét, ez a bizonytalan­ság, tényleg minden rosszra gondolhat az ember, hisz már egy óra is elmúlt. Nem, ezt nem csinálja többé. Vagy ott­hagyja ezt az állást, ahol min­den héten egyszer, néha két­szer is kötelező, hogy itthon idegeskedjék, vagy elválik. Nem teszi tönkre magát, még a végén bolondokházába ke­rülne. Csak a telefon ne szól­m jón most már. Csak az ne. Jaj, = csak az ne. = — ...ha nem jött közbe ? semmi és mégis szól a telefon, § akkor a mentők azok... És most mar csak a mentők I telefonálhatnak, vagy a rend-1 őrség: f — Szabó lakás .. Kedves ? asszonyom, sajnálattal kell kö-1 zölnünk, hogy férje ... Hát ebbe bele lehet őrülni. | Borzasztó ez az egyedüllét, ez a § biztosat jelentő bizonytalan- = ság. Eddig sohasem maradt ki, | ilyen későig soha. Még soha. | Felszisszent a fájdalomtól, kör- I mei olyan mélyen martak bele I saját tenyerébe. | Olyan hirtelen csördült fel a r telefon, hogy halkan felsikol- = tott a rémülettől, de már ug-1 rótt is, futott, aztán megtör- \ pant a készülék előtt. A tele- | fon hosszú csörgésekkel, meg- \ megszakítva követelte, hogy l emeljék már fel végre ... — Anyu, telefon — ébredt} fel a gyermek, és rögtön felült ■ az ágyban, kikerekedő szem- '= mel. \ Remegve, lassan nyúlt a = kagylóért, a füléhez emelte, és '• inkább csak suttogta, mint ] mondta: [ — Halló... itt Szabó la- [ kás... ! — Te vagy az, szívem .. . [ Csak azért szólok, hogy ne iz-' gulj ... Mondtam, hogy vagy •_ én, vagy a mentők ... össze- = akadtam két régi jó cimbo- i rámmal és .., Halló ... Hal- j ló ... Halló ... { Nem tudott válaszolni, csak■ lassan visszaengedte a kagylót! a kezéből és rettenetesen fá- • radtnak, összetörtnek érezte ] magát. • Most határozottan gyűlölte a \ férjét. í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents