Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-07 / 56. szám

1961. március 7., kedd NEPÜjsag 3 Ezt is meg kell osztani! Az édesapa a család feje, az asszony a család lelke. Ez a mondás nem ma hangzott el, nem is tegnap, de holnap is érvényben marad. Mert ha az asszony dolgozik is valahol — mint ahogy ma csaknem mindannyian dolgoznak — mégis az ő keze nyomán lesz otthonos a lakás, az ő mun­kája eredménye a tiszta ru­hában járó gyerek, az ízletes vacsora, az ünnepi ebéd. Ha valamire szüksége van a kis­fiúnak, kislánynak, szalad édesapához. De ha bánat éri, hol sírja el, ha nem az édes­anyja szerető karjai között? így igaz a mondás másik fele: az asszony a család lelke. Es az édesanyára az egész család vigyáz. Szeretik, segítik a munkáját, megosztják vele a ház körüli teendőit. lÄindenütt ? Nem, nem! Sajnos nem mindenütt van így. Ma még sok családban ott tartunk, hogy a férj és a gyerekek ter­mészetesnek, az élet velejáró­jának tartják a reggelre elő­készített tiszta ruhát, az asz­talra kerülő meleg vacsorát és a férjek, fiúk megalázónak a ház körüli tevékenységet. Nem kivétel ez alól sok lány 6em, akik belemerülve a ta­nulásba, nem gondolják meg, hogy üres óráikban szüksége lenne rájuk az édesanyjuk­nak. Leírjam, ne írjam a neve­ket? Nem írom. Úgyis ráis­mer magára a három gyer­mek s elég ha ők olvassák „bűneiket”. Meg azért sem írom le, mert fiatalok és a fi­atalság cselekedeteit sokszor a meggondolatlanság vezérli. Nem akarom nyilvánosan vá­dolni őket, s még az is ment­ségükre szolgál, hogy nemcsak ők hárman ilyenek. Tehát: él a megye egyik városában egy család. Az édesapa dolgozik, az édesanya beteges, otthon van, a három gyerek, tanul. A nagylány — férjhezmenendö sorban — az egyetlen a gye­rekek közül, aki a tanulás mellett segít. De hát! Ábrán­dos, szerelmes, menyasszony, tanulni nem szeret — vala­mit csak kell csinálni! Ám a két másik? A fiú ki­csit könnyelmű, nyugodtan el­nézi ha édesanyja vágja a fát, vagy cipeli be a nehéz, vízzel teli vödröt, a kannát te­le szénnel. Ha valamire kérik, nehezen mozdul. Tizenhét éves fejjel úgy képzeli a csa­ládi munkamegosztást, hogy ő tanul, a többiek dolgoznak. Az édesapa érte, az édesanya — rá. S a legkisebb? O se ki­csi már. Lassan pályát kell választania, de szívesebben aiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiMtiiiiiiiiiiiiuiiiaiiRiiiuiiiiii A PÁRT VII. kongresszusa népgazdaság továbbfejleszté­sére hozott határozatában ki­mondja, hogy 1965-re, 1958­hoz képest az egy főre jutó fogyasztást húsból 44-ről 52 kilogrammra, tojásból 137-ről 162 darabra kell emelni. A ha­tározat az állattenyésztésen Belül a legnagyobb ütemű fej­lődést a baromfiállománynál követel. Arra van szükség, hogy növeljük az ország, a megye baromfiállományát és lényegesen előrehaladjunk a baromfihús és tojás termelé­sében. A baromfitenyésztés fontosságát növeli az a tény, hogy nagyüzemi viszonyok között is a baromfi az, amely a legolcsóbban, az egységnyi élősúly előállításához a legke­vesebb takarmánnyal termel. Termelőszövetkezeteink ma már egyre inkább felismerik ezeket az előnyöket és a fo­lyó évi termelési tervek ké­szítésénél alig van olyan ter­melőszövetkezetünk, amely ne foglalkozna a közös baromfi- állomány kialakításának gon­dolatával. A közös baromfiál­lomány kialakítását és fej­lesztését azonban nagyban akadályozza a megfelelő férő- helyhiány. Ezen akadályt fő­leg azon termelőszövetkezetek vetik fel, amelyek igyekeznek a fenti határozat alól kibújni és csak a szarvasmarha- és sertésállományra alapozzák állattenyésztési bevételüket. Természetesen egy-két év alatt nem tudunk minden ál­lat részére új, nagyüzemi is­tállókat létesíteni, mégis nyu­csatangol, mintsem segítene édesanyjának. Pedig annak, aki a régi nehéz idők munká­jában megrokkant, de jó len­ne egy kicsit pihennie. Ezek a gyerekek nem gondolnak ar­ra, hogy édesanyjuknak is egy élete van s ezt az egyet kí­mélni kell. A szeretet nem abban nyilvánul meg első és végső soron, hogy ajándékot veszünk, hogy sokszor el­mondjuk a szeretet szavait. Ezek csak szavak, amelyekhez tartalmat a tettek adnak. A történeti hűség kedvéért azt is el kell mondani, ezek a gyerekek édesapjuktól is azt látják, hogy nem sokra be­csüli a házimunkát. A mun­kamegosztás jelen értelmezé­se is tőle származik. Elvárja a frissen vasalt inget, a meleg ebédet, meleg vacsorát, sőt a kitisztított cipőt. Valamit se­gíteni? „Nem elég, hogy én keresem a pénzt?” Nem! Ez nem elég! Még akkor sem, ha a felesége nem keres. A pénz­be nem lehet beleharapni, a pénzt nem lehet vasalt ing helyett felvenni s a keresett pénz beosztása sem egyszerű dolog. Hol van itt a felesleges ember? Az ilyen felfogás azt eredményezi, hogy a család gyermekei öröklik és megfer­tőzik vele majd saját családi életüket. Most aztán beszéljünk ar­ról, amiről szívesen, örömmel lehet beszélni. A másik példa Ez jó, ez szép, ez követendő. István és Adrien testvérek. Most lépegetnek utolsót az ál­talános iskolában. Édesanyjuk egyedül neveli őket. Dolgozik. Minden második nap reggeltől estig műszakban van s szabad napján mégis van ideje a pi­henésre. Miért? Mert megértő gyermekei vannak, akiknek nemcsak az iskola, hanem az élet is jeles osztályzatot ad magatartásból, munkából egya­ránt. Ha édesanyjuk munká­ban van, nem nézik el a ren­detlen lakást, a vetetlen ágyat, a mosatlan edényt, sőt kisebb ruhadarabjaikat maguk is ki­mossák. Nem kényszer ez, nem parancsolta nekik senki, de ez a két gyerek boldog, ha fáradt, egyetlen édesanyjának bizto­síthatja a pihenést. Ha eljön a vasárnap, közösen készülnek az együtt tölthető napra. Nem­egyszer megfőzik az ebédet is. Ketten. Édesanyáért. Angyalok talán ezek a gye­rekek? Szó sincs róla! Eleve­nek és pajkosak, néha szomo­rúságot is okoznak, volt már rossz feleletük is, s talán ab­lakot is tört be István a heves focizás közben. No, de ez is hozzátartozik az élethez. S ha az édesanya mégis későre ma­rad a mosással, a varrással, ha mégis éjszakába nyúlik a munkája, valahogy könnyebb, valahogy gyorsabban múlik az idő, mert rápillant azokra a gyerekekre, akik számára az életet jelentik, de akik számá­ra ő is sokat jelent. Végezetül Itt van március 8, a nem­zetközi nőnap ünnepe, amikor a családban a nőket köszöntik. Sokan gondolnak majd arra, „tényleg jó dolog, hogy kivív­ták a nők ezt az egyenjogúsá­got!” De vajon gondolnak-e majd arra a fiatalok, hogy a nagymamának többet kell se­gíteniük, mert felnevelt már egy nemzedéket. Gondolnak-e majd a gyerekek arra, hogy az édesanyáknak segíteniük kell, mert őrá még sok feladat há­rul. S gondolnak-e a férjek arra, hogy feleségük valóban akkor lesz egyenrangú és egyenjogú társuk, ha az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve mellett szorosan ott szerepel ez is: „egyenlő munka után, egyenlő pihenés”. Cs. Adám Éva Korszerűsítik a villamossági szakűzletet Napok óta Gyöngyösön, a Kossuth utcában levő villamos­sági szaküzlet kirakatai üre­sen tátonganak. Az arra járók, illetve a villamossági cikkeket vásárolni szándékozók bizo­nyára meglepődnek azon, hogy üres üzlethelyiségre találnak. A kifüggesztett eligazító fel­iratok azonban világos és ért­hető magyarázatot adnak arra vonatkozóan, hogy az üzlet nem szűnt meg, csupán átköl­tözött ideiglenesen. A Piac téri (Borbándi-féle) volt fűszerüzlet helyiségében megtaláltuk a villamossági üz­letet, teljes személyzettel. iaiiaiiliiiiiiiiaiiaiiaiiRiiaiiBiniiiiiRii»MaiianBiiiuiiiiiiiiiiiiBii»iniiRiiRiuiiaiiiiiiiiBiiBtn,ia:iaiii Hidasi László üzletvezető el­mondotta, hogy a szocialista kereskedelem fejlesztése kap­csán szükségessé vált az üz­lethelyiség korszerűsítése. Ez idő alatt a rádiók, TV-készü- lékek, mosógépek, villamos háztartási gépek és eszközök, rádiócsövek és alkatrészek, va­lamint egyéb villamossági cik­kek árusítása zavartalanul fo­lyik. Az átalakítás, korszerű­sítés után — amely körülbe­lül három hétig tart — az új­jáalakított Kossuth utcai üz­letben újra a lehető legna­gyobb árukészlettel állnak majd a vevők rendelkezésére. KISKER-nap Összevont taggyűlés A Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat egri, hatvani és helyi alapszerveze­te első ízben találkozott Gyön­gyösön a vállalat kultúrhelyi- ségében vasárnap délelőtt 10 órakor az összevont taggyűlé­sen. A taggyűlésen megjelent Zimándi Mátyás elvtárs, a a megyei pártbizottság részé­ről továbbá Pálinkás Győző elvtárs, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályvezetője, Molnár Gusztáv elvtárs, váro­si párttitkár és Halász Ernő elvtárs, a Szakmaközi Bizott­ság képviseletében. Lengyel Sándor megnyitó szavai után Molnár Lajosné alapszervi párttitkárnő tartotta meg beszámolóját. A beszá­moló foglalkozott a nemzetkö­zi kérdés néhány problémájá­val, majd a vállalatgazdasági munkájával. A vállalat éves tervét 107,1 száalékra teljesí­tette. Dicsekvés nélkül megál­lapítható, hogy a vállalat ered­ményének elérésében jelentős szerepük volt a vállalat kom­munistáinak is. A párt-alap- szervezet mozgósította a párt tagjait a gazdasági eredmény elérése érdekében, de mindent megtett emellett a szakszerve­zeti bizottság is a munkaver­seny szervezése terén, a pár- tonkívüliek mozgósításával. Ä sikeres szervezésnek tudható be az az eredmény, hogy a salgótarjáni kiskereskedelmi vállalattal folytatott páros ver­senyben ez a vállalat lesz a győztes. A beszámoló foglalkozott a KISZ munkájával is. Az alap­szervezet támogatta a KISZ munkáját, s komoly ered­ménynek tudható be az a tény is, hogy a vállalat Gyöngyösön és Egerben egy-egy KISZ-bol- tot hozott létre abból a célból, hogy ott a fiatalokat kulturált szocialista kereskedőkké ne­veljék. A harmadik^ KISZ-bolt létrehozása Hatvanban folya­matban van. Mindhárom városban az alapszervezet tagjai és a pár- tonkívüliek is részt vettek a tsz-agitációban, mely munkát a fölöttes szervek is elismerték és dicséretben részesítették az egri, a gyöngyösi és hatvani Kisker-agitátorokat. Végül a beszámoló foglalko­zott a hiányosságokkal is, a leltárhiányok kérdésével, s le­szögezte, hogy az alapszerveze­tek általában elősegítették a gazdasági téren elért eredmé­nyeket, de mindhárom alap­szervezet feladata, hogy ezen­túl még fokozottabban segítse a gazdasági vezetést. Végül megkérte az elvtársnő a fel­sőbb szervek képviselőit, hogy a jövőben az eddigieknél még fokozottabban segítsék az alap­szervezetek munkáját. Ezután a határozati javaslat ismertetésére került sor, me­lyet a tagság elfogadott. Termelési tanácskozás Délután a vállalat dolgozói a „Szabadság Étteremben” jöttek össze termelési tanácskozásra, amely Trepper Endre igazgató vitaindító bevezető beszédével indult. Trepper elvtárs meg­emlékezett Márkusz István kartárs tragikus haláláról, aki­nek emlékére a tanácskozás egyperces néma gyásszal adó­zott. A termelési tanácskozáson újszerű volt az a tény, hogy nem volt beszámoló. Ugyanis a vállalat vezetősége, nagyon he­lyesen, a beszámolót már he- ^jkkel előbb minden dolgozó­nak megküldte és kisebb (5—10 boltonként!) tanácskozáson be­szélték meg a beszámoló anya­gát az árudái dolgozók és eze­ken a kis tanácskozásokon vá­lasztottak egy-egy kiküldöttet, aki az árudák problémáit a ter­melési tanácskozáson képvisel­te, illetve ismertette. A fölve­tett problémák általában egyes nagykereskedelmi vállalatok­nak szóltak, bírálva azok mun­káját. A 92-es számú egri ifjú­sági bolt kiküldötte verseny- felajánlást tett. Többek között felszólalt a vitában Tőzsér Pál áruforgal­mi osztályvezető, beszélve az új feladatokról, rámutatva a pontos áruátvétel fontosságára és az új kereskedelmi formák bevezetésére. Végül Pálinkás Győző elvtárs üdvözölte a me­gyei tanács kereskedelmi osz­tálya nevében a tanácskozást, kijelentve azt, hogy még ilyen jól szervezett termelési tanács­kozáson nem vett részt. Fel­hívta a kereskedelmi dolgozók figyelmét arra, hogy a leltár­hiány elkerülése érdekében követeljék meg a FÜSZÉRT és más nagykereskedelmi válla­latoktól a pontos, higiénikus, és hiánymentes áruszállítást. Ne legyenek elnézőek, ha a Nagyker hiányosan szállít, vagy romlott árut akar az áru­davezetők nyakára sózni. Min­den kereskedő szeme előtt az lebegjen, hogy a vásárló kö­zönség jogos igényeit megfe­lelően ki tudják elégíteni. Vé­gül további jó munkát kívánt a vállalat összes dolgozóinak. Ezt követŐleg került sok a „Szakma kiváló dolgozója” jel­vények és oklevelek kiosztásá­ra. Tizenöt dolgozó kapott jel­vényt és ehhez járó kétheti fi­zetést, három dolgozó okleve­let, ezenkívül több mint 140 dolgozót részesített a vállalat 200—300 forint pénzjutalom­ban. A tanácskozást Trepper End­re zárószavai foglalták össze. Ezután Szacsuri István elv­társ, a KPVDSZ megyei szer­vezete nevében üdvözölte a vállalat női dolgozóit a nem­zetközi nőnap alkalmából és Dobos Bertalanná SZB-titkár jutalmakat adott át a női dol­gozóknak. Bognár Pál Hangversenyterem, vagy ideiglenes színház ? Épíkezesek az egri rossztemplomban Még nincsen ugyan végleges döntés az egri Gárdonyi Géza Színház nagyarányú átépítésé­ről, kibővítéséről, de már el­készültek a tervek s így gon­dolni kellett az illetékeseknek arra is, hogy hol tartsa elő­adásait a színház az átépítés ideje alatt. A megye és a vá­ros illetékes osztályai és a színház szakemberei legalkal­masabbnak a volt trinitárius templom eddigi kihasználatlan épületét találták. A XVIII. század óta csak katonai raktárként használt épületben most szorgos munka folyik, ideiglenesen színházzá alakítják át az épületet. A leg­nagyobb nehézséget az jelen­tette, hogy az Országos Mű­emlékvédelmi Felügyelőség szigorúan kikötötte a műem­lék feltétlen megkímélését, a barokk-tér feltétlen megtartá­sát. A nézőtér a volt templom hajójában kap helyet. Itt 17 enyhén hajlott ívben helyezik majd el az ülőhelyeket. Az egymás mögé helyezett székso­rok megkapják a színpadra lllllllill II 111111111111111^1. llllildlI.lllllllllllllUliilUlhlili'l.llilllilill'illHllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllimillllM A közös baromfiállomány kialakításának lehetőségei való rálátáshoz megkívánt lej­tést. A volt kórusrészen, amelyre a baloldali toronyfel­járón át jut majd a közönség, hét sorban 101 személy he­lyezkedhet el. így tehát a né­zőtéren a földszinti 334 ülő­hellyel együtt 435 személy fér el. A színpad a volt szentélyben nyer kiképzést, amely előtt zenekar is lesz. A színpad alapterülete ha nem is nagy­nak, de megfelelőnek mond­ható. A helyenként 19 méter magas templomteret a színpa­di résztől egy ráncolt függöny határolja majd el, így tehát a lezárás nem fogja sérteni a különben összetartozó barokk összhatást. A nézőtér világítását kande­láberekkel oldják meg, hogy ezáltal is sértetlen maradjon az eredeti architektúra. A fű­tés és a szellőzés problémáját is sikerült az ideiglenes szín­ház jellegének megfelelően megtalálni. Az egykori temp­lom előcsarnoka az emeleti szint alatt, mint foyer, do­hányzó, illetve előcsarnok nyer kiképzést. A templomhoz csatlakozó új iskolaszárny ba­rokk-kiképzésű kapubejáratán át jut majd be a téli időszak­ban a közönség a ruhatárba, ahonnan a jobboldali torony alatt lesz a bejárás a nézőtér­re. Természetesen megmarad a volt templom főkapuja is, amely az őszi és a tavaszi na­pokban főbejáratnak szolgál. A teljesen elhanyagolt épü­let tetőzetét az Országos Mű­emléki Felügyelőség már telje­sen helyrehozatta, s ugyancsak helyreállították az épület bel­ső részét is és teljes pompá­jában tűnik majd elő a város egyik legszebb barokk épülete. Természetesen épülnek az öltözők és a szükséges mellék- helyiségek is, s ha sor kerül a Gárdonyi Géza Színház átépí­tésére. a közönség igénveit ki­elégítő színházterem áll majd Thalia rendelkezésére. Ha a színház visszaköltözik majd kibővített épületébe, akkor egy nagyon szép hangversenyte­remmel. egy úiabb kulturális létesítménnyel lesz Gazdagabb Eger városa. Sugár István fel és csibénként több mint 4 forint tiszta nyereségre tett szert. A víziszárnyas és elsősorban a közös libaállomány elhelye­zése még egyszerűbb épületi adottságok mellett is megold­ható. A libák ugyanis még a kezdeti fejlődésük során sem lépnek fel nagyobb hőigény­nyel. Elhelyezésük egy nyitott fészerben, vagy mint a gyön­gyöshalászi Petőfi Termelőszö­vetkezet tette, szalmabálából összerakott, ideiglenes istálló­ban is megoldható. Ezen ter­melőszövetkezet ilyen mostoha elhelyezési viszonyok mellett 500 libát és 500 kacsát nevelt fel, igen minimális elhullással. A FENTI példák is azt iga­zolják, hogy megyénk termelő- szövetkezeteiben megvan a le­hetőség a közös baromfite­nyésztés kialakítására, csak a háztáji istállók helyes, az adottságoknak legjobban meg­felelő formában történő ki­használására kell törekedni. Az elmúlt év során szerzett ez irányú tapasztalatok azt iga­zolják, hogy érdemes ezeket a lehetőségeket ténylegesen ki­használni, a' népgazdaság igé­nyein túl azért is, mert így sok idős tsz-asszonynak tu­dunk megfelelő munkalehető­séget biztosítani, s nem utolsó­sorban azért, mert ebből a ter­melőszövetkezeteknek is jelen­tős anyagi bevételük szárma­zik, amely a tagság évi átlagos jövedelmét nagyban fokoz­hatja. Sárosi István, megyei ált. állattenyésztő is nagyban csökkenthető. Ezen nevelési és elhelyezési mód­szer mellett a feldebrői Rákó­czi Termelőszövetkezet három turnusban mintegy 8000 csibét nevelt fel, csibénként 4 forint tiszta nyereséggel. A közös baromfi törzsállo­mány elhelyezése is megold­ható szakszerű nagyüzemi épü­letek nélkül. Szinte minden termelőszövetkezetben találha­tó egy-két olyan nagyobb is­tálló, amelyben 4—500 tojó­tyúk elhelyezhető és amint azt a feldebrői példa mutatja, ahol ilyen megoldással több mint 600 törzsállományt helyeztek el, a jövedelmezőség terén is a termelőszövetkezet megta­lálja a számítását. Nagyon helyes a hevesi já­rás területén elterjedt azon irányzat, hogy a közös barom­fiállományt megfelelő férőhely hiányában olyan szarvasmar­ha-, illetve növendékistállók­ban helyezik el, amelyből az állatok április, május hónap­ban gulyára mennek ki. így a növendékmarha-istállók jobb kihasználásával egy 50 férőhe­lyes istálló esetén 5—6000 csi­bét különösebb fűtés nélkül a nyári hónapokban fel lehet nevelni. Ezt tette a tiszanánai Vörös Csillag Termelőszövet­kezet, amely ilyen növendék­istállóban 7500 csibét nevelt esetben a csibék árát a ter­melőszövetkezet fedezi és a tag minden 100 kapott csibe után 30—40 kilogramm ba­romfihúst ad le a tsz által kö­tött szerződésre. Gyakori eset, hogy a ter­melőszövetkezetek úgy hasz­nálják ki a háztáji gazdasá­gokban megüresedett istálló­kat, hogy a keltető-állomástól kapott illetve megvásárolt na­poscsibéket nem részesedéssel adják ki nevelésre, hanem munkaegységet kap a dolgozó. Ez esetben természetesen a tsz biztosítja a takarmányt. A gondozó minden 50 csibe után havonta egy munkaegységet, és az átadáskor eladott egészséges jól fejlett csibék után 10 da­rabonként ugyancsak egy munkaegységet kap. Így 500 csibe felnevelése esetén a tag három hónap alatt 80 munka­egységet szerezhet. AZON termelőszövetkezetek­ben, ahol van ugyan közös fé­rőhely, de annak befogadóké­pessége kicsi, helyes, ha a tsz, a feldebrői Rákóczi Tsz elmúlt évi példája alapján, a közös férőhelyes — csak egyhónapos korig — előnevelést végez és utána adja ki a fenti munka­egységes alapon a tagoknak a csibéket. Ezzel nemcsak meny- nyiségi növekedés érhető el, hanem az elhullási veszteség godtan állíthatjuk, hogy a baromfitartásnak ugyanúgy megvannak a lehetőségei az átszervezés után is, sőt, a megüresedett állati férőhe­lyek ésszerű felhasználásával még fokozódtak is. Egyes szarvasmarha- vagy lóistálló tojóházzá való átlala- kítása a legtöbb helyen csu­pán annyiból áll, hogy ülőru- dakat kell bennük elhelyezni, ha pedig árucsibét akarunk nevelni, a legtöbb esetben csak fűtésről, vagy műanyák­ról kell gondoskodni. AZ ELMÚLT évi tapaszta­latok, de különösen az ez évi megfigyelések azt igazolják, hogy termelőszövetkezeteink érzik az e téren még többnyi­re kihasználatlan előttük álló lehetőségeket és ezeket helye­sen alkalmazva keresik az utat azok feltárásához. Az út­keresés kapcsán az a legfonto­sabb, hogy megtaláljuk a tsz- ek és tagok között a megálla­podás azon formáját, amely mindkét fél számára előnyös feltételeket tartalmaz. A gyakorlatban már elég sok példa áll előttünk, s ezek közül szeretnék ismertetni né­hányat. Lehetőség van arra, hogy a tsz által igényelt naposbarom­fiakat a tagok nevelik fel a saját takarmányukkal. Ez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents